#jellemábrázolás

[catleen9]

Philip Pullman: Roger titka

Philip Pullman: Roger titka

Könyvmolyként nehéz lenne kiemelni egy konkrét írót, akire rá tudnám nyomni a „kedvenc” bélyeget. Azonban a kedveltek között tényleg van pár egészen kiemelkedő, mint például Darren Shan, Philip Pullman vagy éppen Neil Gaiman. Nos Philip Pullman egy rövidebb ifjúsági könyvét választottam következő témámnak. Ez a kötet nem más, mint a Roger titka, ami egy igen különleges mese és szívembe zártam.

(m…

[watchaholics]

Philip Pullman: Roger titka

Philip Pullman: Roger titka

Könyvmolyként nehéz lenne kiemelni egy konkrét írót, akire rá tudnám nyomni a „kedvenc” bélyeget. Azonban a kedveltek között tényleg van pár egészen kiemelkedő, mint például Darren Shan, Philip Pullman vagy éppen Neil Gaiman. Nos Philip Pullman egy rövidebb ifjúsági könyvét választottam következő témámnak. Ez a kötet nem más, mint a Roger titka, ami egy igen különleges mese és szívembe zártam.

(m…

[hellobonasera]

Lipták Ildikó: Csak neked akartunk jót

Ezzel a kisregénnyel nyerte meg Lipták Ildikó az Év Ifjúsági Könyv Írójának járó elismerést a Hubby által szervezett díjátadón, és én is ezáltal lettem rá figyelmes.

Újabban fontosnak tartom, hogy ne csak felnőtteknek szánt szórakoztató és komoly irodalmi könyveket olvassak (a hároméves kislányom mesekönyvein túl), hanem olyan köteteket is, amik kamaszokról/kamaszoknak szólnak. Na ez is pont ilyen.

Egy tökéletes ifjúsági regény!

Lilla, a tizenhárom éves hetedikes lány néhány hónapját követjük nyomon, aki egyes szám első személyben mesél az életéről, gondolatairól, a vele történt sulis, baráti, családi történésekről.

Számomra hibátlan volt: szuper jól megírt történt és kiváló jellemábrázolás. Annyira őszinte, egyszerű és természetes, mint amennyire bonyolult a tinédzserkor megélése.

Felnőttként, tanárként nagyon szurkoltam a főszereplőnek és együttéreztem vele, a könyv olvasása alatt/által viszont újraéltem ezt az időszakot és sok saját élmény is eszembe jutott. Nem szeretnék újra tini lenni, tök jó, hogy már túl vagyok rajta. 🙂

Méltatom az illusztrációt is: Jásdi Juli kiválóan ragadta meg a mondanivaló lényegét és rajzolt hozzá minimalista stílusban remek kis képeket. Sokat tesz hozzá, így együtt lett igazán szuper kötet!

Pedagógusoknak, szülőknek, felnőtteknek, mindenkinek..., de főleg a tizenéveseknek el kellene olvasnia ezt a kisregényt.

Annyira sajnálom, hogy Lipták Ildikó könyve helyett ezeréves kötelezőkkel traktálják a diákokat! Az ilyen könyvek sokkal hasznosabbak lennének számukra, még ha ők csak szimplán a történetet értelmeznék is, és nem néznének annyira mögé a miérteknek...

Olvassátok el. Pont. 🙂

***

"Reggel arra a gondolatra térek magamhoz, hogy elfelejtettem: magyarra meg kellett volna tanulni egy verset. Rohadna meg az egész világirodalom! – gondoltam, de amikor elolvasom a szöveget, úgy telibe talál, hogy azt érzem, nekem írták. Három olvasás után szinte kívülről tudom."

[cineplex51]

True Tears : A sorozat a hasonló című visual novel nyomán készült, azonban a mangával ellentétben ez más szereplőkkel és történettel bír. A történet főszereplője Nakagami Shinichiro egy átlagos középiskolás diák, aki a szüleivel és mostohatestvérével él együtt. A lány Yuasa Hiromi, akkor került a házba amikor az apja meghalt és mivel barátok voltak Shinichiro apja befogadta magukhoz. Azonban az anyja valamiért nem kedveli a lányt és állandóan undok vele. Az iskolában jól viselkedik sőt élsportoló, jó jegyei vannak és sok barátja, azonban otthon szomorú és csöndes. Az apja halála óta nem is sírt, Shinichiro nem tudja miért ilyen, mert azelőtt mindíg életvidám kislány volt, és ezért segíteni szeretne neki, de nemigen megy neki. A fiú az iskolában találkozik egy kissé bolondos, de kedves lánnyal Isurugi Noe-val, és szép lassan összebarátkoznak, azonban idővel ez mélyülni kezd. A gondjait általában legjobb barátjával Miyokichi Nobuse-val osztja meg valamint gyermekkori barátjával Aiko Endo-val, aki talán többet is érez iránta mint a barátság. A történet több jelentősebb morális kérdést is feszeget, de a lényeg végülis az emberekhez való viszonyunk. Legyen az a barátság, a szerelem, a szánalom, a megvetés, a gyűlölet, vagy csak a közöny. A grafika – lévén 2008-as anime – nagyon szép. A szereplők, a tájak, épületek, és az emberi érzések is kellőképpen jól vannak ábrázolva. A zene tökéletesen megfelel egy romantikus drámához, főleg a mélyebb hangok, és a zongora hallható, de persze a vidámabb részeknél sok más hangszer is felcsendül. Ráadásul a a fesztiválon a tánc alatti dobolás is hiteles. Egyébként az érdem ezért Hikuchi Hajimet illeti, hiszen minden zene ott és akkor szól amikor kell. Az opening és ending is a szabványnak megfeleő romantikus dalok. A szinkronhangok mint általában itt is nagyon jól lettek megválasztva. Takagaki Ayahi brillírozik Noe szerepében, és Ishii Makoto pedig tökéletesen hozza az állandóan vívódó Shinichirót. Személyes véleményem, hogy a jellemábrázolás és az emberi viselkedésminták hitelesek, és ennek fényében én egy erős 9-est adtam rá a MAL-en. (helyszín: Budapest, Hungary) https://www.instagram.com/p/BuhYaXng1QJ/?utm_source=ig_tumblr_share&igshid=1cje8vevyep3t

[theoryofmine]

Röviden: sok érdekes dolog egybezsúfolva, szarul megírva. 5,5/10 90%, hogy a további két részt nem éri meg elolvasni.

Tl;dr A borító tökéletes a könyvhöz. Az angol címe Annihilation. A Megsemmisítés semmiképp, de a Megsemmisülés passzolt volna a magyarhoz. Ettől függetlenül az Expedíció tök jó cím. A könyv viszont nem üti meg a lécet, felőlem akármilyen díjas lehet.:/ A stílusa teljesen inkoherens. Itt-ott mélyenszántó gondolatok, amik között van tényleg egyéni és coelhoi-i is, helyenként tök fölöslegesen elhelyezett jelzőhalmozó tájecsetelés, aztán full tárgyilagos, érzelemmentes párbeszédek jelenkori szlenggel. Ötletek innen-onnan,  az ezer százalék, hogy látta a Princess Mononokét, mert az elején az őrült vadkanos jelenet mintha egy az egyben onnan lenne véve. ((És megint a szokásos, “jaj, észrevettem, hogy spórák mentek a tüdőmbe, de inkább nem szólok senkinek”. Mikor-mikor-mikor lépnek már túl “az eltitkolom a valódi állapotomat/gondolataimat egy életveszélyes szituációban” dolgon? Lehet, hogy akkor, ha a valóságban megtanulnak őszintének lenni egymással az emberek.)) Nincs értelme, hogy nőkből áll az expedíció, mert nem kezd vele semmit az író, ugyanúgy viselkednek mint a férfiak, nincs egyéni reakció, jellemábrázolás, nincs nőkre jellemző interakció, ha néha nem tenné bele, hogy “a férjem így meg úgy” akkor totálisan megfeledkezik róla az ember, hogy elvileg nőkről olvas. Oké, lehet, hogy tudom miért. Mert a nőknek akart valamit írni. Ez az arc Jeff Vandermeer tökre érdeklődik a feminizmus iránt, a Goodreadses olvasmányai közt van egy csomó ilyen (meg könyv arról, hogy hogyan kell sikeres könyvet írni). De a nőknek való íráshoz talán a nőket kéne jobban megismerni (tudom, van felesége), és nem könyveket olvasni róluk. Mert attól, hogy beleírod, hogy “talán túl távolságtartó voltam a férjemmel” meg “ szeretkeztünk, én voltam fölül”, attól még teljesen hiteltelen marad az egész.

Na jó, lehet, hogy nem ezért. Hanem azért, mert nem a szereplők állnak a könyv középpontjában, a szereplők csak mellékszereplők, és már annyi felfedező volt, mindegy, hogy kik és hányan. A főszereplő az X-Térség. Ami egy lenyűgöző entitás, vagy entitásokból álló terület, maga a BIOLÓGIA. Ahol nem azok a  dolgok, aminek látszanak, hanem mik is valójában? És miért? Azt nem lehet tudni, csak sejteni, hogy hogyisvan? Hogy formálódik, alakul, lélegzik, ragyog, mik a mögöttes szabályok? Genetika, evolúció, sugárzás, micsoda? Igen, na jó, ezért lenne jó mégiscsak elolvasni a másik két részt, hogy kiderüljön, hogy kiderül-e! Ez az igazi suspense a könyvben, igen, nagyon ügyes, ügyes. De attól félek, hogy nem derül ki. Mert szerintem egy kukkot sem ért a biológiához azért mert egyszer leírta, hgy delfin, meg tengeri csillag, és spóra, meg vedlés.  És akkor minek a biológus narrációja, miért az emlékeiről, hogy a múltban narancslevet ittak, meg gyermekkora magánya a békákkal, meg anyámkínja?  Akkor miért nem fókuszálunk a problémára, ami a csodásan ábrázolt X-Térség? Vagy mégsem az, hanem az emberek közti viszonyok? A pszichológus? A hipnózis? Mivan? MI A FRÁSZT HORDOTT ITT ÖSSZE EZ AZ EMBER?

[hellobonasera]

Bauer Barbara: A fényfestő

Májusi közös könyv a NIOK csoportban.

Abszolút nem ismertem az íróját, tehát eddig nem is olvastam tőle semmit, viszont esélyes, hogy eztán sem fogok. 🙂

Maga a történet tényleg nagyon jó lenne, tetszett az alapsztori, de olyan bénán van kivitelezve, hogy néha már számoltam a lapokat, hogy mennyi van még hátra egy-egy fejezetből...

A regény annyira "sejtelmes hangulatú, váratlan fordulatokat kínáló", hogy nagyjából a harmadik fejezet után már lehet tudni, mi a csattanó.

A jellemábrázolás elnagyolt, a párbeszédek teljesen és zavaróan életidegenek, a magyar történelmi események baráti dialógusokba való beleerőltetése (stréber felmondása) pedig fájdalmas.

A Coelhót megszégyenítő, majdnem minden lapra jutó bölcsességeken meg már csak mosolyogtam. "Ha belül érzed, hogy mire vágysz, akkor előbb-utóbb úgy alakul az életed, hogy beteljesüljön a vágyad."🤦‍♀️

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, mert a szereplők traumái miatt könnyed kis olvasmánynak mégsem nevezném, de ha ettől valahogy eltekintünk, olyan, mint egy bugyuta lányregény, amin nem kell sokat gondolkodni.

Sajnálom is, mert az egyébként tök jó alapötletet sokkal rendesebben ki lehetett volna dolgozni, és akkor valóban méltó helye lenne a kortárs szépirodalomban.

***

"... magyarnak lenni nem jelent mást, mint érteni a magyar művészetet, részévé válni a magyar kultúrának, beszélni és olvasni magyarul. Talán mindez még fontosabb, mint ott élni."

"Rágódni a múlton és várni a holnapra egyet jelent azzal, hogy az ember elmulasztja az élet legfontosabb pillanatait, elszalasztja mindazt, ami ott van karnyújtásnyira."

[catleen9]

The Handmaid's Tale S02E04 – Other Women

The Handmaid’s Tale S02E04 – Other Women

Míg a múltkori rész mondhatni akciódúsabb volt, addig az eheti, Other Women címre hallgató felvonás lassabb leforgásúra sikeredett, ami ez esetben egyáltalán nem baj. Ezúttal egyértelműen a jellemábrázolás került előtérbe, három főbb karakter is nagy teret kapott, hol változások történtek, hol pedig a régebben megkezdett ívet folytatták az alkotók.

(more…)