#jószág

[kertikavics]

Természetesen horkantott egy nagyot mindezek után és felébredt rá

[osteochondraldefect]

this is MY mdp file and i am allowed to make as many stupid things with it as i want

[tumblikutya]

Két helye van, a kanapé fele az övé és a hálóban direkt extrém puha szőnyeg van az ágy mind a két oldalán.

Hol alszik?! Begyűrve az asztalnál a lábunkon...

[newlifeprojects]

ma szerintem egy hónapra elegendő karmapontot gyűjtöttem be, ugyanis a 84-esen duka és kissomlyó között összeszedtem ezt:

sümeg felé mentem, szerencsétlen fel-alá krosszozott a százzal zúgó kamionok között jobbról-balra, előttem is, akkor egy ideig lépésben mentem mögötte, majd félreálltam, mögém került és én továbbjöttem. de nem hagyott nyugodni, hogy így nem lesz tíz perce sem hátra az életből, úgyhogy a körforgalomnál visszafordultam, hogy ha itt lesz még, akkor összeszedem. ott volt, ugyanúgy sasszézott az autók előtt, úgyhogy vészvillogóval félreálltam, ő pedig odajött, és lerogyott az árokparton a kocsi mellett. nyakörv nem volt rajta, és totál kész volt, adtam neki tíz percet, közben Senki Sem Állt Meg, pedig látták messziről a vészvillogót meg engem is, ahogy guggolok a kocsi mellett, és így aztán nehezen ugyan, de bepakoltam a haaaatalmas kocsimba, ahol hátul utazott a box fülöppel, a biciklim a lehajtott hátsó ülésen, meg egyheti mindenféle cuccom a plafonig. hasa aljáig iszapos-sáros volt természetesen, szerencse, hogy a héten terveztem a kocsitakarítást... első utam dukába volt, hátha valaki felismeri, de se a bolt, de a tabak, se a kocsma, se a bogármasteri hivatal nem volt nyitva. oké, van a közelben egy terményszárító üzem, hátha onnan jött, de ott is zárva volt a kapu és sehol senki. az üzem mellett kerekezett egy fickó, megkérdeztem, hogy nem ismerős-e neki az állat, duka és ksomlyó között kapartam le az útról, de mondta, hogy arrafele ő nem jár (ez még érdekes lesz). na itt vettem egy nagy levegőt és elkezdtem gondolkodni, mert a gugli nem adott ki a környéken állatorvost, hogy kit lehetne megkérdezni, és eszembe jutott a sanyi, aki cellben vitte a menhelyet, de pár éve devecserbe költöztek, mert a celli pm nem kötött velük szerződést. fel is hívtam, de mondta, hogy ő veszprém megyében van, ez meg vas megye (határon...), de aztán elindult benne valami és mondta, hogy várjak, szól a somlyói polgármesternek, azoknak van egy kennelkük a pmhivatal udvarán az ilyen esetekre, oda akkor berakhatom. vissza is hívott, hogy menjek, jönni fog egy fickó is, de ha nem érne oda, tegyem csak le a kutyát nyugodtan. megtaláltam a hivatalt, pont akkor ért oda a fickó is, elmeséltem neki a sztorit és mondra, hogy szerinte tudja kié a kutya, dukaiak, szokott nekik tejet vinni, nagy gazdaságuk van, és nem először jöttek ki a kutyák... van mégegy kuvasz, meg egy németjuhász is :( fel is hívta őket, de egyik se vette fel a telefont természetesen, felhívta az anyjukat, de az a falu másik végèn lakik, nem tudta megnézni, hogy hiányzik-e a kutya, de mondta, hogy a kölykök gércén vannak és nem otthon, azért is szökhetett ki az állat. kisbarátom nem akart kiszállni a kocsiból, de nem is ellenkezett, és szépen bekísértem a kennelbe. a fickó azt mondta, hogy nem barátságos, vigyázzak vele, de bazmeg ez a kutya konkrétan a vállamon pihentette a fejét, és azt is hagyta, hogy a füle tövénél begubancolódott bogáncsot tépkedjem ki a szőréből, meg hogy megnézzem a fogait (hogy lássam mennyire kopott és fogköves)

egyből barátok lettünk <3

remélem jobban vigyáznak majd rá, mert egy csodaértelmes szemű jámbor jószág, mind a negyven kilójával legszívesebben hazahoztam volna... a másfél órás keringőzés alatt végig simiztem, cserébe végig nyálazott és egy rossz szava sem volt 😍

kissomlyóról kifele szembejött a bicajos fazon, aki azt mondta, hogy nem jár errefele :D, megkerdezte, hogy mi lett a kutyaval, mondtam neki, hogy valószínű meglesz, hogy honnan szökött, és egyelőre biztonságban lepakoltam a hivatalnál. örült, mondta hogy milyen rendes vagyok =)

így sikerült kettő helyett négy óra alatt leérnem balatonra. még jó, hogy nem indultam el tegnap este, pedig az volt az eredeti terv...

[ajtostolahazba]

Velem szemben lakott Bandi bácsi. Az ittléte olyan természetes része volt az utcaképnek, ahogy a 6-kor nyitó zöldséges vagy a Bandi alatt lévő dohánybolt. Sarkig nyitott ablakában üldögélt minden egyes nap, hajnaltól ejszakáig. Szarul látott, szarul hallott, így nagyon nehézkes volt vele kommunikálni, mert fel se ismert, csak hangról, de azt meg ugye egyre szarabbul értette. Kis műanyag tatyó volt kötélen, amit mindenkinek leeresztett, hogy vegyél már nekem 3 kicsit meg 2 sört, a tartóban mindig ott volt a lóvé... De nem tudtuk mi van, csak utólag állt össze a kép:

Látom a Fb-on, hogy 10 éves tacskó ingyen elvihető, mert apám már nem tudja ellátni... és Mutyi volt az, akit az egész környék ismert, a Bandi kutyája, egy okos, a végtelenség szelíd, kedves jószág, aki összenőtt az öreggel, jelzett neki, ha valaki ment hozzá, vigyáztak egymásra. Történt, hogy a Bandi 30valahány éves lánya bepaterolta Bandit egy otthonba. Volt nagy csetepaté, Bandi nem akart menni, a kutya nélkül, ő mondta, hogy abba belehal, ő el tudja látni magát, hagyják őt békén, de a lánya addig ment, míg gyámság alá nem vetette, így erővel el tudta paterolni. Azt tudtuk, hogy ez a rideg kurva egy rohadék, Bandival már vagy 6-7 éve magára íratta a lakást, havi 1x jött, hogy lebassza, hogy mi van itt, le se szarta. Volt, hogy én mentem hozzá kitakarítani, volt, hogy más, vittem neki karácsonykor kaját, ahogy más is, a lánya nem. Megszerezte végre a lakást. Fater a kóterba, a kutya meg...

Szóval kép a Fb-on Mutyiról. Én konkrétan belebetegedtem, hogy nem fogadhatom be. 10 éve panelban élt, Bandival aludt...Istenem mi lesz vele??? Aztán az egyik helyi kisboltos (Isten áldja érte) elkezdett szervezkedni, és találtunk neki szerető családot, akik orvoshoz vitték, oltatták, ivartalanították. Most derült ki, hogy a szerencsétlen kiskutya a Bandi "elhurcolása" után 4 teljes napra be volt zárva a lakásba. A 70 fokban. Se redőny, se függöny, csukott ablakok...csoda, hogy túlélte. Most végre jó helyen van, olyanoknál, akik tudják, hogy neki örökre már Bandi marad a gazdája,de akik szeretik, akik vigyáznak rá.

A retek nő, (mert nem találok rá emberi jelzőt) a 4.napon tette ki a hirdetést, hogy 1nap van elvinni, vagy viszi a gyepire...gondolom azt várta, hogy a kutya majd csak simán elpusztul, egy gonddal kevesebb...amikor az ismerősök elvitték és 60ezer volt az állatorvosi szla, nagy kegyesen beleadott 30-at. Én olyan szinten vagyok felháborodva ( de nem csak én, az utca is, olyan ez itt, mint egy falu, mindenki ismer mindenkit)hogy a pofáját a környékre ne tolja, mert meg lesz lincselve! Mennyire tud valaki utolsó pénzéhes mocsok lenni, hogy a saját apjával így bánjon(legyen az bármilyen, 83 eves)! Bandi bele fog halni. Őt Mutyi tartotta életben. Spontán penzgyűjtést csináltunk a befogadó gazdinak, mert azok meg olyan szegények, de első szóra megmentették ezt az ártatlan kiskutyát.

Nincs az emberi aljasságnak határa.:(((

[troger]

😍

[angelofghetto]

Valente

Nagyiéknál volt az a régi lemezjátszó, azokkal az ősrégi, vinil előtti, üveg törékenységű hanglemezekkel, amihez csak a felnőttek nyúlhattak. Szertartása volt a meghallgatásuknak. Portalanítani kellett a tányért, a lemezt, a csak erre a célra rendszeresített vékony szarvasbőr kendővel, miután szigorúan két ujjal és a szélén ki kellett emelni a papírtokjából a feketén csillogó varázslatot. A gép közepén a kis pöcökre rá kellett illeszteni azt a bordó, korong alakú izét, ami a lemez belső nyílásának megfelelő központi támasztéka volt, és beállítani a lejátszási sebességet oldalt valami karral. A lemezjátszó egy összeépített hangdoboz gyomrában rejtőzött, aminek a tetején a macskaszemes csöves rádió állt. A tű nagyon érzékeny jószág volt, könnyen okozott sérülést a mikrobarázdáknak, ha hebehurgyán helyezte rá az ember. Híre-hamva sem volt hidraulikának.

Ezeknek a lemezeknek még a sercegése is más volt, mint a későbbieknek, és a cincogó meg a morgó hangok akusztikája is egészen sajátságos. A lemezhallgatás program volt, nem háttér. Nem is volt mindenkinek zenegépe otthon. A későig agglegény nagybátyámé volt, aki még 30 évesen is otthon lakott nagyiéknál (ez már akkoriban is fura volt).

Sinatra, Bing Crosby, Dean Martin, Európában pedig Vico Toriani, Caterina Valente voltak a kor menő zenei sztárjai, később pedig az olasz vonalat Bobby Solo, Celentano és Gianni Morandi képviselte, ahogy a franciát Aznavour, Gilbert Bécaud, Yves Montand, Juliette Gréco, majd Mireille Mathieu.

Az életrajzára rá kellett keresnem, mert jellegzetes hangjára ugyan jól emlékszem gyerekkoromból, de nem tudtam, hogy összesen 13 nyelven énekelt, gitározott, és hogy mennyire szerette a bossa novát, vagy hogy apukája tangóharmonikás volt, anyukája pedig az egyik legmenőbb női zenebohóc.

A németek imádták, de az én fülemben inkább olaszul és portugálul van meg. Olyan dalokra emlékszem tőle, mint a Quando, qoando, quando vagy a Bongo Cha-cha-cha. Filmzenék, tévérevük jutnak eszembe, és a nyári presszók és fagyizók teraszai, ahol a háttérben szólt a rádió az aktuális tánczenével. Mikor már kigyulladtak az esti fényfüzérek, és az énkorúak szigorúan csak szülői felügyelettel és fű alatt lehettek jelen (8 óra után illegálisan), akkor a fiatal párok valóban táncoltak is az asztalok előtt.

Akkoriban málna és jaffa szörp közül lehetett választani, ha üdítőre vágyott az ember, és nem műanyag szívószál volt, hanem igazi organikus szalmaszál, egységméretre vágva, papírcsomagolásban. Mintha több élettel ezelőtt lett volna. Legjobban az egyszerűsége, a naivsága és a ráérőssége hiányzik.

[ultramegatroutman]

Baszki, elfeledkeztem erről a hülye halfőzőről, nem rendeltem időben halat, most pucolhatom magam, mint a szegények.

(Viccelek csak, idén 2500 HUF a ponty, a kilónyolcvanas jószág+tészta 5800, szegények nem esznek ilyet.)

[ndav1d42]

izlandi autós-camperes poszt! viszont hosszú is meg uncsi is, úgyhogy akit érdekel, majd úgyis tová...

...bbolvas. szóval akit esetleg részletesebben is érdekel a jármű. a jószág egy 2022-es Fiat Doblo Maxi (cargo) volt, 1.6-os dízel, nemtom hány lóerő meg nyomaték meg kilowatt, de nagyon ügyesen felkúszott a legmeredekebb szerpentineken is, faszán gyorsult emelkedőnek is, ha éppen arról volt szó. meg előzni is lehet vele, bár sokat elmond a vezetési stílusomról, h a tíz nap alatt talán 2-3-szor előztem, abból is az egyik egy munkagép volt. jaigen, és váltós, mert azt volt olcsóbb bérelni, engem meg nem zavar az automata hiánya.

lenyomtunk vele több mint 2100km-t a szigeten, amiből úgy 100-150km murvásút-földút volt. bírta. néha izgultam, h ilyen helykre hozom szerencsétlent, mit fognak szólni a bérlőscégnél, de mindig eszembe jutott, h a 76 000km alatt (amivel hozzánk került) már valszeg hússzor járt azon az aktuális földúton, meg negyvenszer megkerülte a szigetet, szóval szarnirá.

magát a camperré alakítást a raktérben nem izgulták túl, egy egyszerű fenyőléc "ágykeret" van ágyrácsokkal, azon egy matrac, oszt' jónapot. (persze megindult a fantáziám, h milyen marhajól ki lehetne használni ezt a rakteret, jóval ügyesebben meg kreatívabban is be lehetne építeni... namajd ha saját camperünk lesz, hahi)

hálózsák párnákkal járt vele. ágy alatt tároló a cuccoknak (alapból jár + kértünk is extraként: kempingasztal+székek, gázrezsó, edények+eszcájg [lábos, serpenyő, tányérok, bögrék stb.], hűtőláda, vizeskanna, két elektromos hősugárzó, jó hosszú áram kábel) + ide fértek a csomagjaink, bőröndünk, épp nem használt cipők stb.

a kempingcucc tökjó volt, többször is megálltunk pihenőknél vagy vmi látnivalónál, kipakoltunk rá, és főztünk vagy ettünk ebédet. kempingekben meg szinte minden reggel-este azon főztünk (ha nem volt normális közösségi tér/konyha).

A "szállás" kb. egy 140x200-as ágy méretű volt, bőven elfértünk, igazából tök kényelmes volt. az ablakok befüggönyözhetők, áram meg jött a konnektorból, ha a kempingben kértünk áramot és rá is csatlakoztattuk a kocsit (márpedig a fűtés miatt mindig kértünk).

vezetni fasza volt, első nap beleszoktam (az első kilométereken lefulladtam 2-3-szor, mire kiismertrm a kuplungot), utána élveztem nagyon. a legnagyobb istenáldása volt a 7"-es képernyős, Android Auto kompatibilis központi komputer izé, telefont rányomva faszán ment a googlemaps meg a spotify végig.

nemtom pontosan, h milyen fogyasztást hoztam össze, mert nem minden tankolásnál írtam fel a litereket (mivel úgyis tele tankkal kell visszaadni, meg amúgy is férne tudja, mikor kerülünk legközelebb kúthoz, inkábbmindig telenyomattam), de az egyik számolás szerint 7,4l/100km. ami nagyjából talán reálisnak is tűnik (?). (lehet, h valahol meg tudta volna mondani a fedélzeti komputer, de ilyen mélyen nem másztam bele a nyomkodásába).

negatívumok:

– mivel cargo jármű, az oldalsó tolóajtókat belülről nem lehetett kinyitni, így kicsit vicces volt mindig a lehajtott középső üésen átmászva kiszállni a kocsiból...

– a már említett elrendezés. lehetett volna kicsit jobb, pl. padszerű bevágás a tolóajtó mögött cipőfelvevéshez, meg egyáltalán beszálláshoz. az oldalsó falra is elfért volna pár polcszerű tároló

– az első kerekek kicsit kopottabbak voltak már sztem az egészségesnél, de ez a bérbeadó cég sara mondjuk. meg azért a műszerfalon is világított pár ikon... de tény, h ezek a kocsik nincsenek kímélve.

– őő, tökre nem jut eszembe más, tényleg meg voltam elégedve, és tudom ajánlani, aki hasonló kört menne a szigeten, mint mi.

nem negatívum, csak az én tapasztalatlanságom, h még az út végére se éreztem a kocsi méreteit igazán. leparkoltam, h jaj, biztos van vagy tíz centi az előttem lévő kocsihoz képest, aztán kiszálltam, és fél méterre voltam, a kocsi segge meg kilógott a retekbe'. aztán persze ilyenkor visszaszállás, korrigállás...

Amitől féltem, h majd nem tudom használni a belső középső tükröt, és csak az oldalsókra kel hagyatkoznom, de szerencsére el lehetett kötni a függönyöket, és ezzel se volt gond.

[onmarcangolo]

Hetek, hónapok óta őrlődöm, hogy: - miként mondjam el? Most elmondom!

Sokan kérdezték mi volt a vidéki szegények (ismétlem a szegények, rászorulók) között végzett civil munkámban a legszörnyűbb.

Nos. A válasz nagyon egyszerű.

Láttam ezer borzalmat. Korhelységet, hűtlenséget, ocsmány pletykát, álszentséget, képmutatást, gyermekbántalmazást, éhhalált… Mindent, ami egy életre tönkre vághatja a lelket. (Volt olyan aktivistánk, aki idegösszeroppanást kapott egy hétvége után.) Az emberek gyűlölik egymást. Ezt tudtam!

De azt mondom mégis a legborzalmasabb, ahogy az emberek az állatokkal, az állataikkal bánnak.

Mindegy, hogy az csirke, vagy disznó, macska, vagy kutya. Az én tapasztalatom az, hogy a magyar emberek java – vidéken – tudatlanul ugyan, de nettó állatkínzó.

Két kutyám van. Micikét egy barátom adta a halálos ágyán, Bogit… Nos Bogit… Szóval megkérdezte a „gazda”, hogy kell, vagy sem, mert ha nem, akkor eltemeti a többi mellé. (Jól érted. Élve!)

Bogika ma itt van velem. 7 éves.

A vidékieket boldoggá teszi a disznó visítása, amikor hatan tépik cibálják a disznóölésnek nevezett népi móka keretében. Egy alkalommal kértem, hogy hadd mutassam meg miként kell ezt úgy tenni, hogy az állat ne rettegjen.

Körberöhögtek, hogy olyan nincs.

Kértem két almát. Elszeleteltem nyolc darabba. A hatodikat a kezemből vette már el a malac. A hetediknél amikor lehajolt és intettem, tarkón lőtte a fiú.

- Hozzátok a láncot. – szóltam halkan a mackóra zakót húzó, gumicsizmás hősöknek. – …húzzátok.

Fél perccel később a tudatlan malac a vaskereten lógott és akkor szúrtuk meg.

Én szeretem a húst.

Értem a szükséglet fogalmát, de soha nem fogadtam el az ölés örömteli és vidám rendjét, ami a disznóölésben az állat rettegéséből fakad.

De a vidékiek sokasága. A „java”… Nem.

Vigyorogva, gyakran pocsolya részegen és pálinkázva ölnek le lovat, tehenet, kecskét, birkát, kaján és cinkos mosollyal nyugtázva a hősiességet, hogy legyőztek egy rettegő, a halálát rettegő állatot.

Amikor én öltem azt az állat nem tudta, nem is vette észre, hogy meghalt.

Láttam, ahogy a megunt, láncon csaholó, a rabságot megsínylő, félőrült és gyakran vert kutyát, megfogták, zsákba rugdosták, és két faluval odébb elengedték, hogy majd ott valaki megtalálja. Persze azt is láttam, hogy kapával agyonvágta, ha a kutya épp a rossz napján morrant.

A macskákat nem, vagy alig etetik, mert van mit fognia, és… és ki tudja, hogy kis is a gazdája? A macska nem is igazi háziállat... Szerintük.

A kutya és macska almokat évente kétszer leölik vidéken. Százezer számra apró kis vaksi állatkákat, akik után gyakran az anyjuk is odavész, mert a tej, a feszülő csecsek, a gyulladások elviszik őket.

Állatorvos alig foglalkozik kutyákkal, macskákkal (a jószággal is alig a háztájiban szinte soha nincs semmiféle állatorvosi felügyelet), a kötelező oltás gyakorlatilag ismeretlen fogalom, a chip pláne. MERT PÉNZBE kerül! Sok pénzbe. Az ivartalanítás meg egy vagyon. Így a kiskutyákat, kismacskákat – gyakran élve – dobják ki a ganéra, esetleg egy zacskóban a szemétbe, vagy ássák el.

A jószág ölése nem csak lételem, de passzió. Hősi póz. A tehén fejének lekötése a lábához, a lovak letilózása… Olyasmiket láttam „hagyomány” címén, amit örökké nem akarok és nem is tudok magamban tartani. Egyszerűen undort éreztem…

A vidéki menhelyek, állatmentők munkája maga a pokol. Minden csodálatom az övék, mert a létezésük ma az egyik utolsó reménysugár.

Persze Pesten se egyszerű az életük, de vidéken… Ott minden nyomorult napra jut egy borzalom, amiért évekre lehetne bárkit – a jelen jogállás szerint sittre juttatni – de ha minden állatkínzót ma lefognának, évekig kéne várni, hogy börtönbe jussanak, mert annyian vannak.

Egy alkalommal, amikor vevők jöttek az előnevelt csirkékért, nekiálltak hajkurászni őket az udvarban, - „hogy többen, majd gyorsabban végzünk!”

Néztem pár percig az öreg, tudatos, parasztokat, akiket megáldott az ész a paraszti logikával és akikhez én a Pösti fel se nőhettem, hiszen három hónappal korábban nekem ugrottak, hogy: - „maga akar minket csirkét tartani, tanítani?”

Mikor rávágtam, hogy: - "igen!" kinevettek.

Három hónappal később mindenki nálunk vásárolt. Nem csak csirkét, de takarmányt is!

Szóval néztem a parasztokat, amint kergetik a csirkéket, majd halkan annyit mondtam: - „úgy nehezen fog menni!” - Azzal odasétáltam lassan, komótosan a csirkékhez, ráérősen, színpadiasan lehajoltam… megfogtam… a bennem bízó állatot és a hónom alá vettem. – „Tudják, ha kapkodnak, akkor megijednek. És az idegeneket amúgy is bizalmatlanul kezelik. Majd én felszedem azt a párat…” – azzal lehajoltam a következőhöz és már két csirke volt a hónom alatt. – „Ezek a csirkék...” – álltam fel aztán a harmadikkal – „…a gazdának bármit eltűrnek. Nekem nem is kell rohangálnom... „

Persze amikor kétszázat kellett megfogni, akkor hajnali háromkor, a sötétben mentünk ki, és a nyugvók közé nyúlva tíz perc alatt felszedtük ami kellett.

Békében.

Nyugalomban.

Ember módjára.

Persze nem csináltam egyke fecskeként tavaszt a vidéken, de talán nem is nekik kellett megtanulni, hogy mi a helyes, hanem nekem kellett ráeszmélnem, hogy mennyire rosszul látom az embereket.

A nyomor nem ok.

A nyomor következmény.

A rászorulók ezreit megismerve elmondhatom, hogy gyakran szégyenkeztem… Helyettük. mert a rászorultság páncélja és a butaság pajzsa mögött sok minden elfér.

Később, amikor az Ifjúsági Labort bezáratta a nettó hülyeség, a szülők és tanárok gyávasága, a politikai hazudozásnak behajolva (erről is lesz majd poszt), elvesztettem a hitem a vidéki emberekben (tisztelet a kivételnek.)

Ma – látva a vidéki állatmentőket – gyakran jut eszembe, hogy mit éltem át és, hogy ők, miket élnek át most.

Mert egyfelől ott van az a sok szar ember, aki bántja az állatokat oktalanul, gyakran minden komolyabb indok nélkül. Ott vannak az ezrek, akik nézik a méteres láncon moslékot zabáló, hetente kétszer megvert kutyát, a félszemű, rühes, örökké vemhes macskákat, és vagy nevetnek ezen, vagy öldöklő dühre kapva tovább kínozzák…

Azt elég hamar megértettem, hogy az emberek – mivel egymást nem lehet megölni – loppal, vagy harsányan, de minden „beteg” indulatukat az állataikon töltik ki.

Így ha te úgy érzed, hogy nem vagy része annak a társadalmi rétegnek – aki ebben éli ki magát, gyakran oktalan – segítsd az állatmentők munkáját BÁRMELYIK VIDÉKI TELEPÜLÉSEN, mert meglehet csak TE és a HELYI állatvédő áll ott azok mellett az állatok mellett, akiket az emberi butaság, önzés, harsányság és boldogságkeresés…

…gyakran halálra kínoz.

Juhász Zoli

[homregeszet]

Egy fibula fabulája

2️⃣0️⃣🎀🎄

Még 2018-ban történt, hogy egy szarmata házikóból egy lovacska fejes fibula kandikált ki. Ez a részben állatalakos ruhatűző kapocs nem volt épp gyakori vendég ezen a vidéken. Parázsviták is kitörtek az ásatáson, de nem szakmai alapon, hanem a helyes kiejtés miatt: lú, avagy ló az előkerült jószág.

A kérdést nyitva hagyva elküldtük tisztításra, restaurálásra, majd gondosan ledokumentáltuk. Most érkezett el az idő, hogy fibulatársaival együtt debütáljon a januárban megnyíló Látványraktárunkban és a nagyközönség is feltegye a kérdést: lú vagy ló?

Németh Attila

[tumblikutya]

Másnapos jószág.

[paleobiogeografia]

Amúgy kedden találtunk egy cselőpókot, elkaptuk, lefotóztuk, megcsodáltuk, majd szabadon eresztettük. Nagyon aranyos jószág amúgy, de az érzékenyebbek kedvéért a tovább alá rejtem:

Íme:

[pokmajom]

Minek 27.5-feles kerék, mikor rosszabbul kormányozható és nehezebb lesz tőle a bringa? Jó nekem a 26os.

Micsoda?? 29es kerék, hát hogy néz már ki? Nyakigláb, esetlen jószág.

Na a kapitalista kerékpár ipar megint egy faszsággal húzza le a sznobok pénzét. 12 sebesség csak hátsó váltóval, ugyan már. Tuti nem tud annyit mint a 20 éves LX-em.

Oké, elég öreg vagyok már én is meg a bicajom is, hogy vegyek egy újat. Legyen akkor már 29es 12es fogaskoszorúval.

Hm, ez amúgy tényleg egész jó, vagyis bazmeg ez kurva jó. Milyen jó, hogy sikerült átlépnem a saját korlátaimat. Így 10 év után.

[troger]

@meg-megbanom-ezt no, melyik látatlan tipped jött be? nem értek hozzá, és nem is kerestem még rá, de szerintem nem nádirigó

annál nagyobb testű, és ilyen kicsit borzasfejű jószág (szabad szemmel ennél sokkal jobban láttam; előbb messziről tolta, aztán odarepült kvázi az orrom elé, kb 5 méterre)

nádi tücsökmadár

[nyeznajka]

Egy helyes kis darázs elkezdett fészket építeni a motorom műszerfala mögé.

Pár hétig nem használtam a gépet, a ház előtt állt ponyvával letakarva, és ez a kis jószág ideális helynek találta ivadékai felneveléséhez.

A darázs ugyebár védett állat.

Szépen elmotoroztam a munkahelyemre, és mivel a szélvédő mögött van a cucc, így épségben maradt a papírvár. Darázs anyuka is ott van még.

(Így lett az F 650 GS-ből Hornet. Motoros belsős poén.)