#kérdezem

[kertikavics]

Amióta mindenféle numbing cream nélkül megcsináltuk a karom belső részét, a Facebook mást se csinál, csak numbing cream hirdetéseket ad.

Mindegyik alatt legalább 5-6 idióta férfi közli, hogy na ilyen is csak a nőknek kell, meg jár -e hozzá ingyen tampon ha már valaki ekkora pussy.

Nincs kedvem leállni veszekedni velük, de én pl éveken keresztül falcoltam/égettem magam. Nem egyszerűen jól bírom a fájdalmat, de kifejezetten megnyugtat, pontosan ezért csináltuk a legtöbb tetoválásom numbing creammel, hogy még véletlenül se essek vissza abba a fajta gondolkodásba, hogy a fájdalom jó.

Amúgy meg csak egy férfi lehet akkora gyökér, hogy azt gondolja a fájdalom elviselese miatt plusz pont jár a tetovalasahoz...

[couleurlocale]

de én ezt nem értem, ők azt hiszik, hogy más országokban nincs ilyen vagy mitől olyan különleges a magyar?

komolyan kérdezem amúgy :D szóval ha valaki tudja, elmagyarázhatná, köszi

[soursoulsblog]

Olvastam egy olyan kiírást, hogy minden nap legyen időd megkérdezni magadtól, hogy mire van most szükséged.

Kérdezem én, mi van akkor ha nem tudom?

[prokee]

Hozzáértőket kérdezem:

Ezeket le is kell tépni, hogy szerencsém legyen, vagy elég, hogy megtaláltam?

[korankelo]

Vasárnap délután 4 órakor - feltételezem a lezárások miatt - kb. 1 óra alatt sikerült az M1-M7-bevezetőről Zuglóba érni. A GPS a Gellért hegyen és a Margit-hídon keresztül akart hozni. Nagyobb dugó volt, mint hétköznap.

Nem, nem tudok vonattal menni. Igen, a kurva anyám, hogy Zuglóban lakok, és az ország nyugati részébe akarok menni.

Ha a fentieket letudtuk, kérdezem, hogy normális ez?

A végén még Szandira szavazok, hátha nem mindenáron szívatják az autósokat.

[turistakrem]

Japán első hét

Első nap után első hét? Mi ez a léptékváltás? Máris megmagyarázom. Ha már eljöttem ilyen messzire, nem akarok egy hét után visszafordulni, viszont UK munkavállalóként nincs végtelen mennyiségű szabadságom (25 napot adnak kortól, nemtől és munkáltatótól függetlenül). Szóval azt találtam ki, hogy mivel a gyerekem úgysem ér rá (hét közben ő is dolgozik), én is dolgozni fogok és a hétvégéket töltjük együtt.

Egy amerikai multi előnye, hogy kb mindenhol van irodája, szóval írtam az itteni kollégáknak, plusz a badge-teamnek Indiába, hogy aktiválják ide is a kártyámat - és voilá hétfőn reggel be is állítottam az irodába. Fura otthonos élmény, ahogy a wifid automatikusan kapcsolódik, amikor kiszállsz a liftből. Na, és képzeljétek adtak nekem egy irodát. Még sosem volt saját irodám, tök szép, kár, hogy ilyen sokat kell utazni érte :)

Az vicces mondjuk, hogy naponta 4-5 ember áll meg az ajtómban (senkit sem ismertem eddig a tokiói irodából), hogy bemutatkozzon és hogy megtudja, miért vagyok itt. Fun fact továbbá, hogyha 8 órával kezdesz korábban, mint a UK kollégáid, senki sem csesztet munkaidőben, lehet haladni a dolgokkal. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a főnökömmel való megegyezés szerint ha van valami sürgős, akkor legyek kedves felvenni a telefont UK munkaidőben, ami még pont az az ár, amit szívesen megfizetek :) Eddig telefon nem volt, egy pár gyors email-es vakkantást meg parkban ülve, vacsora alatt is meg tudtam oldani egyelőre.

Szóval a nap-hét-léptékváltásnak ez az egyik oka, nem történik olyan sok minden. Munkaidő után jártam a várost, ültem be vacsorázni, sétáltam tovább. A gyerekem más városban dolgozik, ott is alszik, szóval egyedül maradtam a lakásában és elkezdődött az a mindennél jobban szeretett tevékenységem, amit úgy fogalmaznék meg, hogy lakni külföldön és nem turistáskodni. Ennek minden velejárójával együtt. Előző nap kell gondoskodnod a reggeliről (meg hogy el legyen mosogatva), de te főzöd a teát, aztán metróra szállsz a többi munkavállalóval és elmész dolgozni, ott kollégákkal találkozol, ha van vállalkozó, együtt ebédeltek (eddig egyszer volt ilyen, általában mindenki hoz kaját otthonról). Aztán (ami különbözik az otthontól), hogy nem mész haza a családhoz, hanem felfedezésre indulsz, de az van a fejedben, hogy kell-e már mosni otthon, vagy holnap is ráér. Közben beszélsz a fiaddal, hogy mit hol találsz a lakásban, beszélsz az otthoniakkal, akik már felébredtek azóta. Azt szoktam, hogyha nem eszem meleget délben, akkor vacsorára ülök be valahová. Ha proper ebéd volt, akkor csak minimálban nyomom, de akkor is el szoktam tölteni a boltokban 20-25 percet, amíg mindent végigböngészek a google AR fordítójával.

A másik hobbim ilyenkor a környék felfedezése, hiába nincs az utikönyvek szerint semmi ebben a negyedben, mégis jó sétálni az utcákon, biccenteni az embereknek. Amúgy nem lakom elit környéken, japán ízlésnek itt már túl sok a külföldi.

Vagy fotózni dolgokat, amik nekem érdekesek. Pl a szemét leválogatása, hogy elvihessék mások, ami nekik hasznos. Ez pl. a ház hátsó ajtaja, ahol lakom.

Az egyik ilyen mindfuck az volt, hogy az első magányos reggelemen bambulok ki az ablakon és egyszer csak egy katolikus templom. De hol van ez. Nézem jobban: egy épület tetején. WTF. Nézem a térképet: egy szálloda. Munka után megyek oda (lentről nem látok semmit a keskeny utcák és a magas épületek miatt), kérdezem a recepciót, hogy most tényleg van egy templom a tetőn? Van, válaszolják, de nem egyházi, hanem rendezvényterem. A japán fiatalok ugyanis odavannak a nyugati külsőségekért, az esküvő tekintetében, szóval a tetőn levő templom, az étterem, minden egy komplett szolgáltatás része. Pappal? Álpappal, nyugati férfival, jelmezben, aki eljátssza, hogy összeadja őket. Nosza, nézzük meg, kértem. Semmi akadálya, mondta a recepciós hölgy, most úgy sincs ott senki, megmutatja. Szóval feljött velem, és én tényleg ledobtam az agyam, hogy az insta kedvéért mit be nem ruháznak a szállodák - ez bizonyára még ott is különlegesség, mert még távoli metróállomásokon is láttam a hirdetéseiket.

Amúgy egy piszok jó digitális orgona volt benne, engedélyt kaptam, hogy játszhassak rajta. Lenyomtam a Mendelssohn Nászindulót általános elképedésre. Egy fura jelenet lett az eredménye, mert leszólt a hölgy rádión, amiknek hatására lent várt minket a szálloda rendezvényes vezetője és udvariasan érdeklődött, hogy nem érnék-e rá szombaton, mert nincs orgonistájuk :DDDD Mondtam, hogy nem, mert elutazom, amit nagyon sajnáltak, de nem próbáltak meg győzködni, még a pénz se került szóba. Amúgy a Mendelssohn-féle Nászinduló egy rohadt jó darab, nem tudom mennyire tudjátok, olyan harmóniákkal indul: egy domináns-szeptimet old H-dúr akkordra, mindezt egy C-dúr darabban. Ehhez képest a Wagner-darab merő unalom. Pedig feketeöves wagneriánus vagyok. (Szerintem ez még akkor is átjön a kottaképből, ha az ember nem tud kottát olvasni.)

Pár japán ellentmodásról.

Nem lehet az utcán random dohányozni, elkerített kennelek és szobák vannak a dohányosoknak. De étteremben lehet. Köszi.

Bemész egy random telekom shopba (docomo pl): nem adunk el külföldieknek sim kártyát. Jobban utánanézel, rájössz, hogy egy lánc a BIC Camera (ejtsd biccs) árul. Odamész, megveszed, nem drága, berakod a direkt erre e célra hozott telefonodba, amikor kiderül, hogy a tethering (hotspot) le van tiltva a szolgáltatásai közül. (Az volt az ötlet, hogy nem a céges telefont roamingoltatom, hanem rákapcsolódom a helyi szolgáltatású másik telefonomra.) Az még csak hab a tetején, hogy telefonszámot nem ad a kártya, szóval nincs lokális számod külföldiként.

A közlekedés csodálatos: tiszta, gyors és pontos. Halál pontos. A metrók csúcsidőben 1-2 percenként érkeznek a peronra. Ha itt megborul valami, akkor nagyon megborul, semmilyen rugalmasság nincs a rendszerben.

A vonaljegy tök olcsó, de mindig jegyet kell venni az automatából. Ha feltöltős kártyát szeretnél, akkor csak japán mobilszámra tudod beregisztrálni, amit meg ugye nem adnak külföldninek. De még kijátszani sem tudod a rendszert, hogy valaki megkérsz, hogy vegyen neked kártyát, mert a feltöltő app csont japán, nincs nyelvváltás-opció. Szóval marad a jegyváltás az automatáknál, ami vagy elfogad kártyát, vagy nem, szóval érdemes készpénzt tartani magadnál.

Abban az utcában lakom, amin Tokió egyetlen villamospályája fut. Ez nagyon furcsa lehet a helyieknek, mert végig kerítéssel van elválasztva az úttesttől, amin csak rendes sorompókon lehet átmenni. Szóval jön a villamos, csilingelés a sorompó oszlopából, hangosbeszélő elmondja, hogy mit jelent a csilingelés, majd komótosan leereszkedik a sorompó és a szerelvény elhalad. Kb minden 100 méteren van sorompó. De nem is ez a lényeg, hanem hogy a kerítés fel van futtatva rózsákkal és egy (vagy több) brigád minden nap akkurátusan metszi és gondozza a rózsákat. Egyenruhában, sapkában, kisszékkel.

Kb ez a lényeg. Tokióban mindennek van gazdája, akinek büszkeséget okoz, hogy az ő dolga hasznos, tökéletesen működik és/vagy szép.

[ajtostolahazba]

Este fél 9-kor életmentő műtétet hajtottak végre az apukámon, éjfélkor hozták ki a műtőből. A doki szakértelmén múlott, hogy nem kapott sztómazsákot (abba belepusztult volna, az ő büszkesége azt nem viselte volna el!) Mindez a 77. születésnapján. Apu nagyon kemény csávó, túlélt már egy tüdőrákot, a tüdeje 1/4-et kivették 15 éve, de remek kondiban van, szóval fel fog épülni. A lelke nehezebben, de rendben lesz az is!

Az én lelkem zokog, idegileg totálkáros vagyok. Egy hónapja menedzselem magam, hogy a lányom válását tudjam kezelni érzelmileg, kellő távolságot tartva, mostanra már nem bőgök 2 percenként, erre jön neki egy ileus és majdnem belehal... Holnap este kurvára meg fog dolgozni a pénzéért a pszichodokim.

Update: labda nagyságú daganatot vettek ki... Kérdezem én: az 5 nappal ezelőtti rtg-en hogy a bánatos kurvaistenbe nem vettek észre egy akkora tumort, mint a fejem??????????????? Előre, nem hátra..a kurva anyátokat!

[korhazavaroskozepen]

- Hova, hova? - kérdezem Gusztitól. - Kimegyek a trafkiba, jól esne egy sör a reggeli után. - De hát dél van! - és magam sem tudom, hogy az időponttal van a gondom, vagy a sörrel.

[diogenesz2020portugal]

[zoeeozzoeeoz]

Rendeléseket névre veszek fel. Vannak magukat viccesnek tartó egyedek, akik nem a saját nevüket adják meg ilyenkor, hanem egy kitalált valamit. Pl. volt már SpongyaBob, Csigusz, megylekvár, kakóscsiga, Tarzan, Maugli is. Most csak ami hirtelen eszembe jutott. Engem egészen addig nem érdekel, amíg meg is jegyzi hogy milyen néven adta le nekem a rendelést. Ellenkező esetben, nem tudom neki kiadni az elkészült rendelését.

Én: Kérnék szépen egy nevet.

Vevő: Ribizli. Közben vigyorog.

Én: Beírom h Ribizli, tovább lépek.

Eltelik egy hét, jön a megbeszélt időpontban a .........felesége.

VF: Jó napot. A Férjem adott le rendelést, azért jöttem.

Én: Milyen néven volt?

VF: Mondja a férje nevét.

Én: Sajnos nincs ezen a néven rendelés. Biztos hogy ezen a néven volt? Nem más nevet mondott?

VF: Mondja a saját nevét, a lánykorit is.

Én: Semmi.

VF: ertzuiolkjhgfdcvbnm hogy megint vicceskedő kedvében volt a férjem!! Nem tudom! Felhívja telefonon a férjét, de az nem veszi fel. Jóóóóóóóóóóóóóó, akkor majd érte jön Ő. És mérgesen elrohan.

Két nap múlva jön a Vevő (férj) : Jó napot. Adtam le rendelést, de nem tudom milyen néven.

Én: Az baj! (Ekkor már beugrik, sejtem, hogy valszeg a Ribizli név lesz a megoldás. )Elvileg adtam egy kis papírkát a megrendelésnél, arra rászoktam írni a megadott nevet.

Vevő: Igeeeeeen, de azt sem tudom hol van.

Én: Na ez még nagyobb baj! Abszolút nem emlékszik milyen néven adta le? Saját név, felesége neve, gyereke neve, esetleg valamilyen növény, állat, gyümölcs, mesehős, étel, akármi.?

Vevő: Saját és felesége nevét is mondja, de nincs. Igen, rémlik hogy megint valami hülyeséget mondtam. Szoktam ilyet, de eddig mindig eszembe jutott, mit mondtam, de most teljesen törlődött.

Én: Van olyan név, amit rendszeresen mond? Ami sűrűn előfordul? Sűrűn mond?

Vevő: Mindig mást mondok.

Én: Remek! Ekkor már dolgozik bennem a kisördög, de hát ha papírt is elvesztette, a névre sem emlékszik, akkor én biztosra megyek, nem adhatom oda másét. Szóval amire gyanakszok, arra megpróbálok segíteni. Esetleg valami gyümölcsnév?

Vevő: alma, banán,narancs,szőlő,málna,dinnye,cseresznye?

Én: Nem nyert.

Vevő: Jaj ne csinálja már velem! Biztos emlékszik rám!

Én: Igen, emlékszem magára, de híresen rossz a névmemóriám! Esetleg ha elmondaná, mit rendelt.

Vevő: Elmondja.

Én: Beazonosítom, és beigazolódik, hogy jól sejtettem , Ribizli a nyerő. Kezemben a csomaggal, kérdezem: Esetleg valami bogyós gyümölcs?

Vevő: RIBIZLI!!!! Basszamegdeutálom!!!! Ki nem állhatom azt a gyümölcsöt! aaaaaaaaahhhhhhhhhhhhhh

Én: Én imádom! De örülök, hogy eszébe jutott. Tessék.

[viking84chef]

Vizualizáltam! 🤣🤣🤣

"Tegnap volt az ezüstlakodalmunk. Gondoltam meglepem az asszonyt valami szexi játékkal. Az erre szakosodott boltban nagyon segítőkész hölgyike kalauzolt, gyanúsan jól ismerve minden terméket.

A választásom egy fullextrás vibrátorra és egy csiklóstimuláló zselére esett, amitől a hölgy szerint az asszony automatikusan és sorozatban a mennybe megy majd. Hát ennyi pénzért minimum, hogy sikítozzon...

Eljött a várva-várt este, a gyereket hamar felküldtük az emeleti szobába aludni, mi pedig lent, a konyha melletti vendégszobában vetettük bele magunkat a gyönyörbe. A feleségem igen lelkes volt, mikor kicsomagolta az elemes pasit. Tudott az mindent, amit egy hagyományos broki nem. Tüskés volt és redős, a feje csapkodott és tekergett, mint egy kukacnak: miközben lilán villogott és belül kis golyók szaladgáltak körbe-körbe. Mindezt állítható sebességgel, és egy vízálló hangszórón át halkan nyögdécselt is. Be kell vallanom, az én hagyományos családfám ennek a negyedét sem tudta, megmaradtam a lihegős-lökdösősnél.

A virgoncító zselé olyan picike kapszulában volt, hogy elsőre azt hittem, be kell venni. Szerencsére az asszonyon volt szemüveg, és olvasni is tud. Miután texiltelenítettem a drágát, neki is fogtunk a tutinak. Elvégre egyszer van ezüstlakodalmunk!!

A zseléből egy nyomásnyi kell az ujjra, aztán besimulni a megfelelő helyre, és klikkelni az egérrel... Jöhet a repülés.

Nem is volt gond úgy öt másodpercig. Kérdezem az én életemet, hogy milyen érzés? Azt mondja hideg meg bizsereg. Aztán hogy meleg, egyre melegebb, sőt forró, éget, éget!! -kezdte sikítani, nekem meg eszembe jutott, hogy kora este még összevágtam az alapanyagot a híres, Plutonium becenevű csiliszószomhoz.

Az asszony már bőszen tépte a lepedőt, de nem egészen úgy, ahogyan én akartam. Eszembe jutott egy régi netes sztori, amikor szőrtelenítő krém került egy faszi tökeire... Kifutottam a konyhába, és előkaptam egy adag áfonyás jégkrémet. Kanalat elfelejtettem vinni, kézzel nem nyúlhattam bele, hát fogtam a vibrit, és azzal kentem az asszony lába közé egy jókora adagot. Ő felsikoltott a váratlan hidegtől, és kiverte a kezemből a brokit, ami épp szemen talált. Valahogy közben be is kapcsolt, és most gépkukacként tekeregve, nyögdécselve iszkolt az ágy sarkába. Utánavetettem magam, hogy elkapjam, mikor az asszony fájdalmában felhúzott térde úgy tökön talált, hogy egyik kezemben a bólogató Jancsikával, másikkal a farkamra borítottam a maradék jégkrémet, és fejhangon anyázva hanyatlottam mellé. Ekkor nyitott be a húsz éves lányunk.

Az anyja befeszülve vergődik, az apja mellette lila jégkrém monoklival hörög, és erőből keféli az áfonyás desszertet, lilán villogó, nyöszörgő, körbe-körbe integető műfasszal a kézben, miközben a brokiról, és az anyja p**ájából csöpög az olvadt fagyi.

Azt hiszem, ha eddig nem is, de most sikerült helyrehozhatatlan törést okozni a lelkében. Vagy öt másodpercig meredten bámult, majd csak annyit mondott: Bazdmeg, ti aztán nagyon betegek vagytok... , és másnap a barátjához költözött.

Az asszony egy hete nem szól hozzám, és lett egy könyvtárszobám...

Megérte!"

[awoo-is-here]

jónapotot kívánok drága magyar mutualok. hogy a gyászba találok nyári munkát 18 éves, 0 munkatapasztalattal rendelkezőként? most utasítottak el egy munkától mert nem néztem a szemébe a főnöknek. hogy enné meg őket a gyász meg a pusztulat. de am komolyan kérdezem.

[katacha]

Szia! Érdekelne, hogy te hogy tudsz úgy belevágni ezekbe a több napos sütögetős pet projektekbe, mint a super mario mystery box túrótorta, vagy az a málnazselés torta a mútlkor, vagy az összes többi, néha több fogásos cucc a blogodon, hogy közben egy kisbabát és egy nagyobb gyereket is nevelsz, és még rendszersen jut idő a falmászásra is, meg mellette fútóversenyekre, plusz minden nap beugrani a 101tigrisbe vagy elnézni a jappán kézmves food marketre? Hogy alszod ki magad, pláne egy kisbaba mellett? Ehhez mekkora személyzet kell? Milyen gyakran jár a takarítónő? A taki mellett szokott még menni hozzátok valami nanny is segíteni a kisbabával? Ha igen, milyen gyakran? Nem is annyira magam miatt kérdezem, hanem van a családunkban egy általános iskolai tanár, három gyerekkel, és ők amúgy imádják az életmód blogodat, rajonganak a csodálatos fotóidért, és nagyon szeretnének úgy élni ahogy ti! Ők kédezik, hogy hogyan kell az embernek beosztani a pénzét és az idejét ahhoz, hogy ilyen élete lehessen mint a tiéd?

Szia M!

Ha olyan privilegizált lehettem volna, hogy együtt járhatok veled az AKG-ba, akkor ott a hajam is meghúztad volna?

Felebaráti üdvözlettel:

Katacha

[egyrokacsodaorszagban]

szülők

sok dolgot tanultam apától.

ő mutatta meg például,

hogy az életben semmi sem

örök és állandó.

de nem lehetett volna

- persze csak úgy kérdezem -,

esetleg, de úgy mégis,

hogy halál nélkül

pipáljuk ki ezt a leckét?

sok dolgot tanultam anyától.

ő mutatta meg például,

hogy az életben erővel

minden túlélhető.

de nem lehetett volna

- persze tudom a választ -,

esetleg, azért mégis,

hogy apával együtt

pipáljuk ki ezt a leckét?

[nyuszimotor]

Fontos előre feltérképezni a veszélyt

[algebraicvarietyshow]

Balog Zoltán az államfő lemondása után Facebookján megosztotta a „Kiállok Novák Katalin mellett” nevű Facebook-oldal bejegyzését, mely többek közt így méltatja Novákot: „Azon kevesek közé tartozik, akik hibájukért vállalják a felelősséget.”

ez mekkora csattanó. balog azért dicséri novákot, hogy az _ő_ hibájáért vállalja a felelősséget, ő meg, mint akinek semmi köze a dologhoz, elvonult imádkozni :DDD

(azt meg se kérdezem, hogy mért jártak együtt egzotikus hivatalos utakra, de biztos jól járunk azzal, hogy ötven tehetséges pápua-új-guineai diáknak felajánlottak felsőoktatási ösztöndíjat)