#nem bánod

[the-female-cactus]

Tudnom kell

a történtek után

megbánható vagyok?

[erosnekszulettem]

Attól hogy úgy érzed bele szakad a szíved és belehalsz a bánatba az elveszettség érzésébe a bizonytalanságba... a folytonos szorongásba a félelembe ami kísér nélküle...

Hiába sírsz hiába bánod meg minden bűnöd hiába élnéd át újra az összes fájdalmat előtte hiába sír ordít a szíved ugyan nem látszik de úgy sírsz olyan keservesen zokogsz belül nélküle hogy még a holtak is megsajnálnák ezt a vég nélküli bánatot és azt a millió millió könnyet amit érte ejtesz...

De ne légy gyenge és fogd fel azt hogy sose kapod őt vissza sosem lesz a tiéd soha többé nem fogod azt hallani tőle hogy "szeretlek" SOHA...

Elment és megtalálta élete szerelmét vagy meg fogja találni de az nem te leszel... szét szed a bánat belül felemészt felfal mint valami kurva demon aki pont az ilyen elesettek lelkét zabálja azokét akik eladják neki...

Ne is akarj kamuzni tudom hogy te is eladnád mindened hogy vissza kaphasd őt.. vagy már lehet el is adtad...

Tudod ebben hasonlítunk... de hiába adod a lelked érte... ő már sosem lehet a tiéd többé...

Ő úgy fogalmazott "elkezdesz élni de úgy igazán" a mi nyelvünkön ez annyit tesz nélküle minden csak eszköz üres és hideg és egyszerűen nem fontos pont ezért nem félsz semmitől és nem is számít semmi egyedül vagy most is a könnyeiddel és talán így is leszel mindig mikor szorít majd a szükség... tök mind1 hova mész mit csinálsz egyedül vagy a szíved mélyen tudod mit szeretnél egyértelmű őt akarnád de őt nem kaphatod meg... így vagy maradsz egyedül vagy mész tovább...

Nélküle felemésztenek a démonaim... nekem már minden szó csak időhúzás.. tudom hogy nem érhet véget boldogan a történetem aki ennyire közel áll a pokolhoz az idővel... meg is fogja érdemelni azt hogy belépjen...

[moonl111ght]

Késel. Sietsz. Félsz. Azértis belevágsz,

belémvágsz. A mozdulat közepén

megbénulsz, már annyira bánod. Meg-

teszed és nem: magamagával

törlöd a tényt. Mindez még csak

rossz sem.

Aztán megint

késel majd.

Majd elsietsz.

Fodor Ákos: Alakvázlat

[emlekeimkonyvtara]

Soha nem fogod megbánni hogy elvesztettél, és ez nagyon fáj. Hónapokon át játszottad hogy jól vagy, aztán pofán vágtál a valósággal. Gyerekeket terveztél velem, életet mikor tudtad hogy ki fogsz rakni. Te nem bánod hogy ennek vége, a csókjaim már csak emlékek, míg nekem lét szükséglet.

Csak egész nap várok rád, bele betegítettél ebbe, bele betegedtem ebbe. Láttam hogy van esély. Újra és újra. Te pedig mindig eltapostál. Az egész életem egy hullámvasút.

[haw-duck]

Nem bánok semmit

Pedig tudom jól, hogy a vágy szétfeszít

Hogy késemet a szívedbe döfjem

És lássam a szemedben utánad mehetek

Ott vár ránk az örök szerelem

Tűzben égünk és élvezzük, mert vétkeztünk

De már te sem bánod, hogy megtettük

Ez a végzetünk

-Leander

Csak te

[egy-lany-blogja]

Mindig minden úgy alakul,hogy nekem a legjobb legyen hiszen isten csapatában játszom... ez a filozófia és a srácok sokat segítettek nekem, hogy tisztábban lássam a dolgokat ,fogadjam el magam és ,hogy megéljem a pillanatokat,mert sosem tudatja az ember mennyi ideje van ,apropó idő a legdrágább kincs,mert a gyásszal fizetsz érte....ezt csak az értheti aki veszített már el életében olyan személyt akit igazán szeretett...

Nincsenek véletlenek így azt gondolom okkal futottál most bele ebbe a posztba...

Szeretném mindenkinek ajánlani Bódi tesók könyveit ha lusta vagy olvasni nézz tőlük videókat facen vagy youtubeon...nem bánod meg ígérem...

[nagyenka]

Sikerült lefoglalni a repjegyet, így április 20-23 között Londonban ünnepeljük a tízéves házassági évfordulónkat :) Ha tud valaki jó és nem csilliárd fontos szállást, jó programot, éttermet, esetleg színházi előadást, varietéműsort vagy pezsgős medencés koktélpartit javasolni, légyszi ne tartsátok magatokban. Nem a kötelező túristaprogramokra vagyok kíváncsi, azokat kiguglizzuk úgyis, csak ha valami neked nagyon tetszett, és nem bánod, ha mi is megszálljuk, megnézzük vagy megkóstoljuk, azért hálás leszek. Köszi előre is!

[darkbabygirl30]

Már nem akarlak!

Ha megszeretünk valakit, elgyengülünk, kiszolgáltatottak és könnyen sebezhetőek leszünk. Egy szerelemben mindig az veszít, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat könnyen megy, erősebbnek tűnik. Azért is félünk szeretni, mert ha odadom mindenem a végén semmim sem marad. A szerelem ritkán lángol mindkettőnkben ugyanakkora tűzzel. Sajnos hajlamosak vagyunk többet látni egy adodt személyben csak, mert elvakít a rózsaszínköd. De, meg kell tanulnunk tisztán látni, még akkor is, ha fájdalom nyitja fel a szemünket. Kell egy nagy pofon, hogy rájöjjünk amit látunk csak egy hamis álomkép. Már ne akard meghódítani, mohón őt keresni. Ne éltesd magad hiú ábrándokkal, amik mindennap gyáván elvakítanak. Tegnap még minden porcikáddal őt akartad, minden percben rá gondoltál. Azt akartad, hogy keressen, hogy bárcsak melletted lenne. Amíg ilyesmit érzel, a másiknak hatalma van fölötted. Amíg érte kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert bármit megtehet veled. De hidd el, eljön a nap mikor ráébredsz, hogy már nem akarsz semmit. Elszáll a rózsaszínköd, tisztán látsz. Nem nyúlsz a kezéért, nem akarod megölelni sem. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán vagy ha keres, rád ír. Nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi csontig hatoló vágy az egészben. Hogy mi történt? Nem érted?! Megtudod, hogy ez az egyetlen, a tökételes, hogy már nem akarsz semmit tőle. Végleg kiírtad magadból, egyszerűen eltűnt. Nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat okozni neked. Ez az igazi erő, ami benned van. Az elengedés hatalma. Mond ki! Már nem akarlak!😏🙄

[menatiera]

Hali!

Ne haragudj, de ahogy görgettem a dasht és szokás szerint megláttam az egyik posztodat megütött egy kérdés (valamiért csak most) :D Nem írtál véletlenül annó a Merengőn "Bucky Barnes" penname alatt? Nagyon kevés fellow magyart követek, de akiket igen, azt általában valami ilyesmi miatt.

Ha esetleg téves, vagy nem te voltál akivel anno majdnem közösen írtunk akkor nagyon bocsánat, csak ezt szerettem volna megkérdezni :)

Szia!

Igen, én vagyok! :D Hello itt tumblr-en is! :D És te milyen néven futottál ott, ha nem bánod a kérdést? :D

[bye-bye-bye-someone-in-the-sky]

Bánod már, hogy élsz, de járod még az utadat Nem érted mi lesz veled később, de majd megmutatod Csak figyelj kicsit most, én dalolok neked Bár hallanád, a lényeg, a lényeget Hogy mikor a spanokkal a téren, régen L.L. Juni' szólt És bárki akit csak ismertem az palotai volt Feladták az álmukat, feladták a vágyat Belepi a sorsukat, a beton meg a gyárak Szívom a füstöt, lenn' tartom (Ugh-ugh) Kifújom, köhögtet, bassza meg! Tudom, nem tesz jót ez az életmód Bár tudnám, hogy is érthetnéd!

[siccagecibemostmar]

Mit csinálnál, ha hirtelen meghalnék? Mit gondolnál? Vajon rá jönnél, hogy túl sokat foglalkoztál minden mással, csak velem nem? Olyan jó lenne meghalni. Talán a síromat többet látogatnád és többet törődnél, mint velem. Megbánnád azokat az időket amikor együtt voltunk de mégse? Hiányoznék? Hiányozna az a valaki aki minden nap írt, csak te nem válaszoltál? Csak szeretetet kértem. Remélem amikor meghalok, nem bánod meg a döntéseid...

[count-me-in]

Elnézést a zavarásért

Sajnálom, hogy félbeszakítalak

de nem bánod, ha soha többé nem beszélünk?

Tudod, azt hittem, hogy otthon vagyok,

de a falak ismeretlenek lettek

és a kiabálásodtól olyan álmos lettem.

Nincs itt hely, ahol megpihenhetnék.

Úgyhogy azt hiszem, itt az ideje továbbállni.

[love-me-or-kill-me-please]

Hazug világ!

Mit sem érsz…

Boldogságod ne várd,

Mert elemészt.

Hazudtál te is!

És nem bánod…

Hát hazudok én is,

Hogy már nem várok.

Nem várok arra kit szerettem,

Nem várok arra,

Amiben boldogságom leltem.

Nem bánom hogy megszülettem.

De várom,

Hogy hamuvá égjen testem.

[csillagkonny]

Másnap

Csend van.

És fejfájás.

Bánod a tegnap éjszakát.

Amikor nem számított,

ki vagyok, csak szorítsam a kezed

és csókoljalak tovább.

Túlfűtött beszélgetés.

Meg nem szerzett dobverő.

Homályosan emlékszel vissza

a mocskos suttogásra,

s tovább szédülsz az ágyon.

Eddig tartott a Termimámor.

[emlekeimkonyvtara]

Apám!

Nem voltam tervezett, éreztem minden érintéseden, minden szavadon hogy egy percig sem akartál, nem akartad hogy az életed része legyek de bele kényszerültél helyzetedbe, élek és neked kötelességed gondoskodva vigyázni rám. Vigyázni sosem vigyáztál rám, mindig magamra hagytál, sosem voltál játszótársam sem szerető apám. Kolonc voltam az életedben. Majd 8 éves lettem, ittál és elvált tőled anya. Hittem benned, hogy megváltozol és akarod a családodat de nem, nem akartad. Nem akartál engem és a családodat sem. Csalódtunk benned, csalódtam benned. Miattad nem tudtam teljesíteni az iskolában, és nem tanultam. Nem bírtam a lelkemmel, mert azt éreztem miattam mentetek szét. Mert ezt éreztetted. Egy pszichológust is sajnáltál tőlem, mint minden mást is. Eljátszottad néha hogy jó apa vagy, hogy időt akarsz velem tölteni. Egész héten készültem, izgultam a hétvégi programra, majd el sem jöttél. Ott hagytál, félárván. Már lassan lassan felnőtt fejjel elveszítem beléd vetett hitemet. Nem akarok veled időt tölteni, hisz eddig is nélkülünk élted életed. De mégis, akarom hogy értékelj, hogy számítson a teljesítményem. Hogy észre vegyél, hogy büszke legyél. Hetekig nem hívtál, sőt hónapokig. Most is ezt teszed. És én mégis arra vágyom hogy észre vegyél, de minden más fontosabb és előrébb való mint a gyereked. Vádolsz, hogy csak a pénzed kell holott csak egy apámra vágyom aki értékel. Csalódás vagy, egy fekete volt bennem, a lelkemen ami mindent is beszennyez. A baráti kapcsolataimat, a párkapcsolatomat, a saját magamhoz kapcsolódó érzelmeimet. Te egy fekete folt vagy, számomra élettelen. Nem létező. Remélem bánod a napot mikor úgy határoztad nem kellek neked.

[uveggyapot]

amúgy egy alkalmat leszámítva tényleg nem is szomorkodtam ezen, érdekes ez. csütörtök este sírdogáltam először és utoljára, de akkor is csak azért, mert érzékenyebb voltam. azóta is meg előtte is igazából csak bosszantott, és legfőképpen te bosszantasz azzal, amit mondtál és mondasz azóta is. mikor elkezdted magyarázni, hogy te csak azért nem kezdeményezted ezt a beszélgetést, mert reménykedtél, én meg félbeszakítottalak, és mondtam, hogy nem, és kímélj meg ettől az orbitális nagy bullshittől, mert kettőnk közül, aki reménykedett, az én voltam, és te szimplán azért nem mentél ebbe bele, mert gyáva vagy, és mert nincs gerinced. és más esetben biztos nagyon bűntudatom lenne, de most egyáltalán nincs, minden szót komolyan gondoltam, és igaz is volt, még te se nagyon ellenkeztél. komolyan, a terápia óta sokkal kevesebb türelmem van olyan emberekhez, akik amúgy nem érdemlik meg, és egy porcikám sem bánja ezt. de te bánhatod. és persze, bánod is, különben nem keresnél. csak ez mondjuk már kevés. megígértem magamnak, hogy nem fogok rosszat írni, de ez az igazság. ha én nem kezdeményezem azt a beszélgetést, te sosem mondtad volna el. hazudtál volna. megint beigazolódott, hogy boszorkány vagyok és hallgatnom kell a megérzéseimre. mert ijesztően jók. és tudod mit? nem ezt érdemlem. nem ezt érdemeltem. szóval ezek után annyira azért ne legyél meglepve.

🤪