#leletek

[homregeszet]

Nekünk már jókedvűen indult a hét.☺️Ezzel az arcos (és nekünk mosolygós) edény töredékével kívánunk további szép napokat! 🌞A frissen előkerült lelet a középső neolitikum időszakából (kb. Kr. 5300-5000) származik a Hejőpapi határában zajló ásatásunkról.

/Hajdu Melinda/

Egyébként az előző bejegyzésben látott edények közül a legnagyobb szintén egy ilyen arcos edény. Súlya picivel elmarad a 34 kg-tól :)

[robokacsa]

Pelé kapcsán már fel lett dobva a 444-en a fantasztikus [ VHS leletek ] YouTube csatorna, amin nemrégiben sikerült elszörfözni és a hangosan felnevetős képekből legyen itt kettő (Magyarországon 30+x év alatt szinte mi sem változott karakteres szereplők szinterén).

Az első a szolid Bundesliga frizurásan általam még sosem látott Pintér Sándor, aki a Pápa 1991-es látogatásának biztosításáról nyilatkozik a Híradónak Budapest rendőrfőkapitányaként, nagyon rendőr nyelven.

A másik a már a kormánypárt által befoglalt Hét című műsor 1994.01.09-i adásából, aminek az elején levetítenek egy ZDF-en megjelent összeállítást a Magyarországon a 90-es évek elején tomboló fasizmusról - ami amellett, hogy teljesen egyoldalú narrácó, még történelmileg is tele van hazugságokkal és főképp a mából visszanézve teljesen nonszensz az adott korszakra nézve; és nyilván a némeül jól beszélő Konrád György és co. adhatak tollba a német köztévének politikai célzattal - szóval ebben a filmben tűnik fel egyszer csak a fiatal mézeskalács huszár Bencsik András, aki szerintük abszurd nézeteket képvisel - amiben történetesen még pont igazuk is volt.

#off1

Nem láttam még a Blokád című filmet, de ha valaki kiváncsi arra, hogy valóban milyen volt a társadalmi helyzet a taxisblokád idején, annak ezt az 1990.10.25-26-27-i Híradó összeállítást kell megnéznie. Az itt megszólaltatott résztvevőkből, azt opponálókból és átlagemberekből szerintem legalább 100 év NER következik egyébként.

#off2

Bayer Ilona hírolvasó a 89-90-es évek divatjában egyszerre furcsán csúnya és egyszerre nagyon szexi!!

Egyébként feltehetőleg már akkor is súgógépről olvastak, viszont az elmondható, - ami nagyon ritán fordul elő, de most az átkozott szocializmust kell dícsérnem - hogy az összes bemondó és hírolvasó artikuláltan és szépen beszél magyarul és képesek összetett mondatokat normálisan végighangsúlyozni.

[pszeudoertelmisegi]

Varnus Xavér (???) 1998-ban úgy tudta, hogy a fenti levelet a Nemzeti Múzeumban őrzik egy üveglap alatt.

Forrás

506/1903 

Tekintetes kultúrmérnöki hivatal  Pécsett 

Tegnapi póstával érkezett 1090/1903 sz. hivatalos átiratukra, melyben azt kérdik, hogy a Magyarberki község határában lelt régi sarkantyúval mi történjék? hivatalos tisztelettel azt válaszolom, hogy basszák meg az urak a sarkantyújukat, mert 35° Reaumur hőségben ilyen szarságokkal nem foglalkozhatunk. 

Budapest 1903. aug. 18. 

Teljes tisztelettel lófasz a seggükbe dr. Réthy László m. n. muz. érem és régiségosztályi igazg.-helyettes A XIV. m. kir. Kultúrmérnöki hivatalnak / Pécsett

[fovarosiblog]

Kontent!

[zoeeozzoeeoz]

Titkok

Év végén, a két ünnep között, és most hét végén is, szortíroztam azokat a papírokat, amiket a szüleim lakásából hoztam el, hogy mi kell, és mi nem. A 10-15 évvel ezelőtti csekkeket, papírokat elégetem a kandallóba, meg válogatok. Orvosi papírok, leletek, kuka, mert minek? A végeredmény a fontos, a kórházi záró papírok,a halotti anyakönyvi, és a temetési papírok. Megtaláltam az összes születési/házasságkötési/halotti anyakönyviket. Nem csak a szüleimét, a nagyszüleimét is. Azért olvasom is őket, hogy ne dobjak ki olyanokat, amik még kellhetnek.

Folyamatosan derülnek ki családi titkok. Amiket gyerek fejjel fel sem fogtam, de valahol mindig ott lengett, akár egy elszólás, akár egy beszólás, akár egy veszekedés alkalmával. Orvosi papírok között találtam meg olyanokat, amiknek tartalmát egész eddig sikeresen eltitkolták előlem, nem csak a szüleimet érintő dolgokat, de a saját testvérem egyik orvosi papírja is a kezembe került, amit szerintem nem akarja ő sem, hogy esetleg rákérdezzek, mert elég nagy trauma volt neki is, nem hiszem hogy ha eddig eltitkolták előlem, akkor most örülne hogy megtaláltam. De elég sok mindent megmagyaráz, főleg a viselkedésével kapcsolatban, vagy az egész életében a döntéseit is elfogadhatóbbá tette számomra. Gondolom, ez meg az én titkom marad, hogy most már tudok róla. Ha eddig nem érzett késztetést senki, hogy elmondja nekem, a szüleim a sírba vitték, a nővérem sem mondta soha, akkor én miért jelezzem felé, hogy tudok róla. ???

Érdekes, és fura is, így össze rakni a dolgokat. Hogy világossá válik , hogy pl mi volt az a tüske anyám, és nagyanyám között, amit anyám minden egyes alkalommal valamilyen formában nagyanyám fejéhez vágott. Hogy anyai nagyanyám életútján végig tudtam menni, hogy anyai nagyapámról tudok meg dolgokat, pl azt hogy 3-an voltak testvérek. Apai ágon nem sok dologra derült fény, ott többnyire szerintem keresztanyámnál vannak a papírok. De onnan viszont találtam egy Családfát, amit keresztanyám gyűjtött össze, és írt/rajzolt meg. Erre emlékszem, mikor nyugdíjba ment, és elkezdte feltérképezni a rokonságot, és utazgatott számomra ismeretlen rokonokhoz, hogy minél több rokont megtaláljon, és felkerülhessenek a Családfára. Mondanom se kell, kb a nagyszüleimig tudom saját magam vissza vezetni, meg már a szüleim unokatestvéreinél elakadok, de már a nagyszüleim testvérei is homály nálam, egy kivételével, nem hogy még ,még tovább, akárcsak haljak valakiről.

Szóval ja! Érdekes ez a családi papírok rendezgetése. Nagyon sok minden most kezd világossá válni. Csak........továbbra sem értem, miért kellett ezeket családilag eltitkolni? Oké , hogy gyerek voltam, de a család része. És ha akkor elmondanak mindent, és nem titkolóznak, akkor nagyon sok minden már akkor elfogadhatóbb lett volna, és nem éreztem volna fekete báránynak magam, vagy megértettem volna pl azt, hogy a nővéremre egy időben miért figyeltek jobban, miért éreztem azt, hogy ő a mindenki kedvence, hogy vele kivételeznek, és nem álltam volna értetlenül, és hittem volna azt h engem senki sem szeret, és torkolnak le, hogy féltékeny vagyok, pedig nem voltam, csak nem értettem.

Most, a papírokat rendezgetve, elég sok minden kiderül, és elég sok mindent megértek. Bevillannak dolgok, mélyről előtörő emlékek. Érdekes időutazás ez. Csak.......ezek most az én titkaim lesznek. Az, hogy most már tudok róluk, részemről nem változtat semmin, főleg hogy már csak egy érintett él közülük. Ő meg jobb hogy nem tudja, hogy én tudom. Ugyan úgy, ahogy semmit nem tudunk egymással megbeszélni, ezt sem tudnánk. Én meg elteszem ezeket jó mélyre, oda ahol eddig is voltak.

[lajos65]

Biblia és régészet l 12. rész - A legjelentősebb leletek

[ratbrainmembrane]

Én 2-3 éve vettem egy külső CD/DVD lejátszót pont ilyen esetekre: CD-re mentett leletek, időnkénti nosztalgiaroham vmi régi film vagy lemez iránt meg ilyenek

és nektek mikor írtak utoljára CD-t? nekem tegnap!

a kerületi rendelőben megröntgeneztek, majd átküldtek a balesetibe, viszont hogy ott meglegyen a kép, kiírták cd-re (500 forint, ha az orvos kéri, 1000, ha maga a páciens)

aztán a balesetiben nem tudta az orvos gépe olvasni a doksit, úgyhogy másodszor is megröntgeneztek

majd amikor látták, hogy a jobb vállamban a kulcscsont és a lapockám elég távol van egymástól, mégsem üvöltök a fájdalomtól, megröntgeneztek harmadszor is, hogy megnézzék, a rendben maradt balban is ilyen, úgyhogy van némi halvány esélyem arra, hogy nem szakadt a szalag és magamtól vagyok ilyen, nem az esés miatt

[homregeszet]

🎄1️⃣6️⃣🎁 Kincskeresés

Kincskeresés mindenhol: a raktárban, a leletmosóban, a kiállítótérben, a titokdobozokban. Alsós kisdiák és végzős középiskolás egyaránt kincsre lelt a Látványraktár múzeumpedagógiai foglalkozásain.

A Herman Ottó Múzeum Múzeumpedagógiai Osztálya

[esterhazypeter]

Felajánlom az alábbi nyelvi leleteket szíves továbbfelhasználás céljából: Zöldség-Gyümölcs Operatív Bizottság (ZGYOB), Tárcaközi Zöldség-Gyümölcs Bizottság (TZGYB), Újraértékelési Tárcaközi Bizottság, Kitüntetés Ügyében Kiküldött Bizottság, MTA Munkásdalbizottság, Leértékelő Tárcaközi Bizottság, Országos Létszámbizottság, valamint árfekvés, árharc, ármunka, árintézkedés, ármagatartás, tervbűntett, kokszértekezlet, elbóvlizódás, pincekészlet-szaporulat, érzékszervi bírálat, ébertelenség, korrigált marhabox, dörzsállóság, barkanyúlás, színesfőzelék, kocakihelyezési aukció, baromfifejláb-kérdés, demokratikus reláció, demokratikus szaldóhelyzet, gumióvszer-ellátatlanság, gumigazdacsizma, kijegecesítés, bevizsgálás, analogikus helyzet, selejtkondíciójú tehén, húsrészenkénti árarányok, tojató battéria, kádernehézség, kádertartalék, kádermozgás, kaszatétel, kaszaidény, lóhúsmérleg. (...) Talált tárgyak, megtisztítatlanul.

Esterházy Péter: Leletek

[veszelyesenelni]

Leletek

Szívemnek szilánkos szelleme szivárog, pajzán pilláimon percenként párolog, S egy esős hajnalon feldereng pár dolog. Élesen ékelő érzelemtenger és Eszembe eredő eszme erjedés, Sírós alvás után édes az ébredés. Vérbő vénáimban verdeső verebek Tohonya tüdőmben tompa tüsszenetek, nincs más választásom, maradok veletek.   Jobbak a leletek...

[angelofghetto]

Igazából már semmi bajom, de ezt még tupírozni kell. Tök fölösleges utak mindenféle szakvizsgálatokra, hogy mindenki körbe legyen fedezve, ha valami mégis balul üt ki. Mindenféle vérvételek, mert az nem jó, amit két hete vettek le egy másik helyen, nekik saját kell. Vita arról, melyik kórházhoz tartozik az ember, az egyikből átküldenek a másikba, ahol azzal kezdik, hogy minek küldték ide, maga nem ide tartozik. Időpontot kell kérni az időpontkéréshez, de csak személyesen lehet, mert a telefonokat egyáltalán nem veszik fel. Még a gépemberek sem. A kezelő jelentkezésére meg várhatok, amíg biológiailag lebomlok.

A kedvesség a legnagyobb hiánycikk az egészségügyben, meg az empátia. Nem is néznek a szemembe, csak a papírokat bújják. (Bár most találkoztam egy fiatal szakorvossal, aki mosolygott, igaz, nem nagyon tudott magyarul, talán ezt akarta áthidalni vele.) Receptek, leletek már rég a felhőben, de a nyomorult beutalókat meg az ambuláns lapokat csak papír alapon lehet, és valami baj mindig van ezekkel, valami el van írva, vagy nem olvasható. Lassan könyv formájában is kiadhatnám, vagy a mennyiséget tekintve inkább valami több kötetes lexikon-félében.

A vonat jó, mert ha késeget is, azért ott még megy a klíma, de a BKV... ha elég közel állok a vezetőfülkéhez, talán kiszűrődik egy kis hűvös, de legtöbbször csak a vezető átható szaga.

Jelentés nyugatbalkáni Pest és környéke agglomerációból, kánikulában. AOG riportját hallották, ne felejtsenek feliratkozni a töttörö-töttörö...

Nem aludtam ki magam, hatszor ebredtem az ejjel, mert melegem volt es nem akarok ejszaka klimazni, reggelre egy arpa nott a szemhejamba belulre, feszt olyan erzesem van, mintha lenne valami a szememben. Plusz pms. Sok a fura fogykos a villamoson, nyugos vagyok, egy talan nonemu egyed a nadragjan levo tenyernyi lyukon benyulva vakargatja magat, az ellenorok leszalltak a bokszolo kinezetu faszival. Faj mindenem, varom a gyogyszereket, este festeni akarok. Megint nincs egy hetig gyerekem. Amugy minden jo, orulok, hogy nincs 40 fok, reszvetem @diogenesz2020portugal hallom nalatok jo ido van.

[fovarosiblog]

Autópálya épül Miskolc és Kassa között. Ez a virtuális kiállítás azt mutatja be, hogy milyen régészeti leletek kerültek elő az útvonal mentén.

[zoeeozzoeeoz]

Tolerancia....... Időnként eszembe jutnak történések, és hogy idegenek hogy reagálnak le, olyan helyzeteket, amikkel hirtelen nem tudnak mit kezdeni. Itt most az idősekkel szembeni toleranciára gondolok. Kevesen gondolnak arra, hogy betegek. Nem biztos h fizikálisan, ami látható is, lehet h szellemileg. Lsd demencia. Hogy nehezebben/lassabban döntenek dolgokról, nem értenek sok mindent, sokszor a napi, egyértelmű dolgokat sem, hogy sok mindenben segítségre szorulnak. Sok esetben látom, hogy mennyire türelmetlenek velük az emberek. A saját család tagjaik is. Okés, hogy nem vagyunk egyformák, rohanunk örökké, ezernyi dolgunk van, de semmibe nem kerül ha pl normális hangnemben beszélünk hozzájuk, vagy átlendíteni őket egy döntéshozatalban.

Anyu, alapjáraton is olyan természetű volt, aki sok türelmet igényelt mindenkitől. Az Alzheimer erre rátett még elég sokat. A kezdeteknél, mikor még nem volt diagnosztizálva, csak érzékeltük hogy valami nincs rendben, elég sok konfliktusa volt a szomszédokkal, meg idegen emberekkel az utcán, a saját házi orvosával is. Ő, nehezen, vagy egyáltalán nem kért segítséget senkitől semmiért. Még tőlem sem, a saját lányától. Úgy kellett rájönni, figyelni, észre venni, ha valami gond volt. Amikor bekapcsolódtam a minden napjaiba, a házi orvosa, és annak asszisztense is eleinte elég elutasítóak voltak, de ahogy kezembe vettem az orvosi dolgait (cukorbeteg/vérnyomás/szívbeteg/alzheimer) és érkeztek be hozzájuk a leletek, kiírattam a gyógyszereit és kezdet minden normálisan haladni, megbékéltek velem, és többnyire segítőkészek voltak. Azért csak többnyire, mert elég sok dologról nem szóltak nekem, amiknek súlyos anyagi vonzatuk volt, és ha szólnak, akkor kb ingyen , vagy fillérekért lettek volna. Ilyen volt pl hogy a pelenkákat fellehet íratni is, és akkor nem 20 000 Ft egy havi adag, hanem kb 2000Ft, hogy bizonyos vizsgálatokat fizet a oep is, (ez akkor bukott ki amikor kifizettem egy 21 000 Ft-os vizsgálatot, és csak akkor szóltak, hogy ezt a háziorvos is kiírhatta volna és akkor ingyen elvégzik) , hogy ugyan az a gyógyszer más néven más gyártótól, de azonos összetétellel, azonos hatóanyaggal sokkal olcsóbb, sőt, az oep is jobban támogatja. Hogy okés hogy intézek napi ápolókat házhoz, és azok anyu nyugdíjához mérten igazítják a téritési díjukat, majd később, magán ápolót is csillagászati órabérért, de a házi orvos is tud ebben segíteni, és kvázi ingyen, alapítványi műkődésűt, akit a város fizet meg az oep, hogy a város műkődtet egy betegszállító céget, akik ingyen segítik a helyi lakosokat, és akkor nem a fizetőseket hívom stb stb stb... Ezekről én nem tudtam, és vagy a szomszédtól tudtam meg, vagy utólag, amikor már mindegy volt.

Anyu szomszédai is , így utólag vissza nézve, nagyon sokáig tolerálták anyu dolgait. Mikor már sok volt, akkor nyomozták ki a telefonszámomat, és kezdtek el hívogatni felváltva a közösképviselővel. Mikor már tudták hogy milyen betegsége van, és érzékelték hogy foglalkozva van a témával, akkor "elcsendesedtek", és ismét toleráltak sok mindent. Nem egyszer elcsodálkoztam, hogy milyen közösség alakult ki ott. Hogy ránéznek egymásra, hogy segítenek , hogy figyelnek, érdeklődnek, és nem csak a pletykás/kiváncsi/szomszédok. Ezeket én eleinte terhesnek, idegesítőnek találtam, hogy nem tudok úgy felmenni a 3.-ra Anyuhoz, hogy közben ne állítsanak meg szinte minden emeleten a friss hírekért. Mondjuk ezeket most is, de mostanra tolerálom ezeket.

De vissza a toleranciához: Ne csak az idősekhez legyünk toleránsak. Próbáljunk meg az élet minden területén az lenni. Persze vannak határok, de azért addig menjünk el. Sose tudni, mi mikor kerülünk hasonló helyzetbe, és akkor nekünk is rosszúl fog esni ha átlépnek rajtunk, vagy nem segítenek.

[padgany]

Szomatopszichés. Ilyen vagyok én, legalábbis ezt mondta a doki, akihez még csütörtökön ellátogattam. Kedves volt, elolvasta a leleteimet, illetve azt a tizenöt oldalas kórtörténetet, amit még tavaly decemberben írtam. Akkor nagyon magam alatt voltam, egy hajszál választott el attól, hogy magamba basszak egy kést, vagy felkössem magam. A kis hang mégis azt mondta: ,,ne add fel’’. Így, pótcselekvésként összeszedtem az összes orvosi papírom, időrendbe tettem és vázlatosan elkezdtem írni Wordben a történetem, ami; 2018 szeptemberétől, addig a napig időintervallumot foglalt magába. A közel fél kiló súlyú papírtömegből tizenöt oldal lett és az maradt az egyetlen reményem, hogy találok egy diagnosztát, aki türelmesen elolvassa, majd segít kideríteni, hogy miért történik velem ez az egész, hogy miért állandósultak a fájdalmak.

Ez a doki elolvasta, a relevánsabb kórházi leleteimet is magammal vittem (MR leletek, stb.). Megkérdezte, hogy miért nem tudom elfogadni, hogy a fájdalmaim okozója a rossz gerincem. Erre mutattam neki három, egymásnak ellentmondó leletet. Az egyiken nem szerepel, a másikon szerepel az ideggyöki nyomás, a harmadik vizsgálat pedig cáfolta, hogy lenne ilyen. A fájdalmaim okozója szerinte a discopathia, ami lényegében a gerinc betegsége. Nem vagyok doki, pontosan nem tudom, hogy ez mit jelent, de elvileg valahol részlegesen el van szakadva valami. Hát ez az oka, fogadjam el.

Ültem és néztem magam elé. Rendben, elfogadom, de mi a megoldás? Azt felelte, amíg tudom mozgatni a lábam, addig nem fog senki sem megműteni. Járjak gerinctornára, a biztonság kedvéért ismételjem meg a gerinc MR-t és keressek fel egy pszichológust. Ő volt az első doki, aki (vélhetően) őszintén elmondta, hogy a panaszaim valóban testi jellegűek, viszont amiért állandóak és évek óta tartanak, ez a mentális állapotomra is hatással van.

Szomatopszichés… amikor a fájdalmaid rabjává válsz, amikor ekörül forog az életed mert (le)korlátol a folytonos fájdalom. Amikor nem tudod magad jól érezni, nem mersz nyaralni, vagy akár egy kurva randira elmenni, mert félsz, hogy szarul fogod magad érezni. Mindent beárnyékol a fájdalom, nem tudsz igazán semminek sem őszintén örülni. Én ezt érzem egy ideje, és az a helyzet, hogy a fájdalmak maradni fognak. Valószínűleg életem végéig. Ezt a mentális problémát ugyan lehet orvosolni, lehet kezelni, legalábbis annyira, hogy ne maradjak (ennyire) rabja az állapotomnak, de ennyi. Így kell élnem, ezzel együtt. Úgyhogy eléggé kétségbe vagyok esve, mert úgy érzem, ez így továbbra sem normális élet. A kést és a kötelet azért a fiókban hagyom, de ha Svájcban élnék, már beadnám a kérvényt - vagy amit kell - az eutanáziára.