#miket

[dysfunctional-doodle]

I am once again very busy so sorry for the slowly infrequent posts 😭. Here, have a Mikey as an apology (he’s very good at hugs)

-> Commissions || My Kofi || Tip Jar :) <-

[mickdalena]

stares at u autistically

[indieyuugure]

I have a question. If Donnie is at April's school, Mikey is going to get pizza but doesn't have money. Where's Leo and Raph and what are they doing?

Actually they’re all together as you can see in my plot script

You just don’t see them in the background

I don’t think that’s the reason everyone’s looking at you guys, Leo.

[phykoha]

what do the current timeline turtles think of their HEA counterparts?

/hj /aff jfsdghfss

[moookar]

Going through Ty Betteridge withdrawal

[proudfreakmetarusonikku]

real reason why sonic heroes happened

[wheelercore]

My toxic trait is that I want George to be Ted sooooooo bad not just bc of layers of Eddie-Ted parallels I keep on finding and you know.... Hell/cheer, the mirrored creel house in TFS promo, the resemblances from the creel home to the wheeler home, etc etc... But also it would just be so funny if the play opens up and Ted is getting high with his codependant high school gf. Like how did we get here. But alas, the timeline doesn't add up.

[rottingrard]

Taken by DYING0RLIVING. WWWY day 1 10/19/24 Las Vegas

[othersideoftheapocalypses]

HAPPY BIRTHDAY KING

[eltiron2]

"Egy neutroncsillag például hatalmas, mintegy 30 km átmérőjű neutronokból áll, és gigantikus méretű atommagja van. A neutronokból álló óriási labda összeomlását a Fermi-féle kontakt kölcsönhatás akadályozza meg, amely meggátolja, hogy ugyanabban az állapotban egynél több legyen egy bizonyos kvantumszámmal rendelkező részecskéből. Ha azonban a gravitációs erő elég nagy, akkor a fenti kölcsönhatás legyőzhető, a csillag pedig összenyomódhat úgy, hogy belül legyen a Schwarzschild-sugár értékén."

Michio Kaku - Einstein kozmosza

[oszodi-beszedeim]

Hosszú lesz.

Azt hiszem, az egész Tumblröm a maga valójában írta le az O. féle embergépek működésének lényét. Ez az egyetlen történetszál, amiből semmit nem töröltem ki az évek folyamán, legyen az bármennyire nyálas, értelmetlennek tűnő, érvénytelen, vagy zavarba ejtő rám nézve. Mert retrospektíve minden az én álláspontomat igazolja O. működésére vonatkozóan.

Az egész bukásom valószínűleg abban áll, hogy én őt időben lelepleztem a tudatalattimban. Gyakorlatilag mindenről, amit anno róla írtam, ordít a redflag. Most. Mostani fejjel. Amikor ezt a fentit írtam, még nem értem a gödör aljára, csak félúton voltam lefelé és már ott volt a megoldás a tumblrömben.

Azt még nem tudtam, hogy tudatosan az öcsémet akarta megszerezni rajtam keresztül, álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen beteg. De nem is lett volna szükséges megtudnom, már ott volt a személyére vonatkozóan minden, ami kell, feketén-fehéren. Le volt írva. Még ki tudtam volna kecmeregni, ha kicsit talán sebesen, karcosan is. Ki tudtam volna, ha lett volna bárki, aki olvassa a Tumblrömet és elmondja nekem, azt, amit én odaírtam a naplómba, hol a drogmámortól, hol az elvonási tünetektől kábultan.

A naplómat akkoriban leginkább egy-két, ilyen csöpögős szövegekre maszturbáló tinilány olvasgatta csak. Egyetlen közös ismerősünk volt, aki premier plánba látott mindent, beleértve a naplómat is, az NCore. De persze ez nem az ő felelőssége volt, hogy is lett volna az. Ekkor még jó barátnak bizonyult.

Róla nagyon nem is írtam eddig amúgy. Azt hiszem, ez az első alkalom, hogy egyáltalán előkerül a neve, amióta – kb. 4 éve – atomokra bontottam a köztünk lévő emberi kapcsolatot.

A megégésemet követő állásfoglalása és reagálása az, ami következtében egy egyszerű, kitaposott, szaros bakanccsá zsugorodott, amit bármikor tud az ember pótolni, ha a szükség úgy hozza. De a szükség sosem hozta úgy, sosem éltem meg a hiányát, azóta sem... Akkor sem, amikor O. kvázi 'elmarta' mellőlem a lényét (hogy is tudna hiányozni, amikor túl tudtam élni egy Oli-féle barát elvesztését?). Persze aztán Ncore kicsit bénán, hisztisen reagálta le azt, amikor rájött arra, hogy ez mivel járt, de tulajdonképpen ez az új, megfeketedett énemnek ez csak egy átmeneti, jóleső trippet tudott kölcsönözni, sok mást nem váltott ki belőlem.

—————

Ez az új énem azóta is szilárdan áll. Lehet, hogy ideig-óráig a Manóval való kapcsolatom ki tudott mozdítani belőle, de úgy tűnik, nem bizonyult sem elég tartósnak, sem elégségesnek. Még egy Manóval meg úgysem hoz már össze a sors többé. Később szereztem egy Oli-pótlékot, akit aztán el is dobtam, azóta pedig még egyet találtam – egy még jobbat/kívánatosabbat – akinek szintén képtelen vagyok megérezni a hiányát, vagy kötődni hozzá. Más szóval: ugyanúgy nem jelent semmit, ahogy senki és semmi más sem. Nos, ez az egyetlen dolog, amire NCore tényleg ráhibázott:

[dysfunctional-doodle]

I was gonna do something more clever with this then I just…didnt? ¯\_(ツ)_/¯

Enjoy TOTTMNT Mikey Fanart because that it’s all you will be getting at least until my initial hysteria over the new show has worn off lol

-> Commissions || My Kofi || Tip Jar :) <-

[mickdalena]

late for me but mike's autistic stare for weird girl wednezday <33

[otthonzulles]

16 ezer forintot rejtettem el a képen ocsipokok, na hol van???

[sztivan]

májusban járt errefelé a google maps autója, most egy kicsit azzal szórakoztunk, hogy végignéztük, miket fotózott a környéken, és kicsiben, de

ott van Móka!

[brgzmpff]

tegnap mondta egy vendég, hogy el akart vinni az egyik szomszéd intézménybe egy jeles street art művész megnyitójára a héten. és kénytelen voltam elmondani neki, hogy egyrészt becsülöm és tisztelem a szomszédokat, de még az autisztikus személyiségjegyeimen keresztül is átjön, hogy a közös eseményeken soha nem jönnek oda hozzám köszönni, és az első találkozásnál velem szemben definiálták a helyüket és olyan gőggel és lenézéssel beszéltek rólam és a terveimről, hogy arra jutottam, hogy teljes nélkülük is az életem.

másrészt a street art nekem egy icipicit többet jelent egy divatnál. nagy levegő és vállalom leírva is. nekem a street art a művészet demokratizálódását is jelenti, abban az értelemben, hogy nem kell white boxban idegenként feszengeni azért, hogy művészettel találkozz. a street art helyspecifikus műalkotás, ami reflektál a környezetére. és a legjobb munkáknak, _szerintem_, van önmagán túlmutató mondanivalója. ezek miatt erős legalábbis a Banksy életmű. Már az elejétől kezdve az volt a bajom a magyar street arttal, hogy az első pontnál leragadtak. 99% nem helyspecifikus, és mondanivalója talán Miss KK-nak volt és azóta még Szárnyas Doboznak lett, néha. Gergő még a párt alapítása előtt csinált pár olyan munkát, ami mindhárom szempontnak megfelelt, de azt is inkább Gergőéknek illene mondani, amennyire Suzy és Tibi össze voltak nőve anno. De így kb a még művész csoport mkkp volt az egyetlen, aki igazán értette a műfajt.

kurva szarul fog hangzani, de nagylevegő és akkor ezt is leírom, hogy amikor én foglalkoztam street arttal, a munkáim igazándiból helyspecifikus és társadalomkritikus munkák voltak. mutattam is pár dolgot a tegnapi vendégnek, hogy művészként én miket csináltam, és azt is kimondtam, hogy a jeles művész munkásságát nem tartom többnek vagy kevesebbnek az internetes mémeknél, és a jelentőségüket sem látom sem többnek sem kevesebbnek egy utcákon publikált mémgyárnál.

szigorúbb napokon azt szoktam mondani, hogy a magyar street art sajna leragadt annál, hogy tehetséges grafikusok önmagukat reklámozzák a matricákkal és pasteupokkal. sokan a street art portfolioval jutottak reklamugynoksegbe, vagy futtattak fel termekcsaladokat, a gerillamarketing rengeteg tehetseges embert segitett jobb korulmenyek koze. de nagyon kevesen tudtak maradando nyomot hagyni street artosként. (az, hogy pl én mit látok a munkáim után, hogy mi maradt utanam ott, ahol volt kint cuccom, az egy masik mise. csak egy szal, hogy miert nem street artolok. hogy utánam elkezdtek ellenzeki partok hasznalni a nyugati feluljarot, es egyszercsak leszedtek az uvegeket rola asszem a tarlós alatt, es igy kb alkalmatlan lett molinozni a hely, mert kurvapara volt már akkor is, amikor voltak üvegek.)

szóval az egy nagyon különleges pillanat volt az én életemben, amikor ebben a tegnapi beszélgetésben a műfajról megmutattam a munkáimat a vendégnek és elkezdett röhögni, hogy ja hogy így kurvára értem, hogy nem egy szinten gondolkodom a jeles művésszel a műfajról, és ez egy kicsit jólesett a 10+ éves sértettségemnek, amiről nagyon ritkán beszélek.