#kihagyás

[lacikaszep]

rég volt már kép

[drakvuf]

Szánalmas produkció volt

[lacikaszep]

tavaly óta kb 10 kiló jött fel rám xddddd

gpoy tavalyrol... 😊iden mar slank vagyok 💪😊

[plexi1120]

Pontosan 3 hónap kihagyás után

SMT 4

38.01 km 1298 méter szintemelkedéssel.

Picit lesajnáltam már előre ezeket az utolsó szakaszokat. Hiba volt. Igaz hogy nagy csupasz hegyek nem nagyon voltak, de volt sok ici-pici, néhány házas település. Olyan jó hangulatuk van, hihetetlen.

Az emberek is nagyon barátságosak, messziről integetnek, köszönnek. Néha még beszélni is elkezdenek még ha csak pár szót is tudnak angolul.

Túrázóval szinte nem is találkoztam. Csak az utolsó 5 km-en kb 5 emberrel, fent a hegytetőn.

Azért egy hajót még láttam az utolsó napsugarakban

Ma este itt alszom az egyik házban

Ez most csak 2 napos móka (plusz 2 egész napos vonatozás), de holnap is kb 36 km lesz. Remélem összeszedik magukat a lábaim reggelre.

[sarqstic]

és az alkohol újra vissza köszönt az életembe pár hónap kihagyás után.

[katacha]

Nagyon jó ötletnek tűnt másfél év terepfutás kihagyás után 16 km-t versenyezni.

Mi volt szar: eső, sár, túlöltözés, bokaficam 2 km-nél, emelkedő, lejtő.

Mi volt jó: menzás tea a verseny után.

[bluestrawberrycoffe2]

Mindenkinek szép napot kívánok, kivéve:

Akik azt hiszik, hogy 3-5 nap kihagyás után ha rámírnak, ugyanolyan stílust fogok produkálni

[nitta86]

cw: testsúly

Az az igazság, hogy lefogytam. Előtte is csak kicsit voltam túl a BMI táblázat szerint ideálison, de most épp benne vagyok az egészséges tartományban.

Na és ezzel kapcsolatban megfigyeltem egy elég érdekes társadalmi jelenséget. A jelenlegi külsőm alapján az emberek többsége feltételezi, hogy valamit intenzíven sportolok. És az az igazság, hogy egyrészt igen, szoktam sportolni, de másrészt volt olyan korszakom amikor sokkal többet és sokkal intenzívebben sportoltam. Ez pont az enyhén dundi korszakom volt. Akkoriban 5 km-t futottam terepen, 100 km-t bicikliztem egy nap, átúsztam a Balatont, 3000-4000 m-es hegyekre mentem fel 20 kilós hátizs��kkal. És ezek után az emberek rámnéztek, és mivel volt rajtam felesleg, feltételezték, hogy nem mozgok semmit, és aggódó fejet vágtak, hogy bírni fogom e a 7 km-s túrát, mert van benne egy domb. Javasolták hogy inkább másik sporteseményre nevezzek be, van könnyített verzió is stb. Most meg a mostani karcsú állapotomban sokszor a harmadát se bírnám a régebbi sportteljesítménynek. Igyekszem fejlődni, elkezdtem újból futni, de még csak 1,5 km-t bírok, mondjuk hülyeség is lenne 5 km-rel kezdeni ennyi kihagyás után. És mindemellett tényleg tömegek hiszik el, hogy nagyon sportos vagyok és bármiről is legyen szó, fikarcnyi kétségük nincs, hogy bírni fogom.

Tehát ez előítélet, túlsúlyosan is lehet valaki tök erős. Van egy nőismerősöm aki hát nem vékony és úgy mászik fel a visszahajló mászófalon, hogy ihaj.

A másik előítélet, hogy a sporttól lehet fogyni. Oké, segít, de a kevesebb kalória számít főleg. Intenzív sportolás mellett is lehet hízni, ha valaki eleget eszik. Én például csak mostanában kezdtem el újból többet mozogni, lefogyni pont úgy sikerült, hogy némi youtube fitneszen és az időnkénti gyalogtúrákon kívül nem mozogtam semmit, csak elkezdtem egészségesebben enni, mint addig.

[ergonauticus]

azt el is felejtettem mesélni, hogy tavaly, több éves kihagyás után, újra lett hortenziám. viszont ezúttal, először a történelemben, meg is érte a következő évet, hurráhurrá, ráadásul megsokasodtak a virágok, mutatom:

[borekdothu]

2023 évértékelő

Ha visszanézek egész vállalható volt ez az év. A legnagyobb teljesítmény, hogy jogerősen is megnyertem a lakáskiürítési pert és anyu volt férjét sikerült kipaterolni a lakásomból. Nem volt egyszerű menet de megvan. Októberben kifestettük a lakást és végre ismét használhatjuk, ahogy szeretnénk.

Áprilisban 30 év kihagyás után végre vettem egy rendes kerékpárt:

A terv az volt, hogy a szabadidőmben (ami nincs) majd ismét az utakat fogom járni. Ebből egészen augusztusig csak ilyen rövid tekerések lettek, de semmi számottevő. Aztán augusztus elején sikerült úgy felbaszni az agyamat a közlekedésen, hogy átváltottam bringára. Egészen megtáltosodtam és november elejéig szinte csak bringával jártam, ami napi 30km-t jelentett a nyeregben. Erős drog, úgyhogy november végére lett trénerem is:

Amíg tart a nagyon rossz idő, addig bent tekerek, így is több, mint 1700 km-t mentem pár hónap alatt, ami kezdőtől nem rossz.

Ezzel meg is van a cél, 2024-ben egy ultra endurance túrát vagy versenyt szeretnék megcsinálni és legalább utolsó előttiként beérni a célba.

[tobbpenztazembereknek]

 Ha rangsorolni kellene, hogy jelenleg mi az a három helyszín, ahol a legtöbb kommunistát láthatjuk egyszerre, akkor azt mondanám, első az MSZP-kongresszus, második a Parlament és harmadik Farkasházy Tivadar balatonszárszói kertje. Engem a tíz év kihagyás után először megrendezett Szárszói találkozó híre és a meghívón szereplő nevek valami olyan izgalommal töltöttek el, hogy gyakorlatilag leblokkoltam és a szerkesztőségi levelőzőlistára is csak annyit tudtam írni: Kánaán!

A panzió recepcióján a tévében futó Sas-kabaré már előkészítette a hangulatot, bár itt még nem is sejtettük, hogy Farkasházy Tivadar és Selmeczi Tibor olyan műsorra készül, amihez képest a Mikroszkóp színpad csak egy parlamenti közvetítés. 

Hogy régen mennyivel jobb volt minden! Mondjuk akkor még Panyi Szabolcs nem SGY amerikai milliárdos ügynöke volt, hanem fideszes ügynök, már ELEVE azért is! És hogy mi volt az, amit felváltott a gyűlöletes NER! Ha nevet kellene adni a NER előtti rendszernek, a fenti idézetből kiindulva, akkor csakis a Büdös Kommunistaegyüttműködési Rendszer, azaz BKR nevet lehetne neki adni, ha TÖKÉLETES nevet szeretnénk adni neki. Az volt az a rendszer, amiben a rendszer alappillérei olyan arcok voltak, mint Sas József, Heller Ágnes vagy éppen Bánó András. Na, EZEK helyett van a NER. Nem árt néha felidézni. :/

[tamasanev]

Mi újság? Hogy vagy? Hogy telnek manapság a napjaid? Egy regi olvasod :) legyen nagyon szép napod!

Kedves régi olvasóm! Mindig meglepődve látom az itt-ott kibúvó üzeneteket, mert nehezen hiszem el, hogy ekkora kihagyás után még mindig vannak olyan emberek, akik tudni szeretnék, hogy jól vagyok-e, hogy dob-e még öröm-hálókat rám az élet, vagy zár-e még be sötét szobákba. Néha újra el-el gondolkodom az íráson, majd nem sokra rá leseprem vállaimról a gondolatot, mert nem tudom, érdemes-e. Jól tudom, a magam javára biztosan, mert könnyebben átlátok a ködön és jobban odafigyelek magamra, hogy mit miért teszek, hogyan, vagy hogy talán lehetne másképpen is. Másrészt viszont vajon megéri ezt megosztani másokkal? Segít-e valakin, elgondolkodtatóak a gondolataim? Talán azonosulni is lehetne? Ha csak egyszerű kíváncsiság van az olvasó részéről, az számomra nem eléggé tápláló, mert akkor írhatnék csak magamnak egy füzetbe. Régebben sokat aggódtam a jövőn, a múlton, a jelenen, az életen általában, s aki 5-6 évvel ezelőtt már olvasott, az biztosan emlékszik. Pokol volt. Persze történt sok jó dolog is velem/velünk, mikor hogy voltam éppen, egyedül vagy más karjaiban, de volt mindig ez a szűnni nem akaró szomorúság, amit vájtam, vájtam volna le magamról, de sajnos nem tudtam. És itt vagyok most évekkel később, sokkal biztosabb lábakon, és ami a legeslegfontosabb, megszilárdultak a jó dolgok bennem, körülöttem. Időnként azért vállon koppint a félsz és felcsendül az örök-nóta, hogy mindez bármikor eltűnhet, pont úgy, mint amikor játékból felemelem a tenger aljáról a homokot és az kifut az ujjaim között. Jelenleg Thaiföldön vagyunk, Bogdan születésnapját ünnepeljük. Szeretjük nagyon, van valami megfoghatatlan varázslat itt, amit az ember hazavisz magával és még sokáig emészt. Régóta visszakívánkoztam, és most olyan nagyon jó, hogy ketten élhetjük át ezt a pár hetet. Aztán április elejétől egy újabb mérföldkő érkezik, mivel hozzá költözöm. Úgy hisszük, beérett a gyümölcs, szeretünk együtt lenni. Nincs amiért fenntartani két helyet, és így több pénz marad a zsebünkben is. A hónap közepén Velencébe utazunk három napra, ezt kaptam tőle ajándékba karácsonyra. Mi a jelenre és az élményekre támaszkodunk. Mindig is szerettem utazni, bármennyire is unalmasan hangzik, mert mindenki ezt mondja, de tényleg ez az egyik legjobb dolog a világon, mert a megszerzett emlékeket senki sem veheti el tőlünk. Ezek formálnak, tanítanak és tesznek jobbá minket. Most jut eszembe, hogy januárban voltam Budapesten, de nagyon rövid utazás volt fogászati jeleggel, mert VÉGRE elkezdtük az átalakulást. Csongival újra beszélünk és magunk mögött hagytuk a rosszat. Nagyon megváltozott, érdekes volt leülni a kávézóban és elbeszélgetni. Ő ragaszkodott, hogy csináljuk meg a fogaimat, mert bár nem mondta, de szerintem úgy érzi, hogy adósom, és tartozik ezzel. Utalt rá, csak nem ennyire nyersen. Én nem bánom, nem gondolom etikátlannak vagy úgy, hogy nem érdemelném meg. Ismerősöknek, blogos embereknek nem szóltam, mert egyrészt csak egy napot töltöttem Budapesten, másrészt pedig nehezen tudtam beszélni, három bölcsességfogat műtöttek ki. Ősszel még visszamegyek, akkor csinálunk egy ínyplasztikát, majd várhatóan jövő év elején már túlesek mindenen, akkor ott töltök két hetet. Amit még érdemes kiemelnem, és nagyon friss hír is, hogy újra nagybácsi leszek. Megható, váratlanul ért nagyon. Én fiút érzek, de mindegy, csak legyen egészséges. Munkaviszonylatban is bizakodó vagyok, úgy feslik, hogy jövő hónapban előreléptetnek, bár az ilyen dolgokkal úgy vagyok, hogy hiszem, ha látom. Nem panaszkodom, tudom, hogy szerencsés vagyok és tényleg nagyon hálás vagyok mindenért, a sok jó dologért, ami velem történik, mert nem volt ez mindig így. Legyen hát ez egy jó erős löket annak, aki ezt olvassa és úgy érzi, hogy nehéz átlendülni egyik napról a másikra. Dióhéjban ennyi jut eszembe válaszként a kérdéseidre. :)

[sronti]

Nem voltam benne biztos, hogy ez a tavalyi sérülésem és vagy négy hónap kihagyás után még megint meglesz egyszer, de most valahogy nagyon összejött. 200 kiló és szerintem innen tudok majd még feljebb menni. Tegnap felhúztam 150-et, ami nem annyira sok, de kréta nélkül (ami megakadályozza, hogy csússzon a súly a kezemben) egyelőre elég. Talán kéne majd kérnem egy edzőt is, hogy gyakoroljunk formát, mielőtt feljebb megyek.

Csak azon gondolkozom, hogy a fémet majd ki kéne szedni az alkaromból, mert hiába van benn már 9 hónapja, még mindig érződik és nem tudok rendesen snatchet csinálni például, amit eléggé szeretek, mert megüti a kettlebell, ahogy kisebb mértékben ugyan, de minden olyan gyakorlatnál ez van, amikor forgatni kell a csuklóm benne a kettlebellel. Nem egy elájulós fájdalom, meg a formám nagyjából rendben van, a màsik kezemnél nem érzek semmit, de mondjuk amikor huszadik alkalommal sorozatban kicsit kocog a fém, akkor azért kivagyok tőle.

Ha valakinek van ezzel a fémmel az alkarban, meg kiszedéssel tapasztalata, az ne tartsa magában. Ha valaki nem látta volna, ilyen fémről van szó:

[critterofthenight]

vannak köztünk még volt nabu senpai rajongók? felsőben konkrétan 4 éven keresztül az az ember volt a kedvenc videósom, aztán (tavaly? tavalyelőtt?) egy jó kis egy-másfél éves kihagyás után mentem volna a csatornájára nosztalgiázni, erre arconcsapott a dráma 😭

[csacskamacskamocska]

A kommunikáció három szintje

informatív szint

érzelmi közlés

kapcsolati szint (jelzés, hogy a kapcsolat ezekkel az érzelmekkel, cselekedetekkel rossz/jó irányba halad) Ahhoz, hogy jól tudjunk működni a kapcsolatainkban, mindhárom szintet készségként kéne tudnunk használni. A férfiak szeretnek megmaradni az informatív szinten. Höhö. Ha semmi mást nem teszünk, csak elgondolkodunk, elkezdünk játszani az elhangzott szavakkal, mit üzent informatívan, mit üzent érzelmi szinten, mit üzent kapcsolatilag, akkor csodák tudnak történni. Mondja Feri mély meggyőződéssel. Fú, szerintem ember legyen a talpán, aki egy veszekedés közben képes bármelyik szintet is tudatosan kezelni vagy dekódolni. :( Utólag meg, hogy lenne ez? figyi, amikor azt mondtad... szerintem az azt jelentette, azzal azt akartad jelezni nekem... Lehet, hogy te már érted, de ha a másik nem tart még ott, hogy azt mondja, igen, azt akartam, igen, úgy éreztem, igen... vagy nem, ezt rosszul érted, én inkább azt akartam mondani... akkor abból csak egy mehetsz a francba lesz. Már mindegy az egész. Újabb vita. Azért ezt bárki látja, hogy jó erős, mély kapcsolat lehet, ahol ezek a szavak elhangoznak egy veszekedés közben vagy után. Dehogy értelmezzük, hogy mit mondott a másik, dehogy akarunk nyitottak és megértőek lenni. Amúgymeg: mindenki azt hiszi, hogy többet szenved a másiknál.(Balzac) De azért talán érdemes ezekkel a dolgokkal próbálkozni. lehet, hogy tényleg varászlatos dolgok ezek, minden kommunikációs probléma megoldói. :)

Régebben sokat hallgattam, meg jártam Feri előadásaira is, csak egy idő után sok lett a színházból, kezdtem felesleges ripacskodásnak látni az előadását, bár a szövegei tartalmasak voltak. Most így, pár év kihagyás után, üdítő volt hallgatni. Ma sok jegyzetet csináltam, ha lesz ami épp izgalmasnak tűnik, amivel kapcsolatban lesz valami új gondolatom vagy emlékem, majd posztolgatom. Aki pedig azon lovagol, hogy mit tudhat egy pap a párkapcsolatokról, annak csak annyit jeleznék, hogy a legtöbb nőgyógyász meg férfi. :D Feri volt eddig az egyetlen pszichológus, aki éveken keresztül ingyen tartott előadás és nem volt kötelező hívőnek lenni vagy azzá válni. Még a vallást is üdítő derűvel kezeli. Aztán már nem voltak ingyenesek az előadások mert hatalmas előadótermeket kellett bérelni, de gázsit talán még akkor sem kapott (a könyvei viszont jól fogytak). Aztán befejezte. Jó hogy a neten szinte mind megvan, de nekem még megvannak azok a jegyzetek is, amikor még nem volt felvétel se. Vagy 25 évvel ezelőttről. Hát, nem ma kezdtem el foglalkozni a párkapcsolati problémákkal. Nyilván nem véletlen. :D

[konyvekkozt]

harmadjára találkoztam rég nem látott barátaimmal. meg is emelgettem őket

most fülig ér a szám. holnap pedig lesz izomlázam, mert minden erőmet beletoltam a mai randinkba

hálás vagyok, amiért van hely, ahol egy év kihagyás után is várnak. és amiért van hely, ahol pápa nélkül (esetemben szinte vakon) merek edzeni