#najó nem azért

[csacskamacskamocska]

Csábulat

Építgetem a magam kis biztonságos védelmivonalát, ami ilyenekből áll: Légy józan! Helyén kell kezelni a dolgokat! Keress mást, szakadj el. Tisztogasd le a reményeket a valóságról. Tessék objektívnek lenni. Remekül dolgoztok együtt, ennyi. Nem is dolgoztok remekül együtt mert folyton civakodtok. Najó, azért nagyon bírod az eszét. De más is okos, meg okosabb is! Hát milyen kurvajó előadást hallottál múltkor is. Nyilván sapioszexuális vagy. Ő meg nem. Rábasztál. A lényeg, hogy te csak kövesd a saját utad. Ami nem jó, az nem kell. Aki nem keres, az nem akar veled lenni. Nincs kifogás, magyarázat, nem kell kutatni a háttért. És semennyi időt sem kell adni senkinek semmire. Bármennyire fáj, az csak önámítás. Uh, szakadj meg szív, halál, vége, jöjjön a felszabadító kiábrándulás!

Erre... két mondatot váltunk, és olyan hangon beszél hozzám amitől lecsúszik a bugyim. Nem azért mert olyat mond, hanem ahogy mondja. Egy hang, amit ritkán használ, ami mögött nincs a kirobbanó feszültség, se a mindenkinek szóló közöny. Nem akar különösen kedves se lenni, mégis úgy érzem, ez a hang ő maga. Ez a sajátja. Ez a hang intimszférán belül van. A hang, amin akarod, hogy beszéljenek hozzád. És ezen a hangon az a két mondat elsöpri félévnyi lelki barrikádom.

Persze, aztán nemsokára megint jön a szakadj meg szív, stb. Lányok, lányok, de hülyék vagyunk! Vagy csak én.

[rendesbohoc]

Az én rekláM.

Najó. Másoknak bejött, hátha. Szóval egyelőre nem vagyok még újrakezdés párti, de azt azért tudom, hogy nem ülhetek a fotelban azon dühöngve, hogy mennyire szar minden (akkor sem, ha tényleg az). Múlt héten egy napra esett, hogy az egyik tanítványom lemondta az órát és elfogyott a mosószer, és ez a kettő együtt megborította a költségvetést - ezígymiafasz (jójó, tudjuk, hogy miafasz, de az egy másik poszt).  Tehát amúgy tök szívesen tanítok (főleg online), van már egy kis refim is, egyelőre kezdők és újrakezdők okításában van a legtöbb gyakorlatom, de szóba jöhet más is, szerintem tök jó könyvet találtam, amiből tanítok, de úgyis televariálom az órát egyéb feladatokkal, mert izgága vagyok. Szóval, ha valaki szeretne megtanulni NÉMETÜL, állok rendelkezésre. Ja, van róla papírom meg minden és még számlát is adok róla. Ezt most akkor kiküldöm a tunbli univerzumba (tunbliverzumba, hö-hö), a többit meg a másik univerzum elrendezi. Köszönöm a figyelmet.

[titkosnaploamimegseolyantitkos]

2024.09.10

Második nap. Azt hiszem, el kell fogadnom a tényt, hogy miután az elmúlt 20 évem úgy telt, hogy csak és kizárólag a munkából nyertem örömet, most egyéb tevékenységek után kell néznem, ami feltölt. Ötlet eddig: nulla. Najó, van egy, olvasni fogok, két munkakeresés között-előtt-után nekiállok olvasni. Nem hiszem, hogy ez hozza el majd a megváltást (továbbra is megjegyzem: NEM Bese atya vagyok :D), de egyelőre semmi más nem jutott eszembe.

Nem tudom, hogy lesz ez, szerencsére van, aki segít, és elvileg szerdán majd kapok válaszokat, hogy mégis mit csináljak és hogyan. Igazából azt se tudom, hogy kerültem ilyen mélyre, mondjuk ha végigveszem ezt az évemet, talán valahol érthető. Semmilyen szakmai sikerem nem volt, nem szakmai se, meghalt a macskám, nyilván voltak egészségügyi zűrök is, aztán most meg ez, hogy mint kiderült, az elképzelt karrierem nem létezik, ki tudja, mióta, mindenesetre mára lenullázódott.

Végülis valahol érthető, hogy most úgy vagyok, ahogy, de ettől még nehezen fogadom el. Vagy hát inkább azt, hogy most fogalmam sincs, hogy fogok visszakapaszkodni. Ez eddig soha nem volt kérdés. Megráztam magam, aztán mentem tovább.

Tegnap saját magamnak dolgoztam egy kicsit - ha mégis beindul az élet, ne a nulláról kezdjem. De nem töltött fel, nem lettem tőle jobban - gondolom azért, mert hát nagyon más az, ha a fióknak dolgozol, csak úgy, a vakvilágba. De nem igazán tudom mással kitölteni a napom.

Talán ma egy kicsit jobban vagyok, tegnap odáig süllyedtem, hogy rákerestem a gugliban, hogy "újrakezdés tanácsok", azt hiszem, soha nem éreztem magamat annyira szerencsétlennek, mint amikor ezeket beütöttem a telefon keresőjébe.

Most épp azt mondogatom magamnak, hogy végülis minden rossznak, ami idén történt, meglett az értelme viszonylag hamar, biztos majd annak is meglesz, hogy itt ülök és a semmit csinálom, és most egyelőre nem is látom azt, hogy mikor lesz ennek vége. Az szerencse, hogy legalább anyagilag nem kell szoronganom mondjuk még így szeptemberben. Utána aztán elkezdődik az is, nagyon jó lesz.

Ma mindenesetre egy kicsit jobb, várom a szerdát, és nagyon remélem, hogy nem az lesz a válasz, hogy "nézzem a dolgok jó oldalát", mert azokat valahogy nem tudom most nézni, biztos vannak, de nem látom őket. Lehet azt is abba kéne hagynom, hogy azon gondolkodom, mit basztam el, hol basztam el, mi ennek az egésznek az értelme, hogy lehettem ennyire hülye, mikor kapok végre már erőre, mikor tudok megint őszintén mosolyogni, és mikor fogom megint úgy érezni, hogy van értelme bárminek, amit csinálok. Mindegy, ahogy leírtam ezt, megint elindultam lefelé, úgyhogy ezt tényleg abba kell hagynom.

Ma, ha befejezem a fióknak végzett munkát, megpróbálom olvasással eltölteni a maradék időt - aztán meg a családommal, de erről inkább nem is mondok semmit. Miután eltelik az úgynevezett munkaidő, gyakorlatilag kibekkelem a délutánt addig, amíg nem jön el a "nézzünk Netflixet" idő, amikor már nem kínos ezt benyögni. Kurvára sajnálom őket is, kurvára szenvednek ők is ebben, és nagyon jó lenne, ha nem így lenne. Mindegy, holnap talán okosabb leszek, most épp ebbe kapaszkodok, de ez elég jó kapaszkodónak tűnik egyelőre.

[nissyndrome]

wow ezmiez??egy rajz??tőlem????noo waaay

[szonikusfiatalsag]

Az IKEA - miután Ingvar Kampradot sajnálatos módon nem törölte le a faszcibáló apja a rénszarvas seggéről hímivarsejt korában -  a gecis kurva anyját megbassza a ravatalon

najó inkább rakok bele egy foldot mert hosszú

történt egyszer, hogy akartam venni egy széket. ennél a. “boltnál”.  egy széket. az irodában van ilyen, beleültem, kipróbáltam, tök jó, mindene állítható, 60k. rendben. vannak olcsóbb székek? vannak. vannak drágább székek? hajjaj. ez most így megfelelne. ülni benne. üldögélni. nyomni a számítót. 

megrendelem a széket. tartozik hozzá egy karfapár is, ami külön termék. lehet venni [széket magában] vagy [széket + karfát]. szeretek könyökölni. megveszem a második opciót. hosszas lesés után. a neten. nincs raktáron, nincs raktáron, kevés van raktáron, ma már nem szállítjuk ki próbáld holnap, nincs raktáron, kevés van raktáron. mígnem egyszer. 11 darab raktáron. zöldben van a kis készletjelző gecilámpa. zöldben. szép novemberi reggel. rácsapok. kártya. -60k.

3 nap múlva, november 30-án küldenek egy emailt arról, hogy csatoltak egy levelet pdf-ben. fasza. íme: 

hogy mi a fasz van? azért tudtam megrendelni elvileg, mert volt raktáron. meg kifizetni. zöldben volt a kis készletjelző gecilámpa. megnézem hogy mit írnak a neten:

ma nincs de holnap vagy holnap lesz. írok egy közepesen vicces levelet, hogy légyszi hagyjuk ezt a pénz ide-oda utalgatást, nekem ez a szék kell, úgy látom hogy lesz holnap, oldjátok meg.

semmi válasz, következő nap:

csicskám az IKEA! korai öröm. nagyon korai. jön a DPD-s futár másnap. egy darab 2 kilós dobozkával. mondom itt hiba lesz, van még egy 20 kilós nagy doboz is, ez egy szék ugyanis. hát, nála biztos nincs. biztos? biztos. fasza. van valami logisztikai gikszer, hát van ilyen. a DPD-s tag szerint holnap biztos jön a SZÉK, merthogy ezek a faszrágók kiküldték A KARFÁKAT. KÜLÖN. csak ehhez a kurva székhez jók. hogy mi a écces majomfaszt kezdek a karfákkal? hát igen. rögtön küldök egy emailt az előbbi threadbe, hogy heló, ez így mi a picsa. minden csomag meg email meg lófasz befotózva, heló légyszi, rendelésszám, kurvaanyja. (itt egyébként még olyan naiv vagyok, hogy valami félreértés történt, holnap biztos kiküldik. bolond ifjúság!) a rendeléskövetés közben változik:

kezdek rosszat sejteni. másnap (december 3.): 

tl;dr IKEA módra. sóhajtok egyet, kurvajó. Kohlhaas Mihályba oltott Buddhaként várok napokig. 

December 8-án elunom a dolgot, és felhívom az “””Ügyfél””” “””szolgálatot”””. 40 perc után eljutok egy emberig, hááátigen, itt túlvásárlás történt. (túlvásárlás. én, a rohadt szemét kapzsi fogyasztó köcsög, TÚLVÁSÁROLTAM. meg kellett volna elégedni a karfával. de én persze terpeszkedni akartam, mi? Afrikában meg éheznek?) talán túleladás, nem, te fasznyakú görcs, te bútorhóhér? hát igen, mire az összeszedő kolléga leért a raktárba, elfogyott. kurva érdekes. jó, és akkor most mivan? hát ez egy nagyon nagy becslés, de itt az írja a rendszer, hogy december 14-én lesz a székből. aha. közben nézem a neten, hogy mindenhol dec 21-et, 27-et ír. neem nem nem ezt a belső rendszer írja. weird flex but ok. de tudod mit, írok egy emlékeztetőt annak a kollégának aki ezt intézi, hogy dec. 14-én hívjon fel bármi van, és akkor majd meg tudjátok beszélni hogy mikor szállítsák ki :) oké, fasza. happy end. 

JA HÁT PERSZE HOGY A RETKES FASZT HÍVTAK FEL, túl elfoglaltak voltak egymás picsájából szívni az alvadt gecit a Kolläborer ülőgarnitúrán közben kapok egy hergelő automatikus emailt, nem számít:

másnap (dec. 15) telefonálok megint, 1.5 óra után eljutok egy másik emberig, mondom heló, nem ez volt megbeszélve? hááát igen, itt túlvásárlás törté- igen ezt már hallottam. (zöldben volt a kis készletjelző gecilámpa.) next step? hát azt kéne, hogy 20-án VAGY 21- én tessék felhívni megint minket, itt azt írja hogy akkora lesz. aha most 20-án vagy 21-én? hát aa ö ö inkább 20-án. és te figyelj csak ez így hogy van, a neten is eladjátok a 10 széket meg élőben is, aztán aki kapja marja? a pénz meg nálatok áll addig is hogy dél-szomál gendereket telepítsetek belőle Stockholm-Løfas negyedbe???? mi lenne ha először azokat szolgálnátok ki akik 3 hete kifizették, he? hát a a izé mi ezt nem tudjuk garantálni hogy milyen sorrendben mennek ki a rendelések. nyugalom. nyugalom. ez csak egy minimálbéres 20 éves szerencsétlen. nyugalom. ő nem az IKEA. nyugalom. nagy levegő. nyugtató gondolatok. anyád halászleve. a lila akác illata a tavaszi Sydneyben. szőnyegbombázás éri a stockholmi IKEA központot, a túlélőket pedig gondos kezek legéppuskázzák.  nyugalom. nyugtató gondolatok. jó és akkor mit javasolsz? háát reggel érdemes, mert akkor még akár aznap kimehet. 

20-a. tegnap. délelőtt telefonálok. többször. sajnáljuk, az “””Ügyfél””” “””szolgálat””” technikai okok miatt nem elérhető. namivan, végleg feladták? mindegy, van jobb dolgom is, próbáljuk meg holnap.

21-e. ma. 9-től van ügyfélszolgálat. telefonálok. sajnáljuk, technikai, nem. hm? megint telefonálok. ugyanez. szörnyű, szörnyű, szörnyű gyanúm támad. felhívom a másik telefonszámomról. üdvözöljük, főmenü. megint a fő számomról, ami a rendelésnél is ott van. sajnáljuk, technikai, nem. a másikról. üdvözöljük, főmenü. gengszterek. haramiák. útonállók. a kurva anyátokat. 

itt tartunk most. kérjem vissza a pénzt? a karfák már itt vannak, én biztos hogy nem viszem vissza át Pestre a vírusos rablóbarlangjukba. viszont ők meg csak a székért fogják visszaadni a pénzt, és lett 2 műanyagdarabom 8 ezer forintért.

szóval szeretnék kölcsönkérni egy lángszórót, karácsonyig visszadom. 

[surfaceelevation]

Április 12.

Már nem fontos. Szerintem már nem vagyok fontos neki. Ha az lennék, nem így viselkedne, akkor érezném, hogy szeret. Akkor írna, beszélnénk és jó lehetne.

Az a baj, hogy szívesen kiraknám a laptopom, mainpulálnám, hogy valahogy l��ssa amit írok, hogy érezze amit érzek, de szerintem ez sem hatná meg. Szerintem úgy menne el efelett mint bárki más.

Nézzük csak végig, hogy mik is történtek a héten, hátha az rávezet arra, hogy nincsen igazam:

Tény, körülmény: Szombaton elkezdtem rosszul lenni.

Először hánytam, amire Bence nem ébredt fel, csak annyit kérdezett, hogy ki tudom-e takarítani a hányásos edényt.

Én mit csináltam volna fordított esteben? Amikor legutoljára Ő hányt, akkor az ágyban a falnak fordulva zokogtam és úgy tettem, mintha nem hallanám, hogy hányik. A legrosszabb lejovőm volt és szét voltak vágva a lábaim miatta. Szörnyű volt.

Mikor a hányás rosszabb lett, felkeltettem Bencét, aki elvitt az ügyeletre. Türelmes volt velem és kedves, nem panaszkodott csak egy kicsit. Elrohantunk aztán gyógyszertárba kiváltani a gyógyszereimet, amiért kint állt az utcán csomó ideig.

Én mit csináltam volna hasonló helyzetben? Őszintén nem tudom. BIztosan megpróbáltam volna segíteni, de nem biztos, hogy ennyire capable lettem volna.

Azóta mi történt? Azóta itthon vagyok és egész nap rosszul vagyok. Természetesen jól esett volna, ha itthon marad velem, de nyilván dolgoznia kell. Igazbából ilyenkor ara jövök rá, hogy az tesz a legszomorúbbá, hogy én itt írom ezt a szart hajnali 2-kor és Ő nyugodtan tud aludni. Vajon neki is rossz? Vajon őt is bántják dolgok? Vagy Ő is érzi, hogy valami nincs rendben köztünk?

Szóval azóta én itthon ülök, és rosszul vagyok egész nap. Napközben jó kedvem van, a saját kis világomban senki sem zavar. Neki is van saját kis világa, a Munch. Ott Ő a király. Megvert abszolút mindenkit és innentől kezdve azt csinál amit akar. Mindenki szereti természetesen. Biztos az a lány is, akinek a homlokát megsimogatta valamelyik nap. Igen ezt viccesen mondta valamilyen kontextusban, de nekem fájt. Miért ne simogathatná meg bárkinek is a fejét? Én is megsimogathatom bárkinek a fejét. Én is lehetek bátor és erőteljes és kedves és szerethető. Hiszen az is voltam sokáig, most miért ne menne? Egyszeráűen csak azt nem tudom eldönteni, hogy ugyanabból a célból csinálnánk-e. Amikor Ő megsimogat egy fejet, akkor Ő is az én figyelmemet próbálja felkelteni? Mert szerintem nem. Nem is vagyok ott, miért így cisnálja. Szerintem csak dominál, jól esik neki az érintés, a mindenkinek a közelsége. De én is lehetek ilyen. Sőt én konkrétan ilyen vagyok csak ezt elnyomom magamban azért, mert vele vagyok. Azért mert szeretem. Akkor Ő ezt miért nem cisnálja? Az a baj, hogy az egyetlen másik érintés amire vágyok, az távol van innen. Pedig az is jól esne. Csak ott minde egyes kis érintés bajba sodorhat, minden kis interakció egyre közelebb taszíthat ahhoz, hogy visszaessek oda, ahol voltam. Najó, igazából én full nem vagyok ilyen. Engem nem érdekelnek mások, mindig csak konkrét emberek. Nem fogok másokat fogdosni csak azért, hogy neki jó legyen. Az fura lenne. Max elbűvölök, elmosolygok. Azt még azthiszem tudom, hogy kell.

Őszinten foggalmam sincs min akadtam ki, nemtudom mik az objektív tények, egyet tudok, ez kurvaára nem csak róla szó. Ez rólam is szól. Sőt, ez rólam szól, főként rólam és csakis rólam.

Ahogy ezt az utolsó 2 mondatot leírtam, elhagyott ez a bátorság érzés, mert azt érzem, hogy de, ez igenis róla szól, és hazudok ha azt mondom, hogy nem. Nekem, valahogy mindig valaki másról szólnak a dolgok. A megfelelési kényszereim. Csak az a nagyon fura, hogy most nincs kinek vagy minek megfelelni, lehet ezért akarok ennyire neki megfelelni. De közben megfelelhetnék magamnak is, csak még nem döntöttem e, hogy az mit is jelent pontosan.

Siker. Sikeres akarok lenni. Minél sikeresebb. Azt akarom, hogy ismerjenek, hogy szeressenek, hogy elfogadjanak, hogy higgyenek nekem és bennem. Ezt akarom. Ez legyen meg először, a többit utána kitaláljuk. -> Azthiszem rájöttem közben. A siker definíciója relatívnak tűnik, de mindig azokból a normákból ered, amiket felállítunk egy dologgal szemben. Pl vékonynak lenni. Miért is lenne az a siker? Mert mások azt gondolják sikernek. Szóval nekem is az, viszont ettől függetlenül nem másoknak, hanem a mások által BENNEM is felállított elvárásoknak akarok megfelelni. Tehát, maximalizálni kell minden erőforrásunkat. Nem számít semmi más.

[macskabuzi]

A macskáiddal chillelni a félhomályban, olvasgatni, miközben a funk playlisted szól shuffle-ön. Örülsz, hogy lejárt a próbaidőd és beváltottad a reményeket, mitöbb egy támogató közegben vagy, ami inspirál a szembeszél ellenére is. Elmeséled a legközelebbi barátaidnak. Most jó azért.

Holnapra le próbálsz szervezni egy randit, ha már Szegeden jársz. De fogalmad sincs mi lesz, sok kedved hirtelenjében nincs. Eszedbe jutnak a sztorik, hogy amikor nem volt kedved, valahogy azok is mindig jók voltak. Sőt, baromijók. Persze, mert olyankor ha valakivel vagy leszarsz minden mást, csak a másik érdekel. Ezért szoktál olyanokat szervezni amikor sokat tudtok beszélgetni, pedig tudod jól... Najó legyen, megkérdem hogy ér rá holnap délután.

Persze rájössz miért vagy kedvetlen. Fáradt vagy. De miért? Költözést letudtad. Alszol rendesen. Munkába nem gebedsz meg most. Tud a magány fárasztani?

Érzed, hogy hiányzik egy rakás dolog. Az egész olyan mintha évekkel ezelőtt lett volna, hogy utoljára aztérezted, hogy valakivel kölcsönösen fontosak vagytok egymás számára, mindkettőtökben ég a giccses láng. Persze érzéki csalódás, mert csak 3 hónapot kell visszalapozni a legutóbbi ilyenig. Előjön a cinikus éned, hogy hát lehet csak pár hónap, de úgy néz ki, ez mostmár így marad amilyen szerencsétlen módon/időben tetszenek meg lányok. Nyeh. Ne nyafogj, lehetne rosszabb. Építs arra amid most van, kinőtted a kifogások mögé bujkálást.

[ndav1d42]

2020.09.06. vasárnap – 2.nap – (Gádony) Mesztegnyő - Kaposmérő (Kaposújlak) (44km/290m) [2./3]

Éppen amikor a tóhoz értem, félre is kellett állnom elengedni a kisvonatot. Hmm, lehet, hogy le kellett volna stoppolni, hogy legalább egy darabon elvigyen? :D Najó, nem csalok, maradtam gyalog. Következett a nevéhez hű Szúnyogvár megálló (rengeteg kis rohadék szívta a vérem…), majd Mélyéger, végül Felsőkak következett. Szóval igen, felsőkaki pihenő, he-he. Itt meg is pihentem. A vonat már rég visszafordult, úgyhogy nyugi volt. Sok kilométeres körzetben nulla ember és egyáltalán civilizáció.

Fel kell készülni erre a részre, mert Mesztegnyő és a következő lakott település között tényleg közel 20 kilométer erdő van mindenféle kiszállási vagy vízvételi lehetőség nélkül. A reggeli bevásárlásnak köszönhetően azért fel voltam pakolva, jutott egy sör is az ebédhez! 

Ám az időjárás nem kegyelmezett, a szeptember eleje még erősen nyári időt hozott, avagy pusztulat meleg volt, eléggé vártam már Újvárfalvát, és nagyon bíztam benne, hogy legalább egy működő nyomóskút útba esik majd…

[nemvagyokturista]

Bienvenido a Mexico!

Kellemes 11 és fél óra repülés után egy ideig kóvályogtam a ireptéren sim kártyára vadászva, majd a sikeres beszerzés után hívtam egy übert - mindig megígérem maganak, hogy tömegközlekedve jutok be a városba a reptérről a következő tripemen, de hát ez mégiscsak Mexico City, bűnözés meg rosszarcúak, már be is sötétedett (nem mintha a metron nem lenne mindegy) így aztán valahogy mégis megint taxi lett belőle. Viszont azzal nem számoltam, hogy nőnap alkalmából akkora tüntetés kerekedett, hogy a rendőrség lezárta az egész centrumot, így a sofőröm 50 perc reménytelen próbálkozás után feladta az egyébként 20 perces fuvart, és kitett egy olyan ponton, ahonnan könnyen be tudok sétálni. (persze az utazás így dupla annyiba is került). Útközben, ahogy bámultam ki az ablakon és próbáltam feldolgozni a látványt, elkezdett bennem realizálódni, hogy basz**, én most tényleg eljöttem ide egyedül, és hogy valószínűleg nem vagyok teljesen komplett. Erre az érzésre rásegített, hogy nem volt valami bizalomgerjesztő, ahogy a város kinézett este 8 órakor, és elsőre azt állapítottam meg, hogy a putter listán elvitte az első helyet - azóta kicsit többet láttam belőle, és már nem mondanám ennyire egyértelműnek, de azért a dobogón a helye az eddig általam látott lepukkant városok listáján (egyébként Phnom Penh és Fez érdemelte ki eme nemes titulust).

A könnyed esti sétám közben megállapítottam, hogy azért a belváros barátságosabb, de vagánykodni nem akartam, így az este hátralévő részét már inkább a hotelben töltöttem. Gondoltam veszem a bátorságot, és szocializálódom kicsit, hátha összeszedek néhány hasznos tippet az út hátralévő részére. A rooftop bárban egy viszonylag részeg társaság duhajkodott, őket nehéz lett volna utólérni, így egy egyedül ücsörgő srácra esett a választásom. Jó döntés volt, épp most fejezte be az egy hónapos mexikói útját - amit a francia állam finanszíroz, ugyanis egy éve már, hogy nem üzemel a hotel, ahol dolgozik, így kapja az állami támogatást, cserébe pedig azt csinál, amit szeretne - szóval úgy döntött 10 hónap halogatás után, hogy kiadja a párizsi bérleményét (amiről egyébként kiderült, hogy 30 m2 és 1000 eurót fizet érte, de cserében pofátlanul jó helyen van - rálát az ablakából a Patheonra - így a panaszkodása arra, hogy milyen drága a lakásbérlés Párizsban, azért szerintem nem állja meg a helyét az ő esetében). Így már nyugodtan nekivághatott egy kis kalandozásnak Latin Amerikába. Megjárta a turistamentes Kubát, egy hónap Mexico, a következő célpont pedig Costa Rica, majd Columbia - és ha belefér a végén, egy kis Brazília. Mindezt a francia adófizetők pénzén :)

Miután kitárgyaltuk, hogy mit lenne érdemes megnéznem, na meg a sörünk is elfogyott, 26 óra ébrenlét után megajándékoztam magam egy jól megérdemelt alvással (najó, a repülőjáratokon bólogattam azért 2x30 percet).

Óriási alvás azért nem kerekedett, hajnalban valami iszonyú utcai zajra ébredtem, aztán 6-kor meg kipattant a szemem, úgyhogy az ágyban elintéztem még ezt-azt a további úticélokkal kapcsolatban (pl hol kéne aludni holnap, stb.)

Komótos reggelizgetés után nyakamba vettem a várost, és komoly koncepció nélkül bolyongtam. Nagy bánatomra az összes nevezetes látványosság köré kék fémkerítést emeltek a nőnapi tüntetések alkalmából, így semmit nem lehetett megnézni teljes pompájában - így legalább hazafelé is lesz program. Útközben magamhoz vettem némi tacos a la pastort egy kis frissen facsart narancslével (nyamm), aztán végül beültem egy rendesebb ebédre is, enchilada sauizast enni. Azért nap közepére konstatáltam, hogy bizony nem lenne haszontalan spanyolul is tudni, de egész jól elboldogultam így is, hogy én angolul, a másik fél meg spanyolul beszélt :)

Egyébként az utcák zajosak, nagy a forgalom, szeretnek dudálni, az árusok konstans kiabálnak, hogy éppen mit lehet náluk venni, vannak furcsa, parkőr egyenruhás zenészek (organilleros), akik valamilyen zenedobozt cipelnek és azt tekerve zenélnek a város különböző pontjain. A forgalmat szinte minden kereszteződésben rendőrök irányítják síppal, annak ellenére, hogy vannak közlekedési lámpák. A vezetési stílus elég dinamikus, nem tudom, hogy szűkebbek is a sávok, vagy csak simán szuper közel mennek egymáshoz, de mindenesetre elsőre sokkoló volt. Rengeteg taxis van egyébként, simán utánad kiabálnak az utca túloldaláról - állítólag az ilyen hagyományos taxisok szokták a haverjaikkal kiraboltatni az utasokat.

Amitől kicsit furcsán néz ki a város, hogy a legtöbb boltnak nincs kirakata, hanem sima "garázs ajtóval" záródik, így elrondítva a legszebb koloniális épületeket is (ez Ázsiában is nagyon megy egyébként).

Ja, és kóstoltam fűszeres szöcskét is, de igazából eléggé semmilyen. A mini poloskának kinéző rovarokra azért nem fanyalodtam rá, de valami lárvaszerűt kipróbálnék. (Megvan az Oroszlánkirályból az a rész, amikor Timon levadászik egy guszta kukacot?)

Az emberek egyébként kedvesek, nem is nyomulnak agresszívan, meg nagyon örülnek, amikor próbálom kinyögni balta spanyol kiejtéssel, hogy mit szeretnék. Még egy tinilány is odajött hozzám, nagyon lelkesen magyarázott még azután is, hogy közöltem, hogy csak angolul fog menni, aztán hirtelen előrántott a retiküljéből egy tucat nyalókat (legnagyobb meglepetésemre), hogy ugyan vegyek már tőle - ne kérdezd :D

A covidot egyébként egész komolyan veszik, minden üzletben fertőtlenítened kell a kezed, és megmérik a lázad is. Az utcán maszkot kell hordani, legnagyobb bánatomra - viszont állítólag a Yucatánon már kevésbé szigorúak (aka leszarják).

A városnézésnek 2-kor véget kellett vetnem, hogy kiérjek a reptérre, mert a következő úticél Palenque, Chiapas régióban, ami épp annyira van messze, hogy ide már inkább repülővel érkezzek. Nagy mellénnyel úgy terveztem, hogy majd most jól megoldom a kijutásomat tömegközlekedéssel, de annyira tökölősre sikeredett az egész folyamat (elmenni a legközelebbi metróig, ott beszerezni a metrókártyát, majd átmenni a legközelebbi reptéri busz megállójáig, miközben persze eltévedtem, majd várni a buszt, ami nem jött...) - úgyhogy az utolsó pillanatban feladtam és übert hívtam....amivel végül pont időre kiértem, volt is bennem némi pánik, amin nem segített, hogy a világ repterei közül biztos, hogy a mexikói reptéri szekusok dolgoznak a leglelkiismeretesebben, ugyanis a mi sorunkban mindenkit kipakoltattak - és persze egész véletlenül csak gringók voltak a sorban :)

Aeromexicoval repülni kellemes meglepetés volt, potom pénzért lehetett filmet is nézni útközben, meg még egy miniatűr csomag mogyorót is hozzávágtak az emberhez, illetve sört is lehetett kérni - a mellettem ülő urak éltek is a lehetőséggel. Röpke másfél óra múlva szinte a dzsungelben landoltunk, majd sikeresen beszereztem a következő két buszjegyem egy szuperkedves a.d.o-s (helyi busztársaság) hölgynél, és kiültem a reptér előtti padokra, a léleksimogatóan meleg, párás levegőre, brutál madárcsicsergéssel aláfestve, agresszív szúnyogtámadással fűszerezve - szerencsére épp annyi időm volt még a reptéren, hogy beszerezzek egy szúnyogriasztót, bár meggyőződésem, hogy ebben a termékben nincs deet - márpedig az kell, még akkor is, ha közben elrohad tőle a bőröd (grátiszként meg tönkre is teheti a ruháidat is :)).

Egy órás várakozás után befutott a buszom, majd két óra zötykölődés után elértem Palenquebe. Itt az a divat, hogy akkora fekvőrendőrök vannak a városokban 100 méterenként, mintha padkára kéne felugratni, emellett az utak sem tükörsimák. Szerencsére nem láttam előre a kisbuszban, hogy a sofőrünk hogy vezet, így békésen el tudtam bóbiskolni, amíg elértük Palenque városkát. Levezető esti séta után pedig megérkeztem a szállásra, majdnem elmentem meginni egy teát, mert persze a buszon indokolatlanul hideg volt, de 15 méter séta után rájöttem, hogy nekem ez ma már nem fog menni, így inkább vettem egy hideg zuhanyt (mert meleg nem volt) és bezuhantam az ágyba.

[avicdsgn1]

Azt azért ki lehet jelenteni, hogy a legrosszabb a Netflix….pfffffffff Egy ultraWOKE kínaipiac….nézhetetlenül gagyi szarok átitatva szélsőséges ideológiai termékekkel. Mint a kvótanégerek, kvótatranszik, kvótabuzipárok, férfigyűlölő feminácik, kvótamindenelnyomottkisebbségnekgondolt. Egyszerűen gagyi.Ha már mindenáron propagandát/ideológiát akarsz belecsempészni azt lehet úgy is, hogy ne legyen erőltetett/túlzó/és tolakodó, mint a pl. fekete hófehérke stb. :DDD Vagy a fekete Hitler Will Smith főszereplésével…najó ez nem volt, csak egy poén volt….de akár lehetne igazi is azok alapján ahogy mennek a dolgok. Nézd amikor közismerten rasszista típusú emberek szerepébe feketéket erőltetnek be az már csúnyán az idiotizmus felé hajlik. Ez legalább annyira debil, mint a rabszolgaság idején játszódó amúgy irodalmi/filmtörténeti remekműveket rasszistázni….baszki abban az időben amikor játszódik dúlt a rasszizmus…mégis mi a faszt vártál? :D Tök ugyanazt csinálják amit orbán vajdádék….átírják a történelmet, tényeket hamisítanak meg és eltörölnék ami nekik nem tetszik. De hál' istennek egyre több embernek van elege mindkét szélsőséges bandából.

Na ezt vissza is adtam…kell a faszomnak. Elvagyok nélküle. Ennyi erővel a Kádár-rendszerbe is visszamehetnék. Az volt ennyire debil alternatív valóság. Inkább a Wáló Wilág Dzsonnit nézem WéWé olcsóribivel

[gyonyoru-zombilany]

Najó, azért szenvedsz, mert nem akarsz jobban lenni. Komolyan. Én is úgy álltam mindig talpra, hogy jobban AKARTAM lenni. Amúgy meg véletlenül sem akarom megmondani, hogy mit érzel, de te már nem engem szeretsz. Csak az emlékemet. Hiszen másfél év alatt az ember akaratlanul is változik.

[rez-angyal]

Engem mindenki félreért

Mármint főleg, mert én elvből elutasítom a házasságosdit, nem bánom én, ha mások csinálják, amíg

- engem kihagynak belőle,

- otthon, a négyfalközött.

Dehogy mindenki ezt mondja, hogy jaaaajj, majd meggondolod magad, 10 ÉV MÚLVA, meg, ha majd jön a gyerek! - Hát, én gyereket sem szeretnék tbh.- jön a válaszom, erre mindenki arca: 😱😱😱😱😱😱😱😱

És kaptam már olyan válasz, hogy ÖNZŐ vagyok, mert nem akarok gyereket szülni magamnak, hogyképzelem, 10 év múlva majd........

És leszögezném, hogy magát a házasságot, azon kívül, hogy egy darab papír, mint a maga megfelelő formájában működő intézményt én nagyon tudom értékelni, hatalmas dolognak tartom. Csak hát itt jön az, hogy én egy működőképes házasságot sem láttam, najó, talán egyet, de így már ugrott a megfelelő példa. Kb 2-3 év a "futamidőm" eddigi tapasztalataim szerint bármilyen kapcsolatban (oké, ez nem lehet igazi érv, mert 16 évesen azt hittem, 2 hét majd 2 hónap), szóval inkább azt mondanám, hogy nem tudom elképzelni, hogy találkozom valakivel, akiben nem találok annyi redflaget, meg különben is rábíznám az életem, meg magam, a lelkemet meg a szívemet, hogy ő majd nem töri össze, vagy nem úgy, és feltétel nélkül, holtomoglan-holtáiglan. Na, ez az, ami szerintem nem fog megtörténni, és nem vagyok álszent, nem csak a Világgal van baj, bennem is van hiba, szóval jah, ez rajtam is múlik, tisztában vagyok vele, a véleményemet ettől méginkább tartom.

A gyerekvállalás meg... hát, ahhoz mondjuk nem ártana egy megbízható apuka -akiben ugye nem hiszek-, megbízható egzisztencia- amit ugye időbe telik elérni-, és hát egy olyan dolog, amiben még kevésbé hiszek, és tudom, hogy naiv ábrándozás lenne, ha erről képzelegnék, de maga a Világ, az emberek, hogy jók legyenek meg kedvesek, és ha valaha lenne gyerekem, burokban nevelném, ha bántanák, nem bírnám elviselni, hogy sír, félteném attól, ami kint vár rá, attól is, ami bent, magamtól, hogy szerintem szaranya- alapanyag vagyok, meg persze hogy egyelőre magamat is nevelem, hát mit kezdenék egy kisbabával, amikor én se találtam ki, hogy mit akarok magammal, vagy, hogy ki vagyok egyáltalán? (Igen, világosan látszik, ez pure önzőség)

Szóval nem, én nem azért nem akarok házasságot és gyereket se, mert most ez a divat és én felültem a dili-vonatra, amiről nem is óhajtom leszállni, mert annyira megtetszett, hanem mert nagyjából látom a statisztikákat, hogy mi várna rám, és önként állok fel az asztaltól, köszönve szépen, én ebből nem kérek.

Milyen jó, hogy 2019-ben megtehetem, hogy úgy élem az én életem, ahogy én akarom.

[ineedyoubymyside]

Egyik este, megvágtam magam. De nem azért, mert szarul voltam. Sem azért, mert fájdalmat akartam érezni. Hanem semmit sem éreztem. Az összes érzelmet kiszívta belőlem a társadalom. Már nem sírok. Próbálok rezzenéstelen arccal nézni rád. De nem megy. Pénteken leüvöltötte a fejem a matek tanár. A lelki világomba ő is bele taposott. Majd jöttél te. Nem szóltál hozzám. Jogos. Haragszol rám, a barátaid akik az én barátaim is, alig szólnak hozzám.

2.szünetben jön be hozzám a lánymosdóba "A":

A: miért van bekötve a kezed?

Én: semmiért.

A: ne hazudj, ha valamit csináltál magaddal én esküszöm nem tudom mit csináljak veled.

Én: najó, igen.

A: miatta?

Én: igen... *sóhajtok*

Igen bazdmeg, miattad vágtam meg magam, nem azért, mert hogy észre vedd már végre, hanem azért, hogy tudd hogy te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben...

Via - H. V.

[algebraicvarietyshow]

a dolgok fatális együttállása miatt most

nem annyira tudok egy hosszabb összefoglalót írni a mueller-riportról, vagy legalábbis a négyoldalas dokumentumról, ami azzal kapcsolatban előkerült. nyilván most a vad összeesküvéselméletek után értelemszerűen másik oldalra leng az inga, de azért nem árt arra emlékezni, hogy

1) oroszország beavatkozott az amerikai elnökválasztásba - eddigi ismereteink szerint példátlan módon és hatékonysággal. erről tucatnyi vádemelés van, és kifejezetten trump mellett tette, ami szintén megállapításra került. hogy ez eldöntötte-e a választást, arra mueller vagy bármelyik ügyész nem fog választ adni, hiszen ez olyan kérdés ami ennél alapvetőbb politikai/filozófiai témákról szól: mi mozgatja végső soron egy ember szavazatát. de tény hogy egy ilyen szoros választás esetén minden, így egy ilyen információs kampány is számíthat (meg persze egy tucatnyi más dolog, pl comey levele);

2) valóban nem került bizonyíték arra, hogy trump kampánya tevékenyen együttműködött volna ezzel az orosz beavatkozással. bár most mindenki ezt úgy idézi, mint ami visszamenőlegesen megkérdőjelezi az előző két év során az ügynek szentelt figyelmet, azért azt nem árt hozzátenni, hogy ez a végkifejlet végig benne volt a pakliban. azért mueller vádemelései mutatják hogy a trump-kampány különböző szintjein (és még a kampányfőnöki szinten is) nem kifejezetten ártatlan emberek ültek, a teljes jelentést kéne látni ahhoz, hogy pontosan felmérjük ők mit tettek és miért (a büntetőjogilag bizonyított együttműködés és a totál ártatlanság között azért vannak fokozatok, legalábbis politikailag - és ez végig politikai ügy volt);

3) matt taibbi most leszedi a keresztvizet az amerikai sajtóról és médiáról, de ez megint kicsit egyoldalú: persze jónéhány túlzás, elrontott hangsúly vagy csak simán fals sztori mellett rengeteg pontos és fontos információ derült ki az előző két évben. volt egy túlkompenzáció is biztosan: a new york times pl a 2016-os választások előtt kb azt írta, hogy az fbi vizsgálta az orosz befolyást, de nincs semmi látnivaló. mindeközben clinton ezerszer jelentéktelenebb email ügyét (amiben hasonló lényegében felmentő, de közben kicsit elmarasztaló határozat született) folyamatosan napirenden tartották. a teljes ellenőrizetlen steele-dosszié lehozása hibás lépés volt a buzzfeedtől, de ezt is elmondtuk már sokan akkor is. ettől még csomó mindent pontosan tudtak az újságírók a valóban problémás trump-torony-mítingről, ifj donald trump üzenetváltásairól, a kiterjedt orosz kapcsolatokról és a hazugságokról egy új trump-torony építése kapcsán stb stb. egyszerűen nem igaz az, hogy egy az egyben lejáratta a média a reputációját (más a helyzet némileg a wall-to-wall kábeltévé közvetítésekkel, akik minden “scoop”-ot órákon át elemeztek ugyanazzal a pár emberrel, akik szintén nem tudtak sokat a témában);

4) az obstrukciós vádak bár mueller szerint jogilag nem egyértelmű hogy megállják a helyüket, nem is megalapozatlanok. trump sorsáról politikai döntést kell majd hozni, és ott egy ilyen számítani fog. meg az is hogy élő adásban kérte meg oroszországot, hogy ha lehet hekkelje meg hillary clinton emailjét. a remény, hogy mueller majd talál valami smoking gun-t persze kicsit félrevitte a dolgot, az információk amiket trump jelleméről, moráljáról, elnöki stílusáról tudunk (általában és ennek a konkrét ügynek a kapcsán is) végig nyilvánosak voltak.

mindezekkel együtt: az orosz ügy mint kampánytéma ezzel lehet hogy véget ér. és ez nem feltétlenül baj (kivéve hogy a mostani közhangulat mellett oroszország biztatva érezheti magát hogy újra megcsinálja amit tett - más körülmények között most egy jelentést olvasva mindenkinek arról kéne beszélnie, hogy hogyan erősítik meg a választási infrastruktúrát, csak hát közben trumpék politikai kérdést csináltak belőle, mert a jóval gyengébb következtetéseket is delegitimálónak vélik). a 2020-as elnökjelölt(ek)nek lehet hogy kevesebbet kéne törődni azzal, hogy mit tett és nem tett trump, és többet a saját személyükről és víziójukról beszélni. minden újraválasztás népszavazás persze az elnökről, de a kontraszt máshogy is kijöhet, mint hogy mindenre reagálnak amit trump csinál. az már eddig se jött be, és lehet bármilyen felháborító az amit mond, láthatóan 40% kitart mellette szinte minden körülmények között. szóval a fontos nem az, hogy mit mond, hanem hogy milyen lesz amerika az elnöksége alatt - a shutdown megmutatta, hogy amikor szembesülnek az emberek a totális diszfunkcióval, akkor azért ez a támogatottság is tud olvadni.

najó hát ennyi.

[ndav1d42]

2020.09.05. szombat – 1.nap – Zalakaros - (Gádony) (38km/280m) [1./3]

(Két hét után csak elérek oda, hogy bepótoljam ezt az élménybeszámolót is… hosszú lesz!)

Az egész hét pusztulat hosszú volt, és… sok! Egyrészt ott volt a tanfolyam, amire alig tudtam készülni meg bepótolni az elmaradásaimat. Másrészt munkában élesítés, amire készültünk már előző hét óta, és tudtuk persze, hogy úgyis utolsó pillanatban lesz a legnagyobb hajtás, mert utolsó pillanatban kapjuk meg az anyagokat hozzá, na így is lett. Harmadrészt meg… hát, egy kicsit felcsesztem magam 1-2 furcsán viselkedő emberen is. Szóval nagyjából előrelátóan be is terveztem ezen gyász hét utánra némi kéket, mert sejtettem, hogy nagyon kelleni fog az erdő és az egyedüllét és a nyugalom mindentől távol… ééés nagyon jól tettem!

Szombaton csodás napra virradt a reggel, csak össze kellett nyalábolnom az előző nap összekészített táskám, kisétálni a metróhoz, aztán kisvártatva már a déliben ihattam a jó szar kávét, és ugorhattam is fel a vonatra aludni egészen Zalakomárig. Bánom azért, hogy a múltkor nem sikerült elmenni Zalakarosról ‘komárig, de az az utolsó nap akkor roppant szarul jött össze a sár miatt. 

Így viszont várhattam a következő buszig a vonatról leszállás után, ami visszavisz Zalakarosig, hogy onnan meg túrázhassak ide újra, mivel érinti a Kék a települést. Mivel a buszig volt sok idő, elsétáltam a köv megállóig, hogy addig is teljen. Zalakarosnál későn kaptam észbe, úgyhogy az utolsó előtti megálló helyett az autóbuszállomástól kellett visszasétálnom a kilátóig. Nem volt talán hosszabb az út így se, meg legalább ennyivel változatosabb a túra – nyugtattam magam.

A kilátóig sok érdekes nem volt, kivéve a házat, ahol több tucatnyi érdekes madáretető volt felaggatva a fákra és kerítésre. Érdekes hobbi! A kilátónál ettem pár falatot, ittam egy korty unicumot, aztán uzsgyi a DDK turistaútjáig pár száz métert, ahova becsatlakozva másfél hónap után immár hivatalosan is folytattam a DDK járását. Hiányzott!

Jó darabig eltartott, mire kikevergett az út Zalakarosról, nem is bántam, ennyi bőven elég volt a lakott területből. Najó, legalább láttam egy elég ocsmányul kifestett házat is. Meg egy mégérdekesebben kifestett parasztházat is. Eleve későn indultam, már fél 1 volt ekkor, és kicsit ijesztő volt belegondolni, hogy mennyi kilométer van még előttem, az idő meg fogy, már csak 7,5 órám volt a beígért max 8-as érkezésre Gadányba.

folyt.köv!

[thosemiles]

2. Nap Párizs - Rouen

A tegnapi párizsi vendégszeretetnek hála ma nem sikerült elég korán kelnem így már nyüzsgés várt a nappaliban. Írni sem nagyon tudok és mindjár megérkezünk. Ma egy rajongó testvérpár elvisz valami helyi étterembe ami elég fura érzés de hátha nem derül ki hogy valami keresztény szekta tagjai. Kényelmetlen szó a rajongó.

Tegnap 10 jegy kellet volna a teltházhoz ami számomra általában majdnem mindegy mert ritka hogy a tömeg ott van már mikor felmegyek a színpadra.

Hát itt már csendben várt majd 400 ember mikor kisétáltam a színpadra. Leültem háttal becsuktam a szemem légzés befelé figyelés erre elkezdtek tapsolni. Oké tehát akkor nyertem is. Mint amikor felmész a tatamira nézed az ellenfeled lépéseit ahogy szembefordul veled rádnéz vagy nem néz rád hogyan rezeg. És akkor tudod hogy nyertél. Vagy bajban vagy. Egyszer néztem csak be a felém küldött jeleket és pont az európa bajnokság elődöntőjében. Rég volt de még mindig kísért.

A dalok után jön a legjobb jel mély vákuum szerű csend aztán üvöltés. Ezen a turnén nem beszélgetek. A dalok közt sampleök mennek fel sem nézek csak két ponton mindkétszer ováció a válasz. A St James hospital annyira elvisz hogy kirúgom a jacket a gitárból. Mikor folytatom üvöltés. A Pusztinai alatt sóhajokat hallok az első sorokból. Mikor lemegyek a színpadról üvöltés.

Egész este valaki mindig rázza a kezem.

A legjob sztorit inkább el sem mesélem majd esetleg személyesen így is túl sok helyet adok itt bizonyos dolgoknak. De azért majd kérdezz rá ha látsz.

Hajnal háromig megy a tivornya olyan franciákkal akik tökéletes példája annak miért utálják annyira ezt a nemzetet és közben miért lehet annyira szeretni. Végtelen arrogancia maró intelligenciával társítva rohadtgeci humorral és sejtszinten bugyog az igazságérzet az elnyomás elleni végtelen düh. Egyszerre ütnéd ki és imádod. Nekem való. Szilágyi Rudi ide majd eljövünk még közösen zenélgetni - is. Eléggé kedvedre való itt. Hallom ahogy Gazsika kicsit megriadva kuncog miközben lángol az éjszaka.

Ma Rouen ülök a saját öltözőmben egy elképesztő helyen amihez hasonlokat csak hollandiában láttam eddig. Egy folyóparti volt gyárépület luxus koncerthelyszínné változtatva. Mellékelek egy képet a kisebb teremről ahol mi játszunk ma. Najó egyet a vendégváró asztalkáról is. Úgy látszik az első két nap folyóparton edzhetek.

Az megvan hogy a november óta tartó tüntetések során kigyulladt épületeket nem a tüntetők gyújtották fel hanem a rendőrök gránátjai? Az megvan hogy ezek minden szombaton november óta majd minden városban kimennek az utcára tűntetni? A kormány válasza a talpa alól kicsúszó talajra természetesen különböző törvénymódosítások rendőri brutalitás eltiport kómában fekvő 70eves öregnéni aki a szóvivő szerint minek ment oda. A tüntetők fölött droneok repkednek amik szintelen szagtalan szerrel permetezik be az embereket akiket később ez alapján a szer alapján azonosítanak és bevisznek. Olyan gumilövedékeket használnak ami leszaggatja az ember állkapcsát. A kormány szerint nincsenek komolyabb sérülések valójában eddig 5-600 tüntető sérült meg súlyosan. Az megvan hogy a tűntetések a falvakból indultak? Az megvan hogy európa zuhan lefelé es miközben zuhan azt mondokatja hogy megnyugtassa magát...