#krinolin

[jhonskii]

Did my own take on Kremy's nieces and their interactions with the Krew from MoonPeach and pyrit's The Baron Provides (Though fair warning, there are some chapters that has coalecroux smut but other than that, it's mainly angst/comfort with some family feels in it so yee!). The story and characters are hella great and I look forward to see how it'll all went down!! I love them all to bits :'DDD

[pyrit]

ITS DA GIRLS!! Krinolin and Kelpy from mine and Peachie's fic, The Baron Provides Designs by the lovely @jhonskii !!

[eastwindmlk]

For this June @jilychallenge decided to add one more instalment to my Ren Faire AU!

Part 1 Part 2

Prompt: Under the mistletoe at a work event

Partner: @fiendishfyre

This month's Galavant Song:

Maybe it was something about it being a leap year and down sort of retrograde. She would have to ask Ginger about that when lectures started again. Because it was only some sort of freak occurance in the stars or an ancient type of course that led Lily to be dressed up in het another fancy dress.

In all fairness, this was for charity. Something about education for underprivileged victims of… Frankly, Lily could not remember and it did not matter. She was doing this for a good cause and if that meant donning a krinoline and bonnet, singing Silent Night until she was ready to toss the glockenspiel in the large bonfire in the square. So be it.

She was going to do it with grace.

The night before the Dickens Christmas Market, Lily's mother had curled her hair and made her sleep with a silk cap on to ensure the ringlets would set just right.

That morning Lily had complained about just how fanatically her mother has pushed the pins onto her hair, securing the Holly adorned headdress to said perfect curls.

Now, on one of her very generous breaks to explore the foar herself, she was wriggling them free. Idely strolling past the stalls lined with sweets and chotchkies. Baubles and figurines. All things Lily did not particularly want or need. But they were so lovely.

Once past the lantern lit shops one of the vendors offered her a hot chocolate and to warm her up he'd added a very generous pour of orange liqueur. Something she gladly accepted, her cold fingers clutching at the souvenir mug.

She took a cheerful stroll along the cheerfully lot Christmas trees, humming an off tune rendition of We Wish you a Merry Christmas and letting her feet decide where they were heading.

After a short stroll, it seemed that her feet were particularly interested in the horse and carriages. Not that she was surprised, she'd been rather charmed by the notion of carriage rides in the snow.

Admittedly, she was a lot less charmed after she'd actually met a horse. The wild thing she'd mounted at some distant family friends farm had tried to throw her off as she desperately had clung to it's mane.

Only to be told later that the one she'd selected had never been broken in and was practically wild. They'd been so impressed with the fact that she'd managed to coax her way onto it's back that theyd nearly forgot to come to her rescue.

Ever since the she'd regarded everything equine with a healthy dose of reluctance.

She'd been assured that these were well trained and their handler was the picture of professionalism. She had nothing to worry about.

And so it came to be thar a slightly tipsy Lily approached the great black and white beast with conviction. Strolling up to it conveniently, only to jolt when it neighed loudly just as her hand reached out to stroke the silken coat.

“Well, aren't you a beauty,” she placated, her finger tips barely brushing its large head. “There is no fear in you, is there?” She asked it and as if she was understood, the horse breezed. Making her pull her hand back for a moment. Almost melting when it turned into her touch.

Its wet nose pressed against her palm and for just a moment, Lily revelled in the fact that this horse seemed to like her.

“Gertrude, you little minx,” the familiar voice from behind her scolded. “You are not flirting your way to another snack, you are on a diet.”

Lily couldn’t help but laugh at the absurdity of it all. One, the horse was named Gertrude. Gertrude! What kind of name was that? Certainly not something you’d call a horse. Two, was to feel a little betrayed by it. Her? For making her think she was after affection rather than a treat.

But all of that was overshadowed by the fact that she knew that voice, and that voice was not supposed to be here. That voice belonged to someone that looked far too dashing in his cape and top hat.

James. Sir James, if you will. Who she had thought about scandalously snogged the last time she had found herself at a costumed occasion. But despite there having been plenty of opportunities, they had not.

She looked at him with a coy smile, wondering how long it would take for him to recognize her with all these new trimmings. The hair and the bonnet really making a whole world of difference. “Should I start to worry that you’re stalking me?” she questioned after a moment of seemingly nothing.

There was something incredibly entertaining to watch the realization dawn on his face, like a light flickering on slowly, doubtfully at first. And then a bright smile lighting up his entire face. Suddenly leaning against the horse to inch just that little bit closer to her. “Fancy seeing you here.”

Lily knew that she should have rolled her eyes at this, but there was something about this man. Being around him made her want to be one of those swooning maidens, giggling and batting her eyelashes.

She rolled forward, balancing in the balls of her feet as she closed some of the distance between them. Her hand landing on his chest, pretending to pick a piece of straw off his lapel and running the thick fabric between her fingers. “So, what are you doing here?”

“Taking you on a carriage ride,” James answered casually, extending his hand to invite her to climb aboard. Motioning to the driver's bench and giving her a moment’s pause. Her heart was racing in her chest, a giddy feeling starting in her toes as he offered something she’d had wanted to do ever since she was a little girl.

The problem was that she was technically working. Could she really afford to be whisked awayHe reached to adjust the silk ribbon of her bonnet, playing his role of being brazen and charming bachelor. Smiling broadly enough to crinkle his eyes behind his lopsided glasses and flash a dimple that she had not noticed in their prior encounters.

He was still inching closer. Close enough to share the same breath, his finger curling behind the clasp holding her cape closed. Tugging her closer. “Where do you think you’re going?” James asked, his eyes flicking upward.

Lily followed his eyes upward, wondering what it was for. It did not take long to notice that dangling above them from the lantern dangled a bundle of delicate greens and pearly white berries.

Mistletoe.

She stared at it for a moment, wondering if she should make some excuse. She was working, he was working here too, it seemed. It was unprofessional and… Her train of thought disappeared when her eyes met his. In this light, she could see the flecks of green in the whirlpool of gold that drew her in.

Her eyelids fluttering, lashes brushing her cheeks before letting them close. The heat of his face close to hers was welcoming. The anticipation having build enough to ignore the musty scent of horse that clung to him.

Their noses bumped, his glassed pressed uncomfortably into her cheek but his lips met hers.

Finally.

Lily knew that this kiss should have felt incredible and romantic and hard-earned. But honestly, it was a little awkward and too wet for her liking. Objectively, it was a terrible kiss. Maybe one of the worst ones she’d had in a while.

But when he pulled away, all that she wanted to do is claim another one.

[tartsdmegazaprot]

Mióta eltűntek a simpek, kicsit uncsi a blogod :(

nem tűntek el, csak krinolin meg kolbász meg baszás tengelyen feláldoztam már őket, de jó is hogy mondod, kirakom inkább

[wildbeautifuldamned]

Meissen Porcelain Figurine The Kiss Crinoline Lovers ebay Eyecandy From Virginia

Meissen porcelain figure - model 518 - Krinoline group around 1860 - Kaendler ebay khbreitzmann

[csajokamotoron]

A Peugeot a modern, divatos hölgyek legjobb barátja

Tudvalevő, hogy a Peugeot acélipari, szerszámgyártó vállalatként kezdte tevékenységét. Innen egyenes út vezetett a járműgyártáshoz, az azonban kevésbé ismert, hogy a családi vállalkozás egy sor olyan területen is kamatoztatta szakértelmét, amelyek elsősorban a nők életminőségét javították. A sikeres és életképes ipari vállalkozások ismérve, hogy tevékenységeiket nem korlátozzák egyetlen szakterületre. Ellenkezőleg: erősségeiket folyamatosan fejlesztve mindig ott kamatoztatják kompetenciájukat, ahol arra piaci lehetőség mutatkozik, az itt szerzett tapasztalatokat pedig újabb területeken hasznosítják. Amikor a Peugeot család 1810-ben megalapította öntödéjét, nem telt bele sok idő, hogy felismerjék: a nyersacél mellett készárut is forgalmazhatnának. Kohászati ismereteik lehetővé tették számukra, hogy kiváló minőségű fűrészlapokat gyártsanak, majd miután itt elismertségre tettek szert, időközben elsajátított vágásgeometriai tudásukat is felhasználva kávéőrlő szerkezetek fejlesztésébe és gyártásába fogtak. Ezt követte pár évtizeddel később a kerékpár, majd a motorkerékpár és végül az automobil… cikkünk azonban nem ezekről a jól ismert termékekről szól. Amikor ugyanis a Peugeot 1882-ben forgalomba hozta első velocipédjét, az maga is egy kacifántos evolúciós folyamat eredményeként jött létre. A kor fogalmai szerint modern kerékpár gyártásának talán a legfontosabb feltétele a könnyű, mégis stabil kerék előállításának a képessége volt. Ehhez pedig kulcsfontosságú volt, hogy vékony, mégis szilárd, megfelelően terhelhető fémküllőket tudjon beszerezni a gyártó. A Peugeot-nak nem kellett a szomszédba mennie a know-how-ért, hiszen ekkor már évek óta készített vékony, mégis erős nyeleket esernyőkhöz, napernyőkhöz. Erre a tudásra pedig a korabeli női divatot követve tettek szert… A fűző évszázadokon át volt a női (és olykor a férfi) ruhatár alapdarabja. Amikor pedig a Peugeot rájött, hogy a vékony és rugalmas acéllemezekből nem csak fűrészlapot, hanem a gyártás módosításával akár fűzőmerevítőket is lehet gyártani, kiváltva a korábban használatos, drága és törékeny bálnaszila merevítőket, egy látszólag végtelen piac nyílt meg a vállalat számára. A fűző persze idővel kiment a divatból, mert a divat már csak ilyen, ám jött helyette valami sokkal jobb: nem más nyújtott akaratlanul segítő kezet a Peugeot-fivéreknek, mint III. Napóleon felesége. https://csajokamotoron.hu/elektromos-motorkerekparokkal-erositi-portfoliojat-a-peugeot/ Hogy ne kelljen a világ orrára kötnie várandósságát, Eugénia császárné, aki kora divatdiktátorának számított, visszahozta a francia forradalom idején kegyvesztetté vált krinolin divatját. A francia crinoline szó jelentése lószőrszoknya, ami pontosan leírja a ruhadarab lényegét: a terebélyes abroncsot, amelyet a hölgyek felsőruházatuk alatt hordtak, eleinte durva lószőrrel keményített pamutból készítették. A vaskos szerkezet nehéz volt, és nem levegőzött, ami meglehetősen kényelmetlenné tette viselését. A Peugeot-nak viszont remek ötlete támadt: mindössze 0,3 mm vastag, 3 mm széles acélszalagokat gyártottak, amelyekkel ugyanolyan tartást adhattak az alsószoknyának, viszont a tizedére (3 kilóról 30 dekára) csökkentették annak tömegét. Ráadásul, mivel a vászon elveszítette merevítő szerepét, könnyed, jól szellőző anyagból készülhettek a krinolinok. A polgárság tapsolt: a hölgyek nem csak felszabadultabban öltözködhettek, de könnyedebben, elegánsabban is mozoghattak, ez pedig rajtuk kívül a férfiaknak is kedvére volt. Császári viselet, amely ráadásul kényelmes és csinos is? A Peugeot Frères alig győzte kielégíteni a keresletet. A valentigney-i üzemben naponta ezer krinolint gyártottak, amelyeket Franciaországon túl egész Európába exportáltak – ekkoriban egyértelműen ez volt a cég legfontosabb terméke. A fivérek azonban már ekkor előre tekintettek: a fémszalag gyártási technológiájából kiindulva ekkor léptek rá arra a fent vázolt útra, amelynek a végén megszületett Armand Peugeot első velocipédje. Felmerülhet azonban a kérdés: hogyan tudott ruhaneműt előállítani egy fémipari vállalat? Nos, a válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk: a Peugeot ugyanis a XIX. század derekán a textiliparban is legalább akkora nagyhatalomnak számított, mint a hengeráruk és szerszámok gyártásában. Kanyarodjunk vissza a XIX. század első éveibe, a családi vállalkozás alapításához. Míg ugyanis a két idősebb Peugeot-fivér, Jean-Pierre és Jean-Frédéric a családi gabonamalmot átalakítva öntödét nyitott, öccseik, Charles-Christophe és Jean-Jacques az egykori malom alatt pamufonót létesítettek. https://csajokamotoron.hu/nem-csak-elektromos-digitalis-es-cargo-kerekparok-a-peugeot-tol/ A szerény kezdetek után robbanásszerű növekedésnek indult a vállalkozás, 1813-ban megnyitották második fonójukat. Ezzel párhuzamosan szövetipari eszközöket is gyártottak, méghozzá saját fejlesztésű gépek segítségével. Jean-Jacques fia, Constant Peugeot 1830-tól már egész Európát ellátta kiváló minőségű szövőszék-alkatrészeivel – ezekben az években az ő leányvállalata, a Constant Peugeot & Cie volt a cégbirodalom legerősebb tagja. Mégsem ezt volt Constant Peugeot legnagyobb érdeme. Amikor ugyanis atyja és nagybátyja tífuszban elhunyt, az általuk alapított textilipari cég hanyatlásnak indult, és csődbe ment. Az ifjú Constant tehetetlenül nézte a vállalkozás hanyatlását, ám nem mondott le arról, hogy egyszer majd helyreállítja a családi márka egykori fényét. Erre pedig – igaz, évtizedekkel később – a kor legújabb találmánya: a varrógép kínált számára lehetőséget. Constant nem csak jó üzletember volt, de eszes feltaláló is, aki több ponton tökéletesítette a kezdetleges konstrukcióit. A Peugeot első varrógépe 1867-ben mutatkozott be, és azonnal elnyerte a Párizsi Világkiállítás aranyérmét. Az évtized végére 700 főt foglalkoztató üzem ontotta magából a Peugeot márkájú varrógépeket, Constant pedig hasonló tempóban szabadalmaztatta korszakalkotó újításait. Nem csoda, hogy termékeiket a legjobbak között tartották számon Európa-szerte. Az üzletág az 1930-as évek végéig folyamatosan fejlődött és virágzott, hogy aztán a második világháború hajnalán annyi más vállalkozással együtt végleg eltűnjön a süllyesztőben. Ezen két, tartósan sikeres üzletág mellett csupán epizódszerephez jutott a Peugeot Frères harmadik textilipari tevékenysége: a mosógépgyártás. Az 1920-as évektől kezdve háromféle kapacitással készítették a modern belső szerkezettel felszerelt masinákat háztartások, ispotályok és szállodák számára. A Peugeot persze nem lett volna Peugeot, ha a kínálatot nem bővíti innovatív gépezetekkel: katalógusukban így olyan kiegészítők is szerepeltek, mint az óránként 50 kilogramm vizes ruhanemű szárítására alkalmas centrifuga, vagy az egy méter széles vásznakkal is elboldoguló vasalógép. Ki tudja, hova fejlődhetett volna ez az üzletág, ha nem jön közbe a gazdasági világválság. A harmincas években azonban még nem volt kellőképpen önfenntartó az ágazat, így a Peugeot úgy döntött, más, stabil tevékenységeire összpontosít, és távozott a mosógéppiacról. Ma már magától értetődő az az inkluzív szemlélet, amely a Peugeot-fivéreket tevékenységeik megválasztásakor vezérelte évtizedeken át. Százötven-kétszáz évvel ezelőtt azonban nagy merészség és némi látnoki képesség is kellett ahhoz, hogy egy alapvetően kohászattal és gépiparral foglalkozó vállalat ne csak férfi vásárlóiban gondolkodjon, hanem a társadalom másik fele irányába is nyisson. Utólag visszapillantva talán nem hangzik önteltségnek, ha kimondjuk: a divat és a ruhaipar különböző területein elért eredményei, technológiai vívmányai révén a Peugeot az elmúlt kétszáz év során maga is hozzájárult a nők egyenjogúságért folytatott küzdelméhez.   ILLUSZTRÁCIÓK: L’AVENTURE PEUGEOT Read the full article

[oktoberfestmeetup]

Must-do rides and attractions at the Oktoberfest the locals do every year:

Olympia Looping - the biggest mobile rollercoaster in the world

Calypso: at Old Oktoberfest: a fast and fun ride from the 60ies

Teufelsrad - a Bavarian cult attraction - you have to see it yourself!

Schichtl - an old school magic and variety theater

Krinoline - old school ride from 1910 - feat. a live band on the ride!

[rausule]

Wesp smaak Lewe

die effens somber kaggel, die bokse sonder versuikerde amandels, die marmervrugte beskerm deur glasklokke,

5. 'n skaars speelding, die kissies gemaak van mossels,

die voorwerpe met die vermaning, hallo, ek onthou, die klappers,

Venesië uitgebeeld in mosaïeke, die effens dowwe waterverf, die afdrukke, die koffers, die geverfde albums van argaïese anemone,

die doeke van Massimo d'Azeglio, die miniature, 10. die daguerreotipes: dromerige figure in verwarring,

die groot ou kandelaar wat in die middel van die sitkamer hang en goeie goed van slegte smaak in die kwarts gooi,

die koekoek van die ure wat sing, die stoele bedek met damast

chermisi... Ek is wedergebore, wedergebore uit eenduisend agt honderd en vyftig!

15. Die boeties en sussies kan vandag net versigtig die eetkamer binnegaan (hulle het die kussingslope van die meubels afgehaal: dit is 'n galadag). Maar hulle het in groepe ingebars. Die groot suster Speranza het saam met haar lewensmaat Carlotta op vakansie aangekom.

Ouma is sewentien! Carlotta amper dieselfde: 20. hulle het onlangs toestemming gehad om 'n hoepel by die romp te voeg;

die baie groot sirkel waai die romp met turkoois rose:

die wesp-middellyf kom slanker uit die krinoline.

Albei het 'n tjalie met lemoene, blomme, voëls, kranse: die hare is verdeel in twee bande wat halfpad teen die wange afsak.

25. Hulle het sonder moegheid van Mantua aangekom by die Lago Maggiore

al het hulle veertien uur per verhoogkoets gereis.

Hulle het die beste eksamen van die hele klas geslaag. Wat 'n asem

verskriklike verlede! Hulle het die kosskool vir altyd verlaat.

O kalm Belgirate! Die kamer kyk uit oor die tuin: 30. tussen die regop stamme skitter die spieël van die blou meer.

Stilte, kinders! Vriende - kinders, vat dit stadig! - die vriende probeer 'n bondel ou musiek op die klavier:

ietwat kunsmatige motiewe in die blaarryke sewentiende-eeuse kuns van Arcangelo del Leuto en Alessandro Scarlatti;

35. verspreide minnaars, kreun die «kern» en «<l'augello»>, lompe van Giordanello in soet lelike verse:

"... my skat, glo my ten minste,

sonder jou,

my hart kwyn!

Jou getroue

sug elke keer, hou op wreed

so streng! >>

45. Carlotta sing, Speranza speel. Soet en blom

die lewe maak oop vir die kort romanse van duisend beloftes.

O musiek, sagte fluistering! En reeds in die verborge siel van elkeen glimlag die beloofde bruidegom: Prins Charming,

die bruidegom van drome het gedroom... O madeliefies in kosskool 50. blaai vir towerspreuk op die teer verse van Prati!

My oom het aangekom, deugsame heer, baie respekvol,

lojaal aan die Passato tot Lombardo-Veneto en aan die Keiser. Die tante het aangekom, 'n baie waardige vrou, baie eerbaar, getrou aan die Verlede alhoewel verlief op die koning van Sardinië.

55. "Soen die hand van die Ooms!" sê Pa en Ma, en lig hulle gesigte na die onwillige kleintjies.

die son is geklee in goud, die maan is geklee in silwer.

En dit is haar vriendin met vakansie: Mademoiselle Carlotta Capenna: die mees geleerde leerling, Speranzas se naaste vriendin.

Maar goed... maar wel... maar wel... sê hy Jesuïties en laat

60. die baie respekvolle oom maar goed ... maar wel ... maar wel ...

Hut? Ek het 'n Arturo Capenna ontmoet... Capenna... Capenna....

Veilig! By die Weense Hof Safe... Safe... Safe...

Wil hulle 'n bietjie marsala hê? Mevrou Suster miskien. En op die gala-leunstoele het hulle mooi gesels.

65... maar Brambilla het nie geweet nie... En dis al vet vir Ernani; La Scala het nie meer soprane nie... - Wat 'n aar is Verdi Giuseppe!

...in Maart gaan ons werk by die Fenice hê: hulle het vir my gesê dis splinternuut: Rigoletto; ons praat van 'n meesterstuk.-

... blou of grys?-En hierdie oorbelle! Wat 'n pragtige 70. robyne! En hierdie kamele?... Die groot nuwigheid van Parys...

Radetsky? Maar wat! Die wapenstilstand... vrede, vrede wat heers... Daardie jong koning van Sardinië is 'n man van groot oordeel!

-Hy is beslis 'n slapelose en sterk en wakker en skerpsinnige gees. Hy is aantreklik - Glad nie aantreklik nie ... - Hy hou baie van vroue

75. Hoop! (leun stadig af, in ek is 'n bietjie sibillyn)

Charlotte! Gaan af tuin toe en speel pluimbal!

Toe is die rustige vriendinne weg met 'n perfekte een

buig baie ri

of ek respekteer die Ooms baie goed

Oime! Omdat, speel, 'n vliegwiel te verwerp vir die aanranding. 80. nie meer van die top van die takke van 'n perdekastaiing neergedaal nie!

Die vriende buig op die balustrades en kyk na die meer, droom van die liefde wat ek in hul pragtige driester-drome voorsien

... as jy kon sien watter pragtige tande!-Hoe oud?-Agt-en-twintig -Digter?-Gereelde Gravin Maffei se sitkamer

85. Hy wil nie sterf nie, die dag kwyn nie. Die pers verlig nog meer: ​​soos 'n dagbreek gestigmatiseer met bloed.

dit gaan uiteindelik uit, maar stadig. berge verdonker in koor:

Romantiese maan in 'n ligte nimbus, soen die hare

90. van die populiere geboë soos 'n kind se wenkbroue,

die droom van 'n hele verlede kampe in jou kurwe: is jy nie gebore uit 'n afdruk van die Illustrated Storyteller nie?

Het jy nie die verlate huise van Parisina die pragtige gesien nie? Is jy nie die een vir wie jong Werter lief was nie?

95. ... Mah!... Drome wat nog kom. Die meer het digter geword van sterre... wat dink jy?... - Ek dink nie so nie... - Sou jy graag wou sterf? <<Ja! - Dit blyk dat die lug meer sterre in die water en meer skyn openbaar. Buig op die balustrades: so droom ons tussen twee hemele...

<<Ek is geskors: Ek sweef hoog!... - Jy weet Mazzini...

100. En is jy lief vir haar? Watter goddelike verse!... Hy het vir my daardie boek gegee, onthou jy? wat vertel as liefdevol sonder geluk

iemand maak homself dood vir een: vir een wat my naam gehad het>>.

Charlotte! Naam nie mooi nie, maar soet! Mag stagecoaches, tjalies, crinolines herleef word soos essensies...

105. O vriend van Nonna, ek ken die blombeddings waar jy die gevalle van Jacopo mesti in Foscolo se teer boek lees.

Ek sit jou met groot hartseer op die kennisgewingbord vas, waar die datum in jou hand is: agt-en-twintig Junie van eenduisend aghonderd-en-vyftig.

Jy is asof bekoor in 'n lied: jou blik na die diep lug, 110. en jou wysvinger na jou lip, volgens die romantiese houding.

Daardie dag - melancholie! —jy het 'n pienk rok gedra om vir jou 'n baie nuwe ding te doen!-uitbeeld in fotografie...

Maar ek sien jou nie in die blom, of vriend van Nonna nie! Waar is jy of alleen wat dalk - kan ek liefhê, liefhê met liefde?

* Die teks is aanwesig, met variasies, in I colloquia, waar dit kommentaar gelewer sal word.

[jhonskii]

Need more of the neices

more of the sillies!!!!!

[katacha]

Érdekes, hogy ilyen sokat futsz és mégis ennyire csúnya vastag bokád van meg krinolin vádlid.

Érdekes, hogy ilyen keveset futsz, ha kicsit többet sportolnál, akkor hallottál volna a futás közbeni vizesedésről és a kompressziós zokniról (amiből még nem találtam meg az igazit).

[simbury]

So this is a whole bunch of fixed meshes, mostly Victorian-ish from @jacquiesims​ wishlist.

I’ve been doing some easier projects to dip my feet back into creating as I’m still on minimal bed rest.

All meshes (except the TF civil war mesh which is for TF only) come for TF-EF with all morphs included.

All meshes with UV mapping errors (should) have been fixed.

These meshes DO NOT overwrite the originals, you will have to find and delete them.

The TF civil war mesh, Krinolin sleeves, and 1860s ballgown all have only one texture.

First - Besen’s 020106 mesh with Kalynn’s prairie recolours.

Second - A reshape of Divino’s Victorian Royalty mesh, with all 9 AAS recolours on it.

Third - SimAges AZF051202 with Jacquie’s Winter Rose textures.

Fourth - Sussi’s 1860s ballgown with her Southern Belle texture.

Fifth - Sussi’s Civil War Teen.

Sixth & Seventh - Sussi’s Krinolin and Krinolin sleeves.

Download Here ~

[the-lost-lamb]

Ideal je bio izgledati što prirodnije, a pri tom imati blistav pogled, rumene obraze i usne i tanjušan struk.

Cenjena je bela, neosunčana put, a rumenilo se dobijalo štipkanjem obraza i grickanjem usana, jer šminka je bila nešto što koriste lake žene - zabavljačice i prodavačice ljubavi. - "Libade i krinoline - Beograđanke u prošlosti (1830 -1914)”

[heypssstwannabuysumsteel]

a jo dolgok egyike, miota ujra kinyitottunk (bar a szamokat nezve, hamarosan bezarunk megint), hogy volt megint project night, tudjatok mikor lehet fozni barmit a konyhan a lenyeg hogy valami ujat csinalj, legyen khivas, tanulj belole.

richard kollegam  (azota chef) jott oda hozzam vagy egy honapja, hogy latta anthony bourdain musoraban, hogy ettek ezt a sajtos kolbaszt es azt gondolta ez tuti magyar, de aztan kiderult hogy osztrak, hogy en tudom-e mi ez, meg ettem-e mar, es az orrom ala dugta a telefonjat, hogy nezzem meg. en csipobol ravagtam, hogy persze, bar a sajtos virsli nepszerubb, aztan mikor utananeztem jottem ra, hogy ilyet bizony sosem ettem.

szoval mikor kiderult hogy lesz megint project night, adta magat hogy megprobaljam megcsinalni, kicsit utana olvastam, meglepo modon a kasekreiner nem valami tradicionalis dolog, a nyolcvanas evekben talaltak ki, azota lett slager a becsi utcakon. arrafele egy szelet kenyerrel vagy kifliben talaljak, sima sarga mustarral esetleg egy kis savanyukapival. nekem ez tul egyszeru volt, ugyhogy elhataroztam, hogy ezuttal az lesz a cel, hogy csinaljak egy komplett fogast a kolbasz (ami igazabol inkabb krinolin szeru) kore epitve, anelkul, hogy osszekostolnam a dolgokat, tehat akkor tudtam, hogy mukodik-e egyutt a dolog, mikor minden meglett.  mondjuk tul messze nem kerultem az eredeti felallastol, legfeljebb csavartam rajta egyet es nem is sikerult minden ugy ahogy szerettem volna, de mint mindig most is rendkivul elvezetes volt, tervezgetni, recepteket olvasni es kombinalni es persze fozocskezni, nyilvan nagy elony ha az embernek rendelkezesere all egy teljesen felszerelt, modern, ettermi konyha.

Kasekreiner, simittel, parolt almas-soros voroskaposztaval es bavarian mustarral:

szoval a kasekreiner elsore bonyolultnak tunhet, de valojaban csak turelem kell hozza, nagyresz malachus, zsir, egy kis marha, so, bors, fustolt paprika, cayenne bors es persze sajt. a vegso allag valahol a kolbasz es a virsli kozott lesz (krinolin ugye, csak hat probald elmagyarazni a krinolint egy amerikainak), ehhez ketszer le kell daralni a hust (eloszor a nagyobb majd a kisebb lukon) majd konyhai robotgepben (amivel a teszat gyurod) a lapatos eszkozzel meg egy percig keverni amig pepes nem lesz. ekozben kell hozzaadni a lefagyasztott kockara vagott sajtot es jeges vizet is. a masik dolog amire figyelni kell hogy az egesz folyamat alatt (feldolgozastol toltesig) 4 fok alatt legyen a hus homerseklete. csinaltam mart itt kolbaszt amikor erre nem figyeltem, pontosan meg mindig nem ertem a tudomanyt mogotte, a lenyeg, hogy ha nem igy csinalod (kb akarmilyen kolbaszt) akkor nem lesz jo a texturaja, valahogy a zsir nem all ossze a hussal, olyan mintha szaraz lenne, de igazabol nem az, csak igy morzsolodik, mikozben csopog belole a zsir. szerencsere ez most tokeletes lett, csak tolteni kellett es fustolni, annyi az extra meg vele, mivel ugye sajt van benne, nem fogod megszurkalni fustoles elott, kulonben kifolyna a sajt, igy ha kesz van es tarolni akarod, erdemes jeges furdobe tenni, hogy ne rancosodjon be. mikor eloszor felvagtam es a szamhoz emeltem a nyulos sajtos kolbasz darabot, nem is gondoltam, hogy valami lehet egyszerre ennyire egyszeru es finom, maga a kolbasz ugye tenyleg nem egy nagy szam, egyszeru fuszerezes, de az olvadt ementali annyit dob rajta, hogy tenyleg barki aki megkostolta, muszaj volt ennie belole meg egy darabkat.

eloszor nem nagyon tudtam, mivel lehetne kivaltani a kenyeret, a kifli ugye adna magat, de akkor meg mar hot-dog lenne, azt meg nem akartam, gondoltam meg a knedlire vagy zsemlegomboc szeru koretre, de azok meg ugye valami szafttal az igaziak, aztan valahogy beugrott a simit. ha valaki nem ismerne, ez egy torok kenyerfajta, mikor isztambulban voltunk, kb minden sarkon ezt arultak, ilyen kis kocsikon. az amerikai receptek csak torok bagelnek hivjak, de igazabol a forman kivul semmi hasonlosag nincs, teljesen mas a textura mint egy bagelnel. amugy az elkeszitese ennek is rem egyszeru, liszt, eleszto, viz, cukor so. gyursz egy ruganyos tesztat, hagyod kelni, kinyujtod, megsodrod, majd eloszor melaszos vizbe martod, majd piritott szezammagba fogatod, keleszted megint kicsit, majd megsutod. azt mar eddig is tudtam, hogy nekem ezek a pekes dolgok nem mindig mennek a legjobban, lehet legkozelebb ezen kene dolgoznom, itt a tesztat tulkelesztettem, ezert nem igazan sikerult szepre a formazasa (teljesen kereknek kene lennie, mindenhol egyforma vastagsagunak), de mentsegemre legyen mondva, mikor kint 30 fok van, nehez a konyhaban idealis homersekletu helyet talalni a keleszteshez. a masik problema az volt vele, hogy kivul ropogosnak, belul puhanak kellett volna lennie, de ropogossag elmaradt, kellett volna meg par perc a sutoben, de kezdett mar nagyon barna lenni, nem akartam megegetni, legkozelebb kicsit alacsonyabb homersekleten kell majd sutni.  talan ez volt az egyetlen dolog ami miatt aggodtam, hogy nem fog mukodni, talan a szezammag miatt, de vegul osszekostolva, a kolbasz tenyleg annyira zsenialis, hogy ertem mar miert nem erolkodnek massal mint egy szelet feher kenyerrel.

a parolt kaposztat nem ragozom tul, szerintem mindenki evett mar ilyet otthon, disznotorossal, vagy kacsacombbal, itt kevesbe ismerik, szerettek is, annyi volt az extra, ha mar sorfozdeben dolgozok, tegyunk bele sort is, van nagyon jo sour-unk, tettem bele 10 perccel a vege elott, az izen nem lehett annyira erezni, de kicsit sorszaga lett tole.

viszont a mustarral megszenvedtem. elsore fustos-csiposet akartam, de aztan ugy voltam, hogy a kolbasz is fustolt, meg a cayannetol van benne csiposseg is, valami mas kene. aztan zsuzso tanacsara elkezdtem nezelodni az edesebb iranyba, a lenyeg ugye itt is az volt, hogy ne kesz mustart izesitsek, hanem nullarol, mustarmagbol indulva keszitsam el, igy keszult el a masodik kepen lathato harom mustar.  az elso egy egyszeru soros-mezes, a masodik narancsos, a harmadik meg ceklas. elolvastam rengeteg receptet, meg a tudomanyt mogotte, de mindharom mikor kesz lett rettenetesen nyers izu volt es martak is kemenyen. igy egy hettel kesobb mar enyhebb az izuk, de meg mindig nem ennek egy kanalnal tobbet, szoval valoszinu hogy csak ido kerdese es jok lesznek :) a ceklas es a narancsos hatarozottan igeretes, erdemes lesz veluk probalkozni a jovoben, ha kellenenek valamihez. mikor kesz lettem ezekkel talaltam meg a bavarian mustar receptjet is, de mar nem kezdtem bele, mert harom hetet ir elkeszitesi idonek (ebbol is gondolom, hogy leginkabb ez a gond a masik harommal is) es nem lettem volna vele kesz idore, szoval a kepen egy aldiban vasarolt bavarian van, de azt kell mondjam remek valasztas volt, tokeletesen megy a kolbaszhoz es a kaposztahoz is, a nem tul tolakodo edes mustar iz.

szoval ismet nagy elmeny volt, matatni, meg fozocskezni, igazabol ha itt meguntam, eleg jo lenne egy food truckra elkerulni valahol es kitanulni, hogy megy arrafele a munka, aztan ha ugy van, egyszer csinalni egy sajatot.

[zombiesama]

Ya boi hat einen Reifenrock!!! (Reifrock? Krinoline?)

[norsesuggestions]

Sexualpolitiskt snack- jan hammarlund

när jag ändå är på temat jan hammarlund, så finns denna låt utlagd av honom på internet. denna sång är en gammal hbtq + kampvisa om homofobin inom vissa delar av vänsterrörelsen. personen jan hammarlund kritiserar via denna sång är Frank Baude. om Frank Baudes homofobiska uttalande kan man läsa här länk

här är jan hammarlunds beskrivning av låten

I en talking blues från 1977 skildrar Jan Hammarlund ett drömmöte mellan den revolutionära feministen Alexandra Kollontaj och den kulturreaktionäre Frank Baude där frågan om HBTQ-frigörelse dryftas.

sångtext under read more

Jag drömde att jag var på en helt otrolig fest – ja, jag kände faktiskt inte en enda gäst men det var i nån sorts betongpalats med röda banderoller och champagneglas av plast och det var väl en sexhundra människor där och musik av en obegriplig karaktär, nån sorts blandning av Zappa och wienervals – och vem det var som spela minns jag inte alls… Där gick jag och fundera på om jag skulle ta en dans och var fasiken vinet fanns nånstans när jag fick syn på en kille som jag sett nån gång förut som var jävlit snygg och såg vilsen ut, så jag tänkte: ”Jag går fram och snackar en stund – det kanske var honom jag träffa i Lund?” och jag gick sakta fram och grubbla febrilt på nån avspänd och naturlig hälsningsreplik när snubben sa: ”Hej! Vilken härlig kväll! Är du hetero, homo eller bisexuell?”, jag sa: ”Baby, jag kommer lite kors och tvärs – ska vi ta oss ett nyp i nästa vers?” M-mm! Häftigt! Jag behövde inte fråga två gånger!

Vi höll på för fullt och hade jävlit skoj när han kasta sig ur sängen och ropa: ”Oj! Jag tyckte det var nån som knacka på dörrn!” – och sprang in i garderoben som stod i ett hörn, och jag gick och öppna med ett frånvarande flin – där stod Frank Baude i nån sorts krinolin. Jag kom av mig precis och tänkte bjuda på té när han sa ”Vad i helvete sysslar ni med?!

Borgaryngel! Bögjävlar! Kom opp ska vi talas vid nån gång…” (helst på göteborgska)

Jag sa: ”Men snälla Frank, ta nu reson! Jag vill också va med och göra revolution men ett litet nyp nån gång ibland när man träffar en kille som ser ut som han kan väl inte skada marxismens sak?” Mer hann jag inte säga – med ett fruktansvärt brak kom en helikopter farande och gud var Frank blev skraj, för ut klev ALEXANDRA KOLLONTAY!

I rök och damm – -gick Alexandra fram…

Hon sa: ”Jag tror nog de här pojkarna vet vad de gör så vad står du här och gapar och skriker för?” Och Frank börja darra som en aladåb när Alexandra sa: ”Det finns en sak jag vill ha reda på – jag har hört det viskas nu och många gånger förr att du, Frank, har ett sjuhelvetes morgonhumör och vem är det sköter disken hemma hos dej? Och tvättar dina kalsingar? Och stryker dem såsäj?

Va? Stryka kalsingar! Hm! Det gör. vi inte i Sovjetunionen!”

Slutet på grälet fick jag aldrig reda på för jag väcktes brutalt av min egen telefon. Vem det var som ringde har jag faktiskt glömt men han sa: ”Du måste höra vad jag har drömt!” Och så börja han berätta med en fart som var enorm hur han blev inlåst i en bastu med Björn Borg, en diskussion med Martin Luther, det lär som ett skämt, jag sa: ”Vänta lite, jag blir snart impotent! Det verkar ju som alla drömmer likadant och jag tycker inte alls att det är ointressant men jag skulle vilja veta var vi får allt ifrån?” Sen dess har det vart kortslutning i min telefon.

Så jag undrar fortfarande… Jag ska ringa och fråga….Tarja Halonen….Marita Ulvskog…Birgit Nilsson…hm (välj själv)

[evscomposer]

@klubbkrinolin has delivered once again! Thank you all so much for another cosy evening, looking forward to the next one in novrmber! . . . #concert #liveperformance #livemusic #classicalmusicians #classical #classicalmusic #jazzmusician #electricguitar #viola #stringinstrument #enjoying #goodtimes #missingmyfriends #missingmusic #krinolin #chambermusic #kammarmusik (på/i Inkonst) https://www.instagram.com/p/CGnvUpelx0-/?igshid=2vad1odu1w4d