#megváltozott munkaképességű ember

[szkennelttucsok]

Hány százalékos hallásromlástól lesz az ember megváltozott munkaképességű? Úgy érzem, az idén sikerült teljesítenem ezt a kihívást és kurvára kell az a 2 nap extra szabi. Ugyanitt balos bt fülhallgató eladó...

[videkma]

EU-s forrásból 3 milliárd forintos program indul megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására

Hárommilliárd forintos, európai uniós támogatású programot indít a kormány megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának elősegítésére – jelentette be az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkára szerdán Szekszárdon.

(more…)

[defacto-io]

Miért ne dolgozhatna, aki fogyatékkal él?

Itthon rengetegetet beszélünk a munkaerőhiányról. A megváltozott munkaképességű emberek munkapiaci helyzetéről viszonylag kevés szó esik, pedig Magyarország elég rosszul áll ezen a téren Európa többi országához viszonyítva. A megváltozott munkaképességű népesség aránya Magyarországon az EU átlag – 11% -  körüli, viszont közülük sokkal kevesebben dolgoznak, mint máshol az EU-ban. Több tízezer főre tehető azok száma, akik megfelelő segítséggel tudnának dolgozni.

Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban nem szokatlan, hogy egy irodában kerekesszékes ügyintéző fogad vagy egy boltban egy enyhén értelmi fogyatékos alkalmazott tölti fel a polcokat. Ön hányszor tapasztal ilyet itthon? Bár van rá példa, de valószínűleg nem túl gyakran…  Nemzetközi szinten egyre  erősebb a felismerés, hogy megfelelő támogatással a megváltozott munkaképességű emberek jelentős hányadát be lehet vonni a munkaerőpiacra, ezzel pedig mindenki nyer. A munkavállalás javíthatja az érintettek egészségi és mentális állapotát, csökkenti a szegénység kockázatát, mérsékli az ellátásukból származó költségvetési terheket, és a magasabb foglalkoztatottság révén a gazdasági növekedésre is jótékonyan hat.

Hogyan áll Magyarország a megváltozott munkaképességű emberek munkapiaci integrációja terén? Nemzetközi összehasonlításra leginkább a 2011-es munkaerőpiaci felmérés alkalmas, amely egységes definíciót alkalmaz a megváltozott munkaképességre. Eszerint megváltozott munkaképességű, aki valamilyen tartós, legalább 6 hónapja fennálló egészségi vagy mentális problémával küzd, és ez a munkavégzés valamely dimenziójában (munkavégzés hossza, jellege, munkahelyre történő közlekedés stb.) korlátozza őt. A megváltozott munkaképességűek munkapiaci helyzetét a relatív foglalkoztatási aránnyal illusztráljuk. A mutató azt méri, hogy a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatási rátája mekkora a teljes munkakorú népességéhez viszonyítva.

Az első ábránk ezt a mutatót ábrázolja különböző európai országokra. A mutató tekintetében Magyarország az európai országok mezőnyének végén kullog: a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása nem éri el a teljes foglalkoztatási arány egyharmadát. Ez az abszolút foglalkoztatási rátát tekintve ez azt jelenti, hogy körülbelül minden ötödik megváltozott munkaképességű dolgozik. A felmérést Magyarországon 2015-ben megismételték, és az új adatok nem mutatnak javulást. Egy másik európai felmérés, a tágabb definíciót alkalmazó EU-SILC szerint a megváltozott munkaképességűek EU átlaghoz viszonyított foglalkoztatási lemaradása 2012 óta csökkent, de továbbra is számottevő.

Figyelembe kell venni, hogy a munkaerőfelmérés önbevalláson alapul, nincs kizárva, hogy a fenti egységes definíciót a különböző országokban eltérően értelmezik. A következő ábra azt mutatja, hogy hogyan függ össze a megváltozott munkaképességű emberek relatív foglalkoztatási rátája a csoport munkaképes korú lakossághoz viszonyított számarányával. A vízszintes tengelyen a megváltozott munkaképességű emberek aránya a teljes munkaképes korú lakossághoz viszonyítva, a függőleges tengelyen pedig a megváltozott munkaképességűek relatív foglalkoztatási aránya látható. Második ábránk azt mutatja, hogy átlagosan azokban az országokban magasabb a relatív foglalkoztatási ráta, ahol magasabb a megváltozott munkaképességűek aránya. Ennek az együttmozgásnak az az egyik lehetséges magyarázata, hogy ahol többen jelölik magukat megváltozott munkaképességűnek, ott jobb a csoport átlagos egészségi állapota.

A két piros pont Magyarország 2011-es és 2015-ös értékeit jelöli. A megváltozott munkaképességűek aránya 2011-ben 11,5% volt, ami szinte megegyezik az EU országok átlagával. A megváltozott munkaképességűek relatív foglalkoztatottsága azonban messze az európai átlag alatt helyezkedik el. Az ábra fő üzenete az, hogy míg Magyarországon a megváltozott munkaképességűek aránya átlagos, a foglalkoztatottságuk jóval átlag alatti. A különbség kis része abból származik, hogy a  megváltozott munkaképességű magyarok között magasabb az idősebbek - 55 év felettiek - aránya, a hazai relatív foglalkoztatási ráta azonban a megváltozott munkaképességűek minden korcsoportjában Európa legrosszabbjai között van. Magyarország akkor helyezkedne el az ábrán jelzett - az európai átlagot jellemző - vonalon, ha közel 100 ezer fővel több megváltozott munkaképességű ember dolgozna.

A nemzetközi tapasztalatok alapján a megváltozott munkaképességűek munkapiaci integrációja azokban az országokban sikeres, ahol a munkavállalók és a munkaadók pénzügyi ösztönzőit hatékony, személyre szabott rehabilitációs szolgáltatások egészítik ki, amely munkakeresési támogatást, a közlekedési nehézségek leküzdését, a munkahely szükséges felkészítését is magában foglalhatja. Emellett kiemelten fontos (lenne) a társadalom elfogadó hozzáállása.

A megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatását Magyarországon is számos szociálpolitikai eszköz hivatott segíteni. Ezekben az elmúlt években több kedvező változás is történt, például emelték a rehabilitációs járulékot, a kötelező foglalkoztatási kvótát be nem tartó munkáltatók büntetését. Mindazonáltal az adatok arra utalnak, hogy érdemes lenne a rokkantsági- és foglalkoztatáspolitika elemeit átfogóan felülvizsgálni, az elemeket jobban összehangolni. Ezen eszközökről és hatékonyságukról egy következő cikkünkben írunk részletesebben.

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!

Krekó Judit, Közép-európai Egyetem és MTA KRTK KTI

Scharle Ágota, Budapest Intézet

[bdpst24]

Nyitott, elfogadó munkatársakkal és egyenlő bánásmóddal találkozik

a legtöbb megváltozott munkaképességű magyar ember Magyarországon minden tizedik potenciális munkavállaló megváltozott munkaképességű, többségük mégsem tudott még elhelyezkedni a versenyszférában. A munkavállaláshoz kapcsolódóan gyakran a negatív fogadtatástól, megkülönböztetéstől tartanak, viszont az esetek többségében nyitottan fogadják őket a kollégáik, és a beilleszkedést követően elfogadó,…

[nemzetinet]

„Az utcán élőknek nincs múltjuk”

Mit hoztak? Jóféle borocskát? – nyúl a flakon után a fagyott kezű férfi. Pontosan tudja, hogy a kétliteres palackban forró tea van, de ezt a viccet minden találkozáskor szertartásosan elsüti. A teát hidegben akár naponta ötször kihozzák neki, ha nem alszik bent az éjjeli menedékhelyen. Márpedig ritkán alszik bent, mert a párjával akar lenni. A vaskos mínuszban utcai szociális gondozók nyomába szegődtünk Kaposváron, hogy megtudjuk, hogyan élik túl a hajléktalanok fűtetlen „vackaikban” a telet.

Évente átlagosan kétszázötvenen halnak meg kihűlés miatt. A fagyhalál elsősorban az otthonukban élő, szegény, idős embereket veszélyezteti. Ha nekik is lenne terepen működő szociális gondozószolgálatuk, mint a hajléktalanoknak, ez nem történhetne meg.

Kaposváron például hosszú évek óta egyetlen fedél nélkül élő sem fagyott meg az utcán. Az ottani hajléktalangondozási központ 2008-ban nyitotta meg kapuit a dunántúli kisvárosban. A Magyar Vöröskereszt Somogy Megyei Szervezete egy építőipari vállalat üresen álló tanműhelyét vásárolta meg e célra, az épületet szépen felújították, átalakították, helyet kapott benne éjjeli menedékhely, átmeneti szálló, nappali melegedő, népkonyha, tévészoba és könyvtár szabadon hozzáférhető számítógépekkel. Az intézmény huszonöt munkatársának több mint a fele megváltozott munkaképességű – ezzel két legyet ütöttek egy csapásra: egyrészt megemelt állami támogatást kapnak, másrészt értelmes munkához juttatnak olyanokat, akiknek nem sok esélye lenne a nyílt munkaerőpiacon.

Urbán Tamás háziorvos is a fenti kategóriába tartozik. Minden hétköznap a központ jól felszerelt rendelőjében fogadja a betegeket, ha valaki a kukában turkálva elvágja a kezét, kitisztítja, bekötözi a sebet, házipatikája ingyenes gyógyszerrel látja el azokat, akiknek nincs pénzük kiváltani a recepteket. Az ifjú doktor most szájmaszkot visel az influenza miatt. A gondozottak szeptember óta Béres-cseppet kapnak, nem is dőltek ki, csak a munkatársakat terítette le egytől egyig a járvány.

http://mno.hu/

A humanitárius tevékenységet végző szervezeteknek már a puszta léte is szembe megy a felülről sugalmazott előítéletekkel. De akik a rászorulók érdekében dolgoznak, azoknak személyes tapasztalatai is vannak, és nem hiszik, hogy „akinek nincs semmije, az annyit is ér”. Kaposváron sem gondolják, hogy a hajléktalan a társadalom szemétdombjára való. Nagyjából százhúsz fedél nélkülivel foglalkoznak a hetvenezres lélekszámú városban, munkaköri kötelességük a helybéliek ellátása, de szárnyaik alá veszik azt is, aki máshonnan érkezik.

– Senki nem születik hajléktalannak – szögezi le Horváthné Pintér Piroska, a központ vezetője. – Többeknek a bank vitte el a lakását, másokat a válás lökött az utcára, sokan munkanélkülivé váltak, nem tudtak újra állást szerezni, s mivel nem akarták terhelni a családot, elbujdostak. A volt állami gondozottaknak az intézetből kikerülve nincs hová menniük, s vannak szenvedélybetegek, akiknél a hozzátartozók előbb-utóbb megelégelik a különböző függőségeket és elküldik a zavart keltő családtagot. Az utcán élőknek nincs múltjuk, pontosabban nem szeretnek emlékezni rá. A jelenre koncentrálnak, ez segít nekik a túlélésben. Egy országos felmérés szerint a hajléktalanok 30-35 százaléka mentálisan beteg, de nagyon nehéz eldönteni, hogy azért került utcára valaki, mert pszichésen sérült vagy azért lett sérült, mert utcára került.

A fedél nélküliek egy része évtizedek óta hajléktalan életmódra rendezkedett be, Kaposváron negyven körül jár ez a szám. Őket csak nagy küzdelmek, rengeteg rimánkodás árán lehet behozni az utcáról, de Piroska szerint sosem adják fel, akkor is próbálkoznak, ha tudj��k, hogy makacs ellenállásba ütköznek. Jelenleg harminchárom „vackot” tartanak nyilván a városban és környékén. A „vacoktérkép” a hajléktalangondozás elengedhetetlen kelléke, kötelező elkészíteni és folyamatosan frissíteni, hogy naprakész információkat tartalmazzon. Bizalmi alapon működik, a hajléktalannak tudnia kell, hogy tartózkodási helyét nem adják ki senkinek, mert ha őt ott bárki vegzálni kezdi, továbbáll és szem elől veszítik.

http://mno.hu/

Tizenegy körül előáll a fehér mikrobusz, vákuumfóliás ételdobozokat pakolunk a csomagtartóba. A központban csak melegítőkonyha van, pályázati pénzből kapnak naponta hatvan adag főtt ételt, s további ötven adagot egy helyi alapítvány biztosít számukra. A kocsi dugig tele színültig töltött teáspalackokkal, befér még egy óriási, dupla falú, kifolyócsapos teástartály, no meg takarók, vastag bakancsok, nadrágok, kesztyűk, sálak garmadája. Sofőrünk, Antal Balázs csípőficammal született, járás közben kicsit húzza a lábát. Ő is megváltozott munkaképességű, akárcsak a többi utcai szociális gondozó, négyen végzik itt ezt a munkát egymást váltva, csökkentett munkaidőben, napi hat órában.

– Mindennap minimum egyszer végiglátogatjuk a vackokat, maximum nincs, annyiszor megyünk ki, ahányszor jónak látjuk, mínusz tíz alatt akár ötször, és futhat be hívás éjszaka is a huszonnégy órában működő segélyvonalunkra – magyarázza a volán mellől Balázs. Amikor azt kérdem tőle, miért vállalt ilyen gyengén fizető és társadalmilag alulértékelt munkát, így válaszol: „Hívő ember vagyok, huszonöt éve már, hogy megtértem. A feleségemet használta fel az Úr ahhoz, hogy elvezessen a hithez, és azt gondolom, nekünk kötelességünk a humanitárius segítségnyújtás. Én a Jóistentől egészségben és minden másban segítséget kaptam, amit – úgy érzem – vissza kell adnom valamilyen formában. Szívből csinálom, de az érdem nem az enyém, hanem az övé”.

http://mno.hu/

Városszéli garázssor mellett parkolunk le, csúszós, nyaktörő ösvény vezet innen a bozótosba. A sűrűben hulladékból összetákolt kalyibák egész sora rejtőzik. Az elsőn már kívülről látszik a nő jelenléte: ajtaja előtt fületlen fémvödörben művirágcsokor fogadja az érkezőt. Odabent meleget okád az ócska sparhelt, Niki plüss szívecskékkel, papírpillangókkal dekorálta ki birodalmát. A keskeny heverőn hárman szoronganak, harmincasok, előttük az élet. A két férfi állami gondozott volt, Zoltán az intézetből kikerülve beköltözött egy elhagyott vályogházba Kürtöspusztán, ami aztán szétdőlt. Lajoska évekig hányódott a világban, körbelakta az országot, aztán itt épített magának viskót, hogy legyen saját zuga. Ő segített összetákolni Nikiék tanyáját, roppant büszke rá, milyen stabil, szigetelték is lomizott paplanokkal.

Niki az egyetlen közülük, akinek hellyel-közzel van családja. – Anyuval laktam egy önkormányzati bérlakásban, de nem bírtam elviselni a szomszédokat, üvöltöztek, rondán beszéltek, folyton állt a bál. Én nem drogozok, nem vagyok alkoholista, nem kell nekem a balhé – szólal meg. – Négy éve vagyunk együtt a párommal, három évig utcán voltunk, tavaly lett házunk. Ez a pasi – sandít a mellette ülő Zoltánra – nem káromkodik, nem ócsárol, nem verekszik, nem hagy el, és próbál lejönni a drogról. A szeretet fontos, Valentin-napkor arra ébredtem, hogy hozta a városból a tábla csokit. Tavaly ősszel kislányunk született, elvették tőlünk, nevelőszülőkhöz került. Nem mondtunk le róla, rendszeresen látogatjuk, azt reméljük, egyszer talán magunkhoz vehetjük.

A szomszédos viskó olyan, mint egy kövérre hízott fehér hernyó. Harminc négyzetméter, szoba-konyha, utóbbiban még PB-gázos tűzhelyt is látok. Orsós János talpraesett, beszédes cigány ember, kézfogása magabiztos. Mint mondja, kellett ekkora hely, hogy elférjenek a vásáros cuccok, mert ő minden hétvégén árul. Szegényednek az emberek, viszik, amit más kidob, néha húszezret megkeres két nap alatt. Ismerni kell a várost, mert mindegyik környék szemete más, de ha ügyes vagy, mindenütt csíphetsz valami jót – ismerteti stratégiáját. Volt lakása, felesége, lánya, de szétment a család. Nem ilyen életformát képzelt el, csak hát égbe szökött az albérletek ára, és a vásározás nem biztos jövedelem. Arra azonban mindig jut pénz, hogy a három kutyát etesse. Úri ebek, márkás kutyakaját kapnak.

Omladozó, földszintes házak közt araszolunk. A kocsi láttán előpenderülő Robi önkényes pincefoglaló. Nagyhangú, hőzöngő, nyilván részeg is kicsit, a teát és az ételt elfogadja, de arra nem lehet rábeszélni, hogy jöjjön be éjszakára a szállóra, és a pincéjébe sem enged be. Nyirkos, salétromos, penészes, nincs mit nézni rajta – indokolja döntését. A következő helyszínen szerencsésebbek vagyunk. Útközben elhajtottunk egy felüljáró mellett, ahol a hídláb alatti vacok üres volt, lelakatolt vastag rácsok védték a bent halmozódó kukás kincseket. A vacok gazdája Imre, aki most a Somogy Áruház melletti lépcsőn koldul. Ez az állandó „munkahelye”, jól ismerik, nem zavarják el. Jöttünkre fülig szalad a szája, mindjárt el is dicsekszik mai keresményével: kabátja zsebében kétmaroknyi apró lapul, a belső zsebben papírpénz rejtőzik. – Nagyon hideg lesz éjszaka, nem bírja ki a híd alatt. Mocskos a kabátja is, hogy fognak így adakozni magának? Jöjjön be hozzánk estére, kimossuk a holmiját, levágjuk a szakállát, meglátja, másként érzi majd magát. Reggel, ha még nem száraz a ruha, kap másikat, és mehet isten hírivel. Négykor magáért jövünk, jó? – próbálkozik Balázs. Tízperces csörtét vívnak, Imre kibúvókat keres, Balázs rutinosan hárít, végül megállapodnak öt órában. És Balázs szerint, ha Imre megígér valamit, azt be is tartja.

http://mno.hu/

Húsz perccel később elhagyjuk a várost, balról vonat zakatol, jobbról kiserdő húzódik. Felszerelkezünk négy adag étellel, teásflakonokkal, és elindulunk toronyiránt a szántón át, fagyott göröngyökön bukdácsolva. A kiserdőből elénk siető férfi sapkája alatt égszínkék szempár világít. „Mit hoztak? Jóféle házi bort?” – nyúl a palack után, ránk villantva fogatlan mosolyát. Ferié egyedi vacok: vastag faágakkal kitámasztott műanyag leplek fednek le jókora területet, alatta három sátorszerű építmény guggol, az egyik kutyaház, a másik hálószoba, a harmadik raktár. A hálóba laposkúszással lehet bejutni, épp csak elfér benne a két ócska dunyha. A leplek alatt átsüvít a szél, megzörgeti a fagyos paprikafüzéreket, összecsörrenti a rozsdás kampókra kiakasztott szerszámokat.

Feri ötvenegy éves, asztalos volt, míg meg nem szűnt a munkája, fia Angliában él, nem tartják a kapcsolatot. A vackot akkor építette, amikor Anita ideköltözött. Az asszony valami zűrbe keveredett, becsapták, elvették a lakását, ennyit tud Feri a nő múltjáról. – Mi mosni, mosakodni szoktunk csak bemenni. Nagy hidegben, nagy hóban is kint maradunk, mert Anita beteg, nem tud sokat gyalogolni. Az sem megoldás, ha bevisznek kocsival, mert Anita nem bír másokkal összezárva aludni, próbáltuk párszor, mindig kiborult. Nyáron szabad tűzön főzünk, vizet a közeli patakból hordunk, télen nem fűtünk, mert felgyulladna a porta. Itt csönd van, nyugalom, ki tudjuk magunkat pihenni, ha csak mi vagyunk, a kutya sem ugat úgy, mint most. Hálás jószág, jó házőrző, máskor szabadon van, maguk miatt kötöttem meg.

Sötétedik már, mire visszaérünk a központba. A ház elé kitett faszékeken emberek ülnek sorban, mint dróton a verebek. Nem beszélgetnek, bagóznak némán, a nők ügyetlenül festett hajukkal idősebbnek tűnnek valós koruknál. A hajléktalanok nem alkotnak közösséget, elkülönülnek egymástól, nemigen barátkoznak, mondja Piroska.

A felső szinten elhelyezkedő éjjeli menedékhely csak hatkor nyit, az alsó szinten lévő előtér, ebédlő, tévészoba mostanra zsúfolásig megtelt emberekkel. Az éjjeli menedék negyven férfinak és kilenc nőnek biztosít helyet, és egészen másképp fest, mint amiket eddig láttam. A hajléktalanok értékeiket zárható szekrényekben tarthatják, nincsenek emeletes ágyak, ágyneműt is kaphat, aki igényli, s nem kell lehúzni, ott maradhat: a hajléktalant, mintha otthon lenne, hazavárja az ágya. Kikönyöklünk az emeleti karfára, nézzük az odalent nyüzsgő tömeget, és lám csak: ott ül Imre. Integetünk neki, visszainteget.

Két óra még a hazaút, búcsúzkodunk, zacskónyi pogácsát kapunk, Piroska kikísér minket. Nem nagy luxus egyenként betaxiztatni a húzódzkodókat? – kérdezem tőle. – Ez nem pénzkérdés, ha bent vannak, nyugodtan alszom – válaszolja, majd így folytatja: Elmesélek egy rövid történetet. A karácsonyi ünnepségen feltettem nekik a kérdést, érzik-e, hogy szeretjük őket? Nem, nincs itt szeretet, zúgták kórusban. Erre felsoroltam, hogy ha aggódunk értük, az nem szeretet? Ha szólunk, hogy ne menjenek ki zokniban cigizni a hideg kőre, vagy rájuk imádkozunk egy meleg bakancsot a lyukas cipőjük helyett, az nem szeretet? A mi szeretetünk nem puszilkodásban, ölelgetésben nyilvánul meg, de a gondoskodás, a törődés igenis szeretet. A munkatársaim közül mindenki beszélget velük, a portás, a takarítók is, pedig az ő esetükben ez nem előírás. És én úgy érzem, hogy a hajléktalanoknak nem a meleg szoba, a vetett ágy hiányzik leginkább, hanem a beszélgetés, vagyis az, hogy embernek tekintsék őket.

„Az utcán élőknek nincs múltjuk” a Nemzeti.net-en jelent meg,

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Ma van a Fogyatékkal élők Világnapja

New Post has been published on https://zarojel.hu/fogyatekkal-elok/

Ma van a Fogyatékkal élők Világnapja

A Fogyatékkal élők Világnapja alkalmából a kormány és a szakszervezetek is közleményt adtak ki. A szakszervezet nagyobb támogatás szükségességére hívta fel a figyelmet, a kormány oldal -ahogy szokta- ígért.

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push();

...

A Facebook nem mutatja meg a híreket, ők döntik el mit olvashatsz el…

Ha Te sem akarod, hogy a Facebook döntse el mit olvashatsz, kattints ide, és iratkozz fel híreinkre. Elég csak egyszer ide kattintanod

December 3-a a Fogyatékkal élők Világnapja (Kép: Pixabay)

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push();

Javítani kell a megváltozott munkaképességű dolgozók bérezésén és munkakörülményein

A Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete 2000 (HVDSZ 2000) vasárnap az MTI-hez a fogyatékkal élők világnapja alkalmából küldött közleményében hangsúlyozta: tovább küzd a megváltozott munkaképességűek jogaiért. A HVDSZ mintegy 6000 megváltott munkaképességű dolgozót képviselő országos szakszervezet.

A HVDSZ 2000 szerint ahhoz, hogy a megváltozott munkaképességű dolgozókkal javítani lehessen a munkaerő hiányon, szükség van a munkakörülmények és a bérezés javítására.

Kiemelten fontos, hogy a fogyatékkal élő emberek a társadalmi periférián belül maradjanak.

A szakszervezet arra hívja fel a figyelmet, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató szervezetek nem rendelkeznek olyan megrendelésekkel, bevételekkel, amelyek a jövő évi adózási és bérkörnyezetben stabilizálnák, javítanák likviditási helyzetüket. Így a náluk dolgozó munkavállalók jövedelmi, szociális helyzete is nehezebbé válhat. Becslések szerint Magyarországon mintegy 70-80 ezer megváltozott munkaképességű ember dolgozik. Ezt a területet is érinti az elvándorlás, a külföldre távozás – írta az érdekképviselet.

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push();

A magyar kormány segítséget ígért, de a bérekről nem esett szó

A magyar kormány elkötelezett abban, hogy a fogyatékos emberek életminőségét folyamatosan és minden eszközzel javítsa, társadalmi integrációjukat elősegítse, támogassa – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi).

A közleményben kiemelték: fontos, hogy a fogyatékos emberek ne maradjanak magukra nehézségeikkel, problémáikkal, ne szigetelődjenek el, hanem aktív, látható, egyenrangú állampolgárai legyenek a magyar társadalomnak.

A kormány fontosnak tartja, hogy a fogyatékos emberek számára elérhetőek legyenek az önálló életvitelükhöz szükséges szolgáltatások, és ehhez minden segítséget megad. Ennek érdekében a fogyatékosságügyi fejlesztésekre európai uniós forrásokból 103 milliárdot fordít a következő három évben. Ez a szociális területre jutó mintegy 409 milliárd forint negyedét. Hozzátették: ezért hirdette meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma idén áprilisban az infokommunikációs akadálymentesítő alkalmazások fejlesztését támogató négymilliárd forintos pályázatot is.

A közleményben rámutatnak: befogadó társadalom nem épülhet a fogyatékos emberek nélkül. A társadalmi befogadás egyik legfontosabb eszköze a munkaerő piaci esély megadása. A foglalkoztatás olyan formájú bővítése, aminek köszönhetően a fogyatékos emberek értékteremtő munkája is verseny- és piacképessé tehető. Éppen ezért a kormány felkarolja és támogatja azokat a programokat és kezdeményezéseket, amelyek a fogyatékos emberek társadalmi integrációját szolgálják. Az elmúlt években megújított pályázati rendszernek köszönhetően csaknem 200 ezer fogyatékos, egészségkárosodott, megváltozott munkaképességű ember dolgozik támogatott foglalkoztatásban, valamint a nyílt munkaerő piacon – olvasható az Emmi közleményében.

A Fogyatékkal élők Világnapja alkalmából társadalmi célú, rövid kampányfilmet is készítettek neves művészek közreműködésével. A cél: felhívni a figyelmet és elősegíteni a fogyatékkal élők társadalmi integrációját.

Támogasson minket - segítse a munkánkat

Zárójel – A szókimondó, hiteles, színes, naprakész oldal. Hiszünk a sok kicsi sokra megy elvben, így minden apró adomány is előrébb visz minket az utunkon.

További részletekért kattintson ide, vagy azonnali támogatáshoz a “PayPal Támogatás” gombra.

(adsbygoogle = window.adsbygoogle || []).push();

[defacto-io]

Hiánycikk a munkaerő - de a fogyatékkal élők még így sem kellenek a cégeknek

Előző bejegyzésünkben foglalkoztunk azzal, hogy itthon a megváltozott munkaképességű embereknek csak  kis százaléka dolgozik. Kevesen tudják, de van egy törvény ami kötelezi  a 25 fő feletti  munkaadókat, hogy foglalkoztassák őket. A szabályozás  érdemben,   20-25 ezer fővel növeli a  megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását.  A munkaadók többsége  ugyanakkor  még mindig inkább a rehabilitációs hozzájárulás megfizetését választja,  annak ellenére, hogy ez a drágább megoldás. Az anyagi ösztönzés nem elég, többre van szükség.

Hogyan is szól az ominózus törvény?  Magyarországon minden, legalább 25 főt alkalmazó munkaadónak - beleértve az állami intézményeket és non-profit szervezeteket is  - jelentős összeget, ún. rehabilitációs hozzájárulást kell az államkasszába  fizetnie, ha a megváltozott munkaképességű dolgozók aránya nem éri el a létszám 5 %-át.

A kvóta kimutathatóan növeli a megváltozott munkaképességűek nyílt munkapiaci foglalkoztatását,  a munkaadók többsége azonban mégis inkább kifizeti a borsos összeget ahelyett, hogy megváltozott munkaképességű embert alkalmazna. Első ábránk azt mutatja, hogy átlagosan hány megváltozott munkaképességű embert alkalmaznak a különböző létszámú vállalatok a szabályozás mérethatára alatt és felett 2012-ben.  A vízszintes tengelyen a vállalatok mérete, a függőleges tengelyen pedig a megváltozott munkaképességű alkalmazottak átlagos száma látható az adott méretű vállalatoknál. A pirossal jelölt adatpontok alapján a közvetlenül a 25 fős mérethatár feletti vállalatoknak átlagosan lényegesen több megváltozott munkaképességű  alkalmazottjuk volt  (kb. 0,6) mint a határ alattiaknak (kb. 0,3), ami azt tükrözi, hogy a rehabilitációs hozzájárulás jelentős  ösztönzést jelent a vállalatok számára. A megváltozott munkaképességű alkalmazottak száma azonban a mérethatár felett is jóval elmarad a kötelező foglalkoztatási szinttől (ami egy 25 fős vállalatnál 1,3).

Mit jelent mindez munkahelyek számára lefordítva? A mérethatárhoz közeli vállalatoknál mért hatást a többi munkaadóra kiterjesztve és 2018-ra alkalmazva azt kapjuk, hogy  a rehabilitációs hozzájárulásnak körülbelül 20-25 ezer munkahely köszönhető.  A rehabilitációs hozzájárulás bevételek friss adatai alapján ugyanakkor a  kvóta nagyobb része, körülbelül 65%-a  továbbra is betöltetlen.  Ez azt jelenti, hogy 2018-ban a kötelező foglalkoztatási szintből  mintegy 75 ezer  ember hiányzott.  A 2012 óta eltelt időszakban az üres álláshelyek száma közel a foglalkoztatottság növekedésével hasonló mértékben emelkedett, a betöltetlen álláshelyek aránya érdemben nem változott. A kedvezőtlen számokért  nem csak a vállalatok a felelősek: a betöltetlen álláshelyek aránya az költségvetési és non-profit szektorban is 55 % körül van.  Az üres álláshelyek után a munkaadók hatalmas összeget, 2018-ban mintegy 92,3 milliárd forintnyi rehabilitációs hozzájárulást fizettek az államkasszába.

Ez azért meglepő, mert a munkaadók rengeteget spórolhatnak, ha a rehabilitációs hozzájárulás megfizetése helyett megváltozott munkaképességű embert alkalmaznak. Sőt, ha egy kötelező álláshelyre egy félállású embert vesz  minimálbér körüli keresettel, a vállalat még akkor is olcsóbban jön ki, ha az illető munkájának nincs hozzáadott értéke.

A munkaadó által elérhető megtakarítást mutatja második ábránk. Ha egy vállalat nem teljesíti a kötelező foglalkoztatási szintet, 2019-ben álláshelyenként havi szinten majdnem  112 ezer Ft kell fizetnie. Ez több mint az legalacsonyabb bérköltség, amellyel a  kötelező álláshely betöltése esetén számolni kell: egy minimum heti 20 órában dolgozó, minimálbért kereső alkalmazott havi bérköltsége a járulékokkal együtt mintegy 90 ezer Ft. A  munkaadók ráadásul a  rehabilitációs hozzájárulás megspórolása mellett az esetek többségében  jelentős mértékű adókedvezményt is igénybe vehetnek, ami további megtakarítást eredményez.

Mi indokolhatja ezt a látszólag irracionális magatartást? Az okok sokfélék és  nehéz megítélni, hogy melyik az igazán döntő. Biztosan akadályt jelent, hogy a fogyatékos vagy tartósan beteg emberek iskolázottsága átlagosan viszonylag alacsony, és csak kis részük keres munkát, illetve sokan nem is tudnak  segítség nélkül munkát vállalni. A munkáltatók nyitottságát információhiány vagy a fogyatékossággal kapcsolatos előítéletek is korlátozhatják.

A két fél egymásra találását segítő rehabilitációs szolgáltatások fejlesztésére biztosan szükség lenne:  a vizsgálatok szerint ezek érdemben javítják az érintettek foglalkoztatási esélyeit, mégis kevesek számára érhetők csak el. Az állami támogatások rendszere ugyanis továbbra is a szegregált foglalkoztatást preferálja a nyílt munkaerőpiaci foglalkoztatás helyett.

A Defacto szerint, ha nem is lehet pontosan megállapítani, hogy melyik akadály a döntő, elég valószínű, hogy a szemlélet változása mellett a foglalkoztatáspolitikai eszköztár javítására is szükség lenne. A kötelező foglalkoztatási kvóta előnye, hogy a nyílt munkapiaci, integrált foglalkozatást igyekszik növelni.  Abban, hogy ez sikeresebb legyen, mindenekelőtt a civil rehabilitációs szolgáltatások stabilabb és bőkezűbb finanszírozása segíthetne.

Krekó Judit, Közép-európai Egyetem és MTA KRTK KTI és Scharle Ágota, Budapest Intézet

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!

[nemzetinet]

A fél országban nem kapnak enni a hajléktalanok

Bár a fővárosban és a Dunántúlon is csak többéves késéssel, decemberben indult el a Rászoruló személyeket támogató operatív program (RSZTOP) hajléktalanokat segítő része, a kilenc megyét magában foglaló Kelet-Magyarországon a késedelmesen kiírt közbeszerzési eljárás is eredménytelenül zárult. Így ott a programban máig nem kapnak egy tányér ételt sem a hajléktalanok, s a mélyszegénységben élő gyerekek sem jutnak hozzá az évek óta ígérgetett élelmiszercsomagokhoz – tudta meg lapunk. A 30 milliárdos uniós programban 2016 és 2020 között kellene ellátni alapvető fogyasztási cikkekkel (élelmiszercsomaggal, ruhával, tisztálkodószerekkel) a mélyszegénységben élő, 3 év alatti kisgyereket nevelő családokat és a rászoruló várandós anyákat, míg a rendkívül alacsony jövedelemből élő időseknek és hajléktalanoknak az étkeztetését kellene megoldani.

A kormány nem tartotta be az ígéretét

Bár a Balog Zoltán vezette Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) lapunk korábbi, az uniós program kétéves késéséről szóló januári cikke után a helyzetet bagatellizálva azt állította, hogy decemberben elindították, a valóságban szó sincs erről.

A négy alprogramból ugyanis csak egyetlen elemet, a hajléktalanok élelmezését sikerült néhány hete elkezdeni, és egyelőre ez is csak az ország egyik felében működik. A mélyszegénységben élő, kisgyermeket nevelő családok támogatása nemhogy országosan, de még a kiemelten rászoruló régiókban, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében sem kezdődött meg, pedig az első körben csak az itt élő tízezer rászoruló gyermeket kellene ellátni. Az ő élelmiszercsomagjaikra ugyan már kiírták a közbeszerzési eljárást, ám az a mai napig nem zárult le, és a szociálisan rászoruló megváltozott munkaképességű emberek, valamint a rendkívül alacsony jövedelmű idősek élelmezési programja sem tart még sehol.

A hajléktalanok élelmezése kapcsán Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára Korózs Lajos szocialista képviselő írásbeli kérdésére csupán annyit árult el, hogy a tavaly kiírt közbeszerzés csak részben volt eredményes. Így fordulhat elő, hogy bár az unió négyezer fedél nélkül élő ember meleg ebédjét finanszírozná országszerte, jelenleg naponta csak háromezer adag ételt osztanak szét. Az államtitkár leszögezte: a le nem fedett területekre újabb közbeszerzést ír ki a lebonyolító, és ha a tender sikerrel zárul, kiosztják majd mind a négyezer adag ételt.

Siralmas a helyzet Kelet-Magyarországon

Lapunk megkereste az ügyben a projekt lebonyolítóját, a Hajléktalanokért Közalapítványt. Szűcs-Varsányi Nórától, a program szakmai koordinátorától megtudtuk, hogy Kelet-Magyarországon zárult sikertelenül a tender, így most hazánknak ezen a részén – az uniós finanszírozású program keretében – egyetlen hajléktalan sem kaphat enni. Hozzátette: az új közbeszerzés pályázati kiírása még nem jelent meg, szerinte március közepén-végén ez biztosan megvalósul, vagyis akkortól pályázhatnak majd azok, akik Kelet-Magyarországon részt vennének a hajléktalanok élelmezésének lebonyolításában. Legkorábban tehát 2017 második felében kaphatnak majd meleg ételt a program keretében a kelet-magyarországi kilenc megyében, vagyis Borsod-Abaúj-Zemplénben, Hevesben, Nógrádban, Hajdú-Biharban, Jász-Nagykun-Szolnokban, Szabolcs-Szatmár-Beregben, valamint Bács-Kiskunban, Békésben és Csongrádban.

Rétvári válaszából egyébként az is kiderül, hogy érthetetlen módon az uniós programból csak hétköznapra lehet ételt biztosítani, hét végére és ünnepnapra nem. Ezért ezeken a napokon hazai forrásból állják az ebédet, de országszerte nem négyezer adagot osztanak szét, ahogy uniós pénzen, hanem csak 3500-at. Rétvári szerint a hajléktalanellátás kiegészítő hazai forrása lehetővé teszi, hogy a téli krízisidőszakra (november 1. és április 30. között) kiegészítő étkeztetést biztosítsanak, az uniós programnak köszönhetően azonban a hazai forrásból csak a hét végén és munkaszüneti napokon kell az étkeztetést biztosítani. Az államtitkár szerint a beérkezett igényeket a „kiírásnak megfelelően támogatták”, így 3500 fő kap enni a téli hétvégéken. Arra azonban Rétvári nem válaszolt, hogy miért kapnak kevesebben enni hét végén, mint hét közben, illetve arra sem, hogy mi várható a krízisidőszak lejárta után, vagyis lesz-e étel a tavaszi, nyári és az őszi hétvégéken.

Baki baki hátán

Lapunk a múlt hónapban írt arról, hogy bár az Európai Bizottság már 2014 decemberében jóváhagyta a legszegényebb családok, azon belül kiemelten a nyomorgó gyermekek élelmezését és ruházását segítő, döntően uniós forrásból megvalósítandó programot, és a kormány azt ígérte, hogy 2015 januárjában el is indítja, a valóságban a mai napig egyetlen élelmiszercsomagot sem szállítottak ki, és idén télen már nem is fognak. A több mint kétéves késésért elképesztő kormányzati bakik, valamint a pályázati feltételek folyamatos átírása felelős. Az első pályázati kiírásban a program előkészítői eredetileg súlyos hibát ejtettek, amely miatt a mélyszegénységben élő, első gyermeküket váró édesanyák kiszorulhattak volna az élelmezésből, holott eredetileg ők a projekt egyik kiemelt célcsoportja. Ezt kijavították, ám a pályázati kiírás utána is átdolgozásra szorult, ezért a pályázati határidőt többször kitolták. Lapunk az elmúlt egy évben többször érdeklődött a Balog Zoltán vezette Emminél a program állásáról, de a minisztérium mélyen hallgatott. Végül a múlt év végén közérdekűadat-igényléssel fordultunk hozzájuk, hogy megtudjuk, mi lett az életbevágóan fontos élelmezési projekt sorsa. Az idén januárban megérkezett válaszban a tárca azt ugyan elismerte, hogy a mai napig egyetlen élelmiszercsomagot sem osztottak ki, és erre a téli hónapokban már biztosan nem is kerül sor, a több mint kétéves késedelmet azonban egyetlen mondattal sem próbálták megmagyarázni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 02. 15.

A fél országban nem kapnak enni a hajléktalanok a Nemzeti.net-en jelent meg,