#koporsó

[csakhagyjmeghalni]

Elegem van!

A kilátástalanságból, abból hogy nem tudok egy lépést sem előre tenni. Abból , hogy nem tudom ,  hogy csináljam jól a dolgokat, hogy mindenkinek jó legyen. Abból, hogy azt hittem ha felnőtt leszek, minden könnyebb lesz mert a saját talpamon fogok állni. Abból hogy mindenkinek meg akarok felelni, abból hogy 100%-ot akarok mindig teljesíteni. Tudjátok mit akarok? 2 méter mélyen a kibaszott föld alatt feküdni egy koporsóban ....

[versinator]

Koporsós atlasz

Húzódva akkordok vértet dobáltak Háborúknak széttépem kölyökkorom silbakolt Lakomáznak gyújtom versaillesi robogtak

Dzsidával mosdó züllők vérfolt Félreteszik kétségbesve korábban hűlni Ködülte gombolyítsd napkorong kipakolt

Susogás kilőttek öltöztetve hátrálni Gödre sikoltani tereltünk bíborával Részegje árvábban anyádért röpülni

Újhold kisértetet titkán apuskával Gyertyatartó férfikort összerág ringtak Csöndetektől főképp változva aranyfogával

[algebraicvarietyshow]

utólag azért felmerül a kérdés, hogy szilvay gergő ezen a ponton miért nem kérdezett vissza, hogy milyen streamingfelületről nézeti a másodikosaival a filmeket, hogy négy felugró pornóreklámot ki kelljen közben ikszelni

[tibberg]

Elég morbid amikor egy pompaautóval találkozol az olasz autópálya dugóban, főleg ha koporsó is van benne, koszorúval. A motorosok meg menet közben vetik a keresztet ahogy suhannak el a sorok közt.

Egy céges kocsi amit nem szívesen viszel haza.

[progarden]

A hatalomnak ennyi a lényege: megtehetem, kimondhatom, átírhatom, harsoghatom, és te nem akadályozhatsz meg ebben. Ennyi. Ha még szürreálisabbat teszek, az csak még jobb, és te végignèzed, és semmit sem tehetsz ellene.

Ez a hatalom.

Ez a mámor.

Ezt látjuk kiteljesedni. Auswitz is ilyen volt, és 60puszta is ilyen. A fűkriminalizáció is ilyen. A dekriminalizáció akadályozása is

ilyen. Az eutanázia tiltása is ilyen. Az ország elárulása is ilyen. A pedofília parlamentáris patronálása is pont ugyanilyen. Ez megy 15 éve!

És mi végignézzük.

Ôk győztek.

Mi magunkban motyogtunk a saját orrunk alá, majd magunkra húztuk a koporsó fedelét.

Au revoir.

Ennyi volt az élet.

[anyadisszeretne]

Amikor nyolcadikban görcsölve ültem be matekórára nem hittem, hogy valaha az lesz a legnagyobb problémám, hogy nem tettek újabb wc-papírt a tartóba.

Ezek nagyon durva jelek az öregedésre egyébként. Főleg amikor azt mondják a boltba ahol dolgozom, hogy CSÓKÓLOM és bazd meg mindig a hátam mögé nézek hátha nem nekem mondták, de csak az árnyékom kacsint rám, mondván megöregedtél koporsó.

[stellaron-hunter]

ti jöttök!!!!

szomorú vasárnap száz fehér virággal vártalak kedvesem templomi imával álmokat kergető vasárnap délelőtt bánatom hintaja nélküled visszajött azóta szomorú mindig a vasárnap könny csak az italom kenyerem a bánat szomorú vasárnap utolsó vasárnap kedvesem gyere el pap is lesz koporsó ravatal gyászlepel akkor is virág vár virág és koporsó virágos fák alatt utam az utolsó nyitva lesz szemem hogy mégegyszer lássak ne félj a szememtől holtan is áldalak utolsó vasárnap ősz van és peregnek a sárgult levelek meghalt a földön az emberi szeretet bánatos könnyekkel zokog az őszi szél szívem már új tavaszt nem vár és nem remél hiába sírok és hiába szenvedek szívtelek rosszak és kapzsik az emberek meghalt a szeretet vége a világnak vége a reménynek városok pusztulnak srapnelek zenélnek emberek vérétől piros a tarka rét halottak fekszenek az úton szerteszét még egyszer elmondom csendben a imámat uram az emberek gyarlók és hibáznak vége a világnak

[nemzetikonyvtar]

Tóth Árpád: INVOKÁCIÓ CSOKONAI VITÉZ MIHÁLYHOZ

A kétség és a bizakodás alkotta pólusok között, épp mert mindkét lehetőséget teljesen átérzi a költő, megnő a feszültség. Ebből adódik, hogy e korszak érzelmi élete jóval dinamikusabb az előzőnél. A feszültséget és a mozgalmasságot csak fokozza, hogy a reménykedés egyre konkrétabb tartalmat kap, a vágyak egyre céltudatosabbak. Így jut el a nyíltan színt valló nagy költeményekhez, melyekben hitet tesz a haladás, a béke és a forradalmak mellett. A debreceni hagyomány értékes elemei is ekkor válnak költészetében ható tényezőkké.

E nagy versek között az Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz az első, melyben az egyre terhesebbnek érzett "ócska bú"-val, egyéni bajainak untalan panaszolásával szemben rátalál a kor nagy közösségi mondanivalójára. Rátalál, tehát nem csupán megismétli, amit Ady és mások már korábban felismertek. Az ő számára a nemzet remélt újjászületése az egyetlen és utolsó alkalom, hogy saját veszendő élete is értelmet kapjon, hogy kisszerű nyűgeiből kiszabadulhasson. Ady harcainak java már lezajlott ekkor, Tóth Árpád most ébred rá e küzdelem személyes és közösségi lehetőségeire. Innen a Kőmíves Kelemenné-misszió vállalásának ráeszmélésszerű, egyéni pátosza:

Oh, mester! ím a késő famulus Megért: ha minden más kötés laza, Mi még a léthez fűzi ferde, bús Mikrokozmoszunk: ő, a szent haza! Túl csókon, könnyön, lázon és önzésen, Túl önmagunkon, tisztult órák hozzák Képét, magány s csönd, – s megindultan, szépen Utolsó álmunk: boldog Magyarország! ... Vemhes az Idő új honfoglalással ... A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE 1905-TŐL 1919-IG

Szép este volt. Éreztem: az utolsó Ragyogó est! Egy csendes kerti lak Sötéten állt már: nagy, komor koporsó A bánatos és tiszta ég alatt: Igen, az volt, a holt Nyár koporsója, Vak, barna tömb; s a szőke hársak oldalt, Melyek lombját az alkony meggyújtotta, Mint sárga füstü fáklyák fellobogtak.  S ím, ezüst vígság csattant át a csenden: Gyerekcsapat hancúzott, körbeálltak; Néztem, s lassan szivemre tódult minden, Minden, ami egy csüggedt órán fájhat: Ó, rendes élet! gyerek! feleség! - Szivem! mi kincsed van e dús világon? Vergődő kis szerelmek, szerteszét Gurult tervek, ó, tépett ifjuságom!  Huszonhét esztendőm viszem batyumban, Elfáradt vándor, céltalan uton, Batyumban csupa lim-lom, ócska búm van, Miért is hurcolom még, nem tudom, S miért a versek, ez a fájó, éber Ösztön: árulni halk bánatomat, Mint cukros, fanyar fügét a kucséber? - Így sírtam ott a hűvös fák alatt.  S költőm! akkor Te jutottál eszembe, Te is nézted Debrecen fasor-rácsát, Mint tömlöc-rácsot bús rab néz merengve, S már nem is várja víg szabadulását. Itt rejtegetted kínját életednek, S itt éhezett szelíd lelked halálra, Mert már nem izlett, rossz ínyű betegnek, A remény hamujában sült pogácsa...  S mégis, magányod csendes, hűs ölén, - Mert a magány ád végső menhelyet: Ez a preri, hol mint sötét bölény, Nagyhomlokú tünődés lépeget, Mély dzsungel, hol a vén boa constrictor, A jóllakott bú, szívünkről lebágyad, - Magányodban, betegen, árván, titkon, Mégis maradt egy felpihegő vágyad:  Csokonaim! halál pálmái árnyán, Debrecen magány-prerijén bús farmer, Mint ácsolgattad vágyad! mit se várván, Bús kedvtöltésül, lassan, türelemmel; Épül-e össze valami belőle: Nagy és egész mű? - rezignáltan lested: Fő, hogy idejét az ember elölje, S ki tudja? tán boldog csoda is eshet!  Egy éneket kezdtél tervelni itt, Hogy fájó életed beléfelejtsed, A haza honfoglaló hőseit Álmodtad vissza, Árpád fejedelmet; Ki elveszítéd sorsod tartományát, Szerelmet, hitet, egészséget, mindent, Feléd az unt lét tikkadt nyomorán át A megnyert haza drága képe intett!  Ó, mester! ím a késő famulus Megért: ha minden más kötés laza, Mi még a léthez fűzi ferde, bús Mikrokozmoszunk: ő, a szent haza! Túl csókon, könnyön, lázon és önzésen, Túl önmagunkon, tisztult órák hozzák Képét, magány s csönd, - s megindultan, szépen Utolsó álmunk: boldog Magyarország!  A magyar remény-korszak kezdetén Így kezdtél új dalt, reménytelen költőm, Mert ez a végső, szent virtus: szegény Magyar költő, bár félholtan is, költsön: Hátha a magyar Jövő szebben épül, Ha szívünk vérét vakolatul venné: Elénk bús szimbólummá ekként szépül A balladás Kőmíves Kelemenné!  Ezen merengtem én el akkor este, S felszegte fejét szívemben a bánat, S látott új eget s új földet, a messze Jövőben látta dús, boldog hazámat! És szóltam: Néki zengem énekem! Néki áldozom koldus kincsem, híven, E gyűszű könnyet: ifjú életem, És e marék vért: eldobogó szívem!  Vemhes az Idő új honfoglalással, Költőm! én is honszerzést dalolok, Tán bús dal lesz, kevés fénnyel, sok árnnyal, S hősöm tán gyönge lesz, mint én vagyok; Tehozzád méltó hősül illett Árpád, Enyém bukik, s tán én is féluton Kidőlök, ám nincs vágyam, élőbb, drágább, Mint dalba sírni, ahogy épp tudom.

Csokonaim! ne szálljon ez az ének, Míg meg nem áldod. Eltűnődni jó, Hogy, valahonnan, munkám áldva nézed: Tiéd e csendes invokáció ! S most, ének, röppenj, úszó, halk monoplán! Ívelj, ha tudsz, magasztos távolokba, Bár szárnyaid közt búsan meghúzódván Egy vérző szív a kormányzó pilóta...

1913

[perfectsadpain]

Egész életemben magam elől menekültem, még mindig nem tudom ki vagyok. Az identitásom, pinterest szülemény. Hol találok búvóhelyre magam elől? Előletek? Képtelen vagyok bevallani..elegem van belőle. Lehet csak egy pár év, "látszatönelfogadás" jutott. Hamvadás az élet. Ha egyszer feléd legyintek, kérlek fordíts hátat. Nem akarok megmentőt, sem "mindenrendbenlesz"-t. Tele vagyok, túl csordulok. Halott vagyok, emlék sem leszek. Koporsó szögeimet, a kuka fedélen szoktam elnyomni. Nem leszek finom falat. Lehetnél kannibál, lennék a disznó az asztalodon. Homlokon csókol a múzsa, ősz van, hívogat, kér, karmol, küszködöm. Látszat jólét, kultúröröm, lerágott köröm, hajcsomó a kádszéleken. Kikandikáló lábújjhegyen, zokniból. Libabőrre festett bőrön, csusszanok ki, az élet olvasztó tégelyéből.

[lakotelepi-jamesdean]

rövid ideig reméltem, hogy te csinálod a magyar vs tesok (korábbi néven: cigány) tik-tokot, és egy zsivany külterületi fodrász vagy, te kis koporsó

Zsa! Erre felé tiltott szó a cigány.

Roma, gipsy, brazil, bodzaszedő, kormos, hiperpigmentált, bokszos, bokszos, cigó, dakota, drapp, dzsipszi, dzsipó, erősen pigmentált, réti n*gger, viking, c-típusú állampolgár, csipa, dakota, drapp, dzsipszi, dzsipó, kávéfeka, légy, nem idén barnult, spanyol, tücsök, nem a napon barnult, familiárisan hiperpigmentált, dzsipó, buckalakó, akit a mozdony füstje megcsapott, hegyiolasz, cigus, kokeró, oláh, etnikum, kisebbségi, piszkos, román, svéd, norvég, bantu, római, keoma, indián, irokéz, feketelábú, sárgalábú, komancs, piréz, cipi, roméró, dakesz, kokeró, korvald, kokez, koheró, testvér, prala, mokka, kétszersült, kokszos, bagarol, rézbőrű, mozdonyszőke, füstifecske, bivalyszőke, negro, feketeretek, feketerigó, széntabletta, sültréce, varjú, genetikailag szoláriumozott, importindián, importnéger, próbanéger, dzsigoló, csitány, indiai turista, indio-európai, indomagyar, gangeszparti, meszkaléró, pigmenttúltengéses minoritás, EPK (erősen pigmentált kisebbség), dögevő, putriszökevény, retek, barbár, buckalakó, loplandi, büdösbőrű, ork, családi vállalkozásban garázdálkodó, halmozottan hátrányos kisállatetnyésztő, becsületes aljané

Csak ezek (fentiek) használhatóak!

[sabinaurna]

A temetkezési szokások változása a modern világban: Hová helyezzük szeretteink urnáit?

A temetkezési szokások folyamatosan változnak, ahogy a modern világ kihívásaihoz és igényeihez igazodunk. Az urnás temetkezés egyre nagyobb szerepet kap, különösen a városi területeken, ahol a hely korlátozott, és az emberek egyre inkább a fenntarthatóságot helyezik előtérbe. A fa urna nemcsak esztétikai szempontból kiemelkedő, hanem a természet iránti tisztelet kifejezése is, és méltó módot biztosít szeretteink emlékének megőrzésére. De hová helyezzük el az urnákat, hogy azok megfelelő módon őrizzék meg az elhunytak emlékét? Ebben a bejegyzésben megvizsgáljuk az urnák elhelyezésének lehetőségeit, és hogy hogyan alakultak át a temetkezési szokások a modern világban.

A temetkezési szokások átalakulása

A hagyományos koporsós temetésről az urnás temetkezésre való áttérés jelentős változást hozott a temetkezési kultúrában. A modern városi élet sajátosságai miatt sokan keresik a helytakarékos és fenntartható megoldásokat, amelyek nemcsak a helyszűkét, hanem a környezeti hatásokat is figyelembe veszik. Az urnás temetkezés nemcsak kevesebb helyet igényel, hanem lehetőséget ad arra is, hogy a temetkezés során a természet és a fenntarthatóság is központi szerepet kapjon.

A faurnák különleges szerepet játszanak ebben a folyamatban, mivel természetes anyaguk és egyedi kialakításuk révén harmonikusan illeszkednek a modern temetkezési igényekhez. A Sabinaurna.hu által kínált faurnák mind fenntartható forrásokból származnak, és kézműves munkával készülnek, amelyek biztosítják a legmagasabb minőséget és a méltó emlékezést.

Hová helyezzük szeretteink urnáit?

Az urna elhelyezése számos lehetőséget biztosít, amelyek közül a családok kiválaszthatják a legmegfelelőbbet az elhunyt kívánságainak és a saját igényeiknek megfelelően. Nézzük meg a leggyakoribb elhelyezési lehetőségeket.

1. Urnafal vagy kolumbárium

Az egyik leggyakoribb elhelyezési lehetőség a temetői urnafal, más néven kolumbárium. Az urnafalak különleges parcellák, ahol az urnákat elhelyezhetjük, és ahol a családok rendszeresen látogathatják szeretteik végső nyughelyét. Az urnafalak előnye, hogy helytakarékos megoldást kínálnak, és lehetővé teszik, hogy az urnák méltósággal legyenek elhelyezve, ugyanakkor nem igényelnek nagy földterületet, mint a koporsós temetés.

Az urnafalak esztétikus kialakítása és az elhelyezés rugalmassága miatt sok család számára vonzó megoldást jelentenek. A fa urnák használata az urna falban különösen szép és természetes megjelenést biztosít, amely tiszteletben tartja az elhunyt emlékét.

2. Temetői parcella

Az urnák elhelyezhetők egy kisebb temetői parcellában is, amely különösen előnyös azok számára, akik szeretnék, hogy szeretteik végső nyughelye egy konkrét helyszín legyen, ahol virágokat helyezhetnek el, és ahol rendszeresen megemlékezhetnek az elhunytról. A fa urna használata ebben az esetben is környezetbarát megoldást kínál, hiszen a fa természetes anyagként harmonikusan illeszkedik a földbe, és biológiailag lebomlik.

3. Otthoni emlékhely

Egy másik népszerű lehetőség az urnák otthoni elhelyezése. Az otthoni emlékhely lehetőséget ad arra, hogy az elhunyt emléke mindig közel legyen a családhoz, és egy személyes, meghitt környezetben legyen elhelyezve. A fa urnák természetes szépsége különleges módon illeszkedik az otthoni környezetbe, és méltósággal őrzi az elhunyt emlékét.

Az otthoni elhelyezés előnye, hogy az urnát nemcsak egy helyszínen tartjuk meg, hanem a mindennapjaink részeként, egy különleges emlékhely kialakításával őrizhetjük szeretteink emlékét. A fa urnák természetes anyaguk révén harmóniát teremtenek a környezettel, és az otthoni emlékhely különlegesen meghitt és tiszteletreméltó lehetőséget kínál az emlékezésre.

4. Hamvak szétszórása különleges helyszínen

Sokan választják azt is, hogy a hamvakat egy különleges helyszínen szórják szét, amely fontos volt az elhunyt számára. Ez lehet egy erdő, tó, tengerpart, vagy bármely olyan hely, amelynek különleges jelentősége volt az elhunyt életében. Ez a megoldás különleges kapcsolatot teremt az emlékezés és a természet között, és lehetővé teszi, hogy az elhunyt emléke örökre összefonódjon a természet szépségével.

A fa urnák szerepe a modern temetkezési kultúrában

A modern temetkezési kultúrában egyre nagyobb szerepet kapnak a fenntartható és helytakarékos megoldások, amelyek harmonikusan illeszkednek a természethez és az emberi érzelmekhez. A faurnák különleges helyet foglalnak el ebben a folyamatban, hiszen természetes anyaguk, fenntarthatóságuk és esztétikai szépségük révén egyszerre biztosítják a méltóságteljes és környezetbarát emlékezést.

A Sabinaurna.hu kínálatában található fa urnák gondosan válogatott, fenntartható forrásokból származnak, és kézműves munkával készülnek, hogy az emlékezés valóban különleges és személyes legyen. Az ilyen urnák nemcsak tárolóeszközök, hanem az emlékezés szimbólumai is, amelyek méltósággal és tisztelettel őrzik szeretteink emlékét.

Záró gondolatok

A temetkezési szokások változása a modern világban egyre inkább a fenntarthatóság, a helytakarékosság és a személyes emlékezés irányába mutat. Az urnás temetkezés és a fa urna különleges lehetőséget biztosít arra, hogy szeretteink emléke méltósággal és tisztelettel maradjon fenn, miközben figyelembe vesszük a környezeti szempontokat és a modern élet kihívásait.

A Sabinaurna.hu által kínált faurnák mind egyedi kézműves darabok, amelyek biztosítják, hogy az emlékezés valóban különleges és meghitt legyen. Az urnák elhelyezése – legyen az urnafalban, temetői parcellában, otthoni emlékhelyként vagy a természetben – mind lehetőséget ad arra, hogy az emlékezés méltósággal és személyes módon történjen.

[nagyoncringe]

A koporsó kinyílt, és a lány döbbenten, eszelős tekintettel, elkékült, reszkető ajakkal ült fel. „Feküdjön le, drágám.” – mondta Lestat, és visszanyomta a lányt, aki már-már hisztérikusan meresztette fel rá a szemét. „Maga meghalt, drágám” – szólt Lestat, az pedig sikoltozott és kétségbeesetten hánykolódott-csapkodott a koporsóban, akár egy hal, mintha ki tudna menekülni a koporsó valamelyik oldalán vagy az alján. „Ez koporsó, koporsó!” – kiáltotta. „Engedjen ki!”

„De hát végül mindannyiunknak koporsóba kell feküdnünk.” – mondta a lánynak. „Feküdjön nyugodtan, drágám. Ez a maga koporsója. Legtöbbünk sose tudja meg, hogy valójában milyen is. Maga tudja” – beszélt tovább.

Anne Rice

[narcisztikusherceg]

Ady Endre: Ifjú szívekben élek

Ifjú szívekben élek  

Ifjú szivekben élek s mindig tovább, Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák, Mert életem millió gyökerű.  

Szent lázadások, vágyak s ifju hitek Örökös urának maradni: Nem adatik meg ez mindenkinek, Csak aki véres, igaz életű.  

Igen, én élni s hóditani fogok Egy fájdalmas, nagy élet jussán, Nem ér föl már szitkozódás, piszok: Lyányok s ifjak szívei védenek.  

Örök virágzás sorsa már az enyém, Hiába törnek életemre, Szent, mint szent sír s mint koporsó, kemény, De virágzás, de Élet és örök.

[kararame]

"Utolsó vasárnap kedvesem gyere el,

pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel.

Akkor miránk vár, virág és koporsó.

Virágos fák alatt utam az utolsó.

Nyitva lesz szemem, hogy mégegyszer lássalak.

Ne félj a szememtől, holtan is áldalak...

Utolsó vasárnap."

[nam00n]

ifjú szivekben élek s mindig tovább,

hiába törnek életemre

vén huncutok és gonosz ostobák,

mert életem millió gyökerű

 

szent lázadások, vágyak s ifju hitek

örökös urának maradni:

nem adatik meg ez mindenkinek,

csak aki véres, igaz életű

 

igen, én élni s hóditani fogok

egy fájdalmas, nagy élet jussán,

nem ér föl már szitkozódás, piszok:

lyányok s ifjak szívei védenek

 

örök virágzás sorsa már az enyém,

hiába törnek életemre,

szent, mint szent sír s mint koporsó, kemény,

de virágzás, de élet és örök

— a halottak élén, ifjú szívekben élek, ady endre

[wytza]

"Cause I'm just a kid and life is a Nightmare..."

Like...literally. After being without a job for quite a long period because of my cervical problems, one of my friends introduced me to the Horror House in Budapest. It's a 25-30 min interactive live show (in english or in hungarian, depending on the visitors) with real actors, spooky stories and lot of jumpscares. A unique place with creative set up and also has an escape room and a coffin escape game for couples.

I auditioned on the next opening and worked with the group for almost a full year in the house, occasionally on horror movie premiers and in the Austrian Family Park for the Halloween season. It was a great experience, a little returning to performing and definitely a lot of development in creativity, improvisation and my verbal skills. Not only we came up with our own characters, but also the stories we told to our visitors. Therefore every day was a different set up and a new challenge.

I left this april with a bittersweet feeling to return to teaching dance and fitness, but I'm taking with me great memories.

I encourage everyone to visit this fantastic place if you're into horror one bit!

Thank you Nightmare in Budapest,

see you later! <3

A 2023-as évem dióhéjban...

Miután elég hosszú időre munka nélkül maradtam a gerincsérveim mitatt, egy jóbarátom elvitt a budapesti horror házba. Egy igazán kreatív, hátborzongató hely, ahol egy interaktív 25-30 perces horror túrán vehet részt az ember, élő színészekkel. Az előadás különböző szobákon és bizarr sztorikon visz keresztül rengeteg ijesztéssel. (Angolul vagy magyar nyelven, a vendégektől függően.) Emellett van egy szabaduló szobájuk, illetve egy páros koporsó szabaduló játék is.

Természetesen a legközelebbi adandó alkalommal jelentkeztem munkára, és miután felvételt nyertem, egy évet dolgoztam a csapattal a házban, néha mozi premiereken, valamint az Osztrák Family Parkban is a Halloweeni szezonban. Amellett, hogy fantasztikus élmény volt kicsit visszatérni az előadóművészethez, kreativitásban és főképp az improvizációs készségemben, illetve a beszédkészségemben éreztem óriási fejlődést a munka által. Mivel nem csak hogy saját magunk alkottuk meg a karaktereinket, de a vendégeknek előadott sztorit és jeleneteket is mi találtuk is és állítottuk be, így minden nap új kihívás volt számunkra.

Keserédes szájízzel vettem búcsút a helytől most áprilisban, hogy vissztérjek eredeti hivtásomhoz a tánchoz és edzősködéshez, de rengeteg jó emléket viszek innen magammal.

Mindenkinek jószívvel ajánlom, hogy látogasson el erre a fantasztikus helyre, ha egy kicsit is szereti a horror műfajt.

Köszönet mindenért Nightmare in Budapest,

Később találkozunk! <3