#motörbreath | Explore Tumblr posts and blogs

metalindex-hu · 2 years ago

Text

SzA.R FESZTIVÁL 2023-SZABADSZÁLLÁS JÚNIUS 30-JÚLIUS 01.

SzA.R FESZTIVÁL 2023-SZABADSZÁLLÁS JÚNIUS 30-JÚLIUS 01. - https://metalindex.hu/2023/07/03/sza-r-fesztival-2023-szabadszallas-junius-30-julius-01/ -

Mindig, ha valamilyen koncertről vagy fesztivál írok, előtte hagyok egy nap szünetet, hogy kicsit leülepedjenek a gondolataim, és hogy megemésszem mindazt, ami történt. Ez most sem volt másképp. A 2023-as Sz.AR fesztivált követően egyszerűen azt éreztem, hogy egy mondatot se tudnék írni, hiába próbáltam meg (még vasárnap reggel a helyszínen).

Szerencsés vagyok, mivel ott voltam a legutóbbi, azaz 2015-ös SzA.R feszten, tehát viszonyítási alappal érkeztem meg a tett helyszínére. Azt el kell mondanom, hogy ritka az, amikor az embert ilyen lelkesedéssel fogadják már rögtön a beléptetésnél. Útba igazítást kaptunk, hogy mit merre találunk, melyik irányból kel fel a nap! (hova érdemes felverni a sátrunkat) ésatöbbi. Árnyék sajnos nem sok volt, de majd pár sorral lejjebb kifejtem, hogy arra miért nem volt szükségem…

Fotó: SzA.R Fesztivál

Mire felállítottuk a sátrakat, és kikértük az első sört, már szinte kezdett is a Junkies, így szerencsétlenségünkre nagyon sok délutáni zenekarról csúsztunk le. A pénteki fellépők a következők voltak: Kis Türelmet, Tachy, Long Live The Martyr, Deres, Motörbreath, Junkies, The BlindMirrors, BassBeton Rock Band.

Azt mindenképpen meg kell hagyni, hogy a belépő potom pénz volt, ennyi fellépőért cserébe. Főleg, hogy egy kis klubban is fizet az ember 2 hazai zenekarért 5000 forintot (félreértés ne essék, szívesen támogatom a klubbokat és a bandákat is, fontos életben tartani ezt a műfajt). Itt meg gyakorlatilag közel 20 zenekart nézhettünk meg ezért az összegért.

A fesztivál alapvetően kis területen helyezkedett el, de szerintem mindenki megtalálhatta a szórakozását: zene, pingpong, csocsó, kaja, pia, tetoválás, jóslás(!), airsoft stb.

Fotó: Dragonfotók

Ami a gasztronómiát illeti: megkóstoltuk mi is a híres neves SzA.R burgert, de nekem a elnevezésével ellentétben ízlett. Aztán később mást is ettünk a Zöld Tigrisből, teljesen rendben volt, úgyhogy éhen halni sem kellett.

Az est fő fellépője a Junkies volt, rajtuk volt legnagyobb a közönség is. Nekem kifejezetten tetszett az a rész, amikor a Rikki által írt szerzeményeket adták elő, habár látszott, hogy ez számukra érzelmileg megterhelő volt. Mindenesetre szerintem ez egy nagyon szép gesztus a zenekartól, mert így kicsit Rikki is velünk lehetett, aki egy nagyon központi arca volt a hazai rock életnek.

Az a jó egy ilyen kis fesztiválban, hogy nagyon könnyen fut bele az ember ismerősbe, de még talán annál is könnyebben talál az ember új barátokat. Ez így történt velünk is. Minden fesztiválon akadnak újabb és újabb arcok akikkel szóba elegyedünk, de ez most ilyen extrém eset volt, mert szombatra már szinte folyamatosan olyan emberekbe botlottunk, akikkel péntek este sikerült összecimbizni.

Fotó: Dragonfotók

Aztán, hogy miért nem volt szükségem árnyékra szombat reggel? Mert megvalósult a rémálmom. Nagyjából 10 éve sátrazok rendszeres jelleggel, az ország több pontján, és mindig attól féltem, hogy egyszer bemászik majd egy béka a sátramba (irtózom tőlük). Majd mit ad a jó isten? Elmegyek Szabadszállásra (a Duna mellől), és szombat reggel arra kelek 5:55-kor, hogy mászik a fejem mellett egy béka. Úgy rontottam ki a sátorból hálózsákostul, mint Zrínyi a várból. Úgyhogy az alvásomat a fesztivál hátralevő részében inkább az autó anyós ülésén folytattam. Ahogy ezeket a sorokat írom, közben arra gondolok, hogy hogyan fogok tudni már most ezen a héten a Toxicon ismét sátrazni… 😀 Na ennyit az én kisebb traumámról, ilyen ez a rockandroll…amúgy meg már nevetek rajta.

A második nap folyamán a szervezők többek között veterán motor kiállítással várták a látogatókat, illetve drogprevenciós, függőségekről szóló előadással. A hőségre is felkészültek, tűzoltók gondoskodtak a meleg csillapításáról.

Személy szerint a szombati nap zenekarok szempontjából számomra vonzóbb volt: Direct, Toportyán Férgek, X-bár, Trendkillerz, Devoid, Nova Prospect, Fish!, Kies, Dirty Dawn.

A Devoid zenekar (death metal) fellépése, Rockmaratonos hangulatot idézett fel bennem. Korai volt a kezdésük, aminek az énekes többször hangot is adott. Én meg csak arra gondoltam, hogy a maratonon már javában mentek a death metal zenekarok koncertjei, amíg én egy kempingszékben ülve, a szépítő alvásaim végeztem. 😀 Egyébként jó volt, hogy ez a műfaj is képviseltette magát, de nem tudok elmenni amellett, hogy az énekes urat egy kicsit megviselhette a napsütés (vagy valami nedű), mert a dalok közötti beszédje hasonlított Paksi Endre “márhívójához”. De a zeneszámok alatt ez a zavar nem volt érzékelhető. 😀

A Fish! zenekar olyan bulit csinált, hogy kő kövön nem maradt. Régóta óta úgy gondolom , hogy páratlan a hazai színtéren az általuk nyújtott koncertélmény. Jó pár év eltelt azóta , hogy legutóbb láttam őket élőben, sok új dallal bővült azóta a repertoárjuk, de jutott idő bőven a régebbi klasszikusoknak is. Majd a koncert végét megkoronázták, lejöttek a hozzánk a közönségbe, és együtt nyomtuk az ugrálást.

Fotó: SzA.R Fesztivál

Az utóbbi időben a lejátszási listámba egyre többször került bele a KIES, úgyhogy izgatottan vártam , mit mutatnak élőben a srácok. Lendületes punk rockot játszanak, pont, amit szeretek. Nekem nagyon bejött, de az biztos, hogy nem lehetett egyszerű nekik felmenni a Fish! után a színpadra. Azonban bőven “kiállták a próbát”.

Fotó: SzA.R Fesztivál

Az estét, és ezzel együtt a fesztivált a jól ismert Dirty Dawn zárta. Hát nekem ez volt még a csúcspont, mert nagyon szeretem a hardcoret, és sikerült is megvadulni egy csöppet. Sokadik alkalommal sem okoztak csalódást. Ez a koncert befejezésképpen meg is alapozta nekem a közelgő Toxic Weekend hangulatát.

Fotó: SzA.R Fesztivál

Egy szó mint száz, nagyon örülök, hogy részese lehettem a fesztiválnak, innen is hálás köszönet a szervezőknek, a zenekaroknak, kiállítóknak, az ott dolgozóknak, és persze a résztvevőknek is. Mindenki kitett magáért. 🙂

Számomra minden meg volt itt, amire vágytam és számítottam. Onnan tudom, hogy egy buli jó volt, ha feltöltődve megyek haza, és csak széles vigyorral, nagy lelkesedéssel tudok beszélni az adott eseményről. Na ez most határozottan így volt.

Szívből remélem, hogy egy év múlva újra találkozunk a Kiskunsági Woodstock/SzA.R Fesztiválon (kinek hogy tetszik)! Életben kell tartani az ilyen underground megmozdulásokat! 🙂

Köszönöm, hogy elolvastad! Legközelebb pedig tali a Toxic Weekenden!

#Koncertbeszámolók

0 notes

muhelykronikak · 7 years ago

Text

„Toljunk valamit, ami kellően mély gyökerekkel rendelkezik” – Motörbreath interjú

Egy tribute band követheti a kitaposott utat és ugyanazokat a fogásokat és hangzást követi, amit az eredeti zenekar, mások egyedi stílusukban adják elő a számokat. A Motörbreath viszont az érzést viszi el a közönségnek. <<andypea>>

Hogyan mutatnátok be magatokat? Mit kell tudnunk a zenekar tagjairól? Mióta zenéltek együtt?

Alapvetően mindhármunknál nagyjából egyszerre ért be a dolog, hogy nyissunk valami klasszikus alapokat bemutató produkció felé, az énekesünk, Bajusz Sándor keltette életre a formációt, 2014 elején, rövidesen 4 évesek leszünk. Gitárosunk Balczer Szabolcs, a dobok mögött pedig Szabó „pinky” Attila ül

Hogyan alakult az együttes? Miért a pont Motörheadet választottátok?

Spontán, nem egy megtervezett dolog volt, Sanyi forszírozta, hogy toljunk valamit, ami kellően mély gyökerekkel rendelkezik, - a Motörhead pedig ez esetben ugye nem szorul magyarázatra-, tribute-ben gondolkodott és Szabival már dolgoztak is együtt korábban, így én (pinky) az első közös próbára már úgy érkeztem, hogy készen volt az elképzelés...

Mitől jó szerintetek egy tribute band? Inkább az eredeti hangzás lemásolására törekszetek vagy hozzáadjátok a saját stílusotokat?

Az első szempont szerintünk mindenképpen a produkció színvonalánál kezdődik, nálunk ez a küllem dolog annyira nincs hangsúlyozva, a zene, és ott sem kizárólag a technikai dolgok, sokkal inkább a feeling ami eladhatja a produkciót; az eredeti hangzás alapvető stílusjegyeit igyekszünk tartani de azt gondolom jócskán benne vagyunk azért mi is, persze csak a jó érzés határáig :D

Melyik számok a közönségkedvencek és melyik a Ti személyes kedvencetek?

Az örök klasszikusokra mindig megmozdulnak az érdeklődők: „Ace of spades / Damage case / Overkill”, a mi kedvencünk pedig, őőő, ez nehéz ügy, szerintem mindenkinek más, énekesünk, Sanyi odavan a „Stone dead forever”-ért, Szabi a „Bomber”-ért, nálam (pinky) az aktuális favorit az utolsó lemezről a „Thunder & lightening”

Lemmy ikonikus figurája volt a rocktörténelemnek, mondhatni hivatásos rocklegenda. Mit gondoltok, milyen zenei örökséget hagyott maga után?

Közös benyomás a meg nem alkuvás, az eredeti üzenetektől történő el nem rugaszkodás, nagyon kevés olyan zenész van a világban, aki saját magát volt képes megtartani ennyi időn keresztül és mindezt hitelesen. Lemmy nem lett saját maga tribute-je, a kitartás, a mások véleményétől való független közlés, az életérzésre alapozott őszinte színtiszta rock and roll amit kaptunk tőle…

Nekem olyan érzésem van, hogy Lemmy halála óta mintha több Motörhead rajongó lenne. Mit gondoltok erről?

Inkább csak mindennek a hiánya mondja el mennyit ér, Lemmy elment az öröksége pedig felértékelődött…

Valami üzenet a Nyolcas Műhely közönségének? Mire számíthatnak december 28-án, mikor ellátogattok hozzánk?

A megtisztelő meghívásnak eleget téve érkezünk, készülünk az estére, örök klasszikusokkal és kuriózumoknak számító darabokkal próbálunk méltó módon tisztelegni a Motörhead munkássága előtt, és hogy mire számíthatnak, akik eljönnek? Nagyjából arra, hogy hangos lesz, nyomot hagy, Motörheadbang ON!

Esemény: https://www.facebook.com/events/148199662455482/

youtube

0 notes