#mini írás

[soulborder]

Soul Border - Szösszeneim

Amikor reggel felébredtem, az első gondolatom az volt, hogy történjen bármi, ez a nap más lesz, mint a többi. Tettem oda egy kávét, és míg főtt, addig nyugodtan felöltöztem. A kávéval kiültem az erkélyre, néztem a tájat, a nap felkelő sugarai és a tavasz illata, melege mosolygásra késztetett.

Átgondoltam a napom, az előttem álló napot. Vajon mit gondolhat most Csilla? Volt tanítványom, sokat beszélgettünk azóta is. Ma találkozok vele, és bár sokat beszélgettünk, mégis kíváncsian várom hogy milyen lesz vele a találkozó… Aggódok érte. Emlékszem, magyarórák után hányszor ott maradt, hogy kiöntse a lelkét. Tudom, hogy most is ez lesz. Talán megnyugszik kicsit. Megittam a maradék kávémat, majd elindultam a munkámba az iskolába.

A nap leteltével fáradtan érkeztem haza. Lepakoltam a cuccaim, rendbeszedtem magam, majd elindultam a Csillával való találkozóra. Ő már messziről integet nekem. Mikor odaérek, látom, hogy szomorú, emiatt összeszorul a szívem. Kérdezem tőle, mi a baj. Azt mondja, fáj a lelke. Elkezdünk sétálni, közben mesélni kezd. Egy szép parkba visz az utunk, leülünk egy padra a fák alá. Nem kérdeztem, és ő se beszélt. Csak csendben ültünk. Nem sürgettem, hagytam, szedje össze a gondolatait. Egy kis idő múlva beszélni kezdett. Beszélt mindenről, az életéről. Miután elhallgatott, látom hogy sírni kezd. Eddig valahogy tartotta magát, de most a könnyekkel felszínre törtek az elfojtott érzelmei. Óvatosan letörlöm könnyeit, majd átölelem. Tudom, hogy erre nagy szüksége van, két kézzel erősen kapaszkodik belém. Halkan beszélek hozzá, közben simogatom a hátát. Érzem, ahogy lassan megnyugszik.

És akkor megtörtént: a szája sarkán mosolyt látok. Már érezzük, hogy szép lassan elkezd ragyogni. Szép lassan lekerült lelkéről a láthatatlan teher, amit idáig némán cipelt. A találkozó végén szép lassan hazafelé veszem az utam, hisz elértem a célom, Csilla lelke megnyugodott és végre -ha csak kis időre is- boldog.

~*~

A férfi ivott.

Mindegy, milyen alkalom volt, ő mindig csak az italban lelte megnyugvását. Akkor is, ha jó kedve volt, akkor is, ha épp bánatos volt. A barátai eleinte támogatták, de később rájöttek, hogy ez nem vezet jóra, mivel a középkorú férfinak családja volt, aki otthon várta. A férfinak volt egy másik káros szenvedélye is: rendszeresen fogyasztott drogokat, amit mindig barátjától vett. A többi barátja mondta neki, hogy nem lesz ennek jó vége, de ő csak ment a saját feje után, addig ivott amíg pénze tartott.

Egy téli nap, amikor hajnalban hazaért, a családját összepakolt dobozok és zsákok között találta. A feleség épp az utolsó dolgokat pakolta be a táskába, a gyerekek már felöltözve az ajtónál várakoztak.

– Elköltözünk. Nem bírom már ezt. Folyton csak az alkohol meg a drogok. És ki tudja mi van még. – közölte a feleség hidegen.

– Sajnálom. Hidd el, már megbántam.

– Elkéstél. – mondta hidegen a nő – Elmegyünk, és ne is keress. Nem látsz minket többé.

Az ember leült az üres házban a konyhaasztalhoz. Hirtelen eszébe jutott a sok emlék, amik most mind megszépültek. Mire felocsúdott, már csak az üres házban ült. Mikor érezte, hogy kezd kijózanodni, eszébe jutott, hogy mit is tett, de már késő volt. Legszívesebben a családja után rohant volna, de nem tette. A büszkesége nagyobb volt annál. De a szíve mélyén tudta, hogy feleségének igaza van.

Napokig csak otthon ült, és nézett maga elé. Próbálta elérni a feleségét, de hiába, nem sikerült. Végül úgy érezte beleőrül a magányba és az egyedüllét okozta fájdalomba. Önmagát hibáztatta, tudta, elrontotta.

Egyik reggel felkelt, feltözött, majd kötéllel a kezében elindult a ház háta mögötti fához. Nem gondolkodott sokat, felmászott a székre, amit már előtte odakészített. Megkötötte a kötelet, amit a nyakába akasztott. Lehunyta a szemeit, és vett egy mély lélegzetet. Kinyitotta szemeit, amiben elszántság tükröződött. Elmosolyogott a megnyugvástól, majd kirúgta maga alól a széket.

~*~

Lily az irodában ült, miközben épp forró kávéját kavargatta. Éppen egy prezentáción dolgozott, de, őszintén, nem kötötte le a figyelmét. Táblázatok, grafikonok, számok... Áhh, unalmas ez most. Tudta, hogy ha főnöke rajtakapja, hogy nem dolgozik, ki is rúghatja. De ez most nem érdekelte. Inkább behunyta szemeit, és ábrándozni kezdett.

Képzeletében egy tájat látott, amit ahogy megpillantott, egyből érezte, hogy lelke megnyugszik. Lassan sétált, felfedezte a szép parkot, amit egy ősfákból álló erdő szegélyezett. Bár már sötét volt és nem szeretett ilyenkor erdőkben mászkálni, mégis érezte, hogy be kell mennie. Mintha egy láthatatlan szál húzta volna magával egyre mélyebbre.

Amikor már eléggé bent járt, hirtelen apró fénypontokat látott táncolni maga körül. Mint a hintőpor, úgy szóródtak szét csillogóan, szinte elvakítva az embert.

De a lány nem félt, növekvő kíváncsisággal lépett egyet. Majd még egyet. Lenézett, és egy apró, csillogó, szivárványszínű kristályt vett észre maga előtt az avarban.

Lehajolt, hogy fölvegye, és abban a pillanatban, ahogy a tenyerébe fogta, egyből milliónyi apró, csilingelő kis tündér jelent meg körülötte. Nem félt tőlük, és ők sem féltek tőle. Vidáman énekeltek és táncoltak.

– Kik vagytok ti? – kérdezte érdeklődve a lány.

– Mi az erdő tündérei vagyunk. A mi feladatunk, hogy elkápráztassuk azokat a halandókat, akikben még nem halt ki a varázslat. Akik még hisznek a csodában. A király biztos örülni fog neked, hogy betévedtél ide – csilingelték a tündérek, miközben apró csillogó szárnyaikkal szüntelenül repdestek körülötte.

– Nektek van királyotok? -csodálkozott Lily. – Azt hittem, ti szabad lények vagytok.

Ekkor egy gyönyörű, fiatal nő lépett elő az erdő mélyéről. Ősöregnek tűnt, mégis kortalannak. Szemeiből nagy bölcsesség áradt és végtelen szeretet. Fekete, hullámos haja körbeölelte karcsú alakját, amit csupán indák és ágak fedtek.

– Üdvözöllek, Leányom! – mosolygott kedvesen – Én vagyok Gaia, az Ősanya. Van kedved csatlakozni?

Lilynek olyan mélyet dobbant a szíve a felismeréstől, hogy meg kellett kapaszkodnia egy fába.

– Anya! Te vagy az? – kérdezte a könnyeivel küszködve.

– Igen, én kicsi Lilym, én vagyok az! – tárta ölelésre karjait a nő – Csatlakozol hozzám, Gyermekem?

Lily boldogan szaladt édesanyja keblére.

– Igen Ősanyám! – kiáltotta szívből – Szívesen csatlakozok hozzád! – borult le anyja előtt.

És abban a pillanatban, ahogy Lily, az Erdő Leánya csatlakozott Gaiához, az Ősanyához, érezte, hogy szívét végtelen szeretet járja át.

Hirtelen vakító szivárványszínű fény vette őket körül, és lelkük egybeolvadt.

[hochesg]

https://hirklikk.hu/kozelet/keri-laszlo-orban-rajott-hogy-megbukik/369962

Kezdődjék a tánc mini sztárelnök úr :)

[macskabuzi]

Eltelt újabb 10 év

Lehet tudatalatt jobban faktornak tűnik, most azért annyira sok jelentőséget nem tuajdonítok a dolognak. Jah uh basszus, át kell írni a biomat. Tíz éve azt hittem, gépész leszek (nem az lettem). A második félévemet gyűrtem az élelmiszeripari gépész szakon, nagyban toltam a twittert, és fogalmam sem volt, hogy ennek köszönhetően radikális változásokat fog hozni az élet kb fél év múlva amikor a twitternek köszönhetően megismertem olyasvalakit, akit máig a barátomnak tudhatok, és jobban megváltoztatta az életem mint bármi más. Ennek köszönhetően ‘11-gyel kezdődően semmi se a korábbi terveimnek és álmaimnak megfelelően ment, 

Ez egy rohadt hosszú írás, ne olvasd el, csak ilyen vénszatyros merengés.

Barátnők, barátok, munkahelyek jöttek, auzán sokszor ugyanakkora hirtelenséggel mentek. Az egyetlen állandó dolog az évtized során a kvíz volt, és elképesztő sarokköve lett, hisz nagyon sok barátot itt ismertem meg, nagyon sokat tanultam az itt tapasztaltakból, a korábban zárkózottabb személyiségem megtanult közösségi lenni, megtanult leülni random emberekkel és élvezni a beszélgetést, magamra szedtem egy olyan emberismeretet, amit könyvből sose tanultam volna. Összehozott olyanokkal akikkel szét sodort minket az élet, olyan embereket ismertem meg, amilyeneket sose gondoltam volna, hogy egy asztalhoz egyszer leülünk.

‘10-ben elképesztően sok olyan zenei hatás ért ami máig beragadt. Abban az évben ismertem meg Dávid barátomat akinek a bulijai elképesztően fontosak voltak így utólag számomra. Nyár közepén a PH Táborban (huh akkor még volt olyan), megismertem a 2010-es Hed Kandi: Nu Disco albumot, ami miatt máig beragadt nekem a stílus, és nem tudok egy prins thomas vagy egy aeroplane track mellett elmenni. Ezen a nyáron volt életem kevés fesztiválélménye közül a kedvenc, a 2010-es SZIN. Fantasztikus volt a Scooter koncert, és már előtte a buildup hangulat, ahogy minden kis büféből valamelyik album bömbölt, és a németek előtt játszó Depresszió is a műsoruk zárásakor saját értelmezésükben Maria-t játszott. (A pár évvel későbbi Deja Vu-s Scooter koncert életem egyik legszarabb koncertje volt ever). Másnap mikor nővérem befizetett, mert nem akart egyedül menni a Quimby-re, akkor ismertem meg a Hangmást. Tudniillik számomra a pre-popfos előtti Q az nem koncertzene volt sose, hanem otthonhallgatós (akörül lett mondjuk fos, azóta meg még otthonhallgatós se), így elbóklásztam a többi színpad fele, és a középső borsodi vagy dreher színpadon Borsodi malátabárban a Hangmás lépett fel, amikor odaértem pont a We are modernnel. Azonnal megfogott egy életre a zenéjük, számomra ők a legjobb alterrock/indie/tudomisénmilyenrock banda ebből az évtizedből. Meggyászoltam mikor parkolópályára került a projekt.  Másnap meg míg a Rasmus játszott, felmentem FREEE interaktívra (RIP) és láttam egy felhívást, hogy egy szegedi dj random beugrik a 88 mini színpadára, aki house-t akar az menjen oda. Hát rajtam kívül nem nagyon volt más, de akkor ott megismertem a fentebb említett Dávidot, aki ott hajnalig húzta, látszott azért zenél mert élvezi, és nem kötelezőből, a Float Away Dubfire remixben egy életre beleégett az agyamba, ahogy ott roptam rá gyakorlatilag egyedül. Ebben az évben el lehetett gyászolni a mainstream trance-t, kb ekkor lett totál offos, amit jól fémjelez az ekkor megjelent AvB szar Mirage albuma. A műfaj mainstream része talán az utóbbi pár évben kezdett visszajönni ebből az évtizedes lyukból. Sokkolva néztük a duisburgi Loveparade tragédiát augusztus elején. Na mindegy, basszus nagyon fosom a szót, abba is hagyom. talán folyt. köv.

[mediterranalpok]

2022.07.27.

Julusnak már egész sok teendője akadt a nyuszi táborral kapcsolatban, de azért el tudtunk indulni 10 órakor. Eredetileg azt terveztük, hogy kihasználva a lehetőséget, a délelőttöt a tóparton töltjük, de éjszaka jött egy hidegfront, és a hőmérséklet 20 fokig süllyedt. Elköszönünk kedves házigazdánktól, és eső napi programként elindultunk Hüttenbergbe a Heinrich Harrer Múzeumba. Harrer a Tibetben eltöltött éveiről, és a dalai lámával kötött barátságáról ismert, de ennél sokrétűbb volt. Ő volt az egyike azoknak, akik 1938-ban megmászták az Eiger északi falát, fiatal korában síbajnok volt, visszatérve Tibetből tanított, és járta a világot, amiről sok könyvet is irt. A múzeum várakozáson felül gazdag anyaggal rendelkezik, nemcsak a tibeti kultúráról, hanem Harrer életéről, és utazásai helyszíneiről. Végül felmentünk a szemben levő sziklafalon kialakított függőleges fémlépcsőkből álló mini-zarándokútra. Reggel volt némi bizonytalanság a megfelelő öltözettel kapcsolatban az induláskori 20 fokban, de Magyarországra is 30-35 fokot jósolt az időjárás jelentés. Már Hüttenbergben is jól jött volna egy pulóver, és ez aztán egész nap így volt. Este kifejezetten fáztunk. Hazafelé megálltunk Parndorfban nézelődni, fura volt sok év után, főleg öten együtt különböző érdeklődéssel.

Heinrich Harrernek napi elfoglaltsága volt expedíció közben a napló írás, én csak utazások alkalmával teszem, hogy megörökítsem élményeinket. Szép nyaralásunk volt, jó volt együtt lenni!

[onsieluenkeli]

Ez szép írás. Én nem hinném hogy az önhittség bűnébe fognak esni, mert iszonyú nehéz évek várnak rájuk. Az emberek viszont, a szavazók már más... Nehéz lesz kioltani náluk a szemtelenséget, vagy a provokációt, és egy darabig még biztos kiadják a felgyülemlett feszültséget. Két év múlva már nem szabad, hogy itt tartsanak. Mert azok a gesztusok (is) okozzák a töréseket.

Amúgy ezt bírom bennük, mert nem félnek az önkritikáktól sem. Az elmúlt hónapokban számtalanszor láttam már olyat, amikor saját maguk bátran kimerték mondani problémákat, és ezzel se lettek tökéletes célpontok. - Őszinték. Kimerték mondani azt is, hogy Biden idős, és nem sunnyogták el. De azt is amikor például az impeachment-et kevés eséllyel elindították. Rengeteg ilyen őszinteséggel találkoztam, a fals és a csak a marketing vezérelt képmutatások helyett. Amúgy attól, hogy AOC most már sokadjára ha kell, ha úgy érzi valamivel kapcsolatban igaza van, ő meg mondja a véleményét. Ezt bírja benne Nancy Pelosi is... és AOC nagyon jó csapatjátékos is.

A jó hír az, hogy a következő hónapokban lesznek még "mini" választások náluk, és nyerhetnek elvesztett pozíciókat.

.

[koztunkelnek2]

Nagyon fontos írás, és nem az áldozatok növekvő száma miatt - hiszen ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, a valós számot soha nem fogjuk megtudni. Hacsak ez a kivénhedt csúcsragadozó nem vezetett listát, ahogy egyes megszállottak szoktak...

Hanem mert igen részletesen, és hitelesen helyezi kontextusba a - mondjuk ki: - bűncselekményeket, átfogó képet rajzol a miliőről és az emberről. Ez a két vallomás, természetesen kiegészítve az eddig megismert részletekkel, sokat taníthat mindannyiunknak.

És minél több embernek van minél pontosabb képe róla, hogyan is történnek meg ezek a dolgok, esetenként szemtanúk jelenlétében, annál nagyobb hatékonysággal tudja a társadalom ezentúl kiszűrni és izolálni a beteg egyedeket.

Ugyanis a történetekben feltűnnek olyan szereplők, akiknek bizonyos mozzanatok láttán nem elfordulni kellett volna, hanem cselekedni.

A hallott sztorikat pedig nem röhögcsélve továbbadni, hanem komoly kérdéseket feltenni.

Ez a többszörösen visszaeső, mondhatni karrier-bűnöző nem tevékenykedhetett volna évtizedeken keresztül, és nem okozhatott volna ennyi sérülést ilyen sok embertársának, ha az elbűvölt kollégái, barátai és ismerősei nem félistenként tekintettek volna rá.

Van egy központi elkövető (bár a recskázó barát több történetben is szerepel), és rengeteg, megszámlálhatatlan cinkos, akiknek mind közelebb érezték magukat az elkövetőhöz, mint az áldozatokhoz, és jobbnak látták, ha szemet hunynak az igazság felett.

Mint egy mini személyi kultusz. Ez a cinkos hallgatás kultúrája.

[napiakcio]

Mini billentyűzet számítógépekhez csak 2.699 Ft

Mini billentyűzet számítógépekhez

Kiváló minőségű kombinált 2,4 GHz-es Mini Vezeték nélküli QWERTY billentyűzet + TouchPad, USB interfész adapterrel az előadók, a prezentációt tartók és, a csapatos tréningeket tartó személy számára

A diák és a képernyő beállításainak módosítása, a képernyőn való írás, a szavak és gyorsszerkesztés hangsúlyozása

Tökéletes PC, tablet, Andriod TV Box, telefon vezérlésére

Fontos, hogy táblagépek és telefonok esetén a készüléknek rendelkeznie kell OTG támogatással, valamint egy átalakítóval is

Jellemzők :

92 billentyűzet, 2,4 GHz-es vezeték nélküli kapcsolattal, és érintőpad

Touchpad DPI állítható funkciók

A beépített nagy érzékenységű multi-touchpad 360 fokos flip kialakítással

Mini QWERTY billentyűzet multimédiás vezérlőgombokkal és PC-s gombokkal

Autó alvó és ébresztő mód

Az ergonómikus kézi tervezés könnyen kezelhető

A beépített újratölthető Li-ion akkumulátort, amely hosszabb készenléti idővel rendelkezik

A működési tartomány: 15 méter (MAX), zavarmentes jelzés nélkül

Billentyűzet kiosztás: US

Frekvencia tolerancia: +/- 30ppm

Fogyasztás: 55mA (on), 1mA (alvó)

Akkumulátor típusa: Beépített lítium-ion akkumulátor

[estiembudapest]

Visszatekintés 2016-ra

Ha jól emlékszem, az utolsó utazási beszámolót 1,5 éve írtam a E3D Karlsruhe eventről. Persze utaztam azóta, de a következő utazásomról Anna megírta helyettem nagy lelkesedésében a E3D Seville beszámolót, így azzal nem kellett foglalkozzam. Azóta pedig pontosan kettő eventre lettem regisztrálva a portálon, amelyek beszámolóinak hiányát Bea rendszeresen jelezte.

Kezdettől fogva halogattam a két beszámoló megírását, mert úgy éreztem nehéz egy egész bejegyzésen keresztül részletezni a rendezvényeket. Az EXIT Activity Week esetében egy fesztiválhoz kapcsolódik, fesztiválon pedig már mindenki járt, így nem éreztem úgy, hogy érdemes lenne erről írni. A Summer Academy esetében pedig olyan összetett, megfoghatatlan hatások, élmények és tapasztalatok értek, hogy nehezen tudnám átadni írásban.

Vizsgaidőszakban nézegettem régebbi ESTIEM képeket, és ekkor jött az ötlet (ami ugyan nem olyan frappáns, mint Levi virsliparti ötlete). Összeszedem az elmúlt év legjobb pillanatait (az én nézőpontomból), mégpedig minden hónapról pontosan egyet. Így írok is az utazásaimról meg nem is, Bea is elégedett lesz (meg nem is). A hajtás után szigorúan szubjektív írás következik.

Január

Talán nem lesz meglepő, hogy az év első hónapjáról a New Year's Eve Alpine Meetinget választottam. Konkrétan “át-ESTIEM-eztük” magunkat (nem tudom létezik-e ilyen szó) az újévbe. Igazi hazai bulival készültünk a résztvevőknek, a körúti kocsmázás után egy fancy, exkluzív hely mellett döntöttünk, így végül a Martos koli aljában kötöttünk ki (bár a CM-es Rollert így sem überelte luxusban). Azt mondják, az év első napja meghatározza az egész évedet. ESTIEM-ről szólt, ez tény.

Február

Névnapomra megleptem magam egy spanyol úttal. Először Madridban csatlakoztam a Vision International Night-ra (micsoda véletlen), majd másnap Ádám elkalauzolt a fővárosban. Idelinkelném a Vision tumblr beszámolóját, de szerintem nem írták meg (Bea, helyzet van!). Majd Annát leszedtem a repülőről nehogy eltévedjen (nem beszélt spanyolul), és együtt felfedeztük Sevillát.

Március

Ha március, akkor felvételi időszak, ha felvételi időszak, akkor bevonó, ha bevonó, akkor MÖPPELN. Persze ott volt még a mini-exchange és a szülinapom is (mindkettő jól sikerült ;)), de egy jó bevonó szuper résztvevőkkel és programokkal sose rossz.

Április

Habár a tavaszi félévben nem igazán voltam Budapesten, mindig voltak olyan programok, amiket úgy éreztem kár lenne kihagyni. Egyik ilyen volt a GTK Kari Napok (ahol egyébként elhoztuk Évivel és Patival az esetverseny II. helyét), és ha már itt voltam, gondoltam csatlakozom az első, hagyományteremtő célzattal induló tematikus estre, a Mexikói Estre. Ahogy a képen is látszik, nem voltunk kevesen, (és Anna itt sem beszélt spanyolul). 

Ennek valószínűsíthető oka, hogy amikor meghirdették témának Mexikót, mindenki fejében összekapcsolódott az ország a tequilával (mit nekünk Intercultural Awareness Training), majd másodpercenként 2 liter nyálat vertünk Pavlov kutyájára, és helyből kattintottunk a Going-ra. Végül a szervezők előkerítettek pár sombrerot, hogy ne csak sima tequila-partyba fulladjon ki az egész.

Május 

Nyár közeledtével egy újabb alulról jövő kezdeményezés eredménye volt a ‘Don't Mind The Gap’ délután, melynek célja volt, hogy közelebb hozza egymáshoz az új generációt a régi generációval (amit Szabó Ádám ügyesen képviselt órákon keresztül, míg megjött a többi régi tag is). Továbbá itt végre lehetőség nyílt egy régi vágyam, a Flunky Ball bajnokság megvalósítására. Ide végül két csapatot tudtunk kiállítani, hatalmas küzdelem és pár liter sör után mindkettő holtversenyben Bajnokcsapat lett.

Június

A szemeszter vége a közgyűlést is jelenti, ahol megdicsérjük egymást és magunkat (volt Activity Week, Exchange, LPI CoM, Alpine Recom- szép munka!), ám nekem szinte mindig emlékezetesebb a gyűlés utáni vacsora és közös program. Itt - a csapat erős lemorzsolódása után - a Szabó lakás felé vettük az irányt, nem elfeledkezve a folyadékpótlásról sem. Azt szeretem ezekben a kötetlen ESTIEM-es beszélgetésekben, hogy pár pillanat alatt random témákat boncolgatunk. Itt ha jól emlékszem, a várható nyári rendezvényektől, a Dunába ömlő szennyvízen át eljutottunk a kerti locsolócső rendszer telepítéséig, és talán még egy kis finn tánc tanítás is volt. 

Július

Nem tudom eddig hányan adták fel a bejegyzés olvasását, de most jön a lényeg! Legalábbis Bea szemszögéből mindenképp, bár szerintem ilyen hosszú bevezetőre egyikünk sem számított. Július második hetében utaztam Szerbiába, Újvidékre az EXIT fesztivál résztvevőjeként. A helyi LG egy nyaraló övezetben foglalt szállást, egy szobában cca 14-en aludtunk, tripla emeletes ágyakon (azóta nem félek a magasban). Délután strandoltunk (a Dunában), este pedig alapoztunk, majd buli reggelig (ha világosban készült EXIT-es fényképet látsz, az mind reggeli). Most ilyen apróságokról, hogy első este a belvárosban buliztunk és totál eltévedtem, most nem írnék, valamiért alaposan dokumentáltam videókkal.

Augusztus

Most egy kicsit csalok, mert Summer Academy-n is júliusban voltam, viszont mindenképp kell külön írjak róla. Szóval a Summer Academy lényege, hogy 12-14 különböző nemzetiségű diák egy adott témát körüljár, jobban megismer egy professzor vezetésével, mindezt a külvilágtól elzárt, nyugodt környezetben. Ez azért fontos, mert a többi eventhez képest itt sokkal több időd és lehetőséged van a témára fókuszálni, megismerni a többi résztvevőt, sőt még magadat is. Amiben még különbözik a “normál” utazásokhoz képest, hogy itt saját magunkat készítettük az ételt, pakoltunk stb, nem volt internet, és esténként nem buliztunk (és nem nagyon volt alkohol). 

Arról, hogy pontosan mivel foglalkoztunk nem írnék részletesen, de olyan kérdéseket boncolgattunk, kerestük a választ, amire nem biztos, hogy magunktól belekezdtünk volna. Szinte mindenki úgy utazott haza Brassó mellől, hogy valamiben máshogyan gondolkodik, máshogy látja a világot.

Füredi Balázst idézve: Ha ESTIEM-es karrieretek során csupán egyetlen eventre jelentkeztek, akkor az a SAC legyen! Maximálisan egyetértek.

Szeptember

Ősz elején összeállt egy ESTIEM-es csapat a közeledő Susánszky Esettanulmányi versenyre, melyet Miskolcon rendeznek meg minden évben. Tudatosan készültünk a versenyre, utánanéztünk a korábbi élménybeszámolóknak, tervet készítettünk stb, szóval szerettünk volna minél jobban teljesíteni. Ez talán nem is a helyezésben kitűzött cél volt, hanem, hogy hozzuk ki magunkból a legtöbbet, figyeljünk és használjuk azokat az eszközöket, technikákat és tanácsokat, amiket a felkészülés alatt megbeszéltünk. 

A 10 órás eset kidolgozás nem volt zökkenőmentes, de szerencsére a korábbi hetekben sikerült összecsiszolódnunk, így a másnap reggeli prezentálás is jól ment. Végül a II. helyet adta nekünk a zsűri, a házigazda csapat után. Hatalmas élmény volt mind a verseny, mind a lányokkal való közös munka.

Október

Igaz, egyszer már írtam a bevonóról, de ahogy a mondás tartja: ‘Each freshman camp has its own story’. Valamint itt került sor az utolsó általam tartott MÖPPELN-re is, köszi ismét mindenkinek, hogy ilyen lelkesek voltatok:)

A téma most a Halloween volt, ehhez kapcsolódóan voltak a programok szervezve, de még a tagok is jelmezbe öltöztek! A visszajelzések alapján a résztvevők, a szervezők és még a főszervező igényei is ki lettek elégítve, és mindenki elégedetten távozott Gödről.

November

Szerencsére az “alulról jövő kezdem��nyezések” nem akadtak el ebben a félévben sem, így került megrendezésre egy mentor-találkozós LG építés. Itt is adott volt a téma - Godfather. Vagy ahogy a plakáton láttuk, Godmother (bár Anna olaszul sem beszél). Várjuk a hasonló estéket 2017-ben is!

December

Sokat gondolkodtam, hogy mit válasszak decemberről, végül a közgyűlésre esett a választásom, hogy a fenti képpel stílusosan zárjam ezt a bejegyzést, illetve az évet. Pontosabban ezt az évet (is) sikerült az ESTIEM csapatával zárni, mintegy keretbe foglalva 2016-ot!

Azt nem tudom megmondani, hogy 2017 végén is tudok-e a fentiekhez hasonlóan minden hónapban szemezgetni a különböző ESTIEM programok között, de januárra biztos az Erdély motivációs hetet választanám!

                                                                                               Bozsi