#mindig virágzik valami

[angelofghetto]

gyomás utána

Bocs a hülye szóviccért. Ha már gyomok, terjeszteném azt a kevéskét, amit a kertemtől tanultam, mert tanulságos.

A gyomok dolga az, hogy betakarják a földet, ezzel védjék a széltől, a felforrósodástól, megtartsák, őrizzék a nedvességet. Ezzel védik a talajlakó lényeket is, akik segítenek nekik a bomló szerves anyagból kinyerni, és felszívhatóvá tenni a hasznos molekulákat. Ezért sajnálom nagyon a kertet, ami így fedetlen marad, kitéve a romboló erőknek. Tizenhétszer gyorsabban pusztítjuk a termőföldet, mint ahogy megképződni tud.

Ma megint tarrá téptem jó pár négyzetméter parlagfüvet. Annyi pollent nyeltem, hogy még mindig érzem a kesernyés ízt hátul garatban. Most vagy nagyon beteg leszek ettől, vagy nagyon meggyógyulok.

A méhek kicsit mérgesen morogtak körülöttem, mert mint egy hozzáértő cikkből megtudtam, egyik kedvencük (és csakugyan), és beviszik a gyógyító mézbe. Igazából nem a parlagfű hibás, hanem a civilizációnk a mérgeivel, de mivel a fejlődésnek nevezett ész nélküli túlpörgést nem lehet betiltani, marad az irtás, ami épp annyira szélmalomharc, mint ha a napfelkeltét próbálnánk megakadályozni.

Jó kupacot szedtem össze, és ha már arra jártam, a libatopot sem hagytam ott, ami legalább olyan allergizáló, csak nincs olyan negatív marketingje.

Egyébként ez is gyógyhatású, mint egy egész csomó másik gyomféle, csak tudni kell használni. (A képen ott huncutkodnak mellette a cirádás levelű parlagfű sarjak.)

Amit nagyon utálok, az a disznóparéj. Kitépek egyet, száz nő a helyébe, és jó magasra, és van az a szúrós izévirágzat a tetején.

Aztán ott a ragadós galaj, aminek borsószemnél kisebb bogáncskái vannak, és ha elszalad mellette a kutyám, annyi tapad a szőrébe, mintha sörétes puskával lőtték volna meg.

De amit a legeslegjobban utálok, az a muhar. Olyan kalászkái vannak, hogy nem csak a szőrös állatokba, nadrágszárba, zokniba, kertészkesztyűbe csimpaszkodik, de még a pucér bőrbe is. Mikor zöld, még viszonylag kitépkedhető (kutyából kimondottan csak ollóval, mert annyira bele tud gubancolódni secperc alatt), de ha már száraz, akkor a kalász szétesik, és minden egyes kis szeme a saját kampócskájával kapaszkodik, és még egy év múlva is lehet találni a zokniban csillió mosás után.

És ott egy szintén nagyon szapora faj, a betyárkóró, ami ugyan rendkívül könnyen kihúzható felfelé (és még csak le sem kell hajolni érte, mert ha hagyjuk, magasabbra nő mint egy ember), de mikor virágzik, annyi pöszmösszel hinti tele a környezetét ha csak hozzáérünk, hogy az benne a bosszantó. Ja, és elég büdös. Viszont mindenhol megtalálható pl. a vasúti sínek mentén, mert ez is borzasztóan invazív.

De hogy mégis valami reménytelivel zárjam ezt a kis szösszenetet, újra hajt nálunk a porcsin a húsos kis duci levélkéivel. Régen a népek főzeléknek ették, savanyúságot készítettek belőle, de nyers saláta tetején is jó. Ha elrágcsálok egy levelet, kicsit a sóskára emlékeztető savanykás zöld íze van. A porcsin volt az első, mikor ideköltöztünk, ami az agyonszántott és pucéron hagyott földet takarni próbálta, és a szárában, leveleiben megtartani, visszaadni a vizet. Földközelben szétterülő növényke, nem árt senkinek. Még az ágyásból sem szedem ki, mert véd a többi gyomtól, és árnyékosan, nedvesen tartja a talajt a többi növény hasznára.

Hajrá kis porcsin! Hajrá kert!

[csacskamacskamocska]

Vannak kertek

Aminek a látványától kiráz a hideg :( Kert rasszista vagyok :( :(

Pedig mindegynek kéne lennie. Zöld, zöld, fa, fű, bokor, virág, mind jó. Az eszemmel tudom, csak meglátok bizonyos típusú kerteket és előjön bennem az élmény gyerekkoromból, hogy ott güriztünk a kertben a nagyszüleimnél és nem volt se szép, se hasznos, se okos, csak a meló a göröngyös agyagos talajjal meg a krumpibogaras krumplival meg a szőlővel meg a szilvával. Brrr. Nem volt virág, nem volt ehető gyümölcs. Mondjuk, nekik hasznos volt azért akkor. A krumpliból lett kaja, a szőlőből jó szar bor, a szilvából meg durva pálinka. Egy jó dolog volt (így visszagondolva), hogy volt egy részen málna, mondjuk piszkosul el volt hanyagolva, de akkor még kilószámra ehettem a málnát, ha megküzdöttem érte. Pedig én is szeretem, nekem is tetszik amikor valami terem, most is van a teraszon eper és annyira kis cuki ahogy igyekszik :), de nem is tudom, a pihenőkert nekem jobban tetszik. Felőlem lehet térdigérő fű is benne, sőt, a rendezett ágyásokba, sorba ültette virágok, azt hiszem, nekem azok nem tetszenek. Nem könnyű szép kertet csinálni. Olyat, ami természetes hatású, de mindig virágzik meg zöldell meg valahogy mindig színes benne valami.

Ha lenne házam, eskü kitanulnám, hogy hogy lehet egy pici, szép kertet csinálni. Nem kéne nagy, hogy legyen idő foglalkozni vele a pihenés mellett, mert azért az a fő projekt, hogy már ne kelljen annyit melózni. Bár, mostanában már szeretek a kertben babrálni. Csak ne legyen végeláthatatlan munka vele. Meg ott vannak azok a kertek, ami kert, ágyások, gyümölcsfák, a végében meg áll a lom. Ha nem lenne nálam mindenhol ez a kibaszott sok lom, akkor biztos nem zavarna, hogy másnál van. Ez az év, ez az év és vége kell legyen mert megbolondulok ettől a sok lomtól meg szartól! És kertet akarok! Vagy akkora teraszt, mint egy kert.

[nonquebecoisayul]

Encantado avagy legek délről

Van egy kifejezés, ami ugyanúgy van spanyolul és portugálul is: encantado. Különösen a sapnyol kiejtéséért rajongok, mert abban annyi szenvedély van; a portugálban a szó végi ‘o’ mindig ‘u’-vá válik, és így kicsit keményeben hangzik. Szóval encantado, azaz el vagyok bűvölve, ragadtatva. És ami ezt okozza így az ötödik, karanténban töltött hónapunk végén, az a természet, ami körülvesz. És mivel ma van az én drága egyetlen kishúgomnak a születésnapja, ennek örömére ma csak a természetről és legekről fogok írni.

Pont a héten olvastam, hogy több mint 70 napja egy csepp eső sem esett a brazil fővárosban. Ezen a héten még pulcsit is kellett magamra vennem, a napi középhőmérséklet számításaim szerint alulról súrolták a 20 fokot, a gyakorlatilag nem szigetelő ablakok miatt pedig kicsit kellemetlen a benti hőmérséklet (persze hol van ez a véget nem érő kanadai telektől!). Viszont odakint minden virágzik, elképesztő, színpompás kreációk nyílnak jobbra-balra, fent és lent. Nekem mindig az van a fejemben, hogy a napsütés mellé kell az eső, hogy minden szépen virágozzék. Itt meg pont nem ez történik. Sőt hihetetlen, de az erkélyünk előtt magasodó mangófa elvirágzott és szinte naponta észlelem, hogy nőnek a kis zöld mangókezdemények: Anyós szerint augusztus végén indul a mangószezon. Pedig rendszeres eső itt október előtt nem várható. Nem hihetetlen ez: mindenféle csapadék nélkül a hat emelet magasságú fa félkilós méretű gyümölcsöket terem?!

Nem beszélve a korábban már képes posztban bemutatott ipékről, amik júniustól októberig virágzanak, olyankor, amikor alig van szálló rovar pangó víz hiányában. Az ipékről már régóta tartozom beszámolóval, úgyhogy egy következő adag szemvakító képsorozathoz jövök vele.

A mai posztban azonban két legről szeretnék beszámolni elsősorban. Az első a világ leghosszabb villámairól szól. Bő egy hónapja a Meteorológiai Világszervezet publikálta az eddig valaha regisztrált legkiterjedtebb villám adatait - vélhetően nem véletlenül az International Lightning Safety Day előtt (mert van ilyen is:). Szóval a világ leghosszabb villámja 709 km-en át vágta keresztbe Dél-Brazíliát Argentína északkeleti csücskétől egészen az Atlanti-óceánig 2018-ban Halloween napján, pont akkor, amikor hazafelé tartva késő este Montréalban épp felettem adta meg magát az a recsegő-zizegő lámpa (milyen jó, hogy van ez a blog:). Wow!

Az eddig mért, időben leghosszabb villámot is most hitelesítették szintén Latin-Amerikában: a 16,73 másodpercig tartó villanás Argentínában történt tavaly március 4-én. Ez a korábbi, franciaországi csúcs több mint kétszerese ugyanúgy, mint a brazil rekord az azt megelőz�� oklahomainak!

A csúcs kapcsán két brazil tudományos intézet egyéb részleteket is közölt: a hatalmas dél-amerikai ország területén évente 78 millió villám csapkod, aminek az a szomorú eredménye, hogy az elmúlt két évtizedben több mint 2000 brazilt vitt el a ménkű. A halálesetek negyede a vidéki térségekben történik, ötöde(!) a lakásokban, és csak 9-9%-a vizek illetve fák közelében. Nem is gondolnánk, de a karanténidőszak első szakaszában 20%-kal esett vissza a villámok gyakorisága a megapolisz Sao Paulóban csak azért, mert egyszerűen eltűnt az autóforgalom jelentős része, és így a járművek nem szennyezték a légkört.

A villámlással kéz a kézben jár a mennydörgés. Egy tavaly októberben publikált tudományos munka azt állítja, sikerült beazonosítani a világ leghangosabb madarát az Amazonas vidékén. Az araponga-da-amazonia (magyarul állítólag csombókos harangozómadár - ah, az a páratlan magyar nyelv!) hím egyede párzáskor gyakorlatilag egy, a  mennydörgésnek megfelelő erősségű hangot ad ki magából, ami eléri a 125,4 decibelt! Itt a videó, érdemes rákattintani. Az éneknek alig, inkább robothangnak nevezhető madárdal a nőstény elcsábítására szolgál természetesen. Ahogy a vicces hangvételű cikk, amit olvastam portugálul, megállapítja: igen, kérem, mindenre van vevő. Még arra is, hogy valaki 4 méter távolságról gyakorlatilag a Metallicát megszégyenítő hangerővel szerenádozzon neki:) És ami még furább, minél közelebb jön a nőstény, annál erősebben nyomja az aktuális slágert a hím csombókos harangozómadár. Látva a madár apró termetét, bizony be kell látnunk, hogy nem lényeg a méret:) A felfedezést köszönjük a University of Massachusetts és az Instituto Nacional de Pesquisas da Amazónia lelkes kutatóinak.

Reggelente és naplemente előtt úgy kb. 2 órával rendszeresen úgy érzem magam a karanténban, mintha egy kisállat-kereskedésbe csuktak volna be. És gyakorlatilag minden héten felfedezek valami új, valami addig nem hallott hangot, trillát, búgást, csiripelést, ordítást - fantasztikus! Remélem, ez még nem az őrület jele, ezek a madarak tényleg ott vannak valahol a körölüttünk lévő óriás fák gallyain:) Végezetül egy tisztem maradt: Isten éltessen, drága Húgom!

[elbuktunk]

Mikor megismertelek még nem tudtam a következményeket. Nem tudtam mivel térsz ide, és mit akarsz az időben át állítani. Csak betoppantál,még csöngetni sem csöngettél, betörtél, és kiforgattál magamból. Az összes ruhámat a földre dobtad, ordítani kezdtél, én pedig csak ültem, s bámultam az embert akit a nyugalomból, fájdalomba rugdostam át. Ahogy halottam az utolsó gondolataidból kitörő haragot, az összes fájdalom amit egykor életemben éreztem, most egy labdává vált, s gólt lőtt benne. Akkor tudtam, hogy itt a vég. Szépen csendben furakodott be közénk, néha áttetszően, néha pedig csak kényelemből. Ott fetrengett, mint valami szőrös macska, aki éppen dörgölőzik hozzám. Néhány szőrdarab még most is a ruháimon telepszik, és átfedi a világomat a világtalanba.

Hogy is mondjam..elveszítettük egymást.

A kitörő szavaiddal bántasz, minden nap, minden percében. Itt marcangolsz, és nem engeded szabadon a lelkem. Nem hagysz levegőt venni, köhögés nélkül, s nevetni sem, könnyek nélkül.

Idetelepedtél, mint a pókom a szoba sarkában. Őt sem tudom már hova tenni, folyton eltüntetem, de ő újra és újra kölyköket szül a szobám szegletein belül. Így természetesen, már engem is beszőttek a hálójukba. Eltüntethetlenek, épp úgy mint a gondolataim a fejemben.

Telepszenek, csak gyarapodnak, újabb és újabb gondokat szűlnek, egyre többen vannak, mint addig míg kicsi nem lesz a hely. Akkor aztán kiszabadulnak, és mindent ami körülöttem éppen virágzik, széttaposnak.

Emlékszem még arra a napra, és onnantól kezdődően az összesre, amit már nélküled kellett eltöltenem.

Bárcsak ne toltalak volna el, bárcsak engedtem volna a boldogságnak ami beakart kúszni az ajtóm alatt.

Akkor most nem itt lennénk. Te nem lennél egy másik országban, és úgy szint én sem.

Egy pillanatra most eszembe jutott valami, és tudod, most ez így lenne, ha akkor nem választom szét magunkat.

A mese lényege, hogy a terveink, éppen hogy valóságosak, csak külön megteremtettek.

Te ott, én itt, de a cél egy. Hisz te mondtad, "még az évben kimegyünk dolgozni". Meg is tettük, és tudod, büszke vagyok ránk, köszönöm hogy megteremtetted ezt a gondolatmenetet. Más a világ, élvezem, itt mindenki kedves, szeretetreméltó, figyelmes..de,mégis csak egy ország a többi sok között.

Nem vagy itt, tudom.. hidd el sajnálom, hogy még mindig az agyamba vagy, és nem engedlek szabadon. Tényleg, sajnálom, sajnálom hogy ezt tettem. Elakarlak engedni, kérlek segíts benne, ne kelljen ezt az örökös harcot folytatnom magamba. Szabad akarok lenni, ahogy te.

Most már nem tudok rólad semmit, már nem a te nevedet írja ki a telefonom, ha magamhoz kapom. Nem a te hangod kellt fel reggel, és könyörög hogy induljak dolgozni.

Tudod, még tél van, bár igaz, Március, de hideg van. Ha kimész az utcára, hisz ismersz, tudod hogy fáznak az emberek. De mi van akkor ha nem csak a testem fázik, hanem a jéggé fagyott lelkem, és gondolataim?

Úgy hagytál el, hogy a magamba gyülő gondolatokat, nem adtam ki magamból. Nem mondhattam el hogy mindent elrontottam, és hogy ez az énem már nem létezik,hogy te voltál a végzetem, és az utolsó levegővételem a nyugodt életem lezárásához.

Felborultam, és érzem hogy kiszakítasz belőlem mindent ami régebben felállni késztetett. Mindent darabokra tépkedsz, majd felgyujtod őket. Ezt játszod, napról napra.

Sebeket ásol a szívembe.

Ezek lettünk mi, sebezett lelkek.

[olletamas]

Szemben a hajnal (novella)

Hajnalban minden más. Égő szemekkel állni az erkélyen, nézni a messzeséget, miközben egy bögre kávét szorongatsz a kezedben, aztán reménykedve elindulni a városba, s közben úgy tenni, mintha dolgozni mennél. Mindezt huszonévesen, miközben több oldalról is iszonyatos nyomás nehezedik a válladra. S mindezek után megpróbálni nem arra gondolni, hogy hátat fordítottál a múltadnak azért, hogy mindezt megtehesd. Hogy szabad lehess. Ez is egy ilyen hajnal volt. Mindössze öt órát aludtam, megint az álmaim gyötörtek, megint a múltam.

Reggel már a buszon ülök. A fejemen fejhallgató, próbálom kizárni a külvilágot s felidézni mit álmodtam az éjjel, de már nem emlékszem rá. Csak azt tudom, hogy szokás szerint megviselt. Hiába vagyok társas lény és igénylem a társaságot. Reggel minden más. Nem vagyok még ébren.

Az egyik megállóban aztán felszáll Lawrence. Ő amerikai irodalmat hallgat és mellette németül tanul, meg német verseket ír, kisebb-nagyobb sikerrel. Felszisszenek amint meglátom, tudom, hogy mellém fog ülni és végül vigyorogva nyújtja a kezét felém. Hát persze, hogy szabad ez a hely. Az út mindössze 10 perc, Lawrence viszont egyfolytában beszél és kérdez. Nem veszi észre magát. – Mi a baj Nemo? – néz rám. – Olyan más vagy ma reggel. Mi bajod? – Én csak… próbálom összeszedni a gondolataim. Nehéz napom lesz ma. – Miért, milyen napod lesz? – k��rdezi. Ez hát a vég. Az emberek úgy tudják, tanulni jöttem a városba. A hozzám közelállóknak azt mondtam, azért vagyok itt, hogy újságírást tanuljak és befejezzem a regényt, amit már hat éve írok. Én magam úgy gondolom, ez a hely alkalmas lehet arra, hogy végre megtaláljam önmagam. Legbelül viszont tudom, hogy felejteni akarok. Ezért vagyok itt. Egyszer elmondtam valakinek ugyanezt, és rosszallóan megkérdezte, hogy miért hazudok és miért nem mondom meg az igazat. – Szerinted az emberek tényleg képesek lennének megérteni a helyzetem? Mindig mindent csak félreértenek, és azt hinnék, őrült vagyok – tört ki belőlem. – Miért most nem hiszik azt? – kérdezett vissza. – Kiülsz az erkélyre egy üveg sörrel és egy üres papírral, aztán próbálsz írni valamit, de a végén csak iszol és áhítatosan bámulod a naplementét, aztán a vizsgáidon épp csak átcsúszol. Hajnalban kelsz és alig alszol. Szerinted ez normális? – Ha szerinted ez nem normális, akkor én nem akarok normális lenni – válaszoltam higgadtan, majd otthagytam az illetőt. Persze válaszolhattam volna frappánsabban is, de hát én már csak ilyen vagyok. Egyébként is, a szellemes visszavágás és én sosem jöttünk ki igazán jól. A lényeg, hogy semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy bárkinek is elmondjam mindazt, ami velem történt az évek alatt, arra meg végképp nem vágytam, hogy megértsék a helyzetem.

Leszállok a buszról. Szerda van, ma nincsenek előadásaim, és ilyenkor többnyire az egyetem könyvtárában dolgozom. Vernice, az évfolyamtársam, aki az utóbbi időben igen csak félreérthetetlen jeleket küld felém, most az ajtóban áll és egy csomagot tart a kezében. – Nemo, ne is gyere tovább. Ezt a csomagot el kéne vinned Harvey barátodnak. – Miért, ő nem tud bejönni érte? – kérdezem, talán az indokoltnál jóval ingerültebben. – De hisz tudod, hogy ki lett tiltva innen – néz rám fürkésző tekintettel. – Jaj, tényleg, persze… hová kéne elvinnem? Vernice kacéran rámnéz, majd annyit mond K46, és én tudom mire gondol.

A város szélén van egy K46 nevű hely. Egy klub, ami este hétig zárva tart, addig pedig a Radio46K-nak otthont. A rádió, amit Harvey és a barátai működtetnek. Harvey volt az első ember, akit megismertem a városban. Ő is író volt, bohém forma, aki a barátaival egy helyi underground rádiót működtetett és többek közt ezért is halogatta az írást az utóbbi időben. Kizárólag online és kizárólag igazi underground, nem az, amit a belvárosban csinálnak, mondta egyszer a technikusuk. Észrevettem, hogy Harvey a bejárat mellett áll és nagy átéléssel szívja saját maga által töltött cigarettáját. A lehető legrosszabb cigaretta, amit el tudsz képzelni. Csak azért szívta, mert a dohányban, amit használt, állítólag volt valami más is. – Ezer köszönet, Nemo – mondta Harvey miután átvette a csomagot, majd alaposan megvizsgálta annak csomagolását. Valamiért nem szerettem volna tudni, mi volt benne, pedig a könyvtárból volt. Elvileg. – Na és neked nem kéne most bent lenned az egyetemen? – Dehogy kéne – Harvey eldobta a cigarettát, rátaposott kétszer. – Egyébként is, ilyenkor a B23-as gyökerek tartanak ilyen gyakorlatokat, meg ilyen életmódi tanácsadást. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy megint végighallgassam, hogy nem lesz belőlem semmi, és, hogy amit tanulok, annak semmi értelme. Elég ehhez hasonló okosságot hallottam már. Azt meg végképp el akartam kerülni, hogy találkozzak velük. Hidd el nekem Nemo, ezek fasiszták. Nem értik a művészetet, ezért gyűlölik. És gyűlölnek bennünket is – mondta Harvey a fejét csóválva. – Egyébként nem ma lesz az a slam poetry est a könyvtár kertjében? – De, és megígértem, hogy segítek előkészíteni a terepet, szóval… – Aztán te is legyél ám ott. – Inkább a halál.

A délután viszonylag gyorsan telik, este pedig már a terepet készítjük elő. Úgy tűnik az idő ma sem lesz a barátom. – A színpad többé-kevésbé rendben van. A többiek megoldják az asztalokat és a székeket, te pedig… – l��pett mellém Vernice, miközben én a nézőtér körüli fák és bokrok kivilágításával bajlódtam. – Megoldom én is, nem lesz gond. – Hát… rendben – mondta, aztán hirtelen témát váltott. – Olvastam ma egy idézetet, egy amerikai írótól. Valamilyen Doctorow. Úgy szólt: „Az írás a skizofrénia társadalmilag elfogadott formája.” És ez mennyire igaz, ugye? – Hát igen, szerintem is van benne valami – vetettem oda szórakozottan, de nem igazán értettem mire is akart kilyukadni.

Azt terveztem, hogy lehetőleg még az est elején lelépek, de végül maradtam. A hátizsákomban volt egy üveg sör, kibontottam, leültem egy asztalhoz és belekortyoltam. Körbenéztem. Gyönyörű idő volt, már sötétedett, a könyvtár kertje pedig valami hihetetlen látványt nyújtott így, hogy a fák is ki voltak világítva. Elkezdődött az est, egymás után jöttek a félreérthető és félreérthetetlen, néhol frappáns, de inkább kínos és erőltetett darabok. Aztán egyszer csak fellépett valaki a színpadra és annyit mondott: – A nevem Hailey, a darab címe pedig: Bárcsak itt lennél. Felkaptam a fejem. Egy átlagosnak tűnő, barna hajú, szemüveges lány volt, egy fekete pulóverben. Valaki intett neki, hogy kezdheti, de ő nem kezdett bele. Látszólag ideges volt, a közönség soraiban halk morajlás és elfojtott nevetés hallatszott. Aztán vett egy mély levegőt és belekezdett:

Az idő ellentéte vajon mi lehet? Lehet-e szövetséges, lehet-e olyan, Amilyen az idő nem? Örök, és nem múló. Mert nyomás alatt vagyok, És senki sem érti, hogy Mit értek valójában az alatt, Amikor azt mondom: Bárcsak itt lennél.

Csend volt. A közönség soraiban ekkor valaki elkezdett tapsolni, aztán mindenkinek leesett, hogy ez ennyi volt. A sok eltúlzott és elnyújtott darab mellett eltörpült a lány előadása, mégis, a legjobb volt, ami az este során elhangzott. Talán oda kellett volna mennem hozzá. Talán majd máskor, gondoltam magamban, miközben úton voltam hazafelé. Mintha mindig úton lennék, tűnődtem magam elé.

Este van, ilyenkor a város is együtt él az emberekkel. Hazaérek, az este látottak pedig ihletet adnak, kiülök az erkélyre és írni kezdek. És írok, egészen éjfélig. A fáradtságtól szinte úgy dőlök be az ágyba, a szemeim pedig valósággal leragadnak, én mégis boldogan alszom el és boldogan ébredek öt óra múlva. Felveszek egy pulóvert, főzök egy kávét és még félálomban kisétálok az erkélyre. Megpillantom az égboltot, és ilyenkor nyílnak csak ki a szemeim igazán.

Hajnalban tényleg minden más. Nem nézed az órád, a gondolataid tiszták, tisztábbak mint valaha, és a lelked virágzik, mert valami olyat élsz át, amit semmilyen másik napszak sem képes nyújtani. Csak te vagy, te és a gondolataid – együtt vagy önmagaddal. Ez az egyik legritkább állapot. Hajnal van, és ilyenkor szeretem azt hinni, hogy amit látok, az a világ valódi arca. Szeretem azt hinni, hogy amit napközben látunk, a mindennapok, a társadalmi krach és a rohanó világ, ahol soha semmire sincs idő – csupán egy torz kép, egy fals imitáció, amit mi, emberek hoztunk létre saját magunknak.

/2018/

[napimagazinn-blog]

http://www.napimagazin.hu/ujra-hallat-magarol-budapest-elso-varosi-meheszete/

New Post has been published on http://www.napimagazin.hu/ujra-hallat-magarol-budapest-elso-varosi-meheszete/

Újra hallat magáról Budapest első városi méhészete

Budapest méhlegelőit jelölő térkép, mézbor-recept, esszék és interjúk is szerepelnek az első hazai városi méhészeti projekt kiadványában, amely lezárja a négy évvel ezelőtti kísérletet. A városi méztermelést a kortárs művészettel összekapcsoló Közösségi Méz október 13-án este az új Lumenben performansz-előadással, beszélgetéssel és mézkóstolóval ünnepli a kiadvány megjelenését az OFF-Biennále Budapest keretében. A program ingyenes.

Budapest – és Magyarország – első városi méhészetét a frankfurti finger művészcsoport (Florian Haas, Andreas Wolf) és Erdődi Katalin kurátor 2013-ban a Műcsarnok hátsó teraszán nyitotta meg. A projekt a kortárs művészetet ötvözte egy társadalmilag elkötelezett, közösségi kezdeményezéssel: a művészek egy közel negyvenfős „vegyes méhészcsoportot” hoztak létre, amely különböző hátterű és élethelyzetű embereknek adott lehetőséget arra, hogy együtt tanulja-nak a városi méhészkedésről, és egy helyi méhész közreműködésével közösen gondozzák a Közösségi Méz méhcsaládjait. A kísérlet nagyon sikeres volt, hiszen 2013 júliusa és augusztusa között összesen 65 kiló budapesti mézet pergettek a Műcsarnok teraszán.

Az első budapesti városi mézet a Közösségi Méz részeként megnyílt rendhagyó művészeti in-tézmény, az „Új múzeum méheknek” keretében a látogatók is megkóstolhatták. A méhkaptárak tetején kialakított kiállítótermekben, a méhek és emberek számára egyaránt nyitott tárlatok ko-rántsem egyszerű kérdéseket feszegettek: jobban értenek a méhek a demokráciához, mint mi? Hajlandóak vagyunk a globális élelmezési válság kapcsán átgondolni az étrendünket és a szalámi helyett a rovarhúst választani? Effajta, aktualitásukból azóta sem veszítő kérdésekre keresték a művészek a választ a látogatókkal közösen, hiszen a rovarevésről nyílt szavazást is indítottak.

Kinek milyen múzeumra van szüksége? A méh- és emberi társadalmak összefüggéseit vizsgáló Közösségi Méz az „Új múzeum méheknek” megalapításával az autonómiáját akkoriban elvesztő Műcsarnok helyzetére és a Városliget mai napig heves tiltakozásokat kiváltó átalakítására, a múzeumi negyeddel kapcsolatos tervekre is érzékenyen reagált. A múzeumban zajló méztermelés és az örömteli közösségi munka pedig azzal a függetlenségre és önfenntartásra irányuló törekvés-sel is összecseng, amit az OFF-Biennále és idei kiadása, a Gaudiopolis – Az öröm városa is képvisel.

A Közösségi Méz frissen elkészült kiadványa október 13-án, pénteken 19 órától a Horánszky utcai új Lumenben esszékkel, interjúkkal, versekkel, mézbor-recepttel és Budapest méhlegelőit jelölő térképpel ad betekintést ezekbe a művészeti és méhészeti folyamatokba. A bemutató a fin-ger csoport, Erdődi Katalin és Kallós Viola szerkesztők, a vegyes méhészcsoport és Christiane Erharter bécsi kurátor közreműködésével valósul meg, aki „Méhek a művészetben” előadásával egy tágabb művészeti kontextusban helyezi el a Közösségi Mézet. Az ingyenes program kötetlen beszélgetéssel, valamint mézkóstolóval és mézbor-fröccsel zárul.

„Mindig virágzik valami” — Közösségi Méz kiadványbemutató Időpont: 2017. október 13. péntek, 19.00 Helyszín: Lumen (1080 Budapest, Horánszky utca 5.) Angol nyelven, magyar tolmácsolással. A program ingyenes. Az esemény az OFF-Biennále Budapest programjának része és az Erste Alapítvány támogatásával valósul meg. https://www.facebook.com/events/1825141244180651/

Fotók: Seprűs P. Péter, Halasi Dóra

[kave-viz-bor]

március 12, 2019

LEVÉL HOZZÁD

         Amikor utoljára együtt voltunk, emlékszel még, biztos, részegféle hangulatokban boncolgattuk a szeretlek szó értelmét, a sétányon, ahol megálltál egy kerítésnél pisilni. Akkor vallottam be igazán először, hogy nem hiszem, hogy szeretsz, meghogy... ezt sosem hallod majd tőlem amíg nem gondolom igazán, amíg nem jön az csontvelőm mélyéről. Testemből. Szívemből. Lelkemből. Megálltál, megint ÚGY néztél rám, majd egy lépést előre tettél és megint megálltál, hogy megcsókolj. Sosem vallottam be, de egyébként furcsán csókolsz. Úgy csókolsz, hogy ha mindenki akivel már eddig, úgy csókolna meg, hogy be van kötve a szemem, egyedül a te csókod ismerném fel. Megbeszéltük ugye: szeretsz, de nem vagy szerelmes belém. De ugye én se beléd - mondtam akkor, kissebb nagyobb őszinteséggel, akkor legalábbis, ott abban a pillanatban azt éreztem vagy akartam érezni - szóval minden a legnagyobb rendben.          Akkor nem mondtam el valamit. Ami azt illeti nem csak azért, mert hirtelen témaváltás következett a "mi dolgunk" lezárása után és nem lett volna rá alkalmam. Nem is gond, hogy nem mondtam el. Mint tudjunk azon az estén az én számon is kicsúszott valami "szeretlek" féle közhely... ami mondjuk még mindig nem múlta felül az első találkozásunk utáni búcsúdat, amikor a szemembe súgtad: "Bármi lesz is, én mindig szeretni foglak". Akkor nem értettem, ma már igen. Olyan könnyedén szeretsz meg valakit, amilyen könnyedséggel magadat is szeretni tudod. Persze, azóta a mélysége is kiderült a szeretetednek.          Szavaltam már neked József Attilát, emlékszel biztos, akkor is nagyon mosolyogtál, úgy néztél, majd megcsókoltál. "Hogyha megszeretlek kopogtatás nelkül bejöhetsz hozzám. / De gondold meg jól: bántana ha azután sokáig elkerülnél."     Igazából, ezt J.A. már egész szépen megfogalmazta, ahhoz, hogy ne keljen elmagyaráznom neked. Egyszer, hogyha majd megszeretlek, nem fog kelleni bejelentenem. Szeretetem virágoskert. Gyöngédséget virágzik. Mélységet virágzik. Abban a pillanatban, ahogy megszeretlek világom rólad szól majd. És mivel a világom ÉN vagyok, attól a pillanattól lényembe költözöl. Ott leszel a bal kamrában, ahonnan a nagy vérkör indul és ellátja egész testemet. Ott leszel a Willis-gy��rűmben, ami ellátja agyi vérkeringésem. Ott leszel a reggeli kávém illatában. Ott leszel a szemem csillogásában, amikor tükörbe nézek. Ott leszel a magban, a fában, a kutyám dorombolásában, amikor megmoccan álmában. Ott leszel az esőcseppben, az éj fényében, a nap sötétjében.         Tudom, nem szereted a közhelyeket és sosem viselnéd el, ha ezeket a dolgokat mind a fejedhez vágnám- De ha megszeretlek, tényleg nem kell majd kopogtatnod. Nem kell kopogtatnod, mert már réges rég lényemben leszel.         Ezért, kérlek. Viseld majd büszkén szeretetem. Ne várd, ne sűrgesd, ne akard hallani. De, ha jön majd, fogadd be, fektesd tiszta ágyadba, vedkőztesd le, majd reggel vedd magadra őszinte meztelenségében. Koptathatod és koplaltathatod, üldözheted, elküldheted, megalázhatod. Mert ha egyszer hozzád költözött a szeretetem, lehet ott sír majd magzatpózban a sarokban, lehet kint marad és megtalálod a homlokodra esett első esőcseppben, de mindig ott lesz. Veled. Akkor is, ha én egy országhatárral odébb figyelem, hogy átment-e a határon. Végezetül: félig már szeretlek!

[nemzetinet]

HALLJÁTOK EZT A CSÖNDET?

Előbb a – sajnos már megszokottnak mondható!– hír Franciaországból:

„Ismét antiszemita rongálást jelentettek Franciaországban

Ezúttal Strasbourgban rongáltak meg egy zsidó emlékművet.

Ismeretlenek rongálták meg azt a zsidó emlékhelyet Strasbourgban, amit a nácik által 1940-ben felgyújtott zsinagóga helyén állítottak korábban. Mint a videón is látható, a márványlapot lelökték a helyéről, a térségben pedig nem ez volt az első ilyen jellegű rongálás a közelmúltban.

Jelenleg Franciaországban él Európa legnagyobb, 550 ezer fős zsidó közössége, de a statisztikák szerint egyre több antiszemita támadás éri őket – írja az Euronews.”

Igen, Franciaországban ez ma már napi „rutin”. A zsidók pedig menekülnek az országból, ugyanis egyre több fizikai atrocitás éri őket, és testi épségük mellett az életük is veszélyben van. Ma Franciaországban egy zsidó nem sétálgathat vallását, hovatartozását jellemző öltözékben az utcán, mert jó okkal számíthat rá, hogy ezért meg fogják támadni.

Kik fogják megtámadni, megverni, gyalázni, megölni?

Muszlimok.

Ebben a helyzetben Macron nemrég azt bírta mondani, hogy Franciaországban sajnálatosan növekszik az antiszemitizmus, és ezért a francia (szélső)jobb a felelős. Macron egy igazi becstelen, aljas gazember. De ez persze másodlagos. A lényeg, amit igyekeznek elhallgatni, és amit fülsiketítő csend övez: az Európát elözönlő szélsőséges iszlamisták ma már fizikai létükben veszélyeztetik a zsidó közösségeket.

Emlékeznek még? Néhány évvel ezelőtt Budapesten, valahol a zsinagóga környékén egy ismeretlen seggfej valami csúnyát mondott egy arra sétáló rabbinak. Akkor ebből a verbális agresszióból világraszóló „skandalum” kerekedett. Erről szólt a „haladó” európai sajtó, felhördült mindenki, a „hír” meg sem állt a New York Times-ig. És emlékeznek még? Az elmúlt évtizedekben minden, vélt vagy valós, zsidók elleni atrocitásból világraszóló hisztéria kerekedett. Az elmúlt évtizedekben az egész világ a „magyarok antiszemitizmusától” rettegett, naponta az orrunk alá dörgölték, hogy minálunk bizony bepakolt bőröndök tetején ülnek a szegény zsidók a Síp utcában.

S ami a legfontosabb: az elmúlt évtizedekben a fejünkbe verték az egyik legfontosabb tételmondatot: „a legújabb kori antiszemitizmus az Izrael-ellenesség!”

De akkor mi ez a csend mostanában?

Ma Európa-szerte zsidókat vernek – kiváltképpen Franciaországban, de sajnos Angliában és Németországban is. Meggyalázzák a zsidó temetőket, emlékhelyeket. Egyre több brutális gyilkosságot követnek el zsidók ellen, csak azért, mert zsidók. Az elkövetők: szélsőséges iszlamisták, arabok.

És mindenki kussol, mindenki félrenéz. Vagy ami még rosszabb: rámutat a (szélső)jobboldalra, mint felelősre.

Ma az európai „haladó” baloldal és a liberálisok első számú célpontja Izrael. Sargentini egyenesen bojkottra szólít fel a zsidó állam ellen.

Hol van most a tételmondat, amely szerint „a legújabb kori antiszemitizmus az Izrael-ellenesség”?

Nem várok kérdést ezekre a kérdésekre. Hiszen pontosan tudjuk a fülsiketítő csend okát, miképpen az új Izrael-ellenesség okát is. Ma más szelek fújnak, ma a „haladó” európai baloldal éppen az arabok seggét nyalja, és arra érzékenyíti a társadalmat, hogy az iszlám széééép, az iszlám jóóóóó, nincs itt semmi baj, éljenek az arabok, és néhány évtized múlva úgyis „sötétebb bőrűek lesznek az utódaink”.

Milyen érdekes! Hát mi ezt ismerjük! Volt ez már így, csak éppen fordítva. A rendszerváltások előtt itt, Közép-Európában, éppen a kommunisták és a sajtójuk nyalta az arabok seggét és gyalázta Izraelt, miközben odaát, Nyugaton az akkori baloldal Izrael seggét nyalta és az arabokat gyalázta. Végül is, ezek időről-időre vagy helyet cserélnek, vagy kiegyenlítődnek, és ugyanazt a segget nyalják, miközben ugyanazt gyalázzák. Most éppen ezt az időt éljük.

Nekünk pedig csak egyet kell megjegyeznünk: ezeknek a nyomorult, elvtelen, ócska gazembereknek a zsidók búja-baja, az antiszemitizmus és az antiszemitizmus elleni harc éppúgy nem jelent semmit sem, mint az Isten-Haza-Család, mint a vallási, nemzeti, nemi identitás. Ezeknek minden eszme, minden „szent háború” olyan, mint a szaros gatyájuk. Ha éppen van kedvük hozzá, akkor lecserélik.

Ideje, hogy erre a zsidóság is rádöbbenjen végre. És gyorsan felejtse el azt a kényszerképzetet, hogy őket mindig a „progresszív” baloldal meg a még progresszívebb liberálisok fogják megvédeni. Ideje inkább azon elgondolkodniuk, vajon miért Orbán Magyarországán virágzik és éli reneszánszát a zsidó kultúra és a zsidó ortodoxia, és miért Macron Franciaországában ölik és verik a zsidókat az utcán?

S leginkább azon, hogy miközben ez a tény, vajon miért a magyarországi „antiszemitizmus” miatt retteg a becstelen és hazug világsajtó együtt a becstelen és hazug baloldali és liberális politikusokkal, és miért a fülsiketítő csend és kussolás mindarról, ami most éppen Nyugaton zajlik?

És tessék mondani, mi a helyzet a fejünkbe vert tételmondattal: „a legújabb kori antiszemitizmus az Izrael-ellenesség”?

Akkor most Sargentini és a többi gazember antiszemita, vagy már új tételmondat van érvényben?

(Borító: hirolvaso.com)

HALLJÁTOK EZT A CSÖNDET? a Nemzeti.net-en jelent meg,

[girlintheforest]

Ízek, illatok és Én

Még el se mentem. Még vissza sem értem.De már nosztalgiázom. A Facebookon számtalan madeirai oldalt, céget, online úságot követek. Tudom, hogy vége a sárga jelzésnek. Tart még a karnevál, aminek ha minden igaz az utolsó napján sikerül részt vennünk.  2.1-es földrengés volt Camara Del Lobostól délre délelőtt 10 körül. Ma reggel kaptam egy videót Mattieről Taniától, akinél Mattie van mikor mi hazautazunk. Hiányzik már ő is. 

És hogy miért is ez a cím? Mindjárt leírom.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én ízek, illatok alapján azonosítok be helyeket, embereket, így emlékezem minden fontosabb pillanatra. Mindenről eszembe jut valami.  Csak mondj egy illatot és máris mondom, hogy milyen emlék kötődik hozzá. A nehéz földi, párás, picit dohos de mégis bódító virágillatú Madeira, a száraz, füstös, almaillatú házam a hegyen. A pirított mogyoró illatú tappancsa Mattienek, ahogyan mellém bújik a kanapén. Tisztaságillat és Negro, az arab bouhor nehéz, bódító illata ahogyan a füstölőből száll, a Ritual új gránátalmás füstölőjének az illata, ami megcsap mihelyt kinyitom a ház ajtaját. Az óceán sós víz illata. A nap illata a karomon.  A nedves föld illata.  A magnólia kobus mennyei illata…. vasárnap esti porcukros baracklekváros fánk illata.. a zöld kávé illata ahogyan pörkölődik… Istenem, mennyi emlék….

Múlt héten mikor hazaérkeztünk, reggel automatikusan húztam ki a fiókot és nyúltam a kiskanálért, hogy a Davidoff kávéból tegyek két kanállal a bögrémbe. Szokatlanul könnyű és sima volt a kanál. Hát Igen, itthon. Ez nem Villeroy és Boch.  A lenti fürdő wc ülőkéjét játszi könnyedséggel hajtom le( csapom le) …nem úgy mint otthon ahol lassan, méltóságteljesen csukódik.  Az esőztető zuhanyfej helyett egy kettő az egyben zuhanyszett. Igaz, itt is felülről jön a víz, na de azért mégse olyan. Na és a vízkő!  Baj ez? Nem, kivéve a vízkövet, azt húú de utálom. Ez egy ilyen légies, könnyed ház. A madeirai egy cseppet férfias, masszívabb, komolyabb dolog. MInd a kettőt szeretem. Minden házat szeretek. Mindenben van valami szép. És meg is kell találni.

 Arra is rá kellett jönnöm, hogy soha nem leszek maximálisan boldog, valami vagy valaki mindig fog hiányozni. Bármennyire is próbálkoztam, próbálkozom soha nem fogom tudni megoldani ezt. Annak ellenére, hogy boldogtalanná teszek másokat ezzel, és néha talán magamat is, nem tudok erőt venni magamon, és muszáj jönnöm-mennem a világban. Azt hittem, hogy sikerült elszakadni Magyarországtól és max. látogatni fogok hazatérni. De nem.  És úgy néz ki, hogy az elkövetkező pár évben ha Isten is úgy akarja, akkor ez az ország lesz továbbra is az otthonunk.  Kicsit félek is. Mi lesz velem? Mi lesz velünk? Jó lesz itt nekünk? Itt fog felnőtté válni a fiam. Hogy fogom tudni elengedni, hogyan tud önálló lenni itt?

Madeira más. Őszintébb, emberibb, családcentrikusabb. Biztonságos, ahol én a kontrollmániás örökké aggódó anya elengedem a gyerekem a barátaival moziba, bevásárló központba és haza is egyedül jön gyalog. Ahol nem zárunk kulcsra semmit, ahol nincs riasztó a kocsiban, se a házban, ahol ott hagyhatom a táskám és  a telefonom a kávézó asztalán ha a mosdóba megyek. Ahol mindenki türelmes és nem siet sehová. És az idő! Többnyire csodálatos. A gyönyörű virágokról ne is beszéljünk.

Az is lehet, hogy csak azért vagyok ilyen aggodalmaskodó mert jelenleg itt fenn hideg van, fúj a szél és minden szürke és rozsdabarna. Még semmi se virágzik, olyan színtelen minden. Kicsit depis.

Szóval írtam egy listát. A jó és kevésbé jó dolgokról. Muszáj észérvekkel megmagyaráznom magamnak ezt a visszatérést.

Madeira +: örök tavasz, virágok, kertek, óceán, hullámok, nyugalom, kedvesség, könnyű élet,alma banán, mangó, sok sok mangó, hal, avokádó, anona minden mennyiségben. Minden friss, többnyire helyi, könnyű biogyümölcsre, zöldségekre szert tenni. Nincs dugó, legalábbis olyan mint ami itt van, seperc alatt elérek bárhová. Biztonság, mindenki természetes (mondtam már, hogy még soha nem láttam megcsinált mellű vagy szájú nőt még), eukaliptusz fa illata, a fenyőerdőn át az út, a sok hortenzia, az utcán árulják a fréziát, bolo de caco ( a nemzeti kenyerük), van egy mandula tejük ami tökéletesen habosodik a capuccsinóhoz, gyönyörű épületek, napfelkelte Pico do Arierion, a ködös babérerdő, sült krumpli a Ritzben ( annyira finom a krumplijuk a szigeten), a kellemes idő, az, hogy egész évben kint tudok reggel kávézni, decemberben mezítláb kertet locsolni…

Madeira - : Egy darab színházuk van ahol portugálul játszanak, kicsi a sziget, túl sok az idős turista, hihetetlen mennyiségű járókeretet és tolószéket látok, nincs tél, nincs rendes ősz, nincs ropogó tűz mellett ücsörgés (kivéve a Palheiro Golf Klubban), nincs fehérrépa, cérnametélt, túrórudi, negro,  olyan igazi itthoni túró. Nagyon összetartóak, nekem valahogyan nem nagyon sikerült igazi barátságokat kialakítani ( jó, nem is nagyon törtem magam), nehéz kórházban, egyéb helyeken megértetni magam, nagyon nehezen érthető az a portugál amit ők beszélnek. Nincs sok opciónk angol nyelvű iskolákkal, ezért is jövünk főleg haza.  A fiatalok nem akarnak ott maradni, aki teheti megy Lisszabonba vagy még tovább. Bár most rengetegen érkeznek vissza Venezuelából. Kicsit unalmas. Nehézkes a repülővel való közlekedés, mivel időjárás függvénye. Gyakran a szél miatt nem tudnak leszállni a gépek.

Mint látjátok nem tudok olyan sok negatívumot felhozni.

És hogy minek örülünk itthon? Az első nap úton fölfelé megálltunk a Szamos cukrászda előtt. Nem kérdeztek…szinte automatikusan csomagolták az eladók az Ischlert nekünk. 6 éven át szinte minden pénteken hazafelé betértünk hozzájuk. Még be se ültünk a kocsiba de már tömtük magunkba. Hát Igen, ilyen Madeirán nincs. Igazából semmi jó süti nincs. Vagy legalábbis mi nem szeretjük. Ígyhát mióta  hazajöttünk, ettünk sok-sok Ischlert, Eszterhazy tortát, Sachert, túrós pogácsát, sajtos pogácsát, túrórudit, mákos sütit. Ma éppen a minyonokat kóstoltuk, megállapítottuk, hogy a Hello Kittys a legfinomabb.

Van ropogó tűz a kályhámban. Itt van a hatalmas kertem. Vannak új terveim, kicsit tovább terjeszkedek, és a kert északi oldalát is szeretném meghódítani. Sőt, talán jobban beleásom magam ebbe a témába és akár az is lehetséges, hogy kerttervezésre adom a fejem. 

Mielőtt felrónátok nekem, igen, vannak barátok és persze a család. És lesz terem, magánszférám, hely ahol magamban lehetek, ahol gondolkodhatok, ahol én lehetek.

De újra egyedül leszek.  Kicsit félek. Mondtam?

[csacskamacskamocska]

Időnként

elkap az érzés, hogy benne vagyok a saját életemben. Ezek olyan időszakok amikor nem várok semmire. Amikor belül nem kell legyőznöm azt az érzést, hogy majd ekkor meg akkor majd jó lesz nekem, mert jó nekem most. Vannak ugyan terveim meg vannak ijesztő problémáim amikhez kurvára nincs kedvem, de összességében a mitől vagy boldog listámon több dolog van kipipálva mint amennyi nem. Csak arra kell vigyázni, hogy elég messziről kell nézni ezt a listát. Közelebbről nézve elkezd az ember agyalni, hogy na jó, de egy áhitott VR szemüveg megvásárlása nincs arányban azzal, hogy vagy három éve nemcsak hogy nem dugtam senkivel, de megölelni is csak akkor ölelt meg férfi, amikor hasraestem véletlenül. Tegnap végre átültettem a növényeimet. Új földet meg nagyobb cserepet kaptak a rosszkedvű kisiskolások, a gyökereztetett bölcsisek, meg mindenki, akinek jutott. Mint a kajaosztás a Balhán. És már harmadszor virágzik az a növény amit úgy vettem, hogy ez már elvirágzott, ennek már annyi. :D Meggyőződésem, hogy a növényeimet a személyes energiám táplálja. Hogy nem a kertészeti tudásom, az fix. :D Imádom őket és burjánoznak mint a fene és nem bánnám, ha több időm lenne kipróbálni meg építgetni dolgokat a teraszon, de jó ez így is. Öröm rájuk nézni. A fiam 18 éves lesz holnap. Szeretem és büszke vagyok rájuk. Pontosabban arra vagyok büszke, hogy szeretjük egymást. Tegnap mondtam a lányomnak, hogy ne adja fel az álmát. Ha animációt akar tanulni meg dolgozni, akkor keresse azt az utat. Legyen bátor! Akár úgy, hogy induljunk neki Olaszországnak, mert ottani stúdióhoz van kontaktom. Csináljon őrültséget! Én támogatni fogom benne. És bár próbálok neki munkát szerezni a hivatalban, de rettegéssel tölt el a gondolat, hogy beleragad egy ilyen takaréklángos munkába. Közben eszembe jutott anyám aki harminc éven keresztül tolt bele a hamupipőke létbe lencsét válogatni. Szóval a fiam... egyelőre a humora amit fel tudok mutatni, mint legfőbb erénye, de rohadtjól főz is és döbbenetesen okos meglátásai vannak a világról. Amit sajnálok az viszont az, hogy nagyon érzékeny és ezt az érzékenységet elkezdte elrejteni a relativizáslás mögé. Ebben sajnos nem voltam ügyes. Olyan közlései vannak mint egy pszichopatának. Ragaszkodik a nyers tényekhez, és csak a tettei hazudtolják meg. A tettei meg olyanok, hogy bele tudna veszni az ember a karjaiba. Egyikőjüknek sincs párkapcsolata. sajnos, nem vagyok jó minta, nem adtam jó mintát. :( :( Lehet ám, hogy én csak ilyen lelki szerelemmel tudok szeretni embereket mert ahogy a gyerekeimet szeretem az is valami olyan, ahogy a barátaimat is, és ahogy a pasit az is. Azért is vannak kevesen nagyon akiket magamhoz engedek. Mert szerelembe kell esnem hozzá. A napokban eszembe jutott, hogy milyen szar lehet annak, akinek a szülei idős korukban egymást marják. Azért rohadtul nem csoda, ha az ilyen embernek nincs párkapcsolata, ha 0-24-ben a morgást hallja. Bennem az maradt meg, hogy az apám mindig milyen szépen beszélt az anyámmal. Szép volt a lelke, nem tudott máshogy. Akkor se, amikor veszekedtek. Sosem volt gunyoros vagy gonosz. Az anyám, ő igen. Brrr. :( Az is igaz, hogy amikor nem volt felspanolva, akkor ő is szépen beszélt apámmal és ami a legérdekesebb, hogy másoknak sosem panaszkodott rá. Főleg azért, mert anyámat mindenki irigyelte, hogy milyen kedves meg rendes férje van. Nem akarta lerombolni ezt a képet a panaszkodással. Kibaszott színház! Én is azt szeretném, hogy a pasim mindig szépen beszéljen velem. vagyis, hogy szépen beszéljünk egymással. És abban reménykedem, hogy amikor öregek leszünk, akkor ez méginkább meglenne. Mert annyira tetszenek az egymásba kapaszkodó idős párok. De ez még nagyon messze van. Amúgyis pasim sincs, még hosszú az út.

[peterweiser]

Ákos: Az utolsó békeév (EP)

https://open.spotify.com/album/40Bt1Umv0oyPAZxqmn3fUG?si=JsW1m0eaTbih8RDzeNuzjg

Meglehetősen váratlanul dörrent be az őszbe ez az Ákos EP. A "Fel a szívekkel" koncertfelvétele után 3 teljesen új szám kapott helyet a lemezen, és ezek egytől - egyig jók lettek. Megspóroltam egy csomó olvasást, igaz? Mindenki a verdikt felé teker mostanában, olvasatlanul porosodnak a byte sorok, zárjuk le ezt a kérdést az elején. 

Menczel Gábor megjelenése (Több nem is kell) habár nem volt meglepetés, (Ákos korábbi remix albumán is megjelent egy munkája), de itt is azt érzem, hogy hozzáad és új színt hoz az "Ákosos" vonulatba. Nyilván az "új színt" úgy kell értelmezni, hogy Menczel úr sem a Barbie girlön nevelkedett... Remek darab, kicsit a DM: World in my eyes-ra emlékeztet a fő szinti téma, de pont csak annyira, hogy eszembe jut és aztán besímul a koncepcióba. Szinti és a gitár, közepesen gyors ütem: Ákosos, nem nagyon tudok mit mondani, bejön. Valamelyik nap néztem "Hauber Zsolt újrajátsza" felvételét és ott beszél arról, micsoda pofon volt nekik Ákos bejelentése az Elmondatott koncert után, hogy ezt így a Bonanzával nem akarja tovább csinálni. Többször gondolkodtam ezen, így lassan 30 év távlatából, hogy vajon képesek lettek volna akkoriban fordítani, a teljes szintihangzásból némileg kitörni és gitárokkal megújulni? Menczel Gábor máshová fordult, de bármilyen zenei projektbe kezdett, az rendben volt. Hauber Zsolti rendkívül termékeny azóta is, bizonyos munkái kiszolgálták a divatot, hogy óvatosan fogalmazzak, de Ákos irányából nézve rendkívül jó zenéket írt, ott van az Igazán vagy az Újrakezdhetnénk is, stb. Így 2021-ben azt lehet mondani, hogy nem nagyon tűnt el a tehetség egyiküknél sem - nem mondom, hogy Bonanza koncerteket kellene tartani, de jó látni, hogy bármilyen kombinációban minőségi a végeredmény. 

A "Nem én döntök" meglehetősen szomorúan számolgatja a perceket, miközben emlékeztet arra, hogy még mindig itt vagyunk, s ha már így van, azt az időt érdemes kihasználni és élni. Madarász zene, a lemez talán legjobban rádióbarát száma, mégsem gondolom, hogy sláger lesz, túl komor és szomorú ahhoz, hogy tömegesen szóljon a reggeli vicces rádióműsorokban. Ott volt a szenzációs Felemel, hamar kikerült a rádióból az is. Persze, lehet, hogy valójában nem is ott van a helye, túl komoly, túl mély érzelmeket rezegtet. Ez akár egy külön téma is lehetne, a rádióban nem igazán mennek ezek a szomorú/szép szerzemények. Talán egy kivételes műfaj van, ahol oké, az pedig az, ha szerelemről szól a dal. Szerelem esetén ér szomorkodni, minden más esetben tilos. Biztos le is mérték ezt már valahol, ahogy azt is, hogy mikor kell megjelennie egy refrénnek (minél hamarabb annál jobb). Sokan élből utasítják el ezeket a dalokat vagy önszuggesztív módon akarnak ezektől mentesen boldogok lenni (ki a fene akar egy dalszerzőval együtt töprengeni a jövőn vagy éppen a jelenen...), minden esetre a "lesben áll egy cápa" könnyedségéhez képest túl nagy a kontraszt. Egyébként a legegyszerűbb ha beteszünk a tömegnek valami angol nyelvű szerzeményt, amit a lakosság 90% úgy sem ért, tisztelet a kivételnek, elég ha dallamtapadás van és utána azt dúdolja mindenki. Az, hogy miről szól, az meg kit izgat. Hozzá kell tennem, amennyiben nem így lenne, Depeche Mode zenék fele le sem ment volna le itthon. Lépjünk tovább.

"Virágzik, terem és elszárad, kikel"

A lemez legerősebb, legfelemelőbb, legjobb és szerintem Ákos munkásságának is egyik legjobb, legkiforrottabb darabja a Az utolsó békeév. Meg is indokolom! Anno Sellyei Tamás (hangmérnök) a Szindbád dalánál kérdezte Ákost, hogy ezt a "kiabálós" refrént bírni fogja-e torokkal. Bírta. Ebben a számban a refrénben is abban a tartományban, erővel énekel, amiben nagyon ritkán hallani, de a dal megkívánta, megoldotta. Nem tudom, hogy a Karcolatok Ákosa megbnírkózott volna -e ezzel a feladattal. Aztán ott van a zene ami tényleg, mint egy induló vagy filmzene vagy nem is tudom, nagyon magasztos. A szöveg pedig... Jó lenne azt mondani, hogy Ákos negatív, de könyörtelenül szembesít minket a valósággal. Nem ez a valóság? Akkor mi? A mára kiégett, hős fogyasztót nem zavarja a kultúra, a gyökerek eltűnése. Nem cél, hogy zavarja. Vannak helyette szuperhősök. Lassan Amerika Kapitány szobra előtt fogunk koszorúzni, ha így mennek a dolgok tovább. Csak a fogyasztás a kérdés. Nem lesz kereszténység? Nem baj. 50 perc egy óra, ezen is látod, tudtunk gyorsítani. A telómat, kocsimat megvehetem, kit izgat. Majd lesz pár másik vallás vagy az se, tulajdonképpen kit érdekel. Kit érdekel a kereszténység? Kit érdekel bármi? Nincs Isten? És? És ha van? Itt van? Na ugye. Azt majd én tudom. Azt majd mi tudjuk. "Hinni a templomban kell, de ott sem kötelező" ahogy egy oktatóm mondta annak idején. Ugye milyen kiábrándító ez az egész? Ákos mégis emlékeztet rá a refrénben, hogy még rá lehetne lépni a fékre, tudnánk még fordítani, ha lenne rá energia, ha volna rá akarat. Nem érdemes feladni. 

"Nem mindegyik színű élet számít, a templom ég, de emelkednek dzsámik"

Mit is akar ezzel mondani? Csak nem azt, hogy ez nem normális? Vajon beleillik ez a keresztény retorikába? Be, nem is kicsit. Ezek a keresztények mégsem fajgyűlölők (nocsak!). De akkor mi van a dzsámival? A dzsámik megjelenése és a templomok eltűnésének érdektelensége a modern, magát mindenhatónak gondoló európai ember precíz jellemrajza. Véleményem szerint nem a muszlimok foglalják el a rendszert, hanem az érdektelen Európa keresztény része vonul ki. Nem szúr a szög. A kivonulás is egy következmény. Önteltség vagy érdektelenség vagy valahogy így alakult (?) fene se tudja. Hiteltelen egyház, stb, erről komplett beszélgetést lehetne folytatni, mi történhetett itt és főleg, hogy miért... Amíg a kommunizmusban tiltották és írtották, most önként válunk meg az Istenhittől. Már nem a katolicizmus vagy a kereszténység a kérdés. Ahogy én látom, pontosan a dzsámik is szépen eltűnnek majd, ahogy a "modernizáció" terjed. Miért számít, hogy milyen náció vagy? Ne számítson. Egyformaság, erő, öngyarmatosítás. Tudjátok, az ízléstelen poén az Amerika kapitány szoborral... Ez vezet a jövőbe! Mindenesetre én szeretek hazajönni Szegedre és megenni egy halászlevet úgy, ahogy itt csinálják. Ezt még nem egységesítették. Persze, ha már minden és mindenki egyforma, annál jobb, kiszámíthatóbb fogyasztó a világon nincs. Elkalandoztam. S, hogy milyen ez a szám? Mivel itt töprengek rajta, egy nagyon kitalált, érett darabnak tartom. A hangulatával, a kórussal, Ákos hangjával, minden. Ha azt mondaná, hogy "kész, mindent elmondtam szíveim, itt már nincs tovább", megérteném. Érdemes!

Digitális elérés

Sajnos nem tudtam megvásárolni a lemezt digitálisan. A megszokott útvonalakon jártam (kiderült, hogy a Googleben nincs többé digitális lemez csak az a csodálatos Google Music), egyedül az Apple store van hátra. Én szeretném megvenni, de tényleg. Ezen a *** Spotifyon hallgatom az előfizetésemmel, de ennél sokkal többet érdemelne. 

[alizcsodaorszagban]

Néha meginog bennem valami. A tudatomban, a lelkemben egyszerre. Egyszerre nem tudom, mit kéne, mit akarok. Felszakadnak régi sebek egy emlék felidézésével, gondolatok amiket akkor éreztem. Leülnék veled beszélgetni. Boldog vagy? Mi történt veled azóta? Egy éve nem hallottam rólad. Csak csendben néztünk egymás emléke után. Azt hiszem, már nem hiányzol. Sokat jutsz még eszembe. Sokat gondolok vissza az együtt töltött időre. Szép volt. Kevés. Eszedbe jutok még? Láttam van valakid. Nekem is. Évekkel ezelőtt azt hittem, te leszel az aki mellett esténként elalszom. Te is más mellett alszol el. Sokat gondolkozom, de ennek biztos így kellett lennie. Beleégtél a tudatomba. Felesleges a hibásokat keresnünk, hogy miért nem lettünk sosem MI. Én mindennél jobban akartam, hogy te legyél a mindenem. Annyi szeretet volt bennem, és egy mosolyodért adtam volna el a lelkem. De ez a csere neked nem volt szimpatikus . Egy darabra eltűntél az életemből, mint ahogy mindig. Úgy érzem megtaláltam másban azt, amit benned kerestem. A reggeli összebújást, a szád szélére csókot, a szelet a meleg nyárban. A lelke egyszerűen virágzik, és minden szeretetét megosztja velem. Valami hihetetlenül elképesztő érzés, hogy valaki tud engem szeretni. Tud szeretni, ahogy te sosem tudtál volna. Ez az egyetlen dolog hiányzott belőled, viszont ez piszkosul. Mocskosul szerettelek. Ezt viszont azóta sem találom. Ő más mint te. Nem tép a hajamba az élvezet kedvéért. Hiba, de a mai napig hiányolom. Olykor eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne ha… mi lenne ha egyszer én keresnélek. Mert tudom, hogy hiányzom! Hazudnod kell, ha le akarod tagadni! Ha egyszer keresnélek, azonnal ugranál és minden vágyam, beteges perverzióm azonnal teljesítenéd. Furcsa volna, ha egyszer én használnálak ki. Ez mindig a te szereped volt. Hűséges voltam hozzád. Nem érintette más a lelkem, mert te voltál a bálványom. Aki miatt minden nap felkeltem, minden este lefeküdtem.

Nem tudlak kiverni a fejemből. Foglalkoztat a gondolat. Ott vagy valaki mellett, aki mellett valószínűleg nem vagy boldog, hiszen miért kerestél volna, ha az lennél? Ott vagyok valaki mellett, aki mellett azt hiszem boldog vagyok. De honnan tudom milyen boldognak lenni? Szerelmes vagyok még, vagy csak a megszokás tart mellette? Mi van ha ebben a pillanatban éppen rám gondolsz? Nem akarok rád emlékezni. Sosem leszel számomra emlék, úgy érzem mindig a jelenemben fogsz élni. Egy apró szál feszül köztünk. Talán semmit sem jelent. Talán így is kell lennie? Felejts el!

[cruella-teljes-film-2021]

Filmek!] Szörnyella 2021 | Cruella, Teljes Film online HD

Szörnyella 2021 film ingyenes online próba. Szörnyella 2021 [BlUrAy] | Szörnyella 2021 Online Film HD ingyenes HD.720Px | Nézd meg Szörnyella 2021 Online Film HD HD-t !!  Szörnyella 2021 , angol felirattal letöltésre kész,  Szörnyella 2021 720p, 1080p, BrRip, DvdRip, Youtube, Reddit, Multilanguage és kiváló minőségű.Nézd meg a Szörnyella 2021 filmet

[ Nézni ] »  https://pemburudollar.starmovieseries.com/movie/337404/cruella.html

[ Nézni ]  » https://pemburudollar.starmovieseries.com/movie/337404/cruella.html

Eredeti cím:CruellaFilmműfaj:Vígjáték, BűnügyiSzereplők:Emma Stone, Emma Thompson, Joel Fry, Paul Walter Hauser, Emily Beecham, Kirby Howell-Baptiste, Mark StrongRendező:Craig GillespieGyártó:USA 2021Eredeti nyelv:AngolKorhatár:12Előadástípus:2D

Kulcsszavak :

Szörnyella 2021 teljes filmnez,

Szörnyella 2021 teljes film közepes,

Szörnyella 2021 teljes film streaming,

Szörnyella 2021 teljes film angolul,

Szörnyella 2021 teljes film amazon premier,

Szörnyella 2021 teljes film arab,

Szörnyella 2021 teljes film kettős audio 480p,

Szörnyella 2021 efilmek Blockbuster,

Szörnyella 2021 teljes film magyarul letöltés,

Szörnyella 2021 teljes film magyarul indavideo,

Szörnyella 2021 letöltés,

Szörnyella 2021 teljes film indavideo,

Szörnyella 2021 teljes film magyarul indavideo,

Szörnyella 2021 online filmek,

Szörnyella 2021 teljes film,

Szörnyella 2021 teljes film magyarul,

Szörnyella 2021 teljes film,

Szörnyella 2021 teljes film videa,

Szörnyella 2021 online film,

Szörnyella 2021 teljes film online,

Szörnyella 2021 teljes film magyarul online,

Szörnyella 2021 online mozicsillag,

Szörnyella 2021 online teljes film magyarul,

Szörnyella 2021 elozetes,

Szörnyella 2021 teljes film magyarul mozicsillag,

Szörnyella 2021 szereplok,

Szörnyella 2021 Teljes filmadatlap,

Szörnyella 2021 Filmezek,

Szörnyella 2021 online letöltés,

Szörnyella 2021 mozicsillag,

Szörnyella 2021 megjelenés,

Szörnyella 2021 bemutató,

Szörnyella 2021 film online,

Szörnyella 2021 indavideo,

Szörnyella 2021 magyar elozetes,

Szörnyella 2021 magyar premier,

Szörnyella 2021 online film,

Szörnyella 2021 online filmek,

Szörnyella 2021 online magyar,

Szörnyella 2021 online filmek,

Szörnyella 2021 elozetes,

Szörnyella 2021 teljes film,

Szörnyella 2021 teljes film magyarul,

Szörnyella 2021 teljes film,

Szörnyella 2021 teljes film videa,

Szörnyella 2021 teljes film magyarul videa,

-a némileg ironikus amit egy film körülbelül idő utazik nem tud lenni felülvizsgált illően amíg -a jövő maga újranéz a film.Merész dolog Nolantől, hogy ilyen sűrű kasszasikert csinál. Azt feltételezi, hogy az emberek valóban szeretné látni ~  Szörnyella 2021 film többször is, így érthető, hogy megfelelően, ami néhány nem. Ez a film teszi a kronológia a kezdetektől meg olyan egyszerű, mint tic-tac-toe.Ergo, nehéz számomra, hogy pontos minősítést, anélkül, hogy látta, hogy kétszer, mint én még mindig próbálják kitalálni, hogy minden valóban van értelme. Ha igen, ez a film könnyen 9 vagy 10. Ha nem, akkor 6-os.Ez tovább nem segített az a tény, hogy a párbeszéd az első 15 perc a film fájdalmasan nehéz megérteni / hallani. Vagy maszkok mögött voltak; gyakorlatilag motyogtak; a hanghatások túl hangosak voltak; vagy az összes fenti. A kiállítás jelenetek is waayyy túl rövid valami ez a komplex - a probléma is megosztott Csillagközi valójában.(Interstellar volt ez a minimalista kiállítás probléma elmagyarázza Blight, ahol ha nem volt óvatos, akkor hagyja ki ezt az egy mondat / jelenet az egész film elmagyarázza, hogy Blight volt vírusos baktériumok:“A Föld légköre 80%-ban nitrogén, még nitrogént sem lélegzünk be. Blight nem, és ahogy virágzik, a levegő egyre kevesebb oxigént”).Azt hiszem, ez egy Nolan-furcsaság. Remélhetőleg, felülvizsgálata a film audio rendezi a hang keverés ki. Szeretem a filmzenét, de kezdetben túl hangos.Szerettem az összes színészt. Azt hiszed, John Washington először nem tud színészkedni, de tud, és a film előrehaladtával felnő rajtad. És Pattinson a szokásos bájos önmaga. Elizabeth egy meglepetés élvezet. És így tovább.Ez megér egy órát mindkét irányban. Nézze meg felirattal, ha tudsz. És határozottan ne várják, hogy teljesen megértsék izé folyik az első alkalommal körül.Ez egy pokolian bonyolult film. Ez lesz igazi kemény részére egy átlagos néző -hoz gyűjt minden a információ feltéve mellett ez film -nél első néz. De minél többet nézed, annál több rejtett elem fog napvilágra jönni. És ha képes összerakni ezeket a rejtett elemeket. Rá fogsz jönni, hogy ez a film csak egy “remekmű”, amely úgy öröksége Christopher Nolan ForwardHa a színészetről beszélek, akkor azt kell mondanom, hogy Robert Pattinson nagyon jó színésznek bizonyult az elmúlt években. És biztos vagyok benne, hogy a színészi képességei idővel növekedni fognak. Az előadása bájos és nagyon sima. Akármikor ő -on fényképezőgép, ő lop a összpontosít Budi Dávid Washington van is fantasztikus ebben film. Az ő teljesítménye felvillanyozó, remélem, hogy többet tőle a jövőben. Más karakterek, mint Kenneth Branagh, Elizabeth, Himesh Patel, Dimple Kapadia, Clémence Poésy is elég jól teljesített. És nem hiszem, hogy szükség van beszélni Michael CaineBeszélünk zene, a félelmetes. Nem hiszem, hogy hiányozni fog Hans Zimmer pontszáma. Ludwig megfelelő munkát végzett. Nincs hiány a jó pontszám a filmbenImádni kell a szerkesztési és utómunka, amely került ebbe a filmbe. Azt hiszem, a tisztességes mondani, ez a Nolan film középpontjában inkább az utómunka. A fő probléma a filmben a hangkeverés. Telek már összetett, és néhány párbeszédek nagyon puha miatt a magas zenei pontszámot. Ez megnehezíti, hogy észre, mi folyik a filmben. Más Nolan filmek hangos BGM is. De a hang és a párbeszéd nem volt probléma.Szerény kérésem mindenkinek az, hogy hagyja, hogy a film elsüllyed a gondolatait. Hagyd, hogy az elméd megragadja a film minden elemét. Biztos vagyok benne, hogy több ember fogja jobban megtalálni. Még azok is, akik azt hiszik, hogy megvan a terv. Fogadok, hogy tévednek.~  Szörnyella 2021 film a régóta várt új film Christopher Nolan. A film, ami újraindítja a multiplexeket a Covid után. Ez egy mániákus, rendkívül hangos, rendkívül zavarba ejtő sci-fi cum kém hullámvasút, hogy kérjük a sok Nolan fan-boys, de hagyott nagyon vegyes nézeteket.John David Washington (Denzel fia) játszik “A főszereplő” - a kiváló-CIA területen operatív, aki egy megállíthatatlan egyszemélyes hadsereg a stílus Hobbs vagy Shaw. Felvett egy még árnyékos szervezet, ő a nyomvonal egy nemzetközi fegyverkereskedő, Andrei Sator (Kenneth Branagh teljes gazember módban). Sator a megfélemlítés elhidegült felesége Kat (Elizabeth Debicki) felett őrizetbe a fiuk (és a film szokatlanul van egy BBFC figyelmeztetést “családon belüli erőszak”). Hősünk fúvókák a világ, hogy megpróbálja megakadályozni egy nagyon különleges fajta Armageddon miközben a kiszolgáltatott és vonzó Kat életben.Ez a mozi a legnagyobb és legmerészebb. Nolan vett egy mozi “fröcsköl” fegyvert, tele pénzzel, állítsa be a gyorstüzelő, eltávolította a biztonsági és hagyja rip a képernyőn. Tekintettel arra, hogy Nolan híres csinál minden az ő “hatások” az igazi és a “kamera”, néhány, amit látsz végzett szinte hihetetlen. Azt hitted, hogy egy vonat nak a csúcsforgalomban átzuhanni a “Kezdetek” -ben őrültség? Még nem láttál semmit a reptéri jelenetben! És szerelmeseinek Chinooks (be kell vallanom, én vagyok az egyik, és rohanás ki a házból, hogy az egyik, ha hallom, hogy jön!) van pozitívan Chinook-p * rn kínálnak a film nevetségesen hatalmas finálé.A történet “inverziós” aspektusai is alkalmasarra, hogy néhány harci jelenetet – különösen egy repülőtéri “szabadkikötőben” - is megkell nézni, és gondolom, technikailag rendkívül nagy kihívást jelent a fejlődés. Ebben a tekintetben John David Washington egy akrobatikus és tehetséges kaszkadőr saját jogán, és meg kell képzett hónapokig ezt a szerepet.Nolan legénysége is minden bizonnyal racked fel a légi mérföld előtti zárlat, mivel a helyszínek tartomány messze szerte a világon. A helyszínek dániai, észtországi, indiai, olaszországi, norvégiai, egyesült királyságbeli és egyesült államokbeli helyszíneket öleltek fel. Hoyte Van Hoytema operatőr buja bevezetésében ezeket, különösen a gyönyörű olasz tengerparti jelenetek. Bár én nem hiányzik a David Arnold húrok, amelyek jellemzően be ezeket a Bond film: úgy éreztem, hogy hiányzott.A “timey-wimey” szempontjait a telek is érdekes, és nagyon ügyesen tenni. Számos olyan pont van, ahol úgy gondolja, hogy “Ó, ez egy hanyag folytonossági hiba” vagy “Szégyen, hogy a produkciós tervező csapat kihagyta azt a repedt szárnytükröt”. Aztán később a filmben, kapsz legalább egy tucat “Aha!” pillanatokat. Néhány közülük (nem spoiler) állkapocs-droppingly látványos.Talán a legjobb csavar van elrejtve az utolsó sorban a film. Csak hazafelé dolgoztam fel.És így az első az én jelentős fogást ~  Szörnyella 2021 film . A hangmix a filmben az egész hely. Erősebb lennék ennél… ez valóban szörnyű (expletive hagyni)! Nolan gyakran valósítja meg Shakespeare trükkjét, hogy a darabban szereplő karakterek a szövegértést segítik a szövegértést. De sajnos ez a kivezető párbeszéd nagyrészt érthetetlen volt. Ennek oka az volt, hogy:a fül-hasító hangerő a hang: 2022 film közönség lesz szenved “~  Szörnyella 2021 film is”! (LOL);A párbeszéd rosszul keveredik a dübörgő zene Ludwig Göransson (Wot? Nem Hans Zimmer?);a párbeszéd nagy része különböző (#covid megfelelő) típusú maszkokon keresztül készült. Aaron Taylor-Johnson különösen érthetetlen volt a fülemnek.Összességében, nézi ezt a felirattal egy speciális bemutató lehet tanácsos!Oké, szóval csak fizikából doktorodtam… de néha teljesen elvesztem a cselekmény bonyolultságát. Ez tette “Kezdetek” néz ki, mint a “The Tiger Who Came to Tea”. Volt egy nyilvánvaló “McGuffin” a “Kezdetek” - - (“Ezek az "álom szintek” … pontosan hogyan vannak építész??“ …. "Ne aggódj… soha nem fogják észrevenni”. És mi nem!) A “~ Szörnyella 2021 film ”-ben McGuffins van a McGuffins-ban. Oly sok ez véletlenül integetett el, mint “jövő cucc … te nem képzett”, hogy úgy érzi, homályosan leereszkedő a közönség. Egy ponton Sator azt mondja Kat"Nem tudod, mi folyik itt, ugye?“ és ő rázza a fejét üresen. Itt vagyunk veled, luv!Vannak hiányosságok a történet, hogy jar. A ”~ Szörnyella 2021 film “? Mit jelent ez? Ez csak egy jelszó? Nem tudok rá.A mániás üteme ~  Szörnyella 2021 film és az állandó din azt jelenti, hogy a film gallops mentén, mint egy sor le (bár zseniális) akció készlet darab. Számomra ez nem az érzelmi szíve a Cobb házasság problémák "Kezdetek” vagy az apa-lánya szétválasztása “Csillagközi”. Sőt, alig törődsz senkivel a filmben, talán Kat kivételével.Tehetséges szereplőgárda. Mint már említettük, John David Washington izmos és sportos a szerepet. Ez egy nagy teher a színész, hogy készítsen egy ilyen sátor-pole film, mivel az egyetlen jelentős főszerepet korábban volt a kiváló BlacKKKlansman. De jól viseli. Gerard Butler és Jason Statham méltó utódja a következő 10 évben.Ez is egy nagy teljesítmény Robert Pattinson, az ő leginkább nagy horderejű film hosszú idő, játszik a homályosan alkoholista és Carré-szerű támogató srác. Pattinson’s Potter co-star Clemence Poésy is bukkan fel - inkább un-glam, hogy a szokásos - mint a tudós telek-expositor elején a film.Nolan szokásos Michael Caine is felbukkan. bár a 87 éves legenda kezdi megmutatni a korát: Beszéde nyilvánvalóan hatással volt idején a forgatás (bár szép próbálja Mr. Nolan próbál álcázni, hogy a szája tele van élelmiszer!). De az én könyvemben, bármilyen mennyiségű Caine egy filmben egy plusz. Ő is kap, hogy szállít a legjobb gyilkos sort a film a sznobizmus!Azonban Kenneth Branagh és Elizabeth Debicki az, ami igazán kiemelkedik. Mindketten mesések voltak, különösen, amikor a házassági battle royale-ban ugráltak.Szóval, tekintve, hogy ez volt az év legjobban várt filmje, ez egy kicsit a lelkész tojása számomra. A keverék, hogy a wewe-sújtotta időnként, és kissé csalódott mások. Ez egy film, amelynek szüksége van egy második óra, úgyhogy pont vissza ma, hogy a dobhártyám egy másik dagasztás! És ez az egyik, ahol fenntartom a jogot, hogy újra az én értékelés után, hogy a második óra … nem valószínű, hogy lemegy… de lehet, hogy felmegy.(A teljes grafikus felülvizsgálat, nézd meg a One Mann’s Movies a t'interweb és a Facebook. Köszönöm.)Mivel ez nem spoiler, nem tudok túl sokat mondani a történetről. Azonban, amit tudok ez: ~  Szörnyella 2021 film története meglehetősen dinamikus abban az értelemben, hogy nem fogod megérteni, amíg azt akarja, hogy. Szóval, az első felében, az agyad harcol tippeket és darabokat, hogy puzzle együtt a történetet. Ez nem addig, amíg a felénél a film, hogy ~  Szörnyella 2021 film meghívja Önt, hogy a fantasztikus mesemondó Christopher Nolan.A színészet több fenomenális, és én lennék igazán meglepett, ha sem Robert Pattinson, sem John David Washington nem kap Oscar-jelölést a legjobb színész. Azt is nehéz nem is beszélve, hogy milyen jó Elizabeth Debicki és Aaron Johnson is. Minden felé, nagy eljáró, és a párbeszéd erősítők fel a minősége ta-Az ötlet ez a film átkozottul lenyűgöző, és bár vannak olyan filmek, amelyek felfedezik az időutazást, még soha nem volt ehhez fogható. Ez egy ilyen szép varázsa, és a legtöbb esetben mindent alaposan megmagyaráz. Sokkal bonyolultabbnak tűnik, mint az időutazás bármely formája, amit láttunk, és nem is várhattunk volna többet Nolantől.Ó, uram, a film pontszáma tökéletesen illik. Minden jelenetet, ami intenzívnek tűnt, százzal felerősítettek, mert milyen jó volt az eredmény. Hadd mondjam el azonban, egyikük sem lesz ikonikus, de illeszkednek a történet és a jelenetek olyan jól.A végén kisétáltam, és nagyon elégedett voltam. Mindazonáltal, van probléma a film, hogy nem tudom igazán kifejezni anélkül, hogy elrontaná bit a történet. Vannak határozottan kis ellentmondások, hogy találtam magam feltárása, mint a történet előrehaladtával. Én azonban csak egy kérdés, hogy én találtam hatással az én élvezet. Ez a kérdés a párbeszéd egy részének megértése volt. Nem, nem abban az értelemben, hogy a film túl bonyolult, de több, hogy nehéz volt, hogy ki volt mondani időnként. Úgy éreztem, mintha a film szükséges feliratok, de ez valószínűleg azért volt, mert egy időben a film, nem volt túl sok kiállítás.Mindazonáltal, szerettem ezt a filmet, én leszek nézni, hogy legalább még két alkalommal, és azt hiszem, a legtöbb en ebben a csoportban élvezni fogja. Határozottan javaslom, hogy nézze meg a színházakban, ha lehetséges, csak azért, hogy megkapja ezt az izgalmat.(4/5) & (8.5/10) azok számára, akik törődnek a számpontszámokkal.Először szeretnék feltenni Christopher Nolan egy kérdést, hogy a fenébe csináltad ezt? Komolyan azt akarom, hogy a válasz, Hogyan írt, mint ez a remekmű! Hogy jutott hozzá ehhez a bonyolult, mesés és kreatív ötlethez? Mi jár a fejében? A történet megvan írva és tökéletesen rendező, a narráció stílusa teljesen egyedi volt. Fogalmam sincs, hogyan lehet valaki közvetlen, mint ez a történet, hogy volt egy hatalmas kihívás, és mint mindig Nolan adott nekünk egy remekmű, hogy mi lesz mellett (Memento), (Inception) és (Csillagközi) A film olyan gyors tempójú jó értelemben, nem volt unalmas pillanat. A kémia között John David Washington és Robert Pattinson volt nagy és vicces, és mind a teljesítmény nagyon jó volt. Elizabeth Debicki előadás volt a legjobb a filmben, mert volt esélye, hogy megmutassa színészi képességeit, és ő cache-elt, hogy a lehetőséget, és megmutatta nekünk egy A szintű színészet.A zene nem volt egyedi és egyedi, mint a zene a Csillagközi például, és azt hiszem, ez a film szükséges a kapcsolatot Hans Zimmer, nem azt mondom, hogy Ludwig Göransson nem sikerült, de Hans Zimmer egy másik szinten.Ha lenne valami, amit azt mondanám, hogy nem tetszik a filmben lenne, hogy Nolan dobni minden létrehozott vagy karakterek háttérrel, kivéve Elizabeth Debicki drámai történet, de nem volt olyan rossz nekem, nem érdekel, hogy az izgalmas történet nem adott nekem a lehetőséget, hogy összpontosítson rá. De a tényleges probléma volt a harmadik felvonás, ez nagyon bonyolult, és eltévedtem, és meggyőztem magam, hogy dobja el a kérdéseket, amelyek a fejemben, és élvezze a jól megcsinált akciójelenetek és Elizabeth Debicki teljesítményét.Azt hiszem, ez a fajta film, hogy jobb lesz a második és a harmadik óra.Őszintén szólva nem egészen tudom, hol kezdjem ~  Szörnyella 2021 film . Szeretem Christopher Nolan munkáját, de még soha nem láttam egy bonyolultabb film (és megértettem Memento). ~ Közel három óra után, jöttem el ~  Szörnyella 2021 film nem tudtam magam, az elmém csökkent nem más, mint halom hamu.Időutazás róluk volt szó? Hmm, határozottan volt valami az idő megfordításáról. Úgy értem, Nolan érti egyáltalán, amit írt? Nézd, én a rendezőnek tulajdonítok elismerést, mert ő azon kevés rendezők egyike, aki tudja, hogyan kell létrehozni egy lenyűgöző és intelligens kasszasikert. ~  Szörnyella 2021 film tele van Nolan védjegyek - az ingyenes Michael Caine cameo, hangos, nagyon hangos pontszám, kiegészítve lenyűgöző operatőr és ügyesen találékony akció set-darab.Ezúttal azonban Nolan végül sikerült “out-Nolan” magát: a palindrom telek, míg kreatívan ambiciózus, egyszerűen túl bonyolult a saját jó. ~  Szörnyella 2021 film túl hosszú, túlzsúfolt, kérkedő és túl fárasztó megérteni teljes egészében - ez teszi a kezdetektől és a Csillagközi néz ki, mint Peppa Pig képest.Tisztában vagyok a technikai varázslók és kreatív elsajátítását ebben a filmben, és isten tudja, én meg kell nézni ezt újra. Azok számára, akik szeretnének egy puzzle, ~  Szörnyella 2021 film legalább nyújt egyedülálló filmes élményt. De hogy igazán élvezni megoldása Nolan azt akarja, hogy nagyon keményen dolgozik

[battle-never-ends]

Az biztos,hogy van,volt,lesz mindig is rossz és szép valami virágzik majd elrohad,amit az idő szét tép

Punnany Massif - Telik