#nem tudok szeretni

[tukrok-eneke]

Elhagylak...

Elhagylak, mert mi nem egymásnak vagyunk teremtve, mert ha így lenne, nem lennénk egymástól ennyire távolra sodródva a közömbösségeddel és a kommunikáció szolgálna a nézeteltéréseink helyreállítására.

Elhagylak, mert az életünk nem illik bele ebbe, mert melletted úgy érzem magam, mintha az élet elkerülne engem. Szomorú vagyok, üres és magányos. Ennek nem szabadna így lennie. És bár már ezerszer elmondtuk, a végén mégis úgy tűnik, hogy semmi sem változik… Nem túl igazságos, hogy én itt vagyok melletted és Te pontosan tudod, hogy akarom, hogy az életem része légy, mégis úgy teszel, mintha ez nem érdekelne. Úgy érzem magam melletted, mintha az árral szemben úsznék.

Elhagylak, és nem azért, mert már nem szeretlek. Érted már? Egy kapcsolatban fontos, hogy kimutasd a szeretetet, hogy éreztesd a kölcsönösséget és az érzelmi elkötelezettséget, a törődést. Ahogy az is, hogy foglalkozz a másik törékenységével, legalább annyira, mintha a tiéd lenne. De úgy tűnik ez nem számít neked.

Elhagylak, és nem azért, mert már nem szeretlek. Mert nem, nem tudom kitörölni az érzéseimet egyik éjszakáról a másik reggelig (bárcsak megtehetném). De elhagylak, mert már annyiszor megtettük az utat a határig, hogy már nem tudok többször végigmenni az úton, mert a mi időnk már a végéhez ért. Mert lehetetlen számomra, hogy úgy szeressek valakit, hogy közben ne szeressem magamat. Mert annak ellenére, hogy minden hibáddal együtt, elmondhatatlanul szeretlek, a bőrömben és lelkemben érzem, hogy ez a kapcsolat nem jó nekem. Tönkretesz engem.

Ezért hagylak el, mert ha maradok, meg fogsz ölni és mindig kevésnek érzem magam. De Te még mindig itt vagy, maradtál, mert én is maradtam és ha maradnék te is maradnál, éppen ezért, hideggé teszem a szívem és elhagylak…

Elhagylak, mert az út végére értünk, még ha tagadod is. A szerelmed már nem az enyém.

[orsiisworld]

Boldog és szomorú is vagyok

Elégedett és elégedetlen is vagyok

Fáradt vagyok, de közben pörgök is

Szeretem magam, de nem is szeretem

Jól vagyok, de nem is vagyok jól

Mérges vagyok, de laza is

Stresszes vagyok, de nyugodt is

Érzékeny vagyok, de nemis

Határozott vagyok, de közben mégsem

Hogy lehet ennyi mindent érezni egyszerre?

Nagyon tudok szeretni, talán csak ez az egy biztos

[the-fool-who-loves]

Talán…

talán, talán ott mélyen legbelül még érzel irántam valamit, valami csodásat, ami nem pár nap alatt került be oda a töredezett szívedbe

abba amit próbáltam apránként összetenni, feledtetni a múltad ami gyerekkorod óta ott van, mikor én is rosszat cselekedtem nekem is fájt nem csak neked, sose akartalak bántani, csak szeretni… ironikus nem? mindig bántjuk akit szeretünk, sokszor tudatlanul, de Isten lássa lelkem, mindig tanultam a hibáimból, miattad-miattunk

tudod nincsenek nagy és csodás szavaim, sose voltak, csak őszinték

őszintén, hiányzol…

mióta elváltak útjaink, mindenegyes napon hiányoztál, minden nap jobban és jobban, még most is, pedig már máshoz közeledsz, mert szeretet hiányod van, tudom jól…

talán hamarabb kellett volna cselekednem, nem tudom tudok e még bármit is tenni, hogy visszakapjalak…

[emlekeimkonyvtara]

Már nem tudom elhinni senki érzéseit irántam. Nem tudok megbízni másokban. Szeretni valakit egy hatalmas börtön, szenvedéssel és fájdalommal. A lelkedet kiteszed, a testedet oda adod, a jövődet feláldoznád. Majd ott hagy, mindeneddel együtt. Mert nem kell neki már, téged pedig szanaszét kaszabol, eltapos, megrugdos, érzelmeidet pedig fájdalommá, éles, maró fájdalommá gyúrja. Ott hagy majd a színfalak mögött, és te ott fogsz rohadni addig, míg onnan is alrébb rugdos a sors a sírodig.

[csacskamacskamocska]

Szorosan összekapcsolódik

Heteken keresztül éreztem az elutasítást. Nem szólt hozzám, szia, megyek. Szia anya, megjöttem. Ennyi volt. Ha bekopogtam hozzá, nem hívott be csak az ajtón keresztül válaszolt. Ha véletlenül összetalálkoztunk a lakásban, a fején a füles, nem is reagált, ha szóltam hozzá, ha búcsúzáskor véletlenül közel voltam, elkaptam és megöleltem nem ölelt vissza. Mindennél jobban szeretem őt. (meg „őt”, meg „őt”, de erről még mesélek) Nos, mindazoknak mondom, akik majd elengednek félig felnőtt gyerekeket: Az ember vinnyog a fájdalomtól. Hiába tudja az eszével, a tudatos része minden értelmes gondolatával, hogy ez így jó, ezt kell támogatni, az érzések mégis borzasztóak: elutasítás, elválás, elhagyás, nincs szüksége rád, nem szeret, nem kíváncsi rád, nem akar téged. Az, akinek az életéért, a boldogságáért remegsz és akiért bármit megtennéd, az életedet is odaadnád: már nem szeret téged. Teljesen egészségesen: saját magát szereti és hamarosan lesz valaki, aztán még valaki, akit jobban fog szeretni saját magánál is, és legközelebb csak akkor lesz jelentős szereped az életében, amikor meghalsz és ha tényleg szereted, mindent megteszel azért, hogy ezt majd lehetőleg jól viselje. De amikor elutasítottnak érzem magam, akkor azt gondolom, hogy rosszul csináltam valamit. Talán valamikor a múltban, amin már nem tudok változtatni.

És az elutasítottság érzés mellett a rettenetes aggdalom. Semmit sem tudok róla, ugye jól van, ugye nincs baja, ugye nem azért zárkózott magába mert valami rémes titkot őriz? Ugye nem bántották?

Egy este megállt a szobámnál. Anya, tudunk beszélni? És elmesélte. Mindent, ami bántotta, és sírt, és el volt keseredve. És örültem, hogy nem nagyobb a baj, és beszélgettem és támogattam és erőt adtam és célt, irányt mutattam és iszonyatosan boldog voltam, hogy az én kicsikém hozzám jön sírni, ha baj van. Megkönnyebbült és kivirult, és elmúlt az elutasítottság érzés belőlem, mert elmúlt a távolságtartás belőle.

De az a pár hét, az elutasítottság érzés, a tehetetlenség, a reménytelenség borzasztóan megviselt.

Nekem nagyon fontos, hogy a gyerekeimet önálló, felnőtt életre neveljem. Teljes szabadságot élveznek még akkor is, ha nekem nem mindig jó érzés. Nincs szemrehányás, se bezzegelés, se finom érzelmi zsarolás, se majd meglátod, hogy igazam lesz, ez lesz, az lesz.

Gondolom így lesz később is. Jön majd, ha baj van. És szeretnék minél tovább elérhető lenni. De az élmény az elutasításról, ebben mélyre kellett mennem, hogy írni tudjak róla.

Folyt. köv...

[tevagy-amindenem]

Bonyolult ember vagyok egy bonyolult élettel. Van, hogy hisztis és makacs vagyok, van, hogy úgy bántok meg embereket, hogy észre sem veszem és van, hogy elég egy szó, hogy könnyeket csalj a szemembe. Nem szeretem, ha hülyének néznek, és játszanak velem. Nehezen tudok megbízni bárkiben is, és nehéz a szívembe fogadni az embereket, de ha valakinek sikerül, iszonyatosan tudom szeretni, és számíthat rám egy életen át.

[rememberthatnightihopeso]

Tudod milyen az elet egy narcisztikussal ?

Hat elmeselem … kisemmiz , elvesz toled mindent , eleri hogy fuggjel tole . Erzelmei nincsenek csak neha csepegtet valamit hogy erez te is valamit . Eltipor ott hagy parlagon kifacsar … es utana ott ulsz teljes ursegedben kisemmizve

Szeret majd egyszer valaki is?

Szeretheto vagyok egyaltalan ?

Letezik meg bizalom ? Biztonsag?

Mim maradt ? Mi maradt belolem ?! Uresseg fajdalom … ketelyek

En tudok e meg szeretni

Tervezni vele ?! Nem tudsz naprol napra elsz tul a ketelyek kozott …

Elkotelezodes ?! Ures igeretek. Amik ha teljesulnenek is te mar belul meghaltal …

Es ha egyszer eljutsz oda hogy elhagyod olyan erzes mintha elszakitananak a drogtol jobban vagy de magad vagy az urssegbe a semmibe… szabadsag ez fura fajdalmas de meg lelegezni is konnyebb

Mikor epitem ujra magam ?! Nem tudom … ahogy aztse hogy menni fog e hogy ujra olyan legyek mint reg …

[oldmacykerenew]

Sziasztok,

Tejföl vagyok, a boci. 🐄🐮

Puhább vagyok a megszokott bociktól, de okos, mint ők! 🥰 Nagyon tudok bújni, szeretni és látjátok, tejfölöm is van… 😅😆🤷‍♀️ Nem is tudom mit mondjak még…

Vihető vagyok, csak Melindától szabadítsatok meg, mert qvára nem profi a horgolásban SEM🥺😂😂

[azalmodozoangyal-818]

Nem csak szex közben vágyom arra, hogy egy ágyban legyünk. Hanem ezeken a magányos estéken, amikor hajnalban nem tudok hozzád bújni..

szeretnélek, szabadon szeretni..

ilyenkor nem olyan “buli” ez a szerető szerep.

[elbaszottkiralylanyod]

Soha nem fogom szégyellni mennyire mélyen és őszintén tudok szeretni, a világot is felégetném érted!

Ha ez neked sok, keress kevesebbet.

@elbaszottkiralylanyod

[paralyzed-99]

"Több esélyt adtam már most neked, mint valaha valakinek szerettem volna. És ez mindent elmondott úgy gondolom. Mert annyira tudok szeretni, de annyira, de vajon megéri ez egyáltalán, úgy, hogy jelenleg hajnali fél 2 van, és ismét miattad sírok? Mert nem hinném, de szólj ha tévedek. Szeretlek, a világon is jobban, de ez most rettentően fájt, és rettenetesen összetörte a szívemet."

-részlet az üzeneteim mély bugyraiból

[stickalittle]

- Szeretsz az új lakásban lakni?

Ilyenkor nem tudom, mit feleljek. Nem tudom, milyen szeretni egy lakásban lakni.

1. Az első ház, ahová születtem a nagyszüleim udvarában volt egy külön álló szoba-konyha. Nincs túl sok emlékem róla. Sőt, semmi emlékem nincs róla. Egyetlen momentum jut eszembe, az út, amin nagymamám visz az építkezésre a szüleimhez, amikor a saját házukat építették. Erre is csak azért emlékszem, mert elfáradtam az úton, és a nagymamám nem akart felvenni, hogy vigyen.

2. Szüleim háza a második, amiben laktam. Innen már vannak emlékeim kisgyerekkoromból is. A konyha-főzőfülke, ahol lavórban mosakodtunk, mert a fürdőszoba még nem volt kész, aztán a testvéremmel közös szobánk, az akvárium a folyosón... (Erre tisztán emlékszem, mert akkor kezdett el foglalkoztatni, hogy létezik az agyam, mégsem emlékszem semmire, és az akvárium minden részletét megjegyeztem, hogy tudok-e rá emlékezni később.) Ebben a házban töltöttem a tinédzserkoromat, így vannak jó és rossz emlékeim abból az időből. Szerettem ott lakni? Rámondhatom, hogy igen, bár természetesen nem volt választási lehetőségem, így az ott lakás egy alapadottság volt. Ragaszkodtam az ottlakáshoz? Nem. Az első adandó alkalommal el is költöztem onnan egy örökölt sorházba.

3. Fiatal felnőtt éveimet ebben a sorházban töltöttem. Nem volt semmi különös. Se kiemelkedően boldog éveim nem voltak, se katasztrófálisan rosszak nem voltak. Semmi különös emlékem nincs róla, talán csak azok a helyek, ahol dugtam. Szerettem ott lakni? Hát, teljesen közömbös volt.

4. Aztán lett egy hosszabb kapcsolatom, így néha nála laktam, néha otthon. A barátnőm lakásához sem fűznek komolyabb emlékek. Unalmas, budapesti panellakás. Szerettem ott lakni? Hát, nem igazán. A panelt nem nekem találták ki.

5. Később szakítottunk, majd új kapcsolat jött, akit el is vettem feleségül. Hozzáköltöztem. Küzdöttünk a penészes fallal és az egerekkel. Nyilván nem szerettem ott lakni, amikor nekem volt még egy sorházam, aminél semmi ilyesmi problémák nem voltak, csak ahová valamiért ő nem akart költözni.

6. Eladtam a sorházat, hogy az árán elkezdhessünk építeni egy közös házat. Szerkezetkészen vásároltuk, csak be kellett fejezni. 4 szoba volt benne, két fürdőszoba, hatalmas amerikai konyhás nappali. Akkora volt, hogy gördeszkázni lehetett a nappaliban. Plusz kandalló, kurva nagy terasz, három autós garázs és 1000 négyzetméteres udvar. Mivel szerkezetkészen vettük, így adottsága volt a nagy tér, és bár felesleges volt, nem lehetett vele mit kezdeni, de jó áron jutottunk hozzá, mert nem kellett senkinek, mivel talán csak a jóistennek nem volt rajta jelzáloga. Nekem sem kis utánajárás volt mindet leszedetni. A kilátás pedig... az egész Zsámbéki-medencét be lehetett látni. Ennek ellenére nem szerettem ott lakni. Túl nagy volt, és az embert a rabjává tette egy ekkora ház. Ekkor vettem a citromfámat. A citromfa ebben a házban sokszor próbált meghalni, néha egyáltalán nem volt rajta egyetlen levél sem, de valahogy mégis mindig túlélte a dolgot.

7. Úgy alakult, hogy elváltunk. A házat meghirdettük, de nem jelentkezett rá vevő. Külön-külön albérletbe költöztünk. Én a I. ker. Vízivárosba, egy 100 négyzetméteres albérletbe. A mérete ellenére nem volt drága, 160 ezret fizettem érte még egy fél éve is. Azért volt olcsóbb, mint a hasonló lakások az I. kerületben, mivel eléggé lepukkant állapotban volt. Az egyik szobát egyáltalán nem lehetett használni, leszakadóban volt róla a tapéta is. Én meg nem reklamáltam a tulajnál, egyedül éltem, elég volt nekem egy szoba is, és nem akartam, hogy az árát felbassza az égig. Kis vállvonogatással mondhatom, hogy szerettem ott lakni, mert közel volt mindenhez. De határozottan erre sem mondanám, hogy szerettem ott lakni, mert tulajdonképpen nem hiányzik. Zajos volt, szar ablakokkal, poros volt mindig minden. Ez jut eszembe róla, de szinte soha nem gondolok azokra az időkre, amikor ott laktam. Mintha valami álomkép lett volna. Jó hely volt, de semmi különös. Apró erkélye volt, a citromfának pont elég. De ő sem szeretett ott lakni, ezt láttam a beteges-sárgás levelein.

8. Közben mégis sikerült eladnunk a vidéki házat, persze szarér-húgyért, és még azt a pénzt is ketté osztottuk a volt feleségemmel, így OTP barátom segítségével vehettem egy saját lakást Pesten a XIII. kerületben. Felújítottam, mindent a saját kényelmem és elképzelésem szerint. 7. emelet, de ezt már tetőtérnek hívják, hatalmas terasza van, aminek egy részét beépítettem elhúzható üvegfallal. Ez egész nyáron nyitva van, télen majd ide költöznek a terasz többi részéről a növények. Ezt a teraszt szereti a citromfa. Ilyen egészséges zöldnek még soha nem láttam a leveleit. A lakótér loft lakás szerűen egybe van nyitva, plusz fürdőszoba pezsgőfürdős káddal meg gőzkabinnal. Sokat dolgoztam rajta, és dolgozom rajta még most is. Egyszer majd rámondhatom, hogy kész lett. Szeretek-e itt lakni? Jobban, mint az albérletben, és kényelmes, meg ellazít a közeg, de négy hónapja lakom itt, még nincs meg igazán hozzá a kötődésem. Úgyhogy amikor megkérdezik, azt válaszolom, hogy szeretek itt lakni, és remélem, egyszer majd úgy is érzem.

És tudom, hogy nem itt lesz a vége. Lesz még egy házam valahol Olaszországban. Akkor, amikor már nem kell anyámról gondoskodnom, és nem köt ide semmi. Lesz egy házam Olaszországban, egy kis kerttel, ahová a citromfámat kiültethetem a szabadba. Ott fogok meghalni.

[azsofiaa]

Szeretnélek szeretni de nem tudok bízni benned….

[csacskamacskamocska]

Amit adhatsz „Azért vagyunk itt, hogy átsegítsük egymást ezen a dolgon, akármi is legyen.”

Elgondolkodtatott az egyik blogbejegyzés, hogy van-e olyan , hogy túl sok szeretet, túl sok gondoskodás. Persze, hogy van. Szülők szokták elsősorban túlfélteni meg túlgondoskosni a gyereküket. De az nem szeretet, az a másik helyett élés. A saját gyerekkori félelmeiknek és vágyaiknak megélése a gyerekben. Amúgy felnőttként, felnőtteknek is legtöbbször azt adjuk, amire nekünk szükségünk lenne. Elég kicsi a képességünk arra, hogy valóban bele tudjunk gondolni a másik helyzetébe. Erről a sématerápián is szó volt (amúgy majd folytatom, de sokat kell ülepednie), hogy ugyanaz a történet más-más emberben másféle sémát alakít ki, az ő lelki alkata szerint. A kifejezetten empatikus emberek is inkább csak érzelmi állapotokat tudnak jobban levenni, de az egészét az adott dolognak ők sem. Párkapcsolatban viszont a gondoskodás a másik jóllétéről, az alap. Megkönnyíteni az életét, támogatni a céljait, ismerni, szeretni, visszajelezni, hogy örömünket leljük a létében. Gondoskodni a szükségleteiről? Igen. De ha figyelt az ember, akkor többé-kevésbé azt is érzi, hogy mikor elég. De az már nem biztos, hogy a kialakult rutin rugalmasan követi a változásokat. Ez az igazi varázslat, hogy tudok-e változni a kapcsolatban és változik-e velem a kapcsolat. ”te mindent elfelejtesz!” és az ember hosszú időn keresztül hagyja, hogy egyik legyen az elfelejtős és a másik így kifejezhesse a gondoskodását. (a felejtés helyére bármi berakható) Aztán egy nap már jut ideje meg ereje vagy keletkezik igénye arra, hogy ő ne egy elfelejtős legyen. És akkor a másiknak, aki szeret és figyel, kéne érzékelni, hogy hohó, itt változás van! Pontosan úgy, ahogy egy szülőnek (micsoda csavar ez!). Mekkorát fejlődött a másik! Na ez az, ami nem szokott megtörténni. Merthogy akkor a saját szerepünket és a szerepünk fontosságát kéne átgondolnunk, ami mindig nehéz. Ki vagyok én, ha nem az ellenpárja a másik valamilyen tulajdonságának vagy megszokásának? Mit kezdünk egymással, ha a másik ember valamilyen szokását kivonja a kapcsolatból? Létezik-e a kapcsolat vagy csak egymásrautaltság van?

Persze, lehet úgy élni, hogy nem figyelnek rád, és a nehézségeiddel magadra maradsz, és elméletileg szeretnek, mert valamikor életetek során szükségetek volt egymásra, és beragad valami cselekvéssor amit kapcsolatnak neveztek, de már csak azzal szembesülsz napi szinten, hogy semmi se jó amit teszel. Ha figyelmes vagy az a baj, mert sok vagy, ha nem csinálod az a baj mert itt se vagy, ha levegőt veszel, az is baj mert akkor a másik fuldoklik, miattad. Az ideális valami hatalmas érzelmi biztonság és egy dinamikus kapcsolat. Amikor bízol a kapcsolat erősségében és ez a bizalom mindent megenged. Bajt, változást, konfliktust, fejlődést, szabadságot. De hogyan lehet érzelmi biztonságot és bizalmat építeni? Hogy is mondta Pál Feri? Van, ami jó nekem, de nem tesz jót a kapcsolatnak. Van, ami jó neked, de nem tesz jót a kapcsolatnak. Akkor ezeket nem kell csinálni!

[minden-minden]

Megbénított engem. Többé nem tudok szeretni. Nem látok, nem hallok. Nem érzek semmit. Csak a szívem hangját hallom. Minden más elnémult körülöttem. Vérzik belül a szívem, és szenvedek. De ennek ellenére… továbbra is szeretem őt.

[quiennoarriesganogana]

Tudod Te vagy minden amit eddig almodni sem mertem volna..

Amikor azt hittem soha tobbe nem leszek kepes senkit sem szeretni ugy ahogy azt kell, jottel es berugtad az ajtot. Megmutattad, hogy de igenis van olyan aki kitudja ezt valtani, hogy tudok ujra nevetni, szeretni, boldognak lenni.

Vegig hallgattad a multam, hogy milyen serelmeket es szarsagokat hurcolok magammal. Te vagy az aki ezzel a “kis” csomaggal egyutt is azt mondtad

“Szeretlek, mindenhogy es mindennel egyutt es tenni fogok azert, hogy soha tobbe ne erezd azt amit mas/ok okoztak neked, mert Kicsim Te a vilagot erdemled!”

Egy szoval: megmentettel.. megmentettel onmagamtol. Es, hogy honnan tudom, hogy szeretlek?!

Alltam az allomason es lattam ahogy elmegy a vonat amin ulsz.. es en elkezdtem sirni.. Tudom jol, hogy megoldjuk es mindez csak addig tart mig ossze szedjuk magunkat es osszebutorozunk, de egyelore szar.. mert meg jo forman el sem mentel de en mar belepusztulok a hianyodba.. De tudom Erted megeri! Megeri varnom es megeri szeretnem Teged!

Szeretlek!❤️