szederdora

[szederdora]

#miszmösz

miért nem óhajtok a családommal karácsonyozni című előadásunk következik. helyezkedjenek el kényelmesen, szippantsanak a rumos kakaójukból.

adva van 4 ember, akik 33 éve nem tudják feldolgozni, hogy amíg ők harsány extrovertáltak, én apukámra ütő jóféle introvertált vagyok. két mondatuktól lefáradok és 3 hónapig kéne regenerálódnom egy szanatóriumban, nemhogy még órákat töltsek velük.

plusz óriási erőfeszítésembe kerül, hogy a semmitmondó beszélgetős köröket fussam. nem érdekel, hogy a lajoska mit csinált 1984. karácsonyán, meg hogy a szomszéd pista lánya hányadik férjét fogyasztja. az őszinte válaszom bármelyik mondatuk harmadik szavánál az lenne, hogy nem érdekel, kérlek maradj csöndben. és mosolyogva, csöndben, bejglit falatozva tudnám nézni a reszkessetek betörőket.

de a kedvencem, hogy ha nem reagálok lelkesen minden szar sztorira, amit 56szor hallottam, vagy olyan történetekre no name emberekről, amik tényleg egyáltalán nem érdekelnek és semmiféle poén faktort nem találok benne, akkor megsértődnek.

a karácsonynak nem erről kell szólnia, my dear children. arról kell szólnia, hogy olyanokkal legyél, akik értenek, ahol jól érzed magad, szabadnak érzed magad, önmagad lehetsz, elfogadnak. ha pedig ez azt jelenti, hogy 3 napig egyedül vagy otthon, akkor rohadtul maxold ki, zabálj sokat, nézz hülye műsorokat, jó filmeket, sétálj a cidriben, akármit csinálj nyugodtan!

nekem ez tök jól működött 2 éve. tavaly határt húztam, hogy nem megyek B családjához sem, mert kötelező szaga van, amit nope nope. de aztán valójában ennél sokkal lazábbak és szerethetőbbek, mintsem hogy meg akarjam úszni őket, úgyhogy idén szívesen megyek át pár órára. fura módon, ők az első olyan családi közösség, ahol senki nem nyomaszt hülye kérdésekkel és érzi kötelezőnek, hogy muszáj beszélgetni. ha csöndben akarsz ülni, mint egy tök, akkor ők azt hagyják. ha el akarsz bújni, mert rád tör a szorongás, mert mégiscsak 10 ember van ott rajtad kívül, akkor hagyják. igen igen kedvemre való hozzáállás.

mermiszmösz, ha addig már nem akarnék megnyilvánulni errefelé.

[szederdora]

#love

olykor-olykor belegondolok, hogy még mindig egyszerre megyünk aludni. ölelkezve alszunk el. és ölelkezve ébredünk. és hogy mennyire szeretem ezt.

[szederdora]

#lvlTired

fáradtsági szint: a vízforraló helyett az air fryerbe öntöttem a vizet a melegvizes palackból, hogy újra melegítsem.

[szederdora]

#budapest

többetekkel szeretném tisztázni: a belváros pesten van, nem budán. a széll kálmán tér nem számít belvárosnak. ahogy a kilencedik kerület sem. azért, mert komplexusos vidékiként kizárólag budán vagy hajlandó lakni, még nem leszel budai, egy végtelenségig elcsépelt poén erejéig sem.

phew, köszönöm, hogy kiadhattam, további szép napot.

[szederdora]

#perfectpuzzle

ha a homlokomat hozzányomom a macskához, akkor az ő homloka pontosan illeszkedik az én orrnyergemre, az én orrom pedig az ő orrnyergére.

[szederdora]

# :(

én úgy utálom a telexet

[szederdora]

#azokazemberek

vannak emberek (leírnám, hogy nárvisztikus, de annyira elhasználódott ez a szó, hogy most már bárki kiejti a száján, akkor hangos szemforgatások követik, hogy jaaaj mindenkire ezt mondjátok, közben az én szókincsemben eddig is benne volt, csak most van pár aluliskolázott, akiknek ez új szó és akkor dobálják ész nélkül namindegy), szóval vannak ezek az emberek, akiknek kurvára mindegy, mert nem a személy számít, hanem hogy mit tudnak tőle kapni.

van egy csodás élményem, ahogy megfigyelem egy olyan személy életét, akinek soha nem jó semmi, kierőszakolja magának a figyelmet, hanfos, sértődékeny, állandóan áldozat.

én nagyon sokáig barátkoztam ezzel a személlyel és igyekeztem apró módokon segíteni és figyeltem, hogy milyen kis szeretetmorzsákkal tudnám szebbé tenni adott napjait. mert hát ez jó barátság ilyen.

és annak ellenére, hogy ez a személyleírás tökéletesen lefedi anyámat, most mégse róla beszélek, viszont sajnos megtörtént a felismerés, hogy anyám 2.0

úgyhogy nagyon tudatosan kezdtem elengedni ezt az embert. nem volt ez kommunikálva, hogy akkor mi most már nem vagyunk barátok, csak szépen nyugodtan, de határozottan átalakult a kapcsolatunk barátiból szimpla ismerősökké. és tudjátok mi történt? semmi. adott ember simán talált magának új embert, hogy meglegyen a létszám, aki megteszi neki ugyanazokat a figyelmességi gesztusokat és szórogatja neki a kis szeretetmorzsáit.

én pedig lekövetem ezt kívülről és le vagyok nyűgözve. hogy az ilyen emberek mindig tudnak maguknak új lábtörlőket találni, hogy meglegyen a létszám, akik előtt tudják sajnáltatni magukat és az adott illető magára veszi a terheiket és igyekszik megmenteni a nárci ember életét.

a leggyönyörűbb, hogy nem lehet. mert nem akarja, hogy meg legyen mentve az élete, hiszen akkor nem lehetne áldozat tovább. és ezekben nincsen semmi új. szabályosan működő gépezet ez. csak irtó izgalmas kívülről nézni.

[szederdora]

#nagyrőköny

írok valamit, azért, hogy írjak valamit.

elgondolkodtató heteken vagyunk túl. mert túlzás nélkül ez volt a legjobb próbaidőszakom eddig. ennek ellenére is el tudtam fáradni. a nagyobb baj, hogy az utolsó napokban ez már látszódott is rajtam. amit nem szabad.

mert elfáradni szabad, de ennyire fellazulva ki is mutatni, azt semmiképp sem szabad. és emiatt még most is kellemetlenül érzem magam. ami meg nyilván az én bajom.

gondolkodtam is. azon tudok változtatni, hogy kevésbé mutassam ki, azon sajnos nem tudok, hogy ne fáradjak el és jól éljem meg. mert azt hiszem ez teljesen introvertált dolog. sok ember, egyszerre, hangosan, állandó elkalandozásokban. nehéz. és felmerült bennem, hogy alkalmas vagyok e erre a munkakörre akkor. és voltak olyan napok, amikor megijedtem, hogy a válasz: nem.

de valójában minden munkámnak voltak olyan mélypontjai, ahol kiégetett a sok ember. mert őszinte leszek, kevés dolgot viselek nehezen, mint amikor más kisajátítja az időmet. még akkor is, ha módfelett kedvelem az illetőt. de ezt, hogy valaki erőszakkal akarja mindig a figyelmet... ez nagyon nehézzé teszi. ezen kell dolgoznom.

[szederdora]

#kitty

már tavaly is akartam, csak végül nem lett belőle semmi... hogy kóbor cica menedéket csináljak a kertben, ahova a hideg elől bemenekülhetnek cicák, sünik, vagy akármilyen állatkák, akiknek menedékre van szükségük.

nem valósult meg, mert én minimum akkorát szerettem volna, ahova 10 cica kényelmesen befér, de hát se asztalos nem vagyok, se fejben nem állt össze egyébként, hogy ezt hogyan, miként és miből kéne összetákolni.

de tegnap láttam egy kóbor cicát, aki délután még elnapozgatott a hidegben, de este, mikor jöttem haza, ugyanott aludt összegombócozódva a hideg betonon a ház tövében és akkor arra gondoltam, hogy ha csak egy macskának tudok valami menedéket biztosítani, akkor azért az egyért is megéri.

úgyhogy fogtam áfonya régi, fedeles macska wc-jét, kipucolgattam, kipárnáztam, belülről leszigeteltem párnás ülőkékkel és ��gyneműhuzatokkal és némi száraz eledellel együtt elhelyeztem a kertben, aztán elmentem dolgozni. aztán hazajöttem és óvatosan odakukkoltam, hogy legalább a tápra ráment e valaki.

és nem csak hogy a tápból hiányzott, de egy cica ott is gubbasztott bent :]]]]

aki jól meg is ijedt a lépteimtől és kiugrott, de csak fél méternyire én meg gyorsan megnyugtattam, hogy menjen vissza nyugodtan, az neki van kitéve, én ott se vagyok. és irtóra boldog voltam, hogy egy cica most kevésbé fázik és kevésbé éhes és nem a hideg földön kell kuporognia. :3

minden állatot meg kéne menteni, ha lehetőség volna rá. <3

[szederdora]

#detélleg

fasznak beszélsz valamiről, amiről lófaszt se tudsz.

igen. ez így ennyi. ízleld.

[szederdora]

#chill

egy próbaidőszak mindenhogy nagyon terhelt időszak. az időm 70%-ka munka, a maradék 30-ban pedig le kéne hozni a magánéletet, a szociális életet, a me-time-ot, a háztartás rendben tartását és mindenek megfelelő minőségi időt tölteni áfonyával is. úgy, hogy közben idegbajt kapok, mert nem egy introvertáltnak van kitalálva, hogy heti 6 napon 10 órában folyamatosan emberek között legyen.

az ötödik napon jutottunk el S-sel oda, hogy próba után meredtünk magunk elé kiürült tekintettel: D: ez nem introvertáltataknak van kitalálva... S: erre gondoltam én is, hogy én most át tudnám aludni a telet

miközben meg minden próbaidőszak egy csoda, ahogy látsz egy új produkciót megszületni, ahogy látod a fejlődést, a honnan-hovát, a műv��szi játékokat... és B is mindig visszakérdez, amikor azt mondom, hogy imádom a munkámat, hogy "tényleg????". mert szegény annyit lát, hogy mocsok kimerült vagyok és feszült és terhelt. és igen. ezeket nem tudom letagadni. de színdarabok születésénél jelen lenni az valami elmondhatatlanul csodálatos dolog.

de igen, persze, korlátoz is. mert amíg ő el tudott utazni barátokkal lazulni 5 napot, addig én itthonról hiányolgatom. miközben viszont itt is tök örülök, hogy elment, mert kienged egy kicsit, és valahol tök örülök, hogy én itt ragadtam, mert így volt me-time, macska-time, háztartás-time, anélkül, hogy szétszakadnék és van egy nyugodt, chilles dóri. ajándék az emberiségnek.

és az ilyen szitukban gondolok arra, hogy ebben lenne nagy segítség a hivatalos együtt lakás. hogy nem kell matekozni, hogy ki, mikor, merre, milyen program, milyen alkalmazkodás. hanem minden mindegy, mert otthon úgyis mindig tali. milyen könnyű lett volna nem olyan pasit találni, aki túl stabilan rendezkedett be... kb egész életében a város másik felére. de hát ha ő volt cuki.

és akkor próbálom elhessegetni a gondolatok, hogy milyen ómen ősszel költözést tervezgetni újév környékére... mert az legutóbb is milyen faszán sült el! ja, nem...

pedig még szükségem van egy karácsonyra wekerlén. a gőzgombóccal. és az adventi naptáras ablakokkal. meg az egész wekerlei hangulattal. mert hát azért persze, imádok itt lakni. és nagyon furcsa elképzelni, hogy bérlők lakjanak az ÉN lakásomban. ők használják a konyhabútort, amit én terveztem ide. éljenek a kis kialakított otthonomban. de már nem fog el akkora szorongással, mint pár hónapja, amikor először merült ez fel futólag.

különben is, amíg áfonya ott van, addig minden jó.

[szederdora]

#nobodywantsthis

az első részben nyünyögtem, hogy tinikorom legfőbb szerelme, egy generáció seth cohenje visszatért. mert olyan, mintha igazából az ő felnőtt napjait követnénk tovább. és bocs, de adam brodyt nem lehet nem imádni. de a negyedik résznél azt mondtam, hogy remélem az lesz a vége, hogy nem működik nekik. és ezt most nem tudom megmagyarázni.

[szederdora]

#shitparenting

irigylem az olyan embereket, akiknek a szülei nem a "le kell törni a szárnyaidat, különben a fejünkre nősz" elvet követték és ezért felnőtt korukra sokkal simulékonyabbak lettek és nincs leküzdhetetlen késztetésük, hogy minden helyzetben érvényesítsék magukat.

[szederdora]

#alone

sóhajtozok. a macska pihe-puha pocakjára hajtom a fejem és hallgatom, ahogy dorombol. finoman megszorítom a tappancsát. közben arra gondolok, hogy ha ebben a percben megszűnhetnék létezni, azzal mennyire ki tudnék békülni.

nem agyalni tovább. nem szorongani tovább. nem kettesben maradni azzal a feldolgozatlan érzéssel, hogy teljesen egyedül vagyok. a héten ezt megint kimondtam a pszichomnál és most valahogy sokkal jobban fájt, mint ezelőtt. lazán megrántom a vállamat általában, hogy ez van, megoldom. de ezen a héten erőtlen lettem ettől a vallomástól. nem tudom miért. eddig se volt jobban családom. ezután se lesz. most mégis jobban ütött az egyedül.

[szederdora]

#esküvőkbe

D: szeress már egy kicsit... B: fotózkodni? D: nem, engem B: téged nagyon szeretlek! D: akkor a kedvemért bírd ki a fotózást is

avagy amikor szétfagyva várakozol, hogy haladjon a fotózás. és ez panaszkodásnak hangzik, de valójában nem az. mert minden meseszerű és csodaszép volt, csak nagyon fáztunk már. :(

de látni férjhez menni valakit, akit 16 éves kora óta ismersz, az mindig megható. és egészen más hangulat, ha te vagy az idősebb. mert amikor végignéztem a velem egyidős barátnőm esküvőjét, akivel 14 éves korunk óta ismerjük egymást, az teljesen máshogy volt megható, mint amikor egy fiatalabb barátnőt nézel. sokkal inkább anyáskodóan megható. <3

és ha már anyáskodás. az elmúlt hetekben rám törő szorongás, amit a környezetemben lévő rohamosan szaporodó terhes nők váltanak ki belőlem, most végre értelmet nyert. mármint rájöttem a szorongásom magjára. eddig azt hittem, hogy csak simán nem érzem biztonságban magam. valójában nem vagyok készen. nem az a valódi félelmem, hogy "ha elhagynak gyerekkel akkor egyedül maradok", hanem hogy nem vagyok még annyira meggyógyulva a gyerekkori és tinikori szarságaimból, hogy ne legyek pöcsfej anya. mert találkoztam most egy példával, hogy milyen anya NEM akarok lenni, és ahogy néztem, helyreállt minden. nem akarok olyan anya lenni, akinek a gyerek egy eszköz az életében. egy eszköz, amivel igazolja, hogy ő már mennyire felnőtt. egy eszköz, amivel visszaigazolásokat gyűjt, hogy ő mennyire jó ember, jó anya, mennyire gondoskodó, mennyire figyelmes, mennyire szeret, stb. egy eszköz, akivel versengesz már egészen pici korától kezdve. és egy eszköz, akinek az életének minden momentumát arra használod, hogy saját magadra tereld vele a szót és a figyelmet. mert nincs feldolgozva, hogy te nem voltál elismerve, kellően szeretve, nem kaptál elég figyelmet, nem voltak soha elfogadva az értékeid, stb stb stb, ezért mindent elveszel most a gyerektől és arra használod, hogy rajta és az ő életén keresztül gyájtsd be ezeket. szóval ha csinálsz egy videót, amiben a gyereked odafut hozzád és megölel, és te végig a kamerát nézed és azt figyeled, hogy jól mutattok e és látszik e, hogy te mennyire ölelgetős anya vagy... ehm... ne csináld ezt, kérlek.

ha ilyen anya lennék, akkor nagyon nagyon el lennék keseredve. és nem tudom, hogy ilyen lennék e, de azt érzem, hogy nekem is feldolgozatlan még sok szál az életemben. addig pedig nem kísérleteznék.

ilyesmi gondolataim voltak. miközben egy tényleg minden pillanatában gyönyörű lagzin vehettem részt <3

[szederdora]

#tüdőgyulladás

a köhögésem nekem is netto 2,5-3 óra alvásokat engedélyez éjszaka, azt is darabokban, ezért h legalább B-t ne szívassam túlságosan, a csúcsponton kiköltözök a kanapéra csöndes halált halni. és akkor sírok, mert fáj mindenem, sírok, mert hányás-szerűen szakad ki a tüdőm a helyéből, és sírok, mert B-t akarom ölelgetni, de szararcság szétcseszni az ő pihenését is, ha már egyszer ő kel órára...

és aztán arra gondoltam, hogy amikor rákoalázok és átölelem a derekát, ő meg félálomban megfogja a kezem, felhúzza és odaszorítja a mellkasára majd horkol tovább, az az egyik legawwwbb pillanat még így lassan két év után is.

[szederdora]

#adhd

vettem egy könyvet az adhd-ról. mert felmerült bennem, hogy érintett lehetek. nem egy kétségbeesés volt. nem akarom magam kötelező jelleggel diagnosztizálni. nem akarom bizonygatni, hogy nekem aztán biztos ez van. biztosan nem vagyok szélsőséges klinikai eset.

de igen, vannak tulajdonságaim, amiket nem értek ésvagy nem szeretek, mert gátolnak munkában/magánéletben/emberi kapcsolatokban, ezért szeretnék rajta változtatni. ehhez leginkább érteni szeretném és leginkább magamat.

ehhez képest a könyvet olvasgatva random környékeztek meg emberek és vágták oda, hogy "hát neked aztán biztos nincs adhd-d" vagy "jaaaj ma már mindenki adhd-snak mondja magát".

én pedig ülök csöndben. mert nem értem. első körben azt, hogy miafaszomközödvanhozzá. másodkörben azt, hogy miért nem foglalkozhatok magammal? nem úgy járom körbe a témát, hogy héé hóó kurva szpesöl vagyok, utat az adhd-snak és tessék kivételezni.

de igen, a rövidtávúm az lényegében kuka. igen, beszélgetés közben én másodperceken belül kizoomolok és kezdek el futtatni 5-8 másik gondolatmenetet. igen, én nem tudok egyhelyben ülve nézni filmet vagy sorozatot, mert hamar unatkozni kezdek/ rákeresek a neten a színészekre, a cselekményre - és minden hivatkozásra, amibe útközben belefutok. nem tudok hamar elaludni, mert a feladatim pörögnek a fejemben és szorongok rajtuk, ezért lábrázogatással altatom magam. állandóan tele van a fejem, folyton zsizsegek. mindenbe belekezdek, semmit se fejezek be. vagy hiperfókusz van, vagy nulla odaszánás. stb stb stb. amik igen, jellemzőek az adhd-ra. és egyébként kurvasok emberre. szóval hogy nem értem a hozzáállást, mintha azt mondtuk volna, hogy a világon csak 3,5 millió embernek szabad ilyen betegségben szenvedni, úgyhogy csak a nagyon szélsőségeseket számoljuk el így. akinek nem klinikai, az meg rohadjon el, eszébe se jusson.

pont a héten meséltem arról a pszichomnak, hogy mennyire hányok attól, hogy mindig tettetni kell azt, amit a tömeg képvisel, különben kinéznek és lehurrognak. és bazdmeg ha a tömeg nem akar ilyesmivel foglalkozni, akkor te se merjél. faszom. komolyan már úgy unom ezeket...