szederdora

[szederdora]

elmondom újra. a nők ben woodwardot akarják, hogy runaround sue-ra táncoltassa meg őket a konyhakövön.

[szederdora]

télen szomorú filmzenéket hallgatni és hagyni, hogy fájjon. az valami beteg hibridje az önszerető önknzásnak.

[szederdora]

#masterofpuppets

főzünk, B közben metallicát dúdol, én meg arra gondolok, hogy apukám marha izgatott, büszke elégedettséggel néz le ránk, mert - habár sose mondta -, de szerintem mindig is olyan fiút képzelt el mellém, aki metallicát dúdolgat vacsi főzés közben.

[szederdora]

#snow

leesett az idei első hó. napok óta figyeltem, hogy mára nagyon mondják. annyira izgatott voltam, hogy reggel macska etetés után nem aludtam vissza, hanem leücsörögtem varrni a foglalkoztató könyvet, közben ki-kipillantottam a hóesésre, szürcsöltem a kávémat, macska aludt a kanapé túloldalán - duzzogva, amiért nem tud bemászni az ölembe a sok cérna, tű, textil, gyöngy miatt. őszintén, nagyon nagyon rég volt ilyen békés délelőttöm.

aztán lyolankámtól hazajövet valami nagyon rossz lett. a félig elolvadt hó. nagyon sötét. nagyon kihaltság. nagyon hideg. beültem a kocsiba és próbáltam felidézni, hogy mitől nem szerettem ezt a hangulatot. sikerült valami 20onévesen éjjel hidegben hazamászós emlékez kapcsolnom, de igazából ez se biztos.

maradt valami kis apró, megmagyarázhatatlan szomorúság, a végtelen éjszaka érzéssel, amikor írni írni írni kell.

[szederdora]

#judge

mindegy milyen témában, de ha valaki nem tud helyesen írni, automatikusan baromságnak gondolom, amit ír.

pl tudok hinni paranormális jelenségekben, de ha valaki leírja, hogy vele ilyesmi történt, viszont förtelmes a helyesírása (igen, ha az igekötő az ige előtt áll, akkor egybe írjuk, ha pedig utána, akkor külön - grammar nazi szerk.), abban az esetben egyből arra gondolok, hogy kamu. mert a tornymagas lovamról, aminek a zászlaján a horogkereszt két kapcsos zárójel, azt feltételezem, hogy ha olyan alapvető dolgot nem sikerült elsajátítani, mint a helyesírás, akkor jóhogy van időd baromságokat kitalálni és ilyenekkel felhívni magadra a figyelmet.

szörnyen gusztustalanul ítélkező vagyok, ezzel csak ennyit akartam mondani

[szederdora]

#évzáró stuff

mindig elcsodálkozom, hogy kinek jutott eszébe karácsonyi zoltánt ashton kutcher magyarhangjának betenni. purkóá. várum. perke.

aztán azon is elcsodálkozom, hogy miért láttam én ezt a filmet egynél többször, mikor elsőre is eléggé utáltam és butának tartottam.

trillió mémet láttam, hogy pacsi minden csajnak, akiknek 12 ciklusuk és nulla terhességük volt. és másoknak hogy van 12? nekem 14 volt. ettől még epic win.

ahogy az is, hogy hónapok óta mondogattam valamiről, hogy nem oké, de nem vettek komolyan, aztán most meglátták, hogy tényleg igazam volt és elkezdtek tenni a nemokésága ellen.

imádom a nappalim kuckósságát, ahogyan kandallószerűen lobog a tűz, ahogy a macska elnyúlva nagyon fluffyn fekszik mellettem békésen.

kell csinálnom valami tisztító étrendet sajnos, pedig minden porcikám tiltakozik ellene, miközben pont, hogy minden porcikám sírva könyörög ,hogy legyen valami, mert nem kóser, ami most van.

apropó kényelmes nappali és macska. én tényleg elmentem volna nagyon bebulikázni szilveszterkor, de hát nem pont most betegedtem le??? ezért most itthon kell kuckóznom a macskával, mert lázas és taknyos vagyok??? ej ej ej

[szederdora]

#miszmösz

miért nem óhajtok a családommal karácsonyozni című előadásunk következik. helyezkedjenek el kényelmesen, szippantsanak a rumos kakaójukból.

adva van 4 ember, akik 33 éve nem tudják feldolgozni, hogy amíg ők harsány extrovertáltak, én apukámra ütő jóféle introvertált vagyok. két mondatuktól lefáradok és 3 hónapig kéne regenerálódnom egy szanatóriumban, nemhogy még órákat töltsek velük.

plusz óriási erőfeszítésembe kerül, hogy a semmitmondó beszélgetős köröket fussam. nem érdekel, hogy a lajoska mit csinált 1984. karácsonyán, meg hogy a szomszéd pista lánya hányadik férjét fogyasztja. az őszinte válaszom bármelyik mondatuk harmadik szavánál az lenne, hogy nem érdekel, kérlek maradj csöndben. és mosolyogva, csöndben, bejglit falatozva tudnám nézni a reszkessetek betörőket.

de a kedvencem, hogy ha nem reagálok lelkesen minden szar sztorira, amit 56szor hallottam, vagy olyan történetekre no name emberekről, amik tényleg egyáltalán nem érdekelnek és semmiféle poén faktort nem találok benne, akkor megsértődnek.

a karácsonynak nem erről kell szólnia, my dear children. arról kell szólnia, hogy olyanokkal legyél, akik értenek, ahol jól érzed magad, szabadnak érzed magad, önmagad lehetsz, elfogadnak. ha pedig ez azt jelenti, hogy 3 napig egyedül vagy otthon, akkor rohadtul maxold ki, zabálj sokat, nézz hülye műsorokat, jó filmeket, sétálj a cidriben, akármit csinálj nyugodtan!

nekem ez tök jól működött 2 éve. tavaly határt húztam, hogy nem megyek B családjához sem, mert kötelező szaga van, amit nope nope. de aztán valójában ennél sokkal lazábbak és szerethetőbbek, mintsem hogy meg akarjam úszni őket, úgyhogy idén szívesen megyek át pár órára. fura módon, ők az első olyan családi közösség, ahol senki nem nyomaszt hülye kérdésekkel és érzi kötelezőnek, hogy muszáj beszélgetni. ha csöndben akarsz ülni, mint egy tök, akkor ők azt hagyják. ha el akarsz bújni, mert rád tör a szorongás, mert mégiscsak 10 ember van ott rajtad kívül, akkor hagyják. igen igen kedvemre való hozzáállás.

mermiszmösz, ha addig már nem akarnék megnyilvánulni errefelé.

[szederdora]

#love

olykor-olykor belegondolok, hogy még mindig egyszerre megyünk aludni. ölelkezve alszunk el. és ölelkezve ébredünk. és hogy mennyire szeretem ezt.

[szederdora]

#lvlTired

fáradtsági szint: a vízforraló helyett az air fryerbe öntöttem a vizet a melegvizes palackból, hogy újra melegítsem.

[szederdora]

#budapest

többetekkel szeretném tisztázni: a belváros pesten van, nem budán. a széll kálmán tér nem számít belvárosnak. ahogy a kilencedik kerület sem. azért, mert komplexusos vidékiként kizárólag budán vagy hajlandó lakni, még nem leszel budai, egy végtelenségig elcsépelt poén erejéig sem.

phew, köszönöm, hogy kiadhattam, további szép napot.

[szederdora]

#perfectpuzzle

ha a homlokomat hozzányomom a macskához, akkor az ő homloka pontosan illeszkedik az én orrnyergemre, az én orrom pedig az ő orrnyergére.

[szederdora]

# :(

én úgy utálom a telexet

[szederdora]

#azokazemberek

vannak emberek (leírnám, hogy nárvisztikus, de annyira elhasználódott ez a szó, hogy most már bárki kiejti a száján, akkor hangos szemforgatások követik, hogy jaaaj mindenkire ezt mondjátok, közben az én szókincsemben eddig is benne volt, csak most van pár aluliskolázott, akiknek ez új szó és akkor dobálják ész nélkül namindegy), szóval vannak ezek az emberek, akiknek kurvára mindegy, mert nem a személy számít, hanem hogy mit tudnak tőle kapni.

van egy csodás élményem, ahogy megfigyelem egy olyan személy életét, akinek soha nem jó semmi, kierőszakolja magának a figyelmet, hanfos, sértődékeny, állandóan áldozat.

én nagyon sokáig barátkoztam ezzel a személlyel és igyekeztem apró módokon segíteni és figyeltem, hogy milyen kis szeretetmorzsákkal tudnám szebbé tenni adott napjait. mert hát ez jó barátság ilyen.

és annak ellenére, hogy ez a személyleírás tökéletesen lefedi anyámat, most mégse róla beszélek, viszont sajnos megtörtént a felismerés, hogy anyám 2.0

úgyhogy nagyon tudatosan kezdtem elengedni ezt az embert. nem volt ez kommunikálva, hogy akkor mi most már nem vagyunk barátok, csak szépen nyugodtan, de határozottan átalakult a kapcsolatunk barátiból szimpla ismerősökké. és tudjátok mi történt? semmi. adott ember simán talált magának új embert, hogy meglegyen a létszám, aki megteszi neki ugyanazokat a figyelmességi gesztusokat és szórogatja neki a kis szeretetmorzsáit.

én pedig lekövetem ezt kívülről és le vagyok nyűgözve. hogy az ilyen emberek mindig tudnak maguknak új lábtörlőket találni, hogy meglegyen a létszám, akik előtt tudják sajnáltatni magukat és az adott illető magára veszi a terheiket és igyekszik megmenteni a nárci ember életét.

a leggyönyörűbb, hogy nem lehet. mert nem akarja, hogy meg legyen mentve az élete, hiszen akkor nem lehetne áldozat tovább. és ezekben nincsen semmi új. szabályosan működő gépezet ez. csak irtó izgalmas kívülről nézni.

[szederdora]

#nagyrőköny

írok valamit, azért, hogy írjak valamit.

elgondolkodtató heteken vagyunk túl. mert túlzás nélkül ez volt a legjobb próbaidőszakom eddig. ennek ellenére is el tudtam fáradni. a nagyobb baj, hogy az utolsó napokban ez már látszódott is rajtam. amit nem szabad.

mert elfáradni szabad, de ennyire fellazulva ki is mutatni, azt semmiképp sem szabad. és emiatt még most is kellemetlenül érzem magam. ami meg nyilván az én bajom.

gondolkodtam is. azon tudok változtatni, hogy kevésbé mutassam ki, azon sajnos nem tudok, hogy ne fáradjak el és jól éljem meg. mert azt hiszem ez teljesen introvertált dolog. sok ember, egyszerre, hangosan, állandó elkalandozásokban. nehéz. és felmerült bennem, hogy alkalmas vagyok e erre a munkakörre akkor. és voltak olyan napok, amikor megijedtem, hogy a válasz: nem.

de valójában minden munkámnak voltak olyan mélypontjai, ahol kiégetett a sok ember. mert őszinte leszek, kevés dolgot viselek nehezen, mint amikor más kisajátítja az időmet. még akkor is, ha módfelett kedvelem az illetőt. de ezt, hogy valaki erőszakkal akarja mindig a figyelmet... ez nagyon nehézzé teszi. ezen kell dolgoznom.

[szederdora]

#kitty

már tavaly is akartam, csak végül nem lett belőle semmi... hogy kóbor cica menedéket csináljak a kertben, ahova a hideg elől bemenekülhetnek cicák, sünik, vagy akármilyen állatkák, akiknek menedékre van szükségük.

nem valósult meg, mert én minimum akkorát szerettem volna, ahova 10 cica kényelmesen befér, de hát se asztalos nem vagyok, se fejben nem állt össze egyébként, hogy ezt hogyan, miként és miből kéne összetákolni.

de tegnap láttam egy kóbor cicát, aki délután még elnapozgatott a hidegben, de este, mikor jöttem haza, ugyanott aludt összegombócozódva a hideg betonon a ház tövében és akkor arra gondoltam, hogy ha csak egy macskának tudok valami menedéket biztosítani, akkor azért az egyért is megéri.

úgyhogy fogtam áfonya régi, fedeles macska wc-jét, kipucolgattam, kipárnáztam, belülről leszigeteltem párnás ülőkékkel és ágyneműhuzatokkal és némi száraz eledellel együtt elhelyeztem a kertben, aztán elmentem dolgozni. aztán hazajöttem és óvatosan odakukkoltam, hogy legalább a tápra ráment e valaki.

és nem csak hogy a tápból hiányzott, de egy cica ott is gubbasztott bent :]]]]

aki jól meg is ijedt a lépteimtől és kiugrott, de csak fél méternyire én meg gyorsan megnyugtattam, hogy menjen vissza nyugodtan, az neki van kitéve, én ott se vagyok. és irtóra boldog voltam, hogy egy cica most kevésbé fázik és kevésbé éhes és nem a hideg földön kell kuporognia. :3

minden állatot meg kéne menteni, ha lehetőség volna rá. <3

[szederdora]

#detélleg

fasznak beszélsz valamiről, amiről lófaszt se tudsz.

igen. ez ��gy ennyi. ízleld.

[szederdora]

#chill

egy próbaidőszak mindenhogy nagyon terhelt időszak. az időm 70%-ka munka, a maradék 30-ban pedig le kéne hozni a magánéletet, a szociális életet, a me-time-ot, a háztartás rendben tartását és mindenek megfelelő minőségi időt tölteni áfonyával is. úgy, hogy közben idegbajt kapok, mert nem egy introvertáltnak van kitalálva, hogy heti 6 napon 10 órában folyamatosan emberek között legyen.

az ötödik napon jutottunk el S-sel oda, hogy próba után meredtünk magunk elé kiürült tekintettel: D: ez nem introvertáltataknak van kitalálva... S: erre gondoltam én is, hogy én most át tudnám aludni a telet

miközben meg minden próbaidőszak egy csoda, ahogy látsz egy új produkciót megszületni, ahogy látod a fejlődést, a honnan-hovát, a művészi játékokat... és B is mindig visszakérdez, amikor azt mondom, hogy imádom a munkámat, hogy "tényleg????". mert szegény annyit lát, hogy mocsok kimerült vagyok és feszült és terhelt. és igen. ezeket nem tudom letagadni. de színdarabok születésénél jelen lenni az valami elmondhatatlanul csodálatos dolog.

de igen, persze, korlátoz is. mert amíg ő el tudott utazni barátokkal lazulni 5 napot, addig én itthonról hiányolgatom. miközben viszont itt is tök örülök, hogy elment, mert kienged egy kicsit, és valahol tök örülök, hogy én itt ragadtam, mert így volt me-time, macska-time, háztartás-time, anélkül, hogy szétszakadnék és van egy nyugodt, chilles dóri. ajándék az emberiségnek.

és az ilyen szitukban gondolok arra, hogy ebben lenne nagy segítség a hivatalos együtt lakás. hogy nem kell matekozni, hogy ki, mikor, merre, milyen program, milyen alkalmazkodás. hanem minden mindegy, mert otthon úgyis mindig tali. milyen könnyű lett volna nem olyan pasit találni, aki túl stabilan rendezkedett be... kb egész életében a város másik felére. de hát ha ő volt cuki.

és akkor próbálom elhessegetni a gondolatok, hogy milyen ómen ősszel költözést tervezgetni újév környékére... mert az legutóbb is milyen faszán sült el! ja, nem...

pedig még szükségem van egy karácsonyra wekerlén. a gőzgombóccal. és az adventi naptáras ablakokkal. meg az egész wekerlei hangulattal. mert hát azért persze, imádok itt lakni. és nagyon furcsa elképzelni, hogy bérlők lakjanak az ÉN lakásomban. ők használják a konyhabútort, amit én terveztem ide. éljenek a kis kialakított otthonomban. de már nem fog el akkora szorongással, mint pár hónapja, amikor először merült ez fel futólag.

különben is, amíg áfonya ott van, addig minden jó.