#megörülök

[ofeofeliaofeliaia]

még nem döntöttem el, de erősen gondolkodom. a tibeti hagyományokban az elhunytaktól úgy búcsúznak, hogy elégetik a személyes tárgyaikat. én kicsit abszurdnak tartom az exférjemről készült képek kerülgetését. hiába szeretem mondjuk a képeket. nem szeretnék no go zonakat csinalni olyan helyekbol, ahova elteszem oket. vszeg exanyóséknak szólok, hogy válogathatnak belőlük, aztán lehet a nyáron lesz egy pillanat, amikor végre az utolso kozos dolgokat is lezartuk, hogy kiulok a kertbe, csinalok egy szep kis tuzet, es lezarom szepen ritualisan ezt a szakaszat az eletemnek.

kapom közben az ívet, hogy de nekünk jóban kéne lennünk, és hogy az, hogy soha többet nem akarok vele találkozni, az gyerekes, meg majd biztos meg fog változni a véleményem. attól biztos nem fog, hogy ezt mondja valaki. én úgy szeretnék jóban lenni, hogy semmit nem hallok róla, nem ejtik ki a nevét, nem nézem végig, ahogy belemenekül valami kapcsolatba, 2 év alatt csinál egy gyereket és utána ahogy hormonok huss, ott is benyomja a cancelt. én úgy szeretnék jóban lenni, hogy 10 év múlva összefutunk véletlenül és megörülök, hogy látom és megkérdezem, hogy mizu és ennyi.

rettenetesen dühös vagyok, ha az eszembe jut. és szomorú. van hogy felváltva, van, hogy egyszerre. de az biztos, hogy nem akarok barát lenni és fel is basz azonnal bármi ilyen elképzelés.

[katallure]

az erkélyről fotóztam, megörülök olyan aranyos, ahogy ott fekszik <3

[artyohm]

Szeretem a mosolyod

Egy jó kis gombapaprikás galuskával, mondja egy mosolygó női hang egy idős női arcnak a 110-es buszon Budapesten, Budán valahol a tér és idő kínzó szorításában. Reggel 9 óra 22 perc van, mögöttem egy pár, melynek tagjai olaszul beszélnek, a nő hol a férfi mellé ül, hol a vele szemközti ülésre és egyre csak mosolyog. Az egyetlen szó, amit a Crystal Castles neurotikus zümmögésének ködös falán át detektálok, az a “niente”, de ennek is nagyon megörülök; tőlem jobbra a busz végében egy magas, vékony lány áll, szinte biztos vagyok benne, hogy orosz, jellegzetes, ‘Russian teens’ feje van, vékony teste, nagyon dús ajkai, kék, kifejezéstelenül hideg szemei és úgy néz ki, mint egy nyíl, összezárt lábakkal, vigyázzban, az egész jelenség egy viszonylag erotikus i betüvé áll össze és így is marad, akármerre is tekereg a busz. Vannak még más emberek is, de engem a gombapaprikás szereplők kötnek le a legjobban, talán mert előttem ülnek, miközben én előttük állok. 

Az idős arc, amelynek címezték a gombapaprikásos szöveget egy tipikus, 70 körüli  budai nagyasszonyhoz tartozik, aki előtte nem sokkal a balomon jelent meg nercben-sálban, hogy leüljön arra helyre, ami előttem van, én mosolyogva adtam utat, ő mosolyogva és megköszönve ült le. Vele szemben alighanem ismerős lehetett, mert elkezdtek beszélni, én a gombapaprikásos-nokedlis résznél csatlakoztam be 2 niente között. 

Jó is az, csak nincs időm főzni - mondja egy - szerintem - enyhén down kóros lány a budai nagyasszonnyal szemben. Kicsit hangosan beszél és kicsit túlartikuláltan. “Valami kattanása van”, ezt így szoktuk mondani mi, bunkó pestiek, bár lehet hogy a bunkó vidékiek is így mondják. A budai nerces sálos nagyasszony mindenesetre természetesen viselkedik vele akkor is, amikor a lány közli, hogy az Apor Vilmoson kellett volna leszállnia, hogy átszálljon a villamosra. 

Sebaj - mondja a budai nő - majd átszállsz a…

…BAHon - fejezi be a lány vele együtt mosolyogva és máris a diabéteszre terelődik a szó. Én közben ideges vagyok, de nem tudom mitől, süt a nap és még csak késésben sem vagyok. 

Karácsonykor 3 doboz szaloncukrot ettem meg - mondja a lány, és én kíváncsi vagyok, hogy úgy fogja-e befejezni a mondatot, hogy “egy ültő helyemben”, de végül egy csalódást keltő “egyszerrét” kapok a mondat végén. Tényleg duci egy kicsit, én pedig szívesen ráripakodnék, hogy mi a faszér zabálsz annyi cukrot, csodálkozol, hogy diabéteszes leszel, de aztán eszembe jut, hogy én milyen jó ember is vagyok, plusz egykoron valószínűleg én tartottam a 300 grammos Milka gyorszabálásának világcsúcsát. Az epresét. 

A cukor az nem jó, mert…

Rengeteget meg tudtam enni….

A cukorral az a b….

Csak ettem, ettem - hadarja tovább a lány mosolyogva.

A cukor tönkreteszi a hasmálmirigyet. - veszi fel a tempót a budai nő is, arckifejezése enyhén közömbös, enyhén aggodalmaskodó és enyhén kedves, de furcsa mód nem ellenszenves, nem tudom miért. 

A hasnyálmirigyet? - kérdezi a lány a kattanással. 

Teljesen. - néz rá a budai jelentőségteljes természetességgel, vagy természetes jelentőséggel. 

Egy picit megállnak, zötykölődünk tovább, hol felerősítem, hol lehalkítom a zenét, Alice közben azt énekli, hogy “Follow me into nowhere, Woven with the utmost care”, de ezt csak onnan tudom, hogy elolvastam a szöveget. Itt van az orosz lány, az olasz pár és a többi magyar is velünk együtt, hogy hallgassuk a párbeszédet gombapaprikásról, szaloncukorról meg diabéteszről. 

Szeretem a mosolyod. - emeli meg hullámzóan a hangját a talán down kóros lány, majd hozzáteszi: olyan komoly, őszinte és vidám. 

Szeretem az édességet. - mondja szemrebbenés nélkül a budai nő évtizedek alatt simára boronált arckifejezéssel, nekem pedig szökik egyet a szemöldököm felfelé. 

Gyümölcscukorral lehet enni süteményt végülis - mondja a lány zéró szünetet követően, én pedig azon tűnődöm, hogy ezt a mondatot tényleg nem hallotta meg senki, hogy itt valaki szereti a másik mosolyát? Ezzel párhuzamosan pedig azon gondolkodom, hogy végülis ehet-e valaki gyümölcscukrot, ha diabéteszes. Annyi mindent nem tudok az életről, de ha abból indulok ki, hogy minden nap mást mondanak, nagyon más sem. 

Kétszerötszázhelyettvalamelyiknapegyszer500atszedtembe - hadar most már a lány szinte követhetetlenül, de a szövegkörnyezetből kiderül, hogy a MERCKFORMIN adagolásáról van szó. 

Figyelni kell rá… - mondja a budai hölgy, a nagyasszony, a nercben-sálban suhanó jelenés, aki valami természetes kedvességgel beszél a lányhoz, aki vagy down kóros vagy nem, de valami kattanása van, és aki megdicsérte a mosolyát a budainak, pedig ennek a lánynak is nagyon szép a mosolya, döbbenek rá, mindenen, covidon háborún apámfaszán mindenszaron átsugárzó mosolya, olyan, amitől könnybe lábad a szemed, de az örömtől. NA ÉN ITT LESZÁLLOK, mondja indokolatlanul hangosan a lány a budainak, én pedig nem tudom, hogy beleképzelem-e a megkönnyebbülést a budai nő arcába, vagy tényleg ott van. 

Közben a niente mellett, miközben felkapaszkodunk aztán az Erzsébet hídra, olyanokat is hallok, hogy “bella”, “centro” meg “sole” én pedig úgy döntök, hogy mostantól beszélek olaszul. Balra nézek és meglátok egy lányt, aki néha feltűnik ezen a vonalon, feltöltött szája, szökésbarna haja, jó eséllyel megműtött szemkörnyéke és nagy barna szemei vannnak, amitől úgy néz ki, mint egy folyamatosan csodálkozó aranyhalacska, akit kifogtak a vízből. Mellette fiatalok, idősek és középkorúak rázkódnak össze egyszerre, mint egy furcsa, boiler roomos afterpartin, ahol a zenét a busz mormogása adja, a DJ pedig a buszsofőr. 

Én meg csak állok és azon gondolkodom, hogy én mikor mondtam ilyen szépet ennyire szívből….és nekem 

mikor 

mondta 

bárki is. 

[boh-writes]

Ice

Frederico olasz kontúrjai még előttem, ő meg már vagy száz méterrel mögöttem. A robogóhoz igyekszem, végre az utolsó éjszaka a szigeten. Neki annyira azért mégsem érintett meg búcsút mondani, mint a holland Roy-nak, akit két estével ezelőtt a parton szólítottam meg. Szerintem nem volt magányos, csak azt hittem, mert hát ki ne lenne az, ahogy azon az istenverte pálmafasoron ücsörög. Én persze az voltam, és hát ez egy jó szokásom lett, csak így odamenni ehhez-ahhoz, mindenféle gátlások helyett. De Frederico is velem maradt, mondom, úgyhogy hiába totyogok ismét egyedül két új, felszínes barátságom után, már nem vagyok magányos. És most nagyon megörülök, mert a szemembe néz az egyetlen thai lány, akivel egy elfogadhatót beszélgettem az első estémen.

– Special massage?

Hm? Azt mondtad itt, a bárban dolgozol.

– 2500 baht.

– Nem ismersz meg?

– Mi?

– Várj – vigyorodok el, és belépek a sötétbe, hogy megmutassam magam a kanapén ücsörgő Ice-nak. – Hello, Ice, Boh vagyok, emlékszel?

Csak mered – látom, hogy már nagyon fáradt, lassan hajnali három, és én is –, rám-rámpillant, aztán ahogy éppen ugyanott és ugyanúgy ülök szemben vele, mint először, végre pislákol egy kis fény a szemében, aztán zavartság, és végül szégyen, de ezt már fáj látni, úgyhogy elfordítom a fejem. Nem tudtam, hogy masszőr is, mert hát amúgy csapos, de nincs ebben semmi megrendítő, szinte már természetes is így, utólag, tekintve, hogy Ko Tao épp olyan ócska egy kurva – látom be –, mint Bangkok vagy Pattaya.

– Miért nem zártok már? – kérdezem, ő meg a tenyerébe temeti az arcát. – Fáradtnak tűnsz.

– Még megvárom, amíg végeznek – néz fel végre és mutat a bárpultnál röhögő 400 kilóra. Ismét megrendít, hogy ilyen széles lábak is beleférnek strandpapucsba – ebbe az ujjbevágósba. – Csak vicceltem, amúgy – teszi hozzá.

– Tudom – nevetek fel. – Itt nincs is masszázsszoba.

– Meddig maradsz?

– Holnap délután már a hajón.

– Jól érezted magad?

– Egyáltalán nem – mondom, de már szomorúság nélkül, mert sokadjára.

– Azért majd gyere vissza – néz végre rám, és olyan lapos és üres a tekintete, hogy majdnem megharagszom.

– Jobb szeretem a helyieket. De ezt már mondtam. Még egy csapat megáll a bejárat előtt, és várom Ice-ot, hogy szóljon, már zárva, de nem szól, úgyhogy bejönnek, én pedig felállok, nézem az arcát, mert olyan kedves, hogy jó nézni, elidőzök még egyszer a halott tekintetén, aztán minden jót kívánok, és elslisszolok a németek mellett, lesütöm a szemem a ladyboy-ok előtt, farkasszemet nézek a pólótlan skinhead-del, átlépem az angol lány pocsolyáját, befordulok a sarkon az olasz étteremnél, és végre megtalálom a Hondát, indítok, és a bal sávra koncentrálva felhajtok a dombon, ahol a burmaiak üzemeltetik a szállást. Ahogy zúg a légkondi, és az ágyban fekszem, az eső is elered. Meglep, mennyire hangosan loccsannak a vízcseppek a tetőlemezen, de aztán nagyon örülök, mert beleszendergek a zajba, és most már sem Frederico, sem Roy nincs mellettem, csak Ice, ahogy szomorúan keresztezi a lábát a piros bőrszófán, és azt hazudja, viccelt. Nem tudom, mikor lettünk olyan jóban, hogy szégyelli előttem, hogy nem csak sört csapol, de jól esik, és nagyon boldog vagyok, hogy most ő vett észre engem, még ha nem is ismert fel.

[remelemmostmaraholdonlaksz]

Nálunk a gyerekek játszanak ezekkel a pénzekkel, én is mindig megörülök, hogy jé ott egy ötezres! :(

A büntetett előéletű férfi tavaly áprilisban egy kiskunhalasi sörözőben iszogatott az ismerőseivel. A férfi az általa rendelt italokat egy-egy hamis 10 és 20 ezer forintos bankjeggyel fizette ki, amelyek hamisságáról már a megszerzésükkor is tudott. A kamu pénzekkel történő fizetést a pultos elfogadta, így az elkövető 30 ezres kárt okozott.

A kiskunhalasi férfi által átadott bankjegyeket a Kétfarkú Kutya Párt készítette kizárólag kampánycélra. A bankjegyek tapintásukban is eltértek az eredeti bankjegytől, a főbb biztonsági elemeket sem tartalmazták. A legszembetűnőbb különbség pedig a bankjegyeken feltüntetett személyekben volt, hiszen a hamis 20 ezres előoldalán Jean-Claude Juncker, míg a hamis 10 ezres előoldalán Soros György szerepelt.

Az ügyész elmondta még, hogy a vádlott beismerte a bűnösségét és azt mondta, hogy úgy gondolta elsüti a kampánycélra készített pénzeket és a legnagyobb meglepetésére elfogadta a pultos. Elmondása szerint a visszajárót is elitta a sörözőben lévő ismerőseivel.

EMBERI!

[banatostenger]

Kibebaszott jó az illatod…

[loveyourselfir]

Ti is szerettetek már bele olyan emberbe akibe nem szabadna?

Fájdalmas a viszonzatlan szerelem

[nyeznajka]

Fiam tegnap este mutatta ezt a remek dalt. Kérdeztem, hogy hát honnan veszi ezt? (Mert igazából egyáltalán nem érdekli a zene, nagy bánatomra, de már elengedtem ez a dolgot, és mindig nagyon megörülök, ha nagy néha mégis hallgat valamit). Azt mondja, hogy a GTA-ban van ez. Mondom német zene? Aszongya ja.

Hallgatom, hallgatom, tök jópofa, de tök olyan, mint a neue deutsche Welle. Aztán most megnéztem, és hát tényleg az. A szaxofonozás a végén különösen nagyon fasza.

[forradalmar]

van ez a dolog, hogy a kovid óta alig érzek szagokat és ezért mindig megörülök ha valami erősebb ingernek sikerül átütnie az elsorvadt szaglóidegeimet. mármint igy őszintén ilyen nosztalgikus érzés kerít hatalmába hogy na hát ilyen volt szagokat érezni. megszoktam már hogy ez van, együtt élek vele. azt viszont soha nem fogom megszokni hogy a fenti jelenség miatt amikor egy széthugyozott kocsmavécébe lépek be akkor az orromba belepárolgó agressziv pisaszagra úgy reagálok hogy szinte elsirom magam a boldogságtol. 

[aronora8]

I hope I don't bring you any weird energy with this or anything- I was just looking at twitter, like looking at the flipline tag where I noticed your art there (although I seen it here too before, you have a v sweet style) and there I found a tweet from you where you mentioned being Hungarian and I was like.... 😳 Bro? I thought I was the only one! Not like it's the most biggest thing ever to happen, but it's fun to me in a way cuz so far anyone IRL who I talked about the games to didn't know about it before so yeah, makes me feel less alone in a way I guess

Úristen, nem tudtam, hogy te is magyar vagy!!

Én is mindig megörülök ha találkozok magyarral tumblrön/twitteren, mert mióta rajzolok mindig olyan társaságokban voltam, ahol csak angolt használtam 😭

(Ilyenkor sose tudom eldönteni, hogy átválthatok-e magyarra, vagy nem, de remélem nem gond hogy magyarul válaszoltam)

[felemelo]

Hóvirág

Dóri: Első virágot láttam meg idén a természetben, de még milyen sokat! Jópofán csomókban nyílnak ki a hóvirágok. Hátrébb is még van két köteg. Megörülök mindig a virágoknak, olyan szépek. A ház, amelyik kertjében nyíltak a hóvirágok, érdekes kerttel és bejárattal rendelkezik. Olyan dzsumbulyos a kert, a bejáratnál pedig van két oszlop is. Szeretem ezt a házat.

[fubenalvo]

Futócipőt

kéne egyre sürgősebben vennem, közben összeszámoltam az idei össz ruha/cipő költésem, aminek annyira megörültem, hogy inkább rendeltem egy mustársárga lenvászon nyáriruhát... !?! ami már hónapok óta pihent a wishlistemen. OK, évek óta egész szépen rajta vagyok, hogy kevesebb, de jobbminőségű és egymáshoz passzoló, jól kombinálható⋆ darabok legyenek a szekrényemben. Sokat segített, hogy végre kitaláltam/megtaláljam/elhatározzam(?) a színeim, szabásokat, amiket szeretek és jól érzem bennük magam. Ennek köszönhetően sokszor megörülök, hogy a szettjeim nagy része sokszor tetőtől talpig sok (soksoksoksoksoksoook) évvel ezelőttről van és még mindig ugyan annyira szeretem/tudom kombinálni őket. Úgyhogy most jól megindokoltam, hogy megérdemlem ezt a ruhát.

Kapszula gardrób mennyiség sosem lesz, erről letettem, viszont amit tudok, úgy válogatok, ne akarjak mást helyette, aka nincs sok táskám, évek óta teljesen elvagyok 3 boríték táskával és egy hátizsákkal, télikabátom is összesen 2 db van, egy szövet (3éves gyapjú) és egy mindentállómeleg (kb 5éves), kiegészítőkkel, nadrágokkal hasonlóan vagyok.

⋆kombinálható az én világomban = a következő kiszemeltem egy vakító magenta nagyimintás blúz.

[krumplicukor]

nem tudja valaki, hogy milyen piszlicsare ugy miatt törtent szakadas

a magyar turbobaloldalon? mert meg emlekszem mikor zsurzsan aniko szufrazsettnek öltözve pozolt a marcival, most meg fujtatnak egymasra ezerrel.

megörülök, ha nem tudom meg ki baszott meg tevedesböl valakit, akit nem kellett volna

[katagarden]

JELENTÉS-VÁZLAT A JELEN IDŐRŐL

valahogy úgy, mint a csecsemők:

iszom, iszom és szomjazom,

megkívánok és elunok,

fogok, megszorítok és elejtek;

elsírom magam,

unatkozom, félek.

____Mindentől függök, de alig függök össze.

____________________________________Nagyon

megörülök egy érintésnek. Vissza-

borzadok egy másiktól.

Nevetnem kell, nevetnem kell bizonyos szavaktól.

Figyelmem lengőajtaja készségesen nyíldogál

kifelé-befelé, vagy ácsorog középen: elbámészkodom

egy színen, egy lyukon, egy repedésen; jót csodálkozom azon,

hogy hajlik az ujjam.

_____________________Bízom. Ragaszkodom. Hamar felejtek. – Valahogy így.

_______________________Jöhet

a jövő –

_______úgyis jön

– nem hívom

F.Á.

[vytz4]

Fodor Ákos -

JELENTÉS-VÁZLAT A JELEN IDŐRŐL

valahogy úgy, mint a csecsemők:

iszom, iszom és szomjazom,

megkívánok és elunok,

fogok, megszorítok és elejtek;

elsírom magam,

unatkozom, félek.

____Mindentől függök, de alig függök össze.

____________________________________Nagyon

megörülök egy érintésnek. Vissza-

borzadok egy másiktól.

Nevetnem kell, nevetnem kell bizonyos szavaktól.

Figyelmem lengőajtaja készségesen nyíldogál

kifelé-befelé, vagy ácsorog középen: elbámészkodom

egy színen, egy lyukon, egy repedésen; jót csodálkozom azon,

hogy hajlik az ujjam.

_____________________Bízom. Ragaszkodom. Hamar felejtek. – Valahogy így.

_______________________Jöhet

a jövő –

_______úgyis jön

– nem hívom

[alyrarkhon]

Mindig megörülök, ha valaki üzenetet küld tumblr-en, egész addig míg meg nem nyitom, és ki nem derül, hogy egy pornóbot akar velem (és másik egymillió háromszázezer emberrel szimultán) felnőtt játékokat játszani.  Valahogy ez így már kevésbé örömteli.