#kihagyás

[lacikaszep]

rég volt már kép

[drakvuf]

Szánalmas produkció volt

[lacikaszep]

tavaly óta kb 10 kiló jött fel rám xddddd

gpoy tavalyrol... 😊iden mar slank vagyok 💪😊

[greenteaforbreakfast]

2024-es lista

Folytatva a hagyományokat, megint elfelejtettem tegnap posztolni, pedig a szöveg már meg volt írva. Nem voltam igazán formában, de az látszik is. Mindegy, read more után minimál vélemény.

Robert Galbraith: The Running Grave - 4 ��s fél nap alatt olvastam el az 1200 oldalt, szóval nem volt baja. M��rmint a könyvnek, nem az írónak, még mielőtt.

V. E. Schwab: The Fragile Threads of Power - Tök jó, hogy ez idén jelent meg, mert pont tavaly olvastam el végre a trilógiát, amihez kapcsolódik. Nagyon jó kis folytatás volt, találkoztunk régi szereplőkkel is, de nem éreztem erőltetettnek, jó volt velük újra együtt. Hozta az első könyvek szintjét.

Erlend Loe: Doppler - Minden évben olvasok Loe-t, a Dopplert most olvastam talán ötödjére.

Harper Lee: To Kill a Mockingbird - Régen el akarom olvasni, hiszen klasszikus, amiről ódákat szokás zengeni. Megérdemli. Nagyon intelligens könyv.

Margaret Atwood: The Edible Woman - Ez tőle az első könyvem. Olvasás közben is tetszett, de a végén visszagondolva az egészre még jobban. Durva, hogy mindezt a hatvanas években írta.

Kurt Vonnegut: Slaughterhouse-Five - Tizensok éve olvastam utoljára Vonneguttól, olyat akartam, amit még nem. Az értékelések meg az ajánlók szeretik a megrázó, gusztustalan, megdöbbentő jelzőkkel illetni ezt a könyvet, de nekem annyira nem volt úgy kirívóan egyik sem, hogy a végén utánajártam, hogy nem-e valami cenzúrázott változatot sikerült-e olvasnom. (Nem.)

Émile Ajar: Előttem az élet - Újraolvasás. Szép és jó még mindig.

Kazuo Ishiguro: Never Let Me Go - Erről meg már annyi jót hallottam, hogy mondom akkor bepótolom gyorsan. Annyira azért nem mennék messzire, hogy azt mondjam, fölösleges időpocsékolás volt, de hogy semmit nem tett hozzá az életemhez ez a könyv, az is biztos. Nem jött meg a kedvem ehhez az íróhoz.

Haruki Murakami: The Wind-Up Bird Chronicle - Elkezdtem angolul, bár Murakamit legtöbbször magyarul olvastam eddig. Annyira out of place volt az egésznek a hangulata, és annyi félrefordítás-szerű értelmetlenség volt benne, hogy muszáj volt utána járnom (redditen kurvajó beszélgetéseket találtam róla), meg magyarul is elkezdenem, hogy kiderüljön, mi folyik itt. Kiderült: borzalmasan szar az angol fordítása :D

Murakami Haruki: A Kurblimadár krónikája - Magyarul jobb volt :) Nem a legjobb könyve, de könnyen lecsúszott.

Ross Welford: The 1000 Year Old Boy - Ez nagyon aranyos sztori volt. Okos, érzelmekkel teli gyerekkönyv, szerethető karakterekkel. 10-12 éveseknek ajánlják, de szerintem a nagyobbaknak is élvezetes.

Franz Kafka: Metamorphosis - Egyike a rengeteg kötelezőnek, amit még sosem olvastam. Részleteket belőle talán, de azokra sem emlékeztem. Ez is a gusztustalan, gyomorforgató, borzalmas jelzőket szokta kapni, de én már soha többet nem hiszek másoknak. Mondjuk én bírom a bogarakat. Egyébként tetszett nagyon, biztosan el fogom még olvasni párszor.

Jane Austen: Pride and Prejudice - Na ha már olyan jól mentek idén a klasszikusok, próbáljunk rá erre - gondoltam én, balga módon. Kb 120 oldal után feladtam. Fuh te. Ennyi üres, semmitmondó, idegesítő beszélgetést én még sosem láttam egy helyen. Értem én, hogy a maga idejében ez volt A Könyv, és még a lövészárkokban is ezt olvasták, de hát a Fifty Shades of Grey is mekkorát ment már... :)

Khaled Hosseini: A Thousand Splendid Suns - A Kite Runner jobban tetszett, ez sokkal kevésbé tűnt valósnak nekem, ami rontott az élvezeti értékén.

Louis Sachar: Holes - Ez magyarul a Stanley, a szerencse fia címet viseli, és az egyik legjobb ifjúsági regény evör. Nem először olvastam.

Margaret Atwood: The Handmaid's Tale + The Testaments - Megmondom őszintén, én már ezt a két könyvet így 4 hónap távlatából sem tudom ketté választani, egyáltalán nem emlékszem, melyikben mi történt. Az Ehető Nő után, mivel ez kapta mindig a hype-ot, jobbat vártam, de ez legyen az én bajom.

Carlos Ruiz Zafón: The Labyrinth of the Spirits - Azt kicsit megbántam, hogy nem a másik három után olvastam tavaly, így majdnem egy év kihagyás után már fogalmam nem volt, hogy a régi szereplők közül ki kicsoda. De így is nagyon élvezetes volt, pörgött a sztori, és a lezárás sem volt borzalmas. (Az utolsó fejezetet leszámítva, arra nem tudom, mi szükség volt.)

Mark Haddon: The Curious Incident of the Dog in the Night-time - Nagyon ritkán mondom könyvekre, hogy ezt mindenkinek el kéne olvasnia. Na ezt mindenkinek el kéne olvasnia.

Arthur Golden: Memoirs of a Geisha - Már a Hosseinivel is az volt szerintem a bajom, hogy nagyon érezhetően a női közönségnek írták férfiak, ebből meg egyenesen üvöltött. De legalább nem az a fajta, aki teljesen hülyének néz :) Nem volt benne fölösleges, csöpögős romantika (plusz pont), viszont olyan túlzottan hihetőre sem sikerült (mínusz pont, ha már memoárként tálaljuk). Rossz mondjuk nem volt, de azért sokat nem veszít az ember, ha sose kerül a kezébe. 1001 könyves listák ide vagy oda.

Andy Weir: Project Hail Mary - Ezt az embert én nem tartom kifejezetten jó írónak, igazából nem tudom, mit vártam ettől a könyvtől, vagy hogy miért vettem a kezembe. A kis alien haver cuki volt benne, amúgy azért nem az év sci-fije, pedig szokás dicsérni.

Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje - Nagyon finn, nagyon sarkvidéki (fun fact: pont azon a szélességi körön játszódik, ahol élek), nagyon vicces kis abszurdum. Kicsit olyan, mint egy népmese, csak nem a legkisebb királyfiról, hanem egy bűnöző és egy alkoholista őrnagy kapcsolatáról szól a finn vadonban, ahol mindenféle váratlan és fura dolog történik velük. Fogok még a szerzőtől olvasni.

Octavia E. Butler: Xenogenesis trilogy - Így kell sci-fit írni. Apokalipszis, fura földönkívüli lények, hiteles emberi karakterek, jól felépített világ, értelmes, komoly, intelligens, váratlan sztori, de sosem wtf. Még csak pár órája tettem le, de már hiányoznak.

2023-as lista

[nyeznajka]

Húazannya, amikor már a gyúrás végén érzed, hogy mindened fáj, akkor ijesztő belegondolnl, hogy minimum harmadnap is durva izomlázad lesz, meg hogy holnap hogy fogsz egyáltalán lábra állni.

Három hét kihagyás után újra váll és láb edzés. Bár óvatosan kezdtem neki, de aztán elkapott a gépszíj, és csak az utolsó előtti gyakorlatsornál észleltem, hogy itt ebből baj lesz.

De hát volt már ilyen, nem egyszer, igazából inkább büszke vagyok, hogy így megy.

[ifater-tech]

Visszatér a Pebble!

Nyílt forráskódú lett a Pebble OS, a cég egykori alapítója pedig már jelezte is, hogy visszatérnek a hardvergyártáshoz, szóval minden adott a legendás e-Ink kijelzős okosórák feltámadásához.

Az idei év talán eddig talán legtöbb optimizmusra okot adó tech híre (természetesen abszolút szubjektív értékelésünk alapján) az okosóra világ egyik legkülönlegesebb márkájának, a Pebble óráknak lehetséges visszatérése. A cég a kora 2010-es években Kickstarteren indult útnak első e-Ink kijelzős viselhető eszközével és ez a közösségi finanszírozási modell olyannyira bevált nekik, hogy szinte valamennyi új modellt így lehetett előrendelni a gyártótól.

A Pebble még az Apple Watch előtt, annak egyfajta előfutáraként hozta el a viselhető technológiában a fitnesz karpántoknál okosabb, a korabeli okosóráknál pedig gördülékenyebb, átgondoltabb kezelőfelülettel ellátott és persze az alacsony fogyasztású kijelzőnek köszönhetően kitartóbb karórák korát.

Éppen ezért volt a felhasználók számára sokkoló, hogy a gyártó 2016-ban csődbe ment és a Fitbit felvásárolta mindazt, ami az operációs rendszerből és az azt kiszolgáló ökoszisztémából számukra hasznos volt, csak azért, hogy szinte teljesen nyom nélkül eltűnjön a gyártó fejlesztési központjaiban. (Nyomokban azért egy-két modell emlékeztetett arra, amit a Pebble-nél láttunk. Nyomokban.) A Fitbitet 2017-ben a Google vette meg, azóta a keresőóriástól sem hallottunk szinte semmit a Pebble-ről, ezidáig. A cég most bejelentette, hogy nyílt forráskódúvá és szabadon felhasználhatóvá teszik a teljes operációs rendszert, amire a Pebble alapítója, Eric Migicovsky reagált és jelezte, hogy visszatérnek a gyártáshoz.

A nyílt rendszer egyúttal azt is lehetővé teszi, hogy bárki, bármilyen eszközre megpróbálja feltenni a Pebble OS-t, akár a(z) - egyébként közösségi összefogásban egészen sokáig életben tartott - régi hardverek valamelyikére is.

Mindenesetre izgatottan várjuk a rePebble kezdeményezés feléledését és azt, hogy milyen régi-új élményeket tud nyújtani és mennyire lesz versenyképes a Pebble így 8 év kihagyás után.

Forrás: Mobilaréna, Google Open Source Blog, rePebble

[plexi1120]

Pontosan 3 hónap kihagyás után

SMT 4

38.01 km 1298 méter szintemelkedéssel.

Picit lesajnáltam már előre ezeket az utolsó szakaszokat. Hiba volt. Igaz hogy nagy csupasz hegyek nem nagyon voltak, de volt sok ici-pici, néhány házas település. Olyan jó hangulatuk van, hihetetlen.

Az emberek is nagyon barátságosak, messziről integetnek, köszönnek. Néha még beszélni is elkezdenek még ha csak pár szót is tudnak angolul.

Túrázóval szinte nem is találkoztam. Csak az utolsó 5 km-en kb 5 emberrel, fent a hegytetőn.

Azért egy hajót még láttam az utolsó napsugarakban

Ma este itt alszom az egyik házban

Ez most csak 2 napos móka (plusz 2 egész napos vonatozás), de holnap is kb 36 km lesz. Remélem összeszedik magukat a lábaim reggelre.

[sarqstic]

és az alkohol újra vissza köszönt az életembe pár hónap kihagyás után.

[katacha]

Nagyon jó ötletnek tűnt másfél év terepfutás kihagyás után 16 km-t versenyezni.

Mi volt szar: eső, sár, túlöltözés, bokaficam 2 km-nél, emelkedő, lejtő.

Mi volt jó: menzás tea a verseny után.

[bluestrawberrycoffe2]

Mindenkinek szép napot kívánok, kivéve:

Akik azt hiszik, hogy 3-5 nap kihagyás után ha rámírnak, ugyanolyan stílust fogok produkálni

[kortarsfuzio]

Azt gondolom, mindig amikor meghal egy barátja az embernek, kimondatlan szavak maradnak a levegőben. Ezek azok a szavak, amelyek jobb esetben tíz - húsz év kihagyás után is ott lógnak a levegőben azon lelkek között, akik egymásra vannak hangolódva, és onnan lehet folytatni a világmegváltast ahol félbeszakadt. Két igaz barát között nincs lezárt beszélgetés.

[nitta86]

cw: testsúly

Az az igazság, hogy lefogytam. Előtte is csak kicsit voltam túl a BMI táblázat szerint ideálison, de most épp benne vagyok az egészséges tartományban.

Na és ezzel kapcsolatban megfigyeltem egy elég érdekes társadalmi jelenséget. A jelenlegi külsőm alapján az emberek többsége feltételezi, hogy valamit intenzíven sportolok. És az az igazság, hogy egyrészt igen, szoktam sportolni, de másrészt volt olyan korszakom amikor sokkal többet és sokkal intenzívebben sportoltam. Ez pont az enyhén dundi korszakom volt. Akkoriban 5 km-t futottam terepen, 100 km-t bicikliztem egy nap, átúsztam a Balatont, 3000-4000 m-es hegyekre mentem fel 20 kilós hátizsákkal. És ezek után az emberek rámnéztek, és mivel volt rajtam felesleg, feltételezték, hogy nem mozgok semmit, és aggódó fejet vágtak, hogy bírni fogom e a 7 km-s túrát, mert van benne egy domb. Javasolták hogy inkább másik sporteseményre nevezzek be, van könnyített verzió is stb. Most meg a mostani karcsú állapotomban sokszor a harmadát se bírnám a régebbi sportteljesítménynek. Igyekszem fejlődni, elkezdtem újból futni, de még csak 1,5 km-t bírok, mondjuk hülyeség is lenne 5 km-rel kezdeni ennyi kihagyás után. És mindemellett tényleg tömegek hiszik el, hogy nagyon sportos vagyok és bármiről is legyen szó, fikarcnyi kétségük nincs, hogy bírni fogom.

Tehát ez előítélet, túlsúlyosan is lehet valaki tök erős. Van egy nőismerősöm aki hát nem vékony és úgy mászik fel a visszahajló mászófalon, hogy ihaj.

A másik előítélet, hogy a sporttól lehet fogyni. Oké, segít, de a kevesebb kalória számít főleg. Intenzív sportolás mellett is lehet hízni, ha valaki eleget eszik. Én például csak mostanában kezdtem el újból többet mozogni, lefogyni pont úgy sikerült, hogy némi youtube fitneszen és az időnkénti gyalogtúrákon kívül nem mozogtam semmit, csak elkezdtem egészségesebben enni, mint addig.

[ergonauticus]

azt el is felejtettem mesélni, hogy tavaly, több éves kihagyás után, újra lett hortenziám. viszont ezúttal, először a történelemben, meg is érte a következő évet, hurráhurrá, ráadásul megsokasodtak a virágok, mutatom:

[borekdothu]

2023 évértékelő

Ha visszanézek egész vállalható volt ez az év. A legnagyobb teljesítmény, hogy jogerősen is megnyertem a lakáskiürítési pert és anyu volt férjét sikerült kipaterolni a lakásomból. Nem volt egyszerű menet de megvan. Októberben kifestettük a lakást és végre ismét használhatjuk, ahogy szeretnénk.

Áprilisban 30 év kihagyás után végre vettem egy rendes kerékpárt:

A terv az volt, hogy a szabadidőmben (ami nincs) majd ismét az utakat fogom járni. Ebből egészen augusztusig csak ilyen rövid tekerések lettek, de semmi számottevő. Aztán augusztus elején sikerült úgy felbaszni az agyamat a közlekedésen, hogy átváltottam bringára. Egészen megtáltosodtam és november elejéig szinte csak bringával jártam, ami napi 30km-t jelentett a nyeregben. Erős drog, úgyhogy november végére lett trénerem is:

Amíg tart a nagyon rossz idő, addig bent tekerek, így is több, mint 1700 km-t mentem pár hónap alatt, ami kezdőtől nem rossz.

Ezzel meg is van a cél, 2024-ben egy ultra endurance túrát vagy versenyt szeretnék megcsinálni és legalább utolsó előttiként beérni a célba.

[tobbpenztazembereknek]

 Ha rangsorolni kellene, hogy jelenleg mi az a három helyszín, ahol a legtöbb kommunistát láthatjuk egyszerre, akkor azt mondanám, első az MSZP-kongresszus, második a Parlament és harmadik Farkasházy Tivadar balatonszárszói kertje. Engem a tíz év kihagyás után először megrendezett Szárszói találkozó híre és a meghívón szereplő nevek valami olyan izgalommal töltöttek el, hogy gyakorlatilag leblokkoltam és a szerkesztőségi levelőzőlistára is csak annyit tudtam írni: Kánaán!

A panzió recepcióján a tévében futó Sas-kabaré már előkészítette a hangulatot, bár itt még nem is sejtettük, hogy Farkasházy Tivadar és Selmeczi Tibor olyan műsorra készül, amihez képest a Mikroszkóp színpad csak egy parlamenti közvetítés. 

Hogy régen mennyivel jobb volt minden! Mondjuk akkor még Panyi Szabolcs nem SGY amerikai milliárdos ügynöke volt, hanem fideszes ügynök, már ELEVE azért is! És hogy mi volt az, amit felváltott a gyűlöletes NER! Ha nevet kellene adni a NER előtti rendszernek, a fenti idézetből kiindulva, akkor csakis a Büdös Kommunistaegyüttműködési Rendszer, azaz BKR nevet lehetne neki adni, ha TÖKÉLETES nevet szeretnénk adni neki. Az volt az a rendszer, amiben a rendszer alappillérei olyan arcok voltak, mint Sas József, Heller Ágnes vagy éppen Bánó András. Na, EZEK helyett van a NER. Nem árt néha felidézni. :/

[tamasanev]

Mi újság? Hogy vagy? Hogy telnek manapság a napjaid? Egy regi olvasod :) legyen nagyon szép napod!

Kedves régi olvasóm! Mindig meglepődve látom az itt-ott kibúvó üzeneteket, mert nehezen hiszem el, hogy ekkora kihagyás után még mindig vannak olyan emberek, akik tudni szeretnék, hogy jól vagyok-e, hogy dob-e még öröm-hálókat rám az élet, vagy zár-e még be sötét szobákba. Néha újra el-el gondolkodom az íráson, majd nem sokra rá leseprem vállaimról a gondolatot, mert nem tudom, érdemes-e. Jól tudom, a magam javára biztosan, mert könnyebben átlátok a ködön és jobban odafigyelek magamra, hogy mit miért teszek, hogyan, vagy hogy talán lehetne másképpen is. Másrészt viszont vajon megéri ezt megosztani másokkal? Segít-e valakin, elgondolkodtatóak a gondolataim? Talán azonosulni is lehetne? Ha csak egyszerű kíváncsiság van az olvasó részéről, az számomra nem eléggé tápláló, mert akkor írhatnék csak magamnak egy füzetbe. Régebben sokat aggódtam a jövőn, a múlton, a jelenen, az életen általában, s aki 5-6 évvel ezelőtt már olvasott, az biztosan emlékszik. Pokol volt. Persze történt sok jó dolog is velem/velünk, mikor hogy voltam éppen, egyedül vagy más karjaiban, de volt mindig ez a szűnni nem akaró szomorúság, amit vájtam, vájtam volna le magamról, de sajnos nem tudtam. És itt vagyok most évekkel később, sokkal biztosabb lábakon, és ami a legeslegfontosabb, megszilárdultak a jó dolgok bennem, körülöttem. Időnként azért vállon koppint a félsz és felcsendül az örök-nóta, hogy mindez bármikor eltűnhet, pont úgy, mint amikor játékból felemelem a tenger aljáról a homokot és az kifut az ujjaim között. Jelenleg Thaiföldön vagyunk, Bogdan születésnapját ünnepeljük. Szeretjük nagyon, van valami megfoghatatlan varázslat itt, amit az ember hazavisz magával és még sokáig emészt. Régóta visszakívánkoztam, és most olyan nagyon jó, hogy ketten élhetjük át ezt a pár hetet. Aztán április elejétől egy újabb mérföldkő érkezik, mivel hozzá költözöm. Úgy hisszük, beérett a gyümölcs, szeretünk együtt lenni. Nincs amiért fenntartani két helyet, és így több pénz marad a zsebünkben is. A hónap közepén Velencébe utazunk három napra, ezt kaptam tőle ajándékba karácsonyra. Mi a jelenre és az élményekre támaszkodunk. Mindig is szerettem utazni, bármennyire is unalmasan hangzik, mert mindenki ezt mondja, de tényleg ez az egyik legjobb dolog a világon, mert a megszerzett emlékeket senki sem veheti el tőlünk. Ezek formálnak, tanítanak és tesznek jobbá minket. Most jut eszembe, hogy januárban voltam Budapesten, de nagyon rövid utazás volt fogászati jeleggel, mert VÉGRE elkezdtük az átalakulást. Csongival újra beszélünk és magunk mögött hagytuk a rosszat. Nagyon megváltozott, érdekes volt leülni a kávézóban és elbeszélgetni. Ő ragaszkodott, hogy csináljuk meg a fogaimat, mert bár nem mondta, de szerintem úgy érzi, hogy adósom, és tartozik ezzel. Utalt rá, csak nem ennyire nyersen. Én nem bánom, nem gondolom etikátlannak vagy úgy, hogy nem érdemelném meg. Ismerősöknek, blogos embereknek nem szóltam, mert egyrészt csak egy napot töltöttem Budapesten, másrészt pedig nehezen tudtam beszélni, három bölcsességfogat műtöttek ki. Ősszel még visszamegyek, akkor csinálunk egy ínyplasztikát, majd várhatóan jövő év elején már túlesek mindenen, akkor ott töltök két hetet. Amit még érdemes kiemelnem, és nagyon friss hír is, hogy újra nagybácsi leszek. Megható, váratlanul ért nagyon. Én fiút érzek, de mindegy, csak legyen egészséges. Munkaviszonylatban is bizakodó vagyok, úgy feslik, hogy jövő hónapban előreléptetnek, bár az ilyen dolgokkal úgy vagyok, hogy hiszem, ha látom. Nem panaszkodom, tudom, hogy szerencsés vagyok és tényleg nagyon hálás vagyok mindenért, a sok jó dologért, ami velem történik, mert nem volt ez mindig így. Legyen hát ez egy jó erős löket annak, aki ezt olvassa és úgy érzi, hogy nehéz átlendülni egyik napról a másikra. Dióhéjban ennyi jut eszembe válaszként a kérdéseidre. :)