#nagyszülő

[diogenesz2020portugal]

Ami a Madách Imre Gimnáziumban történt, az nem a Madách Imre Gimnázium privát ügye, hanem az egész országé. Ennek belátása pofonegyszerű.

Amit egy bizonyos Pintér Sándor nevű dilettáns szolgalelkület utasítására követett el a hivatal, azt nem a Madách Imre Gimnázium igazgatójával szemben követték el, hanem mindannyiunkkal szemben.

Következésképp: ami mostantól a Madách Imre Gimnáziumban történik majd, az messze nem csupán a szülőké, az ott tanuló diákoké, s az ott oktató tanároké, hanem valamennyiünk ügye: minden tanár, minden szülő, minden nagyszülő, minden tanuló ügye, bárhol is dolgozzék, bárhol is tanuljon az illető.

Miért ne lehetne pont a Madách Imre Gimnázium ügye az egész ország közös ügye? Hogy is írta főművében, Az ember tragédiájában Madách Imre? „Nem a kakas szavára kezd virradni, De a kakas kiált, mert hogy virrad.”

Nem csak emlegetni kellene, hanem végre komolyan is venni saját klasszikusainkat.

(Gábor György - FB)

[angelofghetto]

Mire?

A minap megkaptam a pofámba a legidősebb gyerekemtől, hogy milyen felelőtlenek voltunk az apjával, hogy a nagy büdös semmire szültük őket annak idején.

Hogyan is magyarázhatnám el egy individualista világrendbe belenőtt fiatal felnőttnek, hogy akkoriban mindenki a büdös nagy semmire szült, és nem is volt kérdés hogy szüljön-e (átlagban kettőt). Hogy nem kerestünk albit 18 évesen, mert egyrészt nem volt, másrészt csak az amcsi filmekben láttunk olyat, hogy egy nagykorúvá vált tini egyből meg is pattan otthonról, kivéve ha koleszos volt egy másik városban. Lakást pedig igényelhetett ugyan, de szólóban alig volt rá esélye hogy kap, házasként átlagban 15 évet kellett várnia rá. Ha bevállalt pár gyereket (ezek közben meg is születtek), kicsit előrébb kerülhetett a sorban. Mondjuk egy családnak törvény szerint csak egy ingatlana lehetett, ezért váltak sokan névleg, mert úgy lehetett kettő. Ahhoz hogy valaki legálisan a fővárosba költözhessen vidékről, legalább 5 évig kellett ingáznia a budapesti munkahelyére. Akkoriban nem toltak lakást, kocsit a gyerek segge alá. Ha szerencséje volt, akadt egy idős nagyszülő vagy dédi, akihez beköltözhetett a belső szobába vagy egy nagyobb konyhába és némi ellátás fejében megörökölhette a lakás bérleti jogát, mert akkoriban a lakások 90%-a tanácsi volt, öröklakása jóformán csak főorvosoknak, híres embereknek és párt-fejeseknek volt.

Egyébként meg ki mondta, hogy egy gyereknek MINDENT meg kell adni? Abból csak azt tanulja meg, hogy pénzt úgy keresünk, hogy megbökjük a szülőt. Nagyapám, aki a háború előtt szőlőbirtokos és borász volt, úgy nevelte a fiait még a régi világban, hogy alulról kell kezdeni, akármilyen jómódú is a család: udvarsepregetéssel, trógerolással, fullajtárkodással, és kétkezi munkával. Különben fogalma sem lehet azoknak az embereknek az életéről, akiknek a munkájából él, és így jobban meg fogja becsülni őket, azok is jobban tisztelik majd őt.

Mutasson ma nekem valaki egy második generációs vállalkozó csemetét, akiben ez megvan.

[kepeslajoska]

Gábor György

Ami a Madách Imre Gimnáziumban történt, az nem a Madách Imre Gimnázium privát ügye, hanem az egész országé. Ennek belátása pofonegyszerű.

Amit egy bizonyos Pintér Sándor nevű dilettáns szolgalelkület utasítására követett el a hivatal, azt nem a Madách Imre Gimnázium igazgatójával szemben követték el, hanem mindannyiunkkal szemben.

Következésképp: ami mostantól a Madách Imre Gimnáziumban történik majd, az messze nem csupán a szülőké, az ott tanuló diákoké, s az ott oktató tanároké, hanem valamennyiünk ügye: minden tanár, minden szülő, minden nagyszülő, minden tanuló ügye, bárhol is dolgozzék, bárhol is tanuljon az illető.

Miért ne lehetne pont a Madách Imre Gimnázium ügye az egész ország közös ügye? Hogy is írta főművében, Az ember tragédiájában Madách Imre? „Nem a kakas szavára kezd virradni, De a kakas kiált, mert hogy virrad.”

Nem csak emlegetni kellene, hanem végre komolyan is venni saját klasszikusainkat.

[zoeeozzoeeoz]

Nem tudom mi van velem, de lehet, hogy ez az elengedés egyik lépcsőfoka? Nem tudom, de az utóbbi időben, elég sok régi, és gyerekkori és fiatal felnőttkori emlékek, élmények kerülnek ismét felszínre az agyamban. Pár dologra, most döbbenek rá, hogy az akkor miért és miért úgy, és mennyire naív, mennyire vak voltam. Ide,a tumblira is kerül belőle, mert kiírom magamból időnként. Legalább, nem csak a munkámról írok örökké :S

Szóval, most az a legújabb, hogy álmomban, de van hogy éber gondolataimban is, jönnek a gyerekkori nyaraim, hétvégi ebédek, szülinapok,stb.. a nagyszüleimnél. Most megmenekültök ezektől, mert még nem tudom írásba önteni, még kuszák. Majd idővel. Mind a két helyszín, mind a két nagyszülő, teljes részletességgel minden történés. Gondolom, hogy honnan, és miért jönnek most ezek elő, miért "zaklat" ezekkel az agyam, csak fura. Gyerekkoromban/fiatal felnőtt koromban adta el a család apai nagyszüleim házát, mikor a nagyim a keresztanyámhoz költözött. Akkor nem érintett meg annyira, mert azt fogtam csak fel, hogy a nagyi már nem bírja egyedül, és tenni kellett valamit. Aztán az anyai nagyim házát adták el a szüleim, mert nagyi alzheimeres beteg lett, és előszőr közelebb költöztették, majd sajnos otthonba került az állapota miatt. És most, hogy már nem élnek a szüleim, és hogy Én is eladtam a szüleim lakását, valahogy nem tudok ennek örülni. Jönnek, tódúlnak az emlékek. Fél életemet ott éltem, ott nőttem fel, ezernyi emlék. Ahogy közeledik az átadás napja, úgy jönnek egyre sűrűbben, és néha már úgy fojtom vissza a könnyeimet. Hogy ezt most nekem itt kell hagyni. Nem jöhetek többet haza...... Más, idegen fog aludni az én egykori szobámban. Más fog az erkélyen állva gyönyörködni a közeli zöld erdőben, más fog sétálni benne le egészen a Duna partig, más fog beszélgetni a szomszéd nénivel, és a pár éve oda költözött. piszkosul jól kinéző szembe szomszéd sráccal, és egy csomó élmény, történés, ami emlékké szelidűl(t) .

Szüleim, közel 50 évig éltek itt, én csak 23 évig. Ezernyinél is több emlék. Nehéz elengedni, és nehéz lesz nem haza jönni. Mint ahogy nehéz most felfogni azt is, hogy a nagyszüleim házát is csak kivűlről tudom megnézni. Be már nem mehetek, mert már más lakja. Mint ahogy a szüleim lakását is.

Kicsit ez olyan, mintha egy fának elvágnák a gyökereit. Aztán idővel, a fa is.......

[eltiron2]

Hiányzik a nagyszülő vagyok opció :)

[bdpst24]

Egyedülálló banki flottacsomag a családoknak

Egyedülálló banki flottacsomag a családoknak

Egy többgenerációs család életében gyakran lehet szükség hatékony pénzügyi intézkedésre, legyen szó a tinédzser gyerek zsebpénzpótlásáról vagy akár egy nagyszülő közüzemi számlájának befizetéséről. Ezek a helyzetek időigényesek, olykor körülményesek és akár költségesek is lehetnek, különösen, ha a családtagok más-más banknál vezetik a számlájukat. Erre a helyzetre kínál megoldást a CIB Bank új, a…

[szederdora]

#farewell

33 éve ismertem nagyimlék lakásának minden pontját - akartam belekezdeni romantikusan, aztán szinte nullára kiapkol állapotában nem találtam meg az utolsó 12 zsák között a gyerekkori rolleremet, szóval hagyjuk ezt...

de mégis. a gyerekkorom felét abban a lakásban töltöttem. millió kis hülye emléket tudnék felsorolni. és most 33 év után, hogy minden nagyszülő kihalt belőle (hopp de nem finom ez így), végül a tulajdonunkból is kikerül. tök üresen látni rendesen megrázó volt. egy emlékgyűjtő volt. és már semmi nincs ott. egykor az ebédlő falai körben tele voltak kitömött fácánokkal meg szarvas aganccsal és koponyával - ilyen amikor az ember nagyapja vadász -, és hiába hoztam el az egyik fácánt, mint örökségemet vagymit, azt gyanítom, hogy nem fogja ugyanazt az érzést hozni a disneylandes mikiegér füleim mellett az ikeás polcon.

konkrétan évente 3-5 alkalommal voltam ott az elmúlt 3-5 évben. szóval nem jelent valójában nagy kiesést, hogy többet nem megyek oda. de mégis... bedobtam a kulcsot a postaládába és többet nem mehetek oda. rideg.

[onsieluenkeli]

BDSM

1., Én a legtöbbször mindig a szalmabábozást kapom, hiszen őszintén le merem írni mi a gbasz a neten és felém. És sokszor sajnos eltúlozva, torzítva, másmilyennek asszociálva csapódik vissza... Paranoid idős nők szinte mindig mindenkit sz@r embernek, azaz szalmabábunak tartanak online, gáncsolnak, kioktatnak és állandóan ítélkeznek. Rengeteg konfliktust okoznak, mindenhol...

Lásd: Sok leuraló szülő, és nagyszülő generációk óta használ szalmabábozást a mindennapi konfliktusaikban is. Túlozva-falsan kioktatnak, nevelnek, és figyelmet terelnek a gyereknél, miközben elég lenne megérteni a problémát, és elfogadni hogy ő is érző lény, és ki mer állni maga mellett. - Nem? Szalmabábozást még a tanárok sem alkalmazzák a diákjaikkal, annyira szadista, és ultragáz! Ez tényleg egy nagyon ronda szokás!

Például most sem azzal a túlzással jöttem, hogy ne legyen online politizálás, vagy trauma történet a neten... Csak azt magyaráztam mennyire sz@r hogy vannak akik rábetegedtek CSAK erre, és rántanának bele minden egyes ISTENVERTE nap magukkal. És ahelyett hogy végre békén hagynának, inkább az zavarja őket ha egészségsebb netezést választok, vagy mást csinálok.

Még most is nekem dobják a számomra kurvára lényegtelen cikkeket.

Még most is zaklatnak!

Az NTREA-t nem olvasom már rég P-Novák Éva!

Nem böki ki a hájogos szemét az ottlévőnek, hogy az olimpiát sem igazán nézem, mert nem érek rá lustán dögleni a TV előtt, ahogyan szintén sokan! És mivel nem vagyok Boomer, a 🎮 Gamer világ nekem izgalmasabb! Vagy egyszerűen csak kint lógni a kertben is egy kicsit, a friss levegőn!

- Valaki látja hogy sport és olimpia bzi vagyok? Hol? Hol látja, hogy érdekel? 40 év alatt szinte sehol nem néznek már TV-t ilyesmi miatt!

NTREA mintha egy elavult nyuggerportál lenne. L.O.L. Az összes ismerősöm és családtagom már évek óta túl van a lézeres szőrtelenítésen, hiszen 2024 van, nem pedig 1990! Már megint nem az aktualitással foglalkozik az oldal, nem azoknak segít akiknek még képes... Hanem 30 éves problémákon kérődzik!

Tárgyiasítani, és szexualizálni sem én szoktam másokat!

Hadd döntsem már el mi érdekel, miről szeretnék írni! Miért muszáj mindig mindent MÁNIÁSAN nekem dobni?!

Visszatérve

2., A szalmabábozókhoz még sok esetben passzol a csordaszellem is, ami az esetemben olyan, hogy amikor nem vagyok együttműködő, nem bólintok rá mindenre ami csak nekik tetszik, nem ugrálom őket körbe, tényleg érezhetően kezdődik a bántás. Betegek! Egy személy elkezdi, és a gyengék, a gyávák egyből utánozzák. Egyedül a bátor nem áll be melléjük és ki meri mondani azt, hogy - elég, vagy inkább nem vesz részt benne!

Olyanok mint a homofóbok, a transzfóbok, a sz@r politikusok, vagy a leuraló szülő, és nagyszülő aki nem bírja elviselni az ellentmondást, és ha nem nekik a logikájuk szerint érzel, élsz, gondolkodsz. De a bántással valójában pont azt érik el, hogy még kevésbé akarsz együttműködni velük! Az olyan szülők nem is ismerik, sokszor észre sem veszik a gyerekeiket, a világukat, a színeiket, az értékeiket, a tehetségüket valami iránt. Vagy ha észre is veszik, az már csak akkor van, ha nekik m.e.g.f.e.l.e.l.n.ek.

3., Fals dichotómia is rendszeres. A magyar emberekre sajnos nagyon jellemző a kétpólusú, egymásnak -><- ütköztethető, végletekben való gondolkodás, és ez egyáltalán nem menő, inkább ostoba és ciki.

Például tényleg nem igazán tudják felfogni és megjegyezni az idősebb 60 éves nők, hogy az LMBTQ mennyire szélesebb spektrumú mint a sima hetero -> vs <- buzizás, és ha elkezdeném nekik azt is elmagyarázni, hogy Queerek, és Interek között is létezhetnek heterók, vagy asszexuális emberek, és a transzneműeknél szintén, és meleg, és pán, és leszbikus is... Ezt már ők 💯 nem értik.

De ugyanez a helyzet a párkapcsolatokra is.

Nem csak nyomorúságos egyedülállók vannak, és -><- hűségben élő, hűséges tip top hű házasságok. Hanem...

⤵️ ⤵️ ⤵️

Létezhetnek papír nélküli tartós kapcsolatok, és nyitottak is. Létezhetnek baromi jó lélekbeni barátságok az exekkel, és kibékülös párok is! És létezhetnek többszereplős együttélések is. Létezhetnek távkapcsolatok, és nonverbálisak is! Nekem van valakim, aki ovodkás korunk óta fülig lila ködben oda volt mindig is értem, a gyerekei nevét inspiráltam, és mégis Tabu! Létezik meg nem történt, soha nem teljes. Létezik Happy End, és létezik The End is... Az apámnak rengeteg barátnője volt... A Dédnagyapám miután meghalt a felesége rákban, 60 éves kora után elég sokszor udvarolt és csajozott, mert boldog akart lenni, és minden egyes hárpiává váló ráncosbocskort dobbantott idővel. Az utolsó 25 évét végig élvezte, okosan, és boldogan.

A whataboutism is rendszeres. Amikor írok valami jót, és a Felhő Cafén megerőszakolt papos történetet dobnak inkább 37... Én meg csak pislogok. = Egy lelkileg GENNY, féltékeny, és írigy seggfej trollkodik ekkorát!

Azután jön a Terfkedés persze elbújva. A Nikit is rám erőltetik, alázva használják felém. SEMMI KÖZÖM AHHOZ A NŐHÖZ! Kbaszott zaklatók! Kettőnkön Trollkodnak 60 évesek! Egy ismert pszichológus súgta azt, hogy akik nem értik meg hogy a határaidat rendszeresen átlépik, frusztráltakká tesznek... ők valójában szándékosan akarnak kiborítani, leuralni, nem megérteni, és tönkretenni. Bántalmazott nők, akik szintén bántalmaznak. Leuralnak azonnal valakit, ha adódik lehetőségük rá. Az egyik generáció szépen, és lassan, és alattomosan tönkreteszi a másikat.

Tudjátok mi az amin sokszor elgondolkozom?

Tegyük fel, hogy nem árulom el ki vagyok, nincsen Coming Out, és ezt senki nem tudja... Akkor vajon az olyanok mibe kötnének bele? Mert ők biztos ugyanezt művelnék! Melyik hibás részemet, melyik gyengeségemet találnák be? A magasságomat? A bénult lábamat? A hejjesírásomat? Azt, hogy élek?

Értitek...

Vagy ott van a WMN délutáni szokásos Shit Show-ja. Amikor nőiességgel, dagadt nővel jön a rohadt Kurucz Adrienn... Megint, nem azzal van bajom hogy ilyenek kimennek... csak kurvára nem értem, miért nekem dobja? Mi közöm van azokhoz a cikkekhez? - SEMMI! A Kurucz Adrienn megint kezdi a határokat átlépve a sz@rkavaró manipulatív játékát. (A Flóra nem szokott Nikizni, mert ismer). És miközben az a beteg öreg nő rajtunk Trollkodik DTK profilján is, mi mikor szoktunk azon a lepukkant, klímaxos Kurucz Adriennen szórakozni? Mikor érdekel minket a rohadt élete? - SOHA!

ANNAK nőnek nincsen köze továbbra se senkihez! Ahogy a P-Novák Évának se! Miért nem képesek befejezni!?

Amúgy nem viccelek, van akit még az is zavar hogy Kamala Harris-el is foglalkozom, mert az angolt nem érti. És közben eszébe sem jut az, hogy az ellenzék is ezerrel figyeli a különböző külföldi választásokat, hiszen rengeteget lehet belőlük tanulni.

Egyre gázabbak az emberek a neten, mindenbe belekötnek, örökké elégedetlenek, érteni nem akarnak senkit, stb... Legalábbis a Facebookon. 50, 60 évesek. Magukat utáltatják meg.

Kezdődik az elferdített szalmabábuzás, majd jön rá a csorda, és végül jön a tudatos whataboutism.

.

❕Fogadjunk, hogy ezt az írást az olyan Sggfejek csak fázis késésben veszik majd észre. Mert a netre rárohadva türelmetlenek, frusztráltak, ingerlékenyek, figyelemzavarosak. Több migrénjük van, mint amennyiszer a gyerekeiket ölelik szeretetben, és szinte soha nincsen nyugodt napjuk.

.

[i-fuckedup]

Azzal példálózni, hogy a már halott nagyszülő is milyen sokáig élt ilyen életvitel mellett. Milyen sokáig hülyegyerek? 60at se élte meg, ennél még a nyugdíj korhatár is több.

[katallure]

minden haramadik válaszban van legalább egy vasutas nagyszülő

ennyire sok volt a vasutas, vagy valamilyen rejtélyes okból a vasutas nagyszülő növeli annak a valószínűségét, hogy itt köt ki valaki?

Az enyém vasutas.

És a te nagyapád mi volt?

[cloud-breakingdreams]

🖤🕊️

Megtudni egy nagyszülő halálos ágyán történteket egyáltalán nem könnyű, még akkor sem ha már évek óta nincs az élők között.

Sebeket szakít fel és jobban érződő hiányt hagy maga után.

Lexa

[onsieluenkeli]

A Facebook-ot lerohasztó, orosz propagandát és vért imádó nyuggerekkel ellentétben, na ez egy igazán jó hír! Azért kicsit menőbb 🇭🇺🇺🇦 Magyart is támogatni, segíteni... ☝

És mennyire menő 🐲 nevük is van 🙂👍

Éppen a minap merengtem el azon, hogy sok nagyszülő azon bosszankodik, hogy a mai gyerekek élete kvázi egybeforrt a Marvel-el, a DC-vel, és a tökéletes CGI-vel.

De közben teljesen elsiklanak afelett hogy a mi generációnk is ugyanolyan. Mi például a Disney-vel, a CartoonNetwork-el, vagy a Nickelodeon-nal olvadtunk egybe...

Oh, és mennyire végig kísérte az életünket a Sárkány motívum is.

Check this out

Volt a HétfejüTündér. Azután a Süsü. Majd zenélt a Paff a bűvös, és utána következett A Kőbe szúrt kard, Willow, majd DragonBall, ami egy egész kamaszgenerációt mentett meg az elzülléstől, mert mindenki azt akarta nézni suli után, és inkább húzott haza. Azután volt a Chihiro, Shrek, Így neveld a sárkányodat, Sárkánysziv, Alice, Gyűrűk Ura - Hobbit, Trónok harca, Végtelen Történet, HarryPotter, Dungeons&Dragons, Warcraft, Dark Souls, EldenRing Skyrim - Dragonborn, Witcher stb, stb, stb... csak néhányat említettem... WOoow. 😏 Jó ez.

.

[comefeelme1]

Üres szobában ülök, mégis mennyi emlék van velem.

[lecserelheto]

Hiányzol mama 🖤

[ram-mindig-szamithatsz]

Ha

Ha majd szülő leszek, tudom mit ne tegyek. Hogyan ne viselkedjek. Tudom milyen legyen a férjem, és ő hogy viselkedjen. Tudom mit tolerálok, és mi az amitől betelik a pohár. Arra fogom a fiamat és lányomat egyaránt nevelni, hogy milyen fontos a feminizmus.

Ha majd nagyszülő leszek nagy kertesházban várom haza a gyerekeinket és unokáinkat minden nyáron. Lekvárt főzök, szörpöt készítek és süteményeket sütök. Álmuldozni fogok a modern technikán. Történeteket mesélek a gyerekkoromról. Elmondjuk hogy ismertük meg egymást a “papával”. Mesélek az én nagyszüleimről is. A szüleimről és testvéreimről is. Nagyooon régi népdalokat fogok énekelgetni és dúdolni. Elmondom nekik milyen is volt még az én időmben. Régi képeket fogunk nézni és kakaót inni a reggeli melegszendvicshez. Befonom a lányok haját és megtanítom őket sütni, főzni és házimunkát végezni. A fiukat a nagyapjuk fogja bicikliztetni, autot szerelnek majd, bicikli kereket cserélnek és nyakkendőt kötnek. Rádiót fogunk hallgatni. Feminista szülő és nagyszülő szeretnék lenni.

[guy-from-your-unconscious]

erős belső feszültséget

érzek a hétvége óta (önismeret volt). úgy érzem fel kell vállalnom magam (kvázi mindenki előtt). ne kérdezzétek, hogy miért érzem ezt, mert nem fogok tudni választ adni rá egyelőre. 

délután meglátogatom a nagymamám, s lehet meglépem. eddig én voltam a tökéletes unoka, mindenben hoztam a szintet, amit teljesíteni kell. egyedül a párkapcsolat nem, de apámnak köszönhetően már azt hiszi, hogy az is van, mivel amikor pár éve előbújtam apámnak akkor utána a mamámnak azt hazudta van barátnőm. nem haragudtam meg érte, de így azért kicsit megnehezítette a dolgot.

viszont arra gondoltam, hogy nem lehetek örökké én a tökéletes gyerek, s még ha ez ki is derül simán el kell ezt fogadnia, mivel az alkesz nagybátyámat is elfogadja, aki eléggé egy alja emberré vált az évek során, m��gse lett kitagadva. szóval mama kösd fel a gatyád. 

ha meg emiatt történne bármi konfliktus ott lesz a húgom és még apám is, akik akutan megtámogatnának. hosszútávon pedig legalább nem kell tovább kamuzgatni.

most ugyanazt a feszítő érzést érzem a gyomromban, mint amikor apámnak mondtam el, hogy meleg vagyok. remélem hamar elmúlik.