#de attól még fáj

[drakvuf]

Szánalmas produkció volt

[ajtostolahazba]

Tegnap voltam otthon. Apa nincs jól. Nagyon nincs jól.

"Azon gondolkodtam, hogy élni könnyebb, vagy meghalni. Meghalni sokkal nehezebb."-mondta. Sokat sírtam, sírok, mert nem lesz szép ez a karácsony, már egy karácsony se lesz ugyanolyan, de ő egyre inkább készen áll. Elmondtam neki, hogy mi megleszünk, hogy vigyázunk anyára, hogy nem akarhattam volna jobb apukát, hogy nagyon szeretem. És ha eljön az idő, ne féljen, én elengedem. "Anyad hogy birja?-jól, apa... és tényleg, anyu egy hős. Megcsináltattam a tetoválást, amit ő kért, egy széttárt szárnyú sast, az ő szavaival, hogy Örökké együtt repülünk!, megsimogatta, és egy könnycsepp gördült le az arcán. Elmondta, hogy csendes temetés legyen, nem kell felhajtás, szürke kolumbárium, és én megnyugtattam, hogy már régen megbeszéltük ezt és minden úgy lesz, ahogy szeretné. Minden pillanatot bevéstem, minden pillanatban jelen voltam...amikor kiültettem a fotelba, hogy megcsináljam az ágyat, és a hóna alá nyúlva felállítottam, csak öleltük egymást némán, percekig... mi így búcsúztunk el. Egy év óta először nem csináltam képet. Ez a test, ez a törékeny, gyenge ember már nem ő.

Félek, hogy elfelejtem a hangját, a nevetését, félek attól az élettől, amiben ő már nincs benne...

Már Contramalt kap. Így nem fáj semmi. Aludt, bementem hozzá elköszönni. Mosolyogva ebredt, ahogy megsimogattam. Mikor elköszöntem, (jajj de nehezen engedtem e a kezét!) Szeretlek- súgta- és nincs bőgés!...

Hát apa, ezt az ígéretet nem tudom betartani. Ezek az utolsó napok, hetek. Tudtam, hogy nehéz lesz, de azt nem, hogy ennyire. Időért könyörögtem mindig, de az már önzés lenne. Már csak egyet szeretnék, hogy ne fájjon neki az a repülés. Még történhet csoda, de ő már becsomagolta az emlékeit. Én meg nem, de ez az ő útja. Majd én is megleszek valahogy...

[otthonzulles]

megérte a lockpickinglawyer-nézés

Van a házunkban egy id. Júlia, a ház lüke öregasszonya; velem - illetve a főbérlőmmel - leszedették a másodikról a(z amúgysem használt) digi tányért, mert "attól fáj a feje", üldözi a gyerekeket, kutyasétáltatókat, ilyen. Ifjabb Júlia (másik lakásban) meg a frigid házmester-asszony, aki szintén egyedül él és magáénak érzi a teljes lépcsőházat. Szóval nem szeretjük őket.

Lépek be ma a házba, idősebb ajtaja előtt toporog ő és szemközti Rózsika, egyébként haragban vannak 😄

"Na végre itt egy férfiember majd ő segíteni fog", delegálta rám Rózsika akkor még nem is tudtam, mit...

Id. Júlia nem jut be a lakásába, nem megy bele egy kulcs a belső ajtajába - mondom zizis, az eredeti (fal belső él) bejárati ajtóra ő rakatott külső, kifelé nyíló ajtót is. Átnyújtja a kulcsot, hmmm ez tényleg szorul. Telóval belevilágítottam a nyílásba, az első pin talán mintha abnormálisan magasan állna - vagy csontszáraz idős zár, eddig kopott-fáradt, most lett sok.

Volt szerszám, Rózsikánál volt egy helyes rövid, hegyes pengéjű konyhakés, azzal baszkurálta id. J. a zárat (?!?!?!), mert - motyogja - valaki biztos tönkre akarta tenni az ő zárát -- a belső ajtaján! Mhmmm. Mással se foglalkozunk. Na mindegy a helyes kis konyhakéssel benyúltam a kulcsnyílásba és hmmm mozog az a pin kicsit megpiszkáltam. Rugózottan mozog. Elő a kulcs, kicsit erőltettem-jigglingeztem (megfelelő magyar igét várom a szerkesztőségbe) és egyenként be tudtam játszani a kulcsot a zárba, de minden öööö kulcstaréj (ridge) gecire akadt. Valódi satisfaction volt mikor benyomtam tövig és elfordult a kulcs a zárban, első próbára. Mondtam az öreglánynak hogy nézesse meg v. cseréltesse ki a zárat ne használja addig - két ajtaján van vagy öt zár és otthagytam :)

Ha jó szomszédom lenne akkor hozok egy kis zsírt a zárjaiba de ott rohadjon meg 😄

Na ilyenek vannak!

[csacskamacskamocska]

Miért is kínos a nőnap

Szerintem rém kínos. Kínos, mert ki van emelve valami, amit nem pontosan tudok, hogy mi. Az hogy női nemi szerveim vannak? Vagy, hogy képes vagyok szülni? Mit ünneplünk azon, hogy nő vagyok? Jönnek a férfiak, virágot adnak meg csokit. Mosolyogni kell meg értékelni a gesztust. Miközben nem igazán tudom mit mondhatnék egy kollégának vagy egy idegen férfinak aki találomra szegfűket vagy tulipánokat osztogat az Aldiban. Persze, értékeljem a gesztust. Kedves utasunk, ma virágot adunk amiért velünk utazott... ez lenne az utasnap. És arra gondolnának közben az emberek, hogy amúgy van választásunk? Tudunk mást tenni, ha e akarunk jutni A-ból B-be? És hülyén éreznék magukat, azon morfondírozva, hogy inkább utazhattak volna ingyen, de inkább ne is lenne az egész, mert amúgy a jármű koszos és büdös és cammog a dugóban. Nőnap... ha nem kapsz virágot az a baj. Nincs senkid és/vagy öreg vagy és/vagy nem sikerült senkit kellően megfélemlítően nevelned ahhoz, hogy ne feledkezzen el nőnapon (meg anyáknapján, név s születésnapon) felköszönteni. Lúzer vagy, bocs. Elmondom, hogy akkor is kínosnak éreztem, amikor volt pasim. Hozott egy szál virágot, beleraktam a vázába, és letudta ő is, én is. Aztán jót dugtunk, mint bármikor máskor, ebben se volt semmi. Ha hozott volna egy orbitális csokrot, akkor legalább a pazarlásban éreztem volna valami extra rajongást. Ha jól belegondolok, még a férjem volt, aki egész jól csinálta ezt a nőnapozást. Hozott valami teljesen nem virágot, amit szeretek, és olyan kedves örömmel adta át, ami inkább volt testvéri, haveri, mint férfias. Na, ezért is váltunk el. Szorongok a nőnaptól, ez a helyzet. Szorongok attól, hogy ha nincs elvárásom a nőnappal kapcsolatban, akkor saját magamat döntök úgy, hogy nem vagyok nő, engem nem kell tisztelni, nem kell felköszönteni, megvirágozni, megcsokizni, megcsókolni, az egyebekről ne is beszéljünk. Ha meg van elvárásom, akkor egy ölnyi olyan férfi köszönt fel, aki inkább ne nézzen nőnek, mert abból csak kényelmetlenség lenne, és az nem köszönt fel, aki meg jó lenne, ha nőnek nézne, és az meg fáj. Szóval a picsába a nőnappal, a picsába azzal, hogy nem tudok csak úgy örülni egy felköszöntésnek, pedig tudok úgy tenni, mintha örülnék, irtó aranyosan tudok örvendezni, de a háttérben ez van valójában. Nekem csak az az egy kell, a többi nem érdekel minek néz. Akkor tudsz boldog lenni nőnapon, ha minden nap boldog nő vagy. Lehetsz emberként boldog, de ezen a napon hangsúlyt kap, hogy nőként boldog vagy-e. Nesze egy virág! Most jobb?

[csaklegyazenyeem]

"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj."

(Müller Péter)

[erosnekszulettem]

Ha mást nem is egyvalamit tudok...

Te voltál az utolsó akinek hagytam hogy ekkora fájdalmat tudjon okozni...

Remélem ettől amivé váltál és attól amit csinálsz mindent meg fogsz kapni amit tőlem nem tudtál...

Tudom hogy vannak és hogy voltak hibáim de kurvára nem ezt erdemeltem volna... és igen fájt és fáj is...

Remélem egyszer még találkozunk és Remélem hogy akkor minden más lesz... bármennyire is fáj.. ha benne ragadok ebben megőrülök...

Hiányzol amúgy... ez az utolsó ilyen szarsagom számodra... mennem kell

[tukrok-eneke]

Intravénás vágy

Ez most nem arról szól, hogy leégett a cigim, Minden szerelem mérget hoz, s hullnak könnyeim Nem ez a kapu, mit erővel kéne áttörni, Csak a frontin segít, hogy ne kezdjek pörögni De azt sem az előírás szerint veszem be, Az egész testem bénítom meg vele Azt hiszem, te szeretsz szúrni, Én meg a bőrömbe egy vonalat húzni Ezen a héten inkább nem erőltetem, Amit tegnap tettem, nem taszítom el tőlem A hibákat újra és újra megélem, Másoknak nemet mondok, s ez az én vétkem Elhagytam az elmegyógyintézetet, hogy aztán meggyőzzelek, Hagyd abba a gyógyszert, velem pótoljad ezeket Nem tudod, hogy érted létezem?? Talán már én sem… Csak képzeltem, vagy tényleg láttalak régen? Nyomjuk a művészetet, de más-más ágon, Csakhogy az én elképzelésem nem él e világon Legutóbb újra féltem, hogy nem leszek normális, Még ha drog is vagy, újra veled lenni zseniális Senki másra nem vágyom, ha rád nézek, Átlyukadt sebemre használt tapaszt helyezek Nincs már hely a kezeimen, mindent elvett a fájdalom, Csak azt akartam, hogy megölelj, de hiába – nem volt alkalom. Azt hittem, Te vagy az, kivel építhetek egy jövőt, De legalább látnám, hogy őszintén mondod: „Sajnálom őt!” Úgy tűnik, én vagyok a legrosszabb, Úgy tűnik, nincs időd beszélni, nincs miről - szó se maradt Összezavarnak a nyugtatók, a drogok, Minden fóbiám előtör, és még jobban lobog. Kidobom a fóliát, jöhet a következő tetoválás, Folynak a tintacseppek, mint a megváltás. Felhőket fújok ki, minden olyan ködös, A világ itt körülöttem már sűrű szürke füstös Ez nem volt jó ötlet, ennek nem így kellett volna történnie, A te démonjaid véresek, nem az én fényemnek kéne szenvednie Nem tudsz rólam semmit, de nézem újra a képeidet, Sajnálom, hogy egyáltalán visszaírtam neked Azt akarják, hogy antidepresszánst szedjek, De attól nem leszek jobban, nem hiszek a cselnek Pár nap múlva kiengednek, csak még egy tablettát írnak, Mintha ezzel azt mondanák: „Végül úgyis kinyírlak!” Úgy tűnik csak véletlenül döntöttek felettem, Gondolják, ha ez se válik be, még egyszer befekszem A beteg mintaszerűen reagál, hogy a fejét a falba verje, de ezt mégsem teszi, hogy az orvos bizalmát elnyerje Ez nehéz kaliber, mint a fegyverkereskedelem, A szívem már átlőve, most újraszegelem Úgy érzem, mintha megint meg akarnának ölni, Elveszítem a reményt, talán sosem tudok kitörni Van egy táskám anyagokkal, ha elmennél valahová, Vegyünk be mindent és váljunk véglegesen halottá Tudom, ha kimegyek, megint megsebzem magam, Mondd meg hogyan éljek, hogy szeress? – beleszomorodtam Mit ajánljak? Mit adjak cserébe? Próbálkozom, de miért vagyok még mindig félretéve? Azt mondják, benned még nincs érzelem, Rám pedig most senki sem vet egyetlen tekintetet sem. A legjobb, ha te is távol tartod magad, De kérlek, legyél mellettem, ne hagyj egymagam. Kétszer annyira vágyom arra, hogy itt legyél velem, Ha maradsz, nem növelem tovább e szereket sem. Most olyan, mintha elvonási görcsben lennék, Mintha gyenge boldogságért rosszul fizetnék. Olyan mintha téged adtalak volna be magamnak, Szükségem van rád, nem is tudod mennyire akarlak. Így ott leszel, még ha össze is esem, Még ha meg is halok, te nem mész el innen. Még ha nem is akarsz, vagy nem tudod, mit gondolok, amikor rád nézek, másra gondolni nem tudok Most jöttem rá, hogy ha egyszer beléptél, kiútért nem epekedhetsz, Olyan vagy, mint egy kanül, de tű nélkül, szelíden illeszkedsz Te legyél a drogom, téged akarlak intravénásan túladagolni, Nem kell több benzodiazepin, csak te kellessz, jobban, mint eddig bármi Újra tanulnám, mi a boldogság, de nem tudom, honnan kezdjem, Ha fél óráig nem találok rád, reszketve kereslek – fáj a lelkem Sok erőfeszítésembe került, de végül áttörtem a hegeket, Isten majd kompenzál, hogy elfelejtett engem - együtt veled Semmi gyógyszer nem nyugtat, mit kapok, Csak elnyom, de náluk még így is okosabb vagyok Elhitetem, hogy semmi bajom nincsen, Csak túlságosan lett felfújva minden Ma haza is mehetek, hát most már, Hisz túl lett reagálva, úgy látják

Van egy táskám anyagokkal, ha bárhová mennél, Vegyünk be mindent, az is jobb az örökös csendnél Ha kijutok innen, újra megsebzem magam, Mondd meg, hogyan éljek, hogy szeress jobban Tudod mit? Inkább ne mondj semmit, tartsd a csendet, Nem is mondasz, így maradt csak a némaság veled

[redmatyi]

Én nem vagyok az a nagy sportember.

Szóval lehet hogy attól fáj a vállam, hogy tegnap úsztam kétszer öt métert, amitől rájöttem, hogy még mindig nem tanultam meg úszni egy csapásra attól, hogy néztem embereket fimekben úszni.

Vagy attól, hogy irtózatos nagyot ugrattam az egyik csúszdán, és a hátamra vágódtam. De tényleg akkorát, hogy még vissza is tapsoltak.

A második csúszásnál is írtózatosat vágódtam.

[drakvuf]

Házasság első látásra II/8: Tom Platz rémálma

Rami és Miki még mindig arról tárgyal hogyan tovább. Egyikőjük se akar a másikhoz költözni.

Wishes Zámbó Krisztiánnak természetesen még mindig a gyerek miatt necces a szitu.

Miután hazaérnek a nászútról Rami konzultál a bátyjával. Máriót nézve a nő egy anomália a családban. Vagy örökbe fogadták vagy nagyon szép ember lehetett a postás.

Rami elpanaszolja a férfinek, hogy milyen fostos volt a nászút és elárulja neki, hogy nem tudja hogyan tovább. Bátyus megosztja vele, hogy az esküvőn ő sem volt elájulva a férjétől, mert szerinte tiszteletlen volt velük. Mindenesetre azt tanácsolja a húgának, hogy próbáljon meg pár hetet együtt élni vele.

Rami belemegy, de a lányát nem akarja odavinni, mert a drága férje azt mondta neki, hogy előbb élne együtt a kutyájával, mint a lányával. Nevetnek, de Márió elmondja nekünk, hogy ha ezt előtte játssza el Wishes Zámbó fiú, akkor lecsapta volna a gecibe.

Miki eközben megejt egy vizitet Melindánál, a pszichológusnál, hogy kiderüljön miért ekkora faszkalap.

Természetesen még mindig a gyerek miatt fáj a segge. Viszont itt jön a fordulat. Melinda beismeri ugyanis, hogy a szakik pontosan tudták, hogy nem akar gyereket a férfi és mégis Rami mellé rakták, mert kell a műsor.

Wishes Zámbó Krisztián erre azt mondja, hogy felszínesen ismerték meg a szakik. Ő egy tanult, tájékozott, értelmes ember. Hazudni pedig még mindig bűn. Melinda erősködik, hogy ugyan mi a gond egy gyerekkel, amire Miki nem tud konkrét indokot mondani, szimplán nem akar és kész. Én amúgy tiszta szívemből utálom a faszit, de ha ő világosan megmondta, hogy nem akar gyereket, akkor faszért kellett ezt ráerőltetni? Melindának inkább az én időmet kéne rabolnia.

Végül sikerül meggyőzni a férfit, hogy költözzön össze Ramival. A férfi még egy csokor virágot is vesz a nagy alkalomra. Nekünk azért bevallja, hogy retteg attól, hogy a kölykét is beköltözteti a nő és félelme beigazolódni látszik, amikor a felesége bejelenti, hogy a szülei hozzák a kutyát is és Dorinát is.

Rami elsőnek az ágyat méri fel és kijelenti, hogy nem tudja, hogy fognak elférni itt a gyerekkel együtt. Miki egyre jobban stresszel, de tartja magát. A nő még egy kicsit húzza a gyerektémával a faszija agyát, aztán beismeri, hogy csak viccelt és biztos nem hozná ide a kölköt. Hatalmas kő esett le ezzel Wishes Zámbó Krisztián szívéről. Rami pedig boldog, mert a férfi sokkal jobban fogadta a beetetést, mint amire számított. Reni nagyon örül, hogy végre itthon van és nem kell minden percet a férjével töltenie. El is megy edzeni. Legkomolyabb bullshit edzések folynak éppen fél guggolások és indokolatlan szalagokkal. Remélem nem fizet ezért.

Nekünk elmondja, hogy ő úgy érzi még mindig szingli és ebből lófasz lesz, nem rendes házasság. Reni megosztja az edzőjével is, hogy milyen szar a kapcsolata és hogy szerinte a férjében rejtett agresszió van. Oké. Bogi az edző se tudja miről beszél, de nekünk elárulja, hogy ameddig a nő fizet neki, ő mindenben támogatja.

Közben Geri is az edzőteremben bassza az időt. A gépen lévő súlyból megállapítható, hogy a lábnapokon ő is csak alibizik. Végre találtam bennük valami közöset.

Elsírja az edzőjének, hogy nem szereti a felesége, de ami még ennél is rosszabb, az asszony az egyik haverját bekövette Instán. Gerinek isteni szikra pattan ki a fejéből: megkéri ezt a bizonyos barátját, hogy kúrja le a feleségét.

A bizonyos pajti, Levi, készséggel kap az alkalmon, hogy hősünk cuck fétisét kielégítse. Miután letolták a kamu lábedzéseket, a pár elfoglalja szerelmi fészkét. Természetesen a Sátánnak semmi nem tetszik. Nincs kád, nincs TV és ami a legfontosabb: nincs klíma.

Kiül a rém hűsölni, mert nem bírja a nagy nyári melegeket. A férjének már a fasza ki van az egésszel és megkéri a feleségét, hogy ne legyen már ekkora csicskagyászgeci. Reni láthatóan felbassza ezen magát és nem érti mi a probléma, hiszen itt ő az áldozat, mert egyáltalán nem ilyen faszit kért a Télapótól. Geri meghátrál és taktikát vált. Mondandóját egy finom szarszendvicsbe csomagolja. Pár dicséret után jobban fogadja a nő a kritikát és úgy tűnik megbékél a férjével.

Estére vendégeket hívnak. Itt van Reni barátnője, aki dugná Gerit és itt van Levi is, akit meg Reni mászna meg. A feleség nem is titkolja, hogy bejön neki a faszi. Erősen kacsintgat rá, ami nagyon izgatja a férjét.

Másnap Geri meglepetten látja, hogy a felesége nem aludt otthon. Felhívja a nőt, aki elmondja neki, hogy mivel geci meleg volt, inkább az egyik barátnőjénél pihent meg. Azzal fenyegeti a fasziját, hogy ameddig nincs klíma, addig ő sincs.

Végül csak megjelenik az ördög a lakásban. Geri éppen Stephen Kinget olvas és egy kicsit beszélgetnek a könyvekről. Természetesen Reni olvasni se szokott, mert nincs rá ideje, de azért megjegyzi, hogy ha olvasna, akkor se egy olyan szerzőtől venne könyvet a kezébe, aki részletesen leírja, hogyan erőszakolnak meg egy kisgyereket. A férfi cringe-el ezen a kamerának és azt mondja, hogy lassan feladja a játékot.

Délután azért felkeresi Levi barátját és megkéri, hogy írjon rá a feleségére, hogy érezzen valamit odalent. A szivola egyből válaszol a férfi üzenetére, amitől azonnal merev lesz a szitu. Marica beköltözik Zolihoz. Bevallja nekünk, hogy kicsit fél attól, hogy el kellett költöznie a szüleitől, de én biztos vagyok benne, hogy ők örültek neki.

Megérkezve a férfi lakásába egyből azzal nyit, hogy takarítani kéne. Elárulja, hogy attól tart, hogy a férfi takarítónőnek hívta ide, de az megnyugtatja, hogy nem kell aggódnia, majd felbérelnek egy profit.

A következő úticél a rózsaszín szexszoba, ami nem indítja be Marica fantáziáját, sőt, szerinte ráférne egy festés. Utána megnézik a gardróbot, de ott meg rendetlenség van.

Végül Zoli prezentálja a játékszobát és kiderül, hogy faszikám a szabadidejében rendszeresen Warhammerözik a barátaival. Marica meglepődik, hogy hogy hozott össze három gyereket a férje, ha ilyen kiváló módon védte a szüzességét, de a magyarázat egyszerű: a jogásszal ellentétben a fogorvos nem egy baszhatatlan szakma. A nő egyből meglátja a potenciált a helyben és irodát akar csinálni belőle, de Zoli letekeri.

Másnap Marica nagyon boldogan kel. Azt mondja fokozatosan haladnak a házasélettel és egyre mélyebbre jutnak. Judit is beköltözött Mr. Szabi rezidenciájába.

A férfi azzal nyit, hogy megmutatja neki a seprűt, lapátot és a porszívót. A nő nem biztos benne, hogy viccel a férje, de mindenesetre kineveti. Aztán, hogy kifejezze a dominanciáját, elkezdi szétdobálni a ruháit a lakásában.

Miután Judit kiszórt mindent a táskájából tovább ismerkednek. A nő megkérdezi Jeremyt, hogy hány nővel élt már itt? Eggyel se. És hány prostit hozott ide? Mik azok? - kérdez vissza férfi, aki egy kiskorúnak fizetett szexért. Juditnak nagyon tetszenek a válaszok és azt mondja napról napra szerelmesebb.

A kérdezz-felelek után irány a háló, ahol a sminkes biztosítja a férjét, hogy lesz dugszi az este. Nekünk még hozzáteszi, hogy nem akarja húzni az időt, azzal, hogy kéreti magát. A szakértők elámélkodnak, hogy hogy lehet valakinek ilyen igaza, egy ilyen igazsággal szemben? A paksi csődör feljött Renihez Budapestre lakást nézni. Vidékiként mindenkinek köszön aki szembejön.

Miután kivették az első albit, amit kinéztek, kezdődhet is a közös élet. A feleségben felmerül, hogy mivel a férje könnyűvérű, valszeg ennek az interneten is nyoma van.

Jól gondolta, mert mint kiderül több, mint kétezer nőt követ Peti az Instán. Reni kiborul. Azt mondja, hogy szerinte ez a hatalamas recskakontenthalmozás csökkent a férje értékén. Este egy romantikus mekizéssel zárják a napot. Brumi ma is meglepetéssel készült: törölte az összes szexi nőt, így már csak 491 embert követ Instán.

Viszont véletlenül kikövette a feleségét is, de természetesen orvosolják a problémát. Másnap Peti nem hagyja sokáig aludni a nőt. Elviszi kosarazni.

Reni nem bánja, hogy sportolni mennek, csak annyit kér a férjétől, hogy palánkra dobjanak, mert a nagy körmeivel nem fog tudni cselezni. Zoli és Orsi is kivett egy albérletet. A tűzoltó költözik be először és kezdésként lever egy vázát. Felhívja a feleségét, hogy ilyenkor mi a teendő, ezután mintha szakított volna egy csajjal, teleszarja a WC-t.

Természetesen a felesége pont a legnagyobb szarszagban érkezik, de nincs belőle gond, mert a nő is hozott magával, ugyanis a kutyája szőrén maradt pár darab az uccsó kaksizásából. Most tűnik fel, hogy a nő mintha mindig melltartóban rohangálna.

Miután leülnek az eb szájon nyalja Orsit, ami eléggé offolja a faszit. Azt mondja ezután meggondolja közeledik-e a nőhöz. Ki gondolta volna, hogy a legjobb védelem a szexuális zaklatás ellen egy nagytestű kutya.

Utána újabb hidegzuhany éri a férfit, amikor a korábban említett kaksidarabok az állat szőréről a szőnyegre hullanak. Csávókám próbálja szolidan felhívni rá a felesége figyelmét, de az nem akar fekáliáról beszélni. Zoli megjegyzi, hogy lehet meg kéne mosni a kutyát, amire Orsi sértődötten felpattan és világgá megy. A férfi szerint túlreagálta a nő a szitut és most először egyetértek vele.

Miután rájött, hogy nincs hova mennie visszajön a nő. Zoli szeretne vele beszélni, de a felesége nagyon ellenséges. Orsi elmondja, hogy nem tetszett neki, ahogy a férfi reagált arra, hogy szaros lett a szőnyeg.

A tűzoltó erre megkérdezi, hogy hogy kellett volna erre reagálnia? Nem kap választ, csak azt mondja a felesége, hogy olyan helyzet állt így elő, amiben nem akart lenni. Még egyszer megpróbál Zoli valami értelmes választ kiszedni a nőből, de esélytelen. Orsi azt hazudja, hogy azért nem válaszol neki, mert nem tudnak mélységekben beszélni.

Másnap reggel Orsi nem hagyja aludni a férjét. Azt mondja megvannak a válaszok a tegnapi kérdésekre, de nem mond lófaszt se. Viszont reggelivel szeretne kedveskedni a csávójának.

Úgy néz ki, hogy a Házasodna a gazda alatt elindított drakvuf seggformáló tanácsadás egy ilyen hogyvoltokon átívelő rovat lesz. Szóval az alapok még mindig állnak, miszerint a jó segghez vezető út:

rendszertelen edzés

rendszeres zabálás

kreatin

Viszont nem, gyerekek, nem elég alibizni azokon a bizonyos lábnapokon, hanem meg kell halni rajtuk. Nem félguggolásokat csinálunk és nem csak saját testsúllyal, hanem rendesen meg kell pakolni azt a kurva rudat, lemenni, ameddig csak lehet és addig nyomni, ameddig már csak a Jóisten kegyelmével tudsz felállni és diadalmaskodni a múlt heti eredményeid felett.

Lábat edzeni szerelem. Lábat edzeni vallási áhítat. Lábat edzeni hazafias kötelesség.

[aboldogboldogtalansag]

Megint itt vagyok, mert megint fáj.

Kell a zuhany, hogy égesse a bőröm a forró víz.

Kell, mert így hang nélkül zokoghatok.

Senki nem látja, senki nem hallja.

De attól még nem leszek jól…

[weedamka]

(nemsaját)

"I'm scared Runinnnnn mannn

Runin man Életem végéig egy öntudatlan eszetlen barom narkós leszek Hát tényleg csak ennyire vagyok képes Hogy a receptoraimat jutalmazgassam Kávéval energiaiitallal cigivel pornó val Végül kokainnal Ha egyáltalán ez az De mindig ott van a háttérben ez az iszonyat feszület Még ha euphoria is van Örökös harc Magam ellen? De miért Miiiiiiiiiiiert vagyok ennyire befeszulve Pedig a nóta is mondja hogyha befeszulsz akkor vesztettem Miért nem értem meg ezt a leckét Komolyan te hogy látod Miért vagyok ennyire elbaszott narkós létező ebben a világban? Miért ezeket a kordinatakat vettem fel ? Miért ezekkel azonosultam Miközben ezer meg egy másikkal is tehettem volna ezt Most csak az van hogy azt érzem már évek óta Hogy nem kapok levegőt És csak a fejembe letezem Szörnyű tapasztalás még akkor is ha tudom hogy ez egy illúzió attól még kurvara valosagszeru Miért nem tudok egy kicsit kevésbé a falig menni befeszult fejjel kicsit lazabbnak lenni Kicsit másért élni Annyira nehezen kapcsolódok emberekkel hogy az már fáj Te vagy most a legközelebbi kapcsolatom Ezért írok ódákat neked hajnal 4.30 kor Hátha te tudod a tutit DaniAzt mond meg hogy te mit látsz amikor rám nézel Hol tevesztek hol tudnék javítani Basszus kulcs Im lost in space Vágod és még úgy meg esztetizalom ezt a beszűkült tudatallapotot ezzel is erősítve az azonosulast vele Romantizslom az elveszettseget Amikor basszameg nekem is meg kéne találni magamat Annyira le ga alább mint a szomszéd julinak Vagy karcsinak Egy ember vagyok én is basszameg De miiiiiiiiiert mindig negativ Miért nem lehetek Laza Boi like u Benned azt csipazom megmondom a frankot Hogy érzem benned ezt a hasonló elveszettseeg eerrzest ami engem is kínoz De közben meg én úgy látom hogy erre van egy kurva jó válaszod Hogy ok? So then Fuck off all És ezt lazán küldöd és természetesen És téged szeretneeeeeek az emberek Köztük én is Kérlek írj vmi okosat ha felkeltél hátha tudsz segíteni BAJ ban vagyok Benne vagyok a pácban Mindannyian benne vagyunk a pácban És meg fognak sütni Ezt hamvas írja Olvasnom kéne újra narko helyett"

[majd-megerted]

Nem tudom ezt átvészelni, attól félek bele fogok bolondulni. Már azt sem tudom hányadik hete nem tudok normálisan aludni. Hetek óta hajnal kettőkor még mindig nem tudok aludni. Aztán ha sikerül elaludnom, fájó fejjel és szemmel ébredek a sok sírás miatt. Nem értem az életem értelmét, annyira fáj a lelkem és annyira dühös vagyok, de nem tudom kiadni ami bennem van. Magányosnak érzem magam, úgy érzem egyedül vagyok. Tényleg nem értem hogy miért vagyok. Miért kellett így történnie mindennek?! Mindenki azt mondja szép vagyok és fiatal, előttem az élet és jön majd valaki úgy is. De nem vagyok biztos abban hogy akarom azt hogy jöjjön valaki. Háromszor csalódtam már hatalmasat és úgy gondolom ez nekem elég volt. Valahogy megpróbálom túlélni, és nem bántani magam. Valahogy fel kell ebből gyógyulnom viszont nagyon türelmetlen vagyok. Nem tudom hogyan csináljam. Nekem ez a három csalódás elég volt, nem akarok többet. Semmit sem akarok. Felkelni nem akarok. Enni nem akarok. Létezni sem akarok. Elegem van.

[egyhercegnofeleseg]

Sajnálom, hogy ennyire félek tőled…

Igazából nem is tőled hanem attól, hogy megint össze omlanék megint amiért magamra hagynak.

Lehet hogy nem, de nekem attól még nagyon fáj.

[csacskamacskamocska]

Ha véletlenülis

történne velem valami, ami persze nem fog, de mostanában túl sok orvosos sorozatot néztem, szóval ha mégis történne valami, erre az esetre idenaplózok pár fontos dolgot. A gyerekeim az elmúlt napokban szartak a fejemre, ez nem mondom, hogy jólesett, de nekik szarabb lesz, ha valami „rosszul sül el”. Sajnálom. Piszkosul egyedül hagytak, merthogy én látványosan bírom az életem súlyát. Tényleg bírom. De attól még jólesne a rámgondolás. Függetlenül minden szartól, Logan a leginspirálóbb, legemlékezetesebb szerelem az életemben és bár ez alatt a sok év alatt lehettem volna boldogabb, ami nagyon jó lett volna, de mégsem volt értéktelen vagy felesleges ez az idő. Senki más nem volt, akivel ennyi mindent megéltem, a passzivitása ellenére. Piszokul fáj, hogy nem jött össze, mert ez a mindenféle akkor is meglett volna, mert ami jó volt ebben a kapcsolatban, azt nem a fájdalom szülte bele. Hogy ki vagyok valójában, azt az mutatja, hogy hajnalban felkeltem, hogy még leadjak három munkát. Ne szopjanak a kollégák, ha esetleg ottmaradnék a műtőasztalon örök álomba merülve. Amúgy teszek a kollégákra, de ne maradjon utánam káosz.

Ebben a pillanatban, ami maradt még elintézetlen az életemben, az már valójában nem fontos, nem borítja fel a gyerekeim életét, bár jó lenne rendezni, de az már olyan, hogy szarhatnak is rá.

Az elmúlt két napban olyan mennyiségű pozitív hatás és visszajelzés és megerősítés ért, amivel vidám szívvel megy az ember a kitudjamilesz elé. Elmúlt a félelmem, mert ezek az emberek szeretnek, akárhogy nézek ki, akár mit is döntök. És ez fantasztikus érzés! Okosak, kedvesek és azt is értik, hogy ha én jól érzem magam a bőrömben, az kihat a környezetemre is. Na, tényleg túlteng bennem a drámai érzék meg most túltoltam egy kicsit a líra faktort, mert mondhatnám azt is, hogy belátom, elbuktam az öregedés elfogadásában és tök gáz, hogy nekem ennyire fontosak a külsősége, és mi a faszért nem tudom magam elfogadni meg szeretni úgy ahogy vagyok. Nem mondom ezt magamnak, mert másnak se mondanám.

Upsz még össze kell csomagolnom a motyót (persze az utolsó pillanatra hagytam, mert ez is én avgyok) és meginni egy vödör kávét, mert már 10 perce nem szabadna ennem semmit.

[homancsb]

05.25

Kattogó agy zörgése:

Tudod mai napig mikor felhoznak téged, úgy emlegetlek, hogy az első igazi nagy szerelmem. Akiért a karomat oda adtam volna, sőt az életemet áldoztam volna ha az megment.

Fáj a tudat, hogy szeretlek, de nem lehetek veled, hiszen megfogadtam, nem hagyom, hogy több sebet ejts rajtam/bennem.

Azt a csókot keresem ami tökéletesen passzol az enyémhez, de egyenlőre úgy néz ki nálad hagytam.

Sokat gondolok rád, de gondolom ez feltűnhetett, hamár csak miattad van lent a tumblr.

Szívem szerint oda mennék, átölelnélek, és utána adnék egy pofont, hogy végre szedd össze magad teljesen, nem áll jól a káosz, még ha mindig is az volt az életed.

Látom ahogy az emberek megbámulnak engem, de egyik sem kelti fel a figyelmem, ha meg igen hamar el is múlik.

Nem vagyom túl rajtad még ha az ellenkezőjét is mutatom a külvilágnak.

Ha nem félnék attól, hogy nem lesz jobb csak rosszabb, vissza mennék, mert gyenge vagyok.

Kérlek legalább azt had lássam mikor mész be dolgozni, hogy minimálisan is boldog vagy.

[erosnekszulettem]

Igazából sajnálom hogy nem tudtam elég jó lenni...

Hogy nem tudtam már erőmön fölül változni pedig szerettem volna még többet hogy még jobb legyek neki...

Szerettem volna az lenni akire mindig is vágyott...

Azt hittem elég erős vagyok hozzá hogy menni fog hogy fogok tudni alkalmazkodni hozzá amit szeretne...

De ez nem így megy... hülyeség azt gondolni hogy nem hiányzik...

Mert hiányzik...

Egész életemben "rossz" voltam sosem foglalkoztam meg ennyire senki más érzéseivel mint az övével... mégis én lettem a szörnyeteg...

Talán tényleg az vagyok még akkor is mikor minden erőmmel jó akarok lenni... tiszta a lelkem... mert tényleg őszintén láttam benne azt hogy talán most más lehet... de nem...

Nem lett más mert kevés voltam... kevés volt mindaz amit adni tudtam... hiába tiszta a szívem attól nem fáj kevésbé...

Miatta akartam jobb lenni nem magam miatt... miatta bármit megtettem volna csak azért mert túl fontos volt ahhoz hogy ne foglalkozzak vele...

És majdnem sikerült jónak lennem... életemben először úgy buktam el hogy mindent bele adtam hiába küzdöttem minden egyes nap azzal hogy jobb ember legyek miatta... veszítettem...

De most mégis más... mert tudom hogy az utolsó percig küzdöttem basszák meg... mindennel amivel csak kellett minden nap hogy jobb tudjak lenni holnap... sajnálom hogy nem az voltam/vagyok akit szerettél volna...