#máj art

[drekkahedron]

They were friends... sepcial friends ;)

[weirdlookindog]

František Kobliha (1877-1962) - Illustration from Karel Hynek Máchy's 'Máj', 1957

[mybeingthere]

Vlastimil Beneš (1919-1981), Czech painter,

painter, sculptor, graphic artist, illustrator, studied at VŠUP in Prague, private pupil of E. Frinty, member of the Máj 57 group. He was influenced by folk art.

[viviendopraga]

Vuelven los grandes almacenes Máj de la época comunista situados en el corazón de Praga, estos icónicos almacenes, se preparan para una gran reapertura en junio de 2024. Ubicados en el lugar del derribado palacio neogótico de Šlikovský, estos grandes almacenes se erigieron originalmente en 1975 bajo el nombre de Prior 02. Posteriormente, pasaron a llamarse Máj, aunque todavía pertenecían a la red Prior. Historia y Renovación La historia de los grandes almacenes Máj se remonta a su construcción en 1975. Momento en el que se convirtieron en un punto de referencia clave en Praga. Sin embargo, con el paso del tiempo, el edificio necesitaba una actualización para adaptarse a las necesidades modernas. Por ello, en 2009, se llevó a cabo una profunda renovación y el nombre de los grandes almacenes cambió a MY Národní. Durante este proceso, se realizaron mejoras significativas en el edificio, que cuenta con siete plantas sobre rasante y una superficie de venta alquilable de 12 mil metros cuadrados. Características Arquitectónicas El edificio de los grandes almacenes Máj se basa en elementos del neofuncionalismo. Y lleva la firma de los arquitectos John Eisler, Miroslav Masák y Martin Rajniš. Su diseño único y su importancia histórica lo convierten en un monumento cultural, reconocido como tal en 2006. ¿Qué ofrecerán los nuevos grandes almacenes? El renovado Máj Národní no solo será un espacio comercial, sino también un centro de entretenimiento y gastronomía. Desde un supermercado Tesco hasta farmacias, droguerías, cafeterías y una vinoteca, los clientes encontrarán una amplia gama de opciones para satisfacer sus necesidades. Además, las plantas superiores estarán dedicadas al entretenimiento, la cultura y la educación. Con espacios multifuncionales para niños y familias, así como áreas especialmente diseñadas para escuelas y guarderías. Una fachada renovada con arte Una de las características más destacadas del nuevo Máj será su fachada, que contará con una obra de arte del reconocido escultor David Černý. Dos esculturas de mariposas en movimiento, inspiradas en los luchadores Spitfire de la Segunda Guerra Mundial, rendirán homenaje a los valientes aviadores checoslovacos. Esta impresionante instalación artística promete convertirse en una atracción única en Praga. Próxima gran apertura Con una ampliación significativa del espacio comercial y una variedad de servicios mejorados, los nuevos grandes almacenes Máj están listos para abrir sus puertas en junio de 2024. Esta esperada reapertura marcará el regreso de un ícono de la época comunista, renovado y listo para satisfacer las necesidades de los residentes y visitantes de Praga. Con una ubicación privilegiada en el corazón de la ciudad y una amplia gama de opciones de compras, gastronomía y entretenimiento. Vuelven los grandes almacenes Máj un destino imperdible para aquellos que buscan una experiencia única en Praga.

[posthumandecadence]

Josef Lehoučka 

Náhlý příchod (Sudden arrival)

1971 oil, hardboard

[marketakosinova]

CREDITS Creative Director / Markéta Kosinová @__marketa__ Photography / František Svatoš & Jakub Delibalta (JAFR studio) @frantiseksvatos & @jakub_delibalta Styling / Kateřina Hynková @khynko MUA / Diana Vitikačová @muadiana.v Hair / Jan Chvojka @lostinthehair from @salonpetramechurova Stylist Assistant / Michala Vítková @michala_vitkova Hair Assistant / Jana Ludvíková @janaludvikova3 Studio / Máj 4.patro event space @maj4patro Models / Šárka S. & Karolína I. from @crush.model Text / Kateřina Hynková @khynko Produced by SWARM MAG with love.

[valerieandherweekofwonderz]

Why are Czech movies from 20 century are so interesting, unique, amazing, deep and great and surreal and 😻😻😻?? And are there any modern Czech movies that you would recommend to watch?

Yes, they are amazing, you’re totally right. And why? Just bunch of talented people who met in the right place at the right time :)

I enjoy a lot of ‘modern’ Czech or Slovak films. Most films from 2000′s are different than those from earlier decades but that doesn’t mean they are bad! Here is just MY PERSONAL list of films I like and there’s a big chance you’ll find these particular films on Internet with English subtitles.

Fairy tales

Princezna ze mlejna (1994), Z pekla štěstí (1999), Princezna ze mlejna 2 (2000), Z pekla štěstí 2 (2001), Anděl Páně (2005), Anděl Páně 2 (2016)

Drama / Thriller

Všichni mojí blízcí (1999), Musíme si pomáhat (2000), Tmavomodrý svět (2001), Želary (2003), Habermannův mlýn (2010), Nevinnost (2011), Lidice (2011), Ve stínu (2012), Hořící keř (2013), Fair Play (2014), Já, Olga Hepnarová (2016), Učitelka (2016), Masaryk (2016)

Animated

Fimfárum Jana Wericha (2002), Fimfárum 2 (2006), Alois Nebel (2011)

Comedies

Samotáři (2000), Účastníci zájezdu (2006), Vratné lahve (2007), Ženy v pokušení (2010)

Musicals

Rebelové (2001)

Art / Poetry

Kytice (2000), Máj (2008), Hastrman (2018)

+ my guilty pleasure: Andělská tvář (2001)

++ check out this YT channel with many ‘recent’ Czech and Slovak English-subbed films

💕

[cirkuszka]

Karnevál / Múzeumok Éjszakája Máj. 18

délelőtt: elmenni a bábszínházba és elhozni a kölcsönkellékeket déltől: megcsinálni mindent, ami még nincs kész: boavágás (ld. később), illetve ez a kandinszkiji (=olvashatatlan) műsor, ami akár olvasható is lett volna, ha annával nem egymás szavain átnyúlkálva tíz perc alatt a füvön rajzojuk.

18.00-19.30: felügyelni az írógépeket a “zöld kockában”. ezt az art-objektet a dánya, a sound designerünk ötölte ki még az őszi könyvvilág fesztiválra (amin én még épp nem voltam, de mint sejthető, a mesék és az olvasás volt a témája.) 

a koncepció lényege, hogy a megbuherált írógépek egy számítógéphez és egy méretes erősítőhöz vannak kötve, így papírra vetett betűk helyett zenét lehet írni velük. minden írógép minden billentyűje más hang. dánya a noise zene hithű rajongója, szóval... az ötlet zseniális, csak 3 percnél tovább bent tartózkodni mikor öt gyerkőc szimultán klopfolja a klaviatúrát a hallójáratoknak nem a legkellemesebb :D

arra amúgy, hogy ez az installáció miért egy füves zöld kockában kapott helyet, nem sikerült rájönnöm, de a kültéri lokációnak hála volt lehetőség elgrasszálni,  és megnézni a gyerekek műsorát. mivel a legkisebb csoportunké és a pakitánosoké volt a főszerep, lélegzetelállító mutatványokra nem kellett számítani, de aranyos és látványos volt. 

misának annyira jól állt a két ex-nyuszifülből lett válltöméses, neonpalástos, elől két kézzel dekorált ingem, hogy nem is számítottam rá. sajnos pont mikor a  a halomnyi cuccból a gyerekek kiválasztották a saját fellépőruhájukat, nem tudtam ott lenni, de örülök, hogy anna misának osztotta ki ezt az agyament darabot, baromi jól lobogott a gólyalábakról konfettit szóró senior huligán hátán

19.30-21.00: a nézők gájdolása dmitrij makszimacsov és sztereofonikus zenekara koncertjén. makszimacsov egy elég menő zenészfigura, aki elsősorban gyerekeknek komponál. nekünk például a pingponglabda effektus c. előadás zenéjét írta (és adja elő a feleségéven élőben minden egyes fellépéskor, szóval elég sokat látjuk.) a koncertfelügyelet nem tűnik túl izzasztó feladatnak, de mivel most először hárult rám a nézőkoordinálás felelőssége teljes egészében, kicsit izgultam. makszimacsov kiadta, hogy csak 12+-os gyerekeket engedjünk be (nem a pornó és a fröcsögő vér miatt, hanem mert hangos), de ezt hiába mondtam, mindenki ellenkezett, hogy ó hát az ő gyereke nem olyan, nem fog megijedni. Szerencsére tényleg nem sok bömbölő csemetével kellett kimenekülni a koncert alatt, és ez valóban isteni szerencse, mert nagyon nem is sikerült volna. A másik feladatom az volt, hogy megkérjem a kedves nézőket a nézőtér  középről kifelé való feltöltésére, szóval hogy ne hagyjanak egymás között tátongó lyukakat, hadd jusson mindenkinek ülés. Ó de hát mi csak 10 percre nézünk bele, jó lesz itt nekünk a szélen is. Ennek eredményeképp a nézőtér bejárattól távolabbi fele a koncert végére félig üres volt, a bejárat melletti lépcsőn viszont heringként lihegtünk egymás tarkójába. Az egy dolog, hogy állni kell, és nincs levegő, de esetleges vészhelyzeti evakuáció szempontjából sem a legszerencsésebb. Végső csapásként egy ovisforma kölyök (tudvalevően mindig az ovisforma kölykök mérik a legvégsőbb csapásokat) a negyedik szám után felmászott a színpadra és elkezdte cibálni a csellósnéni vonóját. A műsor megmentésének szent küldetéstudatával verekedtem át magam a bejáratnál kialakult dugón és rémülten igyekeztem guggolva lehalászni a zsenge rendbontót a porondról. Valamit gagyogott arról, hogy a szüleit akarja, én meg már a tizedik kör barkóbakérdésen agyaltam, hogy kitaláljam, vajon hol lehetnek ezek a gaz cserbenhagyók, mikor egy bábuska megkocogtatta a vállamat: gyévuska, nincs semmi gond, a gyerek szülei a színpadon vannak. Á. Tényleg, most, hogy így mondja... ez a makszimacsov kisebbik fia. A zsenírozott csellós, natalja nazarova, vagyis makszimacsov felesége barátságosan biccentett az ajtó felé, hogy vigyem kicsit a friss levegőre a szabotőrt, és minden rendben volt. Ettől függetlenül a koncert végére elég megsemmisülten (és fáradtan) éreztem magam, és megkértem, hogy több tömegkoordinálási feladatot ne osszanak rám, mert totálisan inkompetens vagyok benne. 

így hát az irodapark taván evickélő szörfösök produkcióját már csak néznem kellett.

a rendevényt a ya basho c. darabunk külsős színészeinek performansza és a world around torokéneklős világzenei formáció zárta. elég menő volt, nem az a tipikus gyerekrendezvényes almaegyüttes vagy ilyesmi. zártunk, a nézők elszállingóztak, mi rávetettük magunkat a foodcourt el nem adott kajáira, és kicsivel éjfél utánra nagyjából össze is pakoltunk. már szinte indultam is volna haza átadni magam szenvedélyes vágyaimnak (takaró,  kispárna), amikor a könyvelő olja fülön csípett és kutyaszemekkel tudtomra adta, hogy a múzeumok éjszakájás jegyleolvasót még aznap éjjel el kell juttatni a rendezvény irodájába, szóval, ha lennék oly jó... itt egy kis pénz taxira... és egyébként a múzeumok éjszakája önkéntesei ingyen belépőt is kapnak, szóval, ha hajnali 2 és 6 között még van kedvem, akárhány múzeumot megnézhetek.... na, vajon hazamentem aludni, vagy elmentem 4 óra alatt 5 múzeumba? annyit elárulhatok, hogy ha tudom, hogy másnap 8-kor egy munkaímél felébreszt és képtelen leszek visszaaludni, nem a történtek szerint cselekszem :D

[iasonmallory]

#1 Pascal Arthur Butterfield

Gyerek vagy, s mint olyan, kiszámíthatatlan. Karakter típusa: saját Teljes név: Pascal Arthur Butterfield Becenevek: Artie, Pascie Születési hely, idő: Trenton, New Jersey - 1992. Máj. 16. Kor: 24 Lakhely: Queens Szexuális beállítottság: heteroszexuális Családi állapot: nőtlen Csoport: média Ha végzett vagy még tanul//Egyetem: The College of New Jersey + School of Arts and Communication - már végzett Ha dolgozik//Munkabeosztás: színész Ha dolgozik// Munkahely: titok, így is sokan üldözik, nem kell, hogy ott se legyen nyugta Hobbi: futás, főzés (mily meglepő), emberismeret tanulása, paintbollozás, olvasás, kártyázás.

Leleményes: A legnehezebb helyzetekben is igyekszik feltalálni magát, kibújni a csávából amilyen gyorsan és feltűnésmentesen lehet. Ez persze nem mindig jön össze, de ugyebár, a legtapasztaltabb és legokosabb emberek is követnek el hibákat. Ő is, mostanában túl sokat, de mer tévedni, kockáztatni és néha a vele járó mocskot bevállalni. Különben nem egy feltaláló típus, az ötletei legtöbbször sokkal jobban hangzanak elméletben, mint a gyakorlatban. Eltökélt: Ha valamit a fejébe vesz, azt véghez is viszi bármibe kerüljön. Nem kell feltétlenül világot pusztító tervnek lennie ahhoz, hogy ő azt komolyan vegye. Az érzések könnyen utat találnak hozzá, legalábbis még ebben a korban. Más véleménye szerint – leginkább drágalátos apja biztatja őt ilyesmivel – ha ilyen reménytelenül rosszul hazudik a nőknek, akkor ugyanolyan gyenge szívű nőt talál magának, mint amilyen az édesanyja volt és hamar elveszíti. Nyugodt: Bármennyire próbálhatod kihozni a sodrából, nem fog sikerülni. Persze megvan neki is az a bizonyos határ, amikor a pohár már megtelt, de ha ez történik és kilöttyen a tartalma, jobb magára hagyni, hadd dühöngje ki magát, mert ha vége, akkor újra ugyanaz lesz aki volt. Eddig azonban úgy tiszta igazán, még sosem volt tele az a pohár és ő sem fordult ki önmagából. Próbálkozni, persze lehet. Ki tudja, mit rejteget még a nyugodt külső alatt. Őszinte: Az őszinteség a legnagyobb erény… de néha fáj… Ahogyan a mondás is tartja őszintének lenni fájó dolog, valakinek azonban ennek is lenni kell. Különben mindenféle társas kapcsolat halála az őszinteség hiánya. Ezzel tisztában van, ahogy azzal is, hogyha nem őszinte, nem mondja el az igazi véleményét valamiről akkor ugyanolyan megjátszós lesz, mint azok, akik kihasználják egy személy barátságát. Ő nem ilyen, mindenről komplett véleménye van, és ha valaki kikéri, akkor azt el is mondja, legyen bármilyen komor az igazság. Azonban ha titkokról van szó, na arról sosem beszél. Fogékony: Hamar felfigyel dolgokra, észre veszi azt amit mások nem és azt meg is jegyzi. Elmondhatjuk róla, hogy jó a felfogása és a tudást hamar elsajátítja, amit az elkövetkezendőben a saját hasznára fordít. Így neki nem okoz gondot, hogy valamit órákig kell olvasnia, hogy azt megjegyezze és amikor kell, mint egy papagáj elmondja és rögtön azután el is felejtse. Utál magolni, tehát a szöveget ő nem monotonon ismételgeti egymás után, hogy memorizálni tudja azt, hanem elolvassa és értelmezi s, aszerint igyekszik jól az eszébe vésni. Nyitott: Alaptermészetéhez tartozik az, hogy kapcsolatokat alakítson ki, emberek vegyék körül, mert nem szeret sokáig egymaga lenni. Közlékeny, ha van egy jó hallgató társa akkor természetesen nem fél kimondani a gondolatait, legyen szó egy ismerősről vagy egy vadidegenről is. Ő nem tart attól, hogy az illető akár felhasználhatná ellene az információt amit elmondott, mert már felnőtt, úgy érzi képes vállalni a tettei, szavai, döntései következményét Csodállak, és csak azért nem irigyellek, mert szeretlek! Amit a sztárlexikonban nem találnál meg róla: ◗ Van egy unokaöccse, aki a Milo névre hallgat. ◗ Ha nem színész lenne, akkor pszichológusnak tanult volna. ◗ Egy ideig Eliza Bowen-nel járt, de megcsalta őt a barátnőjével és ezért szakított vele, viszont fura mód még mindig szereti olvasni a lány irományait s, néhány képet mai napik tetszik-el. ◗ Kedvenc színe a kék, még akkor is ha mindenki úgy hiszi, hogy a piros az. ◗ Csak a véletlen műve, hogy eddig "vörös" hajú barátnői voltak, nem pedig azért mert vörös mániás lenne, ahogy az újságokban írják. ◗ Imád főzni, de ezt soha senkinek se árulná el, mert az illető azt hinné ez azért van, mert nem akar magának egy normális feleséget találni aki elvégzi helyette a konyha körüli munkát. ◗ Gyerekként szerepelt egy "Kinder csokoládé" reklámban. ◗ Ha választhatna, hogy milyen misztikus lény gazdája legyen – ha azok léteznének a valóságban is – akkor az a főnix lenne. ◗ Sokan úgy hiszik, hogy a fejére hallgat, mert néha nagyon okos döntéseket hozz, de ez pusztán a véletlen műve, na meg az, hogy a szívére hallgat és aszerint ítéli meg mi a jó és mi nem. ◗ Új barátnője van, – vagy valami hasonló – akinek a neve még titok, mivel még egyikük sem akar a paparazzik céltáblája lenni. Amiről még a kulisszák mögött se beszélnek: Pascal bébiszitterkedős napja Won't you follow me into the jungle Csak egy gyerek. Bizonyára téged is illethettek ezzel a kifejezéssel, amikor a felnőttek úgy gondolták, hogy nem tudnád megérteni az ők világukat, mert túl fiatal vagy még az élet nagy dolgaihoz és ami valójában foglalkoztat téged, azt rajtad kívül senki mást nem. Szinte így telik el az egész gyerekkorod, a felnőttek nem értenek meg, te próbálod megérteni őket de amikor rájössz, hogy mennyire kiszámíthatóak akkor elhatározod, te egyáltalán nem kérsz belőlük. Vagy legalábbis próbálsz így tenni, kiállni a saját elveid mellett és senki kedvéért se teszel olyat, ami távol áll tőled. Ha azt hiszed, hogy könnyű felnőttnek lenni, akkor javaslom éld ki a gyerekkorod békés napjait amíg még megteheted, mert felnőttnek lenni nem egy tündérmese. Én már csak tudom. Szeretnél többet tudni ugye? Legalább egy halvány szilánkot kapni abból a tudásból ami nekem is van? Letehetsz róla. Ma nem vagyok beszédes kedvemben és jobban tennéd ha nem is kérdezősködnél. Ha megmakacsolom magam akkor tényleg nem fogok válaszolni neked semmire. Igen, igen, igen. Most éppen az unokatestvéremet próbálom mentálisan befolyásolni, de mint kiderült ez lehetetlen. Ő továbbra is kérdez én meg továbbra is hallgatok. – Hogyan születnek a zombik? Miért csinálnak úgy, hogy árgh? Nem léteznek a valóságban ugye? Holnap átjössz hozzánk? Játszunk! Te leszel a zombi! – azzal ugrándozni kezdett. Ha lehet egy javaslatom, akkor soha az életbe ne engedjétek el a tiszta lelkű gyerekeiteket a mozi közelébe akkor amikor nem nekik való rémisztő zombi filmet vetítenek. Sőt, egyáltalán ne is szoktassátok rá a gyerekeiteket a zombikra idejekorán, mert ilyen elviselhetetlenül kíváncsi kis kelta tündérmanókká válnak és megkeserítik az életeteket, amíg nem válaszoltok nekik. Hallgatni arany, ezt sosem szabad elfelejteni s, ha egy olyan kíváncsi gyerekkel kell szembe néznetek, mint amilyen az én unokaöcsém, ne féljetek. Hamar kifárad, az örökkévalóságig ő sem kérdez, egyszer csak abba fogja hagyni. Tényleg. Akkor azonban semmit sem tehettek ellene ha nektek kell vigyáznotok rá, mert a szülei rád bízták. Együtt tudok érezni veletek, őszintén, teljes szívemből és lelkemből. Ezekben a kínkeserves pillanatokban meg pláne. – Hová mész? – de fel is adhatjátok és hagyhatjátok, hogy kitombolja magát, éppen úgy ahogy én teszem. Ha ugyanolyan pocsék bébiszitternek érzitek magatokat akkor nem a ti hibátok, ez csak azért van márt rájöttetek, hogyha legközelebb gyerekre kell vigyáznotok, az inkább a sajátotok legyen, mintsem bárki másé. – Zombira vadászni. Nagyon éhes vagyok. Te nem? – tökéletes mentő ötlet, kár nagy kár, hogy cserébe csak egy felvont szemöldököt kaptam és kihívást fogócskára. De nem, most tényleg éhes vagyok és hamarosan ő is az lesz. Tehát nincs más választásom, mint készíteni nekünk valami harapnivalót, aztán lesz ami lesz estig. Remélem az egész házat nem akarja felforgatni a zombik után. Az nagyon, de nagyon nevetséges volna.   – Nem tudom. Csak ne együnk agyat jó!? – felpattant, egyelőre nem a hátamra, csak a padlóról elrugaszkodott egy kicsit és a labdát kezdte utánozni az ugrándozásával. Követett. Nem trappolva, hanem szépen és látszólag nyugodtan. – Eszemben sincs. Az anyukád azt mondta, hogy szereted a spagettit és a sült krumplit. Meg persze a zöldséglevest, amit majd otthon fogsz enni, mert nem volt időm… – Spagettit akarok! Finom spagettit! Bolognai szósszal! – mint egy kis elmebeteg nekem ugrott, volt mersze és még belém is kapaszkodott. Persze felkészültem rá. Elkaptam és felvettem. Azt szereti. Magasban lenni és menőzni. Tagadhatatlan, ez a kis pöttöm George tényleg a rokonom. Látszik. – Kapsz a Pascal-féle bolognai szószból, jó? Mert arra most nincs időnk, hogy leugorjunk vásárolni. – megsimogatom a haját, észre vettem, hogy ha ilyesmit teszek akkor sokkal meggyőzhetőbb, keveset követelőzik. – Megyünk a boltba? – kivéve ha vásárlásról van szó, a nagynéném mindenhová elrángatja őt és szegénynek a mániájává vált a vásárlás. Pedig még kis tökmag, de máris boltkoros. – Később. Ha nagyon jó leszel. Előtte viszont enned kell valamit és persze aludni. A rossz gyerekek nem mennek vásárolni. – próbáltam nagyon komoly és szigorú arcot vágni. Viszont mindketten tudjuk, hogy a kis kölyök azért szeret velem lenni, mert képes vagyok lesüllyedni az ő szintjére. Kedvelem őt. Csak azt bánom, hogy ekkora a korkülönbség közöttünk. Akár a fiam is lehetne, ha mondjuk tizennyolc évesen apa lett volna belőlem. Viszont tudtommal nem lett. – De én jó vagyok! – szólalt meg határozottan, kihangsúlyozva a jó szót. Mintha nem tudnám, hogy Milo milyen. Fenyegetőzni kell azzal, hogy esetleg rossz és ő ezzel jön. Pedig sokkal inkább mi felnőttek vagyunk a rosszak s, ők a gyerekek a javíthatóak.

[micaramel]

Artists: Andreas Schulze, Stephanie Kiwitt

Venue: Foyer Dittrichring in cooperation with G2 Kunsthalle, Leipzig

Exhibition Title: OPEN / THE KIMONO

Date: May 25 – June 14, 2020

Curated by: Anka Ziefer

Click here to view slideshow

Full gallery of images, press release and link available after the jump.

Images:

Images courtesy of the artists and G2 Kunsthalle, Leipzig

Press Release:

For three weeks, an exhibition in the lobby of the office building at no. 15 Dittrichring in Leipzig, a stone’s throw from G2 Kunsthalle, pairs photographs from urban sceneries in Prague by Stephanie Kiwitt with Andreas Schulze’s shots from the world’s largest fish market in Tokyo. The entrance hall acts as a lock between the street and the building’s interior. The two artists activate this zone of passage or transition as a temporary exhibition space and projection screen for their investigation of processes of urban and social transformation.

Stephanie Kiwitt’s work was initially inspired by a formal observation: the renaming of a department store in Prague from the 1970s by its new British owner—Máj became My. The series Máj/My—shot in the streets of the Czech capital between 2015 and 2018 and published in book form by Spector Books in 2018—gathers portraits and details of bodies, subjectivity and advertising, situations and objects, architecture and merchandise for a documentation of urban everyday life. Kiwitt’s photographs read as a critical engagement with continuities and changes in the city and society and the resulting challenges the individual faces.

Andreas Schulze’s pictures were taken at the world’s largest fish market, Tokyo’s Tsukiji Shijō, in 2016. The market was torn down in preparation for the 2020 Olympic Games and moved to a different location in the Japanese metropolis’s urban fabric. The grounds of the old market were redeveloped with a complex of buildings for the Olympics. Schulze’s photographs blend a documentary approach with aspects of subjective narrative. The motifs of his work from the Tsukiji Shijō bear witness to a place that has vanished—as has a specific milieu that defined the life of an entire neighborhood for eight decades. Due to the global coronavirus pandemic, the Olympic Games cannot be held as planned in 2020 and are now scheduled for 2021.

The exhibition’s title, OPEN / THE KIMONO, quotes a phrase from business jargon. By suggesting that they open their kimonos, a negotiator proposes to his counterpart that both sides lay their cards on the table. An offer of transparency and candidness, the phrase itself veils its meaning in a sartorial image. The architecture of the temporary project space likewise combines antithetical parameters—openness and security, light and darkness, accessibility and discretion, clarity and opacity—for a situation that is semi-public in nature. The wall cladding in high-end reflective materials like glass, marble, and metal underscores the setting’s representative function and the primary structural purpose of its layout: to regulate the traffic of visitors.

Text by Anka Ziefer

  Stephanie Kiwitt, born 1972 in Bonn, studied photography at the Institute of Creative Photography, Opava (CZ), and at the Academy of Fine Arts, Leipzig; since 2018 guest lecturer at the LUCA School of Arts in Brussels, since 2020 visiting professor for communication design and photography at the University of Art and Design Halle – Burg Giebeichenstein; lives and works in Brussels. Grants & awards: 2017 Scholarship Stiftung Kunstfonds, Bonn; 2016 Ellen-Auerbach- Stipendium, Akademie der Künste, Berlin. Solo exhibitions: 2019 Fotograf Gallery, Prague; 2018 Kunstverein Leipzig; 2016 Camera Austria, Graz; 2015 RIOT, Ghent; 2015 Kunstverein Pforzheim. Goup exhibitions: 2019 Galerie Eigen + Art, Leipzig; 2019 FOMU Fotomuseum Antwerp; 2018 Les Rencontres de la Fotografie, Arles; 2017 SMAK, Ghent; 2017 Fotomuseum Winterthur; 2015 Contemporary Art Centre, Brussels.

Andreas Schulze, born 1965 in Leipzig, studied at the Academy of Fine Arts, Leipzig; lives and works in Leipzig. Grants & awards: 2016 Artist in Residence, Villa Kamogawa, Goethe-Institut Kyoto; 2013 project scholarship Kulturstiftung des Freistaates Sachsen, Dresden; 2009 scholarship Stiftung Kunstfonds, Bonn. Solo exhibitions: 2019 Kleiner Raum für Aktuelles Nichts, Berlin; 2016 Goethe-Institut Kyoto; 2015 Tour Ariane, Paris; 2015 Kunstverein Leipzig, 2013 Galerie Jochen Hempel, Leipzig; 2010 Künstlerhaus Bethanien, Berlin; 2008 GfzK Galerie für zeitgenössische Kunst, Leipzig. Group exhibitions: 2019 Galerie Ursula Walter, Dresden; 2019 Galerie Eigen + Art, Leipzig; 2016 Scope, Städtische Galerie Kubus, Hannover; 2016 Obai-in, Daitoku-ji Temple, Kyoto; 2015 Biennale de Lyon; 2013 Württembergischer Kunstverein, Stuttgart; 2011 Museum der bildenden Künste Leipzig; 2010 Kunstverein Bregenz, 2008 Chicago Cultural Centre.

Link: Andreas Schulze, Stephanie Kiwitt at Foyer Dittrichring in cooperation with G2 Kunsthalle, Leipzig

from Contemporary Art Daily https://bit.ly/3ht0iw6

[drekkahedron]

OPENING COMISSIONS!

💜PAYMENT VIA PAYPAL💜

(referred currency is USD)

Please specify the canvas size if you want it for a specific thing (icon, Twitter header, wallpaper, etc)

I'll keep your piece private and only post them - with a watermark, with your consent. I can send as many proof and progress pictures as you wish.

Message me here on tumblr or at drekkahedron@gmail.com. :3

Currently (as of 05/26/24) I am saving money for my top surgery, that's coming up this October. Every little counts. <3

[weirdlookindog]

Pavel Šimon (1920-1958) - Night, 1950

[odpad]

Letní škola

Studovat na americké univerzitě chtěl kde kdo. Proto se i my vydáváme podívat na Columbia University, která sídlí v Harlemu. Je součástí tzv. Ivy League, což je něco jako liga mistrů mezi univerzitami a dostanou se sem opravdu jen ti vyvolení.

Máme štěstí, protože hned po příchodu do kampusu slyšíme “Free Books!”. A opravdu. Venku před knihovnou se rozdávají knihy. Zdarma. Pro všechny. A náš nejkurióznější úlovek? Máj Karla Hynka Máchy v angličtině :-)

Kampus se v létě upravuje a opravuje, takže to je trochu stanoviště, ale i tak zážitek.

Další zastávkou dne je Chrysler Building. Nádherná art-deco stavba na nás celých 14 dnů pomrkává, tak jsme se ji přišli podívat blíž na zoubek. Nebo spíš na foyer, protože se jinam dostat nedá. Zblízka ji člověk moc nevnímá, ale zdálky je to opravdu paní Stavba a určitě si zasloužila být alespoň ten rok ve 30. letech nejvyšší stavbou NYC.

Jsme uchození, tak se jdeme vychillovat do Central Parku. Vybereme si krásnou louku, kde je sluníčko i stín, dají se pozorovat mrakodrapy a není tam zas tak moc lidí. Ale jsou tam čmeláci a vosy. Odpoledne nám tak nečekaně končí dřív, než jsme plánovali. Lucka na jednu vosu šlápne, takže musíme na hotel pro prášek a mastičku.

Všechno je ale za chvíli ok, takže po krátké pauzičce v hotelu se vydáváme do Rooftopp baru na 5th Avenue, který nám doporučila kamarádka. Tak trošku posh bar má naštěstí happy hour a my se celkem dobře najíme i napijeme a ještě k tomu koukáme na špičku Empire.

Večerní procházka po Brodwayi na Times Square nás baví, jen je všude nějak víc lidí než obykle… No nevadí. Na Times Square se propleteme davem Mickey Mousů, Spidermanů a nevím kým ještě a dorazíme do metra.

Čas už se nám tu nějak krátí, ale na to je lepší nemyslet.

[zlutyzakaznik]

Měsíční souhrn: květen 2018

(3. 6. 2018) V květnu dorazilo do Brna skutečné léto. A velmi horko bylo i na místní kavárenské scéně. Takové množství uzavřených, resuscitovaných i úplně nových podniků tu už dlouho nebylo; aspirující “lidé z branže” dosáhli v tomto ohledu nového vrcholu optimismu.

V pátém měsíci jsme se dočkali několika návratů, resp. přerodů. Na prvním místě jsem sledoval transformaci EFI CAFE Reduta na Zelném trhu, podniku, který se s neuvěřitelnou umanutostí snaží uspět a kromě dvou či tří letních měsíců, kdy se mu utěšeně zaplní zahrádka, zeje prázdnotou, navzdory více či méně humorným marketingovým trikům. Čtvrtého května vstal zdejší fénix z popela pod názvem Tefiti Restaurant (nejen já jsem viděl, jak upravovali na fasádě písmenka v názvu) a je to opět maso, resp. fantasticky vydatný materiál pro tlustopis v učeném světě – nebo aspoň diplomku na ekonomických či hotelových fakultách.

Velmi poučný je u Tefiti jazyk příběhu podniku na Facebooku ((středomoří, breath taking, Italy in hearth of Europe, The menu is quintessential mediterrane (italian), We have italian cook and waitress what speak english and italian.)) i podoba meníček za uplynulý týden, kam zřejmě nedopatřením pronikly kalkukace (sic!) kuchařů a nákupčích. Dokument je už pryč, ale ty nejvypečenější jazykové i kulinární momenty jsem stihl zachytit (viz tří snímky níže). Jestliže je první měsíc provozu taková legrace, co můžeme čekat v létě a na podzim? A ještě perlička z cenotvorby: dvojici espresso/doppio zde mají za 44/80 Kč. :-)

Pondělí v rámci týdenního menu Tefiti (zdroj: web podniku)  

Úterý v rámci týdenního menu Tefiti (zdroj: web podniku)

Čtvrtek v rámci týdenního menu Tefiti (zdroj: web podniku)

Čas na výměnu treter zřejmě nastal v běžecké kavárně Poločas, která se k 1. 5. 2018 transformovala v Coffee Trail a přerod doprovodili i pěknou básničkou (První máj byl práce čas, loučíme se s Kavárnou Mezičas. Nebude to žádný fail, přinášíme Coffee TRAIL). V nedělním popoledni zhruba 14 dní po otevření jsem tam nakoukl, ale kávu jsem si nedal. Místo Filicori je tu výběrovka, byť se slečna musela podívat, o co přesně jde, chemické zákusky z Aidy už tu prý také nejsou (přibyly např. croissanty z William Thomas Artisan Bakery), ale to hlavní, tedy káva, bude mít zřejmě stále co dohánět, soudě aspoň podle kávovaru, ze kterého byly vytažené obě páky a ležely na utěrce vedle něj. 

Další etapa proměny zřejmě přišla na podnik Pescatore (do 1. 12. 2017 fungující pod názvem Samuel Cafe) kousek naproti od Coffee Trail. V posledních týdnech jsem šel párkrát okolo a bylo zavřeno a na dveřích chyběla otvírací doba. Možná se chystá další přejmenování a nový koncept – a možná taky ne.

Jiným místem, kde se věci točí opravdu rychle, je Bayerova 6, kde pomalu nestíhám registrovat zanikající a zase vznikající podniky. Ještě tak před rokem a půl zde byla úplně obyčejná sousedská kavárna, která jako jednu ze svých posledních akcí uspořádala lokální workshop v latte artu (krásná myšlenka, představme si, že by podobné akce měla každá městská část a mohli bychom se třeba časem dočkat brněnské latte art ligy – Tuřanští tryskáči vs. Soběšičtí vlci). Poté se zde objevilo Kafe na guači, aby se po pár měsících přestěhovalo na Kopečnou a jen pár týdnů zde vydrželo veganské bistro Fuglu. Zhruba před měsícem zde otevřela kavárna U mě a ani zde jsem si kávu nedal, protože slečna měla namleto v zásobníku a když jsem na to poukázal, její “argument” mě dostal: “Přišli pánové – tj. dva, zřejmě známí, kteří už měli nachystanou kávu na baru a jinak v podniku nebyl nikdo  – a tak jsem toho namlela víc.” Zeptal jsem se na značku kávy a Asim jsem opravdu neznal, a nic dalšího mi k tomu řečeno nebylo, což je smutné, neboť se lze jen dohadovat, která z mnoha variant by to asi mohla být. Na druhou stranu: skutečnost, že firma dodává zrnka do podniků, jako je John Silver Taverna na Lesné nebo Non-Stop Club Laguna ve Ždáru nad Sázavou, napovídá, že asi nepůjde o experimentální mikrolot.

Ve slušnou logistickou operaci přerůstá Kofi-Kofi, které otevřelo jedenáctou brněnskou pobočku (potvrzeno obsluhou, i když na webu jsem se dopočítal dvanácti, ale to je celkem jedno) před obchodním domem Tesco u nádraží. 

Po dlouhé době jsem se podruhé zastavil v Kult Cafe na Slovanském náměstí, kde mě majitel nedlouho po otevření (24. 11. 2015) přesvědčoval, že mít  espresso, cappuccino i latte macchiato za stejnou cenu – tedy 39 Kč – má smysl. Nyní je to za 39, 44 a 44 Kč – posun tedy opravdu malý, ale doppio za 69 Kč je moc. Zkusil jsem Burundi z del Saggia coby espresso a musím s lítostí konstatovat, že tak podivné kafe jsem dlouho neměl. Chuťově příbuzné vadě v podobě žluklého másla u piva, crema světlá a výrazně kropenatá (tmavší odstín). Vypil jsem to spíše proto, abych si rozšířil chuťovou zkušenost, ale dobré to tedy nebylo (10 - 11/20). Přitom příprava, kterou jsem měl přímo před očima, probíhala korektně – tedy až na humorný úvod, kdy se slečna zoufale snažila vyklepat sítko portafiltru intenzivním mácháním rukou ve vzduchu aniž by si pomohla klepnutím o jakoukoli odpadní nádobu.

Chuť jsem si chtěl vzápětí spravit v Café Malena, kde se mi poprvé stalo, že jsem kávu nedopil (cca 10/20) a baristovi, který v průběhu distribuce lomcoval celým mlýnkem nahoru a dolů, jsem upřímně řekl, že nechť se neurazí, ale káva je to velmi obyčejná (což také byla, jak sám přiznal, nižší úroveň v jeho nabídce). Neurazil se a prý by naopak nerad, abych se urazil já, což nehrozí, ale budu si dávat příště větší pozor, co si u něj dám.

Dvě doppia z Burundi úplně jiné úrovně jsem měl v Coffee Fusion u Michala Kocmana. A to první bylo asi nejlepší kafe z DoubleShotu, které jsem zatím měl (16/20) a druhé, o pár dní později, pak stále velmi dobré (15/20). Třetím doppiem, které mi v květnu výše uvedený barista připravil, pak byla Kolumbie od Candycane Coffee, jejíž Etiopii jsem měl v cappuccinu při pražském výletu. Moc fajn a opravdu svého druhu cukrátkové pojetí (silných 16/20). S jednou z uvedených návštěv této kavárny se pojí i další humorná historka, kdy jsem si při usednutí na dvojici židliček u baru odložil své právě zakoupené protiskluzové plato – ještě tentýž den jsem pak sám sobě cvičně odnesl na zahrádku malé pivo v jedné nedávno otevřené hospůdce – aby mi ho vzápětí barista sebral v domnění, že je jejich. :-) Na jeho omyl ho však vzápětí upozornila kolegyně a tácy byly skutečně prakticky totožné.

Majitele Coffee Fusion jsem na konci května potkal ve dva měsíce fungujícím podniku s méně běžným názvem U Konkurence. V nabídce je 11° Hauskrecht, což určitě není pivo pro mě; daleko lepší se mi jeví 12° Beskydský ležák a i na místě připravený guláš byl slušný, byť na mě trochu moc kyselý (13 – 14/20). V plánu je cca 5 jídel, španělský ptáček nebo lasagne vypadají na fotkách na Facebooku pěkně. Zahrádka je příjemná, wi-fi má vtipný název sítě i heslo a hlavně: podnik provozují dva milí mladí pánové, kteří dříve působili v nedaleké Eře a poté nedlouho v Local Cafe & Restaurant nahoře na Lesné. Podnik nahradil – z mého pohledu poněkud obskurní – restauraci U Babičky a jsem zvědav, zda v Černých Polích nedaleko MENDELU konečně bude fungovat místo s dobrým jídlem i kávou.

Po delší době jsem se při návštěvě IKEA zastavil na espresso a tentokrát to byla jedním slovem hrůza. Provedli změnu “lavazzí” směsi na Alteco Organic Premium Blend a stokrát se mohou v popiskách na různých webech zaklínat, že je to bio a specielně pro gastronomii – vonělo to i chutnalo hrozně a jen jsem usrkl (8 – 9/20). Proč taková velká globální firma nemůže udělat ve svých prodejnách aspoň občas ochutnávky ze švédských pražíren? Avizovaný druhý kávovar (informace od studenta, který na přednášce říkal, že zde pracuje) jsem tu zatím neviděl.

Hořkost zklamání v kavárně IKEA

V Mitte jsem v květnu zkusil dvě kávy od umístěním anglické pražírny Girls Who Grind Coffee, konkrétně jejich Nikaraguu na doppiu, ale jestliže první šálek byl tak na úrovni 12 – 13/20 (hodně lehké, čajové, skoro vodové bez nějaké výraznější chuti), espresso o pár dní později bylo nevypitelné s dosti nepříjemným ocáskem, který vadil nejen mně, ale i jednomu z mých oblíbených baristů, který kávu připravoval (férový přístup: nebylo účtováno, neboť nad vadou v chuti jsme zabrblali a nedopili oba). 

7. května dopoledne jsem se asi popáté zastavil do The Roses Beer & Coffee, kde jsem měl zatím několik pěkných, v průměru patnáctkových cappuccin, nějaké to doppio a tři malá piva plus omeletu. Poslední cappuccino bylo o něco méně povedené (tak 13 – 14/20), velmi mile mne však překvapila káva z Moccamasteru, která byla součástí tří variant snídaňového menu (15 – 16/20, krásně čitelná, definovaná chuť, výrazná, ale stále subtilní), a to o to víc, že když jsem tuhle přípravu zkoušel před časem právě v Mitte, bylo to skoro nepitelné (obsluha tehdy sama řekla, že zvolená káva, tuším Honduras, pro tuto přípravu není ideální). Když jsem se při placení podíval na lahev s mlékem, slečna si toho všimla a řekla mi, že já jsem dostal cappuccino z čerstvého, nikoli trvanlivého mléka (to první jim údajně právě došlo). Hmm. 

Udivilo mne rovněž pojetí anglické snídaně, které má k ostrovní variantě Full English opravdu daleko (ptal jsem se slečny, proč to vypadá tak jak to vypadá a řekla mi, že jí to učili připravovat takto). Jsem z tohoto podniku, přiznávám, trochu na rozpacích. Pracují tam milí lidé, kávě je věnovaná náležitá pozornost, interiér i koncept je velmi příjemný (jakkoli piva vycházejí trochu vstříc méně náročnému konzumentovi, což ale není nutně špatně i s ohledem na masivní populaci VŠ studentů v okolí; během dosavadních návštěv jsem zde vyslechl několik zajímavých studentských debat o pivu, mj. to, jak je Poutník nepitelný), ale pak člověk postřehne pár uvedených detailů, které jsou poněkud znejisťující. A provensálské koření ve fazolích jsem opravdu v Anglii nikde neměl, nehledě na to, že mi svou ostrou chutí zastínily velmi příjemnou filtrovanou kávu.

Full English Breakfast po česku

Pelíšek i Café Atlas si udržely svůj obvyklý standard, ale ve druhém z uvedených podniků jsem začátkem května dostal doppio, které bohužel patřilo k nejméně povedeným ze všech těch, která jsem tu dosud měl (pouze 13/20 a byl jsem z toho trochu smutný). Úlet se podařil i Punktu, kde evidentně bylo něco špatně (káva nahořklá a svíravá) a po prvním usrknutí jsem se dočkal ukázkových plujících ostrůvků, které jsem ukázal personálu, ale nějakého úsilí, např. pokusu o opravný shot jsem se nedočkal. Zaplatil jsem tedy dosti rozladěně 63 Kč a vysvětlení mladíka na dotaz slečny, že to prý teklo pěkně, mě vůbec neuspokojilo. Nejdůležitější přece je, jak chutná výsledek v šálku, ne jak to teče. Mladý muž byl také docela chladný, zvláště ve srovnání se slečnou. Mějme prosím na paměti slova Gwilyma Daviese o tom, že zákazník chce u baristy vidět usmívající se, vítající tvář. Mrzelo mne to o to víc, když jsem tento výsledek srovnal s několika skutečně podařenými doppii z Fluffy z posledních měsíců (stěží 10/20).

Poslední doppio z Punktu bylo opravdu zklamáním

V květnu jsem také konečně zavítal na první přechutnání espressa od doby, co se v Šesté větvi zbavili Carrara. Připravovala slečna, kterou si od vidění pamatuji a espresso z Rela bylo celkem fajn, jakkoli jsme se shodli, že to Mr. Valentino ještě nemá úplně vyladěné (skoro 13/20), i když si myslím, že hodně záleží také na tom, kde se jeho zrnka připravují. Svého času v Teplárně to měly holky tak o stupínek lepší a snad se nedopustím velkého prohřešku proti měsíčnímu sumáři, když prozradím již teď, že jeho Kolumbie, kterou jsem měl dnes okolo 12.15 hod. v L CAFFE v Lužánkách, byla úplně jiná úroveň, silných 15/20 a slečně, která espresso za báječných 33 Kč připravovala, jsem řekl, že to bylo výborné a nejlepší Relo, které jsem dosud měl (zjevně měla radost).

K espressu jsem si v Šesté větvi dal brownie, které prý pekla šéfová a musím potvrdit, že fámy šíří ti, kteří tvrdí, že jsem věčně nespokojený. Před pár dny odpoledne totiž Žlutý zákazník jen mlčel, uznale pokyvoval hlavou a užíval si zdejší výrazně čokoládové a intenzivní brownie (téměř 16/20), věc o třídu lepší než totéž z Ajaly v Industře. Myslím, že je dostatečně vypovídající, když řeknu, že jsem při placení vzal dva kousky s sebou na ochutnání pro kolegyně do práce (a zajistil tak příjemný a usměvavý konec pracovního týdne) a na dotaz, jaké to bylo, jsem odvětil, že mne to skoro nadchlo. Teď budu s obavami sledovat, zda dokáží udržet nastavenou kvalitu. 

Brownie v Šesté větvi

Do předprázdninového režimu (v období 16. 4. – 30. 6. 2018 je otevřeno v pondělí až pátek 6.00 – 8.30) podle všeho přešla původní provozovna komáří kavárny na konečné tramvají 9 a 11 na Lesné. Zjistil jsem to po výstupu na cestě z práce, ale zejména jsem se pozastavil nad cenami: doppio a flat white “na konečné” za 58, resp. 66 Kč, když např. v Monogramu v samotném centru města můžete dostat za téměř stejné ceny kávu o dvě třídy lepší? 

Po zhruba dvou letech jsem se koncem měsíce vrátil do Café Pilát a majitele, zdá se, stále neopouští smysl pro humor. Po úvodní výměně pozdravů a objednání cappuccina mi prozradil, že jejich kávovar má žlutá těsnění a zda vím, že se taková dělají. Podotkl jsem jen tolik, že je to zajímavé a že se na ně někdy podívám a ujistil se u baristky, zda mají stále coby espresso základ stejnou kávu. Ano, a v tomto případě to bylo bohužel hodně do uhlí, tak do uhlí, že jsem to cítil i v mléku a ještě 15 minut po odchodu z kavárny na patře. Ale jako celek bylo cappuccino typický slušný standard (13/20). Škoda jen, že i zde šly ceny nahoru: 42 Kč za espresso a 48 Kč za cappuccino v dříve dosti levném podniku nebývalo. A 52 Kč za půllitr dvanáctky je také docela dost. Ale interiér je stále stejně krásný (dle mého soudu nejlepší kavárenská realizace Martina Hrdiny) a na zahrádce – i naproti v sesterském Tungsramu – je stále přítomen dav pohledných a kreativních lidí, takže o zákazníky zde určitě není nouze, a tak lze dobrou náladu majitele pochopit.

Nejlepší kávy nejen května, ale i první poloviny roku připravil Adam Obrátil z Industry, ale to asi nebude pro jen trochu znalé žádné překvapení. A veskrze pozitivně vnímám i nastolený nemocniční standard ve Spital Caffe Mitte.

První systematický espresso výpad do Bratislavy přinesl – až na extrémně větrné počasí – celkem příjemné zážitky. Mají tam řadu zajímavých kaváren, mají tam zajímavý supermarket a brzy budou mít i zajímavou současnou architekturu.

Kafe Friedrich zůstalo i druhý měsíc své existence mou nejmilejší zastávkou na výběrové doppio a i když zde byly dvě kávy o chlup méně povedené (cca 15 – 16/20), vykompenzovalo to jedno sedmnáctkové doppio. Ke konci měsíce vyměnili zrnka na filtru (nyní Filament Coffee) a něco podobného se prý chystá na espresso (škoda, důvod, že Rebelbean mají v centrále Rebelbean přece není tak zásadní) – tak mám trochu obavy o případnou volbu. 

V květnu se konal i další Restaurant Day v Björnsonově sadu a jedinými dvěma důvody pro návštěvu u mě byla touha ochutnat éclair od U Tytyny a případně croissant od William Thomas Artisan Bakery (kdekoli jsem ho chtěl zkusit, měli vyprodáno). Zkusil jsem nejtradičněji vyhlížející karamelový “banánek” (viz úvodní foto tohoto článku) a nebylo to zlé (karamel OK, odpalované těsto slušné, nebylo to vůbec přeslazené), ale za 60 Kč také nic výjimečného (14/20). Od stejné curkrářky jsem zkusil ještě fialkovou tartaletku s černým rybízem, která také nebyla zlá, ale čekal jsem daleko víc (13/20). Na druhou stranu slečna relativně nedávno odmaturovala, takže uvidíme, kam se posune za pár let.

Croissant od William Thomas byl úplně obyčejný a suchý a vrstvičky těsta po nakousnutí, jakkoli slušné, mohly být ještě lepší. Řeknu-li to natvrdo: croissant z rozpeku z Marks and Spencer nebo i z Lidla je v průměru vláčnější a máslovější než mnou vyzkoušený vzorek (11/20). Rajčatová ciabatta byla hodně suchá, chuť rajčat utlumená a vnitřek tuhý, nezajímavý a bez žádoucích dutinek v těstě (11/20).

Z výše uvedeného je patrné, že v květnu bylo pivo na vedlejší koleji. Chtěl jsem, mezi jinými, ochutnat Zhůřák Asfalt Extreme Stout 2016, ale JBM Brew Lab zůstává v nacenění vyloženě nepřátelské (94/69 Kč za 0.5/0.3 l) a tak jsem raději, i s přihlédnutím k teplotám, zkusil trochu šumivého vína, přičemž tahle věc je v rámci základních bublin (v Bille bývá za 219 Kč) velice příjemná volba. K tomu pár italských a francouzských sýrů, pár druhů prosciutta a bylo to. Je krásné, když může být člověk po tak náročném měsíci trochu nenáročný.

[eslovaquianews]

El 29 de enero de 2017 en el Teatro Nacional de Eslovaquia en Bratislava se celebró la ceremonia de entrega de premios “Ala de Cristal 2016” (Krištáľové krídlo 2016). Fue el 20 aniversario de la entrega de este premio.

El premio se entrega en reconocimiento por extraordinarios logros humanos a personas que con su trabajo y sus resultados lograron promocionar no solo a sí mismos, sino también a Eslovaquia. A veces se le denomina también “el Premio Nobel eslovaco”.

Los premios se conceden en nueve campos –  Filantropía, Deporte, Periodismo y Literatura, Economía, Música, Rock Pop Jazz, Medicina y Ciencia, Artes Visuales, Teatro y Artes Audiovisuales.

El Premio Especial es otorgado por la trayectoria, por un aniversario, por un éxito logrado fuera de Eslovaquia o por un extraordinario acto del año.

El presidente de Eslovaquia Andrej Kiska, galardonado en Filantropía en 2011, y el Ministro de Cultura Marek Maďarič se hizieron cargo de patrocinadores de este proyecto. Los ganadores fueron elegidos por expertos en los respectivos campos.

FILANTROPÍA

Ondrej Vrábel

En sus 15 años desinteresadamente crea juegos instructivos y educativos para niños con discapacidad mental. En 2016 se consiguió que sus juegos educativos de ordenador alcanzaran a un gran número de niños con discapacitad mental. Gracias a la disponibilidad en cinco idiomas, los juegos ya se usan incluso en el extranjero.

DEPORTE

Ladislav Škantár y Peter Škantár

En 2016, después de varias rondas de la Copa Mundial exitosas, los primos Škantár ganaron una medalla de oro olímpica en Río de Janeiro en el piragüismo en eslalon en la categoría C2, el deporte más exitoso de Eslovaquia en las olimpiadas.

PERIODISMO Y LITERATURA

Daniel Hevier

Poeta, prosador, dramático, guionista, letrista y autor de libros para niños y jóvenes. En el año 2016 publicó el libro Historia secreta de la caligrafía blanca (Tajné dejiny bielej kaligrafie). En el libro presenta una narrativa cautivante con muchas referencias culturales acompañada con sus propias ilustraciones en la forma de manuscritos iluminados medievales.

ECONOMÍA

Štefan Máj

Es un excelente banquero y también un atleta exitoso. Como director general de la Caja de Ahorro Eslovaca (Slovenská sporiteľňa) contribuyó de una manera decisiva a sus resultados económicos positivos, lo que permitió que en 2016 el banco fuera galardonado con el premio Trend Top Banco del Año por quinta vez consecutiva. Al mismo tiempo, Štefan Máj fue elegido el banquero del año.

MÚSICA

Dalibor Karvay

Un excelente violinista eslovaco. En 2016 publicó un álbum “Dalibor Karvay – P. I. Chaikovski” en cooperación con la Orquesta Sinfónica de la Radio Eslovaca. Con su arte interpretativo Dalibor Karvay es uno de los mejores violinistas en Eslovaquia y en toda Europa.

ROCK POP JAZZ

Igor Timko

Tiene el mérito principal de dar forma al estilo distintivo del grupo No Name. Una prueba brillante de este valor es el álbum Con amor (S láskou) que en 2016 recibió el premio de SOZA (Asosiación Eslovaca de Protección de los Derechos de Autor) al álbum más exitoso del año. La singularidad del autor Igor Timko se demuestra también en una canción excepcional llamada Quién logra (Kto dokáže) que es un tributo a toda persona creativa.

MEDICINA Y CIENCIA

Michal Mego

Un destacado oncólogo, clínico y científico eslovaco. En 2016 publicó 17 trabajos científicos donde desarrolla nuevos e importantes conocimientos sobre las células tumorales circulantes que son parte del proceso de metástasis y tienen importancia como indicadores de pronóstico y de respuesta al tratamiento en pacientes ocológicos. Fue el primero en describir un nuevo subtipo de células tumorales circulantes resistentes a la quimioterapia. Los conocimientos de su investigación los aplica directamente en su trabajo clínico.

ARTES VISUALES

Pavol Macho

Artista plástico. En 2016 concluyó una de sus etapas creativas más importantes que empezó poco después del año 2000 y fue mediante la publicación de una grandiosa monografía, una exposición Conjunciones / Coincidencia temporal (Konjukcie / Časová zhoda), una colección de catálogos denominada Cuadernos cristaleros (Sklárske zošity) que junto con la exposición capturan sus creativas colaboraciones con grandes personajes de las artes visuales eslovacas históricas y contemporáneas.

TEATRO Y ARTES AUDIOVISUALES

Zuzana Mauréry

Premiada por una sobresaliente interpretación femenina en la película Maestra (Učiteľka) de Jan Hřebejk. Su retrato auténtico, refinado y ambiguo del personaje principal, la maestra Drazdechová, creó una poderosa metáfora que le da a la película una dimensión siempre válida y actual.

PREMIO ESPECIAL I

Andrej Glatz

El gerente de una de las marcas de automóviles más exitosas en Eslovaquia Mercedes Benz, un atleta exitoso, diplomático, filántropo. Una excepcional y noble persona que durante los 35 años de competiciones deportivas en la selección eslovaca alcanzó una suma de victorias que nadie ha superado. Con pasión y entrega total sigue dedicándose al desarrollo de  la equitación deportiva y recreativa. Fueron ya 51 veces que organizó el concurso ecuestre internacional Grand Prix. El deportista Andrej Glatz tiene una merecida reputación de un gerente caballeroso que introdujo por primera vez una serie de servicios para el beneficio de los clientes que han adoptado también otras empresas. Desde cero construyó en Eslovaquia uno de los grupos empresariales más importantes.

PREMIO ESPECIAL II

Marián Varga

Compositor e instrumentalista de teclado. Uno de los personajes más originales de la cultura musical eslovaca. Su entrada en la escena musical de Eslovaquia en la segunda mitad de los años 60 en el grupo Prúdy (Corrientes) y luego en el grupo Collegium Musicum trajo una originalidad sustancial, innovación y un significativo cambio evolutivo en la música rock eslovaca y en la música pop eslovaca moderna. Su talento en composición e interpretación es único. Su lugar en la escena musical es permanente, plenamente respetado e indiscutible porque su trayectoria artística siempre fue claramente definida. Nunca se apartó de su camino independientemente de la transformación del entorno social y político en el que operaba.

Marián Varga recibió el premio Ala de Cristal justo en el día de su 70 cumpleaños.

El programa fue presentado por los actores Marián Mitaš y Helena Krajčiová. En el programa se presentaron también la cantante Mária Čírová, la cantante Jana Kirschner, la cantante Celeste Buckingham con el rapero Vladis y otros actos musicales.

Helena Krajčiová y Marián Mitaš

Mária Čírová

Mária Čírová

Jana Kirschner

Jana Kirschner

Jana Kirschner

Celeste Buckingham y Vladis

Celeste Buckingham

Vladis

Zuzana Mauréry

Textos traducidos de kristalovekridlo.sk Fotos: rtvs.sk

Premio Ala de Cristal 2016, el llamado Premio Nobel eslovaco. El 29 de enero de 2017 en el Teatro Nacional de Eslovaquia en Bratislava se celebró la ceremonia de entrega de premios…

[drekkahedron]

I'm not sure if I'll do more attacks for artfight (there's a chance, but it's rather unlikely), so here's a dump of all art I've done for it this year :))

Thank you for all who attacked me and for those who I attacked, I hope you liked it!! <333