#Mezítláb a parkban

[ozdeg]

[angelofghetto]

Annyira imádom a régi filmeket. Még akár azokat is, amelyek a születésem előttről valók. Imádom a bájos naivitásukat, és hogy kordokumentumok, leképezik az adott időszak, évtized, ország hangulatát. Szerencsére rengeteg ilyen film van már fent a neten, és egészen nézhető minőségben.

Ebben a filmben Jane Fonda hihetetlenül fiatal, szép és szexis, és igazából az életben is ilyen temperamentumos volt. Redford meg hozza azt a formát, amiért nők milliói belezúgtak (bár nekem ez a típus nem jön be). A mellékszereplőket is imádom, és azt, ahogyan az a kis béna lakás fel lett dobva néhány bútorral és képpel.

Ezt a filmet legalább annyira szeretem, mint az Álom luxuskivitelben címűt. Mondhatni, a szüleim generációja, csak hát itt mifelénk elég másképp nézett ki az élet a hatvanas években.

[itspetraveler]

Kuala Lumpur, Malajzia, Ázsia

Ebben az évben azt a döntést hoztam, hogy szeptember közepén megyek a hosszú két hetes nyári szabadságra, amikor már szinte mindenki más visszatért dolgozni.

Régóta terveim között szerepel egy bemelegítő Ázsiai utazás és most eljött az ideje, hogy megvalósítsam. Az útiterv a következő: Kuala Lumpur-i nagyvárosi felhőkarcolós kezdés, Bali-n természeti és tengerparti folytatás, majd Szingapúri modern városi, állami levezetés.

Szeptember utolsó két hetét megkezdve egy hétfői napon repültünk el Dohai átszállással Kuala Lumpurba, Malajzia fővárosába. A repülőút Doháig 5 óra, majd onnan további 7 óra volt. Nagyon nagyon hosszú! Film, sorozat, ebéd, vacsi, alvás és rengeteg ülés a felhők felett.

Helyi idő szerint kedd reggel fél 9-kor szállt le a gépünk Malajziában. 6 óra az időeltolódás a Magyarországi időzónához képest.

Nagyon nagy szerencsénk volt, mert a hotelbe 11 órakor értünk oda és mivel volt szabad szoba, így el tudtuk foglalni délután 3 óra helyett.

A hotel közel helyezkedett el Kuala Lumpur leghíresebb épületéhez, a Petronas toronyhoz. 4-5 óra pihenés után arrafelé mentünk el sétálni.

A tornyot körbejártuk, átmentünk a torony középső-alsó részén található plázán, majd megnéztük a KLLC parkban a vízesés és fényjátékot. Elkezdett esni az eső és villámlani, igy eltettük magunkat másnapra.

Szerdán a napot a Batu barlangoknál kezdtük, mely egy hindu szent hely a város szélén. A helyet én úgy írnám le, hogy egy szentély komplexum, melynek főbb ismérvéi: a barlang előtt egy nagy hindu istenképmás szobor áll, a barlang belsejéhez kb. 200 színes lépcső vezet fel, a lépcsőn vigyázni kell, hogy az ott élő majmok ne lopjanak el semmit tőled, a szentélyekbe csak mezítláb lehet bemenni, a barlang teteje lyukas. Érdekes látvány, főleg egy európai ember szemének. Az is fura, hogy a lépcsőn nem mehettem úgy fel, hogy a táskám ne lett volna eltakarva teljesen.. a majmok miatt talán?!

A barlang után egy festő-batikoló műhelybe mentünk, ahol ki is próbálhattam az anyag festését. Bár nem voltam annyira ügyes, mint a képen látható festőművész, de a próba tetszett.

A szervezett fél napos túra keretében az utolsó programpont a Royal Selangor nevű óngyártó vállalat gyárlátogatása volt. Közelről tudtuk megnézni a műhelymunkákat, a gyárat és a boltban meg lehetett vásárolni a különböző tárgyakat, mint: ékszerek, tányérok, filmes-mesés ónszobrok, sportesemények korábbi díjai.

Délután fel akartunk menni a 421 méter magas KL tv-toronyba és megszerettük volna nézni a város közepén lévő Eco parkot, de annyira eleredt az eső, hogy mindkettőt csak érintettük sajnos.

A torony le is volt zárva a heves eső miatt, az Eco park pedig nem tűnt jó ötletnek szintén az idő miatt.

Az eső elállta után este ismét a Petronas toronynál tettünk egy kisebb sétát. A torony éjszakai fényekben szerintem sokkal tündöklőbb mint nappal.

Kuala Lumpur megismerésére, vagy inkább betekintésére 1,5 napot szántam ennek az utazásnak a keretében. Egyetlen fix célom volt: felmenni a Petronas torony tetejére. Csütörtökön reggel a célt elértem.

A torony a legmagasabb ikertorony a világon, a maga 452 méter magasságával. A tornyot a Petronas olajtársaság építtette 1998-ban, az épület betonból, acélból és üvegből épült. A két toronyból álló felhőkarcolót 170 méter magasan egy acélhíd köti össze. A híd és a 86. emeleten lévő kilátóterasz látogatható mindenki számára.

A torony látogatása után még volt egy kis időnk és kimentünk a Titiwangsa névre hallgató 235 hektáros parkba, ahol több mint 50 százalékban tó található. Sajnos az idő itt sem kedvezett, így csak egy rövid sétát tettünk, majd indultunk a repülőtérre.

A Malajziai kezdés jó betekintés volt az ázsiai létbe, kicsit hasonló módon, mint korábban Dubai. Bali előtt még jól esett kicsit nagyvárosban sétálni, élvezni annak minden előnyét-hátrányát. Remélem még visszatérek ebbe az országba egy másik Ázsiai utazás keretében.

[vilozsofia]

Jane Fonda tiszta Amy Adams a Mezítláb a parkban c. filmben.

[mostanaban]

Kulcsár Árpád: A hetedik szoba

Egy városban élek, ahol már éltem, de újra és újra eltévedek benne. Ugyanakkor nem köt ide semmi emlék (na még aztán varázslat!). Olyan, mintha sosem történt volna velem itt semmi. Holott történt: szex, pofonok, szégyen. Egyszer álltam a Keletiben, tetszett a négyes metró. Bartis írja A nyugalomban, azt hiszem, hogy lassan nincs mozdonyvezető, akit ne kísértene, hogy valaki a vonata alá ugrott. Tetszett, hogy a négyes metróban nincs sofőr. Aztán mégis feljöttem a mozgólépcsőn, emlékszem, nem volt hová menni. Tücsökhöz mentem, de nem nagyon tudtam beszélni. Azóta sem tudok.

Mostanában nem tudok tehát beszélni. Tudtam valaha, fogok tudni? Persze van small talk, és azt mondják, akiket szeretek, hogy a hallgatásom nagyon jó feléjük. Fene tudja. És hogy mi van a némaságom mögött? Petri azt mondta, az övé mögött némaság van. Na jó, és akkor a második réteg némaság mögött mi van? 

És egyáltalán mit lehet elmondani? Most éppen egy vonaton vagyok Kolozsvár felé, és azon gondolkodom, hogy 15 éves korom óta egyensúlyozok és nevetem szembe a halált. Persze nem kacagságos, tudod az milyen? Nap mint nap győzködni magad, hogy nem szabad elengedni a korlátot? És talán mégis elengedem olykor, és ott állok mezítláb kötélen egy szakadék felett, csak ennyire jó légtáncos vagyok.

Mostanában nincsen apám se anyám. Előbbi meghalt, előtte még annyit mondott nekem, hogy írjad csak azokat a szar verseidet. Ez része volt annak az ötven mondatnak, amit az együtt a bolygón töltött 28 évben váltottunk egymással. Hacsak mondjuk az ütlegelést nem kezdjük nyelvként kezelni. Néha empatikus vagyok, és ezt teszem. No de legalább azóta sem írtam verset, nesze neked kései lázadás. Tényleg, eddig azt hittem, csak azért nem írok már verset, mert kissé sértett, hogy mindenki leszarta, mikor írtam. Az egyetlen kötetemről kb. egy recenzió és nulla kritika született. De látom már, hogy összetettebb. Anyám meg él, de nincs egymáshoz nyelvünk. Hogy vagy? Jól. Hazudunk.

Se istenem se hazám persze. Kolozsvár nem tud otthon lenni, annyi gyűlöletet keltett felém, hogy végtére is csak a társadalmi igazságot kerestem folyton. Azt mondták, hazudok, nem hazudtam. De megviselt a meghurcoltatás. Budapest nem tud hazám lenni, a viszonyaim felületesek, és jobbára szarrá dolgozom magam, hogy ne tudjak gondolkodni. Emlékezni végképp. Istenről kb. 16 évesen tudtam meg, hogy meghalt. Majdnem beleőrültem, de tényleg, emlékszem, hogy az Engels-parkban prédikáltam az embereknek Nietzschét: válasszátok a szabad halált.

No de mindezek közben persze azt játszom, hogy erősíteni akarom a demokratikus nyilvánosságot, azt hazudom magamnak, hogy hathat a munkám. Hazudni (az újságírást leszámítva) régen jól ment. Néha annyit hazudtam magamnak, hogy beépültek a történeteim, és valósnak láttam. Most már az sem megy. Ugyan, az istennek sem tudom átverni magam. 

Azt hiszem nincsenek már vágyaim, szállok, mint egy lágy köpet a szélben, és kábé ennyire hosszan is. Itt kap telibe a tavasz, és szorongok tőle, néha egy lágy rifftől elzokogom magam. 

Mostanában azt gondolom, egész életemben bántva voltam, aztán megtanultam én bántani. Hát most lett undorom belőle, úgyhogy próbálok lenni, minimális csalásokkal, könnyedén. De jó lenne könnyedséget tanulni.

Egyszer, és ezt nem meséltem senkinek, egy üveg konyakkal ültem a fagyban két órát egy erdőben. Aztán, mikor már könnyednek tűnt, mégis felálltam, visszabaktattam. Senki nem vette észre.

Erről jut eszembe, hát ezért voltam ennyire izgága, mert azt akartam, hogy lássanak. Látunk, mondták, majd elfordultak. Épp Bánffyhunyad, azt hiszem elhagyott a, mim is? Exélettárs, barátnőm, szerelmem? Hát ilyenek ezek az utazások is, Budapesttől Kolozsvárig pont ennyi minden tud történni. 

Kérded, mi van mostanában: a beszélgetések, amik ritkák amúgy is, ritkán ütik át a falakat. Ülök hát unott és égő szemekkel, és mosolygok udvariasan. Mostanában, igen, udvarias lettem.

Ha már ekkora az űr, játszom, hogy vagyok asztronauta, és várom, hogy legyen egy ismeretlen bolygó, elég rajta a minimális élet. Fasznak kell új éden, mondjuk egy fa, meg egy patak, ülni, csobbanni. Persze mennyi erre az esély? Matematikai. És hát végtére ahogy indult ez az élet, kisebb matematikai esélye volt annak idején, hogy 34 évesen még levelet írok, mondjuk neked. S lám. Szóval fő az optimizmus. Nehéz volt ennyit kiköhögnöm is. Szép tavaszt!

Kulcsár Árpád

Fotó: Fortepan / Kereki Sándor

[kupakjoli]

Vasárnap délelőtti idill a parkban: rajtunk kívül két apuka van csak a játszótéren két oviskorú fiúval. Egyik sörözget, míg a fia vígan kerekezik, a másik cigizik, úgy löki az égbe a hintán a kissrácot. Hirtelen begördül egy autó a játszi melletti közért kihalt parkolójába, üvölt belőle a lakodalmas, kivágódik belőle két nő. Egyik köntösben, mezítláb, papucsban, a másikon hosszú kabát, alóla kikandikál a mezítlábas, papucsos láb. Részegek, káromkodnak, többszöri visszafordulás, lármás veszekedések közepette bemennek a boltba. Happy end: pár perc múlva elhúznak, és az uram is rágyújthat végre. 

[traveldiaryofani]

Vad Borneó

Borneó az indonéz szigetvilágban helyezkedik el, Földünk harmadik legnagyobb szigete. Három ország osztozik területén, Malajzia, Indonézia és Brunei. Malajziához Sabah és Sarawak államok tartoznak, melyek a sziget északi részén fekszenek. Sarawak állam fővárosa Kuching, ide érkeztem június 15-én, szombat reggel. Ledobtam a cuccom a hostelben, és egy könnyű ebéd után rögtön az orángután rezervátum felé vettem az irányt. A rezervátum valójában a dzsungel egy védett része, ahol az elárvult és megmentett orángutánok biztonságban és zavartalanul élhetnek. Nincsenek kerítések, ketrecek, teljesen vadon élnek a dzsungelben, csak a napi két etetés során jönnek elő. Ha olyan kedvük van. Ugyanis még a rezervátumban is szerencsésnek kell lenni, hogy láthassuk őket. Mivel mentett orángutánokról van szó, hozzászoktak az emberek közelségéhez, így ha a kitett banán elég csábító és előjönnek, akkor igen közelről lehet őket megfigyelni. Én elég szerencsés voltam, mert a kb. 30 ott élő orángután közül hatot láthattam. Köztük egy kis bébit az anyukájával és egy hatalmas, kifejlett hímet is, őt csak biztonságos távolságból persze.  Kivételes élmény volt természetes  környezetükben, rácsok nélkül megcsodálni őket. És amikor elfogyott a banán, ők is eltűntek a sűrű lombok között.

A következő két napot a városban töltöttem. Kuching egy hangulatos, kb. 600 ezer fős város, a Sarawak folyó partján fekszik. Neve malájul macskát jelent, így a városban rengeteg macskás szobor, falfestmény és szuvenír található, sőt, még egy macska múzeum is, amit lelkes cicabarátként persze nem hagytam ki (nagyon furcsa és vicces volt). A városnézés után pedig következett a lényeg, amit a legjobban vártam, amiért Borneóra mentem: három éjszaka és négy nap a sziget legváltozatosabb és legrégibb nemzeti parkjában, ahol jó eséllyel figyelhetem meg a vadvilágot igazi valójában.

A Bako Nemzeti Park kis területű, de flórája és faunája rendkívül gazdag és változatos. A Borneón őshonos vegetáció majdnem minden típusa megtalálható itt. Tengerpart, mészkő és homokkő sziklák, mangrove erdő, esőerdő és a magasabb részeken alacsony cserjések teszik változatossá a tájat. A nemzeti park egy félszigeten fekszik, kizárólag vízi úton lehet megközelíteni. A csónak a Bako folyó torkolatán keresztül a Dél-kínai-tengeren jut el az öbölbe, ahol a nemzeti park bázisa található. A központi épület mögötti táborban lehet szállást foglalni, a faházak egyszerűek, balatoni tábor feelingjük van. Szóval ide érkeztem és itt töltöttem négy napot. A központi épülethez érve két tábla fogadott. Az egyik a krokodilokra figyelmeztet és tiltja a tengerben való fürdést, sőt sétálgatni sem szabad a vízhez túl közel. Mivel fogalmam sem volt róla, hogy élnek erre krokodilok, eléggé megilletődtem. A másik tábla a vadállatok lehetséges támadására hívja fel a figyelmet, és leszögezi, hogy a park semmiféle felelősséget nem vállal az esetleges mentális vagy fizikai sérülésekért. A mosolyom itt már nem volt őszinte. Aztán a becsekkoláskor elmondták, hogy mielőtt a dzsungelbe indulok, a túranaplóba be kell írnom az indulás időpontját és a választott túraösvény számát is. Azért, ha estig nem érnék vissza, tudják merre keressenek. Hm, egyre jobb. A faházra kitett szabályzat szerint ne aludjunk nyitott ablaknál, ne járkáljunk mezítláb, sötétben ne mászkáljunk egyedül... Szóval mindezek után, a sok utasítást és jótanácsot megfogadva, a lehető leglogikusabb dolgot csináltam. Elindultam egyedül túrázni a dzsungelben. A jól bejáratott Miért ne? mottómat most nem emlegettem annyira, mivel elég sok érv szólt a dolog ellen, úgyhogy jött a másik: ha már idáig eljöttem, csak nem hagyom ki. Egyszer élünk, nem?

A nemzeti park területén jelenleg nyolc járható túraösvény fut, a legrövidebb 1,4 km, a leghosszabb 5,8 km. Az ösvények mindegyike karbantartott, színekkel jelölt, jól követhető. És viszonylag forgalmasak, főleg a rövidebbek, mivel a parknak napi szinten sok látogatója van. Ezért is mertem egyedül nekiindulni. És nem bántam meg, mert életem legjobb túra élménye lett. A saját tempómban, saját kedvem szerint sétáltam, sokszor megálltam hallgatózni, figyelni, csendben voltam, halkan lépkedtem. Eleinte picit ijesztő volt, de inkább az ismeretlen terep miatt, ilyet még sosem csináltam korábban. Minden ágreccsenésnél, lombsusogásnál azt mondogattam magamban, hogy nyugi, csak egy mókus volt. És az esetek többségében amúgy tényleg mókus volt. Mindig figyeltem, hova lépek, nehogy telibetaláljak egy kígyót, igazából ez volt az egyetlen valós veszély. Ezen a részen nem élnek nagymacskák vagy más, emberre veszélyes ragadozók, ezért emiatt nem féltem. Fantasztikus volt az egész. A hihetetlenül hangos ciripelés végig körülvett, néha már fülsüketítő volt. Rengeteg különleges növényt láttam, orchideákat és más epifitákat, rovarevő kancsókaféléket. Gyönyörű, tenyérnyi pillangók repkedtek a fák között. A mangrove erdő talaján számtalan rák serénykedett. Az éjszakai túrán (ami vezetett volt, csoportban) láttam repülő makit, skorpiót és hatalmas pókokat (fúj). De a legnagyobb élmény az volt, amikor az itt élő legkülönlegesebb és legritkább állatot, a borneói nagyorrúmajmot sikerült megfigyelnem. Ez a főemlős kizárólag Borneón őshonos, a Bako Nemzeti Parkban alig 300 példányuk él. Két napon is láttam őket, mindkét találkozás lenyűgöző volt. Egyedül haladtam csendben az ösvényen. Addigra már rájöttem, hogy a hangos lombsusogásnak és ágrecsegésnek örülni kell, mivel ez azt jelenti, hogy majmok ugrálnak fáról fára a közelben. Majdnem olyasmi hangot kell elképzelni, mintha egy hatalmas T-Rex közeledne a dzsungelen keresztül. A nagyorrúmajmok nagytermetűek, egy kifejlett hím akár a 20 kg-t is elérheti, így nagy hanggal jár, amikor az ágak között közlekednek. Mivel családokban élnek, mindig többen mozognak együtt. Láttam, ahogy egymás után ugrálnak, elidőznek egy kényelmesebb ágon, eszegetnek, vakaróznak... Én meg csak álltam és tátott szájjal bámultam, szinte remegtem az izgalomtól. Leírhatatlan élmény természetes élőhelyükön látni ezeket a különleges állatokat, ráadásul úgy, hogy tényleg a szerencsén múlik az egész. Eleve picinek érzed magad a hatalmas és félelmetes dzsungelben, de amikor látod őket, akkor fogod fel igazán, hogy ez itt az ő birodalmuk, itt ők vannak otthon és te csak egy alkalmi vendég vagy, aki ha elég szerencsés, pár pillanatra betekinthet a különleges világukba. És ez olyan érzés, amit tényleg nem tudok szavakba önteni.

A nagyorrúmajmokon kívül láttam közönséges makákókat, amik tényleg közönségesek. Pofátlanul sompolyognak az ember körül, és minden lehetséges alkalmat megragadnak, hogy kajához jussanak. Tehát kirabolnak. Saját szememmel láttam, ahogy egy kislány kezéből kikaptak egy zacskó chipset, kibontották és pillanatok alatt magukba tömték. Az ezüstös langurok aranyosak voltak és félősek, ők nem jöttek olyan közel. Egyszer végül majdnem ráléptem egy kígyóra, aztán egy varánusz sétált el mellettem. Különösen viccesek voltak a hatalmas orrú vaddisznók, valahogy nem tudtam összeegyeztetni a dzsungelt és a tengerparton turkáló vaddisznók látványát. Az utolsó napon már a csónakban ülve egy bordás krokodilt is láttam, éppen kúszott bele a vízbe, pont a csónakunk irányába, félelmetes volt.

A Bako Nemzeti Parkban töltött négy nap alatt végigmentem mind a nyolc túraösvényen, összesen kb. 20 km-t sétáltam. Ép bőrrel megúsztam, igazából semmi félelmetes nem volt benne, és ismét életreszóló élményekkel gazdagodtam. A komfortzónám pedig még tágabb lett. Megjártam Borneót, alig hiszem el, hogy kimondhatom ezt a mondatot. Szerencsés vagyok.

[rendetlen]

május 30.

hozzád kéne most betoppanjak. állnék a lőrinci kispanel küszöbénél, a 11-es ajtó előtt. hinnék benne, hogy a 11-es szám jó jel. az esőtől átázott cipőm cuppogása törné meg azt a csendet: egyik lábamról a másikra helyezem át a súlyomat.

én, hívatlan-kéretlen vendég. egyedül vagy? átkarolnál, vagy most nem alkalmas?

a hidegfehér fénycsövek alatt nincs más, csak magunkat meglátni az ablakban. mellettem nincs ablak.

leszállunk, egyből leveszed a cipődet. leülünk a parkban. rágyújtasz és mesélsz.

csúnya vagy.

mezítláb.

szép vagy.

köhögök. meg akarsz ölni. meg akarlak ölni. már mindegy, hogy sötét van-e vagy sem.

[nonquebecoisayul]

Az Ottawa-Esztergom tengely rejtelmei: tulipánok és szerbek

Tegnap rémülettel vegyes vágyakozással néztem a Margit körút környékén készült monszunos videókat, de azért ezúttal boldog voltam, hogy nem otthon ért az ár. Sőt, ma egész nap mezítláb voltam és a lakásból is rövid ujjú pólóban mozdultam ki; ajjaj de jó is ez:) Jelentem, végképp eltettem a télikabátot. Remélem, legalább novemberig gondolatban sem fog előkerülni onnan!

Miközben otthon láncban érkeznek a májusi zivatarok, itt kiadták a hivatalos nyári előrejelzést, és abból az derül ki, hogy itt is sok eső lesz magas páratartalommal és legfeljebb 5-10 nap 30 fok feletti hőmérséklettel. A Meteo Média csatornán - ami nem fogjátok kitalálni, de a kedvencem:) - óránként hatszor van egy blokk, aminek az a címe, hogy Nature en action. Ebben a Föld különböző pontjairól általában amatőr felvételeket mutatnak be időjárási anomáliákról vagy egyéb látványosságokról. Baromi jó volt tegnap látni a kis tornádó tölcsért azzal a felirattal, hogy Dunaújváros, Hongrie. Azért a település nevének kiejtésével a kommentátor nem próbálkozott:)

Amint az előző képes posztban láthattátok, hétfőn Ottawában voltunk, ami kb. olyan távolságra van, mint Miskolc Budapesttől. Csak kicsit unalmasabb, laposabb az út, ráadásul itt nem divat pihenőhelyeket tenni az autópályák mellé, benzinkutak is csak a pályához közelebb eső nagyobb településeken van. Ja és a maximum sebesség 100 km/h! Szerintem ez egy ilyen hatalmas országban tök furcsa. Még Brazíliában is 110 km/h a maximális sebesség, pedig ott aztán távolról sincs ilyen infrastruktúra...

Hétfőn amúgy itt ünnepnap volt. Egész Kanadában Viktória királynét ünneplik, kivéve - na hol? - hát persze, hogy Québecben: itt ezt úgy hívják, hogy Journée nationale des Patriots. Szóval a plusz egy nap örömére felkerekedtünk és vadiúj lízingelt BMW-nket elvittük első nagyobb útjára (visszafelé máris sikerült egy felverődő kavicsnak maradandó sérülést okozni a szélvédőn...).

Ottawában májusban egy csomó tulipán nyiladozik, amelyeket még a holland királynőtől kapott Kanada a második világháborút követően mintegy hálaként. Ugyan mindketten voltunk már Hollandiában, én Anikóval és Petivel kétszer is és mindig tavasszal, amikor az elképesztően színes és hatalmas tulipánmezők virítanak, azért jó volt elcsípni a 65-dik tulipánfesztivált itt Kanadában. Még akkor is, ha nem sütött a nap, sőt meg is áztunk a nagy tulipánnézésben.

Mindenesetre a város megismerését nem hagymányos módon a parlament és belváros felől kezdtük, hanem egy külvárosi parkban, ahol éppen szerb napot tartottak, és ahonnan a tulipánnéző útvonal is indult. Az idén 150 éves Kanada úgy (is) ünnepel, hogy 47 alkalommal március és december között diplomáciai kapcsolatokkal rendelkező egyes partnerországainak biztosít egy helyszínt, ahol bemutatkozhatnak. Hétfőn Szerbia volt a soros. Volt ott minden, mint egy igazi magyar búcsúban: kézműves termékek, italok, ételek, cigányzene, néptánc, szépkorúak egyesülete és nagyon sok magas, brutális, amolyan verőlegény típusú pasi és agyonsminkelt, de igen tetszetős asszonyka sok szőke kisgyerekkel:)

Bárki bármit mond, a távolból marginálissá válnak a különbségek: amikor belekóstoltam a kolbászba vagy belevágtam a krémesbe, majd a végén leöblítettem egy lekváros palacsintával, bizony akár a Művészetek Völgyében is lehettem volna egy esős júliusi napon. Csak a zenében és a népviseletben leltem fel több török hatást, de persze Rafa erre is azt mondta, hogy egy brazilnak aztán totál egyforma: nagyon kelet-európai.

Sajnos sem Magyarország, sem Brazília nincs a kiállító, bemutatkozó országok között, amit nem nagyon értek, mert ugyan az EU-nak lesz egy külön napja, szerepel(t) viszont önálló programmal Bulgária, Horvátország, Lengyelország, Litvánia, Románia, Szlovákia, Szlovénia, de még a kvázi-háború sújtotta Ukrajna is. Na mindegy, feltételezésekbe nem bocsátkozom. Remélem, másik ilyen napra is el tudunk majd látogatni az év során.

Végezetül magyarázatot követel a blog címe, íme: Ottawa totál olyan, mintha Esztergomban jártam volna. Csak a bazilika helyén a parlament épülete van, a folyót nem Dunának, hanem Ottawának hívják, a szemközti település, amely québeci módra tele van csúnya vasbeton házakkal és csodásan látszik egy nagy füstölgő ipari kémény is, pedig egészen Párkány-hatású (amúgy Gatineau a neve). Ráadásul a folyó egyik partja még Ontario, a másik már Québec, de mégis egy a nemzet:) Egyik kisebb, mint a másik: ezek sem épp világvárosok. De a múzeumokra, parlamentlátogatásra nem maradt idő: úgyis visszajövünk még ide, hiszen olyan közel van. Kanadai viszonylatban szinte a szomszéd település.

[bubulinia-blog]

Igen, még élünk

Első látásra úgy tűnhet, nagyon hamar alábbhagyott a lelkesedésem a bloggal kapcsolatban,de... na jó, egy kicsit talán tényleg. Azért több tényezős dolog ez, szerepet játszott benne, hogy kicsit rámszakadtak a hétköznapok, későn hazaérés, szellemi kimerültség, főként az első hetek nyelvi sokkja és nem utolsósorban az internethiány. Nyilván adja magát, hogy a munkáról is írjak végre, mégis csak ezért jöttem ebbe a mopszimádó városkába:)

Sajnos a zártosztályos munkáról írni nem éppen egy estimese, de azért megpróbálom a lényeget összefoglalni anélkül, hogy bárki úgy érezné, ideje pénzgyűjtő kampányba fogni hazamentésem érdekében.

Amit először is leszögeznék, hogy itt is szar a helyzet. Ugyanúgy emberhiannyal küzd a kórház, mint otthon, itt is túltelítettek az osztályok, kevés idő jut érdemi pszichoterápiára, a skizofrének itt is pszichotikusak, és itt is vannak öngyilkosjelöltek. Szerencsére ezek a dolgok nem igazán leptek meg, én nem azzal az elvárással jöttem, hogy itt majd minden 100% csillivilli lesz.

Amit azért jobbnak látok itt kint az otthoni helyzettel szemben, az az, hogy pénz azért van. Nem kell kézfertőtlenítőn, gumikesztyűn spórolni, a kórházi kaja nem egy hányadék, hanem olyan, aminek az illatától megéhezem, mikor délben osztják a betegeknek. Jobb a szociális háló, vannak a krónikus pszichiátriai betegek ellátására szakosodott, különböző intézmények, otthonok (bár sokszor kevesebb hellyel, mint amennyi beteg lenne, de na, ne legyünk telhetetlenek), a magukat hajléktalannak mondó betegek néha Nike cipőt és North face kabátot hordanak, és néha csak azért hajléktalanok, mert mondjuk 20 éve akkora seggek (már elnézést) a saját családjukkal, hogy az már nem kér belőlük.

Az osztály, ahol másfél hónapja dolgozom, egy hivatalosan akut felvételi funkciót betöltő zártosztály. Ez azt jelenti, hogy hozzánk érkeznek első körben a magukra vagy környezetükre veszélyt jelentő páciensek. Ide tartoznak pl. az akutan hallucináló pszichotikus, a fenyegetőző és/vagy aggresszív, öngyilkos hajlamú, mániás ill. pl evést-ivást megtagadó pszichiátriai betegek. A koncepció az lenne, hogy nálunk kapnak elsősorban gyógyszeres kezelést, amíg olyan állapotba kerülnek, hogy biztonságosan át lehet őket helyezni egy nyílt osztályra ahol további támogatást, gyógyszeres és pszichoterápiás segítséget kapnak, majd dalolva reintegrálódnak a társadalomba. A gyakorlatban a mi részlegünk egy börtön és egy óvoda bizarr keveréke. Felvételkor mindenki a létra aljáról indul. Nulla privilégium, zárt ajtók, borotva, telefontöltő, övek, és mindennemű, veszélyesnek minősíthető eszköz feladása. Majd ezek után viselkedésüktől függően juthatnak egyre több engedményhez, úgy mint egyedül borotválkozás, negyed órás séta a parkban, kimenő a városba személyzettel (bevásárlás, posta,új cigi, sziasztok!), kimenő egyedül, majd mindennek teteje, a hétvégi szabadságolás (ami után persze megint vissza kell jönni, de jó esetben a hazaengedés előszobája). Persze a nem együttműködő magatartás meg általában addigi privilégiumok megvonását es “barbár” módszereket von maga után...mindenesetre érdekes élmény hozzám képest két-háromszor idősebb emberekkel azon alkudozni, hogy elmehetnek-e sétálni 45, vagy csak harminc percre.

Nagyon vegyesek az érzelmeim ezzel a közeggel kapcsolatban. Sokszor úgy érzem, hogy nem lehet itt igazi gyógyító munkát folytatni, inkább csak próbáljuk a kinti világot megóvni ezektől a szerencsétlenektől. Sokszor azért látok eredményt is, ha nem is mindenkinél, és nagyon nagy élmény látni, hogy egy világát nem tudó/össze-vissza beszélő/agresszív stb. betegből hogyan bújik elő a tényleges ember napok-hetek-hónapok helyes terápiája után.

Az biztos, hogy az első két hetet folyamatos parában töltöttem, összerezdültem, ha valaki lendületesebb léptekkel ment el mellettem a folyosón, meg voltam róla győződve, hogy az ordibáló betegek mind iszonyatosan veszélyesek, és döbbenten bámultam az 50 éves hölgyet, aki 8 fokban és zuhogó esőben mezítláb tartott szentmisét a belső udvaron. Azóta átestem a kötelező deszenzitizáción, már azon lepődöm meg, ha valakinek mindkét lábán van zokni, nem gondolja azt, hogy megmérgezték a reggeli teáját és múlt pénteken érkezett hozzánk egy hölgy, akinek a fején körbe egy befőttesgumiból készített hajpántba papírfecnik voltak erősítve, és ez csak órák után tűnt fel.

Sokan kérdezik, hogy akkor mi itt pontosan mit is csinálunk, sokszor a nap elején még nekem is úgy tűnik, hogy nem lesz ma semmi különös, átadó, vizit, zárójelentések megírása és kész, aztán este plusz két túlóra után esik le, mennyire eltelt az idő. Itt mindig történik valami, elég, ha egy beteg kicsit bekattan és rögtön eszkalálódni tud az egész osztály, mint egy sor dominó. Persze pontosan ez teszi izgalmas munkahellyé. Egyelőre a legrosszabb, legtehetetlenebb napom után sem éreztem még azt, hogy inkább maradtam volna otthon egész nap egy számítógép előtt pötyögni, és ez jó:)

Utólag is elnézést a poszt elszakmaisodásáért, ígérem legközelebb írok az internetbekötés kálváriájáról, a három napos betegdeeszkalációs kurzusról (beza!), amin részt vettem, a vérforraló igazságtalanságról, ami a tévé- és médiaadó, meg hogy miket csinálunk amikor épp nem dolgozom (nagyon izgalmas lesz, Ja nem). Mindenkinek puszi&pá!!

[bdpst24]

Kéthetes Valentin-napot tart a Paramount Channel

A mozis csatorna február 14-től elhozza a romantikus filmklasszikusokat Idén kéthetes Valentin-napot tart a Paramount Channel! Az ország legnépszerűbb mozis csatornája mától a hónap végéig romantikus filmklasszikusokkal örvendezteti meg a nézőit. Többek között az Álom luxuskivitelben, a Fogjunk tolvajt!, vagy a Mezítláb a parkban című örökzöldeket is láthatjuk, eredeti magyar szinkronnal, és…

[greenhemp-blog1]

http://intuicio.hu/a-fak-varazslatos-gyogyhatasai-fajtak-es-hatasok/ A fák varázslatos gyógyhatásai - Fajták és hatások.

Erős pozitív aurával rendelkeznek, amit azonnal érezhetsz, mihelyt belépsz egy fa koronája alá. A fa energiája jótékonyan hat ránk:megtisztítja az energiamezőnket, oldja a feszültséget, megnyugtat, és erővel, pozitív energiával tölt fel.

A fa-terápia a német származású, természetgyógyászatban jártas Manfred Himmel által vált hivatalossá, aki rájött, hogy a fáknak gyógyító erejük van. A fák földből, vízből, levegőből és napfényből szívnak magukba energiát. Talán te is tapasztaltad már, amikor bánatos, kimerült voltál, esetleg szerelmi bánat, csalódás ért, hogy egy parkban vagy erdőben tett séta milyen megnyugtatóan hat a testre és a lélekre, és utána már nem is látjuk olyan sötéten a helyzetet. A fákkal való kapcsolat gyógyító erejű is lehet, mivel az egyes fáknak különböző kisugárzásuk van, mindegyik másra használható. Ehhez nem kell mást tennünk, mint felhasználnunk gyógyító kisugárzását. A fák, mint a legtöbb növény nélkülözhetetlenek számunkra, hiszen oxigént termelnek, amit mi belélegzünk. A leveleiből akár gyógyitalokat készíthetünk. A fákban gyógyító energia rejlik. Van néhány fa, amelyik mindenkire jó hatással van, de nem árt, ha tudod, hogy melyik a „te fád”, vagyis melyik az, amelyik levezetheti a testedből a negatív energiát és feltölthet pozitívval.

Az emberiség évezredek óta alkalmazza a fa-terápiát. Ha nem használna, már bizonyára a feledés homályába veszett volna, ma senki nem tudna róla.

A közeli testi kapcsolat egy fával visszaadja az embernek az elvesztett energiáját. Feltölt, akár az áram az akkumulátort. A fák energetikai tere április és október között a legerősebb. Ez megkönnyíti a városi ember dolgát, hiszen általában e két hónap közé esik a nyári szabadságok ideje is. Ilyenkor nap mint nap használhatod az ingyenes frissítő energiát.

Ha teheted, naponta egyszer ölelj meg egy fát, vagy legalább dőlj a törzsének teljes testeddel. Egy-egy ilyen ölelő érintés időtartama minimum tíz, de inkább húsz percig tartson. Ha csak teheted, szép megtermett, egészséges példányt szemelj ki. A fa terápia a legjobb megoldás testi illetve lelki eredetű gondokra. A különböző fafajták más és más panaszokra hozhatnak enyhülést. A fa-terápia mindenki számára (vény nélkül) használható, kellemes és egyszerű módszer. Nem kell mást tenned, csak menj ki az erdőbe, a kertbe vagy a közeli parkba, és öleld meg a legszimpatikusabb, egészséges fát! (Nem lesz véletlen, hogy melyikre esik a választásod) Ha megtaláltad, vagy már van kedvenc fád, akkor jól teszed, ha minél gyakrabban felkeresed. Beszélgethetsz a fáddal – akár gondolatban is – kiöntheted neki a szívedet (hidd el, nem kotyogja ki a titkaidat), kérdezhetsz tőle, és talán választ vagy megoldást is kapsz a kérdésedre. (Ne feledd, Buddha is egy fa, a Bódhifa alatt ülve világosodott meg…) Azon betegek, akik zöld növényzetet látnak, gyorsabban felépülnek, ez az oka annak is, hogy a wellnesscentrumok fás zöldterületeket választanak környezetül. Az Egyesült Államokban folytatott legújabb kutatások igazolták ezt az elméletet: azok a betegek, akik kórházi szobájuk ablakából sivár betonépületek helyett fákat és zöld növényzetet látnak, gyorsabban felépültek, illetve terápiájukhoz kevésbé erős gyógyszereket kellett használni.

Mint tudjuk a fáknak gyógyító ereje van. Már ősidők óta használják terápiának. Ha fáradt vagy, lehangolt, vagy esetleg fáj valamilyen porcikád, szerelmi csalódás ért, nem kell mást tenned, mint keresni egy megfelelő élő fát és át kell ölelni, egybeolvadni-, együtt lélegezni Vele! És még pénzbe sem kerül. Az ősidők óta tudják, hogy a fákban gyógyító erők rejtőznek. AFa-terápiát már az ókori görögök és rómaiak, a kelták és az indiánok is alkalmazták. Ők úgy tartották, hogy a fáknak szellemük, lelkük van, akik képesek erőt adni, segíteni rajtuk. Őseink egyértelműen hittek a fáktól kapott gyógyító, nyugtató, harmonizáló energiákban. Már a rómaiak, a görögök és a kelták is tudtak erről. Egyesek szerint a pozitív földsugárzások különösen felerősítik a fák segítő erejét, például a Föld szívcsakrájánál, a Pilisben, vagy a szintén intenzív energiával bíró Bükkben – például Bükkszentkereszten. Ezeken a helyeken a fák energiaáramlása szorosan összekapcsolódhat az emberével, hogy így legyen annak segítségére. A fa-terápia civilizált világunkban sajnos feledésbe merült, pedig ősidők óta ismert volt. (Így például az első sápadt arcúak igencsak nagy szemeket meresztettek a fákat ölelgető indiánok láttán, akik néhány perc múlva újult erővel mennek tovább…)

Egy tartalmas ölelés a fának és visszaölelés a fától!

Ha szomorúság gyötri, vagy csak fel szeretne töltődni pozitív energiákkal, menjen ki a természetbe! A jótékony hatás elérése érdekében nem kel mást tennünk, mint felhasználnunk a fa „gyógyító” erejét! Ne szégyelljék magukat, ha kedvük támad kipróbálni a faterápiát, egyszerűen menjenek ki a természetbe, és öleljék meg az Önöknek legszimpatikusabb fát! És azonnal érezni fogják a jótékony hatását! Minden fafajta más-más területekre hat, így érdemes figyelembe venni a kiválasztásnál a fa fajtáját is! A klasszikus fa-terápia esetén válasszunk ki egy jól megtermett, idős, egészséges fát, amihez lehetőleg mindennap, de legalább hetente háromszor eljárunk, s 15-20 percig töltődünk a fa energiájával!

Hogyan kell megölelni a fát?

A fa-ölelés többféle módon is történhet, a lényeg, hogy tested valamelyik része érintkezzen a fával. A legelterjedtebb mód, hogy a homlokodat, mellkasodat és hasadat nekitámasztod a fa törzsének, és két karoddal átöleled azt (bal kéz van felül). Hunyd le a szemed és lélegezz mélyeket. Lazíts. Figyeld meg, hogy mit érzel a tenyeredben: meleget? csiklandozást? bizsergést? csipkedést? Majd fordulj meg, hogy a nyakad, a gerinced, a hátad és a lábad érintkezzen a törzzsel. – Ha élvezni akarjuk egy fa jótékony kisugárzását, homlokunkat, mellkasunkat és hasunkat érintsük öt percig a fatörzshöz! A bal kezünk felfelé, a jobb lefelé mutasson, majd forduljunk meg, hogy nyakszirtünk, gerincünk és a lábunk is érinthesse a törzset! – A terápia módja: öleld át a fatörzset, homlokodat támaszd neki, csukd be a szemed és próbáld meg érezni, ahogyan átveszi a tested a fa energiáját. Itt fizikai folyamatok zajlanak, a fa és az ember része a természetnek, tehát ami történik, az is természetes folyamat. Nem csupán a képzeletedben, hanem a valóságban is lejátszódik és elindul a gyógyulás. – Csukott szemmel nyugodt légzés, a rossz gondolatokat kiengedni, a fáét be. – Teheted azt is, hogy leülsz a fa alá, és háttal a törzsének támaszkodva pihensz, meditálsz. Képek, gondolatok és érzelmek törhetnek elő belőled, melyekre érdemes odafigyelni és átgondolni. – Ha álmatlanságban szenvedsz, akkor meztelen talpaddal érintsd egy fa törzsét tíz percig!

Hogyan kezdj hozzá?

Válassz magadnak egy fát. Lehetőleg idős – és persze egészséges lombkoronájú, törzsű – fát keress.

Próbálj meg úgy elhelyezkedni, hogy tested minél nagyobb felülete érintkezzen a fa törzsével, vagyis a homlokod, a mellkasod, a hasad és a térded is próbáld „odatapasztani” a fához. Ne legyél görcsös, állj lazán.

Bal kezed a korona, jobb kezed a gyökerek irányába fordítsd, és érintsd a kart is a fa törzséhez.

Lélegezz nyugodtan, ritmusosan, egyenletesen. Csukd be a szemed, és érezd, amint a fa energiája átáramlik testedbe.

10-15 perc elteltével, háttal is érintkezz a fával, tehát a gerinced is támaszd neki.

Fontos!

A faterápia lényege a testi-lelki feltöltődés. Ne válasszunk olyan pózt, amely kényelmetlen számunkra, hiszen akkor testünk az ellazulás helyett inkább görcsbe rándul. Ha nem tudjuk, hogyan helyezkedjünk, az is elegendő, ha egyszerűen átöleljük a fát. Szintén nem érdemes a perceket számolni. Annyi időt töltsünk a fánál, amennyi kellemes számunkra. Mindezt mezítláb végezzük. A fa energiájából elsősorban nappal töltekezzünk, mert éjszakára az energia lesüllyed a gyökerekbe! Kevesen tudják, hogy a faölelést a kora reggeli, vagy a délelőtti órákban kell végezni. Ebben az időszakban adja le az energiáit. Délután, és este visszaszedi, és újra töltődik. Ilyenkor nem érdemes ölelgetni, mert elvesz belőlünk is. A fa gyógyító energiái reggel a lombkoronában, este pedig inkább a gyökérben erősebbek.

Melyiket válasszam? A fa-terápiát évtizedek óta kutató német szakember, Manfred Himmel szerint az alaptézis: mindig a fa választ ki téged. Mindenkinek más faj, más egyed segíthet, az emberi szervezet pedig megérzi, melyik számára az ideális fa. (Érdekesség egyébként, hogy reggel a koronában, este pedig a gyökerekben koncentrálódik a fa ereje.)

Melyik fa mire jó? Találjuk meg az igazit! Minden fafajta más-más területekre hat, így a fa típusát is érdemes figyelembe venni a választásnál.

Tölgyfa Energiát és erőt adó. Rendezi a gondolatokat, segít dönteni, és élesíti az elmét. Ha nehéz feladatnak nézel elébe, esetleg kishitű vagy, oltalmat találhatsz a tölgyfa törzsénél. Lelkedet erősíti, hiszen a fa átadja a tölgyerdőben sétáló embernek erejét. Javítja a vérkeringést és nagyobb teljesítményre ösztönzi a nyirokrendszert. Hamarabb és nagyobb mértékben tisztul a szervezet, a káros anyagok lebontása felgyorsul. Egyes, faterápiával foglalkozó kutatók és amatőrök arra jutottak, hogy a tölgy még a jellem pozitív tulajdonságait is erősíti. Segít a helyes döntések meghozatalában. Méregtelenít.

Bükk Az egyik legerősebb energetizáló hatással rendelkező fa. Az egyik legerősebb energiamezővel rendelkező fafajta, lehangoltság, depresszió, fáradtság és stressz ellen is célszerű megölelni – vagy nekitámaszkodni – legalább tíz percre. Segít abban, hogy megszabadulj a rosszkedvtől, visszaadja az életkedvedet, ráadásul élénkítő hatással is bír. Ha stresszes az életed, akkor a bükkfa áldásos hatását ne hagyd ki. Erősíti a teherbírásodat, és megszabadít a gyötrő gondolatoktól. Mindenképpen érdemes hétvégén meglátogatnod egy ilyen fát, hogy végre kiengedhesd a gőzt, ami felgyülemlett benned a hét során. Elűzi a depressziót, a rosszkedvet, és segíti a pozitív gondolatok áramlását! A sok munka után érdemes hétvégén megölelni egy bükkfát, oldja a stresszt és feltölt energiával. A bükk sugárzása fejfájás és migrén esetén hasznos, illetve támogatja a szellemi munkát. Serkenti a koncentrációt és a szellemi munkát, kiegyensúlyozza az érzelmeket, lendületbe hozza az életerőt.

Fenyő A felső légutakat tisztítja, segít a reumatikus elváltozások gyógyításában, illetve kiváló idegesség ellen, nyugtató hatású. ugyan elég nehéz átölelni, de nem lehetetlen.

Fűzfa A depresszió ellen jó és lázcsökkentő hatású, különösen a gyermekek fizikai, és szellemi fejlődését, befolyásolja pozitívan, sőt, állítólag az agresszív állatokat is megfékezi. Ideges vagy? Kiválóan alkalmas, hogy háborgó idegeidet megnyugtassa. Sok benned az indulat? Bármilyen furcsa is, ezen egy fűzfa tud segíteni, elhessegeti a negatív gondolatokat és csak pozitív energiával tölt fel. Itt is a jó nagy, minimum ötméteres fát érdemes megölelni.

Nyírfa Jó kedvet és kreativitást adó. A tavasz és a fiatalság mágikus fája. Elűzi a szorongást, a melankóliát és a kedvtelenséget. Megnyugszik a lelked, ha ezt fát öleled a kebledre. Erősíti a belső látás képességét. Fejleszti ösztöneinket, amire ezen túl bátran támaszkodhatunk. Erősíti a megérzéseket, segíti a jó és a rossz energiák közötti különbségtételt. A nyírfaterápia segítségével könnyebben átláthatunk másokon, így minimálisra csökkenthetjük annak az esélyét, hogy az orrunknál fogva vezessenek. Segít leküzdeni a szorongást, félelmet, és a pánikot. Depresszió, szorongás, kedvetlenség ellen öleld át. Jókedvre derít. A fűz hatását egészíti ki, és a vese, illetve a hólyag munkájának erősítésében és bőrbetegségek esetén is segít.

Diófa A diófa fejleszti a döntéshozó képességet, ezáltal támogatja a hatékony problémamegoldást. Erőt ad, szorgalmassá, aktívvá és ellenállóvá tesz.

Gesztenyefa Ha kavarognak benned az érzelmek, ha szorongsz, akkor neked a gesztenyefa tövében kell egy kis segítséget kérned a feltöltődésre. Különösen annak 30-50 méteres példánya a vérkeringést erősíti és reuma ellen hat. Japánban különleges gyógymellényt árusítanak, belevarrt gesztenyével, amit éjszaka kell viselni. A tüdőgyulladás gyógyulását is gyorsítja. Enyhíti a reumát, tüdőgyulladást. Stimulálja a vérkeringést. A szerelmi bánat, és a csalódottság elűzője. A fa elszívja a negatív érzéseket, és lelkedet megnyugvással tölti el. Erős szeretetenergiát áraszt magából, begyógyítja a lelki sebeket, erőt ad szakítás után, és segít jobbá tenni a kapcsolatunkat. Alkalmas arra is, hogy érzelmeiddel tisztába jöjj. Ha kétségek gyötörnek, esetleg sokat szorongsz, akkor a gesztenyefa lombjai alatt keress menedéket. A cseresznyéhez hasonlóan érdemes közösen megölelnünk a párunkkal.

Hársfa Pótolja az elvesztett testi és lelki erőt. Egy kis lelkierőért forduljunk e fához, ugyanis az érzelmi problémák legjobb „orvosa”, de lázcsillapító hatása is van. A szerelem klasszikus fája. A germánoknál a hárs szent fa volt, a szerelmesek fája: az a fa, amely termékenységet és jómódot ad. A fa-terápia során éppen ezért a szerelem képességét erősíti. Szerelmet gerjeszt. Támogatja a test mozgékonyságát, meghosszabbítja az életet, és megfiatalít. A hársfa amellett, hogy hosszú életű, akár 500 évig sem korhad el. Ha szerelmi csalódáson vagy túl, ha boldogtalannak érzed magad, akkor neked a hársfára van szükséged. Ez a fa képes eltört szívedet újból összeragasztani. Nála megnyugvást találsz, és enyhülnek érzelmi panaszaid.

Fekete bodza Felfrissíti a szervezetet, meggyorsítja a sebek gyógyulását és vizelethajtó hatása is van. Legalább 8-10 méter magas fát érdemes átölelni, hogy a hatás meglegyen.

Cseresznyefa Egyesek úgy tartják a cseresznyefa a szerelmesek fája. Emellett oldja a gátlásokat, erősíti az önbizalmat. Gátlásos vagy szexuális téren? Akkor a gyönyörűséges cseresznyefa vár téged. Ez a fa oldja a szexuális gátlásokat, és segít abban, hogy érzelmeinket megélhessük.

Kőrisfa Segít erősebbé tenni. Aktiválja a tudatalattit, és erősíti az akaraterőt.

Égerfa Spirituális fa, a misztikusok, mágusok és boszorkányok fája. Akik nem nyitottak a spiritualitásra, kerüljék el, mert összezavar és nyugtalanságot okoz!

Fügefa Megtisztítja az ember auráját és elméjét, erősíti a szívet és az idegeket, segít reumatikus fájdalmak esetén.

Tiszafa Köszvény, reuma és májbetegségek esetén segít, érintése után azonban mossunk kezet, mert a fa és a tűlevelek mérgezőek!

Tuja A tuja támogatja a saját értékeink felismerését, ezáltal megkönnyíti a függőségektől való elszakadást.

Eukaliptuszfa Színes, kámforillatú, szalagosan hámló kérge kimerültség ellen használt népi gyógyszer.

Almafa Az édes illat vonzza az embert, és javítja a hangulatát. Alkalmazás: A lehangolt és szomorú embernek hasznos az almafa derűs kisugárzása.

Indiai vasfa A buddhisták szent fája.

[napimagazinn-blog]

http://www.napimagazin.hu/a-budapest-parkban-lesz-ruzsa-magdi-egyetlen-budapesti-koncertje/

New Post has been published on http://www.napimagazin.hu/a-budapest-parkban-lesz-ruzsa-magdi-egyetlen-budapesti-koncertje/

A Budapest Parkban lesz Rúzsa Magdi egyetlen budapesti koncertje

Ha Budapesten szeretnéd látni Rúzsa Magdit, ez az egyetlen lehetőséged idén, a díva ugyanis a Budapest Parkot választotta egyetlen fővárosi koncerthelyszínének, ahol bővített repertoárral és egy különleges, új látványvilággal áll fel a világot jelentő deszkákra április 28-án.

Rúzsa Magdi kócos vadócból lett igazi díva, de ha a kedve úgy tartja, a mai napig kiáll a színpadra mezítláb, Magdi ugyanis ugyanaz a természetes lány maradt, akit 11 évvel ezelőtt megismertünk és megszerettünk. Pedig 2006 óta szinte minden díjat és elismerést bezsebelt: Artisjus- és Fonogram-díjas énekesnő, többszörös arany és platinalemezes előadó, 2007-ben 9. helyezett az Eurovízión és szerzői különdíjas is volt.

A nagysikerű Aprócska blues-on túl olyan dalok kúsztak még a fülünkbe tőle, mint az Egyszer, a Szerelem, a Tejút, a Nélküled, az Ég és föld vagy az Április, melyekkel a slágerlistákat is meghódította. Tavaly februárban 18 ezer ember előtt adott dupla koncertet a Budapest Arénában, novemberben pedig megjelent az Érj hozzám című, legújabb stúdió albuma és a dupla teltházas Aréna koncert dvd és cd kiadványa. Az Érj hozzám nemcsak a közönséget hódította meg, de újabb Fonogram-díjat is hozott az énekesnőnek.

Magdi egy másik arcát pedig a Magdeléna Rúzsa koncert vallomásokkal estjén ismerhetjük meg, ami a Pesti Színház repertoárjának népszerű darabja – eddig már 60 ezren látták. És amikor nem a színpadon énekel, akkor Gábriel Angyalház Alapítványával foglalkozik, aminek segítségével hátrányos helyzetű, jó tanuló diákokat és fiatal művészeket támogat.

Ha pedig koncertezésről van szó, idén Rúzsa Magdi számára a Budapest Parkban indul a szezon, ahol a nemrég megjelent Érj hozzám album dalai és a jól ismert slágerek mellett a kedvenc dalaival bővített repertoárral és izgalmas, új látvánnyal készül. Előtte Lóci játszik melegíti be a közönség hangszálait.