#otthoni teendők

[paralea]

**15. Fejezet: Egyedül a Kisbabával**

Néhány héttel az otthoni szülés után a penthouse élete új ritmusra állt át. Xavier és Lili az első hónapokat a kisbabával töltötték, próbálva alkalmazkodni a szülői feladatokhoz és kihívásokhoz. Lili, aki még mindig a regenerálódás időszakában volt, az otthoni teendők mellett próbálta kezelni a baba éjszakai ébredéseit és az új napi rutint.

Az egyik reggel Lili egy váratlan telefonhívást kapott, amely miatt el kellett hagynia a lakást. Xavier aznap reggel éppen egy fontos üzleti találkozót tervezett, de mivel a telefonhívás sürgős volt, Lili azonnal elindult, hogy megoldja a problémát. Xavier, aki már a munkahelye felé tartott, úgy döntött, hogy aznap otthon marad a kisbabával, hogy segíthessen Lilinek.

Amint Lili elment, Xavier próbálta megértetni, hogy mi a teendő a kisbabával. A napi rutinokat már többször átnézte, de az első alkalom, hogy teljesen egyedül volt a baba gondozásában. Xavier próbálta alkalmazni az eddig megszerzett tudását a baba etetésére, pelusozására és altatására vonatkozóan.

A nap folyamán Xavier mindent megtett annak érdekében, hogy a baba jól érezze magát. Az etetés és a pelusozás viszonylag zökkenőmentesen ment, de az éjszakai alvás időpontjának beállítása nehéz feladatnak bizonyult. Mivel Lili nem volt otthon, Xavier sokszor úgy érezte, hogy a feladatok túlnőttek rajta, de próbálta fenntartani a nyugalmát és türelmét.

Az este folyamán Xavier készített egy finom vacsorát a kisbabának, majd elvégezte a pelusozást, és próbálta altatni őt. Az első néhány próbálkozás nem volt sikeres, és a baba egyre inkább sírt. Xavier mély levegőt vett, próbálta megnyugtatni magát, és újra próbálkozott a megfelelő altatási technikákkal.

A baba végül elaludt, és Xavier végre le tudott ülni egy rövid pihenésre. Az egész napos fáradtság ellenére Xavier büszke volt arra, hogy sikerült helytállnia a feladatokban. Az első nap egyedül a kisbabával sok tanulságot adott neki a szülői szerepről és a család fenntartásának kihívásairól.

Amikor Lili végre hazaérkezett, Xavier fáradtan, de elégedetten üdvözölte őt. „Hát, sikerült túlélni a napot” – mondta Xavier egy mosollyal, miközben Lili átvette a babát.

Lili hálásan mosolygott, és megölelte Xavier-t. „Tudom, hogy nem volt könnyű, de nagyon büszke vagyok rád. Köszönöm, hogy ennyire segítőkész voltál.”

Xavier és Lili együtt elrendeztek mindent a nap végén, és egy kis időt töltöttek a babával, miközben beszélgettek az eseményekről. A nap, bár fárasztó volt, megerősítette Xavier-t abban, hogy a szülői feladatok mindkettőjük közös erőfeszítéseit igénylik, és hogy a család támogatása és szeretete minden nehézséget könnyebbé tesz.

[angelofghetto]

Szerencsére nem Juditunkról szól az egész, ez csak egy kattintásvadász cím. Erről csak annyit, ne keverjük össze a rossz házasságot a bántalmazó kapcsolattal.

Fontosabb, ami a nők és gyerekek bántalmazásával kapcsolatban a társadalomban kódolt viselkedésmintákról hangzik el. Számomra nem férfi az, aki a fizikai vagy gazdasági fölényét a hatalmának kiélésére használja fel. A férfi dolga a szerettei ellátása és védelme, és ezek gyönyörű feladatok.

Kikopott a köztudatból, hogy az adónk a társadalmi szerződés reánk eső része, amiért a választott vezetőink feladata a mi jóllétünknek a biztosítása, nem pedig a korlátlan hatalom, kontrollálatlan felhatalmazás bármire, vagy jog a zabolátlan lerablásunkra. Ugyanígy az is feledésbe merült, hogy a hagyományok szerinti családon belüli munkamegosztás női része a háztartás és gyereknevelés, ami lehetővé teszi a férfi karrierépítését, és szükségessé teszi az anyagi terhek átvállalását, vagyis ebben a felállásban a férfi keresete nem a férfié, hanem a családé, mint a munkamegosztás férfira eső része. Sajnos a nők is azt hiszik, hogy ők ilyenkor alárendelt helyzetben lévő eltartottak. Szerencsére nem minden férfi él ezzel vissza, és mivel a nők többsége ugyanúgy dolgozni jár (akár önként vállalt karrierépítés okán, akár anyagi kényszerből), sok férfi vállalja át az otthoni teendők egy részét is, méghozzá nem kényszerből, hanem felelősségből és szeretetből.

A fenti beszélgetés nem valami férfigyűlölő női csacsogás, hanem nagyon is fontos társadalmi kérdéseket boncolgat, amelyek a férfi társadalom jól felfogott érdekeit is szolgálják.

[bdpst24]

Így vehetjük rá magunkat az ünnepek alatt is a mozgásra

Így vehetjük rá magunkat az ünnepek alatt is a mozgásra

Az egészséges életmódról az év ezen szakaszában sem kell lemondani A karácsony közeledtével megsokasodnak az otthoni teendők.  Ilyenkor a sportolás sajnos háttérbe szorulhat, holott a szervezetünknek ebben az időszakban is szüksége van a testmozgásra. A Technogym most olyan tippeket gyűjtött össze, amelyek segíthetnek a motiváció megtartásában az ünnepi időszak során is. Az ünnepek rengeteg…

[velocigiraffe]

https://velocigiraffe.blog.hu/2019/05/17/vitak_a_hazi_koruli_teendokrol_megeri

[defacto-io]

A munkamegosztás a gyerekvállalás legjobb ösztönzője

Mi befolyásolja egy társadalom termékenységi rátáját? Talán triviálisan hangzik, de az esetek döntő többségében a gyermekszületés első lépése, hogy egy partneri viszonyban lévő férfi-női pár nagyjából egyetértsen ebben a kérdésben. Az ENSZ és az Európai Unió által felügyelt Generations & Gender program keretein belül olyan felméréssorozat készült számos európai országban, amely lehetővé tette a kutatók számára, hogy jobban megértsék a párkapcsolaton belüli alkufolyamatok hatását a gyermekvállalási kedvre.

Bár a 11 európai országra kiterjedő kutatás Magyarországot nem foglalja magában, számos olyan eredmény adódik, amely igényt tarthat a magyar közpolitika figyelmére is. Először is, tényleg elég gyakori, hogy a gyerekvállalással kapcsolatos tervek eltérnek a párkapcsolatokban: a felmérésben szereplő párok 27,5%-ára volt igaz, hogy legalább az egyik tag szeretett volna rövid időn belül (még egy) gyereket, míg az ebben egyetértő párok aránya csak 16,8% volt.

Másodszor, nem túl meglepő módon, az egyet nem értés valóban gátja a gyerekvállalásnak. Ha az első gyerekről van szó, akkor az egyik partner ellenkezése ugyanolyan valószínűtlenné teszi, hogy három éven belül gyerekük lesz, mintha mindkét partner ellenezné azt. Az elsőt követő gyerekek esetén viszont egy fontos férfi-női aszimmetria figyelhető meg.

Amennyiben a férfi szeretne gyereket, a nő pedig nem, akkor a három éven belüli szülés valószínűsége statisztikailag nem nagyobb, mint az olyan pároknál, amelyek egyik tagja sem szeretne gyereket. Ha viszont a nő szeretne gyereket, a férfi pedig nem, a szülés valószínűsége akár 13 százalékponttal is megnőhet az előző viszonyítási alaphoz képest. Kissé leegyszerűsítve a dolgot: több gyermek vállalása sokkal inkább a nő, mintsem a férfi döntése.

A harmadik tapasztalati tényt az 1. ábra mutatja be. Az ábrán minden pont egy, a mintában szereplő európai országot jelöl, amelynek hárombetűs angol rövidítését is feltüntettük. A zárójelben szereplő szám az ország termékenységi rátája. Az ábra vízszintes tengelyén az látható, hogy a gyerekes párok között a férfiak átlagosan mekkora részt vállalnak a gyermekgondozással kapcsolatos házimunkából. A függőleges tengely a férfi-női gyerekvállalási hajlandóság eltérését méri, nevezetesen annak a két valószínűségnek a különbségét, hogy egy páron belül a nő ellenzi a következő gyereket, és annak, hogy a férfi. A pozitív számok tehát azt jelzik, hogy inkább a nők, a negatívak pedig azt, hogy inkább a férfiak ódzkodnak még egy gyerek vállalásától.

Az ábrán látható negatív összefüggés azt mutatja, hogy minél nagyobb szerepet játszanak a férfiak a gyermekgondozásban, a nők annál kevésbé ellenzik még egy gyermek vállalását a férfiakhoz képest. Például Oroszország (RUS), ahol a férfiak a gyerekekkel kapcsolatos teendők mindössze 25%-át végzik, jócskán a pozitív tartományban található. Ez azt jelenti, hogy itt inkább a nők hajlamosak ellenezni a gyerekvállalást, és mint láttuk, ez a korlát különösen releváns a tényleges születésszám szempontjából. Ezzel egybecseng, hogy Oroszország termékenységi rátája valóban nagyon alacsony (1,36).

A spektrum másik végén található Norvégia (NOR), ahol a férfiak a gyerekkel kapcsolatos házimunka sokkal nagyobb hányadát (kb. 42%) vállalják. A Norvégiát reprezentáló pont a nulla szint környékén helyezkedik el, ami azt jelenti, hogy itt a férfiak és a nők nagyjából egyenlő valószínűséggel akarják a következő gyereket. Norvégia termékenységi rátája 1,87, ami jóval magasabb, mint a mintában szereplő többi országé, Franciaországot kivéve. Ezek az eredmények más kutatásokkal is összhangban vannak: a férfiak otthoni szerepvállalása és a termékenységi ráta közti pozitív kapcsolatot már egy korábbi Defacto bejegyzés is bemutatta.

A szerzők egy elméleti modellt is kidolgoznak, amely figyelembe veszi, hogy a gyermekvállalási döntés egy kapcsolaton belüli “alku” eredménye, és alkalmas a különböző demográfiai politikák várható hatásainak értékelésére. A modell következtetései szerint azok az intézkedések a leghatékonyabbak, amelyek kifejezetten az anya gyerekvállalással kapcsolatos terheit csökkentik, és lehetővé teszik, hogy minél inkább megőrizze a munkaerőpiaci pozícióját. (Az otthoni munkamegosztás mellett az intézményes gyermekfelügyelet fejlesztése vagy támogatása például ilyen politika.) A Defacto által már szintén ismertetett tények pedig azt mutatják, hogy valóban azok az európai országok a termékenyebbek, ahol magasabb a nők munkaerőpiaci részvétele.

A Defacto szerint a fejlett, alacsony születésszámú társadalmakban (így Magyarországon is) a nők gazdasági-társadalmi esélyegyenlősége és gyermekvállalási hajlandósága nem egymást kizáró, hanem inkább erősítő tényezők.

Lieli Róbert (Közép-európai Egyetem)

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!

[boy-from-hell]

Miért nem segít egy férfi a háztartásban

Nemrég átjött hozzám egy barátom kávézni, üldögéltünk és az életről beszélgettünk. Egy ponton megjegyeztem: „Megyek és elmosogatok, rögtön jövök”.

Erre úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy űrhajót építek. Csodálattal vegyes csodálkozással tette hozzá: „Örülök, hogy segítesz a feleségednek. Én nem szoktam, mert ha mégis, a nejem sosem dicsér meg. Múlt héten például felmostam, és azt se mondta, köszi.”

Visszaültem mellé az asztalhoz, és elmagyaráztam, hogy én nem „segítettem” a feleségemnek. Ami azt illeti, a feleségemnek nem segítségre van szüksége, hanem egy partnerre. Én partner vagyok az otthoni teendők elvégzésében, és nem „segítség” az, hogy házimunkát is végzek.

Nem segítek a feleségemnek a takarításban, mert én is itt élek, és muszáj takarítanom.

Nem segítek a feleségemnek a főzésben, mert én is akarok enni, ezért főznöm is kell.

Nem segítek a feleségemnek a mosogatásban, mert én is használom azokat a tányérokat, amikből eszünk.

Nem segítek a feleségemnek a gyerekek körüli teendőkben, mert ők az én gyerekeim is, és az a feladatom, hogy az apjuk legyek.

Nem segítek a feleségemnek mosni, teregetni és összehajtogatni a ruhákat, mert ezek az én és az én gyerekeim ruhái is.

Nem segítek otthon. Én is ott lakom, a házhoz tartozom. Ami pedig a dicséretet illeti, megkérdeztem a barátomat, hogy mikor fordult elő utoljára, hogy a felesége végzett a takarítással, a mosással, az ágynemű felhúzásával, a gyerekek megfürdetésével, a főzéssel, a rendrakással és a többivel, és te annyit mondtál: köszönöm.

De nem csak egyszerű köszönömről van szó, hanem a totális elismerésről: „Nahát! Fantasztikus vagy!”

Ez így most furcsának tűnik? Furán nézel most magad elé? Amikor te egyetlen egyszer életedben felmostál, rögtön elvártad, hogy kitüntetést kapj... de miért is? Gondolkoztál már ezen, drága barátom?

Talán azért, mert macsó kultúránkban azt tanultad, hogy mindez az ő dolga.

Esetleg azt képzeled, hogy mindez pikk-pakk megvan, a kisujját sem kell mozdítania érte?

Akkor hát dicsérd őt úgy, ahogy elvárod, hogy ő dicsérjen téged, ugyanolyan intenzitással. Nyújtsd a kezed, viselkedj igazi társ módjára, ne pedig úgy, mint egy vendég, aki csak enni, aludni, fürdeni és a szexuális szükségleteket kielégíteni érkezik. Érezd magad otthon. Ez a te házad is.

Az igazi változás társadalmunkban otthon kezdődik: tanítsuk meg fiainknak és lányainknak, hogy miről szól az, ha igazi társ vagy!

~via fb~

[kilincsekpostaladakhu]

A nyár beköszöntével egyre többen kelnek útra, hogy a családjukkal vagy barátaikkal együtt pihenhessék ki az év közben szerzett fáradalmakat. A gondtalan nyaralás megszervezése azonban cseppet sem könnyű feladat, ráadásul a szálláshely foglalás és egyéb teendők mellett a magára hagyott otthon védelméről is gondoskodni kell.

[nemzetinet]

Molnár Xénia: a színházban megaláztak, most van annyi munkám, hogy megéljek belőle

Koltai Róbert Világszám című filmjébe Pogány Judit ajánlotta be, miután látta őt Kisvárdán, az Ibusárban.

Parti Nagy Lajos, a darab szerzője azóta is felsőfokon beszél Molnár Xéniáról, aki a Pozsonyi Színművészeti Főiskola elvégzése után a Komáromi Jókai Színházhoz szerződött.

Öt éve már, hogy megvált, mert meg kellett válnia a társulattól. Az igazgatói döntés teljesen megváltoztatta az életét. A felkínált súgói állást nem fogadta el, inkább ugrott egy nagyot – a semmibe. Azóta színésznőként is talpra állt, s már csak annyit vállal, amennyihez valóban kedvet érez. Mint mondja: így tud igazán teljes odaadással, a maga örömére is játszani, ráadásul azokkal, akiket magánemberként is közel érez magához. Dráfi Mátyással, Gál Tamással, Mokos Attilával, Benes Ildikóval és másokkal.

Öt évvel a történtek után hogyan tekint vissza azokra a napokra, amelyek akkor valósággal felforgatták az életét?

Nincs már bennem fájdalom. Annyira más dolgok váltak fontossá a magánéletemben, hogy nem igazán figyeltem a színházra. Inkább a fiamra, magamra és a hozzám tartozókra. Több barátomat, családtagomat veszítettem el. Az, hogy nem hosszabbították meg a szerződésemet a színházban, az utolsó csepp volt a pohárban. Az életet élni kell, nézzen előre az ember, megérteni csak utólag lehet bizonyos történéseket. Én már összeraktam, mi mindenen mentem keresztül. Minden rosszban van valami jó, mondom ma. Még ha fáj is, amikor közlik veled.  

A „színészi állás megvonásában” mi volt a jó?

Színésznőktől gyakran hallom ma is: nekünk az anyaság a legszebb, a legnagyobb, a leginkább várt szerep. Valóban az. De azt még nem találták ki, hogyan lehetnénk egy időben két helyen. Az ugyanis kivitelezhetetlen, hogy este, amikor művészetet csinálok, ott tudjak lenni a kiskorú gyermekem mellett. Hogy fürdessem, etessem, mesét mondjak neki. Ami egy anyukának igenis a feladata.

Főleg, ha nem számíthat a párjára.

Nyolc éve váltam. Az exférjem a mai napig rendszeresen jön a gyerekéért, törődik vele, testével-lelkével mellette van. Zolival mi tényleg együtt neveljük a fiunkat, csak nem élünk együtt. Az utolsó pár évben egyébként már nem is éreztem olyan igazán jól magam a színházban. Lelkileg is kimerített, hogy tíztől kettőig próba, utána rohanás, vártak az otthoni teendők, jó esetben olykor még egy kis szusszantás is belefért, aztán szaladtam vissza az előadásra vagy az esti próbára, ami néha még éjjel fél tizenkettőig is eltartott. Ez nem volt buli a gyereknek. Sokszor a műszakbeli kollégák vigyáztak rá. Hiába vittem neki kakaót, másra volt szüksége. Otthon akart lenni. Én meg szétforgácsoltam az energiámat. Az elmúlt öt év alatt beállt a rend az életében. Nagyon jó fejű gyerek, kitűnő tanuló. Most végzi a hatodik osztályt, földrajzból és történelemből jeles, közben focizik, korosztálya nyugat-szlovákiai válogatottjának egyik kapusa, rengeteg díjat nyert. Tavaly, nemzetközi szinten, negyvennyolc kapus közül választották ki a legjobbnak. Ez óriási elismerés nekem is, miközben már attól is izomlázam van, ha végigülöm az edzéseit. Nemrég Csehországba utazott a válogatottal. Azt kérdezte: „Anyu, hogy fogok én ott beszélni, amikor szlovákul sem tudok még rendesen?” Védjél fiam magyarul! – biztattam. Ő az egyedüli magyar a válogatottban, mégsem érzi elveszettnek magát. Van, amikor az édesapja is vele megy a meccsre, van, hogy az edző jön érte. Fura érzés. Rossz idő, jeges utak, és ott áll előttem egy idegen ember, akire rá kell bíznom a fiamat. Van gyereke? – kérdezem az edzőt. Azt mondja: „Van.” Akkor úgy vezessen, azzal a tudattal, hogy a gyereke ül hátul. Ezzel veszi át tőlem Adorjánt. Nem tarthatom őt burokban. Tudja, mit tud, de megtanulta tőlem: az út, amely az ember előtt áll, hosszú folyamat. Olyan nincs, hogy én már kész színésznő vagyok. A tehetséget fejleszteni kell. Ha nem dolgozol magadon, elveszíted azt is, amit már megszereztél. Adorján szorgalmas, kitartó, küzdőképes gyerek. Megy és dolgozik magán.

A sport komoly fizikai munka.

Megtanít becsületesen győzni, és emelt fővel veszíteni. Ezt Hemingway mondta. A foci, akárcsak a színház, csapatmunka, amely barátságokat szül. Köztünk, szülők között is. Mivel délutánonként tanítok, előfordul, hogy Adorjánt a barátnőm viszi edzésre. De akkor is! Az elmúlt öt évben ott tudtam lenni a fiam mellett, és a pálya szélén, őt figyelve megpihenhettem egy kicsit. A színházban be voltam zárva. A szép zöld gyep mellett pedig nem Molnár Xénia színésznő vagyok, hanem Adorján anyukája. Ott a szókimondó ragyolci lányt szerették meg bennem. Imádom nézni, ahogy a gyerekek együtt küzdenek. A színházban, ha nézek egy előadást, azonnal észreveszem, ha a színészek nem együtt játszanak, hanem túl akarják szárnyalni egymást.

Ez alatt az öt év alatt nem is érezte a csapatmunka hiányát?

Egyfolytában érzem. Nem mintha belefáradtam volna a nagy szerepek sorába, de a „felvidéki karrieremet” feltettem a legfelső polcra. Félreértés ne essék, nem adtam fel. Szeretnék még egyszer bekerülni egy jó csapatba. Van még erőm hozzá, és tudom, hogy el fog jönni ennek is az ideje.

Tüskét, haragot hordoz még magában?

Már nem. A hét főbűn egyike a harag. Hívő ember vagyok, többször átgondoltam már, mi történt az életemben. Engem megaláztak a színházban. Nem dicsekvésképp mondom, de vörös diplomával végeztem a színművészetin.

Egykori tanárai, évfolyamtársai, jó nevű szlovák kollégái is megdöbbentek a történteken.

Hogy súgói státuszt ajánlottak fel… igen! Rémületemben majdnem elfogadtam. Az első kérdésem az volt, mennyit fizet a súgói állás, el tudom-e tartani belőle a gyerekemet. Poénnak vettem, hogy én leszek a Jolly Joker. Ha valaki kiesik, majd beugrok helyette.

Aztán mégis a „kiugrás” mellett döntött.

Pedig nem tudtam, hogyan tovább. De rá kellett jönnöm, hogy a felkínált formában nem maradhatok a színházban. Nem is maradtam. Egyetlen napig sem voltam súgó. Hozzáteszem: vendégként játszhattam volna, de a saját színházamban legyek vendég? Diplomával a zsebemben Komáromba szerződtem, mert magyarul akartam játszani. Marasztaltak Pozsonyban, jól ment a szlovák, de én nagy elánnal Komáromba jöttem. Aztán, mint egy rózsaszín lufi, kipukkant az egész. Hogy neheztelek-e valakire? Értelmét veszítette a kérdés. Lenyomtam tizenegy-tizenkét évet a Jókai Színházban, szívvel-lélekkel játszottam, persze, hogy vannak dolgok, amelyek még ma is érzékenyen érintenek. Egy nézőtéri ügyelő kérdezte a minap, hogy mikor megyek vissza játszani. Vissza? Hiszen már nem is vagyok állásban, feleltem. A közelmúltig három ember barátsága határozta meg az életemet. Benkő Géza elment. Maradt Gál Tomi, az öcsém és Mokos Attila, a bátyám. Szakmailag és emberileg ők azok, akik mellettem állnak.

Mennyi esélyt lát arra, hogy ismét társulati tag legyen a Jókai Színházban?

Én csak azt tudom, kopogtatni nem fogok. Nem kérek, és nem koldulok. Sem munkát, sem szeretetet, sem odafigyelést. A Jóisten úgy megsegített, hogy van annyi munkám, felkérésem, előadásom, hogy tisztességesen meg tudjak élni belőle a fiammal.

S hol játszik mostanában?

Itt, ott, amott. Ahol lehetőséget kapok. Úgy rakom össze az életemet, mint a puzzle-t. Gál Tamással az Ibusár után új bemutatóra készülünk. Charles Bukowski, a 20. századi amerikai irodalom híres fenegyerekének Ponyva című regényét visszük színre. Dráfi Mátyás Teátrumával a Görgey című darabot utaztatjuk, bár most éppen Matyi bácsi műtét utáni felépülését várjuk. Benes Ildikóék csapatával József Attila-verseket mondok, Mokos Attilával felújítjuk és átrendezzük Spiró György Prah című darabját, amely mindkettőnknek régi szíve vágya. A Beugró is Gál Tamáshoz köt. Megyünk, ahová hívnak. A színházon kívül is van színház, szoktam mondani. Vagy ahogy Törőcsik Mari nyilatkozta: „A színész addig színész, amíg van néző, aki nézi.” Nekem teljesen mindegy, hol vagyunk, hol lépünk fel, én tizennégy embernek is boldogan játszom.

S mindeközben tanít is.

Eljöttem a színházból, és egy ideig irodai alkalmazott voltam. Aztán jött a tanítás egy művészeti magániskolában. Eredetileg magyar–történelem szakos pedagógusnak készültem. Furcsa is volt az első két év a színművészeti főiskolán. Végül színészi diplomát szereztem, és most tanító néniznek. Komáromban van két csoportom, de Izsára és Farkasdra is járok. A falu, a vidéki lét mindig közel állt hozzám. Valérral, az új párommal egyszer családi házba szeretnénk költözni. Könnyű szívvel fogom otthagyni a kétszobás panellakást.

A Barackliget óta volt más filmes felkérése?

Most találtak meg egy készülő szlovák filmhez. Még csiszolják egy kicsit a forgatókönyvet. A fiamtól már zöld utat kaptam. Mehetek. Ha nincs más megoldás, egyedül is elvan otthon, nem kell izgulnom miatta.

Volt olyan periódusa az elmúlt öt évnek, amikor azon bánkódott, miért döntött a színészi pálya mellett?

Nem. Emiatt nem voltak nehéz éjszakáim. Egyébként sem azért lettem színésznő, hogy ide nekem a 10 ezer Wattot, és ünnepeljetek! A diplomamunkámat is a közönségről írtam. Azért mondtam az előbb, hogy engem egyáltalán nem zavar, ha nem ötszázan néznek. Sokkal lényegesebb számomra, hogy kikkel játszom és mit. Nekem az együttjátszás jelent igazi örömet. A partner tekintete. Már ha van neki! Szeretem, ha tehetséges, őszinte emberek vesznek körül. Magánemberként képtelen vagyok maszkot ölteni, mert látom, egyszer minden álarc félrecsúszik.

Akkor nem állt meg, megy tovább a maga útján.

A hitem sok mindenen átsegített. Hét évig társ nélkül, egyedül éltem. Ennek is vége. Boldog a lelkem. Nem hiszek a véletlenben. Valérnak és nekem találkoznunk kellett. Család, kertes ház, és néha egy jót játszani. Ez minden vágyam. Valér intelligens, karakán férfi, erős jellem. Apukám azt szokta mondani: „Szendike, te olyan vagy, mint egy lepke. Repülsz, szárnyalsz, egyszer csak puff, lecsapnak!” Igen, Így van. De aztán megrázom a szárnyaimat, és újra felrepülök. Ha túl magasan szállok, a barátom visszahúz a földre. Kezében a zsinór.

Molnár Xénia: a színházban megaláztak, most van annyi munkám, hogy megéljek belőle a Nemzeti.net-en jelent meg,

[insightmagazin-blog]

3 tipp, hogy végezz a teendőiddel - káoszban is!

Van kiút a végeláthatatlan tennivalók rabságából, ha a probléma megoldására összpontosítunk.  

A mai felgyorsult világban mindenki siet mindenhova, arról már nem is beszélve, hogy teendők tömkelegével vagyunk elárasztva, a munkahelyi, iskolai, és az otthoni feladatokkal egyaránt.

Nehéz megtalálni az arany középutat a kikapcsolódás és a munka között, hiszen sokszor csak azon jár az agyunk, hogy mennyi mindent kellene csinálnunk az adott pillanatban, és „azt sem tudjuk, hogy kezdjünk neki”…

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

71 éves, de 30-nak néz ki - Az énekesnő megállította az öregedés folyamatát, sőt gyereket is akar

New Post has been published on https://zarojel.hu/71-eves-de-30-nak-nez-ki-az-enekesno-megallitotta-az-oregedes-folyamatat/

71 éves, de 30-nak néz ki - Az énekesnő megállította az öregedés folyamatát, sőt gyereket is akar

[vc_row][vc_column][vc_column_text]A 71 éves Ajda Pekkan mintha nem öregedne, nem fog rajta az idő. Akár 40 évet is letagadhatna. Az énekesnő megállította az időt, olyan, mintha nem öregedne. Sőt, még gyereket is akar.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QlMjBlbHMlQzUlOTElMjBFZGl0JTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyOTMwNjYyNTE4MyUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][vc_single_image image=”151513″ img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image”][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QlMjBtJUMzJUExc29kaWslMjBFZGl0JTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTc4MzM1ODM4MCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

71 éves, de 30-nak néz ki – Az énekesnő megállította az öregedés folyamatát

A török szupersztár, a híres énekesnő külsején nem fog az idő. Egyszerűen nem öregszik, hanem évről-évre fiatalodik. Vonzó, szexi, friss, fiatalos.

Mások az ő korában az unokáikat dédelgetik, a külsejük helyett más fontos dolgokkal törődnek. Betegeskednek, sőt, sok esetben még a mozgás is gondot okoz, vagy akár a legegyszerűbb otthoni teendők.

Nem úgy az énekesnő. Az énekléssel legalább annyit foglalkozik, mint a hajával, sminkjével, bőrével, testével, öltözködésével. Világszerte kíváncsiak a titkára.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QlMjBoYXJtYWRpayUyMEVkaXQlMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjIzMjYwMDkxNTgwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Egészségesen él, egészségesen eszik és vigyáz magára.

Röviden ennyi a titka. Persze ennél azért bonyolultabb az, ha valaki szembeszáll az idővel. Az énekesnő szerint a szépség titka a táplálkozás. Nagyon figyel arra hogy mit, mikor, mennyit is eszik. Rengeteg vizet iszik, napi több órán át edz, figyel ara, hogy eleget pihenjen és végül de nem utolsósorban nem veti meg a szépészeti beavatkozásokat. Ha kell, gondolkodás nélkül kés alá fekszik a szebb, fiatalosabb külső reményében.

Rendszeresen látogatja a svájci öregedésgátló gyógyfürdőket. Azt nyilatkozta:

Sétálok és sok vizet iszom. Nem tudom elképzelni a vízmentes életet. Minden napomat egy különleges folyadékkal kezdem. Egy pohár vízhez fahéjas-citromos-mézes keveréket adok. Nagyon fontos, hogy a testem gyönyörű maradjon. A géneknek is köszönhetem ezt, de emellett nagy munkám is van benne. Nagyon fontos a rendszeres testmozgás, fittnek kell maradnunk, míg élünk…

Bár 30-nak néz ki, akkor is 71 éves. Volt már házas, 1984 és 1990 között Mehmet Ali Barral. A házasság gyermektelen maradt. Egy interjúban sokkolta a világot, mert közölte: most, 71 éves korában, végre szeretné megélni az anyaságot. Még orvosokkal is kapcsolatba lépett Indiában és az USA-ban is.

Mesterséges megtermékenyítés útján szeretnék teherbe esni…

Vajon sikerül neki és anya lehet ebben a korban?

Szerinted felelőtlenség lenne gyereket vállalnia?

    [/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWZvcm1hdCUzRCUyMmF1dG9yZWxheGVkJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1jbGllbnQlM0QlMjJjYS1wdWItMjYyOTc0ODI4MzY3MjUxMCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtc2xvdCUzRCUyMjMyMDQyMjQ3MTIlMjIlM0UlM0MlMkZpbnMlM0UlMEElM0NzY3JpcHQlM0UlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjAlMjhhZHNieWdvb2dsZSUyMCUzRCUyMHdpbmRvdy5hZHNieWdvb2dsZSUyMCU3QyU3QyUyMCU1QiU1RCUyOS5wdXNoJTI4JTdCJTdEJTI5JTNCJTBBJTNDJTJGc2NyaXB0JTNF[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][/vc_column][/vc_row]

[sudartcoaching-blog]

Dolgozz lassan! - I. rész

Mire figyelj, hogy hosszú távon is örömödet leld a munkádban, hogyan kerüld el a kiégést és az infarktust, hogyan könnyítsd meg az életedet a munkahelyeden? Olykor egyszerűnek tűnő tanácsaink, amelyeknek betartása sokszor mégsem könnyű, pedig alapvető fontosságú.

Az időhiány, az állandó rohanás, a taposómalom nem újdonság senkinek, úgy tekintünk rájuk, mintha nem lenne más választásunk, mint felvenni az őrült tempót. A kapkodás, a felületesség meghatározza az étkezési és a közlekedési kultúránkat, a médiafogyasztási szokásainkat, de leginkább a munkánkat. Az idővel vívott állandó csatából nem lehet kimaradni, az idő lett a modern ember első számú ellensége. A siker mércéje észrevétlenül az lett, ki hány órát tölt a telefonon lógva, hány száz e-mailt kell naponta megválaszolnia, és hány órát tölt meetingeken. Minél elfoglaltabb vagy, minél többet rohansz, annál fontosabbnak látszol. És annál jobban fenyeget a kiégés veszélye.

Lassú élet, minőségi hétköznapok

Az egyre gyorsuló világra már 1986-ban megérkezett az ellenreakció: amikor a McDonald's Rómában az első gyorsétterem megnyitására készült, tüntetők tiltakoztak a gyors étkezés és a multik egyeduralma ellen. A SlowFood kezdeményezésből lassan nemzetközi mozgalom lett, megszületett a Cittáslow, azaz a lassú város fogalma. A lassúság nem fizikai lassúságot jelent, a fogalom az élhető várost takarja.

A lassú élet-mozgalom követői szerint a gyors tempó mellett nincs időnk élvezni az életet, elvesznek a színek, az ízek, az illatok, a hétköznapi örömök. Követőik szerint tudatosabban oda kellene figyelnünk a munka és a magánélet egyensúlyára, többet kellene törődnünk a szeretteinkkel, több időt fordítanunk a kikapcsolódásra és a rekreációra.

Kinek van ideje lassan dolgozni?

Innen már csak egy ugrás volt az új szemlélet átszivárgása a munka területére: megszületett a SlowWork fogalma. A SlowFood még rendben van, már az anyukád is megmondta, hogy enni lassan, nyugodtan kell. A lassú munka hallatán viszont felszaladhat a szemöldököd a homlokod közepére. Kinek van arra ideje, hogy lassan dolgozzon? Pedig a lassúság itt sem nem szó szerint értendő, a fogalom ennél jóval komplexebb jelenséget takar.

A SlowWork követői világszerte arra bátorítják az embereket, hogy kevesebbet dolgozzanak, többet lazítsanak. Szlogenek: kevesebb túlóra, több szünet, rekreációs lehetőség, a munkahely és a privát szféra hatékonyabb elkülönítése

Mindez remekül hangzik, de tudjuk, hogy manapság örül, akinek van hol dolgoznia, és nagyon kevés vállalat teszi lehetővé a SlowWork szellemében történő munkát. A rendszert valószínűleg nem tudod megváltoztatni, ez igaz, de egy kis odafigyeléssel és tudatossággal sokat tehetsz azért, hogy a munkahelyi életminőséged javuljon.

A munka és magánélet egyensúlya közös érdek

Sajnos kevés vállalat gondolkodik igazán hosszú távon az alkalmazottaival, sok helyen a dolgozókat egyszerűen lecserélhető alkatrésznek tekintik. Szerencsére azért egyre több cég ismeri fel a munka és a magánélet egyensúlyának fontosságát. Az, hogy legyen privát életed, első blikkre magánügynek tűnhet, de nem az. Aki stabil párkapcsolatban, családban él, jobban tűri a stresszt, a megpróbáltatásokat, és erős háttérrel a kihívásoknak is jobban meg lehet felelni. Az állandóan dolgozó kolléga egy ideig jövedelmező a vállalat számára, amikor azonban kiég, vagy súlyos egészségügyi problémái lesznek, gyakorlatilag használhatatlanná válik, ennek pedig nemcsak emberi, de anyagi vonzata is van a munkáltatóra nézve.

Kiégés

A kiégési szindróma (angolul: burnout) tünetegyüttes, amely hosszú távú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében létrejövő fizikai-érzelmi-mentális kimerülés. (Forrás: Wikipédia)

Bár úgy tűnik, hogy legtöbbször a vállalatok kényszerítik a dolgozókat arra, hogy éjt nappallá téve dolgozzanak, sokszor a munkavállalók maguk választják ezt az utat. A magánélet ugyanis zűrös terület: ha nincs rendben, néha könnyebb a munkába menekülni, mint megoldani az otthoni, nyomasztó kérdéseket. Az ok egyszerű, a munka világa viszonylag átlátható, világos az input és az output, jól szervezett struktúra és közösség van, nagyjából ismertek az elvárások, jó esetben még visszajelzést is kapunk, és a munkánknak egzakt módon kifejezhető értéke van.

Tehát nagyjából működik a rendszer. A magánélet már jóval ingoványosabb terület, átláthatatlan elvárásokkal, érzelmi zűrzavarokkal, nehezen feltérképezhető tennivalókkal. Így érthető, hogy a privát életében összezavarodott ember a munka átlátható, jól szervezett világába menekül, és ott keresi az érzelmi biztonságot.

A túlzásba vitt hatékonyság ellenkező hatást válthat ki

A szakemberek már egy ideje rájöttek arra a paradoxonra, hogy az egyre hatékonyabbá és gyorsabbá váló munka egy ponton túl önmagát akadályozza. A rengeteg meeting, e-mail, jegyzőkönyvírás, az állandó multitasking nem hogy javít, de sokszor egyenesen ront a munka hatékonyságán. Minden egyre bonyolultabbá, körülményesebbé válik, az adminisztrációs terhek nőnek, mindig mindenki elérhető, csak közben a valódi, hosszú távú fejlődést hozó munkára nem jut elég idő.

Egy átlagos munkahelyen rengeteg dologra oda kell figyelni, sokszor nincs idő és tér az elmélyült, önálló munkára, állandóan csörög a telefon, kétpercenként érkezik egy sürgős e-mail. A figyelem a folyamatos és gyakorlatilag feldolgozhatatlan információdömpingnek köszönhetően egyre horizontálisabbá válik, és a munkavállalók egyre nehezebben mélyülnek el egy-egy fontosabb feladatban.

A saját idő tervezése

Az állandóan érkező e-mailek, a folyton csörgő telefon gyakorlatilag lehetetlenné teszik, hogy sürgős dolgok mellett a fontos, nagyobb lélegzetű feladatokkal is legyen idő foglalkozni. A fontosabb szakmai döntésekhez, az üzleti tervezéshez, a kommunikációs anyagok megírásához elmélyült munkára lenne szükség. Ilyenkor a megfelelő mennyiségű, zavartalan idő és a csend elengedhetetlen lenne.

A naptárad szervezésekor ne csak az értekezletekkel vagy az üzleti tárgyalásokkal számolj, különíts el saját időt, amikor zavartalanul és kapkodás nélkül tudsz egyvalamire koncentrálni. Ha teheted, érdemes erre az időre egy kisebb tárgyalót foglalni, és felhívni a kollégák figyelmét arra, hogy a következő egy–két órában nem vagy elérhető. Túl fogják élni.

Több személyes kapcsolat

A SlowWork követői azt tanácsolják, állandó e-mailezés helyett igyekezz növelni a személyes kapcsolattartás arányát, és ha a kollégád néhány méterre ül tőled, akkor inkább sétálj oda hozzá, ahelyett, hogy a százegyedik e-mailt küldöd el neki. Persze ne szakítsd állandóan félbe, kérdezd meg, hogy alkalmas-e az idő a beszélgetésre. Ezzel nem csak a saját terheidet csökkented, de a kollégád bejövő leveleinek számát is. Persze vannak dolgok, amiket írásban kell intézni, de sokszor a szóbeli kommunikáció is elegendő, ráadásul gyorsabb és egyszerűbb, és azonnali reakciót tesz lehetővé, nem kell újra és újra felvenni a fonalat.

A személyes kapcsolatok nem csak a hatékonyságot növelik, de a kollégák közötti jobb viszonyt is elősegítik. A felelős vezetők pontosan tisztában vannak azzal, hogy a jó munkahelyi légkör, a szorosabb emberi kapcsolatok nagyban elősegítik a dolgozók érzelmi egyensúlyát, a jó csapatmunkát, és indirekt módon az összteljesítményt.

Törd meg a napi rutint

A monoton, rutinszerű munkavégzés egy idő után úgyis az agyadra megy. Ezért ahelyett, hogy túlságosan ragaszkodnál a napi rutinhoz, igyekezz variálni a tennivalókat és váltakoztasd az unalmasabb és az érdekesebb feladatok elvégzését.

Érdemes önmegfigyelést tartani néhány napig, és feljegyezni, a nap melyik szakaszában vagy a legaktívabb, és arra az időszakra ütemezni a nagyobb terhelést, kreativitást, aktív gondolkodást igénylő feladatokat. Az ebéd utáni punnyadásban és a nap többi, inaktívabb szakaszában pedig jöhetnek a rutinfeladatok. Nem csak egy napon belül, de a munkahétre vonatkozóan is érdemes a feladatokat az aktuális teherbírásodnak, motivációdnak, tempódnak megfelelően alakítani. Persze ne ess át a ló másik oldalára, a folyamatosan halogatott feladatok egész nap nyomasztani fognak.

Multitasking: jól hangzik, de nem hatékony

Bár szinte elképzelhetetlen, hogy egyszerre ne legalább három dologgal foglalkozz, a feladatok közötti állandó ugrálás egy kicsit sem hatékony, ráadásul az idegrendszerre is rossz hatással van. Rengeteg felesleges idő és energia elmegy azzal, ha folyton leteszel egy feladatot és felveszel egy másikat, vagy telefonálás közben e-mailt írsz, ugyanis csak látszólag dolgozol nagyon aktívan, egyikre sem tudsz igazán figyelni.

Lehetőség szerint törekedj arra, hogy egyszerre egy dologgal foglalkozz. Ha nekikezdtél valaminek, és belátható időn belül el tudod végezni, ne szakítsd meg azzal, hogy minden beeső e-mailre azonnal válaszolni akarsz. A jól végzett munka felett érzett öröm csak a befejezett faladatokért jár, a félbehagyott teendők a halogatás, a szétesés és a stressz nyomasztó birodalmába vezetnek.

(Az eredeti cikkem a player.hu site-on jelent meg)

[velocigiraffe]

Pán Péter szindróma

Az a szituáció, amikor a gyermeket annyira félti a szülő (érzelmileg és/vagy fizikailag), hogy egyáltalán nem vagy nem elég feladatot ad neki, túlóvja őt. Azt gondolhatnánk, hogy az a jó a gyereknek ha leveszik a terheket a válláról. Valójában a szülők azzal segíthetnek igazán, ha kisebb kihívásokkal(pl. életkornak megfelelő házimunka)állítják szembe a gyerekeket.