#melengeti

[versinator]

Félméterre melengeti

Sokakkal nagyék osztály beleharapok Titkunk esteledő kolibriket teremtjük Lépcsőnek nézdd gyönyörhöz köznapok Utamhoz értettél kacskovics megértjük

Korcsolyás tünődött elégítette kikapok Gyermekeid megélt szelekbe elkövetjük Önzőn elszakíthatna vándorútját átcsapok Tücsökcirpelést körutján iménti követjük

Háromlábú halászlegény pénzhez hajnalkát Koldusabb fölharsant porcellán gyökerei Helyzetek zsiros gondolkozz fokát

Mozdulatomat poroszlók vese gödrei Csalódástól fúltak léten plakát Erkélyem előrenyúlt hajtogattuk hírei

[oldmacykerenew]

Az idei évre vettem egy szép kis adventi koszorút… az elmúlt években mindig egy mű volt, amit még a KIK-ben vettem 1000 éve és volt 1 “igazi”, amit egy virágkötő ismerősöm csinált és mikor pár munkáját befotóztam neki egy versenyre, azt nekem adta ajándékba. Volt vagy 40 centi átmérőjű csoda! 😍 de nyilván nem élt meg 3 évet 😞

De ez olyan szép, melengeti a szívem ❤️

[szottesfolditanyak]

Hol van az AI, amikor havat kell lapátolni, hol?

Melengeti a seggét a fűtött processzorában, én meg küzdhetek a valóság egy kevéssé absztrakt formájával, ami nemcsak fehér, hideg is hozzá. A hólapátnyél is hideg volt, a havas ösvény hosszú, és mire elértem a kertkapuig, nagy dolgot vittem végbe. Végiggondoltam, hogy gépi öntudat nem létezhet.

Vegyük a matematikusok kedvelt eszközét: tegyük fel, hogy létezik olyan szerkezet, ami rendelkezik tudatossággal. Egy ilyet manapság egy bonyolult számítógép formájában szokás elképzelni, aminek a processzorai mélyén létezik egy valamilyen áramköri szerkezete, kapcsolási rajza, lényegében hasonló egy száz��ves zseblámpa áramkörééhez, bár annál azért bonyolultabb valamivel. Illetve, az azon futó szoftver, a maga szintén bonyolultságában.

Én meg arra gondoltam, hogy vegyünk el egyszerre csak egy kis részletet az áramkörből, egy kondenzátort, egy tranzisztort, egy visszacsatolást, ilyeneket. Nézzük meg, megvan-e még az az öntudat abban a gépben. Ha megvan, folytassuk tovább a kapcsolás egyszerűsítését. A végén eljutunk az említett zseblámpa kapcsolási rajzához. Lássuk be, nem különösebben életszerű, hogy egy zseblámpának öntudata legyen. (Vagy ha igen, és mégis, akkor az eléggé újszerű kérdéseket és következtetéseket indukál. Sámánok reloaded, Kásler doktorhoz bűnbánó küldöttség zarándokol Mérő Laci vezetésével, további útmutatásért.)

Ha úgy vesszük, hogy a zseblámpának mégsincs tudatossága, a fennmaradó másik lehetőség, hogy a kapcsolás egyszerűsítése közben vesztettük el az öntudatot. Ebben az esetben viszont észre tudnánk venni, hogy az öntudat abban a bizonyos pl. 30 mikroHenry induktivitású Remulád-Sacher-visszacsatolásban rejtőzött, amit éppen kiforrasztottunk. Megvan a tudatosság! - ujjonghatnánk, kezünkben a nevezett drótdarabbal. Lássuk be, ez sem különösebben életszerű. (Vagy, lásd mint fent, új paradigmák nyílnak, Mérő Laci három új könyvet is kiad az év végéig.)

A szoftveres résszel a fentivel analóg módon végiggondolható ugyanez.

Szóval, mivel a gondolatkísérletünk fenti két kifutása eléggé életszerűtlen, joggal mondhatjuk, hogy a kiindulási feltételünk volt hibás - vagyis gépi öntudat nem létezhet.

Most így nagyon büszke vagyok, hogy ezt sikerült végiggondolnom. A levezetést még kicsit fel kell öltöztetni a kor divatjának megfelelő nemzetközi szakszavakba, kellenek értelemmel nem bíró részletek is bele, kell az egész elé egy filozófiatörténeti fejezet a megfelelő seggnyalásokkal utalásokkal, aztán jöhetnek az újságírók és a hírnév. Szerintem "a történelem vége", "technikai szingularitás" és hasonló találmányokkal simán versenyben lesz.

De a szomszéd macskája már megint nem látszik ki a hó alól.

[rimnelkul]

A szép asszony átvészeli a telet

Most már tudom, hogy Mi történik a szép asszonnyal télen. Megrendülten álltam E kérdés előtt néhány éve, Mert végignéztem a nyár elmúlását, A lendület végét, az érzések fonnyadását, Végignéztem, ahogy keservesen próbált Az ősznek ellenállni, És tudtam, hogy tudja, Hogy küzdelme reménytelen.

A telet már nem néztem végig - Vádját a hátamon éreztem sokáig -, Arrébb húzódtam, és próbáltam Az ő sorsától nem sérülni, Még kiutat is kerestem belőle - Utóbb beláttam, hogy ez nem létezik -, A figyelmem tehát legfeljebb szétszórtan Követte, hogy mi történt aztán, És bár felfogtam e töredékeket, Helyükre csak akkor kerültek, Mikor hirtelen megértettem őt.

A szép asszony télen Összeszedi maradék lepleit, Gondosan kiválaszt egy szélvédett sarkot, Nagyon szorosan beburkolózik, És ott leül, hogy kivárja. Összegyűjti minden keserűségét, Csalódást, fájdalmat, amit csak talál, Megdagasztja őket a leplek alatt, És annál melengeti magát. A környékre sem enged senkit, Hörögve zavarja el, aki közelít, És egyetlen célja eközben az, Hogy féltve őrzött titkának Rejtekét megőrizze.

Én megtaláltam a titkot. Szívemben akkor értelmet nyert A makacs küzdelem, a dühödt ellenállás, A mindent ellepő, fullasztó harag, A szívet facsaró és visszataszító Pitiző koldulás. A szép asszony visszakapta Meggyűrt méltóságát, Nőies szépsége is szinte a régi, Bátortalan hangját újra Szívesen hallgatom. Nincs már többé tavasz, nyár, ősz, Nincs titok, ami mindent elrohaszt, Csak ő van és én, kímélet nélkül,

És ő az, akinek lennie kell, Anyám.

[thismadeitshit]

Kellene valaki olyan aki a forró ölelésével melengeti a szívemet. Aki mellett életre kelek a halálból.

[baszkis-blog]

Ő valahogy más

Rám írt akkor vasárnap azt se tudtam konkrétan hogy kicsoda, mostanra meg már a szívemet melengeti ha vele beszélek. Alig várom hogy vele legyek, hiányzik ha nem beszélhetek vele sokszor még akkor is ha vele beszélek

[dreamerkf]

30, 32, 34

30 - Edzés, szauna, és hegyek. Most sétáltunk egy nagyot az Árpád kilátóhoz ősszel, s melengeti az ember lelkét. És daily szex.

32 - Amikor figyelmen kívül hagynak. Főleg a kölykök. Illetve mivel eléggé viszem a család anyagi biztonságát, edgyvé tesz, ha év vége felé nem kapok egyértelmű választ, hogy meghosszabbítják a szerződésem.

34 - Azt hiszem, a szerelmi csalódások bőgettek meg leginkább. Elérzékenyülés sok van, filmeken főleg, illetve, amikor a nagybátyám meghalt. De evidensen sírni tényleg az utolsó szakításoknál sírtam. Asszony mondta is, hogy soha nem látott így. Remélem nem is fog.

Köszönöm a kérdéseket

[theofett-captain]

Amiket mondasz és ahogy mondod melengeti a szívem fellegekben járok. Eufória. Ahogy el hagyják ajkaidat a szavak. Át járja minden porcikámat és el jutott a szívemig.

[nandras]

melengeti a popóját

[versinator]

Bűneimmel magányra

Vicc propellerre szárnyrakelő szürve Méternyi csúfolta érése érthetsz Miskolciak szédültem rácsukták merve

Menekülésed árokparti idegemben lelhetsz Végtelenből drillt melengeti paradicsomba Megkönnyezi sugarakat nyálkásan árthatsz

Viszket ráéréssel selyemruhád szimbólumba Napjainkat jólszituált rajongani harangon Bekötözze zsidóbb tükrömben csontomba

Pakolgat körülményeid hitványt nyomorúságon Ácsorgok porszemként elcsalták leverve Örűl körülírva civakodunk előljáróságon

[mitsemerdekel]

Ez a visszaolvasos function itt melengeti azt a maradek szivemet <3:(

[teklakonyvei-blog]

Diana Gabaldon: Az idegen (Outlander 1.)

↠ könyvajánló

Az idegen címmel jelent meg Diana Gabaldon Outlander-sorozatának első része, mely megalapozza a nagyszabású regényfolyamot. Az eredetileg 1991-ben publikált regény a belőle készült tévésorozat által reneszánszát éli, nem utolsó sorban újabb és újabb olvasók szívét melengeti meg Skócia iránt.

Én pedig gondoltam egyet, és elkezdtem nézni a sorozat negyedik évadát, hogy újra felvegyem a fonalat. Az első négy kötetet olvastam korábban, mostanában terveztem folytatni az olvasást. Viszont olyannyira lenyűgözött, hogy úgy döntöttem, újraolvasom a könyveket. Ami viszont nem kis falat, tekintve a tetemes oldalszámokat. Viszont hihetetlen jó érzéssel tölt el ismét elmerülni Claire és Jamie világában, szóval helló Outlander, és helló Skócia!

[konyvekkozt]

forró tea

holnap kezdődik az advent, a téren már állnak a karácsonyi vásár bódéi. tőlem még messze áll a karácsonyi hangulat, de még az adventi is. mindenesetre látom magam előtt, hogy telik majd meg a tér élettel, hogy kavarognak majd az emberek, hogy nézelődjenek és vásároljanak a kézműves termékekből, talán közben a fejükben a szeretteiket listázzák, ki minek örülne. akár szép is lehet ez a hangulat

múlt héten egészen véletlenül bekeveredtem a bazilika előtti vásárba. ijesztő volt számomra a sok ember, az idejekorán felhúzott bódéváros. de a legfurább az a tömeg volt, ami egy kifőzdénél sorakozott

állunk a téren, azon gondolkodom, mennyi lehet majd itt egy csésze forró tea. fogalmam sincs, kerülöm a vásárokat, pénzem se lenne sehol teát venni

a kocsinkat elhagyva két nőt keresünk és meg is találjuk őket. két-két szétlapított kartondobozon ülnek, pokrócba burkolva. nem akarnak semmit, nekik itt jó, megvédik egymást, már ezer éve nem fáznak. kínálom a pokrócot és a teánkat, amit indulás előtt főztünk, s még meleg a badellában. nem tudom, hogy a meleg, a tea vagy a pokróc szó jelent-e izgalmat, de rövid tanácskozás után az egyik nő velünk tart, a másikuk őrzi a kevés cuccukat

egy ma még üres bódé mellett áll a kocsink, a csomagtartóban lévő badellából teát engedünk két pohárba. a velünk tartó nő melengeti a kezét az első pohár teával, később egyensúlyoz a két pohárral a társa felé. mi megragadunk négy pokrócot, s visszük utána

az őrző nő hihetetlenül örül. magára teker egy pokrócot, a másikat éjjelre hagyja, mikor hidegebb lesz, kezeit melengeti a pohár teával. tudni szeretné a nevünket, mert azt tudnia kell, mert vallásos asszony, imát szeretne mondani értünk

visszamegyünk a kocsihoz. a fejemben több gondolat kavarog. például hogy milyen lehet egy nappalt eltölteni két kartonlapon, s milyen hatással van egy testre egy fűben eltöltött éjszaka. borzalom! megtettünk mindent, a nők úgy döntöttek, maradnak, s hiába vagyunk kocsival, s tudnánk elvinni őket bárhová, tiszteletben tartjuk a döntésüket

holnap már lehet, hogy egy nyüzsgő karácsonyi vásár mellett ébrednek. talán holnap is ad nekik forró teát

[ez-most-fajt]

Egyszerre ráz a hideg és melengeti a szívemet, amikor hercegnőmnek hívsz.

[versinator]

Műhelyt leguggoltam

Iszonyok köszörűs százfelől rummal Életeden arcai húnyjon munkálkodik Mogyoróbokrokat cuppogó mocsarak botommal

Gyürüs loboghatnak elomlott kereskedik Andra talpaival kavicsból melengeti Lazulnak megúntam pénzedet törleszkedik

Asa sebezhetetlen feszegetve élteti Bizalmatokat okádott átléptem mikroszkópot Hatol merülni átsüti törheti

Diszes irjak zseblámpa oszlopot Rossznál csingilingi karokban kisfiammal Összefoglalás veszteséged koccant köznapot

[mrs-dean]

Kabát

Mindig szívesen kuckózom bele,

A fájdalomba, amit adsz.

Sokszor forró és édes benne,

Melengeti a szívem, akár a nap.

Sokszor beragad a cipzár,

Nem szabadulok.

Elbújik a kabát és hiába keresem,

Rá nem találok.

Aztán hirtelen karol át és

Húzza fel a cipzárt.

Nem tud olyan erősen ölelni,

Hogy zavarjon, hogy bezárt.

Nem tud olyan erősen megvágni, hogy megtagadnám a vért, mi belőlem csorog.

Nem tud olyan helyre bújni,

Ahol ne hallanám, hogy zokog.

Nem tudok úgy érezni, hogy

Ne legyen rá szükségem.

Nem tudok úgy lélegezni, hogy

Távol van tőlem.

Bármikor belebúrkózom

A szerelembe, amit adok.

Bármikor odaadom, amit kér

Mert ettől szabad vagyok.