#nagyon fontos hírek

[enk1du]

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

[megtudommagyarazni]

Rückwärts

A kamionos munkának az egyik fontos (és látványos) skillje a tolatás. Kívülállónak néha leesik az álla, pedig ugyanúgy tanulható, mint mondjuk egy péknél, hogy mennyi liszthez mennyi élesztőt tesz, vagy egy irodában dolgozónak excellel bűvészkedni. Nyilván érzék, térlátás, ügyesség kell hozzá, de nem egy vasporral kivert feketemágia. Persze, a sokéves gyakorlat szükségeltetik a gördülékeny végrehajtáshoz, az elején évekig magam is többször kiugráltam megnézni, hol tart a pót vége, pláne, ha szar szögben, szűk helyre, sötétben, hóviharban kellett gépészkedni, de most 40 év után is szinte bárhová betennék egy 13,6-os pótot.

Marseille-be vittem motyót Roskildéből (DK), valami fenntartható energiáról szóló expo volt. Renault Magnummal, Mack motorossal jártam akkoriban, imádtam. Ajtótól ajtóig felegyenesedve lehetett sétálni benne, beforgatható ülések, motoros függönyök, ágyból vezérelhető rádió meg tetőablak, külön italhűtő a sofőrülés mellett, pár mozdulattal széthajtható ágy, hatalmas asztal, úgynevezett 'konferencia-fülke' (egyszer majd talán a kamiontípusokról is írok, koptattam jópárat). Már a bevezető út is para volt, egy idő után térköves sétányon mentem, szemben, közel a városháza, kétoldalt belógó fák. A csarnok bejárata is igen passzentos volt. Már vártak, leraktak hamar, jó szűk hely volt. Félreálltam üresen, vártam a visszfuvart. Megérkezett egy lengyel is, új FH Volvo, vadi új Kässbohrer pót. Forgolódott egy darabig, névtábláján "Paweł" állt. Fiatal srác volt, sejtettem, hogy annyira nem penge még. Az úttörő ahol tud, segít, kérdeztem tőle, hogy 'Pomoc?', 'Nie, dziękuję'. 'Dobry.'

Valamikor nagyon szerettem a lengyeleket, Lengyelországot. A fura de szép 70-es években intellektuális kalandszámba ment kivonatozni, kistoppolni Krakkóba, mindig volt valami jazzfesztivál. A dollárboltban (asszem Pewex) megvettük a Colgate fogkrémet, meg 5 nyugatnémet márkáért a laposüveges High&Dry gint, este összegyűltünk a főtéren a szökőkútnál, ha volt, akkor mentünk a jazzkoncertre. Odafelé a vonaton (gőzmozdony, baszod!) éjszaka mentek a hírek, állítólag holnap ott lesz a Namyslowski, talán a Garbarek is, meg ilyenek! Meg a sok gyönyörű búzaszőke, kékszemű lengyel csaj, ahh. Aztán teltek-múltak az évek, a lengyel sofőrök, mikor rászabadultak az unióra, a szakma legalja lettek, kulturálatlan, erőszakos, primitív köcsögök (tisztelet a kivételnek), sok helyről ki is tiltották őket, német autohofból, de az ír kikötöben, Rosslareban is volt a falu elején tábla, áthúzott PL-el.

Pawel nekiállt. Első nekifutásból letarolt két neonzöld műanyag terelőbabát, aztán erővel próbálta, a bejáratnál lévő sín szélességjelzőnek nekidurrantott, az új pót aláfutás-gátlója panaszosan megnyekerdült. Többszöri előre-hátra tolatás után annyit tudott felmutatni, hogy meglökött egy nagy zöld kerekes szemétkonténert, amely lassan nekigurult egy ott parkoló suv-nak, majd a ponyva jobb oldalát akasztotta meg egy formára vágott fával, úgy 3 méternyi szakadást vágva a zsír új ponyván, aztán a túlságosan betört traktorról a töltő légkábel beleakadt a pót első sarkába, hatalmas süvítéssel távozott a levegő, mikor visszavette.

Ennyi elég is volt a műsorból, megjött a kommunikátorra a felrakó, valahol nem messze, talán Aubagne-ban raktam dél-olaszt. Milyen érdekes a véletlen, a lengyellel legközelebb ott, Bari mellett találkoztam, ugyanazt a cuccot hozta, ugyanonnan. Ott viszont nem vártam, az is szűk hely volt, és már ismertem a repertoárját, üresen kerestem helyet a hosszú hétvégére, közel a tengerparthoz.

[onsieluenkeli]

🇺🇸 Amerikában amióta elkezdődött ez a választási év, szinte minden egyes hónapban jönnek ki rejtett homofób konzervatív lelkészekről out hírek.

Köszönettel az LMBTQ és az abortusz ellenes törvényeknek. Azt mondják, hogy az elmúlt 30 évben nem volt annyi botrányos hír, kihullott csontváz, felszakadt trauma a republikánusoknál, mint most az idén.

👏🏻👏🏻👏🏻 és ezt mind maguknak köszönhetik.

.

Én is mindig szomorúságot érzek, de nem az ilyenekkel kapcsolatban, hanem azokra gondolok akiket megbántottak, és akiknek végtelenül nagy sebeket, és szégyenérzetet okoztak. Azokra gondolok, akiknek ők tennék tönkre az életüket.

Érdekesség

Régen a Pinkvanillán létezett egy nagyon jó kis LMBTQ társaság, tele értelmiségiekkel. Voltak fent művészek, tanárok, sőt még pszichológusok is. Mivel álnéven használták a fórumot, ezért mindenki sokkalta felszabadultan írogatott be, és számtalan hasonló és fontos témát hoztak fel. Szerettem olvasgatni.

Egyszer, egy hasonló botránykor például többen gondolták úgy, hogy nem minden Pap, Politikus, és Férj félelemből rejtőzködő. Habár akadhatnak olyanok is, de vannak akik tényleg identitás zavarosak. Vannak akik tényleg azt hiszik a feleségük, és a házasságuk miatt, hogy csak "eltévedtek", és vannak akik ezt inkább perverziónak gondolják. És igen, létezhetnek közöttük például Borderlineosok, Nárcisztikusak, bántalmazottak is.

Lehetne film róluk, de az nem lenne olyan könnyű, mint elsőre gondolnánk...

.

[paralea]

**13. Fejezet: Egy Régi Barát**

A nap már kezdett lemenni, amikor Xavier és Lili otthon, a frissen berendezett baba szobájában készültek az esti rutinra. A város fényei egyre inkább világítani kezdtek, és az esti csend egyfajta megnyugtató hangulatot árasztott a penthouse-ban.

Hirtelen csengettek az ajtón, és Xavier kíváncsian nézett Lili felé, aki éppen a baba szobáját rendezgette. Xavier ajtót nyitott, és egy régi barát, Oliver állt az ajtóban, akit hosszú évek óta nem látott.

„Oliver! Ezt nem hiszem el!” – mondta Xavier, és barátját a szobába invitálta.

Oliver, egy magas, jókedvű férfi, aki mindig is könnyedén elnyerte mások szimpátiáját, belépett a lakásba, és azonnal megölelte Xavier-t. „Hát te meg hogy vagy? Nagyon rég nem találkoztunk!”

„Ó, rég volt! Jól vagyok, köszönöm. Mi szél hozott ide?” – kérdezte Xavier, miközben Oliver-t a nappaliba vezette.

„Úgy alakult, hogy Budapestre jöttem egy konferenciára, és eszembe jutott, hogy megkereslek. Hallottam a nagy híreket – gratulálok az új jövevényhez!” – mondta Oliver, miközben elismerően nézett Lili-re, aki az előszobába lépett, és szívélyesen üdvözölte őt.

„Köszönjük! Nagy öröm számunkra, hogy végre itt van.” – válaszolta Lili, miközben kezet fogott Oliver-rel. „Minden rendben van, csak a baba érkezését várjuk.”

Az este folytatásaként Xavier és Lili meghívták Oliver-t vacsorázni, és a beszélgetések hamarosan régi emlékek felidézésére és friss hírek megosztására terelődtek. Oliver elmes��lte, hogy milyen jól haladnak a dolgai a munkahelyén, és hogyan alakult az élete az utóbbi években. Xavier is mesélt az utolsó hónapok kihívásairól és örömeiről, valamint arról, hogyan készülnek a baba érkezésére.

A vacsora után Xavier felmutatta Oliver-nek a frissen berendezett baba szobát. Oliver elismerően bólintott, és elmondta, mennyire szép és jól megtervezett a helyiség. „Nagyon ügyes vagy – biztos vagyok benne, hogy a baba is imádni fogja itt lenni” – mondta Oliver.

Ahogy az este végéhez közeledett, Xavier és Lili érzékelték, hogy a régi barát látogatása egy különleges pillanat volt. Oliver nemcsak régi emlékeket idézett fel, hanem egyfajta kapcsolatot is teremtett a múlt és a jelen között. A találkozás emlékeztette őket arra, hogy bár az életük új irányba fordult, a régi kapcsolatok és barátságok továbbra is fontosak maradnak.

Mielőtt Oliver elindult volna, Lili és Xavier köszönetet mondtak neki az esteért, és megígérték, hogy tartják a kapcsolatot a jövőben is. Az ajtóhoz vezető úton Oliver megállt, és egy utolsó kedves mosollyal búcsúzott: „Nagyon örülök, hogy láttalak titeket. Sok boldogságot kívánok az új családtaghoz!”

Ahogy Oliver távozott, Xavier és Lili visszatértek a nappaliba, és az este eseményeit gondolták át. A régi barát látogatása, az új és a régi kapcsolatok összeolvadása emlékeztette őket arra, hogy az élet folyamatosan változik, de a szeretet és a barátság mindig megmarad. A baba érkezéséhez közeledve egy új fejezet kezdődött, de az előző fejezetek emlékei és baráti kapcsolatai továbbra is fontos részét képezték az életüknek.

[kedvesmajam]

minden rendben van

reggel voltam a pszichológusnál. kérdezett a pszichiátriai ambuláns lapomról, beszélgettünk arról, milyen mostani tüneteket tudok meghatározni, sikerült jobban megfogalmazni, mit is szeretnék. jeleztem, hogy nehezen viselem a bizonytalanságot, hogy dolgozunk-e együtt. megint a kezembe adta azt a rezgő valamit. beszéltünk a stabilitásról is, ami nekem is központi témám volt a héten. meséltem neki pár dolgot, ami kapcsolódott a felvetett témákhoz. abban maradtunk, hogy elkezdünk együtt dolgozni. érzi, hogy sok traumám van, így most a stabilitás megteremtése lesz a fókuszban, tanít gyakorlatokat, aztán meglátjuk, érzelmileg mennyire vagyok terhelhető és el tudunk-e indulni a traumafeldolgozás vonalán. az nehéz kicsit, hogy nem látom, hosszútávon vállal-e, de arra koncentrálok, hogy ez a hozzáállás nagyon szakmai és biztonságot jelent nekem és majd idővel kiderül, készen állok-e. adott házi feladatot, amivel majd nagyon vigyázok, mert mélyre lökhet. van rá két hetem, mert jövő héten nem tudok menni, igyekszem majd megtalálni azt az időt, mikor készen állok foglalkozni vele. és nem akarom feltétlen az egészet megcsinálni, csak annyit, amennyit elbírok

a melóban alig csináltam valamit. egyszerűen annyira meleg van az irodámban, hogy túlélni próbáltam. jött a lakó, akivel sakkozni szoktunk. hármat játszottunk, hármat vesztettem. de voltak jó lépéseim és élvezem, hogy forog az agyam, abszolút a szociális munka eszközének tartom a sakkot

délután mentem B-hez. nem tudtam, mi vár rám, úgyhogy kértem, azzal kezdje, milyen döntésre jutottak. folytathatjuk a konzultációt, megszorításokkal. B értékeli a józanságomat, látja a fejlődést, főleg a kezdetekhez képest, de a mostani pár hétben is, fontos lépésnek tartja, hogy traumaterápiába kezdtem. utóbbival kapcsolatban elmondtam, hogy ez még így nem teljesen igaz, de nem is alaptalan állítás. a konzultáció központjában a visszaesés megelőzése és a felépülés áll, a terápiába tartozó dolgok kimaradnak. amennyiben visszaesek, rehabba gondozás maradhat csak. a folyamatnak vége lesz, mert szakmailag így helyes. mindez számomra teljesen rendben van. kértem, hogy a gondozási szerződést is gondoljuk majd át. a fennmaradó időben meséltem az edzések sikerélményeiről, a filmessel való találkozásról és részletesen elmeséltem a múlt heti krízist. sosem meséltem még ilyet, B is "meglepődött", javasolta, hogy gondolkozzak el azon, miért érte el mégis elutaznom, mit tanultam a krízis kezeléséből. ami nagyon jó volt, s B is kiemelte, mennyiszer mondtam azt, hogy tudatosan csináltam valamit

este elmentem edzésre. nem is fordult meg a fejemben, hogy nem megyek. mondjuk ez a fullasztó meleg elég hervasztó volt. a bemelegítéskor mind a három török felállást 14 kilóval csináltam. a köredzésben volt két ismeretlen gyakorlat, de az edző simán nem akadt fel ezen, útközben megmutatta. utána jött a zseniális teknős és a truster kombó. előbbi 5ös tárcsával, utóbbi már 10essel. a teknősben eléggé kifulladtam, kevés volt a pihenőidő. meglepő módon az jutott eszembe, hogy imádkozzak, különben nem lesz erőm végigcsinálni. viszont annyira küzdöttem, hogy két szó jutott csak eszembe. már edzés közben is elég büszke voltam magamra, élveztem, ahogy csorog rólam a veríték. tényleg nagyon jó volt, hogy a jó hírek után fizikailag is kihajthattam magam. igazi meló volt minden szinten

tegnap nem volt falásrohamom, viszont a mai nap átcsúszott éhezésbe

bár a múlt heti krízis nagyon bizonytalanná tett és alapjaimban ingatott meg, ma azt éltem meg, hogy stabil vagyok a józanságban. persze az könnyebbséget jelentett, hogy a két fontos helyről nem kaptam elutasítást és támogatással haladhatok a teljesebb élet felé

[csajokamotoron]

10+1 legolvasottabb cikk a Csajokamotoron.hu oldalon 2023-ban

Év végén itt az összegzések és a tanulságok levonásának ideje. Az, hogy milyen tartalmakra voltak legkíváncsibbak az olvasóink,melyek azok az ügyek,amik leginkábbmegmozgatják a motoros közösséget, mindig nagyon tanulságos. Nézzük, mik voltak ezek 2023-ban! Engem őszintén elszomorítanak a szomorú hírek. Amennyire lehet, próbálom kerülni a rossz hírek megosztását is az oldalon. Azonban bannakolyan esetek, amikor ez elkerülhetetlen. Minden elhunyt motorosért kár, és mindenkiért ugyanúgy megdobban a szívem. Azonban ha egy motoros nőt, egy motoros anyukát veszítünk el, az szinte sokkol. És persze ezt nem lehet "eltusolni", muszáj hírt adni róla. Így volt ez a fiatalon elhunyt Csibi esetében is, aki ráadásul 4 árvát hagyott hátra. A motorosok összefogtak, hogy segítsenek a gyerekeknek, akik anya nélkül maradtak. 1. Búcsúzzunk motoroshoz méltóan Csibitől! https://csajokamotoron.hu/bucsuzzunk-motoroshoz-meltoan-csibitol/ Ugyancsak egy összefogásról szóló hír volt, ami a második legtöbb olvasót hozta az oldalra. A Dodor békés visegrádi piknikjére felhívó cikkünk lett a második legolvasottabb 2023-ban. 2. A motorosok szombaton békésen piknikeznek a visegrádi tiltó táblánál https://csajokamotoron.hu/a-motorosok-szombaton-bekesen-piknikeznek-a-visegradi-tilto-tablanal/ A harmadik helyen ismét egy Csibi gyermekeinek támogatására felhívó cikk áll. Jó látni, hogy a motorosokat meg lehet mozdítani a fontos ügyek kapcsán. 3. A motoros barátok támogatják a rákban elhunyt Csibi négy gyermekét https://csajokamotoron.hu/a-motoros-baratok-tamogatjak-a-rakban-elhunyt-csibi-negy-gyermeket/ Egy fontos téma, ami sokaknak hasznos lehet. Valószínűleg elsősorban nem motorosok olvasták ezt a cikket a motoros jogosítvány kategóriákról, hiszen akinek már van jogosítványa, annak tudnia kell, hogy mire szól. Viszont azoknak, akik még csak most tervezik a jogosítvány szerzést, haszosak lehetnek ezek az információk a megfelelő jogosítvány-kategória kiválasztásához. 4. Milyen járműveket vezethetsz az egyes motoros jogosítvány-kategóriákkal? – INFOGRAFIKA https://csajokamotoron.hu/milyen-jarmuveket-vezethetsz-az-egyes-motoros-jogositvany-kategoriakkal-infografika/ A motoros csajok történetei évek óta nagy népszerűségnek örvendenek. Sokak számára inspiráló, hogy mások hogy vitték át a nagy álmot a család ellenállásán, hogyan sikerült túltenni magukat a motoros iskolában szembejövő nehézségeken és végül milyen motort választottak. Marika története is ezek közé a tanulságos olvasnivalók közé tartozik. Nem véletlen, hogy ilyen sokan voltak kíváncsiak rá. 5. Marika: Az egész ott kezdődött, hogy elváltam https://csajokamotoron.hu/marika-az-egesz-ott-kezdodott-hogy-elvaltam/ Szintén állandó téma a motoros nők között, hogy milyen motorkerékpárt válasszanak az alacsonyabbak. Léteznek-e számukra gyári motorkerékpárok vagy csak az átalakítás marad. Ebben a cikkben, ami a hatodik legolvasottabb cikk lett idén, néhány olyan gyári modellt gyűjtöttem össze, amit kisebb testmagassággal is könnyen megülhet bárki. 6. A legjobb motorkerékpárok kisebb motorosoknak: Ülésmagasság 76 cm alatt https://csajokamotoron.hu/a-legjobb-motorkerekparok-kisebb-motorosoknak-ulesmagassag-76-cm-alatt/ A Zámbó Jimmy életéről szóló tévéfilm sorozat kapcsán született a róla szóló cikkünk. Abból, hogy milyen sokan elolvasták ezt a cikket, arra következtetek, hogy a sorozatot is sokan megnézték. Bevallom, én is köztük voltam, és nekem tetszett. 7. A Király is Harley-val járt – Zámbó Jimmyről meséltek a motoros cimborák https://csajokamotoron.hu/a-kiraly-is-harley-val-jart-zambo-jimmyrol-meseltrek-a-motoros-cimborak/ Nyerni mindenki szeret, és ha ez egy motoros fesztiválra szólóbelépőjegy, akkor az is próbálkozik, aki egyébként nem tervezte, hogy részt vesz majd. A Pirates Family bulijai legendásak, évtizedek óta nagy népszerűségnek örvendenek, nem csoda, hogy sokan szerettek volna ingyen belépőt nyerni. Nekik üzenem, hogy 2024-ben újra próbálkozhatnak. 8. Nyerj jegyet a Pirates Family MC szelidi bulijába a 2023. augusztus 24-27-i hétvégére! https://csajokamotoron.hu/nyerj-jegyet-a-pirates-family-mc-szelidi-bulijaba-a-2023-augusztus-24-27-i-hetvegere/ A magyar motoros nők között is egyre többen vannak, akik szólóban vágnak neki egy-egy nagyobb motoros túrának. MoncA túráiról még nem is írtunk az oldalon, de nem ő az egyetlen, aki így feszegeti a határait. És amint az Szilvi beszámolójából kiderül, eygy jó motoros túrához még külföldre sem kell menni, Magyarországon is lehet találni kalandokat. 9. Országkerülő motoros túra egyedül 2022 – 2024 km / 5 nap https://csajokamotoron.hu/orszagkerulo-motoros-tura-egyedul-2022-2024-km-5-nap/ A visegrádi motoros megmozdulás hetekig izgalomban tartotta a motorosokat és a nem motorosokat is, így a 2023-as listánk 10. helyére is bekerült egy erről szóló hír. A behajtani tilos tábla helyett a Fellegvárhoz vezető utat egyirányusították, ami ugyan csak félmegoldás, de aki azon az úton szeretne motorozni, ezentúl megteheti a motoros szezonban. 10. Több ezer motoros lepte el szombaton Visegrádot, de vajon volt értelme? https://csajokamotoron.hu/tobb-ezer-motoros-lepte-el-szombaton-visegradot-de-vajon-volt-ertelme/ És hogy legyen egy +1 is a 10 legolvasottabb cikk végére, természetesen ez nem lehet más, mint az oldalunk Motoros Eseménynaptára. A motoros szezonban minden hétvége zsúfolásig van tömve motoros programokkal, amiket ezen a felületen(is) próbálok összegyűjteni több-kevesebb sikerrel. Habár mindig akadnak olyan programok, amikről csak utólag szerzek tudomást, azért aki tanácstalan a hétvégi programjával kapcsolatban, itt mindig talál ötletet egy jó motorozáshoz. Továbbra is nagy segítség, ha elkülditek azokat a programokat, amik a tudomásotokra jutnak, ezzel nemcsak a szervezőknek segítünjk, hanem a motoros társainknak is. +1 Motoros Eseménynaptár https://csajokamotoron.hu/motoros-esemenynaptar/ Címlapkép: rawpixel Read the full article

[hicapacity]

Ha valaki nem érti, mit is jelentenek az Oroszországgal szemben hozott szankciók, akkor nagyon röviden elmondom, mintha velünk történne.

Képzeld el, hogy bezárt minden bevásárlóközpont és minden autókereskedés, valamint külföldi tulajdonú étteremlánc.

Ennyi.

Az orosz gazdaság azért nem döglik meg, mert olyasmit vettek el tőle, ami a jólét felső szintjén fontos, de magához a létezéshez nem szükséges. (Lesz gondjuk, rengetegen kerülnek bajba, vesztik el az állásuk, stb... de túlélik.)

Mondok négy szélsőséges példát arra, hogy meddig élhet Oroszország ebben az állapotban:

- Kuba az amerikai embargó alatt él hatvan éve. Nem ment csődbe.

- Észak-Korea sem ment csődbe, pedig ott aztán tényleg a fű is ritkán nő.

- Görögország hitelekből élt majd egy évtizedig és még most is az EU tagja.

- Törökországban, jelenleg is 70%-os az infláció és elvannak, mint a befőtt.

Az orosz gazdaság az olaj, gáz, szén, nehézföldfém, nukleáris elemek, stb... tehát a természeti kincsekre épített gazdasága, akár még évekig elvegetálhat, miközben a szankciókba nem csak Európa, de Amerika is beledögölhet.

A covid által legyengített világgazdaság, a világot vezető egyre tehetségtelenebb politikai vezetők, az egész fejlett világot uraló dekadencia, párhuzamosan, a társadalom szellemi leépülésével, az iskolázottság és intelligencia pusztulásával, nem Oroszország csődjét vetíti előre, hanem a mi létformánk, életmódunk totális bukását.

Bevásárlóközpontok nélkül lehet élni. Mezőgazdaság és ipar nélkül nem.

Oroszországnak van bányaipara, nehézipara, és jelentős agráriuma.

Félek hamarabb fog Európa sírni kenyérért, mint a puccos Moszkvaiak Gucci cipőért.

Mint mondtam nem fogok politizálni. Épp azért nem teszem, mert az emberek nagy többsége szeret egy illúzióban élni, egy a hírek, információk által rajzolt világban, ahol a valóság és a festett mátrix között már képtelenek vagyunk különbséget tenni, így megyünk a kényelmesen elfogadható dolgok felé, fittyet hányva arra a valóságra, ami amúgy a szemünk előtt játszódik le.

A covid miatt az „okos, művelt” társadalom megvetette, megbélyegezte a világ teljes tudóstársadalmát, kétségbe vonta erőfeszítéseiket, legyintett összefogásukra és vonakodott elfogadni, amit félmillió magasan képzett orvos állított. Napjainkban ugyan ezen csoportok az ukrán háború kapcsán mondják a legvadabb ökörségeket és az önmagukat szkeptikusnak nevezők, győzelmi ezánt énekelgetnek. (A jelen poszt alatt is főleg a témától eltérő - vírustagadó, háborútagadó hozzászólások fognak megjelenni, mert a tudatlanság és félrevezetés rendszere már beette magát a fejükbe és képtelenek látni mi is történik. )

Jelenleg a tudást börtönözzük be, amikor nem vesszük észre azt a geopolitikai, szerkezeti, gazdasági, értékrendi, morális átalakulást, ami történik 2019 vége óta a világban, és amihez ez a háború úgy passzol, mint egy könyv lapjai egymáshoz. Milliárdnyi ember asszisztál ahhoz az őskáoszhoz, ami a szemünk előtt alakul, formálódik, teljesedik ki.

De a legfontosabb hír: A Szállodákban húsvétkor megint csúcsforgalom lesz, azaz jólét van, azaz nincs gond, azaz amíg vásárolni tudunk, a jelen valósága tök jó dolog.

Ez a forgatókönyv már lement a történelemben.

De mintha senki sem akarná ezt észrevenni, felfogni, elfogadni. Úgy sodródunk, úgy menetelünk a végzetünk felé, ahogy megtették a nagyszüleink és a dédszüleink.

Nem gondolkodunk, nem tanulunk, követjük a hazudott kényelem, a hazudott valóság, az alkalmatlan vezetők középszerű döntéseit.

A gond annyi, hogy amikor eljön az ébredés, megint túl késő lesz.

Jz

Ha megosztod, megosztod.

[tovishaziambrus]

Húúúúúúú kedves emberek, szevasztok! Elég nagy hírek következnek a házunk tájáról! (Please scroll down for English)

Először is, ahogy páran észrevehettétek, a zenekar neve Erik Sumo lett, elhagytuk a Band-et, mert nagyon nehéz volt megtalálni a zenéket így a különféle platformonokon, koncerteken is ezt a nevet használjuk majd. 

A másik fontos dolog pedig: idén megjelenik 2 új lemezünk is. Az első szeptember 30-án érkezik és az a címe, hogy Words - Volume One a másik novemberben, annak pedig az hogy Words - Volume Two. Lemezbemutató koncertünk szilveszterkor lesz az  A38-on! (Részletek erről hamarosan!) 

Tánczenés mulatság mind a két új minialbum, diszkó és house és szokásos őrületek. Onnan indult az egész, hogy a Covid alatt… Tökmindegy, rájöttem, hogy a diszkó a legjobb zene a világon, és elkezdtem sok-sok afrikai diszkózenét hallgatni a 80as évek elejéről. Aztán megnéztem sok Kaurismäki filmet. Aztán megnéztem sok olasz trashfilmet, stb, és végül írtam (-tunk) egy olyan vidám táncos anyagot, amelyban az angol mellett van szuahéli, finn, francia, német, portugál, pici magyar és olasz nyelv is. 

Olasz nyelvű dalunk, a Pillola című szám amelyet már játszottunk a nyáron koncerteken, szeptember 9-én jelenik meg mindenhol, és a Bandcampre ezúttal is felkerül egy olyan verzió amelyben a szám születését nyomon követhetitek az első demótól kezdve, mert nem ám úgy van hogy van egy szám, felvesszük és kész. Én teljesen hülye vagyok és mindig mindent átírok és felforgatok, úgyhogy amit hallotok majd a dalokból, az a kábé mindegyiknél az ötvenedik verzió. 

Nagyon várjuk a koncertet és a jövő évet is még több koncerttel, és azután is, még több koncerttel, és….Ölelünk benneteket!

(A fotó Sivák Zsófi munkája, és a budapesti Font Antikváriumban készült, nagyon köszönjük a segítséget és a lehetőséget!)

//

Dearest people! Pretty big news coming from our house, right now. 

First, as you might have noticed, we officially changed the band’s name to Erik Sumo from Erik Sumo Band. The reason behind this is that it was awfully hard to find our songs under various monikers, so its just Erik Sumo from now on and this refers to the band.. 

The second big thing is, we are releasing two albums this year. First one ‘Words Volume One’ to be released 30th September. Second one, ‘Words Volume Two’ arrives in November. We are doing an album release party on the last day of the year at A38 Budapest. (More news on the gig coming soon!)Both mini albums are dance records with disco and house and the usual Erik Sumo Going Crazy style. 

The whole thing started with me sitting in the studio during Covid… Damn, whatever, the most important thing is, I discovered 80s African disco music and then I discovered many unseen Kaurismäki movies, and then I discovered a bunch of Italian trash movies. Finally I’ve written (involving many band members and kind friends also) this dance material with the lyrics in English, Swahili, Portuguese, German, French, Finnish, a tiny bit of Hungarian, and Italian. 

Our Italian song ‘Pillola’ has already been part of our setlist this summer. It’s a fun olschool disco song with some punkish and folkish vibes, and it’s going to be released 9th September. On the same day we are putting out an exclusive Bandcamp single with all the older versions of that song, because I am beyond stupid when it comes to finishing songs. Almost all songs on the albums have at least 50 versions, so the Bandcamp thing is like a peek into my crazy workflow. 

We are anxiously waiting to meet all you guys in person, we are also looking forward to next year’s shows and then the shows after that, and ….

Hugs!

(The photo is by Zsófia Sivák at Font Antikvárium, Budapest)

[csacskamacskamocska]

Amire jók ezek az idők

Mit vinnél magaddal? Lenne hova menned? Kit féltenél? Kire számíthatnál? Mi az ami fontos neked, de magad mögött kéne hagynod? Mi az amitől félsz, hogy le kell szakítanod magadról a saját érdekedben? Ezek a szörnyű idők egy olyan országban ami nem áll háborúban, ilyen kérdéseket vet fel, amikkel máskor nem foglalkozunk. Ha csak 5 perced van mit kapkodsz össze? Ha csak egyetlen hívásra van időd, kit hívsz? Kinek a biztonsága érdekel? Az embernek nincs agya, ha nincs ideje készülni, akkor olyasmiket visz amiket megszokott és amik egyébként alkalmatlanok a túlélésre. De ugye ott van a rövidtávú túlélés meg a hosszútávú. Rövidtávon legyen igazolványod, telefonod, vized, szőlőcukor, melegruha, takaró, bicska/evőeszköz, papírzsepkendő, pénz. Hosszútávon... talán ugyanez csak nap nap után.

Eléggé bízom a saját túlélőképességemben, hacsak nem a fejemre pottyantanak egy bombát. Bármilyen megszokást le tudok dobni magamról, ha szükséges. Erős vagyok és kitartó. Ha van miért. Ha a gyerekeimnek baja esne, szerintem valami módon öngyilkos lennék. Mintegy véletlenül. Rajtuk kívül nincs senki, aki miatt élnem kéne. Jah, saját magamért? Már a nagy részét megcsináltam annak, ami miatt érdemes élni, ami innentől van, az már a bónusz. Ha jár is, nem biztos, hogy jut. Szeretek élni, de reménytelenségben, csak a lélegzésért, a szarásért, a veszteség fájdalmáért nem tudom, hogy érdemes-e. Na jó, ne menjünk a mélyére, mert amúgy semmi bajom nincs és csupa terv és optimizmus vagyok, bár nagyon megráznak a háborús hírek és sokszor elered a könnyem, elsiratok ismeretlen embereket, oroszokat is amúgy, akiknek az életét épp tönkreteszi ez a háború akiken keresztül próbálnak nyomást gyakorolni Putyinra. És minden katonát és minden civilt. Halottakat, élőket. Borzalmas dolog ez és én nem tudom racionalizálni, ahogy mások segítenek magukon. :( Egy háborúnak csak vesztesei vannak. Már aki ember és van lelkiismerete. Tegnap rámírt egy ismerős, hogy el vagyok tűnve. Mondtam, hogy nem vagyok. Jólesett, hogy hiányolt, mégse akartam beszélgetni vele. Azért volt csak érdekes, mert épp előtte írtam rá egy ismerősömre, hogy el van tűnve. Kicsit beszélgettünk, tényleg csak kicsit én nem is beszélgetni akartam, hanem csak tudni, hogy jól van. Küldött egy mininovellát, amit egy régi időről írt. Vicces volt, aranyos, emlékszem arra az időre. Ők nem itt élnek, hanem Belgiumban.

Aki azt gondolja, hogy egy pszichopatát vagy egy narcisztikust meggyógyíthat a szeretet segítségével az téved. Ezt sosem szabad elfelejteni. És mindig újra és újra felbukkan bennem a remény, hogy de. Ezt kell elmondanom a pszichológusnak, hogy ez a bajom. Hogy rendíthetetlenül hiszek benne, hogy a szeretet bármire képes, ha kitartó az ember. Bár szerelmet nem tud szülni, de tud gyógyítani. De ez úgy van, hogy az ember azt adja amire neki szüksége van. Nekem feltétel nélküli szeretet a hiányom. Ezért azt igyekszem adni. Azért lehet minden bántás és gyötrés ellenére újra és újra visszatérni a megbocsátó ölelésembe. És újra és újra. Ez egy megszállottság, egy téveszme, egy... nem is tudom mi. De közben mi más lenne, ami érték a világban, mint az, hogy képesek vagyunk rá, hogy bármilyen tettre megértő magyrázatot keressünk? Máshonnan jött. Máshogy lát, máshogy érez, más a múltja, a családja. Másféle ember. Egyszer egy ügyvéd barátomtól kérdeztem, hogy amikor a védence gyilkos, és tudja, hogy valóban, akkor hogy tudja védeni? Azt mondta, hogy ez a munkája, és a törvény szerint mindenkinek alanyi jogon jár, hogy ha van bármi, a legapróbb is, ami mentségül szolgál, akkor azt kötelessége felkutatni és felmutatni. Hát, így. Nagyon kevés ember van akinek a hibáira, vétségeire nincs valami fájdalmas, elfogadható magyarázat. És a szeretet felkutatja. Az a nagyon kevés, akit a szeretet sem ment fel, hogy miért öl, miért robbant ki háborút, miért teszi tönkre a világot, őket ki kéne lökni a tömegbe és hagyni kéne, hogy az anyák és apák kint az utcán, tíz körömmel szedjék cafatokra.

[sronti]

Jó, de mi köti össze ezeket, hogy működik a felosztás, mi van, ha valakik bemennek egymás területére, vannak szabályok visszaosztásra, vagy csak kérnek valamit random? Értem, hogy végül Orb��n dönt mindenben és a G-nap után aztán végképp, de mi ebben a felállás? Mennyi önállósága van az oligarchiának és milyen belharcok mennek köztük, ki kivel van? Ezek szerintem nagyon fontos kérdések és enélkül nem nagyon értjük mi történik körülöttünk. Jönnek ki a hírek, hogy ezt is ellopták, azt is ellopták, de ezen már rég túlvagyunk, a state capture 2011-re megvolt, innen már csak az egyik zsebükből a másik zsebükbe tesznek dolgokat, ennél mélyebbre kéne látni.

egyrészt

másrészt.

[blackthornhalltitkai]

I. Drága Cristinának, Emmától

Drága Cristina!

Megpróbáltam ezt a levelet a tündérországi Poliamor Házba címezni, de rájöttem, hogy talán sose érne oda. :) Oké, oké, csak viccelek. A New York-i Intézetbe küldöm, Clary azt mondta, hogy odaadja neked. Tudom, hogy Julesszal ide-oda pattogtunk a földgolyón, mint valami ping-pong labda, de végre letáboroztunk itt, Londonban legalább egy pár hónapra, szóval tudsz, és ajánlom is, hogy írj nekem a Londoni Intézetnek címezve – abban sem vagyok biztos, hogy ennek a helynek, ahol vagyunk van egyáltalán címe.

(És igen, küldhettem volna neked tűzlevelet is, de túl sok mondanivalóm van. Öveket becsatolni!)

Szóval, nem is olyan régen Julesszal Manausban, Brazíliában voltunk, és a Curupira démont tanulmányoztuk, mikor visszahívtak bennünket a Riói Intézetbe. Volt egy üzenetük Julian számára. A nagynénje – igen, az, amelyiket az L.A.-be érkezésed idején látogatták épp – meghalt. Nagyon szomorú. Na de, emlékszel arra a gyönyörű sussex-i házra, ahol élt? Hát, azt valami unokatestvérre hagyta, akiről soha senki nem hallott még, de Juliannek adta Blackthorn Hallt. Ami egy omladozó rom Chiswickben (London afféle külvárosi része). Aztán ide kellett jönnünk a végakarat egyik záradéka miatt (khm, a szótár szerint ez egy "valamely okmányhoz, például végrendelethez csatolt megjegyzés, melyben az illető okmányra vonatkozó bizonyos feltételek vannak"). Julian vagy kipofozza a helyet és újra élhetővé teszi öt év alatt, vagy a Klávénak kell adományoznia.

Tudod, milyen Julian. Gyorsan elhatározza magát. A hírek érkezése utáni napon már Londonba is jöttünk egy portálon keresztül.

Készen álltam, hogy pogácsákkal tömjem magam, teát igyak és felüljek az Eye-ra (mindenre, amit a legutóbbi londoni látogatásunk során nem tehettem meg, mert halhatatlan tündérharcosok üldöztek). De ez még azelőtt volt, hogy fogtunk volna egy black cab-et* az Intézetnél, hogy kimenjünk Chiswickbe, és megnézzük a helyet.

Kintről úgy fest, mint egy múzeum vagy régi könyvtár – tudod, nagy márványoszlopok, grandiózus lépcső, a hatalmas fémkupola a tetején pedig úgy néz ki, mintha lenne ott egy teleszkóp. (Nincs, megnéztem.) Belül inkább tündérmesére hasonlít. Nem úgy, mintha Tündérföldéről származna. Nem is úgy, mintha egy gyerekfilmből való lenne. Olyasfajta tündérmeséről beszélek, amiben egy omladozó palota ezer éven át szunnyad. Elég romantikus volt, úgy öt percig. Aztán kiszúrtuk az első patkányt, amint épp az egyik függöny bojtos végén falatozott.

A hely az izgalmas történelem, fura régi művészet és totális lepusztultság hátborzongató egyvelege. Vannak menő portrék régi Blackthorn felmenőkről, szinte sértetlenek. Julian azt mondta, a legtöbbjüket nem ismeri fel. Néhányuk neve oda van írva a vászon hátuljára vagy a keretre, de a Blackthornon kívül egyik sem mond számunkra semmit. Vannak faládák tele régi könyvekkel és tanulmányokkal, továbbá gyönyörű területek, amiket benőtt a gaz, de biztos vagyok benne, hogy egykor kertek voltak, ma pedig a dzsungel angliai verziói. Áll itt egy régi üvegház, meg egy fura kis téglából készült építmény, aminek nem látjuk értelmét. (Fészer? Nagyon kicsi fegyverszoba?) Az egész hely maga a káosz, és a ház nagy része már nem is lakható. Valaki kiépített egy "modern" lakosztályt az épület egyik szárnyában, valószínűleg a hatvanas években. (A lakosztály egyébként arra a vintage turkálóra emlékeztet Topangában, ahová egyszer elrángattalak. Emlékszel még?) Bárki is élt itt, a szekrényben hagyott egy csomó fajta vintage ruhát, a falakat bolondos virágmintás tapéta díszíti, és minden tele van modern művészettel. A lakosztályban legalább van áram, folyóvíz és fűtés, amivel a ház többi része határozottan nem rendelkezik.

Na, visszatértem. Bocsi, egy pillanatra abba kellett hagynom az írást. Julian értem kiáltott. Az emeleten volt egy helyiségben, ami talán bálterem lehetett? A lényeg, hogy tett egy rossz lépést, és a lába átlyukasztotta a padlót. (Nem teljesen, ami azért megkönnyebbülés, de azért lyukat hagyott.) A bálterem nagy és poros, de látszik rajta, hogy régen gyönyörű és nagyon puccos lehetett. Hatalmas francia ajtajai vannak, amik márvány erkélyekre nyílnak, bár a nagy részükből már hiányzik az üveg.

Miután kiszabadítottam Julest a padló fogságából, rájöttem, hogy talán ez az egyetlen esélyem, hogy beszéljek a fejével, így hát kiböktem neki, milyen gigantikus projekt is ez két olyan ember számára, akik még sose újítottak fel házat ezelőtt, és hogy már van egy tökéletesen jó hely, ahol élhetünk. És ott az időjárás is jobb.

Jules önmagához híven tartott egy kis szünetet, mielőtt válaszolt volna, és komolyan átgondolta, amit mondtam. Aztán így szólt, "Ha nem akarod bevállalni, akkor nem kell ezt csinálnunk. Sokkal fontosabb vagy számomra, mint valami ház. Bármilyen ház."

"Nem arról van szó, hogy nem akarom", mondtam. "Csak azt se tudom, hol kellene kezdenünk."

Jules higgadtan elmagyarázta, hogy kapcsolatba lépett valamiféle tündér építészekkel, talán hobgoblinokkal, akik hétfőn meg is érkeznének, hogy "felmérjék" a terepet. Aztán átölelt, és azt mondta, "Tudom, hogy bármikor lakhatunk az L.A. Intézetben. Én is szeretek ott lenni, de ha létezik bármilyen Blackthorn örökség, akkor ez az. Ezek a régi tanulmányok, a titkok, amiket a ház rejteget, a családunk történelmének részét képezik. Tovább akarom adni ezt Drunak, Tavvynek és Ty-nak. Meg akarom adni nekik azt, ami nekem sosem volt."

Mégis mit mondhattam volna erre? Megértem. Nekem Jem az élő családi történelmem. Julesnak nincs semmi hasonlója, ráadásul ugyan Aline és Helen vezetik jelenleg az L.A. Intézetet, nem biztos, hogy mindig ők fogják, emellett valójában a Klávéhoz tartozik. Megértem, hogy nem akarja eladományozni a családja történelmének egy fontos darabját, mielőtt egyáltalán esélyt adna neki.

Azt válaszoltam, "Rendben. Meglátjuk, mit tehetünk. Ha valaha úgy látjuk, hogy túl sok, tarthatunk egy családi kupaktanácsot és mindenki szavazhat. Megtartsuk-e a helyet, vagy sem."

Felkapott és megpörgetett. Aztán elkezdtünk csókolózni. Kegyelmes leszek, és nem írom le neked a részleteket.

Végül úgy döntöttem, hogy mindezt Egy Kalandként fogom kezelni. Ez egy régészeti lelőhely, és mi vagyunk a történészek. Meglátom, később meg tudom-e győzni Julest, hogy felvegyen egy tweed zakót meg egy trópusi sisakot, miközben a törmeléket válogatjuk. Bárki is lakott itt előttünk, rengeteg cucca volt. Ez egy hatalmas ház, minden szobában vannak bútorok, fiókos szekrények, és minden szekrényben meg fiókban még nagyobb felfordulás uralkodik, ékszerek, portrék random emberekről, törött teáscsészék... És ne feledd, hogy mindezen úgy kell majd végig mennünk, hogy nem lesz normális fény, csak boszorkányfény.

Egyébként, csak szerettem volna, hogy tudd, épp mivel foglalkozom, és hol vagyunk. A vándorévünk egyébként is szinte véget ért, szóval ez tulajdonképpen egy módja a meghosszabbításának, és még több időt tölthetünk együtt. Ez a része nem szomorít el. Elég jól haladtam önmagam pszichés felkészítésével a Blackthorn Történelmi ásatásra, legalábbis ma reggelig.

Tudom, hogy azt mondtam, a ház úgy néz ki, mintha kísértetek laknák, de csak vicceltem. Nagyjából. Nem vagyok Kit; nem látom a szellemeket, amíg nem akarják, hogy lássam őket, és eddig még sosem találkoztam ektoplazmatikus lelkekkel, akik üzenettel érkeztek A Túlvilágról. A hely mégis furcsa – mindig azon kapom magam, hogy megperdülök a hosszú, pókhálós folyosók végén, mintha arra számítanék, hogy látok majd valamit az árnyak közt. Vagy azt képzelem, hogy megpillantok valamit a vállam felett a tükörben. Egészen a mai reggelig bírtam idegekkel, amikor is az étkezőbe jövet megpillantottam a „TŰNJETEK EL" szavakat a padlón a porba írva.

Szó szerint megugrottam. Úgy nyúltam Cortanáért, hogy magamról sem tudtam. Ne legyél nevetséges, gondoltam. Azt az üzenetet bármikor írhatták. Régen azelőtt, hogy miénk lett a ház. Itt lehetett a porban akár éveken át, zavartalanul.

Ugyanakkor valamit be kell vallanom. Eltüntettem a TŰNJETEK EL üzenetet a lábammal. Nem akartam, hogy Julian lássa. Így is túl sokat aggódik. Nem akartam, hogy őt is olyan sokk érje, mint engem valami teljesen lényegtelen dolog miatt.

Jó érzés, hogy végre lekerült a vállamról a teher azzal, hogy elmondtam neked a történetet. Ó, egek, Julian már megint hív, alig várom, hogy lássam, ezúttal mibe lépett bele. Hamarosan újra írok, addig is millió puszi Londonból!

Ölellek téged és a fiúkat is,

Emma

“Jules és én Blackthorn Hall előtt.”

art: Cassandra Jean

*black cab: "fekete taxi", hagyományos angol taxi, amit bárki leinthet, ha a taxi tetején a taxijel zölden világít, nem feltétlenül kell feketének lennie, más színekben is előfordul

Írta: Cassandra Clare

Fordította: Eszter K

Magyar szöveget gondozta: Emyna Ryuu

Angol: https://secretsofblackthornhall.tumblr.com/post/656254352236986368/dear-cristina-from-emma

[onsieluenkeli]

Renner Erika története különösen fontos nekem, mert Anyumnak is volt egy hasonlóan rossz kapcsolata. Igaz, az övé nem fajult el annyira durván, de nem állt messze tőle. És biztos vagyok benne, hogy ma az Erika története nagyon sokaknak segít, és mentőövként hathat. Nekem anno tinédzserként 3+2 év kellett, mire leesett mennyire félelmetes szituációba kerültünk. Ma ugyanaz 6 hónap lenne maximum.

Érdekesség

Az este amikor ment az RTL hírek éppen mi is megnéztük.

Tudjátok tényleg egyre több a félpercekbe sűrített bűntényfelsorolás. Nem tudom ti hogy vagytok ezzel, de nekem nem tetszenek. Elhadart, érzéketlen, zanzásított információk. Erősen kétlem hogy bármiféle értelmük van. Miközben a vacsorára terítettem, biztos voltam benne hogy Renner Erika is hasonlót kap majd. Tévedtem. Ledöbbenve néztük azt a mesteri szerkeztést amit a Híradósok összehoztak neki. Vacsora után pedig 4-en futottuk át a híreket, és voltak azért olyan médiumok is, akik pontosan úgy hozták le a hírt most, ahogyan azt kell. És inkább az Erikát tették a szemek elé, és amit ő gondol. Még a bulvár is egészen jól kezelte.

Üvölteni tudnék, hiszen egyértelműen vannak akik képesek rá, és tényleg csak akarniuk kellene hasonló minőségben a híreket összedobni. Inkább lenne kevesebb, ami jó, mint azok a mélyen színvonal alatti, agyzsibbasztó, elhadart információk.

És még valami, szerintem semmi szégyen a "bulvár" kifejezésének, ha egy ennyire komoly volumenű tragédia története ott is nyitogatja a szemeket. Kiüti a Tóth Gabit. Olyan Renner Erika a bulvárnak, persze ha minőségien közlik, mint a rejtett nyers zöldség a gyerek uzsonnájában. Ha ilyen lenne a bulvár, a szó sem degradáló.

.

[zeroz2ro]

Nagyon Fontos Hírek

[plumsworld]

Mi a helyzet a koronavírussal?

Régen posztoltam koranavírus-témában. Ez egy áttekintés lesz, kiválasztva az információözönből azt, ami szerintem lényeges.

Ugorjunk vissza az európai válság elejére. Március elején néhány tízezer és tízmilló közé tették a koronavírus várható áldozatainak számát. Két év alatt, globálisan. 

Ezeket a számokat március tizedikén direkt kontextusba helyezve posztoltam ki: a koszorúér-betegség két év alatt húszmilló áldozatot követel, ami a leggyakoribb halálok.  

Augusztus ötödikén a Nature-ben megjelent egy cikk, ami megpróbálja elképzelni 2021-et: a vírus jelen van, folyamatosan terjed, változó intenzitással, amihez időszakos lezárásokkal és egyéb eszközökkel alkalmazkodunk. A cikk 1.75 millóra becsüli 2021 júniusára az áldozatok számát. (Ez egy nagyságrenddel kisebb, mint a márciusban említett legrosszabb, és két nagyságrenddel nagyobb, mint az akkor említett legjobb kimenet.)

Jelenleg 700 ezer feletti áldozatnál járunk.

Élesen elkülönülő hullámokban gondolkodni globális skálán félrevezető, de még egy kontinensre vagy nagyobb országra átlagolva is. 

Az ábra a napi új áldozatok számát mutatja egymillió főre nézve. Pirossal az Egyesült Államok adatai látszanak: ott a helyzet egy ideje rosszabb a svédországinál (a 110. nap körül van a váltás). Az európai számok egy ideig együtt mentek az amerikaival, majd lecsengtek. Szürkével vannak az egész világra vett adatok, ez alatt megy legalul a magyar.

Adatok forrása: https://ourworldindata.org/coronavirus

Néhány dolgot jobban tudunk március óta.

Hogyan terjed a vírus? Hogyan terjed a szabadban és hogyan terjed zárt térben? A Vox-magazin csinált erről egy nagyon jó videót két hónappal ezelőtt. Sok videó van, de ha valaki egyet néz meg, akkor ezt ajánlanám.

Zárt térben sem fertőződik meg az, aki ugyanazon asztal körül ül, ha nincs a légáramlás vonalában. Ha valaki viszont abban ül, akkor akár a szomszédos asztalnál is megfertőződhet. 

A szabadban ugyanakkor nagyon kicsi az esélye, hogy valaki elkapja a vírust.

Volt-e értelme az eddigi intézkedéseknek?

Volt, de a hatóságok által elrendelt intézkedések és az egyéni válaszok (viselkedés) súlya/hatása összemérhető.

Minek volt igazán értelme? A bécsi Complexity Science Hub (CSH) ebben a cikkben táblázatos formában összeszedi, hogy az egyes intézkedéseknek milyen hatása van az ún R0 csökkentérése.  

"Lockdowns too were most effective when imposed early on—but they also had tremendous impacts on social and cultural life, wellbeing and the economy as a whole. Our study is good news in that respect. We see that we do not necessarily need the most intrusive measures to successfully bend the curve. With the right combination of less severe interventions, the reproduction number can considerably be reduced"

A táblázatot érdemes tanulmányozni.

Mik a jó modellek a vírus terjedésére?

Erről beszélgettünk Csordás Dórával és Donáth Annával egy tavaszi podcastban, amire pozitív visszajelzések érkeztek azóta. A legegyszerűbb modellben vannak fogékonyak (S) és fertőzöttek (I). Lehet csinálni olyan modellt, ahol a fertőzöttek újra fogékonyak lesznek (SIS), és olyat is, ahol lesznek gyógyultak (R), akik már nem tudják újra elkapni a vírust. Ez utóbbit, a SIR-modellt jártuk ott körbe.

Ahogy ott is elmondtuk, és sok helyen mások is leírták, lényeges az, hogy nem homogénan keveredve létezünk, hanem kapcsolatok hálózatában élünk. Vannak például szuperterjesztők, akik ötven másikat is megfertőzhetnek. 

Mindez alapvetően tudja megváltoztatni az egyszerűbb modellek jóslatait, érdemes megnézni Barabási-Albert László: A hálózatok tudománya tankönyvének 10.3 fejezetét erről. (Magyarul a Libri adta ki a könyvet.) A 10.3 táblázat összeszedi, hogy a hálózat topológiáját hogyan kell figyelembe venni az SI, SIS és az SIR modellekben, azaz hogyan változik a vírus terjedésének karakterisztikus ideje és a járványküszöb (átlagtér-közelítésben). Ezeket a fogalmakat nagyon világosan tisztázza a könyv.

Vannak úgynevezett ágensalapú (agent-based) modellek is, ahol egyéni szinten lehet modellezni, hogy mi törénik. Egy mallorcai barátom a sziget összes lakóját szimulálja a laptopján. Erről a módszerről ismeretterjesztő szinten Alessandro Vespignani ír ebben a könyvében a hatodik fejezetben, aki a Zika vírus terjedését jósolta meg sikeresen, figyelembe véve a vírust terjesztő szúnyogok mozgását is.

Túl- vagy alul reagáljuk?

A Qubitre készítettem korábban egy cikket arról, hogy túlreagáljuk-e ezt az egészet, amiről utána a Klubrádióban is beszéltem. 

Ebben a mikroblog-posztban linkelt anyagok ezt csak kiegészítik. A terjedés alakulására az egyéni válaszok hatással vannak, amit befolyásolnak a hírek, és ebben nincs igazán analógia mondjuk a koszorúér-betegséggel. 

Hogy konkrétabb legyek a végére: a stockholmi metrón, emberekkel zárt térben összezárva veszek fel maszkot, hiába itt nem kötelező, mert semmiből nem tart felvenni, és magam mellett másokat is meg tudok óvni. 

Fontos különösen védeni azokat, akik sok emberrel érintkeznek (eladó, buszvezető), illetve kifejezetten figyelni az idősotthonok védelmére.

Parkokat lezárni viszont tényleg nem kellene.

Ha valakinek vannak átgondolt, jó anyagai még a támában, linkelje.

[zsalu]

Deadline day üzletek

Szóval ennyi volt, az átigazolási ablak bezárt januárig, azzal kell főznünk amink jelenleg van, és most már koncentrálhatunk arra ami a pályán történik.

Lássuk milyen üzleteket kötöttünk tegnap, és melyek azok amelyek nem sikerültek.

Kész Üzletek

Takehiro Tomiyasu

A japán válogatott játékos volt az egyetlen érkezőnk, az igazolást este 11-kor jelentettük be, Bolognából érkezett 16M fontért. Egy jobb hátvéd, aki a hátsó hármas szélén vagy középső védőt is tud játszani, ezzel kaptunk egy nagyon sokoldalú defenzív játékost.

Nagyon jónak tűnik a játéka levegőben, magas és mivel 22 éves tökéletesen illik abba az átigazolási politikába, amelyet a nyáron folytattunk – olyan játékosokat hozunk akik a 20-as éveik elején járnak. Mikel Arteta:

Takehiro egy olyan védő aki elegendő tapasztalattal rendelkezik a Seria A és a nemzetközi szinten is. Ő egy fontos védő, aki jó defenzív kvalitásokkal van megáldva, technikás és nyugodt a labdával. Fontos tagja lesz a keretünknek.

            Tiszta volt, hogy a jobboldali védő pozícióra nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Volt némi üresség egy magas profilú játékos távozása után (Bellerin), és adva volt hogy Cedric, Chambers és AMN -aki akart, vagy nem akart ebben a pozícióban játszani attól függően honnan fúj a szél – tükrében fontos volt egy játékost igazolnunk.

           Lássuk miből is van, ekkor mikor felhúzta a piros és fehér dresszt. Egy üdvözítő érkezés.

Hector Bellerin

           Aláírt a Real Betis-hez kölcsönbe, látszólagosan fizetéscsökkentéssel.

           Azt gondolom kár érte, hogy egy játékos, aki rendkívül izgalmas volt, mikor köztudatba került, nem érte el azokat a magasságokat amit gondoltunk/reméltünk tőle. Tudom, mindenki az Achilles sérüléséről beszél, és valószínűleg ennek is volt oka, de ezelőtt is láttuk a kezdődő hanyatlást – legalábbis ami a sebességét illeti – és én úgy gondolom, hogy volt egy bokaprobléma, ami nagyon megviselte.

           Mindazonáltal, ő az egyik személyes kedvencem az elmúlt évek alapján, ő megfelelően reprezentálta a klubot a pályán és azon kívül is. A szociális lelkiismerete és hajlandósága, hogy arra használta a platformjait, hogy emellett álljon ki, mindig lenyűgözött. Remélem megtalálja a régi formáját a Real Betisben. Következő nyáron visszafog térni hozzánk, ekkor már csak 1 év lesz hátra a szerződéséből, és remélhetőleg egy jó La Liga szezon után jót tesz majd ez neki és a klubnak is, hogy hogyan is tovább.

Reiss Nelson

��          Egy utolsó elpocsékolt szezon után nagyon fontos volt, hogy eligazoljon valahová, ahol játékpercekhez jut. Egy szezon az Eredivise-ben a Feyenoorddal egy nagy lehetőség lesz számára, hogy emlékeztesse az embereket, hogy tehetséges. Aláírt egy 1 éves szerződés bővítést mielőtt távozott kölcsönbe, szóval a kontraktusa jelenleg 2023-ig szól. Hectorhoz hasonlóan, egy jó szereplés a holland bajnokságban több ajtót is megnyithat a számára, és feltételezve, hogy nem fogjuk megtartani, valószínűleg bevételt jelenthet az átigazolási díja révén.

Alex Runarsson

           Viszlát, bálnavadász! Kívánom neki és az OH Leuven csapatának a Belga első osztályban a legjobb szerencsét. A kölcsönben vásárlási záradék is szerepel, és remélem hogy jó helye lesz Belgiumban.

Füstbe ment tervek

Eddie Nketiah

           A hírek szerint az útja Crystal Palacebe meghiúsult, miután nem sikerült megegyezni a személyes feltételekben. Pontosan nem tudom, hogy ez mit is jelentsen, hogy vajon fizetési, bónusz, szerződés hossz, vagy valami más miatt, de ez arra utal, hogy az Arsenal elfogadta az ajánlatot.

           Szerintem kár, hogy nem tudott eligazolni, mivel egy olyan időszakában van amikor muszáj játszania, és az esélyei hogy az Arsenalba játsszon ebben a szezonban minimálisak. Nem elég, hogy PEA és Lacika is előtte vannak, de itt van még Gabriel Martinelli és Folarin Balogun is akikkel versengenie kell. Az utóbbi két fiatal ember jövője ennél a klubnál van, és játékperceik elsőbbséget érdemelnek, azok felett, akik valószínűleg ingyen távoznak a következő nyáron.

           A pénz bármilyen transzferből hasznos, nyilvánvalóan, de a nagyobb probléma, hogy Eddie nem fog elég játékpercet kapni, hogy ezt feltornázza.

Ainsley Maitland-Niles

           Marad, miután tiszta vizet öntött a pohárba a Mikel Artetaval történt beszélgetése során, és őszintén, nem is bánom annyira. Az elmúlt napok kissé zűrzavarosak voltak, és őszintén szerintem senki sem büszke a tetteire. Mikor a felbukkantak a részletek az Everton két éves szerződés ajánlatával kapcsolatban, teljes mértékben megértettem, hogy miért utasította vissza a klub. Nem azért, hogy a játékost idegesítse, hanem a vacak ajánlat miatt, hogy szépen fejezzem ki magam.

           Nyilvánvalóan nem volt sok javítás az Evertontól, szóval még ha AMN frusztrált is hogy maradnia kellett, akkor is a klub álláspontja mellett szimpatizálok. Ahogy tegnap is mondtam, hasonló dolgok szoktak történni a fociban, amik nem ideálisak, de megoldani ezt jelenti a profi futball klub vagyunk.

           Papíron csak négy középső középpályással, én úgy gondolom lesz lehetősége bizonyítani, és ahogy áll a jobbhátvéd/jobb szárnyvédő pozícióhoz, még így is jobban szeretném őt látni mint Cedricet vagy Chamberst.

Sead Kolasinac

           „Csodálatos” belegondolni hogy ő még mindig itt van, és aktív kezdő, de számára nem ez volt deadline day hogy lelépjen. A Fenerbahce-vel hozták szóba, de ez meghiúsult a fizetési igénye miatt. Érthető, hogy miért akar ennyit keresni, mivel az Arsenal nagy összeget fizet neki hetente és ha ők nemet mondanak, felveheti ezt egészen jövő nyárig. Azonban, Törökországban még nyitva van az átigazolási piac, szóval ha sikerül megegyezni az Arsenallal a fizetés csökkentésről, még távozhat is.

Az átigazolási piacról összességében

           A továbbiakban fogjuk látni hogyan fognak muzsikálni az újak, és milyen gyorsan tudnak fejlődni, de az idei nyáron egyértelmű volt az átigazolási politikánk. Két 21 éves (Tavares és Sambi), két 22 éves (Ödegaard és Tomiyasu), és két 23 éves (Ramsdale és White).

           Úgy gondolom joggal tehetjük fel a kérdést, hogy milyen magasra tegyük a lécet rövid távon, de elköltöttünk 150M fontot, és ha látni akarjuk, hogy a menedzser pénzügyileg támogatva van, akkor azt mondhatnánk bizonyosan.

           Jelentős pénzt fizettünk ezekért a játékosokért, hát építsük be őket. Láthajuk, hogy ez egy fiatal csapat aki mögé be kell állnunk, és most már Mikel Artetán múlik, hogy hozza ki belőlük a dallamot. A frissesség meg van – legalábbis most – ami egy kis szikrányi optimizmusra ad okot, és ez nagyon üdvözítő a szezon kezdetet nézve.

           Amit viszont mondanék. Egy csapatnak, amelynek problémái vannak a gólszerzéssel, kapus igazolásokkal, a hátsó hármassal, a középső középályásával, és egy támadóközépályással nem tud hatékony lenni. Szóval, javulásnak kell jönnie góllövésben, úgy hogy többetkell kihoznunk a játékosainkból – és a terv az, hogy az új játékosainkat a részeséve tegyük ennek.

           Szerintem több gólra számíthatunk PEA-tól ebben a szezonban, mint az ezt megelőzőt, valamint több labdát várunk Saka-tól, Pepe-től ESR-től, és Ödegaardtól; Lacika ő Lacika lesz és a szokásost hozni fogja, és aztán talán nézhetjük Martinellit is, aki hozzá tud még tenni ehhez – Arteta egyik nagy feladata hogy több gólt lássunk idén tőle.

           Nagyon szerettem volna, ha igazolunk egy középső középpályást ebben az átigaolási időszakban, és ez nem Sambi kritikája. Még Xhaka megtartásával – amit én nem tettem volna, de ezt kaptuk – is van hely egy játékosnak, aki tud valami pluszt nyújtani és minőséget biztosítani.

Távozók

           Úgy gondolom mind felismerjük, hogy ez egy nagyon küzdelmes nyár volt a focinak és a futball kluboknak szerte Európában, akik korlátozva voltak pénzügyileg a pandémia miatt és egy olyan szezon miatt, amelyen a szurkolók nem váltottak jegyeket meccsekre.

           Minden változatlan, a tény hogy csak egy játékost adtunk el pénzért (Joe Willock) nem fest túl jól Edu pozíciójára nézve mint technikai igazgató. Ez nagyon is az ő hatásköre, és miközben lesz egy kis bevételünk a következő nyáron a kölcsön kötelezettségek miatt a Matteo Guendouzi és Dinos Mavropanos üzletekből, nem egy szép tudat. Főleg mikor figyelembe vesszük, hogy volt pár hazai nevelésű játékosunk, akik értéke a jelen piacon erősebb, és akik nagyobb figyelmet érdemelnének más PL klubok számára.

           Nem tudom biztosra mi volt a megbízás, de egy nyár amikor 150M fontot költöttünk, el tudom képzelni, hogy több mint 20M fontot kellett volna bevételként eszközölnünk, mint amit Joe-ért kaptunk, és azért a pár kölcsönért.

Függetlenül attól, hogy előidéz-e bármilyen változást, várnunk kell. Vannak spekulációk, hogy Edu nincs egészen szilárd talajon, de az idő majd eldönti. Legalább egy kicsit lecsökkentettük a csapat létszámot, Willian eltűnt, és ez önmagában is kellemes, de nehéz nem csodálkozni azon, hogy valaki más, valaki jobb, hogyan tudta volna kezelni a nyári üzletünk ezen aspektusát.

Forrás: https://arseblog.com/2021/09/deadline-day-deals-and-no-deals-overall-window-thoughts/

[mtahooligans]

tegnap Ferenci Tamás írt az indexre egy nagyon sok mindenben hibás cikket, de ami ennél is rosszabb az az, amit nem írt bele, és hogy vélhetően miért nem. szomorkodik azon, hogy bizonyos témák abszolút a politika témái lettek. de ebből sajnos azt a következtetést vonja le, hogy akkor ezekről nem ír, nem gondolkodik, és így szerintem alapvető dolgok mennek félre.

az az alapállása, hogy ahogy az egyetemi nagy véletlen mintás tesztsorozat mutatja, Magyarországon vége a járvány első hullámának, és hogy mérni egyetlen számmal, az egymillió lakosra jutó halálozások számával lehet. ezek külön-külön nagyrészt igaz állítások, de együtt mindenképp problémásak: a magyarországi első hullám a lakosság körében futott remélhetőleg le (bizakodjunk, hogy az újranyitás nem hoz semmi rosszat), de mindenünnen hallani, hogy pl. a Zala megyében az elmúlt egy-két hétben megfertőződött esetek többsége intézményi fertőzés, így nagy valószínűséggel még a halottak száma nőni fog. jelenleg 48 nálunk az egymillió lakosra vett halálozások száma, és sajnos kellemes meglepetés lenne, ha ez 2-3 hét múlva nem lenne 55 körül, ami 15%-os növekedés. jópár környékbeli országban velünk ellentétben ez a szám már nem nő, így a velük való összehasonlítás azzal a címmel, hogy az "első hullám végén", torz. ezért az egész cikknek talán jobb lett volna, ha 2-3 héttel később születik meg.

általában fontos az is, hogy kivel vetjük össze a politikai elit, meg az egészségügyi rendszer teljesítményét. Ferenci Tamás azt írja, hogy Észtország, Dánia, Portugália sokkal szerencsésebb helyzetből indulva ért el ugyanolyan vagy rosszabb eredményeket, mint mi. ezt arra alapozza, hogy hozzánk nagyon sokan jöttek haza Olaszországból és Ausztriából, amit a két első európai gócpontnak nevez. nem tudom, hogy vannak-e adatai arról, hogy mondjuk dán turista mennyi volt ezeken a helyeken, vagy hány dán munkavállaló dolgozik ott, és aztán látogat haza Milánóból, de szerintem biztos összevethető a magyar számmal. a szegedi matematikus Röst Gergely és csapata elég jól meg tudták jósolni, hogy Európában hol fog kialakulni először járvány a Kína illetve Dél-Kelet-Ázsia és az egyes európai országok közötti légiforgalom adataiból. az Európán belüli terjedést persze már nemcsak a légiforgalom befolyásolja, hanem az autó- és a vonatforgalom is, de eléggé meg lennék lepve, ha február-márciusban a dán középosztály kevésbé volna utazóképes, mint a magyar, és sajnos ez biztosan fennáll az észtre is, bár gondolom kisebb a különbség. de ha el is fogadom Ferenci gondolatmenetét, akkor tekinthetnénk Szlovéniát, ami még közelebb van Olaszországhoz, és aminek még síturizmusra alkalmas hegyei is vannak, és így minden bizonnyal jelentős nemzetközi embersereg volt náluk, azaz ők nyilván lényegesen rosszabb pozícióból teljesítettek ugyanúgy. (eddig, mert ott ugye már tényleg vége az első hullámnak.) vagy Ausztria, ami maga volt a gócpont, és mégis összemérhető a magyarországi halottak számával az ő elhunytjaik száma (70 jut egymillió lakosra).

amivel abszolút egyet tudok érteni Ferencivel: - alapvető nagy hibát nem csinált a magyar járványügyi védekezés. a politikai elit (némi össznépi nyomásra) időben bezáratta az iskolákat, kijárási korlátozásokat rendelt el, és egy-két kisebb település fura polgármestereit leszámítva nem ünnepelte meg március 15-ét (amelyik napon Franciaországban önkormányzati választásokat tartottak). ezzel lényegesen jobban teljesített azoknál az országoknál, ahol a távoságtartás hiánya, késlekedése vagy egyes események kései betiltása aztán akkora járványt eredményezett, ami teljesen kiütötte az egészségügyi rendszerüket. - hiba volt (mérhető hatással, erről mindjárt) nem tesztelni sokat rögtön az elejétől. - és egyetérthetünk abban is, hogy nagy hiba a tájékoztatás hiánya is.

ezek viszont nem nagyon mondanak semmit Magyarország egészségügyi és szociális ellátórendszere teljesítményéről a járványügyi helyzetben. és ez a cikk legnagyobb és legszomorúbb hibája. egy biostatisztikusnak nem kell eldöntenie, hogy az idősotthonokba bejutott vírusért az önkormányzat, a kórház, a kormányhivatal vagy ki a felelős. nem kell eldöntenie azt sem, hogy a kórházi fertőzések megelőzhetőek lettek volna-e, vagy hogy melyik kormányzat rohasztotta le jobban az elmúlt évtizedekben az egészségügyet. azt viszont a számokra nézve meg lehet állapítani, hogy a kórházi fertőzések vagy az idősotthonokbeli járványhelyzet járult hozzá jobban, vagy legalábbis a nemzetközözi adatokhoz képest jobban a magyarországi halálozási számok alakulásához. és ez az, amiről egy szót sem ejt Ferenci.

pedig nem túl bonyolult. egyrészt az utolsó hivatalos, múlt pénteki adatok szerint 105 ember halt meg idősotthonban a koronavírus miatt. ez az aznapig érvényes 442 összes elhunytnak kicsit kevesebb, mint negyede. ez nemzetközi összehasonlításban kifejezetten alacsony. ettől még lehettek hibák az otthonok izolálásánál, de nem okozott látványosan kiugró halálozási adatokat. a kórházi fertőzésekkel kapcsolatban egy-két elcsípett slide-ról vannak közvetlen adatok, és van egy-két közvetett lehetőség is, amit sajnos Ferenci Tamás egyáltalán nem használ. nem sok országban van eddig nagymintás átfertőzöttségi adat, de azért néhányból van. Spanyolországban 5%, Szlovéniában 3%, Dániában 1,7%, nálunk 0,6%, Csehországban 0,4% volt a fertőzöttek aránya. ebből pl. tanulság, hogy az a Csehország, ami szerintem gazdasági-turisztikai adottságai miatt, és mert pár nappal korábban jelent meg náluk a vírus, rosszabb helyzetből vágott neki a védekezésnek, hatalmas mennyiségű teszteléssel és utánkövetéssel a magyaroszági átfertőződés 2/3-ára tudta levinni a saját adatait. miután Dániából nem érkeztek hírek látványosan rossz döntésekről, ezért az ottani, Magyarországhoz képest  háromszoros átfertőződés inkább azt mutatja, hogy Ferenci állítása, miszerint jobb helyzetben lett volna Dánia, téves. még fontosabb azonban, hogy az átfertőződési számokból lehet mortalitási rátát számolni, és ez sajnos megmutatja a magyar egészségügyi rendszer borzasztóan rossz működését. Szlovénia ötszörös átfertőződés mellett produkált ugyanannyi egymillió főre eső halottat, mint Magyarország. Dánia háromszoros átfertőződés mellett, csak kétszer annyi halottat, a csehek 2/3-os átfertőzöttség mellett, csak alig több, mint feleannyi halottat. az egy kivétel Spanyolország, náluk jóval rosszabb a mortalitás, minden bizonnyal azért, mert a rosszul kezelt járvány miatt nagyon sokan a kórházak túlterheltsége miatt nem jutottak orvosi segítséghez, így nyilván sokkal nagyobb arányban haltak meg. 

és mitől lehet ilyen magas a magyar halálozási arány?  miután ugyanaz a vírus van itt is, mint Szlovéniában, ezért az egyetlen megoldás, hogy az idősotthonok lakóin kívűl más kiemelten veszélyeztetett csoportok körében magasabb a fertőződés itthon, mint más országokban. és hát az öregeken kívűl a betegek a másik kiemelten veszélyeztetett csoport. ők kórházakban taláhatóak nagy számban, és a már említett slide-okról tudjuk, hogy nagyon magas a kórházi fertőzöttek aránya. ez (és a járvány elején az alacsony tesztelési szint) okozza minden bizonnyal azt az egészen szomorú statisztikát, hogy a magyar idősotthonokban ugyanolyan (kb 1:8) a halálozási arány, mint az összes elhunyt aránya az összes regisztrált fertőzötthöz, azaz olyan mintha a kiemelten veszélyeztetett csoport nem is lenne kiemelten veszélyeztetett.

a járvány, lehet hogy csak időlegesen, de előtérbe helyezte az (alap)tudományokkal foglalkozókat. és nagyon jó, hogy Orbán Viktor (szemben pl Donald Trumppal vagy más politikusokkal) a tudományos hozzáállás mellett döntött. de Orbán Viktor politikus és ezért ő politikusi feladatait, céljait sem függesztheti fel még egy járvány idejére sem. ahogy az ellenzék és külföldi politikusok sem. de ha a tudomány nem meri a saját nyelvén a saját kérdéseire megfogalmazni a válaszait, mert ugyanazokról a dolgokról más megközelítésben beszélnek politikusok is, hát akkor olyan cikkek születnek, mint Ferenci Tamásé.