#opusztaszer

[kekturanaplo]

Tompahát utáni üres ház -> Ördöngös -> Mindszent -> Mindszenti rév utáni ártér | Extra képek

[i-am-anyon]

painting or real life? . . . #hungary #hungariancountryside #farm #countryside #village #ópusztaszer #opusztaszer #windmills #small #simple #beautiful #history #travel #explore #wander #wanderlust #studyabroad (at Ópusztaszer) https://www.instagram.com/p/BnfvRjGDMik/?utm_source=ig_tumblr_share&igshid=ybcaszbocj0h

[banatoshaziasszony]

"Mondja, hol van itt a hotel?"

"Hotel? Az nincs."

"Ne mondja már, hogy nincs itt valamilyen szálló!"

"Szálló? Az van. Melyik?"

"Miért, hány van?"

"Itt, Vasbogdányban? Csak egy." (Angyalbőrben)

Pontosan így éreztem magam a héten Ópusztaszerre menet, de nem innen kezdem, hanem onnan, hogy a családomban évekig nevetség tárgya volt a Virágvadász, aki egyszer csak feltűnt a semmiből a keresztapám egyik földjén, pampalini-kalapban, nagyítóval és lepkehálóval szaladgált a lankákon, és lelkesülten kurjongatott, biológus lehetett az istenadta, na, én meg az az önjelölt skanzenfotós voltam, újságíró, aki kiszabadul a foteloffice-ból, és visszatér a terepre, meg is állt a levegő az ópusztaszeri kocsmában, amikor oda belépvén búgó hangon presszókávét és mentes vizet kértem a szemeseálljól pultostól. (Persze addig, amíg a Nemzeti Történeti Parktól ide eljutunk a történetben, róttam néhány kilométert az ópusztaszeri főúton, ezzel akaratomon kívül teljesítve az alföldi Kéktúra egyik szakaszát.) Nem véletlen, hogy a népmesékben mindig az a befutó, aki illendően köszönti a másikat, én is mindenkinek hangos jónapottal köszöntem, mondjuk nem kopott el a nyelvem a nagy köszöngetésben, mert nemigen szokott arra senki gyalogolni, nekem sem kellett volna feltétlenül, de a pesti tempómmal másfél óra alatt elintéztem a skanzenben, amit akartam, és maradt még másfél órám a kisteleki hanzajáratig, hogy aztán megdicsőülten, mint ki jól végezte dolgát, hazavonatozzak, így történt, hogy az alföldi Kéktúra ópusztaszeri szakasza végén betértem az ottani kocsmába, rögvest megakasztván a férfiak eszmecseréjét az egészségügyi ellátórendszer keheiről. Mentes víz persze nem volt, ki az a barom, aki menteset iszik, hát az a barom én voltam, azaz csak lettem volna, takarodtam is kifelé a halálkávémmal a kocsma elé, a padra, hogy hadd beszélgessenek odabent tovább, persze, ahogy ilyenkor lenni szok, csendben kilépett az ajtón a szemeseálljól kocsmáros, na, nem utánam jött, csak kinézett, hogy pár szót váltson az ott kontemplálókkal, hátha közben az is kiderül, hogy kerül oda egy zsufa menyecske egy szál egymagában, aki üresen issza a kávét, bezzeg a szóda nem kell neki, se vécé, se útbaigazítás, de nem szóltam egy szót sem, azok meg nem kérdeztek, arról beszéltek inkább, hogy van a faluban két égetnivalóan rossz gyerek, akikkel a Kaporszakállú Magasságos sem bír, a szarháziak mindig odamennek a kocsmához, és kitekerik a biciklikerekek szelepjeit, hogy a csak a kocsmából nyíló vegyesboltba elszaladt atyánkfiainak úgy kelljen szégyenszemre hazatolni a bicikliket, nehezen forognak a kerekek meg a nyelvek olyankor, mert azért egy kis ez-az legurul, hogy lemossa az út porát, meg legyen erő hazáig, de megette a fene lapos kerekekkel, vannak, akik ilyenkor inkább ott is hagyják a bringát, mert a kocsmáros aszondja, a faszt fogja ő ezeket felpumpálni, volt már, hogy valaki azt hitte, bicikliverseny lesz, annyi canga állt a kocsma előtt, de azt a két kis átokfajzatot nem lehet elkapni, ott álltak akkor is a főút túloldalán, nem mertek odamenni, amíg kint volt a kocsmáros a bolt előtt, márpedig az ötpercenként kijött megnézni, ott vagyok-e még, égi tünemény, párszor fordult a lelkem, mert sokat kellett várnom a hanzajáratra, ugyanaz a buszsofőr volt, aki hozott, asszem, sziát köszönt, mondjuk kábé egyidősek voltunk, meg aznap már másodjára látott, az már valami.

[morethanus-life]

Help!

Tibor Kercz’s owl trying to climb back on to a branch in Ópusztaszer, Hungary, is overall winner, as well as portfolio winner.

Photograph: Tibor Kercz / Barcroft Images

the-2017-comedy-wildlife-photography-awards

[the-life-of-a-climbing]

Trip😊

[pajjorimre]

Help!!!, Opusztaszer, Hungary By Tibor Kercz

1

[paganimagevault]

Statue of Árpád at the Ópusztaszer National Heritage Park, by Károly Buzál 1996

"The Hungarian people, most valiant and most powerful in the tasks of war thus originated, as we said above, from the Scythian people that is called in its own language Dentumoger. And their land was so full on account of the host of people born there that it was insufficient to sustain or keep them, as we said above. On account of this, the seven leading persons, who right up to the present day are called the Hetumoger, finding the physical constraints unendurable, having taken counsel among themselves to quit the soil of their birth, did not cease seeking in battle and war to occupy lands that they might live in. Then they chose to seek for themselves the land of Pannonia that they had heard from rumour had been the land of King Attila, from whose line Duke Álmos, father of Árpád, descended."

– Anonymus Bele regis notarius ("Anonymous Notary of King Béla III") or Master P: Gesta Hungarorum

https://paganimagevault.blogspot.com/2020/01/statue-of-arpad-at-opusztaszer-national.html

[budapestbug]

A Monument to Arpad and the Hungarian tribeleaders was inauagurated in Opusztaszer National Heritage Park on 2nd August. Arpad, cca. 845 – c. 907, was the head of the confederation of the Hungarian tribes at the turn of the 9th and 10th centuries. Hungarians refer to him as the "founder of our country", and his preeminent role in the Hungarian conquest of the Carpathian Basin has been emphasized by some later chronicles. The dynasty descending from Arpad ruled the Kingdom of Hungary until 1301. The Őpusztaszer National Heritage Park is an open-air museum of Hungarian history. It was established in 1982 and is most famous for being the location of the Feszty Panorama, a cyclorama by Árpád Feszty and his assistants, depicting the beginning of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin in 895. The painting was completed in 1894 for the 1000th anniversary of the event. Opusztaszer was seleceted to be the place of the heritage park, as according to ancient chronicles the first national assembly of Hungarians was held here after the Conquest.

[orossandor]

View this post on Instagram

A post shared by Oros Sándor (@orossandor)

#szittyulunk #opusztaszer #család #family #hosszuvideo https://www.instagram.com/p/B1ZVR4wng-y/?igshid=r9jd38jesv4w

[rockandrollchick29]

An owl struggles to keep his grip as his owl friends look the other way in Tibor Kercz's "Help!!!" in Opusztaszer, Hungary

[kekturanaplo]

AK-26 | Így még homokot senki se várt!

Mindszenti rév utáni ártér -> Ópusztaszer -> Dóci erdő üres vadászháza: 20 km

...na persze, hogy zuhogott hajnaltól, aludtunk is tovább, talán 7 is volt, amikor beletörődtünk, hogy ez bizony nem áll el egyhamar, így a sátorban összepakoltunk, aztán a fák alatt a sátrat is elrakta K, jó vizesen.

Azért ma nagyba' voltunk, a tervezett alig 20 kilivel, mert Ópusztaszert meg akartuk nézni, és mivel az nem egy órás program, ezért, gondoltam, jár nekünk a laza nap.

Annak ellenére, hogy mindennek ellenére szerettünk volna hinni az előrejelzéseknek, hogy eláll 8 körül, nem állt el 10-ig. Végig az átvezető 6 km-en keresztül lényegében esett, az utolsó szántósföldes, saras szakaszon. Nem mondom, hogy nem szentségeltem, már nagyon elegem volt.

Útközben a legérdekesebb talán az volt, amikor a az út mentén egy hatalmas, magas kerítésbe botlottunk. "Az eső szüntelenül zuhogott, fémes csattanásokat verve a kerítésre, mintha figyelmeztetni akarna minket, hogy itt valami nem stimmel. Aztán megpillantottuk a sárban hagyott hatalmas, karomszerű nyomokat, miközben vijjogó hangok hallatszottak. Mintha a "kis raptorok" már kiszabadultak volna. Feszült csendben álltunk, várva, hogy a sötétségből bármelyik pillanatban előbukkanjon a T-rex..." Tiszta Jurassic Park-feeling volt! Na jó, kis fácánok voltak, de rengeteg. Gondolom valami fácánnevelde lehetett, csak megtalálták a kiutat.

Egyszer csak aszfaltot érintett a lábunk, de nem hittük el. Olyan saras volt az aszfalt, hogy óvatosan nehezedtem rá, hátha csak föld mégis.

Aztán ott volt Ópusztaszer, ez a hatalmas komplexum, amit most másodszor láttam életem során, K pedig először. Nyitás után nem sokkal értünk, de már 3 buszos csoport bent volt. Megvettük a belépőket, aztán elvonultunk hátrébb, hogy padoknál-asztaloknál ismét át tudjunk öltözni, együnk gyorsan. 11-re volt időpontunk a Feszty-körkép megtekintésére, addig pont össze is szedtük magunkat. Az eső is elállt, kisütött a nap - néha. Letettük a táskát, feltettük az elektronikát a recepciónál tölteni. Érdekes ez a körkép megtekintés, óvják, mintha valaki le akarná másolni otthon. Fotót se lehet csinálni. Felmész a csoporttal, majd villámgyorsan végignarrálják a jeleneteket, és még negyed óráig körbe-körbe járkálsz, hogy "elvessz a részletekben". Hiányérzetünk maradt, szívesebben hallgattuk volna, hogy készült, mit látunk (lassan elmondva). A rotundában van legalább egy kiállítás, ahol ezt is érintik.

Gyors kv után felfedeztük az emlékparkot; nekem úgy rémlett, hogy sokkal nagyobb a skanzen rész. Volt egy kis kiállítás is magyar Nobel-díjasokról és tudósokról, elképesztően sokan vannak, de valószínűleg kevesen nem mentek el innen.

Összességében 3 órát töltöttünk itt, csak azért nem többet, mert már 1 óra is elmúlt. Fene se gondolta.

Innentől homokon járhatunk!! Elmondani sem lehet, mennyire vágytuk már! Ráadásul nedves homok, egy álom! És még erdőbe is értünk! Legalábbis, egy kis időre. Mintha új kezdetet kaptunk volna.

Igaz az első részben csak ~ 3 km hosszan élvezhettük, utána jött a valóság aszfalt képében. Forgalmas országút mentén 4 km-en keresztül.

Hogy lekössem magam, azt nézegettem, miket dobálnak ki az autókból, amit egyszerűen fel nem tudok fogni, hogy lehet valaki ekkora bunkó.

számtalan fém italosdoboz (kóla, sör, hell)

mekis poharak

plasztik kártyák

mérőszalag

cigisdobozok

Nyilván, ezeket üresen az autó nem bírja el, azonnal szabadulni kell tőlük.

De aztán ismét erdő, a híres Dóci erdő! Utólag olvastam, hogy szerdánként gyakorlatoznak az erdőben katonák, meg lőtér mellett is megy az útvonal, még jó, hogy nem ugrott elénk senki hirtelen.

Jó érzés volt a fák között/alatt haladni, fenyőillatban. Szinte éreztük, hogy tölt fel energiával és életkedvvel.

Egy elhagyott, romos vadászház mellett aludtunk, közel a lőtérhez, de mégis elég távol. Jó környék volt, biztonságos.

[i-am-anyon]

new places with new faces . . . #friends #newfriends #uwsp #pointers #becca #studyabroad #hungary #szeged #budapest #opusztaszer #places #throwback #travel #explore #wander #wanderlust (at Ópusztaszer) https://www.instagram.com/p/Bn3NLLhhtef/?utm_source=ig_tumblr_share&igshid=7ovd8rsc7eky

[jotaefe]

Estos son las imágenes finalistas del 'La Comedia en la Vida Salvaje', premio concedido a la fotografía más simpática de los animales. La competencia fue creado por los fotógrafos Paul Joynson-Hicks y Tom Sullam, en Tanzania, para impulsar la conservación de la fauna silvestre.

Entrenamiendo kung fu (estilo australiano) Esta imagen es obra del fotógrafo ruso Andrey Giljov. Asegura que hizo esta foto en Australia a primera hora de la mañana. “Estaba estirando de una forma divertida. Al menos eso es lo que quiere que pensemos”, indica.

Joynson-Hicks, otro de los promotores aseguró que “las imágenes están preseleccionadas por lo graciosas que son y  la competencia de este año se presentaron más de 3.500 fotografías de 86 países y que luego  quedaron 40 finalistas que se juzgan únicamente por su humor y contenido”.

El lirón que se ríe Ganador de la categoría terrestre, Andrea Zampatti. El fotógrafo hizo esta foto en Italia. Un lirón parece sonreír, subido a una milenrama. “Estaba haciendo senderismo cuando escuché un sonido extraño. Encontré este bebé de lirón encima de una milenrama. Solo hice una foto”, dice Zampatti.

La escapada de los monos Katy Laveck Foster, fotógrafo de Estados Unidos, hizo esta foto de dos macacos en la reserva natural de Tangkoko, en Indonesia. “¡Arranca ya!”, dice el que va de paquete, mientras el otro se lo toma con calma.

¡Ayuda! Ganador del premio a la mejor foto, Tibor Kercz. El fotógrafo húngaro captó la imagen ganadora del concurso en su país, concretamente en Opusztaszer. Al búho del fondo le falla una pata. Si le hubieran visto los otros dos se estarían riendo muchísimo.

Reunión de animales Suponemos que este ñu está en una piedra, pero es mucho más divertido pensar que está sobre la espalda de unos cuantos congéneres tan feliz. El fotógrafo francés Jean-Jacques Alcalay hizo esta foto en Masai Mara, Kenya. Fuente: Comedy Wildlife Awards

[wednesdaycute]

(via Help!!!, Opusztaszer, Hungary By Tibor Kercz)

[charzblue]

Help!!!, Opusztaszer, Hungary By Tibor Kercz