#lacime

[rodolfo9999]

2024年8月3日、大阪のフレンチレストラン、ラ・シームにお邪魔。中篇。

[melabea]

lacimer!

a species term for lake merfolk!

for cam!

etymology; “laci” latin for ‘lake/pond’, mer

symbol from here (link)!

tagging; @radiomogai, @specieschive, & @seasulfur!

[jiyu-ares]

L'essenza dei miei giorni in una canzone.

Sono vivo o no? Io respiro o no? Ti conosco un po'

Io non so cosa cerco, io non so cosa cerco

Io non so cosa cerco

Soddisfatto? No, mi distraggo? No, sono matto un po'

Forse è questo che cerco, forse è questo che cerco

Sì, è questo che cerco

Sono stanco di sentirmi in colpa

Sono stanco di sentirmi solo

Mi sono innamorato una volta

Ero davvero ad un passo da perdere ciò che sono

Mi sono disperato un po', spaventato un po'

Ma ho iniziato un capitolo nuovo

Mi sono stupito del mio coraggio a

trasformare in canzoni le emozioni che provo

Ma quando hai un'ambizione davvero grande

Dei problemi degli altri non te accorgi

Come se loro non perdessero sangue

E anche le loro lacime fossero dolci

Per vivere bisogna giurare una menzogna:

Fidati o anche il paradiso sembrarà una fogna

Questa per ora è la mia versione dei fatti

E non puoi immaginare quanto spero di sbagliarmi

Sono vivo o no? Io respiro o no? Ti conosco un po'

Io non so cosa cerco, io non so cosa cerco

Io non so cosa cerco

Soddisfatto? No, mi distraggo? No, sono matto un po'

Forse è questo che cerco, forse è questo che cerco

Sì, è questo che cerco

Stiamo insieme un po', mi chiedi cos'ho, io ti cambierò

No, non te lo prometto, no, non te lo prometto

Io non te lo prometto

Io mi salverò, per un attimo, finalmente avrò tutto quello che cerco

Sì, ma io cosa cerco?

Io sto male dovunque mi metti

Per questo ogni giorno provo ad essere migliore

Per rendere speciale ciò che ho intorno

Non capisco chi rinuncia al controllo

Non ho scelto io di nascere, non ho detto al cuore: "Batti!"

Non ho scelto il mio carattere

E non mi basta scrivere del mio male di vivere

Io lo voglio combattere, sì, lo voglio abbattere, sì

Deve esserci qualcosa di meglio

Del mio odio e la paura non appena mi sveglio

Come mi sento? In isolamento

41-bis, prigionero del mio cervello

Ma sto preparando l'evasione

Passando dall'infermeria scapperò di prigione

E quel giorno pure un sasso sarà bello

E avrà avuto un senso fare tutto questo

Sono vivo o no? Io respiro o no? Ti conosco un po'

Io non so cosa cerco, io non so cosa cerco

Io non so cosa cerco

Soddisfatto? No, mi distraggo? No, sono matto un po'

Forse è questo che cerco, forse è questo che cerco

Sì, è questo che cerco

Stiamo insieme un po', mi chiedi cos'ho, io ti cambierò

No, non te lo prometto, no, non te lo prometto

Io non te lo prometto

Io mi salverò, per un attimo, finalmente avrò tutto quello che cerco

Sì, ma io cosa cerco?

[linguistlist-blog]

Calls: LACIM 2024 International Conference: Grammaticalization in Anatolia-Caucasus-Iran-Mesopotamia Area

https://easyabs.linguistlist.org/conference/LACIM2024/ http://dlvr.it/T6rZyb

[sheltiechicago]

A spectacular new building for the city of Suzhou

The Chinese architecture firm Lacime has designed ‘Suzhou financial center exhibition hall‘, a building located in the heart of Suzhou, near the canal of the same name. “We wanted the building to become part of the environment, to integrate into it, to stimulate the vitality of the surrounding open space, like a living room for the residents“. The particular building, besides being next to the canal, overlooks the main street of the city.

[paradisodistelle]

Mi sento un fallimento.

paradisodistelle

[ladrogatadilbri]

"Non so se ti sei mai sentito così. Non so se hai mai desiderato addormentarti, per svegliarti, solo mille anni dopo. Non so se hai mai pensato che vorresti non essere al mondo; o non renderti conto di essere vivo. O qualcosa del genere. Credo che sia un'idea morbosa, ma è esattamente così che succede a me, in questi momenti. Ecco perché sto cercando di non pensare. Voglio solo che ogni cosa smetta di girare. Se la situazione peggiora, forse dovrò tornare dal dottore. Sta ricominciando, proprio come allora." ~Noi Siamo Infinito _ Ragazzo da Parete - ladrogatadilibri

[dezainnet]

Lacime Architectsによる中国、蘇州の儒教的な美的感覚で建てられた施設「Suzhou Swan Harbor Park」(ArchDaily) Suzhou Swan Harbor Park / Lacime Architects (ArchDaily)

[architorturedsouls]

Xiangcheng District Planning Exhibition Hall / Lacime Architects

ph: Su Shengliang, Zhang Qilin

[pagine-di-sangue]

E quante lacrime che ho trattenuto, e quante emozioni che non ho dimostrato

@pagine-di-sangue

[rodolfo9999]

2024年8月3日、久しぶりにラ・シームにお邪魔。前篇。

[melabea]

lacimer otherlink!

lacimer (link) otherlink flag!

for cam!

tagging; @radiomogai & @daybreakflags!

[troppotristeesola]

Mi tremano le gambe se penso a quell’ultimo abbraccio prima d’andarmene, e al gusto amaro di un bacio che sa di lacrime.

[a-banatos-szerelem-ara]

Kedves Élet, Életem, Szerelmem, Kicsim, Húsgolyóm, Mindenem, Vőlegényem, Lacim!

Ezt a levelet nem azért írom, mert neked el kell olvasnod, ezt magam miatt írom, mert sok a kimondatlan szó.

Nem tudom eldönteni, hogy most remelem egyszer kézhez kapod e ezt a levelet vagy inkább sose látnád ezt majd a sors elintézi.

El szerettem volna mondani, mennyire hálás vagyok neked! Gyönyörű 5 hosszú évet kaptam tőled, amit sosem fogok tudni meghálálni neked. Köszönöm, hogy volt egy társam, egy barátom, egy cinkosom, egy szerelmem. Köszönöm hogy megmutattad milyen igazán szerelmes lenni. Milyen mikor szerethetsz valakit és milyen mikor vissza szeretnek. Köszönöm hogy többe, kevésbé mindig ott álltál mellettem mikor valami nehézség ért. Köszönöm, hogy minden tőled telhetőt megadták amit akkor te adni tudtál lelkileg, testileg, anyagilag. Köszönöm, hogy mikor nehéz volt nekem a családommal, létre hoztál velem közösen egy ‘menedeket’ amit az otthonunknak hívtunk. Koszonom, hogy veled megadatott meg ha csak egy kis időre is, hogy legyen egy nagy szerető családom. Köszönöm, azt a sok csodás első alkalmat amit veled élhettem át. Köztük, az első külföldi utamat, az első tengerparti talalkozasomat, az első vezetesemet, az első kocsikazos turaimat és meg sorolhatnám.

Emlékszem, tisztán arra amikor tudtam hogy őrülten szerelmes vagyok az egész lényedbe.

A közös számunk, emlékszem mikor késő este jöttél át pénteken edzesbol egy hideg teli napon.

Emlékszem a piros táskádra, a parfumodre, a hajadra és hogy én itt ültem a szobámban újra és újra lejátszottam azt a számot ami akkor jött ki rá pár napra, ahogy mi össze jöttünk és azt hallgattuk közösen is.

És hogy késett a vonat, lemerült a telefonod és hogy én meg az ablakban lógtam hogy mikor jössz már és amikor megjöttél, megoleltel, megcsókoltal, milyen érzés töltött el.

Emlékszem mikor először kerted meg a kezem és emlékszem hogy nemet mondtam. 2 hónapja se voltunk együtt.

De sajnos emlékszem a sok rosszra is.

Hogy folyamatosan meg kellett kérdojeleznem saját magamat miattad. Sok női nevet tudnék sorolni amiket nem teszek meg. Sok szakítás van mögöttünk. De most érzem igazán, hogy el kell engedjelek.

Haragszom rad, amiért nem figyeltél ram.

Haragszom rad, mert elmondtam tisztán mi okoz fájdalmat de nem tettel semmit.

Haragszom rád, mert megkérdted a kezem és megis elengedtel.

Haragszom rad, mert mindig elhitetted velem a valótlant.

Nagyon sok idő telt el 2017.11.20. óta

Temérdek sok idő. Mind a ketten nagyon sokat változtunk, ami kovetkezteben már nem tudtuk volna folytatni bármennyire is ragaszkodunk egymáshoz. Mondjak az okos emberek, hogy ha szereted engedd el. Én elengedlek, mert velem nem kapod meg azt a pofont amire szükséged van. Ez meg nem biztos hogy nélkülem megkapod.

Sokszor próbáltalak húzni magam után, terelgetni, ami nem volt a szerepkörömbe.

Próbáltam elmondani, hogy sok olyan ember van az eletedbe akit nem erdekelsz, csak kényelmi gomb vagy. Potlek, bébiszitter, olcsó munkaerő, unaloműző, szamár.

Viszont nekem eközben az életet jelentetted.

Nem bírtam ezt látni, de te meg ezt úgy vetted mindenkivel problémám van. Pedig csak nem látod az erdotol a fát.

Szépen lassan kioltottuk egymás tuzet, amit végül elkezdtünk hiányolni. És nem tudtuk mi történt velünk.

Sajnos ez egy kikerulhetetlen dolog volt. Egy olyan dolog, amit húztunk volna a végtelenségig is akar, mert szerintem egyikünk sem tudja elfogadni hogy kihúnyt a szerelmünk.

A szeretetem irántad sosem volt változni. Az a fajta szeretet amit érzek sosem fog senkit így szeretni. Örülök hogy azon a napon el vitted magaddal a salamat. Orulok hogy az eletem része voltál mégha nem is addig amíg én azt terveztem.

De emellett tudom hogy Te leszel mindig az akihez mindenkit hasonlítani fogok

Te leszel számomra mindig az első igaz szerelmem

Te vagy az akibol sose fogok tudni kiszeretni, bármennyire is rosszul végződött

És lehet csak így utólag értékelem amit tettel értem és ezért tisztellek

Viszont jelenleg úgy érzem kihalt bennem minden érzelem veled együtt

Nem tudlak elkezdeni gyászolni, nem tudok sírni, nem tudok semmit kezdeni magammal csak azt az űrt érzem.

Faj belegondolni hogy majd lehet nem is olyan soká mást fogsz megcsokolni, mást fog ölelni, mást fogsz szeretni. Faj abba is belegondolni, hogy mast fogsz haza vinni, bemutatni. Mással fogsz elmenni nyaralni, wellnesezni, szankozni.

Az a baráti társaság amit idáig az enyémnek is mondhattam számomra megszűnt és helyet fog adni másnak. Mással fogsz terveket szőni, almokat végre hajtani.

Leginkább a csodálatos genallomanyu gyermekeinket sajnálom. Tökéletes apuka leszel, csak ne apadrol vegyél példát.

Nagyon hiányzol nekem, és fogsz is még sokáig. Nem csak a kapcsolatunk, hanem hogy az eletem része legyél, ami sajnos lehetetlen.

Kerek 5 egész évet kaptunk.

60 hónapot.

1800 napot.

43200 órát.

És 2.592.000 vegyes, de leginkább csodálatos percet.

Most maganyosabbnak érzem magam mint valaha. Nem tudom te hogy vagy. Tudom hogy te máshogy éled és fogod is ezt megélni.

A szívem melyen bízom benne te is érzed a fájdalmat.

Undorító de így van.

De leginkább az faj hogy nem harcoltal értem. Hogy annyi minden hazugságot mondtál nekem. Hogy mennyire szeretsz, hogy sosem fogsz elengedni, hogy mindig számíthatok rad. És ezt egy gyűrűvel pecsetelted meg 2022.01.02.-án ami életed legnagyobb hazugsága volt meg magadnak is.

Kérlek többet ezt senkivel ne tedd. Ezt az érzést senki nem érdemli meg. Hogy egy életet ígérnek neki együtt, de aztán meggondolják magukat. Nem egy autó voltam amit megunhatsz és vissza viheted a boltba. Pedig többször is megtetted. Ez pedig az én butaságom volt hogy nem vettem észre.

De koszonom hogy melletted nővé érhettem és lehetőséget adsz egy valódi szeretett teli életnek, jegyessegnek, házasságnak. Őszintén kívánom neked én is ezeket.

Sosem fogom elfelejteni a szád ahogy mosolyogsz. Azt a hajadat amit ha a falon vegighuzal volna szikrazna. Azt hogy minimális fizikai kontaktus kellett hogy elaludj. Hogy mindent megtettel értem amit tudtál.

A legnehezebb hogy tudom hogy szeretsz és én is szeretlek de nem működünk. Hogy nem lehetünk többe egymás élete részei. Ezt feldolgozom a legnehezebb.

Hogy nem mutatod ki az erzeseidet. Senkinek.

Remelem ezzel megkapom azt a kezdeti lezárást amire szükségem van.

Felek hogy összetörök szépen lassan. És egyáltalán nem szeretnek. Nem szeretném érezni azt a fájdalmat amit kellene éreznem.

Annyira sajnalom hogy nem érzek semmit. Felek, hogy már a kapcsolatunk alatt én tudatalatt elkezdtelek gyászolni. Azért nem érzem ezt, mert már átmentem ezen.

Szerintem tudtam hogy ez nem fog működni.

Sokszor bele gondolok hogy ha nem nyitom ki a számat, meg mindig a karjaidban alhatnék. Érezhetném a csókod ízét. Az érintésed.

De őszintén ez már nem volt elég. A kommunikacionk hiánya, a programok hianya, a sok teher, a belefáradás.

Sosem gondoltam hogy te fogod el kezdeni ezt az ajtót kinyitni. De már en sem nyújtottam olyan boldogságot neked amit megerdemelnel.

Sokat változtal a szemembe, nem tudtam már úgy rad nézni mint anno mikor szólt a Him and I.

Annyi sebem, hegem van amit okoztal hogy bármennyire is eroszakolnam meg magam nem menne. Nem tiszteltelek, nem tekintettelek sokszor ferfinek, nem néztem fel rad. Ami nélkül sosem tudtam boldog lenni. Orulok hogy kipukkasztottad a buborekomat.

Titkon remelem hogy egyszer megjelensz a munkahelyemen, hogy érdeklődsz irántam a barátaimnál, hogy megjelensz az otthonom előtt egy csokor rózsával és elmondod mennyire sajnálod és mennyire szeretsz.

Nem változtatna semmin, mert nem hiszem el egy szavadat sem. De vágyom rá.

Tudom hogy nekem is sok hibám van. Szorongok, mániákus vagyok, iranyitasmaniam van, erős akartom és nehezen fogadom el ha nincs igazam, undorító bicskanyitogatoan tudok beszélni, manipulálni, rossz érzést kelteni benned.

Nem egyszerű velem. Kurvara nem.

Ezert is vagyok ennyire büszke magunkra hogy 5 évig kitartottunk egymás mellett a sok nehezseg ellenére is.

Meg kell tanulnunk hogy hogyan kell egy érett felnőtt egészséges párkapcsolatot életben tartani. Külön, mással.

Búcsúzom tőled és attól aki voltál és aki vagy most is.

Örökké szeretni foglak

N

[architectural-fragments]

lacime architects