#mocskos idők

[jokerlennon]

tagged by @wonderwall1968 to post 5 songs from my shuffle so you can pick your fave yayy thank you

literally none of you know that last one you should listen to it before voting. please

tagging. @actlikeyouvebeenthere @lepidoptera-consumer @georb @porciaenjoyer and YOU!

[meg-megbanom-ezt]

Издателство Европа

Azt hiszem, a mai napon a kedvenc emberem az a random spanyol illető az egyik Mocskos idők youtube-videó kommentmezőjében, aki beírta, hogy "a legjobb bolgár rockzenekar":

[matekonkol]

Kécza András: Ott torony volt (2022)

Technikailag: felháborítóan ócskán néz ki és pocsékul is hangzik. Érdektelen várositévés beszélő fejek sorjáznak egymás után, néha kiég a kép, néha a kameraman újrakomponálását benne hagyja a vágó, és Víg motyogását az istennek sem feliratoznák egy percre sem (és a Filmión nincs felirat hallássérülteknek sem, ki tudja miért). Ha egy film technikailag élvezhetetlen, akkor nehéz a többi részét értékelni.

Tartalmilag (rendezőileg/riporterileg): nem értem, miért gondoljuk, hogy egy ember portréjának megfestéséhez elegendő, ha az alany fogja az ecsetet. A kérdező pedig nem csak nincs jelen, de látszólag nem is konfrontáló, kutakodó, kritikus. Az izgalmas Partizán-életútinterjúk korában egy ilyet gurítani és dokumentumfilmnek nevezni erősen túlzás, de minimum anakronisztikus. Legalább az (alkotó)társakat kérdezhették volna, ahogy a Bereményi-imázsfilmben relatíve megpróbálták.

És például a különböző szerhasználatok, vagy a Mocskos idők doksi alapján (amiről itt írtam pár kéretlen szót) elég para "Dönci" (gitáros és barát) problematizálása elég nagy lépés lett volna azért, hogy legyen jelentősége ennek a filmnek. (Vagy amúgy: hogy amíg ő a Sátántangón dolgozott és megözvegyült, ki foglalkozott a sok gyerekével. Arról valahogy nincs szó, hogy milyen apa lett, pedig érdekes lenne.)

A szekta kritikája és a Tarr-filmekről mesélő második fele a filmnek egész érdekes volt, de összességében nem értem, hogy ez miért készülhetett el ilyen színvonalon.

https://linktr.ee/matekonkol

[palmsandsunglasses]

Ivan & The Parazol - Mocskos idők (Hajógyár x Strand: Legendák)

ez jó feldolgozás lett

[tobbpenztazembereknek]

Voltak olyan DEMOKRATIKUS idők, Áronkám, amikor MEGFELELŐEN bántak a kastélyokkal!

BÁRCSAK VISSZAJÖNNE A DEMOKRÁCIA!

Kurva fasizmus, kibaszott mucsa, mocskos cigányhitler!

Mi az Ablakos Institute-nál hiszünk a nemek közötti egyenlőségben, ezért most egyik női kutatónk osztja meg előremutató gondolatait a műemlékvédelemmel kapcsolatosan.

[fagcrisis]

we rightly make fun of lana stans who think their music taste is obscure but i also think hyperpop listeners who think their music taste is bad are wrong. its an aquired taste and one i dont personally enjoy but its good music NOW what is actually shit music u ask? mocskos idők by európa kiadó

[meg-megbanom-ezt]

Nagyon örülök ennek a népszerűség-löketnek, amit a Mocskos idők (és az Európa Kiadó) kapott A besúgó miatt, de!

Én tudom, hogy egy másik univerzumban ez a dal egy slice-of-life romkom anime főcímdala, tsundere főhősnővel*. Nyilván illusztráltam is az áll��spontomat, élvezzétek. :3

2023.11.16. *lecseréltem a képet, mert szerencsére a női ruhába öltözött Jenő tökre kánon, így nyugodt lelkiismerettel rajzoltam le így. (Kamuzok, sose volt lelkiismeretem. :3)

[matekonkol]

A mozifilm-tervet, amihez 5 éve kezdtem el jegyzetelni,

idén sem válogatták be a Filmalap elsőfilmes programjába. Nagyon szerettem ezzel foglalkozni, olyan volt az egész, mint egy személyes napló.

Holnaptól már ideje másfele evezni, de ma még szeretném megköszönni Papp Tomi, Marton Krisztián, Osváth Gábor, Zachar Balázs, Matthieu Taponier, Kerékgyártó Yvonne, Nagypál Orsi, Gyarmati Lili és mindenki más fontos segítségét! ❤️🌈

Megosztom még veletek a 2018-ban forgatott hangulatvideót is a filmtervhez, amivel házaltunk egy ideig. Akkori választásaim a főszerepekre Lovrity Eszter, Tóth Dani és Juhász Levi voltak, magukban is izgalmas karakterek 🙂

(Zene: Warshow, életemben először saját zene saját filmben!)

[palmsandsunglasses]

Mocskos idők

ez egy jó feldolgozás lett

[starboymp3]

mocskos idők 😔 kezdjük újra 🙄

[suckersarah]

when u get this u have to put 5 songs 🎵 u actually listen to, publicly. then, send this ask to 10 of your favorite followers (non-negotiable, positivity is cool)✨

Yes please, I love music related asks and tags and everything!!

Was really hard to choose just 5, not gonna lie

[implayingwiththefire]

“Ezek a piszkos, fafejű, iszákos, kegyetlen gengszterek, akikről kiderül, hogy (valahol, mégiscsak) van szívük, eszük, néha még pedigréjük is - ezek mind mi vagyunk. Csak már nem látszik a szívünk, az eszünk, a pedigrénk a kosztól meg a bűntől, ami ránk tapadt az idők során.

Mert az élet kemény. A lejtő gyors. A szerelem kicsinál. A pokol mély.

Bűnösök vagyunk, aljas gyilkosok, rohadt tolvajok, mocskos fegyencek- de azért lehet minket szeretni.

Emberek vagyunk, minden ellenére.”

[hallgatonaplo]

Stop fucking around and be a man

Teremtés

- Yo Nas, mi a lószar a rádióban tesó?

- Nyugi, nyugi jó cucc lesz!

Valahogy igy kezdődik minden idők egyik legjobb hip-hop albuma, egyenesen 1994-ből, amikor még alig léteztem, és főleg nem az USA keleti partján. Sziasztok, ez a Hallgatónapló, és ma is régi zenéket fogunk hallgatni.

NY(iregy) State of Mind 

Már tiz éve, hogy SNK, szobatársam, valahol szabolcsország fővárosában a képembe nyomott egy telefont, meg a fülembe egy hallgatót. “Hallga mán! Hallgasd ki!”. Szó szót követett, infra pendriveot, és kaptam vagy száz hip-hop zenét. De nem akármilyet! *Keleti hip-hop-ot*.

Azelőtt csak klasszik Eminemet meg nyugati parti “gangsta” hip-hop-ot ismertem, nem is tetszett. 50 Cent vagy Snoop Dogg volt maximum ismerős, azok is csak filmekből, játékokból (pa-ramm-damm-damm, pa-ram-dam-dam-dam-damm... Riders on i Storm, u-hu).

Ez viszont az igazi bün mélysötét városából, New Yorkból jött, Staten Island, Long Island, amit akarsz. A “Projects”, tehát a “Housing Projects” során épült óriási panelok, Lenin és Sztálin betonba öntött álmai az amerikai rémálomban adtak otthont annak a pár generációnak akik formába öntötték a hip-hop-ot.

Egy nyiregyházi koli harmadik emelete olyan messze van a keleti parti életérzéstől, mint egy sárga Szabolcsvolános Ikarus egy amcsifilmes iskolabusztól. 

És mégis, a NY State of Mind-ot hallgatva a téli Nyiregyháza elevenedik meg előttem, mocskos utcákkal, zebrákkal, káromkodó, cigiző, piáló gimnazistákkal. A pattanásig feszült basszus jól aláhúzza az alaphangulatot, hogy itt bizony - mármint a new yorki alvilágban - egy fillért sem ér az élet, a nap apró örömeiért él mindenki, géppuskaropogásban, állandó készenlétben.

Ehhez képest a találó “Life’s a Bitch” egy napsütötte délután a koli teraszán, vagy lent az udvaron, kis önpusztitó rutinokkal. Az élet egy ribanc, ezért szivunk barnaszofit, mert sosem tudhatjuk mikor halunk meg, nem de? Találó párhuzam és jó kifogás Nas dalszövegekkel magyarázni a saját hülyeségünket.

A Világ A Tiéd?

Kinek a világa ez? A Világ a Tiéd! Az enyém-az enyém-az enyém... kántálja Nas és cimborái. Google Translate előtt 2-ben, a lyrics keresgélés hiányában csak kapisgáltam miről akarhat mesélni Nasir Jones, de a mézédesen kellemes háttérzenék akkor is elrepitenénk ha hindu nyelven tolná.

Az egész úgy hangzik mintha egy 90 BPM-es ütemre táncolna egy kocsmában a rádió meg a gyümölcsösgép, kicsit pimasz, kicsit kattant, de mégis lendületes és vidám.

Félidő

A rövid, alig 40 perces album közepén Nas összefoglalja ars poeticáját: rappelés (’83 óta), massziv ivás, szivás, és az igazságok megmondása. Kár is szépiteni, fegyverek, nők, minden van. De mégis, sokkal élettel telibb számomra, mind az előadás mód, mind a letisztult háttérzene. Látom magam előtt a srácot, ahogy járja a Central Parkot, vagy mit tudom én, lepacsizik a srácokkal, durrantanak egy bigát, megnéznek pár csajt, oltogatják egymást, hülyülnek. Valahol ezeknek a könnyed nyár-esti liezonoknak, dalesteknek, és felelőtlen agglegényéletnek állit emléket ez az életmü.

Emlékút

Ha már emlékek, talán a Memory Lane volt az első Nas zene amit hallottam. A fura hangminták összecsengése, felismerhetetlen hangszerek, és pörgős szövegek úgy durrantották el az agyam mint egy Glock-17 egy kisebb bank alkalmazottait. Kirabolta az izlésem, szétlőtt mindent ami rock, punk, vagy metál, kivonszolta a holttesteket a hóra, és igazi életszagú történeteket ültetett a helyére.

Még alig volt mire emlékeznem rövid életemből, de már én is úgy éreztem magam, mint a költő - töltök egyet a régi cimborák emlékére. Egy srác, akit a dzsekijéért leszúrtak, túladagolások, lövöldözések, és mi marad belőlük? Egy üveg pia meg pár emlék. Mintha végigsétálnál az északi körúton egy nyári vasárnap estén, és elképzelnéd, hogy ruhával és rántotthússal teli utazótáska van a válladon, benne álmokkal, tervekkel, csalódásokkal és reményekkel.

Persze ez már régen volt, igy hát mi marad csak? “Hadd sétáljak egyet az emlékkörúton egyszer...”.

Egy Szerelem

A One Love, sőt az egész Illmatic tulajdonképp egy álomutazás az emlékek világában... vagy egy emlékutazás az álmok világában? Mintha egy olyan életre emlékeznék ami valaki mással történt meg. Nem baj, ez sem unalmas cseppet sem. 

Persze ez nem szerelmes dal - egy régi havernak üzenünk talán aki sitten van. Viselkedj jól, az idő csak úgy repül, bár él a test, meghal a lélek... ha anyud hallom sirni kiégek. Vagy valami. Amcsi rappet leforditani annyi értelme lenne, mint akkád ékirással blogolni. Vagy még annyi sem.

Ami ennyi év angol tanulás után is csodálattal tölt el, hogy minden sor egy új emlékkép, minden szó egy új látomás, és minden verze egy új történet is egyben. Persze ez a költői zseni, a múzsa csókjának magasztalása, semmint a müfajé vagy a nyelvé.

One Time 4 Your Mind

Lányok futtatása, tévénézés, rappelgetés... világi élet. Vagy mégsem? A keleti parti szlenghez, talán a szótárak szótára, egy angol szleng szótár is kevés lenne. Ami egykor meggondolatlan szófordulat volt százak és ezrek számára, esőfüggönyként fedi el a 30 évvel ezelőtti régi világot előttem.

Képviseld, Képviseld

Érdekes elképzelni, hogy amig iskolába jártam, és tanultam, arról hallgattam zenéket, hogy mekkora gyökérség iskolába járni és tanulni, mikor drogot is árulhatnék a spanokkal. Valahogy mégsem ez vonzott sohasem, hanem talán a lüktető ritmusok, és az álomszerü, megfoghatatlan hangzásvilág. Nasir Jones, miután ismertette életstilusát, bevételi forrásait, fel is sorolja barátait akikkel legális és unortodox pénzkereseti lehetőségeit gyakorolja, tudniillik akikkel rappelget és crackelget.

Mondanom se’ kell (It ain’t hard to tell)

Mondanom se kell, összecsapott, kapkodott kis blog ez... a koncepció része, hogy nem gondolom túl a dolgot, csak elkezdem hallgatni a zenét, és irom ami jön. Túlságosan analitikus elmém van, mindent részekre bont, kielemez, és ezerszer is átrág. Legyen az bármilyen régi emlék.

Most azonban élvezettel suhan alattam a nyári vakmelegben az akárhanyas Ikarusz a haldokló dizelmotorral, ömlik a sportbajszomról az izzadtság, az UV fénytől elsötétül a 25 ezres fényérzékeny szemüvegem, és csak bámulok, bámulok ki az ablakon...

Fel sem fogva a szavakat, amelyekben Nas ráerősit, poétikai, és versirói készségeire, és tan��bizonyságot is tesz azokról, hagyom hogy elragadjanak a dallamok, és engem is úgy repitsenek vissza, 90 km órával, a 90-es évekbe, ahogy anno egy busz repitett 90-el, 90 perc alatt, 90 km-rel arrébb... vagy nem tudom, nem számoltam át.

[adeline-world]

"Hello baby, te nyomorult állat,

soha nem akartam különbet nálad! "