#napszemüveg

[psychterminal]

Opus & Falco "Flyin`High"

Falco az én szemcsimet húzta fel.

[tonmarton]

napszemüveg lencséről valami okos mondás van?

oakley holbrook-t használok már kb 10 éve, ez volt az első drága szemüvegem. utcára meg sportolásra is használom, de egyszerüen tönkremegy pár év alatt mert nem bírja a sót-» izzadtságot. a lencse felső rétege felhólyagosodik, és lejön.

Oakley válasza garanciára -» "nem rendeltetésszerű használat" SPORTSZEMÜVEGNEK DIK. na mindegy. bocs, hogy sportolok benne.

faszom se akart 80k-ér venni még egy polarizált ilyen csodát, ezért aliexpresszről rendeltem oowlit oakley replacement lencsét ami elvileg uvszűrős meg polarizált (amit mondjuk "tesztelni" is lehet otthon)

arra lennék kiváncsi, hogy ezek a kínai 5ezres lencsék tudnak annyit mint a friss ropogós márkás lencse, vagy benne van a pakliban, hogy szétbaszom vele a szemem? igazából még bevizsgálást kifizetni is belefér mert akkor is bőven olcs��bban...

[kiforditom-szetszedem]

Tegnap leadtam a 4 éves telómat. Egy szervizbe, hogy cseréljenek benne akksit, mert már lassan kezdtem unni a 4 órás üzemmódot s a napi 4x töltést. Egyéb baja nincs, S10+, gyors mint újkorában, hozzászoktam, miért vegyek újat, stb.

Emailben megkaptam a munkalapot, azt kell felmutatnom. Na de mivel? Csak a telón van mail, hozhatom a laptopomat is, de az csak a telóm mobilnetjével tud kapcsolódni... Megnyugtat a srác: nyugi, fel fog ismerni. Fél óra, s meglesz. Jó, de hogy tudom megnézni az időt, ha nincs nálam a telefon? Nem gond, majd időnként veszek valamit s a blokkon ott az idő. Úgyis terveztem egy kis bóklászást. Került a szemüvegemre rácsiptethető napszemüveg, polárszűrős, UV szűrős, rég szerettem volna, haza már abban vezettem, király volt. Faltam egy jót, legalább nem utaztam éhesen.

Nagyon furán éreztem magam a telóm nélkül, gondoltam, kiírom ide, tumblira. Ja, nincs nálam a telefonom, ez van. Megírom a feleségemnek, hogy fél óráig ne keress.. ja, dettó.

Visszaérek időben, mondja a srác, hogy jó lenne egy új fólia, mert a régi matt, karcos és a sarka feljött. Hát igen, négy év épitkezésen, mindenféle viszontagság, stb. Belemegyek.

Na de most! Van egy telóm, ami gyors mint új korában (amúgy sem lassult), az akksija új, s kinézetre új, s tapintásra, ránézésre, kezelésre ugyanaz a kristálytiszta kép, hát ez egyszerűen csodálatos :)

[lakotelepi-jamesdean]

Gyááááá, megfőttem ma.

Lidl, dohánybolt, áll előtte a 320-as BMW, kiszáll belőle a cigány csajszi. Csávója a 3 purdéval a kocsiba, szól a zene, szakáll pacek, napszemüveg Miami. A csajon Mocler sapka, Moncler kabát. Azt bemegy a dohányboltba és kér egy club hüvelyt meg egy 30 grammos multifilter dohányt.

Én is cigány vagyok de kajakra mondom, ezért rossz a reputációnk bazdmg.

[csacskamacskamocska]

Varratszedési kalanjaim

Miután kifizettem 4000 forintot taxira, hogy elvigyen 5 buszmegállónyit a varratszedésre, arra gondoltam, hogy mi lenne, ha.... ha visszafelé...., ha felszállnék a buszra?! Ehhez csupán azért kellett némi lelkierő, mert azért leginkább úgy nézek ki, mint egy sárga lufi, lila foltokkal, egy véres arcmaszkkal beborítva és egy élénk kék kendővel palástolva. Meg napszemüveg. meg két láb. Nyak nélkül, mert azt behúzom. Ami kilátszik az elég beteg. Hátde 4000 forint! Nos, ha bármikor is izgatott benneteket, hogy mit gondolnak mások a miniszoknyátokról, gacsos lábatokról, a hájatokról, a hajatokról, kopaszságotokról vagy bármi öltözéketekről vagy fogyatékosságotokról, akkor elmondanám, hogy szinte bántóan le se szarták, hogy mennyire brutálisan betegen néz ki a fejem! Ezen felbátorodva, pimaszul bementem a közértbe vásárolni! Ezzel a sárgáslila, foltos fejjel és a furcsa fejtartásommal, mert a vállamat még nem merem lereszteni, bár már kiszedték a varratot és nem húz. És a boltban levettem a napszemüvegemet mert sötét volt és provokatíven mutogattam az ödémás véraláfutásos szemeimet! Arra se bagózott senki. Kénytelen voltam szép lassan hazasétálni egy buszmegállónyit, hátha be tudok szerezni egy ijedt pillantást vagy viszolygó arcrándulást. De semmi. Borzasztó milyen közönyösek az emberek! :D Amúgy, leszámítva az első napot amikor többször felmerült bennem, hogy istenem, csak senki ne kérdezze meg, hogy miért tettem ezt magammal, mert akkor zokogva azt kell válaszolnom, hogy magam sem értem, ez borzalom, szóval ez után már egy kaland az egész. Csupa felszabadító dologgal, hogy lám, bármit meg lehet tenni. persze pénz kérdése is, de van ami nem pénz kérdés, hanem csak a belső szabadságérzet, hogy megtehetem és meg is tudom tenni! Megváltoztathatom, elköltözhetek, kiléphetek, kipróbálhatom, megtapasztalhatom. Egy hét múlva újabb varratszedés. Ezt nem mondták, hogy ilyen darabokban szedegetik. Egy hét múlva még bátrabb leszek, és nem veszek fel kendőt!!! :D

[ultramegatroutman]

Indulok a postára, a két házzal arrébb álló, fél órája érkezett rönón még mindig rajta van a világítás. Ablaka lent, gondoltam szólok, hogy mivan, de a középkorú napszemüveges faszi olyan lelkesen szopatta (gondolom) nemafeleségét, hogy inkább nem zavartam. Oké, hogy nem mi vagyunk a legforgalmasabb utca a városban, dehát mégiscsak hétfő délelőtt van.

[marker-of-glittering-stars]

Hi hi babagrillek, megjött az ichlet, aztán ismét költök, csak ezúttal Aventio fanficet, perpill ök a legújabb hyperfixation-om, so enjoy.

All figured out!- első rész

Aventurine széles mosolyyal tért be a 'hotelszobájába'. Ahhoz képest, hogy milyen szélesen vigyorgott, minden volt, csak boldog nem. Szétszedte az ideg és a frusztráció, hogy az a titokzatos nőszemély beleavatkozott a munkájába. Valahogy ismerős volt szeme szúros villanása, az tűhegyes tekintet mely egészen Aventurine lelkéig belátott, nézésének fenyegetésével félelmet akart benne elültetni. Azonban sikertelenül, említett szerencsejátékos átélt már ezerszer rosszabbakat is, a félelem helyett szétettte a méreg. Acheron-

"Úgy látszik, nem vált be a terved."

Aventurine-t a gondolataiból partnerének frusztrált hangja szakította ki. Tekintetét felkapta, az ijesztően "vidám" mosolya egy pillanatra megremegett, majd visszatért előző állásába.

"Terv? Milyen terv, Doktor?"

Ratio szemforgatása várható volt. Homlokát a tenyerébe temetve rázta a fejét.

"Aventurine, ne játszd a tudatlant."

"Nahát, obzerváns, mint mindig!" A széles mosolya egy apró grimaszba vágott át. "Bár kiszámítható volt, hogy előbb-utóbb kiszúrod."

Aventurine mint valami ártatlan lélek, háta mögé helyezte karjait, ujjait összefonta, majd Ratio mellett elhaladva közelített a hotelszoba hatalmas ablakához. Ratio mintha a fények ezrét látta volna tükröződni a szerencsejátékos halott szemeiben egy pár pillanatra. Azonban ő is drámaian hátat fordított, nem ez volt a tökéletes pillanat Aventurine elemzésére. Lassú léptekkel megindult a kijárat felé.

"Doktor." Ratio megállt. "Nem gondolod, hogy igen illetlen szokás csak úgy lelépni beszélgetés közben?" Aventurine félig felé fordult, a hangja a gyötrött és játékos között ingadozott.

"Nincs miről beszélnünk, Aventurine. Vissza kell térjek helyzetjelentést adni, hogy 'valaki' teljesen elszúrta az előre megbeszélt tervet."

Szavai mérgesebbnek hangzottak kelleténél, hiszen annak ellenére, hogy közbeavatkozott, nem tett tönkre semmit. Azonban az álca korai leleplezése mégsem a legjobb ötlet, mégis sikerült egy problémás tényezőt bemérnie, aki akár a terv legvégén is belerondíthatott volna.

"Relax, mit is ér egy pár haszontalan kis kövecske?" Könnyed hangneme ellenére mégis tisztában volt az ezt követő rideg válasszal.

"Aventurine."-Ratio éles tekintete fúródott az övébe.-"Emlékeztesselek hogy ki is vagy a kövek nélkül? Csak egy valaki, akit az IPC halálra ítélt."

Aventurine mosolya egy pillanatra megingott, majd visszatért a kísérteties állásába. Ratio tudatába a kép beleégett, a mindig mosolygó szőke elkeseredett képe meglepően szívfacsaró látvány volt.

"Ratio... ma este..." Mire viszont hátrafordult, hogy szemei találkozhassanak a doktoréval, addigra az említett, mint a kámfor, eltűnt.

"Úgy látszik megint egyedül maradtam. Hah." A szőke száján akaratlanul is keserű nevetés tört ki. Kellett neki reménykedni... Mindegy is, most nem erre kéne koncentrálnia. Hamarosan ismét meglátogatja a Névteleneket, azonban legközelebb kicsit sem tervezett olyan vendégszeretőnek tűnni, mint most. Ha az a nő nem lett volna, már rég el is intézte volna az összeset, de valahogy a sors utál kedvezni Aventurine-nek.

...

A mámoros eget immár sötétség borította. Aventurine még mindig Ratio hotelszobájában tengette az időt. Most, hogy a Stellarion hordozó Névtelen, pontosabban Stelle befoglalta a hotelszobáját, nagyon nem is volt más választása, mint ott fetrengeni, majd esetlegesen megkérni Ratio-t, hogy ha más nem is, de legalább költözködhessen be hozzá a hátralévő időben. Még nem volt kedve átkelni az álmok világába, már egy jó pár órája az ajtót kémleli, hátha végre betoppan társa. Azonban semmi, Ratio órák óta kelletlenkedik. Vagy lehetséges ő már a másik oldalon van? Bár megvan rá a lehetőség, a szőke mégis kétli. Épp a kanapén hemperegve lógatta lábait, amikor az ajtót kattanását hallotta. Fejét egyből felkapta és azzal a lendülettel fel is pattant a kényelmes bútorral. Napszemüvege azon nyomban a helyére került, mintha a szemei miatt förtelmes látványt nyújtanának, mintha takarni akarná őket. Bár Aventurine képben volt azzal, hogy rengeteg ember oda- meg vissza volt érte, nem egyszer hallotta vissza a tömegek tengerében, hogy egyesek félnek tőle a szemei miatt. Nem az emberek kihasználása, csődbe döntése, likvidálása, és akár egész nap is lehetne sorolni Aventurine kártevéseit, hanem az árkozott szemei miatt. Azóta gyakrabban hordja a napszemüvegét, bármerre is járjon.

"Oh, Doktor, micsoda meglepetés!" Valahogy ő maga se értette, miért ejti ki ezeket a szavakat most olyan lágysággal. Egy pár órája Ratio pofátlanul magára hagyta, valahogy mégis izgatott lett, amikor végre visszatért.

"Aventurine? El kell hogy szomorítsalak, de..." Ratio szokásos acélos hangja helyett egy lágy, halk csendült fel.

"Hmmm? Sunday?" Aventurine egyből 'leengedett', a vállaiban lévő feszültség mintha nem is lett volna, majd a háta is begörnyedt.

Nevének hallatán egy halk kuncogás tört fel az említett torkából. A mézédes nevetés azonban nem kellemesen, hanem sokkal inkább bosszantóan sült el.

Aventurine viszont kicsit se volt olyan jó kedvében, mint Sunday. A mellkasába tömény szúró érzés költözött, majd egy sóhaj kíséretében hümmogött.

"Hmm?"

Az angyali mosolya szemtévesztő, eseténként ölnj tudna, ha fegyver lenne azzal a mániás mosolyával. Sunday néha felkereste, és minden velejéig rohadt vágyát kiélte rajta. A szőke ugyan ezt eltűri, de ha nem a belőle kirángatott infókért lenne, Sunday már rég halott lenne. Nagyon egy beszélgetésük sem tartott tovább tíz mondatnál, de Aventurine nem is vágyott rá. Sunday szemében maximum egy stresszlevezető, ő pedig közel sem bízik benne annyira.

Egy lágy mosoly terült el az angyali teremtmény arcán, majd közelebb lépett a szőkéhez. Megtoppant előtte, de a tekintete kicsit sem azt sugározta, mintha ha vendégszeretetet várna el. Mondjuk ha akarta se nagyon lett volna Aventurine olyan ártatlan kedvébe.

"...Nem. Most nem vagyok olyan kedvembe."

"Aw, kár érte. De komolyra fordítva a szót, nekem nyugodtan beszámolhatsz róla."

Avemturine visszafogta magát, mielőtt valamilyen nemes szitkozódás csúszott ki a száján, így csak Sunday sugárzó aurájába meredt.

"Kecsegtető ajánlat, de..."

A szoba ajtaja ismét kattant egyet, Aventurine háta abban a pillanatban kiegyenesedett. Szemei kikerekedtek, majd avval a lendületttel Sunday felé fordult. Az említett fején mintha a saját, pontosan tükrözött képmását látta volna.

"Bassza meg-!"

"Aventu-"

Ratio szemei kikerekedtek a látványtól. Mióta személyesen is találkozott Sunday-vel, egyre inkább unszimpatikusabbnak bizonyult számára. Már kezdetekben volt egy lappangó, fura érzése a férfi kisugárzásában. De így most, hogy a mancsait Aventurine körül rendetlenkedett, legszívesebben az orrát minimum eltörte volna.

"Ez meg..."

"Khm,- Sunday köhintett egyet, majd menten tett minimum 3 lépést hátra- elnézést kérek..."

Majd azzal a lendülettel szinte kocogva sietett a kijárat felé. Veritas szemeivel végig követte Sunday-t, mintha csak azt tanulmányozná, hogy biztosan lelép. Majd miután kattant az ajtó, Ratio a szőke felé fordult. Társa meglepően kerülte a szemkontaktust, pedit ezúttal nemhogy semmit se követett el, hanem visszfogta magát, mielőtt elkövethetett volna valamit.

"Szerencsejátékos,..."- Semmi Aventurine, esetleg drága szerencsejátékos, hanem szimpla szerencsejátékos-"mi..."

"..."

Aventurine erősen a padlót pásztázta, majd...

"Doktor, nem gondoltam volna, hogy egész nap magamra hagysz!"

A hangja kicsit furán csengett, mert még mindig lángolt benne az ideg az olcsó csirke utánzat miatt. Meg persze a pánik is, mivel eddig nem nagyon fejtegette társának, hogy valójában mennyire gyűlöli Sunday-t, attól függetlenül, hogy úgy viselkedik a környezetében, mintha ténylegesen szeretné. A Family-nek mindenhol ott vannak a szemei, különösen a hotel és Penacony számos pontján fokozottan.

"Aventurine."

"Hmmm? Valami baj van, doki?"

Egy ártatlanságot sugárzó mosoly táncolt ajkain, bár aki minimális szinten is ismerte a szőkét, az tudta, hogy az távol áll a valóságtól. A percek némán teltek, és minél inkább telt az idő, Aventurine annál inkább el akart onnan tűnni. Fogalma se volt amelett, hogy Ratio miért viselkedik ennyire furcsán? Eddig eléggé azt sugallta, hogy elviseli ugyan, de nem kíván vele egy másodpercnél tovább egy légtérbe lenni. Most pedig... furán néz rá a szoba egyik sarkából, síri csendben, mintha várná, hogy heves magyarázkodásba kezdene. Pedig nem történt azon kívül semmi más, hogy Sunday csak úgy pofátlanul megjelent, majd elfutott, mint egy bajban lévő óvodás.

"Te... lehet egy kérdésem?"

A szőke oldalra döntötte a fejét, élettelen szemeivel Ratio-ba meredve. Kicsit elgondolkodott, hogy milyen stìlusban válaszoljon, hogy ne tűnjön túl kétségbeesettnek, azonban bárhogy erőlködött, egy hang se akart kikúszni a torkából. Ratio már közel állt ahhoz, hogy inkább visszavonul a kissé illetlen kérdésével, de mintha partnere gondolatolvasó lett volna titokban, és lazán bólintott. Persze Ratio-ban ez több problémát is felvázolt, mert társa mindig szavaival válaszolt, egyszer sem bólogatott, vagy rázta a fejét eddig. És kötve hitte, hogy túlkomplikálja a dolgot. Nem véletlen tagja a géniuszok egyik legnagyobb társulatának...

"Te és Sunday... ti ketten, romantikus kapcsolatot folytattok?"

Aventurine szeme kikerekedett, majd nem tudta, hogy sírjon, vagy nevessen.

Végül az utóbbi mellett pártolt.

A heves nevetésbe alig kapott levegőt, de kezdte annyira túlozni, hogy a szeme sarkában apró könnyek csillantak a hisztérikus nevetéstől.

"Doktor- haha- ez volt életed egyik legjobb vicce-haha."

Majd felpillantott társára, akinek az arcán a haraghoz hasonlító érzelem díszelgett. Legalábbis ahhoz tudta volna legjobban hasonlítani. A száját eltakarta egyik tenyerével, hasonlóan, mint amikor valaki mélyen a gondolataiban úszkál. Minden más ember esetében ezen a ponton már rég kitalálta volna, hogy mi járhat éppen a fejében, de a társának megfejtése valahogy sosem vált mesterségévé. Bár már megszokta, hogy amikor együtt rohangálnak ide-oda, akkor Ratio gyakran megáll és minden második dolgot kivizsgálna.

A szőke viszont kicsit sem sejtette, hogy ez kölcsönös volt. Veritas Ratio, a nagy valaki, egy hatalmas géniusz, akinek tanítványainak alig röpke 5%-a megy át, nem tudja megfejteni Aventurine-t.

Aventurine fülsüketítő kacagása hirtelen elhalkult egyik pillanatról a másikra. Némán kapott egy pár csepp oxigén után, majd a lapos mosolya visszatért az arcára. Ratio csak a homlokát ráncolta, valahogy szembe kellett néznie a ténnyel, hogy helytelenül obzervált. És még a társa is jót röhögött rajta. Már a nyelve hegyén volt, hogy a következő ostoba kérdését tegye fel, hogy-hogy nem? Nem mintha arra tervezte buzdítani, hogy tegyen így, viszont a jelek gyakran arra utaltak, hogy ők ketten közelebb állnak egymáshoz, mint gondolnánk. Bár most Aventurine reakciójából ítélve, Sunday maximum egy hiba lehetett. A zavarban lévő ember nevetése kínos, és nem őrült hangnemet hordoz magával.

"Khm...! Akkor tévedtem."

Ratio csak ennyit tudott kinyögni, anélkül, hogy karcolta volna a tekintélyét. Valahol egy elnézést is bele akart fűzni szavaiba, azonban az valahol félúton megakadt a torkában. Ahhoz ő alapjáraton túl büszke ember volt...

Aventurine szája minimálisan megrándult, majd egyik pillanatról a másikra egy lapos vonalba tömörült a szája.

"Ratio."

Ő válaszképpen csak hümmögni tudott, jelezve ezzel társának, hogy folytassa.

"Lehetne,.... hogy ma este itt aludjak? Nem pont így terveztem."

Ratio megint azon a ponton találta magát, hogy nem tudta, mit mondjon. Minden feszes és néma pillanat elteltével a szőke egyre kellemetlenebbül érezte magát. Pedig nem nagyon volt más opciója... Sunday lábainál meg nem fog könyörögni megint, mert ha ma este meglátja mégegyszer, akkor biztos, hogy a torkának esik.

"Ha ennyire nem akarod, hogy itt legy-"

"Nyugodtan maradhatsz."

Mintha valami megszálta volna, életében egyszer sem válaszolt még ilyen gyorsan és már-már kétségbeesett hangnemben.

"..."

Aventurine széles mosolya már rég a saját sírját ásta, helyette csupa meglepődöttség tükröződött arcáról.

[geoparduc]

Nyári szülinaposok, ti kaptatok szülinapotokra fürdőruhát?

Télen születtem, karácsony környékén és ezért szinte mindig szülinapra is meleg dolgot (pulcsi, sál, kesztyű, ilyesmi). (A mai napig szeretek ilyesmit kapni, bár kicsit motoszkál bennem, hogy mitől ajándék valami, amit amúgy is muszáj lenne venni).

Szóval érdekelne, hogy akik nyáron születtek, azoknál van ennek megfelelője? Fürdőruha? Szandál? Napszemüveg?

Gyakorlatilag minden közeli rokonom télen született, így kicsit beragadtam ebbe a buborékba.

Ma a sokadik értelmetlen kérdésem, de gondoltam most már le is írom.

[szkennelttucsok]

Oszt tényleg kell a napszemüveg...

gpoy

[tartsdmegazaprot]

Láttam ma egy Zámbó Jimmy-szerű csávót a villamoson és pont olyan napszemüvege volt, mint neked. Szerintem ő lehetett a Kittyó Kan!

a kontaktjat szeretnem kerni

[kgyst]

Elég furcsa, egész Izrael állítólag tele van állig felfegyverzett, magukat Rambónak képzelő, csíkszájú napszemüveges "civil" biztonságiakkal, a magyar fesztiválok is tele vannak biztonságiakkal, ide ezek szerint nem nagyon jutottak.

[lakotelepi-jamesdean]

Gyerekek hát szív leszakad nagyon fain vagyok haljak meg

Garay utcán sétálok vagányba, most jöttem ki a bankból, pénzek a zsebbe, aranyláncok, napszemüveg, hófehér kabát... aki ismer tudja na nem is ez a lényeg

Homofisz meg a munkanélküli lét unalmas, kis durrogtatás, tolonc meg huzi, karok bepukkasztva. Azt így megyek főnöki módban, jön három nagy bakcigány azt egyszerre köszönnek

JÓ NAPOT FŐNÖK

Na igen van aki tudja az illemet na vigyázzatok magatokra tavesz baxtalo

[kacsafarkuszender]

Jól nézel ki

neked is jol all ez misztikus fekete napszemüveg, kedves anon

[monvraidelire]

Jóra való restség

EXT. FERENCIEK TERE, ZEBRA – REGGEL

ANTAL (36) – jóvágású, sportos férfi elegáns, hajszálcsíkos zakóban, sötét, oldalra fésült frizurával – a piros lámpánál áll a zebra templommal szembeni oldalán a reggeli forgatagban. Bal hóna alatt egy üzleti újság aznapi példánya lapul összehajtva, kezében aktatáska. Jobbjában gőzölgő kávé, arcán napszemüveg. Várakozás közben ujjával idegesen dobol aktatáskája fogantyúján. Pár másodperc múlva a gyalogos átkelő lámpája zöldre vált, Antal megkönnyebbülten sóhajt és nagy léptekkel megindul a szembe jövő tömeg irányába. Férfiak és nők színes egyvelege sétál el mellette eltérő tempóban, míg ő céltudatosan előre tart. A túloldali járda jobb oldalán messzebb megpillant egy anyukát, aki nagyjából 5 évesnek tűnő, biciklis kisfiával és egy babakocsival próbál lavírozni az emberek között és közben időnként rászól az őt lehagyó, előre bicikliző fiára, hogy várja meg őket. Antal átér a szemközti járdára, a gyalogos lámpa újra pirosra vált. A biciklis kisfiú Antal felé tart, közben az anyja megállt: a babakocsi alján lévő kis tárolóból kiesett az oda begyűrt kiskabát és épp azt gyömöszöli vissza. A rohanásban lévő Antal mellett, aki már jó pár méterre került a zebrától, elteker a kisfiú a bringájával. ANTAL (voice over) Valaki fogja már meg azt a gyereket. Az Isten szerelmére. Antal megáll és aggodalmas kifejezéssel az arcán az órájára néz. ANTAL (voice over) El fogok késni. Antal hátrafordul, majd megkönnyebbülten nyugtázza, hogy a kisfiú a zebránál megállt. Mellette csak egy öregember áll bottal pár lépéssel arrébb. ANTAL (voice over) Na tessék. Ott egy másik felnőtt, majd ő figyeli, amíg az anyja odaér. Egyébként sem az én dolgom. Antal elégedetten tovább megy az utcán, majd ahogy a babakocsis nő elhalad mellette, egyszer csak hangos sikításra kapja fel a fejét és a hang irányába, hátra fordul. A nő a babakocsit hátrahagyva szalad az úttestre kibiciklizett kisfia után. ANYUKA Kristóf! Állj meg azonnal! ... Nem hallod? ... Úristen! Fékcsikorgás hallatszik, majd hatalmas ricsajjal autónak ütődő bicikli zaja. Antal összerándul, pár pillanatig látjuk elborzadó arcát, majd szép lassan megfordul, lerázza magáról a látottakat és határozott léptekkel tovább folytatja útját.

[angelofghetto]

női napszemüveg és pacuhán vállra kötött pulcsi