#nem menekülhetsz

[regenmindenjobbvolt]

A Szabad Népet ünnepelték vasárnap Szeged dolgozói Népnevelők, Szabad Nép agitátorok és mind azok © ültek össze a szegedi Nemzeti Színházban, akik október hónap folyamán szabad idejük feláldozásával telkesen és eredményesen működtek közre-a Szabad Nép terjesztésében. Nagy családként zsúfolódott tele a színház ünnepien feldíszített nézőtere, a színpadot pedig Lenin, Sztálin, Rákosi és Révai elvtársak hatalmas arcképe díszítette, középen a Magyar Dolgozók Pártja jelvényével a Szabad Nép egyik kinagyított példánya volt látható Horváth Márton á békéért vezércikkével.

(...)

Gáti Pál Majakovszkij: Lenin című költeményéből szavalt, majd ifj. Komócsin Mihály elvtárs az MDP nagyszegedi pártbizottságának titkárhelyettese szólt az egybegyűltekhez.

(...)

Komócsin elvtárs szavait nagy érdeklődéssel figyelték, és az egész színház közönsége hosszan, hangosan tüntetett Mindszenty ellen, amikor a klerikális reakció aknamunkájáról beszélt — Fokozottabb népnevelő munkával segítsük elő a népi demokrácián keresztül a szocializmus építését, — fejezte be beszédét, majd felzúgott a taps és egyszerre mozdult meg minden ki, hogy felállva ünnepelje és éljenezze Rákosi Mátyás elvtársat s a Magyar Dolgozók Pártját.

Ünnepi műsor kezdődött ezután kezdődött ezután mintegy ajándékul a Szabad Nép terjesztésében részt vett elvtársak részére.

A Wiener Säagerknáben kórusa csendült fel, utána Hetés György Demján Bednij: A Fő-utcán című versét szavalta megrázó színészi erővel. Nagy ünneplésben részesítették Péchy Blankát is, aki Ady és Majakovszkij verset szavalt Váraljai Magda Gorkij Anya című regényéből adott elő részletet, Csengeri Judit pedig Illyés Gyula Nem menekülhetsz című versét mondta el mély átérzéssel. Kövesdi Pál operaénekes Musszorgszkij Hovancsinájából énekelt, Varjas Anna a párizsi nemzetközi zongoraverseny győztese Chopin, Bartók és Debussy műveiből játszott. Kiemelkedő száma volt a művészi matinénak Csajkovszkij 1812. nyitánya, amelyet a színházi és rendőrzenekar adott elő Vaszy Viktor kiváló vezénylésével. A forró hangulatú ünnepség az Internacionáléval ért véget.

[kampeszino]

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak… Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja.   S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.   Okosnak nézel? Hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? Csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.   Szemem tavában magadat látod: Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

[namivande]

Welcome again

Ülök az asztalnál , társam a bohém nyári illattal átitatott város társasága.

Barátokkal - ismerös arcélekkel vedtem körbe magam.

“Pakold össze a cuccaid és menny el”

Kezemben boros pohár , benne reduktív asztali Rozé.

Lágyan suhog egyet a szoknyám.

"Egy burokban élsz, ahol Te magad vagy"

Visszhangzanak a szavaid.

"Burokban." - mondom ki halkan , és ujjbegyemmel játszok a pohár száján.

Borból és szódából kéna kimerni az igazságot.

Tökéletes kombináció.

Mert belőled nem lehet.

Jobb lenne inkább haladni , menni előre ...

“Felfogod egyáltalán, amit olvasol?”

Vagy megállni , és bevárni a lemaradt álmainkra , hogy utolérjenek minket ?

Örökös kérdés , amit megunásig ismételek.

Hajamba furom az ujjaimat.

Nem tudom eldönteni hogy az éjszaka ennyire meleg vagy a bor melegít ennyire.

Ajkamat harapdálom.

Rossz szokásaim közé tartozik , mint Te.

"Ostoba ribanc vagy.”

Túl könnyen elveszek az utoljára elhangzott szavaidba.

Világ életemben ilyen voltam.

Feltaláltam magam , csak most nem fel, hanem megtalálni magam a cél.

Belekortyolok a poharamba.

Száraz és fűszeres.

Könnyen csúszik, mire észbe kapok már kérem a következőt.

Felesleges lettek volna a csókok , a hangok , a lakás falán lévő árnyékod?

Borból és a társaságból merem ki a hitet , hogy néhány dolog igazán megfog változni.

Mindig is tudtam , hogy bárki lesz mellettem , a túlélés rajtam fog múlni.

“Nélkülem egy senki vagy”

De valami mindig ravaszul visszacsempész napjaim féltett tisztaságába.

"Hello Dé." - töri meg csendet egy ismerös szempár.

Visszaránt a valóságban.

Segítségemre sietett pedig nem érdemlem meg , csak látta , hogy elveszek a fények hajlékonyságában megbujó démonok között.

-Szembe kell nézned velük. Nem menekülhetsz többet.

Csak néztem a szemét...

Kikérek még egy kört.

Vaskorlátba kapaszkodok.

Pedig nincs korlát.

Nincs kontroll.

[why-this-fucking-life]

Mások: Nem menekülhetsz el a probélmáid elől!

Én 18évesen: *💳✈🌎* Goodbye👋🏻

[felhokfelett1]

Lehetsz más, mint aki voltál, de nem menekülhetsz önmagad elől.

[szenvedellyel-szeretni1]

Minden sebésznek van egy árnyéka. A félelem és a kétely sötét fellege, ami még a legjobbakat is kísérti a műtőben. Úgy teszünk mintha az árnyék nem lenne ott, reménykedünk, hogyha még több életet megmentünk, új technikákat sajátítunk el, gyorsabban és messzire futunk az árnyék belefárad majd a hajszába. De ahogy a mondás tartja, az árnyékodtól nem menekülhetsz... Minden sebésznek van árnyéka. És csak úgy szabadulunk meg tőle ha eloltjuk a lámpát, ha nem menekülünk a sötét elől, és a félelmünk szemébe nézünk, emelt fővel.

S5e17

[a-zene-betemet]

A testemet nem tudom visszafogni Mikor lüktet benne már a vér Nem menekülhetsz előlem A vágyam enni kér Ne, ne fogj vissza, amíg forr bennem a vér Ne, ne menekülj el, a vágyam enni kér Soha ne, ne fogj vissza, amíg forr bennem a vér Ne, ne menekülj el, a vágyam enni kér, enni kér.

Rómeó vérzik - Ne fogj vissza

[egyemberavilagban]

Mások elől elmenekülhetsz, menekülhetsz minden elől, de magad elől nem fogsz tudni sose..

/egyemberavilagban

[koltoktollabol]

Zelk Zoltán: Én téged tudlak

Nem rejtőzhetsz el már előlem,

nem menekülhetsz. Fogva tartalak.

Rab vagy. S megalvadt bánatomban

már csak rabságod vigasztalhat.

S hogy még gonosznak sem kell lennem:

ha futni vágysz, én futni hagylak.

S milyen könnyű szívvel! hisz tudom már:

emlékeimtől visszakaplak.

Egy mozdulat, egy szó, tekintet…

bennem, köröttem rezgő részek.

De ha úgy akarom, belőlük.

felépíthetem az Egészet.

Téged. S köréd a szobát, házat,

az utcát is a béna fákkal.

S a napszakot… Így kaplak vissza

tested köré varázsolt tájjal.

Mit rejthetnél el már előlem? –

Megtanulta szemem az ívet,

amit karod hasít a légben,

ha magadra húzod az inget.

S a guruló víz-gyöngyök útját

has és comb közt, a test árkában,

amikor nyújtózkodva, lassan

felállsz fürdés után, a kádban.

Kifosztottalak, lásd be végre,

elloptam, íme, minden titkod.

Tudom félő, lágy harapásod

s bőröd alatt az eret, izmot.

S mikor szeretsz: leheletednek

gőzét. Síró, kis lihegésed.

Megtanultalak én örökre,

nem rólad tudok már, de téged.

Én téged tudlak és úgy tudlak,

mint az isten, aki teremtett.

Rezgésből, árnyból és színekből

ujból és ujból megteremtlek.

[hicapacity]

Évekkel ezelőtt egy diák megkérdezte Margaret Mead antropológust,  hogy mit tart a civilizáció első jelének egy kultúrában. A diák arra számított Meadtől, hogy kampókról, sárcserepekről vagy köszörülésekről beszél. De nem.

Mead azt mondta, hogy az ősi kultúrában a civilizáció első jele egy combcsont volt, amely eltörött, majd meggyógyult.

Mead elmagyarázta, hogy az állatvilágban, ha eltöröd a lábad, meghalsz. Nem menekülhetsz el a veszély elől, menj a folyóhoz egy italra, vagy enni. Te vagy a vadállat húsa, aki kószál. Egyetlen állat sem éli túl a törött lábat elég sokáig ahhoz, hogy a csont meggyógyuljon.Egy megtört combcsont, ami meggyógyult, bizonyíték arra, hogy valaki időt szakított arra, hogy azzal maradjon, aki elesett, bekötötte a sebet, biztonságos helyre vezette, és segített neki felépülni.  Mead azt mondta, hogy a nehéz helyzetben lévő más segítése az a pont,

ahol a civilizáció kezdődik.

Wrath Byock

[pankannie]

“Ha valaki idegesít, nem menekülhetsz előle, mert biztos, hogy a társaságotok tagjává válik.”

Leiner Laura

[kampeszino]

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak

Ki minek gondol, az vagyok annak… Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? Csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod: Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

 /Rongyszőnyeg 127/

[rozsonitsmeli23]

20:00

Mikor már a szüleid "ölelő" karjaiba sem menekülhetsz már mert nem számíthatsz rájuk.. Lehet nektek az a szeretet, hogy folyamatosan kritizáltok,bántotok,zsaroltok de ez nekem nem kell.. Nem értem miért kell bántani.. Mindent megadtam nektek akit csak tudtam!!Már csak rád számíthatok

G❤

[eletemidezetekben]

Merd elmondani mit gondolsz A szeretet az elbír minden szót És merd kimutatni az érzésed Az ember enélkül eltéved (...) Merd kiadni ha haragod van Ha lenyeled rombol a legjobban És merd feltárni a félelmed Egy életen át nem menekülhetsz Merj kifakadni, ha szomorú vagy Sokszor elég, ha meghallgatnak És merd eltűrni ha balsors tép Megbűnhődni a múltunkért.

Kowalsky meg a Vega x Lotfi Begi: Elég lenne

[halalkapujaban]

Nem menekülhetsz el minden nehézség elől, ha ezt teszed ehez szoksz hozzá.

[idkjustthinkin]

Az életem része lettél. Már nem menekülhetsz előlem. De kezdek rájönni hogy nem akarsz menekülni. Melletted más vagyok. Az vagyok akit úgy hívhatok hogy "önmagam". Bármit tehetek, megbocsátasz, bármit mondhatok, mellettem vagy. Tudom hogy nem vagyok könnyű eset, de te jól bírod.

Egy este elmegy beszélgetésre, ami végtére is, beteg. Ahogy te is az vagy, de én se tudom tagadni ezt. Pont ezért vagyunk jó páros.

Két őrült egymásra talált. Menekülj világ