#mezítláb

[ozdeg]

[sztivan]

nem tudok zoknit venni, mert a zoknitartóban alszik Móka

remélem, teljes mértékben elfogadható a magyarázatom, miért maradok mezítláb

[elbaszottegyelet]

Mindkettőnk kertjében szebbnél szebb virágok nyíltak. Mások ugyan, néhol különbözőek, néhol hasonlóak.

És pont ettől volt gyönyörű mindkét kert. Eleinte csendes odaadással szemléltük egymás kertjeit, megszagoltuk a virágokat. Beengedtelek a kertbe, s Te is beengedtél, pedig jó ideje már, hogy a kerítésen kívül figyelted csupán egyre burjánzóbb kertem.

Majd azt mondtuk: nem jó így a kert.

Azt ott ki kell szedni. Ide újat kell ültetni. Elkezdtük megnyirbálni a kerteket, feltúrni a földet, erőszakkal összekötni a két kertet és egy naggyá kovácsolni.

A virágok hervadni kezdtek, egyre több öntözés maradt ki, de észre sem vettük haldoklásunkat; teljesen elvesztünk abban, hogy kijavítsuk azt, ami szerintünk amott nem működött. Halott kertjeink romjainál állva vérző szívvel húztunk végül magasabb kerítéseket, és fogadtuk meg:

"Ha újra szép lesz idebent, már be sem engedek senkit!"

Mostmár tudom, hogy átható szeretettel és friss vízzel járjak át kertedbe. Ha beengedsz, majd tiszta szívvel, tápláló csodálattal, mezítláb sétálok végig benne.

Ha újat ültetsz, örömmel segitelek, ha kéred.

Meghagyom a kerted olyannak, amilyen, és szeretettel táplálom, hogy még hatalmasabb legyen általad - általunk. És ha majd erre jársz, megláthatod: az én kertem is óriási növekedésnek indult, mialatt nálad jártam.

🌹

Egy párkapcsolatban sajnos egyre gyakrabban látom, mennyire arról szól, hogy a saját belső világunk, hiányosságaink arcára formáljuk a másikat.

Felépítünk róla egy képet, tőle várjuk a szeretetet, amit magunknak nem adunk meg, s mindeközben bőszen állítjuk, hogy mi csak "tudjuk mit akarunk", és "nem adunk alább".

Egyetlen dolgot felejtünk el sokszor.

A másikat látni.

Teljes pompájában, a saját teremtésével, kihívásaival, önállóságával. A történetek nélkül, amiket róla forgatunk a fejünkben, de kevésbé róla szólnak, sokkal inkább az ordító belső magányunk legbelső zugairól.

[csakszavak]

Térdig sárban csatangolva, bőrig ázva, teljesen átfázva… annyira vágyom a tavaszra. Hogy simogasson a lágy szerelem szellője, szárítsa fel könnyeimet a nap első sugara. De most, itt, a jéghidegben térdig csatangolok a már szilánkosra fagyott sárban. Mezítláb, mivel tavasszal indultam, és örök nyárt reméltem, de… észre sem vettem, hogy közben tél lett.

[kavekkozt]

Visszatérve a reggelre, bécsiek: az alsó szomszéd reggel 6:20-kor csöngetett fel minket, hogy nedves a plafon a vécében, ami nyilván egy probléma de amúgy se tudtam volna 8 előtt hívni a Hausverwaltungot (hétfőn jön a szerelő úgyhogy szerintük sem emergency), valamint nem éreztem úgy hogy feltétlenül szükséges volt mezítláb, pizsamában lerángatni a lakásába hogy megmutassa a problémát...

Mi még újak vagyunk itt, ez normális? Vagy várnia kellett volna legalább 7-ig?

(+ ha a Hausverwaltung küldi ki a szerelőt akkor ők is fizetik ki vagy legyen nálunk cash?)

[angelofghetto]

Gyönyörűen fotózott természetfilm Für Anikó szeretni való narrációjával. Akinek ez a film tetszik, jó szívvel ajánlom Peter Wohlleben: A fák titkos élete című könyvét, ami a teljes világképemet átalakította, és rávilágított, mennyi hibás, elavult tudást töltenek belénk. Már egy egész sorozat könyv követi az elsőt, az erdő növény és állatvilágának csodás összefüggéseiről.

Ebbe a harmóniába és bonyolult egyensúlyba barmol bele az ember a maga tudattalanságával, önzésével és önhittségével. Marhára megörülünk neki hogy felismerünk néhány összefüggést, de a többi millióról fogalmunk sincs, és nem értjük, miért "dolgozik ellenünk" minden.

Egy másik könyvet is olvastam nemrég, amiben egy amerikai írónő meséli el, hogyan szelte át gyalog, mezítláb Ausztráliát egy kis aboriginal csoporttal. A könyv címe Vidd hírét az igazaknak (pdf link). Arra mutat rá, mit ölt ki belőlünk a fejlettnek nevezett civilizáció, ami technológiában, tárgyiasultságban, látszatban ugyan erős, de az ember valódi minőségét és a természetet, a valóságot veszi el tőlünk, azt, amibe, amire születtünk. Döbbenetes az írónak az a mondata, mikor visszatér a civilizációba, és rádöbben, hogy eddig mindent ingyen adott a természet, de innentől még egy pohár vízért is fizetni kell, és nincs nála semmi, ami "értéknek" számít. És itt jut eszembe a Robin Hood mozi, amiben elhangzik a kérdés, mi az, amit nem adhat meg nekünk az erdő?

Teljesen osztom, ami a fenti film végén elhangzik: "Bár az erdőnek semmi szüksége nincs az emberre, az embernek most nagyobb szüksége van az erdőre, mint a történelem során bármikor."

[megtudommagyarazni]

meg tudom magyarázni

• Ez az évem majdnem teljes egészében elúszott a szartól bugyogó magyar egészségügy fekélyes kloákáján. Tél végére megvoltak a tervek, Islas Canarias, legalább 3-4 hét, aztán kocsivásárlás, lakóautóként berendezés, és indulás. • Tavaszra bedurrant a bokám. Szép fekete és lila színekben játszott, eddig ismeretlen, rendkívül érdekes fájdalmakat ismertem meg. Tenger szenvedés után (a láblevágás is szerepelt halvány kurzív betűkkel a lap alján, pedig tudvalevőleg abból nem túl sok van az embernek, mármint lábból), végül összekaszaboltak, kihúztak mintegy 80 cm vénát belőle, utána már csak 3 hónap, többszöri kórház, és már kész is. Bazmeg élet. •Még nem 100%-os (nem is lesz), de 2 hét múlva óvatosan megyek Cataniába egy hétre, innék már egy igazi kávét, és újra látni vágyom az Etnát és a teatro antico di Taormina-t. Onnan Belgium, nagy unokázás. Az egész kör kijött 120eur-ból. Las Palmas kb februárban.

• Talán írok még kamionos emlékeket, sztorikat, meg talán nekiállok annak a kamionos típus-márkaismertetőnek (1978-2021), amit ígértem, és amire többen nagyon kedvesen noszogattok.

• Csakhogy, ez kicsit olyan nekem, mintha a gyógyulófélben lévő sebről vakarnám le a frissen képződött vart, vérezzen és fájjon újra. Két éve vagyok itthon, azóta nem láttam közelről kamiont. És rohadtul hiányzik, nem gondoltam volna. Még naponta eszembejut, még álmodom is róla.

Valamelyik éjjel arra ébredtem, hogy valami motoszkálás hallatszik a pót vége felől. Kikászálódtam, közben csukott szemmel megállapítottam, hogy ma is szép idő lesz, çok güzel hava, a Yeşilbayır és Ömerli közt lévő Transalkim raktár hatalmas parkolójában álltam, hallottam a makulátlan azúrkék ég előtt suhogó kézilabda-pályányi félhold-csillagos zászlót. Hátrabotorkáltam a pót hátuljához, hogy megnézzem a vámzárat, de csak annyi történt, hogy belerúgtam mezítláb valamibe, és tadám, ott álltam az otthoni ágyam végénél. Sírás.

Na de majd lesz valahogy.

[arassea]

ez + hűtőben lévő alkohol elpusztítása + mezítláb táncolni mosogatás közben = szombat estém

[mikropenisz]

október van...

és én egy alpesi folyó partján napozok, mezítláb gázolok a vízbe, és... felfogjuk egyáltalán, mekkora istentelen baj van a klímával?!

[zoeeozzoeeoz]

Ti mit hoznátok vissza a gyerekkorotokból?

Én a Nagyszüleimnél töltött nyarakat. A mezítláb,sárban dagonyázást eső után. Az esővizet összegyűjtő hordóban való pacsálást. Bringázást a határban. Őszibarack evést a tyúkudvarban, miközben a csirkék versengenek a barack héjáért. Cseresznyefán vajas kenyér evés, hozzá cseresznyét enni. A kiskacsáknak saláta szedést. A meggyfa alatt, a vastag árnyékban alvást. Mezítláb szaladgálást a fűben. A határban dinnyét szedni, és annak árát oda adni a csősznek. Este leülni a kertvégében, a földre, főtt kukoricát enni, hallgatni a bogarakat, nézni, ahogy a fecskék etetik a kicsiket, ahogy öledbe mászik a szisza, ahogy lemegy a nap, és ahogy rádparancsol a Nagyi, hogy menjél már fürdeni, de inkább ő is odakuporodik melléd, és elkezd mesélni, hogy mi volt régen. Vissza felé a kertből össze szedni, a holnapi főzéshez való zöldségeket. Nyár végén, koromfeketére barnulva haza menni.

[sztivan]

És ti milyen gyakran szoktatok a jobb lábatok középső ujjára gondolni?

Szerintem nekem a róla szóló gondolataim 2 százaléka az elmúlt 38 évben egyenletesen elosztva volt meg, a többi 98 százalék pedig tegnap óta

Mi mindent megtud az ember a saját testéről, és ehhez nem is kell más, csak mezítláb rálépni egy darázsra

(na mindegy, már jól vagyok)

[ugyanmind1]

Taposunk a törött lelkeken mezítláb

[diogenesz2020portugal]

A kedd az új Hétfő Amikor reggel álmosan kibotorkálsz a konyhába kávét főzni, és macskahányásba lépsz, majd a papucsodat levéve - hogy ne hordd szét az anyagot - elindulsz a papírtörlőért, hogy feltakarítsd a mocskot, és mezítláb kutyapisiben találod magad, talán csak egy átlagos, nem is annyira jól megírt burleszk-jelenet. De hogy utána a szobában felkapcsolva a villanyt, azt látod, hogy a macska 6 helyen fosta össze a szőnyeget, az már fele ennyire sem tréfás. Vannak felbecsülhetetlen élmények, amelyeket nem lehet pénzért megvenni. Minden másra ott van a Mastercard. Terça-feira é a nova segunda-feira Quando tropeça sonolenta na cozinha de manhã para fazer café e pisar o vómito do gato, depois tira os chinelos e vai buscar as toalhas de papel para limpar a sujidade e encontrar-se descalço na urina do cão, é provavelmente apenas uma cena burlesca regular, não tão bem escrita. Mas depois acender a luz na sala e ver o gato cagou no tapete em 6 lugares não tem metade da graça. Há experiências sem preço que o dinheiro não pode comprar. Para tudo o resto, existe o Mastercard. #ígyélünkmi #mastercard #SzörnyetegLajos #csendesgyilkos #monster #catoftheday #azállattartásapróörömei #azéletszép #avidaélinda #gato (helyszín: Belém, Lisboa, Portugal) https://www.instagram.com/p/CjAMquuIkE6/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[angelofghetto]

rewilding

"Ó, a Balaton régi nyarakon, bár nem volt vitorlás hajónk"... - énekelte Cseh Tamás. Évek óta nem jártam arra, és bevallom, félek megnézni, mert bennem a Balcsi olyan nádasos, szomorúfüzes, bungalós, szabadstrandos dolog. Már az is fájt amikor körbebetonozták, mert mikor gyerek voltam, homokos partja volt, mint a tengernek. Nem akarom látni a tájidegen, flancos apartmanházakat, amelyek méretükben, stílusukban sokkal inkább illenének tengerpartokhoz.

Tengerpartokhoz? Emlékszünk még a Phuket szigeti cunamira? A helyi lakosok vajon miért élnek a magasabban fekvő helyeken? A gazdag vállalkozók sok partvidéken kiirtották a mangrove erdőket, amelyek természetes hullámtörőként működtek, mert kellett a hely a luxusszállodáknak. Hát meglett.

A természet "rendetlen", nem olyan, mint egy gondozott golfpálya, és pont ez a jó benne. A természetet nem kell gondozni, mert önfenntartó, önszabályozó. Keringett itt egy rajz, amely azt illusztrálja, minél kevésbé vadregényes egy kert, annál kevésbé véd a felmelegedéstől, annál inkább kipusztulnak állatfajok.

Ahova a profitéhség beteszi a lábát (hogy egy jó kis képzavarral éljek), ott hamarosan a lényeg vész el. Van egy gyönyörű partszakasz, amit nem mezítláb, gyalog akarnak élvezni, vigyázva a környező élővilágra, hanem térkövezett betonteraszon, koktélt szürcsölve, a személyzetet ugráltatva, semmi ne takarja ki a kilátást, állatok, de még repülő rovarok se legyenek, viszont lehessen drága hajókon sütkérezni, és hangos motorcsónakokon gizdulni, este pedig irány valami zenés hely, és a lerészegedés, meg a rászervezett drágacsajok.

Ha így megy tovább, ami a Balatonnal történik, egyszer csak majd azt veszik észre ezek a mohó kőgazdagok, hogy egy bűzlő, békalencsés posványra néz a milliós parti apartman üvegkorlátos erkélye. De akkor már késő lesz.

[liziofficall]

A szoba sarkában egy magas, fekete csuklyás férfi húzta meg magát. Arcát kapucni takarta, testtartása merev volt és vészjósló, mintha akármelyik pillanatban fel lett volna készülve egy támadás elhárítására. Teljes egészében eltakarta testét a köpeny melyet viselt. Kisugárzása ismerős volt, de nem tudtam megállapítani, hogy ki bújt meg a lepel alatt.

A hideg futkosott a hátamon. Olyan érzésem volt, mintha én lennék itt a betolakodó, és nem ő álldogálna a szobám sarkában feketébe öltözve.

Kint vihar volt, a szél rongybabaként táncoltatta a fákat, melyek már jócskán ledobták magukról sűrű lombkoronájukat. Egy kósza ág megállíthatatlanul kopogtatta a ház oldalát. Minden egyes alkalommal összerezzentem, mert az ütődések egyre hangosabban szóltak.

A szobám közepén álltam a szőnyeg mellett a parkettán mezítláb. Mindössze egy lenge hálóing volt rajtam amit folyamatosan mardosott az ajtó alatt beszökő éles hangon sipító szél. Mintha Ő is tudta volna, hogy valami megváltozott.

 Az alak a semmiből termett előttem. Pánikolva hőköltem hátra, a testem teljes egészében remegett a félelemtől, de az ösztöneim azt súgták, hogy nem akar bántani.

Nem mozdult. Lehajtott fejjel állt előttem, ezért még mindig nem láttam be a hosszú csuklya alá. A levegő megfagyott körülöttünk, amikor minden bátorságomat összeszedve a ruha felé nyúltam, és felfedtem a rejtélyes idegen kilétét.

- Menekülj, Eleanor! – Két gyémántkék szempár villant meg a sötétben, majd a következő pillanatban köddé vált, mintha sosem járt volna itt.

[holdakcsillagok]

Lehet, hogy Isten keres újra

                        Kellermayer Miklósnak

Mikor még mezítláb jártam porban, fűben, látott az Isten engem is. Itt-ott egy hant egy vakondtúrás s két-három villám földbe szúrva.

Ha elbotlottam, félrenézett s úgy segített, hogy megmosolygott. Vérem hiába folyt ilyenkor, körös-körül nagy fény keringett, mintha lovak futottak volna körbe-körbe.

Lépkedhetek ma földrészek közt, becsvágyó hazákban, városokban, vagy tömegsírok szélén, hol ti is jártok, nem lát már engem sehol senki.

Jobb kezem mellett fenséges roncstelepek, amott szörnyeteg anyahajók, repülő fejszékkel a fedélzeten. Kit is izgathatna szép, trágár napokon, hogy mért is kóválygok még tiltott vidékeken?

De ha láttok egyszer mégis szétnyíló, sárga hasadékot az égen s megpörkölődött szempillát lebegni hosszan a Vértes fölött, lehet, hogy Isten keres újra régi helyemen, ahol először látott.

Csoóri Sándor