#napi Laci

[csakcsiga]

Vannak azok a gépjárművezetők akiket akárhogy vezénylehetsz, utasíthatsz, segíthetsz, beszélhetsz velük szépen vagy csúnyán magyarázhatod el a feladatod olyan alaposan és egyszerűen mintha csak egy gyereket próbálnál leküldeni a szembe lévő kisboltba 1kg fèlbarna kenyérèrt. És egyszerűen képtelen bármit felfogni és vagy megcsinálni.

És vannak akik megoldják az 700+ kmes túrát egy ütközés után gyógyszerrel a puttonyukba.

Igen az ott egy biciklis tükör, mert a baranyai falvakba nem volt semmilyen autószerelő vagy alkatrészes.

[csimpolya]

Végeztem a 10 napos Tomatis terápiával. Hősiesen tűrtem a fülest napi 4.5 órán át. Szombaton lesz a hallás észlelés teszt. Aztán pár hónapig biztos nem szeretnék fülest látni. 😃 Anya meg gyurmát.🙈 Merthogy közben rengeteget legóztam, gyurmáztam, festettem, írkáltam, társasoztam és kishajókat hajtogattam.

Luxus hetünk volt, itt járt Laci papa, Klári mama és még Tóni papa is, kaptam gyereknapi meglepiket. 🤗

[hicapacity]

.. ilyen ízléstelen, álszent celebkedést politikustól még soha nem láttam. A médiapolitizálás kenetteljes pillanatában a trollface az ájtatosság hazug pózát ölti fel. Itt tart ma a magyar jobboldal: filléres, bazári lájkvadászat szentségeskedéssel és egótrénerrel hitelesítve. A népnemzeti kurzus elitje nemtelen versengésben múlja alul önmagát: Borkai Zsolt szexparti-videója igazán mélyre tette a lécet, de a keresztény szabadság védelmezője ezalatt is átfér. Várom a melegpornót, amelyen a Rogán Tóni meg a Habony Árpi kokaint szippant fel Kövér Laci bácsi és Németh Sziszi bácsi seggéről, ez esetben ugyanis nem marad más választása az ország leggazdagabb és leghatalmasabb emberének, mint keresztény reality-t indítani, mely feltárja, hogy ő nap mint nap árva gyermekek lábát mossa a szegénysoron, amit kizárólag a napi imádságnak és a déli határ védelmének idejére függeszt fel. Szolgálatát soha nem egyedül, s nem is romlott szolgáinak élén, hanem csakis a legragyogóbb hazai és nemzetközi sztárok körében hajtja végre. A limuzin ajtajától a határkerítésig vörös szőnyeg vezet. /PR/

[hirzilla]

Gyarmati Andrea: A szemembe mondta a kissrác, hogy olimpiai bajnok lesz belőle http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/24-hu/2019/04/06/gyarmati-andrea-a-szemembe-mondta-a-kissrac-hogy-olimpiai-bajnok-lesz-belole/?feed_id=20989&_unique_id=5ca8712093d04 Szorítsunk neki. Mindig is gyerekekkel akartam foglalkozni. Először tanárnak készültem, angol-orosz szakot szerettem volna végezni. Aztán úgy adódott, elkezdtünk járni a későbbi férjemmel, fiam, Móci édesapjával, akit épp akkor vettek fel az egyetem fogorvosi karára. Addig is felnéztem rá, de ettől még nagyobbat nőtt a szememben. Felvetődött, talán jó lenne nekem is megpályázni az orvosit. És hát tényleg jó lett, ma, negyvenévnyi orvosmúlttal a hátam mögött mondhatom, ez életem legjobb döntéseinek egyike. Szóval mindig gyerekekkel akartam foglalkozni, és bár volt egy rövid, három évig tartó periódus, amikor felnőtt betegeket operáltam az ortopédián, ott is nagyon hiányoztak a kicsik, s rögtön a szakvizsga után újból a gyerekgyógyítás felé fordultam. Az uszodában mindig is gyerekekkel voltam körülvéve. A medence és környéke veszélyes üzem. Igaz, maga az úszás nem balesetveszélyes, de a parton sok minden előfordulhat. Elmesélek egy történetet. Verőfényes nap, a lelátó tele napozókkal, mi, versenyzők rójuk a hosszakat. Az edzés végeztével indulnék az öltözőbe, amikor előbb hallom, aztán rögtön meg is látom a kislányt. Áll, sír, nagyon el van keseredve. Látom, véres a feje. Leguggolok mellé. „Mi történt?”, kérdezem, remélve, ha elmondhatja, hogyan sérült meg, megnyugszik. Hüppögve kezdi, hogy ellökték, beverte a fejét, és jajajaj, rettentően fáj. Magamhoz ölelem. „Kéne szólni anyukádnak, jöjjön érted, vigyen orvoshoz. Tudod fejből anya telefonszámát?” Fotó:iStock Egyenrangú félként tekintek rá, mint minden gyerekre, s nem csupán azért, mert tudom,megéri így kezelni őket. Komoly képpel bólint. „Persze hogy tudom, nagylány vagyok.” „Gyere, felhívjuk, aztán meglátjuk, hogyan tovább.” Teljes bizalommal teszi a kezét az enyémbe, minden rendben, ezt üzeni a tekintete és a mozdulat is. Még tantuszos világot élünk, álmainkban sincs szó mobiltelefonról. Belépek az uszoda egyik telefonfülkéjébe, bedobom a tantuszt, tárcsázom a számot, amit a kislány diktál. Foglalt. Leteszem a kagylót, a készülék visszaadja a fel nem használt érmét. Kis barátnőm arca felragyog. Anya küldött pénzt, látod?! Most már mehetünk is az orvoshoz. Beletelik kis időbe, míg elmagyarázom neki, mi is a helyzet. Nem akarom húzni az időt, elsétálunk az úszómester bácsihoz, ahol a készenléti dobozból csinos kötést sikerül rögtönöznöm a kislány fejére, közben mesélem, hogy bizony ilyen, sőt ennél sokkal komolyabb sérülésem nekem is volt néhány évvel ezelőtt, még össze is kellett ölteni a fejemen a bőrt. „Sírtál? Nagyon fájt?” „Nem sírtam, mert nem fájt, de én is féltem a doktor bácsitól, pont úgy, ahogy te.” Bólint, megértette a lényeget, érdemes volt őszintének lenni vele. Már annak idején is vallottam, ami nálam azóta is, negyven éve jól működik: sose csapd be a gyereket. Felnőttet se, ha egy mód van rá, de gyereket semmiképpen. Hidd el, megéri. Van még egy ideillő történetem, egészen friss, párhetes. Épp végzek a reggeli uszodai penzumommal. Hogy bírjam a napi hajtást, muszáj mozognom, és még ma is főleg az úszás okozza a legtöbb örömet. Persze bő a repertoár, szerepel benne kondizás, futás, de mindig is az úszás és az uszodai lét volt és lesz a kedvenc. Sokak szerint az úszás irgalmatlanul unalmas, de ha van edzésterv, egész más a helyzet. Ellebegni a vízben, mint egy plankton, valóban nem az én alkatomnak való,ám ha tudom, mi a dolgom, mit kell ma teljesítenem, kifejezetten élvezetes az edzés. Szóval jövök ki a vízből, amikor az egyik, gyerekkel foglakozó edző megszólít.„Szeretnék bemutatni, megmutatni neked valakit, nagy bajnok lehet belőle. Adhatnál neki néhány jótanácsot.” És ki is szólítja a leendő bajnokot. Izmos, öntudatos fiú, nyíltan néz rám a vizes szempillái alól. Kedvemre való. Kezet nyújtok, mondom a nevem, ő is a magáét. „Tudod, ki a néni?”, kérdezi az edző. A fiú felém fordul. „Persze! Apukám látott itt a múltkor, és elmesélte, ki vagy. Otthon meg is néztelek az interneten. Tényleg jól úsztál.” Fotó:iStock Puff neki, újkori internetes dicsőség, de azért hazudnék, ha azt mondanám, nem legyezi a hiúságomat a dolog. „Szeretném, ha úsznál egy ötven pillangót Andrea néninek, hadd lássa, hogy megy”, így az edző. „Szívesen”, szól a gyerek, és megváltozik az arckifejezése: előbújik a versenyző énje. Nagy levegőket vesz, rázza a karját, lazít, tesz egy-két pillangótempót, mielőtt feláll a rajtköre. Rendesen felszívja magát. „Akkor időre, ugye, Laci bá?” És az edző bólint. És tényleg szívét-lelkét beleadva ússza le az ötven métert. Amikor megtudja az időeredményt, szemmel láthatóan elégedett, s ettől bennem is feltörnek a sok évtizedes emlékek, felidéződik az izgalom, amikor bizonyítani kellett valakinek, és felidéződik az elégedettség is, amikor mindez sikerült. Drukkolok ennek a fiúcskának. És bár tudom a választ, de hallani szeretném, s felteszem a kérdést:„Mit szeretnél elérni?” Úgy néz rám, mint aki egészen biztos abban, hogy rövidzárlat támadt a fejemben.„Olimpiát szeretnék nyerni”– mondja a világ legtermészetesebb hangján, és tudom, pontosan tudom, miért érzi ezt. Már most elhivatott, s biztos vagyok benne, hogy mindent megtesz majd a sikerérét. Nem megfelelési kényszerből, nem a szülei vagy az edzője miatt, hanem saját magáért. Hogy sikerül-e, nem tudhatjuk, de azt igen, hogy akit ilyen erők mozgatnak, az sokra viszi az életben, és ez a lényeg. Kiemelt kép: iStock https://24.hu/poszt-itt/2019/04/06/gyarmati-andrea-a-szemembe-mondta-a-kissrac-hogy-olimpiai-bajnok-lesz-belole/

[enef]

Napi jöjjön_14&15: Ogaki (2009) és Qalto (2012) // Jancsó Áron (1986 – 2015)

Áronnak ezzel a két fontjával fejezem be a jöjjön-sorozatot.  //  2015. szeptember 5-ei bejegyzésemmel búcsúztam el tőle: ELMENT EGY ANGYAL …http://aronjancso.comhttps://www.youtube.com  és https://www.youtube.com/watch?v=VNPvE2pTbg8  Nézzétek-hallgassátok… hihetetlenül gazdag, egész és utánozhatatlan életművet „villantott”. Egyike volt (van) a legnagyobbaknak. Etalon: a művészete és a magatartása is. // Többet, mást most sem tudok mondani.... csak a rágondolás, mint most is.

ld. még: http://www.magyarplakat.hu/jancso-aronra-emlekezunk/  //  https://sofiliumm.wordpress.com/2012/05/03/qualto-typeface-by-aron-jansco-for-gestalten/  //  http://fonts.gestalten.com/type-designer/aron-jancso.html

Végül zárásként, egy 2013-ban íródott, a kreativban megjelent cikk a magyar tipográfiáról: http://www.kreativ.hu/kreativ_magazin/cikk/magyar_tipografia_a_vilag_elmezonyeben   //  – persze azóta sok víz lefolyt a Dunán, így nem szerepel például Naske Laci: http://luc.devroye.org/fonts-81709.html  //  vagy Hegedűs Marci: http://fonts.gestalten.com/frustro.html

[napiakcio]

LaCie Porsche Design 2.5'' külső merevlemez USB 3.0 csak 22.690 Ft

LaCie Porsche Design 2.5'' 2TB külső merevlemez USB 3.0

Az 2TB tárhely garantáltan hosszú ideig elég tárhelyet biztosít adataid számára

Dizájn és teljesítmény tökéletes kombinációja

A LaCie Porsche Design Mobile Drive több mint egy egyszerű merevlemez

A LaCie márkanév az adattárolásban 1992 óta egyet jelent a prémium Seagate minőséggel

A Porsche Design GmbH által tervezett alumínium házas LaCie USB 3.0 külső merevlemez modern megjelenése mellett rendkívül magas adatátviteli sebességre képes

A letisztult formavilágú, sima felületű galvanizált alumínium ház megvédi a merevlemezt a napi használatból eredő külső mechanikai hatásoktól, valamint elvezeti a használat közben keletkező hőt, így is meghosszabbítva a külső merevlemez élettartamát

A LaCie Mobile Drive USB 3.0-ás csatlakozójával gyorsabban töltheted fel fájljaidat, mint valaha: egy 700 mb-es filmet akár 7 másodperc alatt

Mentést készíthetsz fényképeidről, megoszthatod fotóidat és videóidat barátaiddal, vagy biztonsági mentést készíthetsz értékes adataidról

Tulajdonságok:

Maximális írási sebesség: 75 MB/s

Maximális olvasási sebesség: 100 MB/s

Gyári csomagolás nélküli OEM termék

Méret: 2,5”

Tárhely mérete: 2TB

Csatolófelület: USB 3.0 (visszafelé kompatibilis USB 2.0)

Szín: ezüst

Méret: Szélesség 7,7 cm X Magasság: 1,5 cm X Mélység: 13 cm

Súly: 240 g

Kompatibilis rendszerek: Windows 10, Windows 8.1, Windows 8, Windows 7 (SP1), Windows Vista (SP2), Mac OS X v.10.8.x+, Linux v.2.6.x+, Chrome OS vagy újabb

[korkep-blog]

Kalita Gábor: Mitől szép a petróleumlámpa lángja?

az Omega 55 – Volt egyszer egy vadkelet, című szcenárium változatát, több ismeretlenebb, ám zenei szempontból a legigényesebb zenei produkciójukat hozták el.

Nyitókép: Passzio.hu

  arácsonyi Omega koncert – Pozsonyban, 2018. december 20.

  Én abba a korosztályba tartozok, melynek képviselőivel még „élesben” éltük meg a petróleumlámpa lángjának varázsát.

  Az ötvenes évek elején, amikor Nyíren /Lévai járás/, nagyanyáméknál nyaraltam, a falusi esték a petróleumlámpa lángjánál teltek, hiszen a villanyt a helység lakóházaiba csak ötvenhatban „húzták” be.

  Nagyanyám, a vacsora után, a tiszta szobában eloltotta a csillárként szolgáló, díszes, cirádés petróleumlámpa erősen fénylő lángját, majd egy másikat, a Szűz Anya, s Jézus keretezett képeivel, korpusszal kiegészített házi oltár mellett lévő, úgynevezett kézi lámpa, vagyis kisebb petróleumlámpa kanócát gyújtotta meg.

  Ennek, a helyiség sarkából érkező, meghittséget, melegséget sugárzó, hullámzó fénye olyan izgalmas, különleges, megnyújtott ábrákat rajzolt, vetített a falra, melyek gyermeki képzeletemben lepkeként, ördögként, nagy bajuszú betyárként, vagy szárnyaló angyalként jelentek meg.

  Aztán a közös esti ima következett, nagyanyám Szűz Mária oltalmáért fohászkodott, majd nyugovóra tértünk. De előtte, még nagyapám fogta a petróleumlámpát, s körbe nézett a nagyságában is tekintélyes portán, hogy – az ő szavaival élve – minden úgy van-e, ahogyan annak lennie kell.

  Himnusszá változott, szívünk himnuszává

  Az Omega Petróleumlámpa című dala, de a többi nagyszerű szerzeménye is  végig kísérte sokunk serdülő korát, érett fiatalságát, hiszen 1962 szeptemberében alakult a banda.

  Ahányszor részt vettem honi földön, vagy az anyaországban Benkő Lászlóék koncertjén, azt tapasztaltam, hogy az emberek könnyes szemmel hallgatták a dalokat, mert – egyszerűen – nekünk szólnak, mert a szívünkig érnek el. Persze ezek a dalok nemcsak a mi szívünket simogatták meg.

  Omega – Petróleum lámpa 1969. Kép: youtube.com

  Kóbor János a vele készített interjú alkalmával említette, hogy, ahogyan „vénül,” a határ túl oldalán mindig nehezebben tudja könnyek nélkül elénekelni legismertebb dalaikat, legyen az bárhol, a magyarok lakta vidékeken. De nemcsak a mi nyelvterületeinken. Amint mondta, látott ő már koncertjeinken könnyes szemű szerbet, lengyelt, németet, de cseh nemzetiségűeket is, akik a szöveget sem értették, de a szívük, lelkük – bizony – nagyon is értette a feléjük intézett, megzenésített ódát.

  „Itt a Szabad Európa rádió”

  Valami hasonló, könnyes örömben volt részem akkor, amikor a hetvenes évek elején prágai katonáskodásom idején, éjjel, fülhallgatón keresztül hallgattam Panasonic rövidhullámú táskarádióm társaságában az éjszakai könnyűzenei műsorokat. Legnagyobb meglepetésemre, az egyik cseh rádióban, egy, a Karel Gott által interpretált „Lédikarnevál” után felcsendült a „Petróleumlámpa.”

  Persze, ez nem volt a véletlen műve, hiszen 1971-ben, az akkor már befutott Omega tagok, lemezt is feljátszottak cseh stúdiókban, s koncertjük is volt itt. De német adók is hozták a banda dalait, és a baráti társaságom által „Lakszinak” becézett adó (Rádió-Luxemburg) is zsinórban hozta dalaikat.

  Nem is beszélve a Szabad Európa magyar adásáról, ahol Cseke László szeretett Omegája, s természetesen, a Mi Omegánk napi terítéken volt.

  A gazdag zenei pálya kockában

  A teljesség igénye nélkül, hadd idézzem fel néhány pontban azokat a főbb eseményeket, amelyek végig kísérték az Omega ötvenöt évre visszatekintő pályáját.

  A Liszt Ferenc-díjas Omega együttes 1962-ben alakult, két zenekar összevonásával. Omega védjegy alatt, az említett év szeptember 23-án léptek fel először a Műegyetem Hess András téri kollégiumában. Az akkori felállás a következő zenészekből állt:

  – Benkő László /”Laci”/ – ének, zongora, furulya

  –  Kóbor János /”Mecky”/ – ének, ritmusgitár

  –  Kovacsics András /”Öcsi”/ – szól��gitár

  –  Künsztler Tamás /”pr��féta”/ – dob

  –  Varsányi István /”Gergely”/ – basszusgitár

  A kezdeti évben számos fellépésük volt beat és táncdalfesztiválokon, 1966-ban ismert nyugati slágereket hordozó lemezt adtak ki. Többek között a The Rolling Stones Paint,it Blak feldolgozás hozta meg első külföldi sikerüket. Ennek révén sokan az Omegát a „keleti Rolling Stonesként” emlegetik, ugyanis egy évben alakultak, s mind a két zenekar az egyedüli, ma is aktív, legrégebbi rock bandának számít.

  1967-1971 időszakban neves zenészek is gazdagították az Omega repertoárját, ebben az időszakban Presser Gábor/ „Pici”/ – ének, orgona és zongora játékával, zeneszerzői tudásával, ma is játszott, több sikeres dallal, orgona fellépéseivel nagyban hozzájárult a világhírnév felé vezető úton.

  1968-ban angliai turnén vettek részt Omegáék, s a menedzsment ajánlására, Omega Red Star From Hungary léptek fel számos helyen, s elkészítették az első albumukat – angol nyelven.

  Másodszor is kimentek az Albionba, de a turnét félbe kellett szakítani a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kifogásai miatt, ugyanis a magyar cég tudta nélkül adták ki első albumukat.

  Így Magyarországon elkészült az első könnyűzenei albumuk, mely a Trombitás Frédi, a Rettenetes emberek, Ha én szél lehetnék című dalaikkal robbantak be immár a magyar zenei piacra is.

  De nem ez volt legnagyobb „dobásuk,” hiszen 1969-ben elkészült a kislemezük Naplemente címmel, itt futtatták be a Régi csibészek közismert dalukat. Majd jött a második magyar albumuk, az Ezer lépés. Ez a csapat beat korszakának az aranykora. Itt található az – 1958-ban,a boogie-woogie klubban, az örökzöld Petróleumlámpa, a Tízezer lépés, a Tűzvihar, az Udvari bolond kenyere, s az Omega eddigi legnagyobb slágere, A gyöngyhajú lány.

  Állandósult a  zenekar „rendes” tagjainak a száma

  Presser és Laux, valamint Adamis Anna 1971-ben elhagyja a zenekart, a felállás azóta változatlan. Tehát, Benkő, s Kóbor mellé csatlakozott  MihályTamás /”Misi”/- basszusgitár, ének, Molnár György /”Elefánt”/ – gitár, s Debreceni Ferenc/”Ciki”/ – dob.

  1974-ben megjelent a hattételes Omega 5. A Szvit című kompozíció feljátszásán részt vett a Magyar Állami Hangverseny zenekar is. l995-ben megjelent a Nem tudom a neved című Omega 6 albumuk, a csapat Hard rock korszakának legsikeresebb albuma. Aztán sorra születtek újabb és újabb dalaik, A madár, az Addig élj, A bűvész, Szomorú történet, Hűtlen barátok, Rég várt kedvesem, Addig élj, stb.

  A Space rock-korszak legismertebb dalai a Napot hoztam, csillagot, az Éjféli koncert.

  Ma is közkedvelt albumuk a Csillagok útján 1978-ban jelent meg, itt találhatóak a címhez hasonló Csillagok útján, Az Égi vándor, a Léna című szerzemények.

  Gammapolis albumuk olyan műveket hozott, mint A nyári éjek asszonya, Ezüst eső, stb.

  Tehát, szinte már felsorolhatatlan, óriási zenei anyag lehetőséget adott számukra külföli fesztiválokon, turnékon való részvételre.

  A fellépések sűrűjétől megviselt tagok /1987-2004/ a leállás, az időszakos működés pályájára léptek, de rangosabb fellépéseken – Népstadion koncert /1999/ – ismét részt vettek.

  2006-tól az EurOmega turnét is megszervezték, amely meghívásos fellépés sorozat volt, így a következő évek hosszú során számos alkalommal vettek rész koncertjeikkel a Kárpát-medencében, többek között a Felvidék nagyobb városaiban is.

  De fesztiválokon is részt vettek, például az alsóőrsi motoros találkozón, a Soproni Volt fesztiválon, a lengyelországi Slupskban a Rock Legensen, Dunaszerdahelyen a Dunafesten.

  Pozsony ismét megőrült az Omegáért

  Természetesen, nem először szerepel Pozsonyban az Omega. Az ismétlődő érdeklődést az bizonyítja leginkább, hogy most is teltház, s valóban fegyelmezett, többségükben középkorú, vagy idősebb magyar-szlovák Omega rajongók előtt szerepelt a csapat a Nemzeti Tenisz Központban /NTC/, de szép számban voltak jelen a fiatalok is.

  Omega koncert Pozsonyban 2018. december 20-án. Kép: A szerző archívuma

  A műsor elő zenekaraként a Wasted Strings, öttagú zsolnai női rock együttes lépett fel, akik kőkemény rock-kal hozták nagyszerű formájukat. Itt, élőben hallhattuk a Take it all legismertebb dalukat is, mely sikeres filmzeneként is szolgál. Ők, öten konferálták fel az Omegát, fergeteges gitárjáték, s dobszóló közepette.

  Amint ezt Kóbor János, a záró számok alkalmával bekonferálta, az Omega 55 – Volt egyszer egy vadkelet, című szcenárium változatát, több ismeretlenebb, ám zenei szempontból a legigényesebb zenei produkciójukat hozták el. A legismertebb dalaik amolyan jól időzített „fénygránátként” ott szerepeltek a műsorban. Például a Léna című dalukhoz, a hóban rendszerint fukar Pozsony-Óváros is hozta magát, ugyanis az előadás idejére már néhány centis  hólepel borította a metropolist.

  Omega koncert Pozsonyban 2018. december 20-án. Kép: A szerző archívuma

  Az Omega-rajongó közönség nagyon is figyelte  a káprázatos fényeffektusok kíséretében a már nem sokat szerepeltetett dalok szövegrészeit is. Ahol Mecky /Kóbor János/ nagyon is meggyőzően a tömegbe harsogta egyik számuk refrénjét:

  – „A gazembernek mindent szabad …” Valóban, hiszen a némaságnak ez a hozadéka a „mindent szabad” demokráciánkban, hiszen „szakajtónyi” bőségben tapasztalhattuk ezt az elmúlt közel harminc évben is mind a politika, mind a társadalmi élet területén.

  Mindenki Omegája

  Számos szlovák zenész arcra is felfigyeltem a nézők soraiban, olyanokra is, akik valahol a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején kezdték el karrierjüket. Vagyis akkor, amikor az Omega már nemcsak szűkebb-tágabb életterünkben, de külföldön is sikereket aratott.

  Omega koncert Pozsonyban 2018. december 20-án. Kép: A szerző archívuma

  A magyarul nem értő Omega rajongóknak – a gazdag színpadi effektusok mellett – az anyaországi banda tartalékolt egy bonbont, hiszen – amint ezt a műsor végén Mecky bekonferálta, „csehszlovák” nyelven előadják régi cseh zenész barátjuk, Petr Janda, az Olympic frontemberének egyik ismert dalát. A két együttes tagjainak barátsága 1971-ben, az Omega ottani szereplése alkalmával indult.

  Tehát, számomra is most vált igazán érthetővé az, hogy amikor prágai ottlétem alkalmával, 1973-ban, a Vencel tér akkori, Korona gyorsétterme közelében található, utcai lemezbörzén a gyűjtők részéről a Jesus Christ Superstar című, a komcsiban csakis „kéz alatt” megvásárolható lemez mellett, miért is voltak legkeresettebbek az Omega és az Olympic hanghordozói.

  Omega koncert Pozsonyban 2018. december 20-án. Kép: A szerző archívuma

  Záróakkordként, a banda kétszeri, „állva” visszatapsolása alkalmával jött a csoda, a – Petróleumlámpa.

  Ugyanis ilyenkor, mindannyiunk által várt advent idején, a Hit, Remény, Öröm, Szeretet gyertyafényeinél érzékeljük a leginkább, hogy számunkra miért is örömkeltő, miért is a szívünk csücske, a Petróleumlámpa reményt sugárzó lángja.

  Kalita Gábor

[angelofghetto]

Kiss Laci, mikor nem a csillagokról beszél...

[aretsorozat]

40.2/4

Réti Éti, közben réti anzix. Vilmos értesíti Ónagy Jenőt, avagy suhan az idő.Boglárka színésznő lesz? Egy pofon története. Flóra tanácsa. Dénes úr mégis megemlíti az opciót Gittának. Veronika meg egyenesen fondüt készít.

  RÉTI  ÉTI

ATTÓL MÉG NEM HÍZIK

HA CSAK NÉZI

ÁM HA ELKÉSZÍTI , BEFALJA, AZTÁN

A MARADÉKOT IS KITUNKOLJA…

 És Molyirtó Mosolyú Mónika már keveri is be az adásba újra Hanga kisasszonyt. Aki a híradó után még a váróban pihegve vadul mobilozik.

Operatőr Barna János pedig rég levette a bal lábáról a cipőt, zoknit, térdig feltűrte a farmerja szárát, és a híradó díszletének közepén, a padlón ülve a vádliját kenegeti, masszírozza valami átható szagú krémmel.

Hát igen. A Jani is öregszik. Negyvenhez közeledve már nem igazán nyerő a kameraman szakma. És ha az emberből ennyi idő alatt nem lett keresett, menő operatőr… Persze ő is mihez kezdjen, ha csak ehhez ért?

El van ez az egész… Sóhajt nagyot Molyirtó Mosolyú Mónika, és most nem mosolyog.

Hogy évek óta itt rohad egy kábel tévénél.

Nem mintha…

A társaság végül is…

Bár hogy nincs egy jó pasi fényév távolságra…

Ez a Jani is hogy néz már ki, de tényleg? És mi van abban a kenőcsben? Kámforral kevert romlott hús, disznó lütyővel megbolondítva? Ha már a recepteknél tartunk.

Na, hol tart ez a szar  Réti Éti?

Hanga kisasszony somolyog igézően a monitorban. Előtte a krómacél konyhapulton most a fő látványosság egy spirituszégő, aminek a lángja fölött már egy kis kondér csüng alá. Körben a főzésre előkészített anyagok.

Kocsár Vajk a szokott helyén, a konyhapult jobb szélén vágja a savanyú pofát, az ölében a rézfánfülyülőjével.

És Hanga kisasszony már löki is felvételről.

-Na és akkor én se lepődtem ám meg nagyon, hogy ez a fondü egy olyan

svájci kaja.  Mert mi jut róluk az ember eszébe? Svájc.

Svájci óra, bank, meg svájci tehén.

Tudják, az a lila, aki mindig ott áll egy alpesi legelő közepén, és néz, és az oldalára egy csoki márkát írtak, de annak a nevét most nem mondom, mert az reklámnak minősülne. De baromi finom. Ha abból annyit ehetnék, amennyi csak jó esik… Jesszuskám, hogy néznék ki! Mert mondjuk az ember úgy elcsipegetne úgy napi öt-hat közepes táblácskával…Az vajon hány kalória lehet?

- A szájával ledolgozza…- szól közbe Kocsár úr, és már tényleg vártuk.

- Parancsol?

- Amennyit maga jártatja…

Szerintem pár néző elméjében megfordult, hogy Kocsár úr valami gusztustalan, obszcén célzást engedett meg magának. Először, mert tőle kitelik, másodszor meg ki ne fantáziálna arról, mire lenne még alkalmas Hanga Marilyn Edina diszkréten vadító vörösre festett ajakával. Főzőműsorban vagyunk, tehát enni például… Viszont ha egy pornó műsorban lennénk…

- Persze, hogy jártatom, Kocsár úr, ez egy főzőműsor.

- Na ja.

- És szerintem a beszélés nem éget el túl sok kalóriát.

- Pláne, ha agytevékenység nem kíséri a tevékenységet…

- Értem ám, maga a gondolkodásra céloz.

- Nahát, szöszi, ezt tényleg érti.

- Á, nem. Csak a forgatókönyv alapján csevegek magával.

- Igaza van. Elnézést.

- Rendben. Szóval a fondü. Azt írja a könyv, hogy a svájci parasztok étele volt. És akkor tessék! Megint bővült a lista. Svájcban óra, bank, lila tehén és csoki, de paraszt is van. Meg hegyek! Bazi nagy hegyek! Na én megyek?

Kocsár Vajk úr ordenáré hangot hallat. A szájával fingik, őszintén szólva.

A Gombos Veronika által megírt, ihletett tartalmú forgatókönyv szerint ezt Edina nem reagálja le. Hanga Marilyn Edina ezt örömmel meg is teszi, a szövegét folytatja.

- Nahát, ők jöttek rá, hogy a száraz kenyér sokkal jobb ízű, ha valamiben megmártják. Tejbe. Kakaóba? Borba.

- Pálinkába.

- Abba is?

- Ha sírt a gyerek.

- Pálinkába mártott kenyeret adtak neki?

- Azt attól elaludt.

- Ugyan már, Vajk, maga ezt most gonoszkodásból kitalálta.

- Én nem. Ennyire kevés pénzért, amit ezek adnak itt, nem strapálom magam.

- Úgy érti, amíg itt ül, és néha megszólal, nem kíséri agytevékenység az ücsörgését?

- Úgy.

- Tehát maga is szöszi?

- Nem kell ez a feminista riposzt.

- Mért nem?

- Mert ha hamar megfőzi azt a szart, előbb mehetek haza.

- Maga szakított félbe a pálinkás kenyérrel.

- Jó, akkor azt nem szóltam.

- De sajnos szólt.

- Folytatja, vagy muzsikáljak valamit?

- Ne! Mondom!

- Akkor lökjed a dumát, szöszi!

Edina a mennyezetre emeli a tekintetét, aztán elnézést kérő mosollyal néz a kamerába. És akkor Operatőr Barna János éppen ott tart, hogy felvétel után elrongyol a legközelebbi patikába, és kér valami kenőcsöt, vagy bogyót

lábikragörcsök ellen. Tudják, ez lesz az a kámforos hullaszag disznó lütyő mártásban…

                                       O

 SUHAN AZ IDŐ

 Ónagy Jenő mobilja rezeg, miközben Walpurgis éje teát gőzöl a hármas asztalnál ülő két ismeretlen, középkorú hölgynek, és közben azért Edinát is figyelemmel kíséri a tévében. És persze arra is kíváncsi, a hölgyek hogy találtak a teázóra. Célzottan jöttek, vagy csak meglátták a cégért és beestek. A Walpugis éje az első változatot sejteti…

A gőzölést egy pillanatra félbehagyva megnézi, ki rezget. Vilmos őrnagy.

Nos, egy nyomozó tiszt hívása az álmoskönyv szerint megsürgetett vádemelési javaslatot jelez, tehát fogadja a hívást.

- Tudja már, Ónagy úr?

- Az attól függ mit felejtettem el már megint.

- Most nem ilyesmiről van szó.

- Rosszabb?

- Magához tért!

- Ki? A táncművész?

- Ő bizony!

- A mindenit! Mikor?

- Már több mint egy napja.

- És? Volt bent nála?

- Gondolhatja.

- És mit mesél?

- Hát ez az. Totál bekattant.

- Ajaj.

- Először is hatan van.

- Ezt hogy érti?

- A pszichiáter azt mondja, hat részre szakadt a személyisége.

- Szegénykém.

- És valami pokoli húshegyről, konzervekről, űrbékáról meg a jó ég tudja, miket hadovál össze.

- Az Űrbéka az rémlik.

- Magának?

- Az egy csillagközi hajó. Csízek ülik.

- Csízek.

- A hímek, ha jól emlékszem.

- És ez egy olyan halek emlékkép magánál?

- Úgy van.

- Na jó. Pont ezért hívom. Nem jönne be a kórházba Balogh úrhoz?

- Mikor?

- Holnap?

- Meg kell néznem a naptáramat.

- Annyira elfoglalt lenne?

- Nem én. Töreki kisasszony, aki helyettesít.

- A csinos kis tanárnő.

- És karatéka.

- Én nem küzdenék ellene.

- Ne már, őrnagy úr, csak nem udvarolna neki?

- Öreg vagyok én ahhoz.

- Ugyan.

- Meg aztán a kis Vágási nője, nem?

- Mióta nem!

- Mióta nem?

- Két éve? Tudja, azóta, hogy letépték a fejemet.

- Az már két éve volt? Nahát, hogy suhan az idő!

                                       o

 Hanga Marilyn Edina jobb kezében egy margarin darabka, a ballal egy rézből készült kis üstöt dönt félig maga, félig a kamera felé.

-Látják? Ezzel a foghagymás margarinnal jól kikenjük az üstöt. És én bizony nem sajnáltam a fokhagymát belőle. Egy egész fejjel beletörtem és kikevertem. Mert én bizony amondó vagyok, srácok, hölgyeim, és csókolom, hogy aki nem bírja a másik foghagyma szagát, az ne csókolózzon. Hát ne? És ezt én mondom, a „szöszi”, akiről nyilván azt nézik ki, hogy csak fintorog és mijákol az ilyesmire. Pedig egy frászt. A foghagyma orvosság, ez már minden hülye is tudja. Igaz, Kocsár úr?

- Ha már maga is tudja…

- Tisztítja a vért. A beleket. Csökkenti a vérnyomást. Természetes antibiotikum.

Mi kell még? Ehhez képest még finom! Szóval nálam nem játszik ez a rigmus:

hagyma? hagyj ma!

-Haha.

- Na most, hogy jól bedörzsöltük a kis üstünk oldalát, mintha csak pirítós lenne,

feltesszük a spiritusz lángra. Beleöntjük ezt a két deci fehér bort. Így. És amikor ez forrni kezd, egy kevés citrom levét adunk hozzá. Na most, ha az üvegünkben maradt még öt deci, mert fogadjuk el, hogy annyit azért még adunk magunkra, másoldalról nézve megengedhetjük magunknak, hogy ne kannás bort, vagy ilyesmi egyliteres adagokban kimért cefrét használjunk, akkor a fél liter borunkat főzés közben el is kortyolgathatjuk, pláne olyankor, ha már összegyűlt a társaság. Mert hát a fondü az olyan társasági kaja. Dumcsi, mártogatás, csócsa, értik. Tehát itt annyira nem érvényesül a szólás, hogy magyar ember evés közben nem beszél.

- Már pedig magyar ember evés közben nem beszél.

- Meglepődtem volna,  Kocsár úr, ha itt nem brekeg közbe.

- Benne van ez is a forgatókönyvben. És én nem brekegek.

- Ez is benne van.

- Na ja.

- Mert civilben én nem ezt a szót használnám, amikor maga kérdezés nélkül

közbeszól. Vonyít? Vartyog? Ugat? Ciripel! Vajk úr! Én ebben a pillanatban

jöttem rá, hogy maga egy imádkozó sáskára hasonlít.

- Azok nem ciripelnek.

- Dehogy nem.

- Azok a tücskök, szöszi.

- A sáskák is ciripelnek.

- Á, nem.

- Fogadjunk!

- Á, nem, maga engem nem tud megsérteni. Ezt akartam mondani.

- Akkor erre is fogadjunk.

- Egy bizonyos szellemi szint alá elvből se zuhannék.

- Erre is!

- Nos, amíg felforr a maga fehér bora, nekem muszáj lesz zenélnem.

Úgyhogy, gyöngyöt önök elé, tisztelt nézők! Röföghetnek a gyönyörtől,

miközben én előadom önöknek legújabb etűdömet, amelynek a címe talán ez lehetne: a zenegéped lenyomom a torkodon. Eredetileg a gépzongorára gondoltam, de attól tartok, hogy ez a „hangszer” már a teljes feledés határán mozogva kiment a divatból – éppen a zenegépek miatt. Tehát füleket kinyitni, szájakat becsukni, rétiek!

És Kocsár Vajk feláll és az ajkához illeszti a rézfánfütyülőjét, és megfújja.

A tévé előtt ülök pedig szinte egyidejű mozdulattal nyúlnak a távkapcsolóért,

hogy lenullázzák a hangot, amíg Kocsár úr előadja a művet.

                                       O

 SZÍNÉSZNŐ LESZEK!

 A Vágási lakásban is levették a hangot szegény, meg nem értett zeneművészünk eladásáról. Kockáztatva, hogy soha nem fogják megtudni, most mit veszítenek. Ám nekik legalább annyi mentségük van, hogy ők eleget hallhatják Laci bácsit kint a szurdokban. Bár azt nem mondhatni, hogy az öregfiút nagy botorság volt éjjeli és nappali őrnek leszerződtetni. A Kelet-Nyugati Sámánközpontnak lassan ő is attrakciója, akinek híre ment, és aki miatt bizony jönnek a látogatók, hogy hallják a Hangot, aki Laci/a TOROK. Szóval a szurdok a végén nem csak a Lada miatt lesz világhírű. No de egész nap Laci közelében lenni…

És éppen erről lenne szó.

A ritka esték egyikén, amikor együtt van a család, papa, mama, és a két gyerek.

Szóval, hogy annál többet vállalhatnának, mint eddig. A semminél többet.

És a semminél a nagyon pici már mégis valami. Na jó, Bogi érettségizik.

De azért néha egy-két órát besegíthetne. Jutka mama is egész héten bent van az iskolában, ám a nyitás óta minden szabad idejét a szurdokban robotolja le.

Na és Matyi? Két éve nincs egy rendes állása! Csoda, hogy miből él az a gyerek. Elvégre a garzonja bérleti díja, a rezsi, a kondibérlet, a vadonat  újnak látszó, immár 19 éves Honda Civicjének fenntartása… Szóval ő aztán tényleg hasznossá tehetné magát. Például, mint áruszállító. Vagy mióta ígéri, hogy készít egy igazán dögös honlapot a Sámán Központ és Turistaháznak.

És nem az a gagyi megy neten, hogy még mindig gmail-címen kell náluk jelentkezni. Avagy nem éppen ő cikizte őket, micsoda égés az, akinek még egy honlapra se telik?

Na és akkor most, hogy Kocsár Vajk kis virsli ujjai a rézfánfütyülőn billegnek, és az előadó pofazacskója hol kifeszül, hol meg lappad, és a szeme guvad, és a homlokán az ihlet verejtékcseppjei, és az egész fej mintha lilulna is, nem csak vörösödne, és így tényleg agyon fura látvány, hogy nem hallani semmit, a családfő, a druida főpap jónak  találja a pillanatot és megszólal.

- Szóval. Matyi.

- Mondjad, fater.

- Rohadjak meg, ha a télen nem megyek nyugdíjba.

- Tudod, mit? Ne rohadj meg.

- Köszönöm a jó kívánságot. Bogi, te ne vihogj!

- Bocs, papa.

- Anyátok még persze nem tud. Nyugdíjba menni.

- És nem is akarok.

- Pláne. De egy szónak is száz a vége.

- Ez nem fordítva van?

- Ne okoskodj, Bogi!- förmed Jutka a lányára. Bogi erre kissé megsértődik, és úgy dönt, a családi kupaktanács, bármi is a célja, a számára érdektelen.  

Pedig az apja sóhajtva módosítja a szólást a helyes irányba.

- Rendben. Legyen száz szónak is egy a vége. Matyi! Legalább addig. Nem vállalnál egy kicsit többet a szurdokból?

- Én?

- Te.

- De mért én?

- Mert a fiam vagy.

- És?

- És ez egy családi vállalkozás.

- Druida ne legyek?

- Az is sok, hogy „halek” vagy….- morogja Boglárka, mert ami ciki és poén, és ziccer, azt nem lehet kihagyni.

- Ne, druida az ne legyél. Csak ha lesz kedved.

- Nézd, fater, szívesen segítenék, ha nem lenne most ez a megbízásom a rendőrségtől…

Boglárka röffent egyet. Az anyja ismét rá kell szóljon.

- Bogi!

- Tudom, fiam, az a Hell Combat… És találtál már valamit?

- Ez az, hogy nem.

- És ez elveszi minden idődet?

Naná, hogy nem. Igazság szerint Matyi csak egyszer nézett bele a játékba, és rögtön rájött, ő túl kevés ahhoz, hogy meghekkelje. A lehetőség közelébe se jutott, olyan jegek védik. Azóta nem is törődik vele. Úgy hogy akár segíthetne is a szurdokba.

- Oké, holnap nekilátok annak a honlapnak.

- Az is valami.

- Az, fater? Milliókat spóroltok, ha én készítem el.

- És elkészíted?

- Mondom.

- És a kisebb árutételeket igazán kihozhatnád te, ne kelljen külön szállítót fizetni.

- Rendben.

- Na. Bogi!

- Én tényleg nem érek rá, apu.

- Hétvégén se?

- Akkor próbáljuk a Margit és a nyulakat.

Most Matyinak adódik röfögni egy ordenárét.

- Na és a bemutató után?

- Akkor meg már készülök a felvételire.

- Na végre! És hová jelentkezel, eldöntötted?

- Nem mondtam még? Színésznő leszek.

                                       O

 Hanga Marilyn Edina sminkjén kicsit átüt a zöld szín. És az ajkára se lehet annyi vadító pirosat kenni, hogy ne látszódjon, a mosolya nem őszinte, amire Kocsár úr befejezi a zeneművet. Csakugyan úgy érzi magát az ember, mint meggyalázták volna egy zenegéppel, avagy gépzongorával- ha mást nem is, akkor a hallójáratait. Na és Hanga kisasszony nem tud ám ilyenkor kimenni a teremből. Felvétel közben ott kell maradnia a konyhapult mögött, hogy Molyirtó Mosolyú Mónika időnként bev��ghassa az alakját „műélvezet” közben.

Ami csakis Mónikának élvezet: szenvedjen csak a helyi celeb.

Azért a gázsiért, amit egy ilyen Réti Étiért kap… Ő meg szinte éhbérért rohad a keverőpult mögött naphosszat.

Így aztán Edina nehezen találja meg a hangot Kocsár úr muzsikája után.

Ami persze gyártónak, nézőnek a humor forrása – no de szegény leánynak? Igen, megérdemli a kibeszélő showját, én amondó vagyok!

Ámde még csak a fondűt készítjük.

- Na és, ja, köszi a feledhetetlen élményt, Kocsár úr…

- Na hiszen…

- Szóval fondüt csak akkor készítsünk, ha ráérünk. De hiszen említettem, ez amolyan közösségi kaja barátoknak borozgatás közben, estére.

Tehát akkor, jól felforrt a fehérborunk, benne a kevés citromlé. Most ezt a tálka apróra darabolt sajtot beleöntjük. Ez mindenféle maradék is lehet, nem baj, ha száraz, ha héja, ha amolyan hűtő mélyében felejtett, amíg nem mozog. De ne csak ilyen maradék izéket szánjunk rá. Feltétlen legyen az üstben ementáli, trappista, meg még kemény sajtok, kinek mi a kedvence. Lehet drágább cucc is, ha meg akarod adni a módját, de ha ementáli és trappista van benne, akkor nagy baj már nem lehet. Feltéve, ha el nem rontod. Például odaégeted.  Na és akkor, amikor már felolvadtak a sajtok és rotyognak, akkor mehet bele a bors, a köménymag, meg egy kupica konyak.

- Na ugye!

- Mit na ugye, Kocsár úr?

- Hogy a végén mégis a pálinkába lesz a tunk!

- Már mért abban lenne?

- Most mondta!

- Mit?

- Hogy kell bele egy kupica!

- Konyak! Nem pálinka.

- Az mindegy.

- Magának.

- Töményben lesz a tunk, vagy nem abban?

- Egy kupica egy kondér sajtban!

- És a bor?

- Abból az alkohol régen elforrt!

- Mondja ezt maga.

- Meg aki fondüt készít és eszik.

- Na látja, ettől ilyenek a svájciak!

- Mert azok milyenek is?

- Nem akarom őket megsérteni…

- Olyan nincs is, hogy svájci.

- Mi? Mért ne lenne?

- Van francia, van német, van olasz…

- Szöszi. Ezen az alapon olyan sincs, hogy amerikai.

- Nincs hát.

- Se magyar!

- Ja, Kocsár úr, már értem, milyen csőbe akar maga engem belehúzni.

- Á, nem annyira ravasz asszony maga, Edina.

És akkor itt a forgatókönyv szerint különben is reklám jön, mert Gombos

Veronikának néha feltámad ám a dramaturgiai érzéke.

 MIÉRT IS KÖLTENE VAGYONOKAT

OLDJA MEG EGYSZERŰEN

DUPLA MENNYISÉGBEN GRÁTISZ

MOST AZONNAL!

  TÖBBFELÉ KISZERELJÜK!

EZT NEM HAGYHATJA KI!

  EZ PONTOSAN OTT NŐ KI

AHOL MAGA LOCSOLJA!

  EGY ÚJABB POFON TÖRTÉNETE

 És ez még Tokaji Borozóban is kiveri a biztosítékot. Na nem az, hogy pontosan ott nő ki, ahol maga locsolja. Bár ebben is nyugodtan lehetne kételkedni, ha ezt egy reklámban halljuk. Noha amúgy ez egy oksági soron kullogó világban amúgy logikusnak tűnik. Nem, nem ezen, hanem természetesen azon, hogy olyan sincs: magyar. Mert olyan persze, hogy nincs: amerikai. Vagy svájci.

Különben meg kit érdekel? De az, hogy nincs magyar?

- Mi az, hogy nincs olyan?!- hördül fel a törzsvendégek zöme, akik közül majd mindenki nagyon mélyen magyar. Ahogy a Tokaji borozó meg nagyon tokaji…

Babos úr a leghangosabb, teli torokkal üvölti:

- Csak olyan van!

- Azért az is túlzás, Babos úr…- hűtené le Ignác csapos. De Babos urat ma nem lehet, mivel ma közölte vele a fia, hogy a lakása telefonos szex központos lesz, és Izaura lesz a madam és az alkalmazott is.

- Még az is magyar, aki nem magyar!- üvölt tehát tovább.

- Mi az, hogy az is magyar?

- Mert előbb utóbb kiderül, hogy magyar!

- Mondjuk ez igaz is. Nem tudsz te olyan történelmi jelentőségű személyiséget mondani se a jelenkorból, se a múltból, se a jövőből, plusz-mínusz öt-hétezer év, hogy ne derülne ki róla, vannak a népünkhöz kötődő gyökerei- ezt már Kovács docens jegyzi meg, aki magától értetődően veszi át a szót. Elvégre eléggé jelentős a téma ahhoz, hogy annak kifejtése őt illesse.

- Na!- vágja hátba őt Babos úr. – Hallod, Pista? Megint igazam van!

Pista zombi erre cinikusan biccentget és rákacsint Kovács docensre.

- Mert Jézuska is magyar, mi?

- Vannak, akik megesküsznek rá.

- De várjál már! Mi ez a plusz-mínusz öt-hétezer év?- művelődne még egy kicsit tovább az Öreg zombi.

- A mínusz öt-hét ezer év az a civilizáció története.

- A mié, he?

- Amikor mi magyarok leszálltunk a Földre az Illés Szekerén.

- Ja, ja…- bólogat Babos úr, mint aki ott volt akkor. És nem ám úgy, mint bennszülött.

- Az Illés Szekerén?

- Az egy ilyen bazi nagy csillagközi űrhajó volt.

- Jaja.

- Nem mondod!

- Vagy több kisebb. És akkor az Illés Szekere az a márkanév.

- Érted. Mint a mi autónk, a Suzuki. A magyar.

- Babos, te maradj már, ne szólj mindig közbe!

- Mért?

- Doci! És ez biztos?

- Mi?

- Hát hogy mi magyarok ufók vagyunk?

- Nem ufók, hanem azon jöttünk.

- Na, úgy értem én is.

- Mondom, vannak, akik ebben hisznek. Hogy mi magyarok hoztuk el

az embereknek a civilizációt. Atlantiszt, Sumért, Babilont, Egyiptomot…

- Meg a keszont is, bazmeg!

- Mit?!

- A keszont, Pista!

- Hogy jön ez ide?

- A keszon is magyar, úgy!

- Babos, te igyál még, de kussoljál!

- Mért?

- És a plusz hétezer az hogy van, doci?

- Az úgy, öreg, hogy mindig is így lesz.

- Mi mindig mi így?

- Hogy mi magyarok számítunk.

- Csak?

- Csak.

- De mit számítunk?

- Hétezer év múlva itt hagyjuk a Földet.

- Itt?

- Itt.

- Hogy?

- Hát ahogy jöttünk, öreg.

- Suzukival, he?

- Illés Szekerén, te pöcs!

- Értem én azt, Babos. Ez vicc volt.

- Mért?

- De akkor meg mi az, hogy nincs olyan, hogy magyar?

- Mert mindenki magyar.

- De már hogy lenne? Csak az a magyar, aki az UFO-val leszállt, nem?

- De a keveredés, Pista.

- Kussolj, Babos!

- Mért?

- De várjál már, Doci, azok nem a zsidók voltak?

- Kik?

- Hát a kiválasztottak!

- De mi választottuk ki őket, a magyarok, Pista!

- De várjál már, én úgy tudtam, hogy Ádám is zsidó volt.

- Mi?! Na, figyelj, Babos, ennyire nem lehetsz berúgva.

- Doci! Mondd meg ennek, hogy Ádám is zsidó volt!

- Csak azért, mert a fiad kuplerájt csinál a lakásodból, még nem

kéne a legelső embert is lezsidóznod.

- Mert akkor mi volt, szerinted?

- Néger.

- Anyád volt néger!

- Te ne anyázzál, Babos!

- De!

Ignác látja elérkezettnek a pillanatot, hogy rájuk szóljon. Ám elkésett.

Már lendült az Öreg zombi keze. De persze Babos úr már a szelétől is hátra tántorodott, így aztán Kovács docens arcát kapta a parasztlengőt telibe.

És mintha Molyirtó Mosolyú csak erre várt volna, véget vet a reklámnak.

                                       O

 NA LÁTOD

 Hanga M. Edina tündérmosolyt ereszt meg és mondja:

-Nahát, mielőtt teljesen jogosan megorrolna ránk bárki Vajk kolléga szerencsétlen megjegyzése miatt, sietve kijelentjük, hogy ama megjegyzése: olyan sincs, hogy magyar, természetesen csak genetikailag értendő.

Bár én ezt a különbségtelt nem nagyon értem, mivel szőke vagyok.

Ez biztos azt jelenti, hogy itt a Kárpát-medencében és a környékén annyira összekeveredtünk, hogy ettől vagyunk annyira szépek. Meg okosak és tehetségesek. Persze, kivétel itt is erősíti a szabályt. Ezt most jól mondom, művész úr?

- Így gondoltam, nem akartam senkit megsérteni.

- Hát persze, hogy nem!

- Magát kivéve.

- Engem, meg persze, hogy igen. Ez működteti ezt az ergya műsort.

Hogy én szép vagyok, maga meg utál engem.

Kovács Vajktól erre már csak ismét egy röffentésre telik.

-De közben el is készült ám a fondünk! Hmmm…isteni ám az illata.

Na most, a lángot takarékra csavarjuk, vagy az üstünket feljebb emeljük, hogy a sajtunk ne hűljön ki, de oda se égjen. És akkor a kenyérkockákat, ha nem szárazak, mint a pásztoroké volt, akkor megpirítjuk, és ilyen aranyos kis hosszú villára szúrva mártogatjuk, és falatozzuk. Közben hadd fogyjon ám az a finom bor, esetleg a sör, a végén meg kevéske konyak.

Kocsár úr itt a forgatókönyv szerint megint röfög.

Megteszi, Edina eme végszó után folytatja.

-Egy jó társaság! Kellemes esti beszélgetés. Halk duruzs, gyertyafény, esetleg előtte vagy utána valami kacagtató társasjáték… Na most, ennek a kajának csak egyetlen veszélye van. És ez a kettő: halálra zabálja magát belőle az ember.

A másik: a pirítós kockáról az isteni olvadt sajt elég könnyen lecsöpög.  

Ezért aztán, ha nem a tábortűz körül ülünk a pásztorok között, hanem fehér asztalnál, és a ház asszonya kistányérokat készít oda, akkor azt nem dísznek szánta ám, hanem hogy azt tartsuk a falatka alá, amíg az üsttől a szánkig repül, így ni. A mindenit, ez tényleg isteni! Vajk, jöjjön, habzsoljon be egy harit!

- Magyar ember ilyentájt kenyeret, szalonnát, hagymát eszik, Szöszi.

- Oké.

- És még mindig nem beszél.

És lekever és vége főcím, és Kocsár Vajk elégedett lehet, mert megint az övé volt az utolsó szó az adásban.

                                       O

 Skype beszélgetés Flóra és az apja között.

- De ez tényleg nagyszerű ötlet, Doki!

- Csak nem lehet megvalósítani.

- Mért ne lehetne?

- Soroljam?

- Sorolom helyetted én. Olyan kevés már az osztályon az orvos, hogy el se engednek nyugdíjba. Aztán ott van anyu meg a te magánpraxisa. Etus. Julcsi és az unokák. A kutya!

- Na látod, tudod te.

- De nem tudom, mert ezt mind meg lehet ám oldani.

- Hogy?

- Csak azért is elmész nyugdíjba, mert jár. A magánpraxist szünetelteted. Vagy feladod. Mindenetek megvan, nem? Etus, Julcsi és az unokák pedig meglesznek nélkületek.

- És Hirig?

- Ő veletek jöhet.

Arról szó se lehet, ezt még hányszor mondjam? – morog Hirig úr a kanapén heverve, és nagyon csúnyán néz Flórára. Még szerencse, hogy szegény lány ezt Amerikában nem látja, csak az apja kopasz fejét és a tanácstalanságát tükröző arcvonásait.

- De nem is kapnánk vízumot.

- Mért ne kapnátok?

- Jó, de akkor még itt van a ház…a kert…

- Julcsi meg Tibor gondozza.

- De mi a frászt csinálok én ott három hónapig?

- Ezt is soroljam?

- Csak a terhetekre lennénk.

- Nem lennétek.

- Mondod te.

- George is ezt mondja. Akarod tőle is hallani?

- Na persze, most. De lakjunk a nyakatokon két hétig…

- Kibérlünk nektek egy kis garzont a közelben.

- Micsoda?! Az egy vagyon!

- Nem annyira sok az.

- És különben is utazni szeretnék.

- Na látod, hogy vannak terveid.

- Lennének, persze, ha mehetnék…

- De hát jöhetsz, Doki!

- Jó, majd megbeszélem anyáddal.

- Beszéljük meg most!

- Most nincs itthon.

- Nálatok nem este tíz körül van?

- Színházba mentek Almával.

- És mit néztek?

- Mit tudom én?

- Meg se kérdezted?

- De aztán már nem figyeltem.

- Szörnyű egy pasas vagy.

- Na látod.

Hé’! Engem nem kérdezel meg? Dokikám. Ha itt hagysz három hónapra,

akkor én…világgá megyek. Tudod, mit? Én is kérvényezem a nyugdíjazásomat!

Hoppá! Ahhoz előbb a kegyelmi kérvényt kell benyújtanom.  Gazdi bácsi!

Te ezt nem tudhatod, de engem örök időkre száműztek ebbe a kutyatestbe büntetésül, mert zugban meggyógyítottalak. Nem kell meghálálni.

Na jó, utazz el nyugodtan. Majd elrágicsálom itt a küszöböt addig…

Vagy becsajozok!

És vígan élem az életemet. De szerintem mind a kettőnknek az lenne a legnagyobb boldogság, ha ülnél szépen a popódon itthon, és nem mennél sehová. Még hogy Amerika! Az a hely, amit ti emberek újabban GJ 667C-nek becéztek, movel véletlenül sikerült egy teleszkóppal ráakadnotok. És ami csak huszonkét fényévre van ettől a kanapétól, ahol most éppen senyvedek- na, az egy kóser kis bolygó. Oda érdemes lenne átrándulni, ha másért nem, bevásárolni ezt-azt.

                                                o

 DE MÉRT KAPJÁK BE?

 -Hallod, Gitta!

Ha hiszik, ha nem, Dénes úr is a teniszütője húrjait igazgatja a tévé előtt,

várva az éjszakai filmet. Vér a havon? Talán az lesz a címe. Na és ha nem, hát leszarom, vágja rá rögtön magában a rímet. Mindegy nem? Színes lesz és mozog. És valószínűleg megölnek valakit, sőt, valakiket. Hacsak nem egy tanyasi disznóölésről készült dokumentumfilmet kínál a Gazdag Kábel elalvás előtti nyugtatónak. Bár egy jó disznótoros…

- Gitta!

- Mi van?

- Egy jó hurkát, kolbászt, savanyú káposztán lesütve. Azt de rég ettünk.

- És?

- Hozok a piacról, ha akarod.

- Mikor?

- Holnap. Az nem jó. Mikor hozzak?

- Amikor hozol, akkor hozzál!

Dénes úr a teniszütő rácsán át megnézi magának az asszonyt. Ahogy oldalt fekszik a sezlonon a rózsaszín pamut pizsamájában. Hogy ez a nő mennyire nagyon kövér. Hát egy dekát nem adott le szülés után. Sőt! Na jó, most nem is kell fogyózni, amíg szoptat. De habzsolni se kéne! Viszont kicsoda is ő itt?

Ebben a családban. Hogyan is szólhatna a Gittának: ne zabálj már annyit, Gitta! Főleg süteményt, meg csokit ne! Hát hogy nézel ki! Dehogy is szólhat ő.

A börtöntöltelék. A leendő büntetett előéletű. Ha bekasztlizzák, amire szabadul, Gitta még százszor lefogyhat. Minimum öt év! Harmadolva három és fél. És nincs ha. A tömlöc az biztos.

Viszont jobb lesz, ha mégse vesz a piacon hurkát, kolbászt, esetleg hozzá egy kilócska oldalast. Az is csak plusz kalóriát jelentene, újabb zsírréteg a Gitta

valagára.

De hát nem is ezért szólította meg az asszonyt. A hurka kolbászért. Az csak a Vér a havon miatt jutott az eszébe. Hanem miért is? Ja, megvan.

- Hallod? Gitta!

- Mi van már?

- Holnap elvinném az Eduskát a Hosszúrétre.

- Minek?

- Játszani.

- Azt a szart?

- Nem szar az. Gitta! Próbálnád ki! A Tolfot.

- Baromság.

- Á, az nem. Régen is volt ám ilyesmi. A bige. A pilinszka. Meg a krikett is nyilván így kezdődött. Vagy a golf, ugye. De ez jobb. Látod? Most lejjebb terelem a húrokat az ütőn. Nem nagyon, csak egy kicsit. Pár millimétert.

Mert így alulról ütöm majd meg a labdát. És szerintem akkor szebb ívben repül majd, mintha felülről ütném. Alulról ütve van egy olyan érzésem, hogy nem csapódik. Érted?

- Kurvára nem érdekel.

- Pedig érdekes.

- Hát nem.

- Neked nem?

- Nekem nem.

Dénes úr újra megnézi a feleségét. Ahogy ez a nő mostanában beszél vele.

Közönséges. Káromkodik. Kurvára? Hát a Gitta ilyen szót még a legsúlyosabb mérgében se… Na, legfeljebb olyankor. Most meg? De mért? Mert semmire se becsüli őt. A férjét. Nem ember már a Gitta szemében.

És joggal.

Kár is nekik beszélgetni.

Így aztán persze Gitta szólal meg, mivel nem képesek azok a  tévében elkezdeni a Vért a havon.

- De holnap nem a rendőrségre mentek?

- Bélával? Délelőtt.

- Az is egy baromság.

- Lehet.

- Biztos.

- Meg kell próbálni. Baj?

- Felőlem…

- Eduskát délután viszem játszani. Suli után, nyilván, nem?

- Ha lesz kedve.

- Ha lesz.

- Mert ez akkor is egy nagyon hülye játék.

- Nem baj, Gitta. Mi Bélával szeretjük.

- Buzik vagytok?

- Nem Gitta. Béla nagyon szépen él a Huszárnéval. Amióta visszajött

közénk, pláne.

- Kapják be.

- Mért?

- Mit mért?

- Mért kapják be?

- Mért ne kapják be?

- Jaj, Gitta. Mért mondasz ilyeneket. Jó emberek ők. Már a Béla is.

Amióta visszajött. Hallod? Mondták is nekem, Ede. Mi még örökbe is

fogadnánk azt a kicsit, aki a feleséged szült.

- Mi van?

- Mert a Huszárnénak nem lehet. Gyereke. Érted.

- Arról szó se lehet!

- Nem, mi?

- Remélem, ezt válaszoltad.

- Persze.

                                       o

    ÉLET? MI AZ?

 Gombos Veronika meg egyenesen odáig jutott a Réti Éti forgatókönyvének megírása közben, hogy elhatározta, jómaga is kipróbálja a fondü készítését.

Ebből a célból felvásárolt háromféle keménysajtot egy kiló előre szeletelt félbarna kenyeret. És noha hosszan kereste, aztán külön érdeklődött is, spiritusz főzőt és a hozzávaló kis rézüstöt momentán nem tartanak a réti szupermarketban. Amikor ez egyértelműen is visszavonhatatlanul kiderült, majdnem elment a kedve az egésztől. Aztán meg attól ment el a kedve, hogy nem jutott az eszébe, hogy a főzőműsor leforgatása után kölcsönkérje, vagy megvásárolja azt a készletet, amit ebből a célból és erre az egyszeri alkalomra már úgyis beszereztek. Tényleg kezd totál elhülyülni attól a nem is mindig kényelmes állapottól, hogy férjes asszony lett? Vagy mi a fene van vele?

Hogy a problémamegoldó képessége nagyjából egyenlő szinten van egy éti csigáéval. Réti Éti csigáéval, sietünk megjegyezni, még mielőtt lelövi előttünk valaki a poént. Még ha rossz is, a poén attól még poén marad.

Veronika ennyi kudarc után a hosszú villáknak már utána se nézett.

És ha kudarc, akkor legyen kudarc. Avagy lássuk uram isten, mire megyünk ketten! Sőt, nyuszika, bazd meg a létrádat: vendégeket már nem is hívott meg magukhoz, hogy a társadalmi elvárás és a receptúra szerint is, borozgatás és/vagy sörözgetés közben, halk duruzsolásban, avagy/és vagy röhincsélve, a fondübe mártogatva a félbarna kenyérkockákat egy meghitt és/vagy nehezen feledhető estét teremtsenek kisded garzonjuk melegében.

Ezek után Veronikának ahhoz se maradt kedve, hogy a fondü elkészítésével tökölődjön. Inkább az lett, hogy tévénézés közben pirított magának és Ákosnak három-három szelet félbarna kenyeret, megkente őket vajjal és uborka szeletelővel rászeletelt a karéjokra a keménysajtokból. És akkor a vacsorát langyos tőzegáfonya teával tálalta. Amire tehát Molyirtó Mosolyú Mónika beadta a köznek a Vér a havon című krimit, ők már jóllakva és szuszogva néztek ki a fejükből, azon tűnődve, mi lenne, ha ma is korán lefeküdnének aludni.

Na most a korán azt jelenti, hogy az éjfélhez képest. Régi szép idők, amikor akkor kezdődött még csak az élet…

Élet? Mi az?

Valami olyasmi, ami nem családos embernek való. Már a fene se emlékszik.

[nemzetinet]

Turi György: Eddig egy halálra ítélt elképzelés uralkodott

Interjúnkban fény derül a magyar úszósport legnagyobb reménysége nevének helyes kiejtésére, arra, hogy milyen könyvet ajánl Turi Györgynek Gyárfás Tamás, illetve hogy miként tekint arra a mesteredző, hogy klasszis versenyzők hagyták el őt rövid idő alatt. És persze 56 kilót sem ok nélkül fogy le az ember. Kőbányán milliárdos úszókomplexum épül.

– Több évtizednyi edzősködés és sportvezetősködés van a háta mögött, úgy tudom, már vissza is akart vonulni, most pedig azt látjuk, hogy ön a Magyar Úszószövetség (MÚSZ) frissen és nagy többséggel megválasztott szakmai alelnöke. Kellett ez önnek? – Vannak felkapott dolgok a médiában, amelyek csak úgy elkezdenek terjedni. Való igaz, hogy amikor Cseh László, Bernek Péter, Kozma Dominik vagy Szilágyi Liliána két év alatt itt hagyott bennünket Kőbányán, nehezebben láttam a jövőt, de konkrétan sehol nem mondtam, hogy visszavonulnék. Azt képviseltem, a feladat határozza meg azt, hogy milyen intenzitással dolgozom. Csaknem kétszáz küldött közül 151 eljött a múlt vasárnapi rendkívüli közgyűlésre, közülük több mint 130-an megtiszteltek a bizalmukkal. Sok tagszervezet meggyőzött arról, hogy rám szükség van.

A talajt a szövetségben pedig nem láttam ingoványosnak korábban, a konfliktusos időkben és most sem.

1993-ban, amikor Gyárfás Tamás átvette az úszóelnökséget, akkor lehetett még ilyenről beszélni, azóta viszont az úszósport szárnyal, és hozza az eredményeket Rózsa Norberttől Cseh Lászlóig, beleértve a mögöttük álló, szorgalmas és nagy tudású edzőket is.

– Nemrég úgy fogalmazott, most integráló személyiség kell a MÚSZ élére, talán Wladár Sándor személyében meg is találták. Ön körül viszont volt elég konfliktus a múltban. Az alelnök már ne legyen olyan, mint az elnök? – Ketté kell tudni választani a dolgot: az egyik, hogy milyen az én személyiségem. Másrészt viszont a koromnál és a tapasztalatomnál fogva képes vagyok kompromisszumokra. Régebben sokkal keményebb ember voltam, de ez abból fakad, hogy nem ismerek megalkuvást, ez vitt előre mindig.

http://mno.hu/

– Miért nem korábban lépett előre, mondjuk januárban, Gyárfás Tamás távozásakor? – Januárban ott volt Sós Csaba, akivel együtt kezdtünk a Rákóczi Gimnáziumban, 61 évesek vagyunk, 47 éves kapcsolat fűz minket össze. Szóba sem jöhetett az én nevem a Testnevelési Egyetem tanszékvezető docenséé mellett. Az előző hónapok eseményei világítottak rá arra, hogy túl sok feladat hárul egy személyben Sós Csabára, akiben egyedüliként bízott Bienerth Gusztáv elnök. Most lesz külön ifjúsági és felnőttszövetségi kapitány, lesz nyílt vízi szakág, és lesz főtitkár is. Eddig egy halálra ítélt elképzelés uralkodott.

– Január óta ön komoly szaktekintélyként azért nem nagyon hallatta a hangját ez ügyben. – Így van, de nem is volt célom, hogy az én személyem előtérbe kerüljön. Igyekszem a tapasztalataimat és a tudásomat a sport szolgálatába állítani.

http://mno.hu/

http://mno.hu/

– Én sem fogok mást csinálni szakmai alelnökként, mint edzőbizottsági tagként. A mostani változás lényegét abban látom, hogy a szakma fogja előrevinni az úszósportot az eddigi menedzserszemlélet helyett. A kormány hatalmas pénzeket tol a sportba a taó és a kiemelt sportágak támogatási rendszerén keresztül, ennek a helyes elosztása feladatként tehát a szakmára hárul, amelynek legfőbb pillére pedig a sportolók mindennapjait meghatározó edzőbizottság. Ennek a vezetését vállalta Sós Csaba, de ugyanezt a feladatot fogom én is csinálni „nagyban”: minden szakmai kérdésben konszenzusra van szükség, azt fogom segíteni. Bármely klub megkeres engem, akkor a személyiségemet és a klubhovatartozásomat félretéve a tudásomat a szolgálatába kell állítanom.

– A panaszokat akkor is meg lehet hallani, amikor adott esetben bilincs formájában teszik az asztalra? Ön „öt centiről” követte a vasárnapi közgyűlés botrányos pillanatait. – Nézze, nem egy ilyet láttam már a nyolcvanas évek eleje óta, és nem könnyű emberekkel. Széchy Tamás sem volt finom lelkületű ember. Török Ferenc is vitatkozik a MOB-ban, és mennek a peres ügyek. Olyan sok érdek ütközik mindig, hogy óhatatlanul megjelennek különböző vérmérsékletű emberek. Azért nézzük meg, kik szerepelnek annyit ilyenkor: olyanok, akik az úszás szempontjából nem meghatározó személyiségek.

Ne beszéljünk mellé! 1,7 milliárd forintnyi állami pénzről, a szponzori bevételekkel együtt durván kétmilliárdról van szó, felbukkantak olyanok, akik úgy gondolják, ebből nekik is sokkal több jár. Ilyen nincs, először adni kell, eredményt kell felmutatni.

A MÚSZ-nak nem az a célja, hogy mindenkit eltartson, hanem hogy a jót segítse klasszissá válni. A többi a szabadidősport területére tartozik.

http://mno.hu/

– Ettől még lehet igaza a debreceni Hornyák Viktornak vagy a szentendrei Tóth Istvánnak egyes kérdésekben. A kritikai észrevételeik több esetben jogosaknak tűnhetnek, mondjuk a szövetség működésének átláthatósága terén. – Mindkettejükkel beszéltem már, Hornyák Viktorral többször is. Kimondom: ha nem ebben az agresszív tempóban mondaná az észrevételeit, biztos jobban meghallgatnák. Hogy nem megfelelő tárgyalási módot választ, saját magával is kitol. Feljelentgetésekkel nem fog előrébb menni az úszósport.

– Az ön klubja, a Kőbánya SC ékköve most Késely Ajna, aki 15 évesen korosztályának abszolút világklasszisa. Talán kijelenthetjük, kifacsarta magát a nyáron. Hogyan tud dolgozni vele most ősszel? – A Jóistennek nagy kegyeltje vagyok. 1982-ben, amikor életem első csoportját megkaptam edzőként, ott volt benne Egerszegi Krisztina. És ha végignézek az azóta eltelt évtizedeken, mindig volt nálam egy Egerszegi, egy Güttler, egy Kovács Ági, egy Batházi, egy Cseh Laci, egy Risztov, egy Szilágyi Lilu. Mindig valakit elém tett a Jóisten. Nyolc olimpián voltam zsinórban, és mindegyiken jött az eredmény. Nem az én „hihetetlen tudásomról” van szó! A rendszer termeli ki állandóan a tehetségeket. Ha az ember tisztességesen bánik a versenyzőjével, és kölcsönös a bizalom, akkor pofonegyszerűen megy minden.

– Tehát Késely Ajna: munkába állt már újra? Korábban lehetett arról hallani, hogy a gyorsúszás mellett felveszi a repertoárba a vegyest is, amihez leginkább mellen kell versenyképesebbé válnia. Akár már a decemberi rövid pályás Eb-n is megmutathatja új tudását? – Nem indul a rövid pályás Európa-bajnokságon. Ajnának „Grand Slamje” volt a nyáron; az ifjúsági-Eb-n az idén hét számban indult, hat aranyat nyert. Utána az ifjúsági országos bajnokságon jó szívvel elindult tizenhárom számban. Aztán felnőtt-vb és ifi-vb, mindezt 15 évesen, úgy, hogy közben jól érezhetné magát a családjával, nyaralhatna, fagyizhatna. Ez már a második szezonban marad ki neki.

Minden nagyobb versenye után láttunk rajta ürességet, ami után nagyon nehéz továbbmenni. Már látjuk, nem szabad kiégetni őt. Egy hónap szabadságot kapott, de nem bírta ki, most is itt úszik mögöttem, napi egyszer egy órát engedem, stopperóra nélkül.

Olyan szép volt a nyári teljesítmény, nem szabad kockára tenni. Jövő nyáron a felnőtt-Eb-n pedig már komoly célok lesznek, 400 gyorson Kapás Boglárka mögött a harmadik az európai ranglistán. Ajna fejlődési görbéje jelenleg igen meredek, most még eretnekség ilyet mondani, hogy Hosszú Katinka legyőzése a cél, de a magyar bajnokságon ez a pici kislány egy versenyszámban mind Kapás Bogit, mind Katinkát megelőzte. A kérdésre visszakanyarodva: egy jó mellúszással döntőt fog tudni úszni felnőttvilágversenyen. Egerszegi Krisztina korosztályos időeredményeit már előzi, és agyban is fantasztikus.

Félve, de kimondom, hogy a jövő évi Európa-bajnokság éremesélyese.

http://mno.hu/

– Egy ország kíváncsi a titokra: „Késeli”, „késej” vagy „késeji”? – Jével kell mondani, vagyis „késej”.

– Nyilván Ajna sem lesz nyugdíjas koráig a Kőbánya SC úszója. „Elengedős” edző ön? Gondolok az ő jövőjére, de akár másokra is, akik korábban távoztak öntől. – Igen. Amikor Laci (Cseh László – a szerk.) 16 év után elment, de főleg a fiamként kezelt Bernek Péter távozásakor

Gyárfás Tamás azt tanácsolta, hogy olvassam el A kaukázusi krétakört.

Abban benne van, hogy ha az anya olyannyira szereti a gyerekét, akkor jobb körülmények közé elengedi. Most már én is ilyen vagyok. Ha azonban látom, hogy egy tanítványom a vesztébe rohan, az bánt.

– Az ifjúsági olimpiai bajnok Szilágyi Liliána ilyen? Három edzőt „fogyasztott el” nagyon rövid idő alatt, most Brazíliában próbál szerencsét egy sztáredzőnél. – Sajnos nincs jó érzésem vele kapcsolatban. Az édesapja kemény kézzel fogta, várható volt, hogy Lilunál robbanás lesz. Most hirtelen kikerült a búra alól, nem biztos, hogy a legjobb döntéseket hozza. Nem mehet már amerikai egyetemre sem, nehezen tud olyan klubot találni, ahol megbecsülik. Meglátjuk.

– Kit engedett el igazán nehezen? – Cseh Laci esetében tudtam azt, hogy kell a megújulás. Megszokássá vált a kapcsolatunk, nem tudtam újat kitalálni, már sok volt az arcom, a leheletem, a látásom. Nekem persze mindig jön új, nekik, a sportolóknak egy pályafutásuk van, nem hibázhatnak.

– Ha már így végigmegyünk az úszókon, mondja el, az ön olvasatában mi történik Hosszú Katinka körül. A szövetségben azt rebesgetik, az Iron Aquatics már rég a MÚSZ „feje fölött” van, a minap Shane Tusup egy interjúban pedig arról beszélt, az edzők „cserben hagyták a sportolókat, tönkretették őket”. Hová vezet ez? – Hogy mit mondanak és hogy kommunikálnak, az az ő dolguk. Egyet mondok: Hosszú Katinka kiváló úszó, a magyar úszósport legjobbja. Bizonyos tekintetben oda kell figyelni a véleményére.

– Akkor is, ha ehhez egészen különleges közlési formákat választanak?

– Szerintem nem rossz Katinka stílusa. Shane Tusup pedig egy fiatal, törekvő, tehetséges ember, más kérdés, hogy miben az és miben nem.

A feleségén keresztül meg tudta mutatni a kvalitását, de ahhoz, hogy ilyen arányban beleszólhasson a magyar úszósport életébe, több tapasztalatot kell szereznie, illetve más versenyzőkön is bebizonyítania, hogy működik, amit kitaláltak. Nem szabad elmennünk mellettük, de nem biztos, hogy csak az ő módszerük működik. Egerszegi öt vagy Darnyi négy olimpiai aranya sem „kutya”.

http://mno.hu/

– Wladár Sándor újdonsült úszóelnök a megválasztása előtt lapunknak adott interjújában utalt arra, hogy a magyar edzői karnak több külföldi mintával kellene megismerkednie. Arról beszélt, hogy Sós Csaba „kinyithatná a világát, amit az egyetemen felépített”. Mit gondol erről? – Ön ezt így vette át valahonnan, de nincs így.

– Wladár Sándor szó szerint így mondta nekem. Ön úgy ítéli meg, hogy a magyar úszósport szakmai vezetése megfelelően lépést tart a nemzetközi trendekkel? – Sós Csabáról volt szó most. Azt gondolom, hogy ami az ő feladata szövetségi kapitányként, annak maximálisan eleget tud tenni. A szakmát az edzők űzik a műhelyekben, nekik kell lehetőséget adni arra, hogy tudják képezni magukat. Erre is jó a Sós Csaba által összehozott edzőbizottság. Mindenkiből azt kell kivenni, ami a legjobb.

http://mno.hu/

– A múltban többen Turi-műhelynek titulálták a Kőbánya SC-t, ön azonban minden esetben korrekcióval élt, és Kiss László-műhelyet említett. Mi van Kiss Lászlóval? – Alapdolgokat tisztázzunk! Az ember oda nem piszkít, ahonnan eszik. Nem felejtheti el azokat, akik elindították az életben. Vannak olyan tettek, amelyeket akármilyen szelek fognak fújni, soha nem fogok elfelejteni.

Nyeretlen huszonéves tacskó voltam, amikor Kiss László idevett magához, és egy életre elég útravalót adott nekem. A kőbányai uszodát „kommunista szombaton” építettük az ő vezetésével,

és mindig azt mondta, hogy ezt magunknak építjük. Mára teljesen kivonult innen is. Megjegyzem, ma már ez a leggyengébb uszoda az országban, ha az eredményekhez viszonyítjuk, egy vicc az egész. Kiss László nyugdíjaséveit éli most, lábteniszezik, fürdőbe jár, zsugázik, pihen, kirándul, pecázgat a Balatonon. Van élet az úszás után is.

– A sportvilág önt régen indulatos embernek ismerte, most nem tűnik annak. Mi történt önnel? Természetesen a külső átalakulására is vonatkozik a kérdés, hisz látványosan lefogyott a közelmúltban. – Ez nagyon lényeges kérdés! Minden innen indul ki. Amikor elmentek innen versenyzők, és elkedvetlenedtem, sajnáltattam, el is eresztettem magam. Aztán jött ez a kislány… (Késely Ajna – a szerk.) Rájöttem arra, hogy ilyen kinézettel nem lehet dolgozni, a meleg égövi edzőtáborban elhányják magukat a sportolók a látványomtól. De igazából már

Liluval kezdődött. Neki is voltak súlyproblémái, amikor nálam volt, és én azt mondtam: példát kell mutatnom!

Ledobtam 56 kilót egy év alatt.

– Ez hogyan sugárzott át a stílusváltására? – Innen indult a személyiségem megváltozása. A vérnyomásom alacsonyabb, nem vagyok olyan hirtelen haragú.

– Mire a legbüszkébb az elmúlt negyven évben a sport terén? – Ha konkrét eredményeket mondanék, azt kértem volna a fotóstól, hogy menjünk oda ahhoz az öt poszterhez, amely 16 olimpiai érmet takar. De nem erre vagyok a legbüszkébb, hanem arra, hogy ezen sportolók 99 százalékával a mai napig jó viszonyban vagyunk. Hogy Egerszegi Krisztina az én tanítványom mentora, hogy Risztov Éva elment és visszajött hozzám, és hogy a volt tanítványok gyerekei és lassan unokái is itt szaladgálnak Kőbányán. Hálás vagyok, hogy megélhetem ezt.

– Mit tekint még feladatának? – Az asztaltól időben fel kell tudni állni. De most nem beszélhetek a végről, mert van egy tanítványom, aki amíg igényli, addig fogok dolgozni. De nem mindenáron kell görcsösen ragaszkodni dolgokhoz. És hagyni is szeretnék magam után még valamit: ennek az uszodának az alapjait 38 éve mi raktuk le. Most itt a lehetőség, hogy a Kőbányai Úszóakadémia egy új uszodában öltsön testet.

Egy világszínvonalú komplexum épül, a kormány 2,5 milliárdot már beleölt.

A távlati tervek között szerepel egy alapítványi iskola is. A szalag átvágásánál még szeretnék ott lenni. A Kőbánya díszpolgára címem csak egy hangzatos dolog.

Turi György: Eddig egy halálra ítélt elképzelés uralkodott a Nemzeti.net-en jelent meg,

[csimpolya]

Mihály napi vásár és Laci papa köszöntés

[angelofghetto]

Pont az ilyen dolgok miatt akartam csillagász lenni, amiket Laci a maga sajátos stílusában elmesél. Nem tudom, hogy mást is ennyire beszippant-e ez a sztorizás mint engem. A kinti világ, az űrtávcsövek, a Hold- és Mars-expedíciók mellett a földi vonatkozások is érdekesek, hogyan van ez hatással a mi életünkre.

Miért hülyeség a Marsra költözni?

Miben vagyunk nagyhatalom a világban?

Hogyan okozhatna atomháborút egy fél zsiráf méretű kisbolygó becsapódása?

Egyedül vagyunk az univerzumban? Vagy ha nem, akkor hol van mindenki? (Mondjuk erre van egy saját magyarázatom, mégpedig az időfaktor. A teljes földi élet egy villanás az űr százmilliárd éves léptékében, és semmi nem indokolja, hogy az értelmes létformák, akik még akár fel is tudnák velünk venni a kapcsolatot - mert ugyanolyan érzékszerveik és kommunikációs technológiáik lennének mint nekünk - velünk egy időben alakuljanak ki. Valószínűségi szempontok szerint ez talán mérési hibahatáron belül lenne.)

Ja, és a tér-idő-tömeg összefüggése Laci szerint: "ha jó az idő, nagy a tömeg a téren".

[angelofghetto]

"A csillagászat az egy olyan tudomány, több száz éves múltja van annak kimutatásában, az általa felvetett tudományos kérdések megválaszolásához technológiát kell fejleszteni, és az a technológia fejlesztés később bevonul a hétköznapokba."

"Van olyan terület, ahol a világ legjobbjai közé tartozunk."

"A csillagászat az a legokosabb gyerekeket szokta megfogni, ami azt jelenti, hogy nem kell mindenkinek csillagásznak lenni, egyáltalán nem ezt mondom, csak azt mondom, hogy alapvetően a műszaki tudományos tárgyaknak az egyik népszerűsítő zászlós hajójaként tekintek a csillagászatra."

"Ha bármelyik hírportálra ráklikkentünk, tuti biztos valamelyik sarokban ott figyel egy csillagász hír."

"Magyarországon van kb. 100-120 csillagász 10 millió emberre, az azt jelenti, hogy 100 000 emberből egy lesz szakmaszerűen csillagászatot művelő szakember, 99 999 pedig nem."

"Énnekem az a kép, hogy az én gyerekeim angolokká válnak, ez egyszerűen elviselhetetlen volt, nem tudom megmondani, hogy miért. Azt mondtam, hogy jöjjünk haza, legyen meg az állampolgárságuk, és 18 évesen majd eldöntik, hogy hol akarnak élni, megvan a lehetőség, hogy visszamenjenek."

[angelofghetto]

napi Laci avagy "ülök egy mazsolán" "minden dugás egyeteme" és más szemléletes történetek az univerzumról