#nagyon fontos hírek

[enk1du]

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

[brgzmpff]

Megerkezett Franciaorszag legtavolabbi csucskebe Rodics Marko lenyugozo munkaja, a Kossuth 72. Es a vevo nagyon jo kerdesekkel jelentkezett es boldog. De nem ertettem, hogy mikent kerult a kepbe, es megirta, hogy a Pulpbrother anyag kapcsan talalt rank es azt irta, hogy szerinte nagyon fontos, amit csinalok🥹 nagyon nagyon fura erzes egy ennyire tavoli es ismeretlen embertol egy ennyire kedves visszajelzes🥹

[brgzmpff]

RANDOM RAJZKÖR minden pénteken 5-9-ig!!!!

@startgaleriabudapest

"I cant draw" then do it bad who gives a fuck.....

[megtudommagyarazni]

Rückwärts

A kamionos munkának az egyik fontos (és látványos) skillje a tolatás. Kívülállónak néha leesik az álla, pedig ugyanúgy tanulható, mint mondjuk egy péknél, hogy mennyi liszthez mennyi élesztőt tesz, vagy egy irodában dolgozónak excellel bűvészkedni. Nyilván érzék, térlátás, ügyesség kell hozzá, de nem egy vasporral kivert feketemágia. Persze, a sokéves gyakorlat szükségeltetik a gördülékeny végrehajtáshoz, az elején évekig magam is többször kiugráltam megnézni, hol tart a pót vége, pláne, ha szar szögben, szűk helyre, sötétben, hóviharban kellett gépészkedni, de most 40 év után is szinte bárhová betennék egy 13,6-os pótot.

Marseille-be vittem motyót Roskildéből (DK), valami fenntartható energiáról szóló expo volt. Renault Magnummal, Mack motorossal jártam akkoriban, imádtam. Ajtótól ajtóig felegyenesedve lehetett sétálni benne, beforgatható ülések, motoros függönyök, ágyból vezérelhető rádió meg tetőablak, külön italhűt�� a sofőrülés mellett, pár mozdulattal széthajtható ágy, hatalmas asztal, úgynevezett 'konferencia-fülke' (egyszer majd talán a kamiontípusokról is írok, koptattam jópárat). Már a bevezető út is para volt, egy idő után térköves sétányon mentem, szemben, közel a városháza, kétoldalt belógó fák. A csarnok bejárata is igen passzentos volt. Már vártak, leraktak hamar, jó szűk hely volt. Félreálltam üresen, vártam a visszfuvart. Megérkezett egy lengyel is, új FH Volvo, vadi új Kässbohrer pót. Forgolódott egy darabig, névtábláján "Paweł" állt. Fiatal srác volt, sejtettem, hogy annyira nem penge még. Az úttörő ahol tud, segít, kérdeztem tőle, hogy 'Pomoc?', 'Nie, dziękuję'. 'Dobry.'

Valamikor nagyon szerettem a lengyeleket, Lengyelországot. A fura de szép 70-es években intellektuális kalandszámba ment kivonatozni, kistoppolni Krakkóba, mindig volt valami jazzfesztivál. A dollárboltban (asszem Pewex) megvettük a Colgate fogkrémet, meg 5 nyugatnémet márkáért a laposüveges High&Dry gint, este összegyűltünk a főtéren a szökőkútnál, ha volt, akkor mentünk a jazzkoncertre. Odafelé a vonaton (gőzmozdony, baszod!) éjszaka mentek a hírek, állítólag holnap ott lesz a Namyslowski, talán a Garbarek is, meg ilyenek! Meg a sok gyönyörű búzaszőke, kékszemű lengyel csaj, ahh. Aztán teltek-múltak az évek, a lengyel sofőrök, mikor rászabadultak az unióra, a szakma legalja lettek, kulturálatlan, erőszakos, primitív köcsögök (tisztelet a kivételnek), sok helyről ki is tiltották őket, német autohofból, de az ír kikötöben, Rosslareban is volt a falu elején tábla, áthúzott PL-el.

Pawel nekiállt. Első nekifutásból letarolt két neonzöld műanyag terelőbabát, aztán erővel próbálta, a bejáratnál lévő sín szélességjelzőnek nekidurrantott, az új pót aláfutás-gátlója panaszosan megnyekerdült. Többszöri előre-hátra tolatás után annyit tudott felmutatni, hogy meglökött egy nagy zöld kerekes szemétkonténert, amely lassan nekigurult egy ott parkoló suv-nak, majd a ponyva jobb oldalát akasztotta meg egy formára vágott fával, úgy 3 méternyi szakadást vágva a zsír új ponyván, aztán a túlságosan betört traktorról a töltő légkábel beleakadt a pót első sarkába, hatalmas süvítéssel távozott a levegő, mikor visszavette.

Ennyi elég is volt a műsorból, megjött a kommunikátorra a felrakó, valahol nem messze, talán Aubagne-ban raktam dél-olaszt. Milyen érdekes a véletlen, a lengyellel legközelebb ott, Bari mellett találkoztam, ugyanazt a cuccot hozta, ugyanonnan. Ott viszont nem vártam, az is szűk hely volt, és már ismertem a repertoárját, üresen kerestem helyet a hosszú hétvégére, közel a tengerparthoz.

[onsieluenkeli]

🇺🇸 Amerikában amióta elkezdődött ez a választási év, szinte minden egyes hónapban jönnek ki rejtett homofób konzervatív lelkészekről out hírek.

Köszönettel az LMBTQ és az abortusz ellenes törvényeknek. Azt mondják, hogy az elmúlt 30 évben nem volt annyi botrányos hír, kihullott csontváz, felszakadt trauma a republikánusoknál, mint most az idén.

👏🏻👏🏻👏🏻 és ezt mind maguknak köszönhetik.

.

Én is mindig szomorúságot érzek, de nem az ilyenekkel kapcsolatban, hanem azokra gondolok akiket megbántottak, és akiknek végtelenül nagy sebeket, és szégyenérzetet okoztak. Azokra gondolok, akiknek ők tennék tönkre az életüket.

Érdekesség

Régen a Pinkvanillán létezett egy nagyon jó kis LMBTQ társaság, tele értelmiségiekkel. Voltak fent művészek, tanárok, sőt még pszichológusok is. Mivel álnéven használták a fórumot, ezért mindenki sokkalta felszabadultan írogatott be, és számtalan hasonló és fontos témát hoztak fel. Szerettem olvasgatni.

Egyszer, egy hasonló botránykor például többen gondolták úgy, hogy nem minden Pap, Politikus, és Férj félelemből rejtőzködő. Habár akadhatnak olyanok is, de vannak akik tényleg identitás zavarosak. Vannak akik tényleg azt hiszik a feleségük, és a házasságuk miatt, hogy csak "eltévedtek", és vannak akik ezt inkább perverziónak gondolják. És igen, létezhetnek közöttük például Borderlineosok, Nárcisztikusak, bántalmazottak is.

Lehetne film róluk, de az nem lenne olyan könnyű, mint elsőre gondolnánk...

.

[paralea]

**13. Fejezet: Egy Régi Barát**

A nap már kezdett lemenni, amikor Xavier és Lili otthon, a frissen berendezett baba szobájában készültek az esti rutinra. A város fényei egyre inkább világítani kezdtek, és az esti csend egyfajta megnyugtató hangulatot árasztott a penthouse-ban.

Hirtelen csengettek az ajtón, és Xavier kíváncsian nézett Lili felé, aki éppen a baba szobáját rendezgette. Xavier ajtót nyitott, és egy régi barát, Oliver állt az ajtóban, akit hosszú évek óta nem látott.

„Oliver! Ezt nem hiszem el!” – mondta Xavier, és barátját a szobába invitálta.

Oliver, egy magas, jókedvű férfi, aki mindig is könnyedén elnyerte mások szimpátiáját, belépett a lakásba, és azonnal megölelte Xavier-t. „Hát te meg hogy vagy? Nagyon rég nem találkoztunk!”

„Ó, rég volt! Jól vagyok, köszönöm. Mi szél hozott ide?” – kérdezte Xavier, miközben Oliver-t a nappaliba vezette.

„Úgy alakult, hogy Budapestre jöttem egy konferenciára, és eszembe jutott, hogy megkereslek. Hallottam a nagy híreket – gratulálok az új jövevényhez!” – mondta Oliver, miközben elismerően nézett Lili-re, aki az előszobába lépett, és szívélyesen üdvözölte őt.

„Köszönjük! Nagy öröm számunkra, hogy végre itt van.” – válaszolta Lili, miközben kezet fogott Oliver-rel. „Minden rendben van, csak a baba érkezését várjuk.”

Az este folytatásaként Xavier és Lili meghívták Oliver-t vacsorázni, és a beszélgetések hamarosan régi emlékek felidézésére és friss hírek megosztására terelődtek. Oliver elmesélte, hogy milyen jól haladnak a dolgai a munkahelyén, és hogyan alakult az élete az utóbbi években. Xavier is mesélt az utolsó hónapok kihívásairól és örömeiről, valamint arról, hogyan készülnek a baba érkezésére.

A vacsora után Xavier felmutatta Oliver-nek a frissen berendezett baba szobát. Oliver elismerően bólintott, és elmondta, mennyire szép és jól megtervezett a helyiség. „Nagyon ügyes vagy – biztos vagyok benne, hogy a baba is imádni fogja itt lenni” – mondta Oliver.

Ahogy az este végéhez közeledett, Xavier és Lili érzékelték, hogy a régi barát látogatása egy különleges pillanat volt. Oliver nemcsak régi emlékeket idézett fel, hanem egyfajta kapcsolatot is teremtett a múlt és a jelen között. A találkozás emlékeztette őket arra, hogy bár az életük új irányba fordult, a régi kapcsolatok és barátságok továbbra is fontosak maradnak.

Mielőtt Oliver elindult volna, Lili és Xavier köszönetet mondtak neki az esteért, és megígérték, hogy tartják a kapcsolatot a jövőben is. Az ajtóhoz vezető úton Oliver megállt, és egy utolsó kedves mosollyal búcsúzott: „Nagyon örülök, hogy láttalak titeket. Sok boldogságot kívánok az új családtaghoz!”

Ahogy Oliver távozott, Xavier és Lili visszatértek a nappaliba, és az este eseményeit gondolták át. A régi barát látogatása, az új és a régi kapcsolatok összeolvadása emlékeztette őket arra, hogy az élet folyamatosan változik, de a szeretet és a barátság mindig megmarad. A baba érkezéséhez közeledve egy új fejezet kezdődött, de az előző fejezetek emlékei és baráti kapcsolatai továbbra is fontos részét képezték az életüknek.

[brgzmpff]

Nem sírok. Mert nem tudok. Szar napjaim vannak nagyon, de ezt még így is felfogom.

Ez a csomag fogadott minket a galériában. A közös képviselő is aggódva hívott, a főmunkatárs asszony is meglepődött.

Megvartuk a bontást a beerkezesemmel.

Váli Dezsőtől ajándékot kapni, kimondhatatlan érzés.

Köszönöm, kedves Deske. Jobbulást.

[kedvesmajam]

minden rendben van

reggel voltam a pszichológusnál. kérdezett a pszichiátriai ambuláns lapomról, beszélgettünk arról, milyen mostani tüneteket tudok meghatározni, sikerült jobban megfogalmazni, mit is szeretnék. jeleztem, hogy nehezen viselem a bizonytalanságot, hogy dolgozunk-e együtt. megint a kezembe adta azt a rezgő valamit. beszéltünk a stabilitásról is, ami nekem is központi témám volt a héten. meséltem neki pár dolgot, ami kapcsolódott a felvetett témákhoz. abban maradtunk, hogy elkezdünk együtt dolgozni. érzi, hogy sok traumám van, így most a stabilitás megteremtése lesz a fókuszban, tanít gyakorlatokat, aztán meglátjuk, érzelmileg mennyire vagyok terhelhető és el tudunk-e indulni a traumafeldolgozás vonalán. az nehéz kicsit, hogy nem látom, hosszútávon vállal-e, de arra koncentrálok, hogy ez a hozzáállás nagyon szakmai és biztonságot jelent nekem és majd idővel kiderül, készen állok-e. adott házi feladatot, amivel majd nagyon vigyázok, mert mélyre lökhet. van rá két hetem, mert jövő héten nem tudok menni, igyekszem majd megtalálni azt az időt, mikor készen állok foglalkozni vele. és nem akarom feltétlen az egészet megcsinálni, csak annyit, amennyit elbírok

a melóban alig csináltam valamit. egyszerűen annyira meleg van az irodámban, hogy túlélni próbáltam. jött a lakó, akivel sakkozni szoktunk. hármat játszottunk, hármat vesztettem. de voltak jó lépéseim és élvezem, hogy forog az agyam, abszolút a szociális munka eszközének tartom a sakkot

délután mentem B-hez. nem tudtam, mi vár rám, úgyhogy kértem, azzal kezdje, milyen döntésre jutottak. folytathatjuk a konzultációt, megszorításokkal. B értékeli a józanságomat, látja a fejlődést, főleg a kezdetekhez képest, de a mostani pár hétben is, fontos lépésnek tartja, hogy traumaterápiába kezdtem. utóbbival kapcsolatban elmondtam, hogy ez még így nem teljesen igaz, de nem is alaptalan állítás. a konzultáció központjában a visszaesés megelőzése és a felépülés áll, a terápiába tartozó dolgok kimaradnak. amennyiben visszaesek, rehabba gondozás maradhat csak. a folyamatnak vége lesz, mert szakmailag így helyes. mindez számomra teljesen rendben van. kértem, hogy a gondozási szerződést is gondoljuk majd át. a fennmaradó időben meséltem az edzések sikerélményeiről, a filmessel való találkozásról és részletesen elmeséltem a múlt heti krízist. sosem meséltem még ilyet, B is "meglepődött", javasolta, hogy gondolkozzak el azon, miért érte el mégis elutaznom, mit tanultam a krízis kezeléséből. ami nagyon jó volt, s B is kiemelte, mennyiszer mondtam azt, hogy tudatosan csináltam valamit

este elmentem edzésre. nem is fordult meg a fejemben, hogy nem megyek. mondjuk ez a fullasztó meleg elég hervasztó volt. a bemelegítéskor mind a három török felállást 14 kilóval csináltam. a köredzésben volt két ismeretlen gyakorlat, de az edző simán nem akadt fel ezen, útközben megmutatta. utána jött a zseniális teknős és a truster kombó. előbbi 5ös tárcsával, utóbbi már 10essel. a teknősben eléggé kifulladtam, kevés volt a pihenőidő. meglepő módon az jutott eszembe, hogy imádkozzak, különben nem lesz erőm végigcsinálni. viszont annyira küzdöttem, hogy két szó jutott csak eszembe. már edzés közben is elég büszke voltam magamra, élveztem, ahogy csorog rólam a veríték. tényleg nagyon jó volt, hogy a jó hírek után fizikailag is kihajthattam magam. igazi meló volt minden szinten

tegnap nem volt falásrohamom, viszont a mai nap átcsúszott éhezésbe

bár a múlt heti krízis nagyon bizonytalanná tett és alapjaimban ingatott meg, ma azt éltem meg, hogy stabil vagyok a józanságban. persze az könnyebbséget jelentett, hogy a két fontos helyről nem kaptam elutasítást és támogatással haladhatok a teljesebb élet felé

[csajokamotoron]

10+1 legolvasottabb cikk a Csajokamotoron.hu oldalon 2023-ban

Év végén itt az összegzések és a tanulságok levonásának ideje. Az, hogy milyen tartalmakra voltak legkíváncsibbak az olvasóink,melyek azok az ügyek,amik leginkábbmegmozgatják a motoros közösséget, mindig nagyon tanulságos. Nézzük, mik voltak ezek 2023-ban! Engem őszintén elszomorítanak a szomorú hírek. Amennyire lehet, próbálom kerülni a rossz hírek megosztását is az oldalon. Azonban bannakolyan esetek, amikor ez elkerülhetetlen. Minden elhunyt motorosért kár, és mindenkiért ugyanúgy megdobban a szívem. Azonban ha egy motoros nőt, egy motoros anyukát veszítünk el, az szinte sokkol. És persze ezt nem lehet "eltusolni", muszáj hírt adni róla. Így volt ez a fiatalon elhunyt Csibi esetében is, aki ráadásul 4 árvát hagyott hátra. A motorosok összefogtak, hogy segítsenek a gyerekeknek, akik anya nélkül maradtak. 1. Búcsúzzunk motoroshoz méltóan Csibitől! https://csajokamotoron.hu/bucsuzzunk-motoroshoz-meltoan-csibitol/ Ugyancsak egy összefogásról szóló hír volt, ami a második legtöbb olvasót hozta az oldalra. A Dodor békés visegrádi piknikjére felhívó cikkünk lett a második legolvasottabb 2023-ban. 2. A motorosok szombaton békésen piknikeznek a visegrádi tiltó táblánál https://csajokamotoron.hu/a-motorosok-szombaton-bekesen-piknikeznek-a-visegradi-tilto-tablanal/ A harmadik helyen ismét egy Csibi gyermekeinek támogatására felhívó cikk áll. Jó látni, hogy a motorosokat meg lehet mozdítani a fontos ügyek kapcsán. 3. A motoros barátok támogatják a rákban elhunyt Csibi négy gyermekét https://csajokamotoron.hu/a-motoros-baratok-tamogatjak-a-rakban-elhunyt-csibi-negy-gyermeket/ Egy fontos téma, ami sokaknak hasznos lehet. Valószínűleg elsősorban nem motorosok olvasták ezt a cikket a motoros jogosítvány kategóriákról, hiszen akinek már van jogosítványa, annak tudnia kell, hogy mire szól. Viszont azoknak, akik még csak most tervezik a jogosítvány szerzést, haszosak lehetnek ezek az információk a megfelelő jogosítvány-kategória kiválasztásához. 4. Milyen járműveket vezethetsz az egyes motoros jogosítvány-kategóriákkal? – INFOGRAFIKA https://csajokamotoron.hu/milyen-jarmuveket-vezethetsz-az-egyes-motoros-jogositvany-kategoriakkal-infografika/ A motoros csajok történetei évek óta nagy népszerűségnek örvendenek. Sokak számára inspiráló, hogy mások hogy vitték át a nagy álmot a család ellenállásán, hogyan sikerült túltenni magukat a motoros iskolában szembejövő nehézségeken és végül milyen motort választottak. Marika története is ezek közé a tanulságos olvasnivalók közé tartozik. Nem véletlen, hogy ilyen sokan voltak kíváncsiak rá. 5. Marika: Az egész ott kezdődött, hogy elváltam https://csajokamotoron.hu/marika-az-egesz-ott-kezdodott-hogy-elvaltam/ Szintén állandó téma a motoros nők között, hogy milyen motorkerékpárt válasszanak az alacsonyabbak. Léteznek-e számukra gyári motorkerékpárok vagy csak az átalakítás marad. Ebben a cikkben, ami a hatodik legolvasottabb cikk lett idén, néhány olyan gyári modellt gyűjtöttem össze, amit kisebb testmagassággal is könnyen megülhet bárki. 6. A legjobb motorkerékpárok kisebb motorosoknak: Ülésmagasság 76 cm alatt https://csajokamotoron.hu/a-legjobb-motorkerekparok-kisebb-motorosoknak-ulesmagassag-76-cm-alatt/ A Zámbó Jimmy életéről szóló tévéfilm sorozat kapcsán született a róla szóló cikkünk. Abból, hogy milyen sokan elolvasták ezt a cikket, arra következtetek, hogy a sorozatot is sokan megnézték. Bevallom, én is köztük voltam, és nekem tetszett. 7. A Király is Harley-val járt – Zámbó Jimmyről meséltek a motoros cimborák https://csajokamotoron.hu/a-kiraly-is-harley-val-jart-zambo-jimmyrol-meseltrek-a-motoros-cimborak/ Nyerni mindenki szeret, és ha ez egy motoros fesztiválra szólóbelépőjegy, akkor az is próbálkozik, aki egyébként nem tervezte, hogy részt vesz majd. A Pirates Family bulijai legendásak, évtizedek óta nagy népszerűségnek örvendenek, nem csoda, hogy sokan szerettek volna ingyen belépőt nyerni. Nekik üzenem, hogy 2024-ben újra próbálkozhatnak. 8. Nyerj jegyet a Pirates Family MC szelidi bulijába a 2023. augusztus 24-27-i hétvégére! https://csajokamotoron.hu/nyerj-jegyet-a-pirates-family-mc-szelidi-bulijaba-a-2023-augusztus-24-27-i-hetvegere/ A magyar motoros nők között is egyre többen vannak, akik szólóban vágnak neki egy-egy nagyobb motoros túrának. MoncA túráiról még nem is írtunk az oldalon, de nem ő az egyetlen, aki így feszegeti a határait. És amint az Szilvi beszámolójából kiderül, eygy jó motoros túrához még külföldre sem kell menni, Magyarországon is lehet találni kalandokat. 9. Országkerülő motoros túra egyedül 2022 – 2024 km / 5 nap https://csajokamotoron.hu/orszagkerulo-motoros-tura-egyedul-2022-2024-km-5-nap/ A visegrádi motoros megmozdulás hetekig izgalomban tartotta a motorosokat és a nem motorosokat is, így a 2023-as listánk 10. helyére is bekerült egy erről szóló hír. A behajtani tilos tábla helyett a Fellegvárhoz vezető utat egyirányusították, ami ugyan csak félmegoldás, de aki azon az úton szeretne motorozni, ezentúl megteheti a motoros szezonban. 10. Több ezer motoros lepte el szombaton Visegrádot, de vajon volt értelme? https://csajokamotoron.hu/tobb-ezer-motoros-lepte-el-szombaton-visegradot-de-vajon-volt-ertelme/ És hogy legyen egy +1 is a 10 legolvasottabb cikk végére, természetesen ez nem lehet más, mint az oldalunk Motoros Eseménynaptára. A motoros szezonban minden hétvége zsúfolásig van tömve motoros programokkal, amiket ezen a felületen(is) próbálok összegyűjteni több-kevesebb sikerrel. Habár mindig akadnak olyan programok, amikről csak utólag szerzek tudomást, azért aki tanácstalan a hétvégi programjával kapcsolatban, itt mindig talál ötletet egy jó motorozáshoz. Továbbra is nagy segítség, ha elkülditek azokat a programokat, amik a tudomásotokra jutnak, ezzel nemcsak a szervezőknek segítünjk, hanem a motoros társainknak is. +1 Motoros Eseménynaptár https://csajokamotoron.hu/motoros-esemenynaptar/ Címlapkép: rawpixel Read the full article

[hicapacity]

Ha valaki nem érti, mit is jelentenek az Oroszországgal szemben hozott szankciók, akkor nagyon röviden elmondom, mintha velünk történne.

Képzeld el, hogy bezárt minden bevásárlóközpont és minden autókereskedés, valamint külföldi tulajdonú étteremlánc.

Ennyi.

Az orosz gazdaság azért nem döglik meg, mert olyasmit vettek el tőle, ami a jólét felső szintjén fontos, de magához a létezéshez nem szükséges. (Lesz gondjuk, rengetegen kerülnek bajba, vesztik el az állásuk, stb... de túlélik.)

Mondok négy szélsőséges példát arra, hogy meddig élhet Oroszország ebben az állapotban:

- Kuba az amerikai embargó alatt él hatvan éve. Nem ment csődbe.

- Észak-Korea sem ment csődbe, pedig ott aztán tényleg a fű is ritkán nő.

- Görögország hitelekből élt majd egy évtizedig és még most is az EU tagja.

- Törökországban, jelenleg is 70%-os az infláció és elvannak, mint a befőtt.

Az orosz gazdaság az olaj, gáz, szén, nehézföldfém, nukleáris elemek, stb... tehát a természeti kincsekre épített gazdasága, akár még évekig elvegetálhat, miközben a szankciókba nem csak Európa, de Amerika is beledögölhet.

A covid által legyengített világgazdaság, a világot vezető egyre tehetségtelenebb politikai vezetők, az egész fejlett világot uraló dekadencia, párhuzamosan, a társadalom szellemi leépülésével, az iskolázottság és intelligencia pusztulásával, nem Oroszország csődjét vetíti előre, hanem a mi létformánk, életmódunk totális bukását.

Bevásárlóközpontok nélkül lehet élni. Mezőgazdaság és ipar nélkül nem.

Oroszországnak van bányaipara, nehézipara, és jelentős agráriuma.

Félek hamarabb fog Európa sírni kenyérért, mint a puccos Moszkvaiak Gucci cipőért.

Mint mondtam nem fogok politizálni. Épp azért nem teszem, mert az emberek nagy többsége szeret egy illúzióban élni, egy a hírek, információk által rajzolt világban, ahol a valóság és a festett mátrix között már képtelenek vagyunk különbséget tenni, így megyünk a kényelmesen elfogadható dolgok felé, fittyet hányva arra a valóságra, ami amúgy a szemünk előtt játszódik le.

A covid miatt az „okos, művelt” társadalom megvetette, megbélyegezte a világ teljes tudóstársadalmát, kétségbe vonta erőfeszítéseiket, legyintett összefogásukra és vonakodott elfogadni, amit félmillió magasan képzett orvos állított. Napjainkban ugyan ezen csoportok az ukrán háború kapcsán mondják a legvadabb ökörségeket és az önmagukat szkeptikusnak nevezők, győzelmi ezánt énekelgetnek. (A jelen poszt alatt is főleg a témától eltérő - vírustagadó, háborútagadó hozzászólások fognak megjelenni, mert a tudatlanság és félrevezetés rendszere már beette magát a fejükbe és képtelenek látni mi is történik. )

Jelenleg a tudást börtönözzük be, amikor nem vesszük észre azt a geopolitikai, szerkezeti, gazdasági, értékrendi, morális átalakulást, ami történik 2019 vége óta a világban, és amihez ez a háború úgy passzol, mint egy könyv lapjai egymáshoz. Milliárdnyi ember asszisztál ahhoz az őskáoszhoz, ami a szemünk előtt alakul, formálódik, teljesedik ki.

De a legfontosabb hír: A Szállodákban húsvétkor megint csúcsforgalom lesz, azaz jólét van, azaz nincs gond, azaz amíg vásárolni tudunk, a jelen valósága tök jó dolog.

Ez a forgatókönyv már lement a történelemben.

De mintha senki sem akarná ezt észrevenni, felfogni, elfogadni. Úgy sodródunk, úgy menetelünk a végzetünk felé, ahogy megtették a nagyszüleink és a dédszüleink.

Nem gondolkodunk, nem tanulunk, követjük a hazudott kényelem, a hazudott valóság, az alkalmatlan vezetők középszerű döntéseit.

A gond annyi, hogy amikor eljön az ébredés, megint túl késő lesz.

Jz

Ha megosztod, megosztod.

[brgzmpff]

Azt hiszem azt megírhatom, hogy az egyik meghatározó művészeti folyóirat főszerkesztője járt ma nálam, és azt mondta, hogy ha nem baj, jön máskor is.

Sok mindent mondott, amire nem merek hivatkozni, de próbálom a helyen kezelni, hogy megdicsérte a tegnapi festményemet is.

[tovishaziambrus]

Húúúúúúú kedves emberek, szevasztok! Elég nagy hírek következnek a házunk tájáról! (Please scroll down for English)

Először is, ahogy páran észrevehettétek, a zenekar neve Erik Sumo lett, elhagytuk a Band-et, mert nagyon nehéz volt megtalálni a zenéket így a különféle platformonokon, koncerteken is ezt a nevet használjuk majd. 

A másik fontos dolog pedig: idén megjelenik 2 új lemezünk is. Az első szeptember 30-án érkezik és az a címe, hogy Words - Volume One a másik novemberben, annak pedig az hogy Words - Volume Two. Lemezbemutató koncertünk szilveszterkor lesz az  A38-on! (Részletek erről hamarosan!) 

Tánczenés mulatság mind a két új minialbum, diszkó és house és szokásos őrületek. Onnan indult az egész, hogy a Covid alatt… Tökmindegy, rájöttem, hogy a diszkó a legjobb zene a világon, és elkezdtem sok-sok afrikai diszkózenét hallgatni a 80as évek elejéről. Aztán megnéztem sok Kaurismäki filmet. Aztán megnéztem sok olasz trashfilmet, stb, és végül írtam (-tunk) egy olyan vidám táncos anyagot, amelyban az angol mellett van szuahéli, finn, francia, német, portugál, pici magyar és olasz nyelv is. 

Olasz nyelvű dalunk, a Pillola című szám amelyet már játszottunk a nyáron koncerteken, szeptember 9-én jelenik meg mindenhol, és a Bandcampre ezúttal is felkerül egy olyan verzió amelyben a szám születését nyomon követhetitek az első demótól kezdve, mert nem ám úgy van hogy van egy szám, felvesszük és kész. Én teljesen hülye vagyok és mindig mindent átírok és felforgatok, úgyhogy amit hallotok majd a dalokból, az a kábé mindegyiknél az ötvenedik verzió. 

Nagyon várjuk a koncertet és a jövő évet is még több koncerttel, és azután is, még több koncerttel, és….Ölelünk benneteket!

(A fotó Sivák Zsófi munkája, és a budapesti Font Antikváriumban készült, nagyon köszönjük a segítséget és a lehetőséget!)

//

Dearest people! Pretty big news coming from our house, right now. 

First, as you might have noticed, we officially changed the band’s name to Erik Sumo from Erik Sumo Band. The reason behind this is that it was awfully hard to find our songs under various monikers, so its just Erik Sumo from now on and this refers to the band.. 

The second big thing is, we are releasing two albums this year. First one ‘Words Volume One’ to be released 30th September. Second one, ‘Words Volume Two’ arrives in November. We are doing an album release party on the last day of the year at A38 Budapest. (More news on the gig coming soon!)Both mini albums are dance records with disco and house and the usual Erik Sumo Going Crazy style. 

The whole thing started with me sitting in the studio during Covid… Damn, whatever, the most important thing is, I discovered 80s African disco music and then I discovered many unseen Kaurismäki movies, and then I discovered a bunch of Italian trash movies. Finally I’ve written (involving many band members and kind friends also) this dance material with the lyrics in English, Swahili, Portuguese, German, French, Finnish, a tiny bit of Hungarian, and Italian. 

Our Italian song ‘Pillola’ has already been part of our setlist this summer. It’s a fun olschool disco song with some punkish and folkish vibes, and it’s going to be released 9th September. On the same day we are putting out an exclusive Bandcamp single with all the older versions of that song, because I am beyond stupid when it comes to finishing songs. Almost all songs on the albums have at least 50 versions, so the Bandcamp thing is like a peek into my crazy workflow. 

We are anxiously waiting to meet all you guys in person, we are also looking forward to next year’s shows and then the shows after that, and ….

Hugs!

(The photo is by Zsófia Sivák at Font Antikvárium, Budapest)

[csacskamacskamocska]

Amire jók ezek az idők

Mit vinnél magaddal? Lenne hova menned? Kit féltenél? Kire számíthatnál? Mi az ami fontos neked, de magad mögött kéne hagynod? Mi az amitől félsz, hogy le kell szakítanod magadról a saját érdekedben? Ezek a szörnyű idők egy olyan országban ami nem áll háborúban, ilyen kérdéseket vet fel, amikkel máskor nem foglalkozunk. Ha csak 5 perced van mit kapkodsz össze? Ha csak egyetlen hívásra van időd, kit hívsz? Kinek a biztonsága érdekel? Az embernek nincs agya, ha nincs ideje készülni, akkor olyasmiket visz amiket megszokott és amik egyébként alkalmatlanok a túlélésre. De ugye ott van a rövidtávú túlélés meg a hosszútávú. Rövidtávon legyen igazolványod, telefonod, vized, szőlőcukor, melegruha, takaró, bicska/evőeszköz, papírzsepkendő, pénz. Hosszútávon... talán ugyanez csak nap nap után.

Eléggé bízom a saját túlélőképességemben, hacsak nem a fejemre pottyantanak egy bombát. Bármilyen megszokást le tudok dobni magamról, ha szükséges. Erős vagyok és kitartó. Ha van miért. Ha a gyerekeimnek baja esne, szerintem valami módon öngyilkos lennék. Mintegy véletlenül. Rajtuk kívül nincs senki, aki miatt élnem kéne. Jah, saját magamért? Már a nagy részét megcsináltam annak, ami miatt érdemes élni, ami innentől van, az már a bónusz. Ha jár is, nem biztos, hogy jut. Szeretek élni, de reménytelenségben, csak a lélegzésért, a szarásért, a veszteség fájdalmáért nem tudom, hogy érdemes-e. Na jó, ne menjünk a mélyére, mert amúgy semmi bajom nincs és csupa terv és optimizmus vagyok, bár nagyon megráznak a háborús hírek és sokszor elered a könnyem, elsiratok ismeretlen embereket, oroszokat is amúgy, akiknek az életét épp tönkreteszi ez a háború akiken keresztül próbálnak nyomást gyakorolni Putyinra. És minden katonát és minden civilt. Halottakat, élőket. Borzalmas dolog ez és én nem tudom racionalizálni, ahogy mások segítenek magukon. :( Egy háborúnak csak vesztesei vannak. Már aki ember és van lelkiismerete. Tegnap rámírt egy ismerős, hogy el vagyok tűnve. Mondtam, hogy nem vagyok. Jólesett, hogy hiányolt, mégse akartam beszélgetni vele. Azért volt csak érdekes, mert épp előtte írtam rá egy ismerősömre, hogy el van tűnve. Kicsit beszélgettünk, tényleg csak kicsit én nem is beszélgetni akartam, hanem csak tudni, hogy jól van. Küldött egy mininovellát, amit egy régi időről írt. Vicces volt, aranyos, emlékszem arra az időre. Ők nem itt élnek, hanem Belgiumban.

Aki azt gondolja, hogy egy pszichopatát vagy egy narcisztikust meggyógyíthat a szeretet segítségével az téved. Ezt sosem szabad elfelejteni. És mindig újra és újra felbukkan bennem a remény, hogy de. Ezt kell elmondanom a pszichológusnak, hogy ez a bajom. Hogy rendíthetetlenül hiszek benne, hogy a szeretet bármire képes, ha kitartó az ember. Bár szerelmet nem tud szülni, de tud gyógyítani. De ez úgy van, hogy az ember azt adja amire neki szüksége van. Nekem feltétel nélküli szeretet a hiányom. Ezért azt igyekszem adni. Azért lehet minden bántás és gyötrés ellenére újra és újra visszatérni a megbocsátó ölelésembe. És újra és újra. Ez egy megszállottság, egy téveszme, egy... nem is tudom mi. De közben mi más lenne, ami érték a világban, mint az, hogy képesek vagyunk rá, hogy bármilyen tettre megértő magyrázatot keressünk? Máshonnan jött. Máshogy lát, máshogy érez, más a múltja, a családja. Másféle ember. Egyszer egy ügyvéd barátomtól kérdeztem, hogy amikor a védence gyilkos, és tudja, hogy valóban, akkor hogy tudja védeni? Azt mondta, hogy ez a munkája, és a törvény szerint mindenkinek alanyi jogon jár, hogy ha van bármi, a legapróbb is, ami mentségül szolgál, akkor azt kötelessége felkutatni és felmutatni. Hát, így. Nagyon kevés ember van akinek a hibáira, vétségeire nincs valami fájdalmas, elfogadható magyarázat. És a szeretet felkutatja. Az a nagyon kevés, akit a szeretet sem ment fel, hogy miért öl, miért robbant ki háborút, miért teszi tönkre a világot, őket ki kéne lökni a tömegbe és hagyni kéne, hogy az anyák és apák kint az utcán, tíz körömmel szedjék cafatokra.

[sronti]

Jó, de mi köti össze ezeket, hogy működik a felosztás, mi van, ha valakik bemennek egymás területére, vannak szabályok visszaosztásra, vagy csak kérnek valamit random? Értem, hogy végül Orbán dönt mindenben és a G-nap után aztán végképp, de mi ebben a felállás? Mennyi önállósága van az oligarchiának és milyen belharcok mennek köztük, ki kivel van? Ezek szerintem nagyon fontos kérdések és enélkül nem nagyon értjük mi történik körülöttünk. Jönnek ki a hírek, hogy ezt is ellopták, azt is ellopták, de ezen már rég túlvagyunk, a state capture 2011-re megvolt, innen már csak az egyik zsebükből a másik zsebükbe tesznek dolgokat, ennél mélyebbre kéne látni.

egyrészt

másrészt.

[blackthornhalltitkai]

I. Drága Cristinának, Emmától

Drága Cristina!

Megpróbáltam ezt a levelet a tündérországi Poliamor Házba címezni, de rájöttem, hogy talán sose érne oda. :) Oké, oké, csak viccelek. A New York-i Intézetbe küldöm, Clary azt mondta, hogy odaadja neked. Tudom, hogy Julesszal ide-oda pattogtunk a földgolyón, mint valami ping-pong labda, de végre letáboroztunk itt, Londonban legalább egy pár hónapra, szóval tudsz, és ajánlom is, hogy írj nekem a Londoni Intézetnek címezve – abban sem vagyok biztos, hogy ennek a helynek, ahol vagyunk van egyáltalán címe.

(És igen, küldhettem volna neked tűzlevelet is, de túl sok mondanivalóm van. Öveket becsatolni!)

Szóval, nem is olyan régen Julesszal Manausban, Brazíliában voltunk, és a Curupira démont tanulmányoztuk, mikor visszahívtak bennünket a Riói Intézetbe. Volt egy üzenetük Julian számára. A nagynénje – igen, az, amelyiket az L.A.-be érkezésed idején látogatták épp – meghalt. Nagyon szomorú. Na de, emlékszel arra a gyönyörű sussex-i házra, ahol élt? Hát, azt valami unokatestvérre hagyta, akiről soha senki nem hallott még, de Juliannek adta Blackthorn Hallt. Ami egy omladozó rom Chiswickben (London afféle külvárosi része). Aztán ide kellett jönnünk a végakarat egyik záradéka miatt (khm, a szótár szerint ez egy "valamely okmányhoz, például végrendelethez csatolt megjegyzés, melyben az illető okmányra vonatkozó bizonyos feltételek vannak"). Julian vagy kipofozza a helyet és újra élhetővé teszi öt év alatt, vagy a Klávénak kell adományoznia.

Tudod, milyen Julian. Gyorsan elhatározza magát. A hírek érkezése utáni napon már Londonba is jöttünk egy portálon keresztül.

Készen álltam, hogy pogácsákkal tömjem magam, teát igyak és felüljek az Eye-ra (mindenre, amit a legutóbbi londoni látogatásunk során nem tehettem meg, mert halhatatlan tündérharcosok üldöztek). De ez még azelőtt volt, hogy fogtunk volna egy black cab-et* az Intézetnél, hogy kimenjünk Chiswickbe, és megnézzük a helyet.

Kintről úgy fest, mint egy múzeum vagy régi könyvtár – tudod, nagy márványoszlopok, grandiózus lépcső, a hatalmas fémkupola a tetején pedig úgy néz ki, mintha lenne ott egy teleszkóp. (Nincs, megnéztem.) Belül inkább tündérmesére hasonlít. Nem úgy, mintha Tündérföldéről származna. Nem is úgy, mintha egy gyerekfilmből való lenne. Olyasfajta tündérmeséről beszélek, amiben egy omladozó palota ezer éven át szunnyad. Elég romantikus volt, úgy öt percig. Aztán kiszúrtuk az első patkányt, amint épp az egyik függöny bojtos végén falatozott.

A hely az izgalmas történelem, fura régi művészet és totális lepusztultság hátborzongató egyvelege. Vannak menő portrék régi Blackthorn felmenőkről, szinte sértetlenek. Julian azt mondta, a legtöbbjüket nem ismeri fel. Néhányuk neve oda van írva a vászon hátuljára vagy a keretre, de a Blackthornon kívül egyik sem mond számunkra semmit. Vannak faládák tele régi könyvekkel és tanulmányokkal, továbbá gyönyörű területek, amiket benőtt a gaz, de biztos vagyok benne, hogy egykor kertek voltak, ma pedig a dzsungel angliai verziói. Áll itt egy régi üvegház, meg egy fura kis téglából készült építmény, aminek nem látjuk értelmét. (Fészer? Nagyon kicsi fegyverszoba?) Az egész hely maga a káosz, és a ház nagy része már nem is lakható. Valaki kiépített egy "modern" lakosztályt az épület egyik szárnyában, valószínűleg a hatvanas években. (A lakosztály egyébként arra a vintage turkálóra emlékeztet Topangában, ahová egyszer elrángattalak. Emlékszel még?) Bárki is élt itt, a szekrényben hagyott egy csomó fajta vintage ruhát, a falakat bolondos virágmintás tapéta díszíti, és minden tele van modern művészettel. A lakosztályban legalább van áram, folyóvíz és fűtés, amivel a ház többi része határozottan nem rendelkezik.

Na, visszatértem. Bocsi, egy pillanatra abba kellett hagynom az írást. Julian értem kiáltott. Az emeleten volt egy helyiségben, ami talán bálterem lehetett? A lényeg, hogy tett egy rossz lépést, és a lába átlyukasztotta a padlót. (Nem teljesen, ami azért megkönnyebbülés, de azért lyukat hagyott.) A bálterem nagy és poros, de látszik rajta, hogy régen gyönyörű és nagyon puccos lehetett. Hatalmas francia ajtajai vannak, amik márvány erkélyekre nyílnak, bár a nagy részükből már hiányzik az üveg.

Miután kiszabadítottam Julest a padló fogságából, rájöttem, hogy talán ez az egyetlen esélyem, hogy beszéljek a fejével, így hát kiböktem neki, milyen gigantikus projekt is ez két olyan ember számára, akik még sose újítottak fel házat ezelőtt, és hogy már van egy tökéletesen jó hely, ahol élhetünk. És ott az időjárás is jobb.

Jules önmagához híven tartott egy kis szünetet, mielőtt válaszolt volna, és komolyan átgondolta, amit mondtam. Aztán így szólt, "Ha nem akarod bevállalni, akkor nem kell ezt csinálnunk. Sokkal fontosabb vagy számomra, mint valami ház. Bármilyen ház."

"Nem arról van szó, hogy nem akarom", mondtam. "Csak azt se tudom, hol kellene kezdenünk."

Jules higgadtan elmagyarázta, hogy kapcsolatba lépett valamiféle tündér építészekkel, talán hobgoblinokkal, akik hétfőn meg is érkeznének, hogy "felmérjék" a terepet. Aztán átölelt, és azt mondta, "Tudom, hogy bármikor lakhatunk az L.A. Intézetben. Én is szeretek ott lenni, de ha létezik bármilyen Blackthorn örökség, akkor ez az. Ezek a régi tanulmányok, a titkok, amiket a ház rejteget, a családunk történelmének részét képezik. Tovább akarom adni ezt Drunak, Tavvynek és Ty-nak. Meg akarom adni nekik azt, ami nekem sosem volt."

Mégis mit mondhattam volna erre? Megértem. Nekem Jem az élő családi történelmem. Julesnak nincs semmi hasonlója, ráadásul ugyan Aline és Helen vezetik jelenleg az L.A. Intézetet, nem biztos, hogy mindig ők fogják, emellett valójában a Klávéhoz tartozik. Megértem, hogy nem akarja eladományozni a családja történelmének egy fontos darabját, mielőtt egyáltalán esélyt adna neki.

Azt válaszoltam, "Rendben. Meglátjuk, mit tehetünk. Ha valaha úgy látjuk, hogy túl sok, tarthatunk egy családi kupaktanácsot és mindenki szavazhat. Megtartsuk-e a helyet, vagy sem."

Felkapott és megpörgetett. Aztán elkezdtünk csókolózni. Kegyelmes leszek, és nem írom le neked a részleteket.

Végül úgy döntöttem, hogy mindezt Egy Kalandként fogom kezelni. Ez egy régészeti lelőhely, és mi vagyunk a történészek. Meglátom, később meg tudom-e győzni Julest, hogy felvegyen egy tweed zakót meg egy trópusi sisakot, miközben a törmeléket válogatjuk. Bárki is lakott itt előttünk, rengeteg cucca volt. Ez egy hatalmas ház, minden szobában vannak bútorok, fiókos szekrények, és minden szekrényben meg fiókban még nagyobb felfordulás uralkodik, ékszerek, portrék random emberekről, törött teáscsészék... És ne feledd, hogy mindezen úgy kell majd végig mennünk, hogy nem lesz normális fény, csak boszorkányfény.

Egyébként, csak szerettem volna, hogy tudd, épp mivel foglalkozom, és hol vagyunk. A vándorévünk egyébként is szinte véget ért, szóval ez tulajdonképpen egy módja a meghosszabbításának, és még több időt tölthetünk együtt. Ez a része nem szomorít el. Elég jól haladtam önmagam pszichés felkészítésével a Blackthorn Történelmi ásatásra, legalábbis ma reggelig.

Tudom, hogy azt mondtam, a ház úgy néz ki, mintha kísértetek laknák, de csak vicceltem. Nagyjából. Nem vagyok Kit; nem látom a szellemeket, amíg nem akarják, hogy lássam őket, és eddig még sosem találkoztam ektoplazmatikus lelkekkel, akik üzenettel érkeztek A Túlvilágról. A hely mégis furcsa – mindig azon kapom magam, hogy megperdülök a hosszú, pókhálós folyosók végén, mintha arra számítanék, hogy látok majd valamit az árnyak közt. Vagy azt képzelem, hogy megpillantok valamit a vállam felett a tükörben. Egészen a mai reggelig bírtam idegekkel, amikor is az étkezőbe jövet megpillantottam a „TŰNJETEK EL" szavakat a padlón a porba írva.

Szó szerint megugrottam. Úgy nyúltam Cortanáért, hogy magamról sem tudtam. Ne legyél nevetséges, gondoltam. Azt az üzenetet bármikor írhatták. Régen azelőtt, hogy miénk lett a ház. Itt lehetett a porban akár éveken át, zavartalanul.

Ugyanakkor valamit be kell vallanom. Eltüntettem a TŰNJETEK EL üzenetet a lábammal. Nem akartam, hogy Julian lássa. Így is túl sokat aggódik. Nem akartam, hogy őt is olyan sokk érje, mint engem valami teljesen lényegtelen dolog miatt.

Jó érzés, hogy végre lekerült a vállamról a teher azzal, hogy elmondtam neked a történetet. Ó, egek, Julian már megint hív, alig várom, hogy lássam, ezúttal mibe lépett bele. Hamarosan újra írok, addig is millió puszi Londonból!

Ölellek téged és a fiúkat is,

Emma

“Jules és én Blackthorn Hall előtt.”

art: Cassandra Jean

*black cab: "fekete taxi", hagyományos angol taxi, amit bárki leinthet, ha a taxi tetején a taxijel zölden világít, nem feltétlenül kell feketének lennie, más színekben is előfordul

Írta: Cassandra Clare

Fordította: Eszter K

Magyar szöveget gondozta: Emyna Ryuu

Angol: https://secretsofblackthornhall.tumblr.com/post/656254352236986368/dear-cristina-from-emma

[onsieluenkeli]

Renner Erika története különösen fontos nekem, mert Anyumnak is volt egy hasonlóan rossz kapcsolata. Igaz, az övé nem fajult el annyira durván, de nem állt messze tőle. És biztos vagyok benne, hogy ma az Erika története nagyon sokaknak segít, és mentőövként hathat. Nekem anno tinédzserként 3+2 év kellett, mire leesett mennyire félelmetes szituációba kerültünk. Ma ugyanaz 6 hónap lenne maximum.

Érdekesség

Az este amikor ment az RTL hírek éppen mi is megnéztük.

Tudjátok tényleg egyre több a félpercekbe sűrített bűntényfelsorolás. Nem tudom ti hogy vagytok ezzel, de nekem nem tetszenek. Elhadart, érzéketlen, zanzásított információk. Erősen kétlem hogy bármiféle értelmük van. Miközben a vacsorára terítettem, biztos voltam benne hogy Renner Erika is hasonlót kap majd. Tévedtem. Ledöbbenve néztük azt a mesteri szerkeztést amit a Híradósok összehoztak neki. Vacsora után pedig 4-en futottuk át a híreket, és voltak azért olyan médiumok is, akik pontosan úgy hozták le a hírt most, ahogyan azt kell. És inkább az Erikát tették a szemek elé, és amit ő gondol. Még a bulvár is egészen jól kezelte.

Üvölteni tudnék, hiszen egyértelműen vannak akik képesek rá, és tényleg csak akarniuk kellene hasonló minőségben a híreket összedobni. Inkább lenne kevesebb, ami jó, mint azok a mélyen színvonal alatti, agyzsibbasztó, elhadart információk.

És még valami, szerintem semmi szégyen a "bulvár" kifejezésének, ha egy ennyire komoly volumenű tragédia története ott is nyitogatja a szemeket. Kiüti a Tóth Gabit. Olyan Renner Erika a bulvárnak, persze ha minőségien közlik, mint a rejtett nyers zöldség a gyerek uzsonnájában. Ha ilyen lenne a bulvár, a szó sem degradáló.

.