#korlátozás

[csacskamacskamocska]

Tiltások és határok

Milyen csodás felütést olvastam, uh, tényleg inspiráló. Hogyan jelöljük ki a határokat úgy, hogy a másik ember ne tiltásnak vagy korlátozásnak érezze? Piszok egyszerű! El kell mondani, hogy miért! El kell mondani, hogy mit gondolunk, érzünk az adott dologgal kapcsolatban, miért nem akarjuk. Ha nem egy hatalommániás egoista/narcisztikus faszkalap valaki, akit az szórakoztat, hogy rángatja a másikat és hol enged valamit, hol meg nem, ahogy neki kedve van a másik meg zavarodjon meg, hogy sose tudja hogyan jó, szóval ha nem ez van és feltételezzük, hogy mindkét embernek fontos a kapcsolat, akkor egyszerűen beszélni kell róla. A dolog legmélyéig! Nem a felszíni habot kell leszedni, hanem kibeszélni a legmélyéig. Mert a tiltások, korlátozások gyerek szerepbe kényszerítik a másikat, az egyensúly felborulása a kapcsolat halálához vezet. De ehhez, akármilyen kapcsolat is, mindkét fél kell. Az sajnos nem működik, hogy az egyik beszélni szeretne róla, a másik meg nem. Szükséges megérteni, hogy valaki miért utál annyira valamit, hogy látni, elviselni se akar valamit, nem akar úgy élni, hogy az a dolog benne van az életében. Nyilván egy ilyen beszélgetés kockázatos. Mert például aki hetekig, hónapokig nem akar szexelni a párjával, de azt sem tűri, hogy az maszturbáljon, mondjuk, annak a szexualitásról való elgondolásai elég éretlenek lehetnek, akkor is, ha amikor szexel, akkor technikailag nem csinálja rosszul. Akkor neki valamivel szembe kell nézni, amivel nyilván nem szeretne. Hogy szeret-e ő igazán szexelni. vagy szeret-e igazán az aktuális párjával szexelni? A tiltások valószínűleg valami komoly görcsnek a jelzőpóznái az adott embernél. Mintha oda lenne festve egy nagy kereszt: Itt áss! persze, van aki egyszerűen narcisztikus. Vagy nincs valós empátiája, gőze nincs róla, hogy amit tesz az hogy néz ki kívülről, a másik oldalról. És akkor a határok kijelölése. meg kell-e indokolni, hogy valamit miért nem szeretnénk? Természetesen. Akivel barátok vagyunk, járunk, élünk, gyerekeket baszunk össze, az nem egy érzelmileg mindegy ember, nem egy beosztottunk, akinek kérdés nélkül utasításokat kell elfogadnia, hanem egy közös életet alakítunk ami szeretnénk, ha mindkettőnknek komfortos és előrevivő lenne. Lehet-e indok az, hogy azért ne csináld, mert nekem kényelmetlen érzés? Vagyis lehet-e ilyen kis felszínes magyarázatot adni? Lehet, persze, csak ez megint nem fog átmenni azon a megértési folyamaton amitől könnyű valamit nem csinálni. Az ember szeretné, ha a párja boldog és elégedett lenne. Minél jobban érti őt, annál könnyebbenk érzi a feladatot és annál kevésbé érzi korlátozónak a kéréseket. De azért, szóval akinek nincs ereje meg hatalma és saját magát úgy érzi a világban, hogy mások rángatják, az hajlamosabb arra, hogy ott tiltson ahol lehet, hogy érezhesse a saját erejét. Ez az erőtlenség érzés is csak egy érzés, szóval ez lehet akár egy vezérigazgató is valódi hatalommal, ha a saját személyes életében nincs az az érzése, hogy kézben tartja az életét és az kedve szerint folyik, akkor tiltani fog, akkor a hatalommal visszaélés az drog. Hogy lehet-e élni valakivel, aki tilt? Mittudomén! :D Az egész attól a két embertől függ. Attól, hogy ők hol tartanak a saját életükben, a kapcsolat hol tart. A sok tltástól és a tiltások betartásától végül unalmas lesz a kapcsolat. Van aki azt szereti.

[fingmans-blog]

[diogenesz2020portugal]

Egy korábbi Facebook-bejegyzésében Magyar Péter felidézte, hogy volt feleségével, Varga Judittal baráti vacsorán vettek részt Gulyás Gergelynél 2020. december 28-án. Az országban ekkor szigorú kijárási korlátozás volt érvényben a koronavírus-járvány miatt. Magyar Péter posztját olvasva felvetődik a gyanú, hogy Varga Judit igazságügyi miniszterként megszegte ezt a korlátozást.

[petrany]

Hello, this is Boris speaking...

[zeroz2ro]

Úgy néz ki, hogy 2023. július 1.-től a magyar bankok megtiltják, hogy külföldi fogadási oldalra befizess a bankkártyádról és nyereményt utalj vissza magadnak a bankkártyádra.

Tavasszal nyújtották be Rogánék a szerencsejáték törvény módosítását ami ezt a változást okozza. Nem lehet majd a Bet365, Unibet, Bwin meg a társaira befizetni / kifizetni magyar bankkártyákról. Vagyis idehaza csak a Szerencsejáték Zrt-nél tudsz fogadni (Tippmix). Egyre több banknál (MFB, Erste) jelenik meg az ÁSZF-ben ez: “ 4.5.2. A Bank a szerencsejáték szervezéséről szóló, mindenkori hatályos törvényben foglaltak szerint a tiltott fizetési számlának minősülő fizetési számlák terhére vagy javára teljesítendő fizetési megbízást vagy fizetési műveletet - ide nem értve a hatósági átutalást és az átutalási végzés alapján történő átutalást -haladéktalanul visszautasítja, vagy visszautalja. A korlátozás kiterjed a külföldi pénzforgalmi szolgáltató által vezetett tiltott fizetési számla javára indított vagy terhére fogadott, határon átnyúló fizetési műveletre is. A Bank az általa kibocsátott betétikártyával összefüggésben annak birtokosa terhére vagy javára teljesítendő a) szerencsejáték-szervezéssel érintett kereskedelmi kategória kódhoz, és b) magyar országkódtól (348) eltérő országkódhoz, és c) interneten keresztül nyújtott pénzforgalmi szolgáltatáshoz. kapcsolódó, autorizációra (engedélykérésre) érkező fizetési műveletet haladéktalanul visszautasítja. “ Most bukik meg a Fidesz, ez szerintem többszázezer embert érint ....

[remelemmostmaraholdonlaksz]

Telex: Fontos lecke magyar autókereskedőknek: nem lehet korlátlanul árat emelni és tologatni az átadási határidőt

a bíróság döntése szerint tisztességtelen és érvénytelen az a szerződési feltétel is, amelyben a kereskedés korlátozta, hogy a vevő továbbadja az autót, sőt, a korlátozás ellenére történt eladás esetén kötbért helyezett kilátásba

[wannabebiker1]

Drakula szelleme

avagy

a minap Romániában, azazhogy Erdélyben jártam.

Kicsit távolabbról indítva a történetmesélés szálát, az igazsághoz tartozik, hogy közel 20 éve nem jártam autóval Romániában, leszámítva egy-két nagyváradi Kaufland látogatást. A Kaufland áruház vagy 10km-re van a határtól, szóval nem játszik.

A 2000-es évek közepén sokat jártam Romániában, az akkori munkahelyem miatt. Egész sok helyre kellett menni, Temesvár, Déva, Resicabánya, stb. Akkoriban, kb 15 évvel a rendszerváltás után, még eléggé a vadkapitalizmus határozta meg arrafelé az életet, de már látszottak a fejlődés jelei. Autópálya még nem volt, az utak rettenetesek voltak, több gumit és komplett kereket, olajteknőt ott hagytam elpusztulva a hatalmas kátyúk miatt. Az ottani hírekben rendszeresek voltak a 2-3-6-7-10 halálos áldozattal járó autóbalesetek. A lefingott Daciák és egyéb szocialista autótípusok mellet már sok nyugati autó is volt, köztük számos új, nagy teljesítményű darabbal, amikre a kresz nem hatott, csak a jóisten fénye vetült rájuk, aztán vagy kiadta az előzés a dupla záróvonallal elátott S kanyarban, vagy nem.

Naszóval rég volt, elfelejtettem már. A sors úgy hozta, hogy szintén munkahelyi okokból, Nagyszeben környékére kellett mennem, ami a lakhelyemtől 360km, jó 5 óra vezetés. A különbség akkor és most között elképesztő: Nagyvárad körül már olyan gyorsforgalmi utak vannak, hogy szinte Bécsben éreztem magam, illetve kb. az út fele is autópálya volt. Persze azért becsúszott még néhány hiba, pl ez:

Ez egy vadiúj út, valahol Várad után néhány 10km-rel. Először mintha csak egy kóbor kutya akart volna átmenni az úton, aztán megláttam a birkacsordát, aztán jött a juhász, a felesége, a kutyáik és a forgalom kellős közepén áthajtották az úton a nyájat, vastag birkaszar réteget terítve az útra vagy 100méteren keresztül. Ettől eltekintve odafelé viszonylag eseménytelen volt az út, kicsit csodálkoztam ugyan, hogy az 1es főúton haladva a lakott településeken keresztül mindig nagy kocsisort gyűjtöttem magam mögé. Próbáltam tartani a sebességhatárokat, még emlékszem a civil Daciákból vadászó vidéki rendőrökre, akiknek a kenőpénzt az autóba, a padlóra kellett dobni, mikor mennyit, volt hogy 500Ft, volt hogy 2000, ami azért akkoriban nekem eléggé fájt.

Most rendőrautót alig láttam, sebességmérőt is csak egyet, bedobva egy rendőrautó műszerfalára.

A sebességkorlátozásokból elég sok van, főleg zebrák közelében sok a 30-as tábla, de a pályán is előfordul mindenféle random 80as meg 30as korlátozás, ezeket amúgy mindenki leszarja.

Említést érdemel még a hatalmas forgalom, ami érzésre szinte csak kamionokból áll, egy két traktorral fűszerezve. Emiatt, ahol bármilyen okból belassul a forgalom, másodpercek alatt hatalmas dugó alakul ki. Így volt ez Bánfihunyadon is, aminek valami elképesztően hülye román neve van, valami Huediu vagy hasonló, ahol egy lámpás kereszteződés miatt hosszú percekig álltam a dugóban, de lagalább volt időm megcsodálni ezeket a cigánypalotákat, amik közvetlen a városba bevezető út mellett állnak.

Jó sok van belőlük, érzésre a 2/3 részük lakatlan, félkész, értelmetlen pénzkidobás, de van amelyiknek az aranyozott, kovácsoltvas kerítése többe kerülhetett mint az én egész házam.

Dolgom végeztével indultam haza, már eléggé estébe hajlott már az idő, sötétedett is.

És ekkor előbújt Drakula szelleme. Meg mutatta magát a balkáni közelekedés igazi arca, ahol nincsenek szabályok, csak a méret és a nyers erő számít.

Az 1es főút, Kolozsvártól Nagyváradig. Millió kamion, emelkedők, hajtűkanyarok, 180fokos visszafordítók, a sávok között a kanyarokban beton elválasztókkal. Itt nincsenek már szabályok, a sebességkorlátozások a nappal elfeledett emlékei, a rendőrök a trafipaxszaikkal együtt elmentek aludni, a kamionok pedig mennek, ha ott vagy, ha nem. A visszapillantó tükörben mintha Drakula üldözne, csak egy predator szerű, karácsonyfa kivilágítás látszik, ahogy egy kamion a 30as táblánál 75km/órás sebességnél villog 5 méterre a seggedben, hogy menjél. Nem számít, hogy lakott terület vagy zebra, ők mennek. Rendíthetetlenül. All in. Esélyed nincs betartani a megengedett sebességet, az ismeretlen utakon a sötétben menned kell, mert legázolnak. Szürreális élmény volt.

A legszebb, szinte már hihetetlen kategória, amikor egy nagyon kanyargós, emelkedős részen, egy hosszú kamionkonvoj mögé kényszerülve, a kapaszkodó sávon el akartam menni mellettük. Persze. Az előttem haladó kamion ezerrel elkezdte előzni a többi lassabb kamiont. a 2 felfelé és az egy lefelé vezető sávon mindenhol kamion, előttem, mellettem, mögöttem, én közöttük.

Átlépni a határt olyan isteni érzés volt, hogy szinte megkönnyeztem, újra megérkezni Európába, a civilizációba, az ismerős táblák, ismerős utak közé, ahol legalább az utakon már vannak játékszabályok, amit mások is betartanak. Szinte örömmel gondoltam arra, hogy Berettyóújfalunál mindig szokott lenni trafi.

Románia hatalmasatt fejlődött az elmúlt 20 évben, ott lehet tényleg arra költötték az eu-s pénzeket, amire kellett és nem ellopták meg értelmetlen projektekre költötték, a fejekben azonban érezhetően még nincs változás, a szabályok csak ajánlások, nem érvényesek mindenkire.

Főleg, ha leszáll az est, és Drakula vérszomjas szelleme lengi be a Kárpátok bérceit az utakon pedig a Román Kamion az úr.

[csacskamacskamocska]

Elmúlik-e végleg

Vannak ilyen semmi közöm hozzá „problémák” amik mégiscsak foglalkoztatnak meg inspirálnak. Egy társaságba járok egy lánnyal, nőnek kéne mondanom mert már nem huszonéves, aki együtt járt a társaságból egy pasival. A lány szerelmes volt, a pasi nem, van ilyen. Szakítottak, kicsit érzelegtek rajta, de tulajdonképpen, érdekes módon, az együttjárásról mi már csak akkor értesültünk miután szakítottak. A fiú mondta, hogy bocs, ha kicsit furán reagálnak dolgokra, de helyzet van. Pislogtam is sűrűn, hogy most mi is történik, beszéltem a faszival privátban, hogy mondja már el mi ez az egész. Innentől kezdve némileg ki volt hegyezve a figyelmem a lányra, akit jobban szántam mint a faszit. Különlegesebbnek, érdekesebbnek, műveltebbnek láttam, mint a pasast, akinek ez a fantasztikus lány nem volt elég jó. Mindkettőjüknek van már párja, a pasasnak már gyereke is. A pasi felesége kedves, jópofa, tényleg szuper, kedvelem, de nem tudom azt mondani, hogy jobb mint a másik lány. Más. Mindketten eljönnek, sőt mindhárman, a viszonyok tiszták, beszélnek egymással, soha meg nem mondanád, hogy bármi közük volt egymáshoz. Nem is érdekel senkit, csak engem. Gőzöm nincs miért van bennem az, hogy én nem hiszem el, hogy egy szerelem elmúlik attól, hogy azt mondják, hogy vége a kapcsolatnak. Onnantól majd nem látja annak aminek előtte? Ha ott van, nem találja vonzónak? Amikért rajongott az nyomtalanul eltűnt? A fájdalom, hogy ő nem kellett, túlléptek rajta az lényegtelen dologgá válik? A másik teljesen idegenné? Ez a kapcsolat nem kiürült, elsikkad, elhidegült, hanem az egyik elutasította a másikat. Sebet ütött. Folyamatosan látni egy alternatív képet, egy másik utat, másik választást, szerintem idegborzoló. Voltam persze én is úgy, hogy évekkel később találkoztam azzal a pasival, aki iskoláskorom meghatározó szerelme volt, és nem hittem el, hogy ezt az embert valaha is vonzónak láttam. Nem is találkoztunk többször. Minek találkoztunk volna?

Van a társaságban más pár is, akik együtt éltek. Nekem irritáló, ahogy a közeli kapcsolat maradványai át meg átszövik a kommunikációjukat és terhet rak a mostani élettársra. Mert ne áltassa magát senki, terhet rak. Ezt nem akarni tudni, erre nem figyelni szerintem maradványa a birtoklásnak. Persze, mindenki csináljon amit akar, mindenkinek a saját felnőtt döntése, hogy marad vagy szakít vagy szakít és marad, és akinek valami nem tetszik az mondja, aztán majd lesz valahogy. Én csak arról mesélek amik bennem lecsapódnak, a zacc, a mocsok... Van persze rengeteg ellentmondás: A szabadságunkat nem kéne valaki más kárára, direktmód megélni. A korlátozás nem elvárható azon az alapon, hogy nekünk valami nem esik jól vagy kellemetlen. Az emberek hazudnak arról is, hogy fáj-e nekik valami. Az emberek önzők és kegyetlenek egymással.

És akkor mindenféle elejtett mondatok innen-onnan: Már nem fáj, de amikor összetalálkozom vele, igyekszem feltűnés nélkül kikerülni, mert nem akarok találkozni vele meg a nőjével. (aham, akkor most túl vagy rajta vagy nem?) Már csak barátok vagyunk. (aham, a legjobb barátok és csak te mondod neki, hogy milyen okos meg vicces, senki más.) Már elmúlt. (de minden ismeretlen üzenetről, telefonról, sosem látott tumblisról ő jut eszedbe, azt gondolod Ő volt) Jobb, ha nem találkozunk többet. (mert bármikor lefeküdnél vele és az is zavarna, ha nem) Hogy édesemnek, drágámnak, szívemnek szólítom, ez semmi, ez csak a megszokás. (baszki, 15 éve elváltatok, milyen megszokás ez?) Nem zavar, hogy megnősült és gyereke van. (csak leiszod magad, ha látod. Értem, hogy nem zavar) Felidegesít mindig, amikor találkozunk. (akkor mi a fasznak találkoztok?) Barátok tudtunk maradni. (nem akarjátok megdolgozni az érzelmi munkát a szakítással) A kapcsolataim elfogadják, hogy barátságban vagyok az exeimmel. (a kapcsolataid hazudnak) Nem akarom, hogy újra bántson vagy bármi ilyesmi. (Tudna bántani? Akkor nem utálod eléggé.) Stb, stb.

Amúgy az egész dolog érzelmi részét csak én feltételezem, teljesen elképzelhető, hogy a lány teljesen túl van a pasin, beleképzelek mindenfélét amit semmivel sem tudok igazolni, csak azt gondolom, hogy hacsak nem csalódik az ember orbitálisat a másikban, akkor a vonzalom nem múlik el, csupán háttérbe szorul, valahova a tudat eltompított mélyére kerül és ha nem piszkálják, akkor örökre ott is marad, és nem a vonzalom múlik el, csak elfelejtjük, hogy hova tettük.

[rejszelde]

Yettel és Telekom 💩

Még 2 éve vett a feleségem egy Galaxy Watch 3 okosórát a Telekomnál, amire vette gy eSIM-kártyát is, ami csak multiSIM-ként üzemelt, tehát duplikálta a már meglévő előfizetésen lévő számot, és azon az óra önnállóan is tudott üzenetet fogadni vagy akár hívást is (mondjuk az teljesen értelmetlen funkció egy óránál).

Most ezt az órát odaadnánk a gyereknek, akinek a telefonjában történelmileg úgy alakult, hogy egy Yettel feltöltőkártya van, ezért gondoltam, hogy veszek egy Yettel eSIM-et, amivel majd az okosóra jól működni fog, és egyrészt telefon helyett tudja magánál hordani, és mi tudunk üzenni neki, ha késünk pár percet, stb. Az mégse egy fújfúj telefon, hanem csak egy óra, amin lehet kommunikálni, elég korlátozottan.

Az egy másik történet, amit majd el fogok panaszolni a Yettelnél, hogy a vecsési üzletükben az üzletkötő egy szót sem szólt arról, hogy a Yettel amúgy csak olyan készülékbe vállalja az eSIM működését, amit ők forgalmaznak. Megvettem a feltöltőkártyás eSIM-et, viszont amikor az órát összekapcsolom a telefonommal, amin már ott figyel az eSIM beregisztrálva, nem tudom áthelyezni az okosórára, mert a Samsung Wearables alkamazásban a Mobilcsomagok opcióban keresgélés után azt az üzenetet kapom, hogy az országomban nincs támogatott mobilcsomag.

Visszamentem a Yettelbe, ahol azt bírták mondani, hogy nem tudják, hogy kell felapplikálni, az eSIM biztosan működik, azt nem áll módjukban visszatéríteni, viszont mivel az órát nem náluk vettük, így max azt tudja javasolni, hogy vigyük el egy mobilszervizbe... KURVA ANYÁD

Elmentem a Telekomba megkérdezni, hogy van-e bármi hálózati korlátozás az okosórán, de ott az üzletkötő azt mondta, hogy nincs ilyesmi az okosóráikon, viszont náluk meg feltöltőkártyás eSIM nem létezik, csak előfizetéses. Tehát havi 4500 Ft-ért tudnánk egy másik eSIM kártyát előfizetni, hogy működjön az okosórán.

Az okosórán a beállítások menüjében amikor a Mobilcsomagok menüpontot választom, felteszi a kérdést, hogy az előfizetés és a készülék ugyanattól a szolgáltatótól származik? Ha erre igent válaszolok, akkor a telefonon visszajutok ugyanabba a menüpontba, amiben azt írja, hogy az országomban nincs támogatott mobilcsomag. Ha nemet válaszolok, akkor csak visszalép a menübe, és nem történik semmi, azaz zsákutca.

Szóval lassan 2024-et írunk, és ott tartunk még mindig, hogy vagy technikailag képtelen megugrani, vagy bújtatottan továbbra is akadályozzák a szolgáltatások szabad felhasználását egymás készülékein.

[nyuszimotor]

Az alapvető koncepció jó, de a betiltással csak azt fogják elérni, hogy még népszerűbb lesz - az edukálást kellene preferálni, bár ahhoz befogadó közeg se ártana.

[faszom-azegeszbe]

Nem kell a fejfájás, az elkotelezodes, az érzések, a korlátozás

Azt csinálok amit akarok akivel és amikor akarom ha nem tetszik az nem az én gondom

[oz6912]

Kártyák titkai: A Symbolon

Új blogot kezdek, amiben szeretnék Nektek bemutatni olyan kártyatípusokat, amik alapvetően nem játékkártyák, hanem valamilyen gondolati tartalmat hordoznak, utakat kínálnak fel vagy - mint esetünkben - egyfajta belső gondolkodásra késztetnek, ahogy az alkotók - Peter Orban és Ingrid Zinnel - fogalmaznak, az emlékezés játéka.

Azért választottam elsőként a Symbolont, mert a tarot kártyákat sokan ismerik, sokan - jól, rosszul - használják is és alapvetően a jövő útjait szeretnék kifürkészni.

itt azonban egészen másról van szó. A játék célja nem a jövő és a kinyilatkoztatás, hanem a múlt és az emlékeztetés. A kártya lapjai olyan szerepszemélyiségeket (archetípusokat) illetve léthelyzetket jelenítenek meg - Thea Weller csodálatos grafikáin keresztül - , amelyek mindannyiunk lelkében ott lakoznak és ezáltal alkalmasak terápiás célra. A kártyalapokon szereplő szerepszemélyiségek megjelenhetnek problémaként, a probléma megoldásához vezető útként vagy akár a probléma megoldásaként. A képeknek sajátos emlékeztető szerepük van, amely messze meghaladja az írott szó lehetőségeit. Az írott szó felejtést csepegtet a lelkekbe, mert az ember - az írásba vetett bizalma miatt - már csak a kívülről jövő idegen jelek (betűk) által tud emlékezni, nem pedig közvetlenül, belűlről. Így aztán az emlékezés kívülről jövő aktusság válik.

A képekre nem vonatkozik ez a korlátozás. Ezek közvetlenül lépnek kapcsolatba a lélekkel, megérintik és elvezetik a kérdéshez: mit jelent a lelkemnek ez a kép?

Tisztázzuk először is, hogy mi a symbolon fogalma. A symbolon olyan szó, amely egyidejűleg jelöl tárgyat és tevékenységet. Olyan tárgyat, ami egykor kettétört és részei szétszóródtak a világban. Régebben cserépedényt vagy tányért törtek ketté, hogy a két részt egymást nem ismerő embereknek adják, akik aztán elkezdik keresni a másik felet (manapság ilyenek a kettétörhető szív medálok).

Belátható, hogy nem könnyű a szimbólumokkal bánni. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy a lelkünk mélyére alámerüljünk. De aki vállalja ezt, annak a kártyalapok évekig, évtizedekig mesélni fognak.

A lélek képekben és érzésekben él, hiszen a képek igazából megmerevedett érzések. A képek - hasonlóan a mesékhez, mondákhoz, mítoszokhoz - táplálják, erőssé és elevenné teszik a lelket. Ehhez olyan képekben elmesélt történetek kellenek, amelyek saját belső kincseinkre emlékeztetnek. A mélységből neked kell - akár egyedül, akár a segítségemmel - kiemelni őket. Neked kell elindulni a keresésre. Ilyen keresés vezet pl. minden házassághoz is és ezen az esetleges válás sem változtat, hiszen szakítás után mindkét rész újra kiegészülést keres.

A keresés lényege nem az eredmény, hanem, hogy elindulj. Nem a cél a fontos - hiszen az útközben változhat is -, hanem, hogy felkelj a fotelból és elindulj valahová, érezvén, hogy a symbolonnak csupán az egyik fele vagy. Ez az, amiben a kártya az emlékezéshez segítséget nyújt.

Az elkövetkező bejegyzésekben bemutatok majd Symbolon kártyalapokat, és némi segítségként leírom majd a laphoz fűződő gondolataimat is.

Ha gondolod, tarts velem az utazáson, ha pedig segítségre van szükséged, bátran keress meg.

[zeroz2ro]

"A Budapest-Győr-Hegyeshalom vonal Biatorbágy és Szárliget közötti szakaszán 100 hm/h-s ideiglenes sebességkorlátozást kellett bevezetni, emiatt egyes vonatok menetideje 20 perccel is nőhet. 140 helyett csak 100 km/h-val mehetnek a vonatok azon a szakaszon, ahol például a Budapest-Bécs vonatok is járnak.  A MÁV azt írta, hogy a közel 29 kilométer hosszú korlátozás miatt a vonatok menetideje 5-10, esetenként 10-20 perccel is meghosszabbodhat.  A Közlekedő Tömeg azt írta, hogy mivel a pályát az elmúlt 40 évben senkinek sem jutott eszébe karbantartani, ezért a „vasúti síneket a vasbeton keresztaljakhoz rögzítő, akkoriban még fából készült csavartiplik egész egyszerűen elporladtak”. A MÁV azt állítja, hogy kidolgozott tervvel rendelkeznek a probléma megoldására." Az ország legforgalmasabb, kiemelt (!), nemzetközi (!) vonalán még 140 km/h-val sem mehetnek a vonatok (száznegyven baszki, nem 240!) mert egy 29 km-es szakaszon olyan rossz a sínek állapota. De mindjárt visszapattanunk és utólérjük Ausztriát!

[korankelo]

A nagy kínai tűzfalról pedig azt érdemes tudni, hogy roamingolás esetén senmilyen korlátozás nincs, ugyanúgy működik a net, mint bárhol máshol.

A helyi sétákat szervező cég meg Facebookot használt..

Viszont bosszantó, hogy a Google map szinte teljesen használhatatlan.

[valmarsafe]

Tűzvédelmi feliratok, táblák, jelek a Valmar Táblabolttól. KRESZ tábla - Tehergépkocsi össztömeg-korlátozás (1) - fényv-öntap-300

Rendelj figyelmeztető táblákat, feliratokat, jeleket online! Hívja fel a figyelmet a veszélyes elemekre! Óvja munkavállalóit, látogatóit! - Tehergépkocsi össztömeg-korlátozás (1) - fényv-öntap-300 - https://www.xn--tblabolt-8ya.eu/kresz-tabla #kresz, #jelek, #feliratok, #piktogramok, #táblák, #figyelmeztető

[bdpst24]

Tízből négy munkavállaló számít a home office szabályok változására

Tízből négy munkavállaló számít a home office szabályok változására

Országos szinten a magyar munkavállalók háromnegyede támogatja a home office-t, attól függetlenül, hogy ez saját munkájukat tekintve egyáltalán kivitelezhető-e. Azonban az otthoni munkavégzés lehetősége sokaknak nem adatik meg: 57%-nak minden alkalommal be kell járni dolgozni az erre kijelölt helyre. Ennek oka sokszor vezetői korlátozás, hiszen saját megítélésük szerint a munkájukat részben vagy…