#jó hírnév

[extraordinarymreast]

Nem minden gyáva náci, de minden náci gyáva!

[angelofghetto]

világkorszakok

Nem vagyok valami nagy filozofikus guru, csak érdekelnek más kultúrák, vallások, gondolkodásmódok. Van a hindu tanítás a Kali-jugáról, a megromlott, értéktorzult, lezüllött, istentelen korról, aminek vége az emberiség pusztulása, és utána jön az aranykor, a kör újraindul, hogy százezer éveken át fokozatosan romolva, alacsonyabb erkölcsiségű korokon át ismétlődjön minden.

Fájdalmasan ismerek rá napjainkra a leírásból, csak igazából az évszámokkal kapcsolatban vagyok kissé zavarban. Ezzel együtt nagyon úgy érzem, hogy rossz korba születtem, vagy ha mégsem, akkor nagyon magányosnak érzem magam, amiért ennyire kényelmetlen számomra az önzés, kapzsiság, hataloméhség, hazugság, erőszak világa.

Volt valami könyv, amit nagyon régen olvastam (talán még kamaszként), amiben az volt, hogy vannak, akik nem születnek le rendesen, hanem egy kis vékony szállal még kötődnek a nagy egyetemes lélekfelhőhöz (én így képzelem a születések közti állapotot, amiben a lelkek némileg összeolvadnak egy nagy közös gomolyba), és ezeknek az embereknek a kézzel fogható valóság sosem tud elég jó lenni, mert zsigerileg érzik a nagy tökéletességet egy kis részükkel, tehát ahhoz képest minden csak hitvány fantomkép. Ez nem kritizálás vagy lenézés formájában jelentkezik, inkább valami szomorú, betölthetetlen hiányérzetként.

Más oldalról furán érzem a világ pulzusát, akár évtizedekre előre megérzek dolgokat, bizonyos embereknek előre látom az életét, de nem merek ennek hangot adni, nehogy önbeteljesítő jóslat legyen belőle. Első benyomásként gyakran belelátok egy pillanatra emberek lelkébe, ilyenkor arra a pillanatra felfénylik egy-egy mondat, ami esszenciaként jellemzi az illetőt, és amit idővel felülírok a "tapasztalásaimmal", de legvégül mindig visszajutok az eredeti mondat igazságához. Volt már, aki azt mondta, vonakodik velem beszélgetni, mert olyan érzése van, mintha egyenesen belelátnék az agyába, és ez nagyon félelmetes.

Az ilyesmi hatalmas áldás, egyben átok. A jövőt látni nagyon hasonló ahhoz az érzéshez, mint mikor egy illatról, apró zajról bevillan egy nagyon régi gyerekkori emlék lenyomata. Biztosan rá lehetne erre tudatosodni, és kezdeni vele valamit, de nem török prófétai babérokra :)

De megint elkalandozok. Lényeg, hogy nagyon rosszul érzem magam ebben az anyagias, erőszakos, értékposványos világban. A pénz-hatalom-hírnév ördögi hármasa sok embert aljasít le a rovar szintre, bár bocsánatot kell kérnem a rovaroktól, mert nekik is megvan a maguk haszna (beporzás, hulladék eltakarítás, vagy csak hogy táplálékul szolgáljanak bonyolultabb élőlényeknek). Az én isteni hármasom, ami szerintem a világot és az egyént is előbbre viszi, az alkotó értelem, az őszinte szeretet és az intuíciók.

Az alkotó értelmet azt hiszem, nem kell magyarázni. Talán a szeretetet sem, bár ez nem az az arcra fagyott mosollyal előadott szenteskedő birkaság, inkább az, hogy a rossz dolgokban is meglátjuk azt a kis szépet, ami van, a gonosz emberekben meglátjuk azt a mély beteg rész, amitől szenved, és meg tudjuk sajnálni őt, hogy kisiklott miatta az élete, és hogy az erőszakos embereknél meg tudjuk találni azt a kis rést a lelkén, amiből kiindulva pozitív töltéssel tudjuk megszelídíteni. (Azt hiszem, ez a legnehezebb a mai világban, mert szinte szeletelni lehet a negatív feszültséget, a gyűlöletet, a dominanciaharcot.) Az intuíciók alatt azt értem, hogy nyitottak vagyunk, és érezzük a világot, ezáltal zsigerileg megértjük, és a döntéseinket, cselekedeteinket ahhoz tudjuk harmonizálni. Szerintem ez a képesség mindenkiben megvan többé-kevésbé, csak nem figyelünk rá, mert túl nagy a zaj kívül-belül.

Ha még mindig olvasol, gratulálok, de akkor is szeretlek, ha már abbahagytad.Talán Te is egy ilyen érzékeny lélek vagy, talán kinevetsz. Ha az előbbi, akkor jó, hogy mégsem vagyunk egyedül, ha az utóbbi, az nem az én problémám <3

[meg-megbanom-ezt]

Ritkán járok étterembe, így ritkán kell szépen késsel-villával ennem, de ha mégis...

...akkor két dolog szokott eszembe jutni. Az egyik a Karthago dalszövege, hogy "vizsgáljuk furcsán két kezünk", mert MINDIG elfelejtem, melyik kezembe szoktam tenni a villát és melyikbe a kést.

A másik a Balu kapitány kalandjaiból egy részlet, ami ingyen és bérmentve él a fejemben: Balu és Rebeka egy étteremben esznek és Balu mérgelődik, amiért az éttermi késsel nem lehet szeletelni rendesen, de nem esik kétségbe, hanem KIBASSZA AZ ASZTALRA A SAJÁT MACHETÉJÁT (-jét...?) és teljes lelki békében azzal kezd enni. (Rebeka persze ég, mint a benzines rongy.)

Na de szerintem azért maradt ez meg bennem, mert mélységesen együttérzek Baluval. Én is utálom, hogy lófaszt sem lehet elvágni azzal a kenőkéssel, amit adnak. Jó, oké, egy vendéglátó egységnek - a perek és a rossz hírnév megelőzése érdekében - minimalizálnia kell az esélyét, hogy egy-két lobbanékonyabb vendég Rejtő-regénnyé változtassa a színt, de attól még bosszankodhatok miatta, nem? :P (Mondjuk pont egy Rejtő-regényből sokkal kreatívabb módszereket lehet tanulni mások életpontjainak csökkentésére...)

[konyvekkozt]

nagyon tetszett ez a könyv, jó szívvel tudom ajánlani

sokáig rakosgattam, mert nem volt kedvem novellára. a szerző írta a Klara és a Nap könyvet, aminek a hangulata tetszett, ezért szavaztam neki bizalmat

a könyvben öt novella szerepel, amiknek a középpontjában a zene és zenészek szerepelnek. nagyon tetszett a hangulat, az abszurditás és a rengeteg kikacsintó utalás a kortársakra. talán éppen ezért pontosan megfogalmaznom, miért tartom zseniálisnak a könyvet. nem tudok többet és jobbat mondani erről a könyvről, mint hogy be tudott szippantani, annak ellenére, hogy sokat olvastam bkv-n, ami nekem fura a bringás évszakok után

a legjobban a Noktürnök című novella tetszett, mert abban nagyon sűrítve jelenik meg némi társadalomkritika, mellette a boldogság és a hírnév keresése és az ezért vállaltak, a kapcsolatok múlandósága és még rengeteg dolog, attól függően, az ember mire fókuszál

a shivák szót pedig beépítem a szókincsembe!

[moviestuff]

Podcast! Midpoint #01: Barbenheimer

Visszatértünk! Ez remélem mindenkinek pozitív meglepetés, hogy újra lesz podcast, mivel hatalmas lehetőségek vannak benne, ömlik a hírnév és a pénz!

Letöltés, Rss, Spotify

A nyár filmes eseménye jó apropó is volt egy adásra, na meg Gore is előkerült valami igazi forgatásról. Ahogy pár órán át vágtam rájöttem, hogy a következő elején majd nem maradhat le valami bemutatkozós intró, de most beáldoztam a poénkodásért cserébe. A Barbie és az Oppenheimer mellett még a The Flash is szóba kerül.

[killersandy]

A hírnév ára

Híresnek lenni jó. Felkapott lett egy könyved vagy egy original/fan sztorid, képregényed? Igen, ez egy felemelő érzés. Többé már nem 1-2 ember, hanem több ezer követi? Nagyon jó érzés, amikor tudod, hogy amit csinálsz, az tetszik másoknak és csak úgy özönlenek a kommentek és favok. Azonban, mint mindennek ennek is megvan az árnyoldala. A hírnévnek ára van, eleinte csak a jó dolgokat tapasztaljuk, jönnek a kommentek a favok és a követések. Aztán megjelennek a toxikus emberek, a túlságosan nagy fanok, akik már a veszélyes és tisztességes határokat súrolják, főleg morálisan. És a követelőző rajongók, akiknek soha semmi nem elég, és lassan őrületbe kergetik az alkotót. A kemény idegzetű emberek persze könnyen lesöprik a vállukról ezt a terhet, de nem mindenki ilyen.

Sok esetben a toxikus emberek viselkedése, és a botrányok/támadások az alkotóval szemben, amik 99%-a csak felkapott pletyka, túlreagálás (pl. LMBTQ) vagy kamu, képesek lelki (mentális betegségek, az alkotás iránti vágy megszűnése) és később akár testi (kiégés, öngyilkosság) terrort is okozni a személynek.

Mert, ami egyszer az internetre kerül, az nem tűnik el, soha.

Az én esetem, amit egyáltalán nem sajnálok, hogy nem így történt. Tudniillik sosem voltam a középpontban, sem én sem az alkotásaim. Azonban ez sosem tántorított el az alkotástól és attól, hogy megosszam a világgal (internet népével) a webképregényem. Eleinte féltem a reakcióktól, hiszen egy fan sztoriról van szó. De szerencsére nem így történt. Áldom az eget, hogy nem lett olyan felkapott.

És ennek 2 oka van:  

      A kevesebb néha több. Számomra nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. Nem baj, ha kis közösség követi a TPOTMS-t, DE legalább ők tényleg követik a sztorit és még az előzményekkel is tisztában vannak. Nem csak nyomkodják azt a fránya like/fav gombocskát. Néha, még akadnak olyan egyének is, akik írnak vagy rajzolnak kisebb-nagyobb külön sztorikat, ötleteket stb. A Webtoonon történt „baleset” remek példa arra, hogy az emberek 90%-a csak benyomta a subscribe gombot és hagyta megpenészedni. ☹ Nekem nincs szükségem toxikus, elmeroggyant emberekre, akik csak ontják magukból a gyűlöletet és negatív hozzászólásokat (a negatív azonban kulturáltan kifejtett kritika nem számít, azt elfogadom, mert nem minden embernek lehet megfelelni). Nem tudhatod mi van a színfalak mögött, mit érezhet maga az alkotó.

2. A toxikus emberek a közösségi oldalak szégyenfoltjai. Ezekből pedig nincs kevés: facebook, twitter, twitch, YouTube és még sorolhatnám napestig. Mert nem csak képregény rajzolót, művészt, de egy videóst is lehet sérteni és bántani. Oké, a legfelkapottabb emberek talán sosem fognak találkozni egy ilyen megjegyzéssel, mert elvesznek a kommentek sűrű tengerében. Azonban elég egy apró botrányt kirobbantani, ami tönkre teheti az illetőt. Ezt nem csak a művész által feltöltött videó, rajz, képregény stb. sértegetésével lehet, hanem az illető magánéletének kiteregetésével. Egy apró titok, egy olyan tulajdonság vagy érdeklődéséi kör, ami a másik számára kellemetlen és már meg is van a baj. És mennyi ilyen eset van. 

Tisztelem és kitartást kívánok azoknak a művészeknek/videósoknak, akik híresek lettek egy remek képregénnyel vagy videóval, akiket a mai napig aktívan követek. 

Lehet, hogy felkapott lennék, de milyen áron? Hogy a közösség 90%-a energia vámpír módján belém marjon és a véremet szívja? Hogy senkinek ne legyen elég semmi? Hogy az, ami neki nem tetszik, az takarodjon le az internetről? Hogy ott döfjenek belém, ahol csak lehet, és álhíreket terjesszenek rólam? Nem. Ezeket én szeretném elkerülni. Nem akarok ilyen áron hírnevet. A TPOTMS-t az kövesse, akit ÉRDEKEL az amit csinálok, és ne azért, mert azt sem tudja mi ez az egész, csak tetszik neki pár képkocka. 

Ott a Webtoon eset. 327 követője volt 2 év alatt XD Az újra feltöltés után lett 8. XD

A kutya se olvassa a híreket/bejegyzéseket, amiket írok, sem instán sem devin, sem webtoon-on, sem itt, tisztelet a kivételnek.

Ettől függetlenül én boldog vagyok a kis közösségemmel, akik körbevesznek és támogatnak.  :)

-Sandy

[kazamata]

Ez még 2023-ban is elég megdöbbentő. A kúria félelmetes.

"Vékony ténybeli alap

A Pesti Srácok fellebbezett az ítélet ellen. Másodfokon az ügy a kúria elnökének feleségéhez, dr. Kovács Helgához került, aki 2022. január 11-én a teljes elsőfokú ítéletet hibásnak minősítette, minden pontban felülbírálta, a keresetet teljesen elutasította. A bíróság a Pesti Srácok állításait tényeken alapuló véleményeknek minősítette:

„Mivel jelen esetben az alperes (Pesti Srácok) közlései nem tényállításnak, hanem ténybeli alapokon nyugvó értékítéleteknek minősülnek, amelyek kifejezésmódjában sem indokolatlanul sértőek vagy bántók, a jó hírnév sérelmét nem eredményezik. (…)”

Majd, végül a kúria a másodfokú ítéletet helyben hagyta az alábbi indoklással:

„Az ítélkezési gyakorlat szerint a vélemény kifejtésének jogszerűségét megalapozza az, ha a kifejtett vélemény legalábbis vékony ténybeli alappal rendelkezik. A jelen esetben ilyen vékony ténybeli alapnak minősül a pályázat kiírásának ténye, valamint az alperes (Pesti Srácok) által igazolt módon az a körülmény, hogy a felperes (Ács Dániel) számos cikkben foglalkozott korábban az adott önkormányzat ügyeivel.”

Tehát a bíróság döntése értelmében a Pesti Srácok joggal állíthatja rólam, hogy korrupt vagyok, hogy rám írtak ki egy kerületi pályázatot, amin el sem indultam, hogy lefizettek és lefizetnek, hogy egy politikus megbízásából írok cikkeket, mert az állításuknak van egy vékony ténybeli alapja, ez a vékony ténybeli alap az, hogy a pályázat, amin nem indultam el, létezett, és korábban írtam cikkeket a kerület ügyeiről."

[onsieluenkeli]

Micsoda sz*r volt, a tegnapi nap.

Nincsen 1 hete hogy elmeséltem, hogy küzdenem kell, és az esetemben ez kurvára nem vicces. És azt is magyaráztam, hogy van olyan is amikor egy intelligens és edzett csaj bántalmazó attitűd helyett, inkább segíteni szeret. Ezt a Flórára értettem, és meg is köszöntem neki. (vannak akikre még persze igaz ez, nem ő az egyetlen, és nem csak 💪nők).

A magas érzelmi intelligencia, az igazi empátia, a gesztusok, a cselekedetek, a figyelmek, a megértések mögött rejlik. A Flóra képes volt erre, és ez nem egy rossz, szégyellni való tulajdonság! És krvára sajnálom, hogy Magyarországon ez kihalóban van! Azok a nők, akik sokszor azt hiszik közük van hozzám, vagy a magánéletemhez, 99%-ban sosem csinálnak semmit. Fantáziálnak, de nullák! Manipulatívak, gúnyolódnak, és Trollkodnak, de nullák! Higgyétek el, az igazán jók, nem az utóbbi érzéketlen, és idióta seggfejek között vannak!

Akinek nem inge, ezt nem veszi magára... Rengeteg magányos nő él úgy Magyarországon, hogy egy igazán jó, bizalmi, toleráns, feltétlen nélküli, csapatjátékos párkapcsolatra képtelenek! És ők szoktak rendre gúnyolódni rajtam, rajtunk. Nikiznek, péniszeznek, és stb... próbálják aljasul a rosszat betalálni, és tönkre tenni a napomat, mert pontosan tudják legbelül, hogy mélyebb érzelmekre, és fejlődésre képtelenek. Olyanok, akik nem akarnak égni mint a rongy, és erre inkább minket aláznak... Nem különbek azoknál, akik rendre cigányoznak. Bántva, lealáznak másokat! Vagy ott van a Mérő Vera, akit pasizzák a maszkulinabb feje miatt.

Magyarországon az emberek nem jobbak szeretnének lenni, és jól, hanem szinte naponta rúgnak valakibe bele! Az egyik röhögve Nikizik, a másik Bélázik, a harmadik disznózik, a negyedik törpézik, az ötödik cigányozik, a hatodik b*zizik.. . - Ez nem szégyen? Ez nem ciki? Így élni, viselkedni, és gondolkozni?

Ott van a WMN 20. -án még reggel kijött egy kiváló cikk Kurt Cobain-ről. Aki ismer az pontosan tudja hogy engemet is megőrjít a rohadt „hírnév”, hogy vannak akik a végtelenségig szórakoznak manipulálva rajtam. Aki ott délelőtt dolgozott, semmi bajom nem szokott lenni vele, és még örültem is a Cobain cikknek.

DE! estére a social felelős lecserélődött, feltehetőleg egy hályogos szemű, kényszerzubbonyos elmebetegre! Egy manipulatív majom, aki „pénisz irigység”-el jön. Egy csökött aki százezredikre sem tudja felfogni, hogy nálam nincs olyan, és nem vágyok gyerekre!

Már megint rajtam szórakozik, már megint lealázott, mert krva vicces, mi!? A transznemű az nem írigy, hanem inkább szuicid! Deréktől lefele továbbra sem érzek semmit, sokszor meséltem már hogy habár végtelenül tisztelem, és védem az anyákat, és a gyerekeket, de van saját keresztem, és még több terhet nem bírok el ebben az életben! A következőben szeretnék, de ebben már nem! Igen, fáj de legalább krvára felelősen gondolkozom.

Egy trollkodó WMN-esnek kell állandóan magyarázkodnom!

Miért asszociál arra a Domira, aki HOMOKOS, és egy albérletben él, és olyan ostoba, hogy egy ilyen országban, gyereket szeretne csaknem 40 évesen! Lassan orosz mintára esélye sem lesz a gyerekhez, iddióta! Az? AZ!

Sem én, sem más, sem senki nem jött mostanában olyan baromsággal! Miért kell állandóan az én hátamat kaparni?

Szerintetek még hányszor kell ezt elmagyaráznom? Mikor fejezik be a Niki zaklatását, a szexuális és nem orientációk szándékos keveréskavarását örökös buzizást, a dugjámá, és a szülőségi agybajt? <- Ezek a rohadt, beteg katatón körök! Annyira unom már én is, és tényleg rohadt frusztráló, és felzaklat!

Tudod milyen sz*r amikor több mint 100.000 éve kiállok mindig valami vagy valaki mellett. És el is várják ezt. Öntik bele a szemembe a horror történeteket, és a problémákat örökké, úgy hogy az én életem sem könnyű... + Felnézek a netre és az emberek úsznak a gyűlöletben. Olvasom a híreket, és mintha Hitleri 30-as évek lennének. Putyin lassan tényleg világháborúba sodródik, és őrület mi megy a politikában. Sorolhatnám reggelig mennyire ömlik mindenhol a negatív sz*r, és a panaszkodás. És akkor még viseljem el, hogy lealáznak röhögve Nikizve, buzizva, péniszezve, dugjámááá, és legyé szülő baromsággal. Úúúgy hogy semmi közük hozzám, az életemhez, vagy bárkihez!

Én mikor megyek oda zaklatni a Krányi Cintiát azzal, hogy terpesszé, és szüljé mááá! Vagy mikor kurkázom a Fjodorka szívében?! Szoktam oltogatni, manipulálni, sztereotipizálni? Nevetség tárgyává tenni őket? Ami másoknál intim, és személyes, az a WMN-nél garantált lealázás, me'ez a mentalitás a 90-es években kúrvára vicces volt! Vagy NEM! A kiskatonák zaklatták, és szivatták örökké agyon egymást olyan humorral. Ellopták egymás személyes leveleit, a barátnők képein nyalakodtak, meg röhögtek, gúnyolódtak, poénkodtak.

Bárki is szórakozott 20.-án este, nem ismersz!

.

[nyuszimotor]

Bonzsúr

[pkbg]

Nagyon szeretném, ha az életem része maradnál, de neked nem érek ennyit. A karriered, a jóhíred fotosabb, mint az érzéseid, mint az, akiket szeretsz. Mint én.

[angelofghetto]

bálványok tündöklése és bukása

Megint hallgattam egy jó kis beszélgetést Bojár Gáborral. Szeretem, ahogy az oktatásról, a kreativitásról beszél. A műsorvezető mindenáron aktuálpolitikai vonalra próbálta terelni pl. Izrael kapcsán, de ő kitartóan ismételgette, hogy ebben nem szakértő, max újságolvasói civil véleménye lehet.

Viszont félig-meddig gazdasági szemponton keresztül beszélt a diktatúrák természetéről, hogy bár látszólag rövid távon sikeresek tudnak lenni, a válságokat nehezebben vészelik át, mint a működő demokráciák. Szerinte esélyes, hogy a választási rendszer jellege, és a leépített, bekebelezett intézményrendszer miatt szavazással a rendszer nem leváltható, viszont egyszer csak összedől. Az én véleményem is valami hasonló. Saját magát fogja felfalni a rendszer a belső rivalizálás és a mindenki tud valakiről valami kínosat elv alapján, legkésőbb akkor, amikor a nagy dagi ereje bármi okból kissé meginog. A piranyák felfalják egymást.

Eszembe jutnak a nagyot futó rock zenekarok, amiket diáktársak és haverok alakítanak egy garázsban, és szárnyalni kezdenek, jönnek a sikerek, dől a pénz. De egy ponton elkezdődik a ki dolgozik többet, ki kap többet vita, és a végén a nagy barátkozás kirepül az ablakon, a banda előbb-utóbb feloszlok. Talán épp a siker miatt. Lehet, hogy garázs szinten még aggastyánkorukban is összejárnának mondjuk péntekenként zenélni. A pénz-hatalom-hírnév ördögi hármas pusztítóan hatékony tud lenni.

Persze nem vagyok jós, csak reszelgetem a körmömet, és hülyeségeket beszélek. (Igaz, hogy 911-et is megéreztem, de az egy másik történet.)

[angolcsoport]

A faszunkat a jogászokba. #NoOffense

[elefanii]

ULTRA 2021 - Pro Evolution Ultra

Az teljesen világos mindenki számára, akinek köze van a sporthoz, hogy az igazi foci nem a pályán, hanem a lelátón zajlik. 2021-ben egyértelmű, hogy a meccsnapon a Szurkolás, a Vonulás, az Ultráskodás az, ami igazán számít. Hogy mit szólnak majd a többi csapat szurkolói, hogyan értékelik majd az interneten a produkciót. Ez pedig nem egyszerű feladat, hiszen jó teljesítményt kell nyújtani izomzatmutogatásban, dalolásban, együtt ugrálásban, köpködésben, fújolásban, jobban oda kell figyelni a ruhára, mint a műkorcsolyánál, nem fordulhat elő olyan blama, hogy valaki  nem fekete pólóban megy a Táborba, hanem mondjuk a csapat mezében. Szóval összetett feladat ez, aminek része a rendőrök elől való szaladás, az ellenség gyengébb szurkolóinak felderítése, lerohanása, benzinkutak, boltok kifosztása, ráadásul megfelelően kell dokumentálni az eseményeket, hiszen mit ér a "frenetikus szurkolás" a "brutális vonulás" meg ezek, ha nincs róla audiovizuális anyag, tehát ha nem lehet ezeket mutogatni az olasz, orosz, meg angol focidrukkereknek. Sőt, a jobb teljesítmények még akár dél-amerikába is eljuthatnak, tehát van tét.  Nyugodtan kimondhatjuk, hogy az ultráskodás bizony sokkal összetettebb, mint egy szar focimeccs.

  Épp emiatt lenne itt az ideje, hogy végre valaki csináljon egy normális szurkolói szimulátort, már ki is találtam, de sajnos programozni nem tudok. A szoftver lényege, hogy a semmiből kell ultravezérré válni, és dicsőséget szerezni magadnak. A végső cél a minél nagyobb hírnév (Fame érték) elérése, amelyhez különféle minijátékokat kell sikeresen teljesíteni, amivel elismerést lehet kivívni. A fő nyersanyag pedig a Pénz, a játék során pedig folyamatosan döntéseket kell hozni, amelynek során a játékos arról határoz, hogy pénzét vagy hírnevét növeli-e.  A kérdés nehéz, a feladat komplikált, mutatok egy-két példát!

1. Dobálás , köpködés Szurkolótársaiddal az átlagemberek megbotránkoztatása a cél. A "Köpködős" minijátékban néhány Fame pont szerezhető, ehhez a remegő célkeresztet rá kell navigálni a pórnép tagjainak arcára, és a megfelelő ütemben megnyomni a gombot. A "Köpködős" Minijátékhoz hasonló a villanykörte, petárda, pénztárgép szalag stb. dobálás.

  2. Verekedés Ez egy Street Fighter szerű jelenet, tehát a képernyő két oldalán állnak a küzdő felek, és onnan indulva csépelik egymást. Ha a játékos egy nyanyát vagy gyereket választ, akkor könnyű dolga van, viszont kevés Fame pont jár cserébe. Ha azonban a "kisportolt ellenséges szurkolót " vagy "biztonsági őrt"  választja, akkor bizony izzasztó küzdelem vár rá, de cserébe több Fame pontot kap. A bunyó után eldöntheti, hogy kifosztja-e áldozatát, vagy inkább egy újabb verekedést vállal be. Tehát itt rögtön választani kell a Fame és a Pénz között.

  3. Ustawka Természetesen a nemes harc sem maradhat ki, ez úgynevezett Real Time Strategy stílusban van megvalósítva. Magától értetődően itt is választani kell: A Taktaharkány Warriors elleni összecsapás utáni győzelemért kevés Fame pont és Pénz jár, viszont mondjuk a makói Lángszórós Alakulat már nagyobb kihívást jelent, de nagyobb is a jutalom. Vereség esetén természetesen csökken a Fame és Pénz érték, hiszen ilyenkor az ellenfél szurkolói a mi ájultságunkat kihasználva fosztanak ki.

  4: Gyalázkodás A Guitar Hero-hoz hasonló játékmódban a megfelelő gyalázkodásokat kell egymás mögé rakni a gombok helyes sorrendben történő megnyomásával. A "Fasszopó Nigger Cigány Kurva Anyád Baszom Meg Apád Hátán"  (Piros-Kék-Kék-Jobbra-Jobbrafel-Le-Piros-Kék gombkombó) stb. például rengeteg Fame pontot ér. De ha a játékos rossz gombokat nyom, aminek hatására, a "Megsimogattak Egy Kiskutyát, Szántanak a Parasztok, Meleg Vagyok Tütüben Táncolok"  szöveg jön ki, akkor azért bizony FAme levonás jár.

  5: Vonulás A Vonulás az ultra élet legfontosabb része. Ez a táncos játékokhoz hasonló minijáték keretein bel��l történik. Nagyon fontos a dalválasztás, a díszlet, a körítés, a jelmez megfelelő kiválasztása, és ezt követően kezdődik az ügyességi rész. Egy jól sikerült Vonulásért rengeteg Fame pont szerezhető, de nyilván sok Pénzbe kerül.

  6: Menedzsment A játékosnak el kell döntenie, hogy mire költi a pénzét. Szükség van menő ruházatra a több Fame pont elérése végett (például egy Thor Steinar póló rengeteget dob az értéken), de emellett költeni kell szteroidokra, petárdára, machatére, görögtűzre, utazásra, szóval nehéz a játékos dolga, de senki sem mondta, hogy ultrának lenni leányálom!

A sok Fame pont egyébként önmagában is képes pénzt generálni. Egy bizonyos szint elérésre után a klubvezetéssel vagy a hazai szövetség első embereivel le lehet ülni tárgyalni, akik havi fizetést, illetve tárgyi segítséget nyújtanak a megfelelő teljesítményért cserébe. Természetesen ez veszélyeket rejt magában, hiszen aki például megállapodik a klub elnökével , az ezt követően bizonyos gyalázkodásokat nem engedhet meg magának, vagy a biztonságiakkal nem üthet össze a stadionban, ami miatt kevesebb Fame pontot tud behúzni. Emellett gondoskodni kell a professzionális média megjelenésről is, amiért Fame jár, viszont jelentős Pénzcsökkenést eredményez. stb. stb.

  A lényeg gondolom ennyiből átjött, a befektetők kereshetnek!

[jovagyokmagamhoz]

Az angyal, aki az ördöggel táncolt

Demi Lovato a 2011-ben megjelent Skyscraper dalával azonnal belopta magát a szívembe. Rengeteget segített a tíz évvel ezelőtti önmagamnak, és azóta is átsegít a megpróbáltatásokon.

‘You can take everything I have You can break everything I am Like I’m made of glass Like I’m made of paper Go on and try to tear me down I will be rising from the ground Like a skyscraper’ - Demi Lovato: Skyscraper (részlet)

A dal nekem és sokaknak ad hitet, erőt, motivál arra, hogy bármilyen nehézségen megyünk is keresztül, soha, de soha ne adjuk fel, helyette inkább próbáljunk meg felhőkarcolóként felülemelkedni a dolgokon.

Mint mindenkinek, a világraszóló hírnév és siker mellett Deminek is megvoltak a maga mélypontjai. A 2012-ben megjelenő Stay Strong című dokumentumfilmjében őszintén mesél arról, hogyan küzdött meg az evészavarral és a mániás depresszióval. Miután mindenki azt hitte, hogy jól van, 2017-ben a Simply Complicated, Youtube-os filmjében, bevallotta a közönségének, hogy visszatért az evészavara, a depressziója és drogokat is használt egy ideig. A film végén Demi kiegyensúlyozottságot sugárzott, boldogan tekintett a jövőbe, úgy tűnt, túl van élete legnehezebb pillanatain.

Az igazi poklot azonban csak egy évvel később élte meg, avagy élte túl, 2018. július 23-án, amikor túladagolás miatt eszméletlen álapotban szállították kórházba a mentők. A túlagadolás után háromszor kapott sztrókot, egyszer pedig szívrohamot.

Hogyan maradt életben? Hogyan adagolta túl magát? Hogyan dolgozta fel a traumáját? Hogyan lépett a felépülés útjára? Milyen módszerek, kik segítettek neki?  

Minden eddiginél őszintébben beszél ezekről a Dancing With The Devil című új sorozatában, melyet szintén a Youtube-bal közösen alkottak meg. Egyszerre megrázó, mi is történt valójában Demivel, és inspiráló is, ahogy felvállalja önmagát. Nyíltan, tabuk nélkül beszél arról, milyen drogokat használt, hogyan színlelte mindenki előtt, mennyire jól van, hogyan vált szexuális zaklatás áldozatává. A sorozat annak a bizonyos napnak a részleteibe is bepillantást enged Demi családjának, barátjainak és munkatársainak szemüvegén keresztül. Biztos vagyok benne, hogy a sorozatnak prevenciós célja és hatása is van, hiszen a következményeket látva, sokak kedvét veheti el a drogoktól, azok kipróbálásától.

Talán mindenki, aki megnézi a sorozat már megjelent első két részét, a vége után döbbenten néz maga elé pár percig, míg felfogja, ez Demivel tényleg megtörtént. Azonban valahogy mégis, ahogy a Skyscraper dalából, úgy a sorozatnak is minden mondatából árad az a fajta hatalmas energia, amely arra ösztönöz minket, hogy soha ne adjuk fel, törekedjünk önmagunk megismerésére és megszeretésére.

Egy interjúban arról kérdezték Demit, mi az a gondolat, amit szeretne, hogy a nézők magukkal vigyenek a sorozatból. Lényegretörő és erőteljes választ adott: ,,,Nem kell, hogy olyan légy, amilyennek mások szeretnének látni. Nem kell azt csinálnod, amit mások elvárnak tőled. Választhatod a saját életed, melyet úgy építesz fel, ahogy te szeretnéd, és ahol olyan emberek vannak körülötted, akik támogatnak. Elérheted az igazi boldogságot, és ne felejtsd, hogy soha nem a mélypontjaink határoznak meg minket.”

Az egyik legkülönlegesebb pillanat talán az a sorozatban, amikor Demi megosztja a felismérését: “- Tudtam, hogy van valami, amit mindig is kerestem, csak még nem találtam meg. Az utóbbi hét hónapban azonban rájöttem, hogy ez a valami a spiritualitás volt.”

Közösségi média felületein az elmúlt időszakban látható, ahogy Demi meditál, angyalkártyát, füstölőt használ, melyek arra utalnak, valóban spirituális útra lépett. Ez azért nagyon példaértékű, mert ennek az útnak a középpontjában nem a kifelé, másoknak - az ő esetében a közönségnek - való megfelelés áll, hanem a belső, békés hang megtalálása. 

Demi rengeteget tapasztalt már ebben az életében jót és rosszat egyaránt, de minden mennyei és pokoli pillanata csak a fejlődését szolgálta, és azt, hogy minket tanítson, és úgy tekinthessünk rá, mint az angyalra, aki az ördöggel táncolt. 

Új albuma, mely a Dancing With The Devil - The Art Of Starting Over címet kapta, 2021.04.02-án jelenik meg. Demi természetes közegén, a zenén keresztül is bemutatja, hogyan élte meg az elmúlt időszakot.

Légy jó magadhoz, Albi

[elfelejtettversszak2017]

Szia! 1 - > 20 Köszi a válaszokat! 😊

Szia!

1. Én és a hírnév...

A hírnevet ha már csak önmagában is nézzük sok pozitívummal és negatívummal jár. Mindezek tudatában is úgy gondolom, hogy igen szeretnék híres lenni a leendő szakmá(i)mban, szeretnék egy olyan valaki lenni aki motiválni tudja másokat. Meg szeretném mutatni, ha én el tudom érni, bárki képes rá kitartó elkötelezettség mellett, kemény munkával, hatalmas szorgalommal.

2. Telefonálás előtti szokásom...

Általában akkor szoktam elpróbálni magamban a telefonhívás előtti “monológomat” amikor egy fontosabb üggyel kapcsolatban fogok telefonálni, amikor azért nem szólalhatok meg akárhogyan. Így sokkal magabiztosabb, és összeszedetebb vagyok.

3. A tökéletes nap...

Lehetek bárhol, lehet bármilyen az időjárás, nézhetek ki akárhogyan, ha smink nélkül mackónadrágban akkor hát úgy, egy a lényeg, hogy VELE legyek. Reggel mellette ébredjek fel, és este mellé feküdjek be az ágyba. Ha mindez megvan, a nap többi része számomra már tökéletes. Csinálhatunk bármit a netfixes sorozatozástól elkezdve a város néző túrákon át a romantikus randevúkig bármit. Nekem minden képpen tökéletes lenne egy ilyen nap. Mert VELE lennék. Szeretetben, boldogságban, szerelemben.

4. Egy titkos megérzés arról, miként fogok elmúlni...

Őszintén nincsen. Nem gondoltam erre. A jelenben szeretnék élni.

5. A legnagyobb hálám...

A leghálásabb azért vagyok, hogy egy olyan szerető egészséges támogató család, baráti kör, és mindent elsöprő szerelem része vagyok ahol néha történnek igazi olaszos veszekedések hogy így fogalmazzak, de mindezek mellett is végtelenül szeretjük és tiszteljük a másikat. Számomra ők jelentik a világot.

6. A legek képessége...

Nehéz kérdés. Mostanában inkább azt mondanám a jelenlegi helyzetemből kiindulva, hogy bárcsak zseniként ébrednék fel holnap reggel. De mindent összevetve ha lenne rá lehetőségem, akkor a teleportálás képességét választanám.

7. Kristálygömb...

Nem szeretnék megtudni semmit sem. Az életben minden bennünk felötlő kérdésre életünk során megkapjuk a választ. Mindet, a maga idejében. Én ebben hiszek. Pillanatnyilag is mindent tudok, amit tudnom kell, annak érdekében, hogy ott lehessek, ahol lenni szeretnék.

8. Nagyon rég óta szeretném csinálni, mégsem tettem még meg...

Számomra ide abszolút a modellkedés tartozik. Óvodás korom óta hívnak fotózásokra, akkor természetesen szüleim döntöttek helyettem, és a saját belátásuk alapján ítélték meg a helyzetet. Aztán eltelt jó pár év és mindig más élvezett prioritást. Voltak fellángolások, próbálkozások lehetőségek. De felálítottam magamnak egy fontossági sorrendet. Jelenleg éppen a tanulás áll az első helyen. Viszont amint fel tudok lépni egy újabb hatalmas és számottevő lépcsőfokra az életemben biztosan újra el fogok járni Castingokra és addig nem adom fel, ameddig nem szerződtetnek egy tisztességes ügynökségnél.

9. A legkedvesebb emlék...

Amikor megismerkedtem a párommal. Életem legmeghatározóbb napja volt.

10. A legrosszabb emlék...

14 éves voltam anyukámmal ültem a szobámban. Aznap lett vége egy 8 évig tartó legjobb barátságnak. Vagyis már azelőtt vége volt. De akkor tartottam ott, hogy el kell engednem ezt az egészet. Mérhetetlenül fájt. Egyedül éreztem magam. Anyukám pedig simogatta hajamat, és Ed Shearon: Perfekt klipje ment a Tv-ben. Ez egy tipikus keserédes pillanat volt. Anyukám azt mondta akit már ilyen fiatalon kiközösítenek, az egyszer nagyon híres ember lesz majd. Hiszen az emberek nehezen tűrik meg magukat azokat akik nem olyan birkák mint ők. Akik nem akarnak beállni a sorba. Tehát ez volt.

11. Ha tudnám, hogy az életem véget érne 1 év múlva...

Több időt töltenék a természetben, hogy érezzem én is a része vagyok. Írnék egy könyvet, talán önéletrajzot. De túl önző dolog lenne abban az utolsó évben önmagammal törődnöm. Másokért írnék. Minden napra egy pár soros erőt adó mondatot. Hogy senkinek még csak véletlenül se forduljon meg a fejében feladnia az álmait. A befolyt összegből pedig árvaházakat, gyermekkorházakat támogatnék fele-fele arányban.

12. Egy kínos pillanat (a sok közül...)

A legkínosabb pillanat talán az volt amikor életem első de közel sem utolsó Castingján megbotlottam a saját táskámban és sikerült egy stílusosat esnem. Habár esésnek nem nevezném, inkább váratlan találkozás a padlóval pillanatnak mondanám. Aggodalomra semmi ok, nem ezért utasítottak el.

13. Túl komoly ahhoz, hogy viccként kezeljük...

Nem kívánt terhesség.

14. Ha tudnám, hogy nem vallok kudarcot...

Egyetem után PHD hallgató lennék.

15. Szorongásomra megoldás?

Ha véget érne ez a vírus helyzet, és újra ugyan olyan életet élhetnénk mint a vírus megjelenése előtt.

16. Utolsó első alkalom...

Pár hete volt az utolsó első alkalmas tevékenységem, amikor kisöcsémmel megkóstoltattam a csokoládét. Imádta. (Nem fogunk azért ebből rendszert csinálni.)

17. Több/kevesebb...

Több megértésre, türelemre, empátiára, kedves szóra, ölelésre, támogatásra, tudásra, időre lenne szükségem. Kevesebb vitát, irigységet, kétszínűséget, hazugságot, negativitást szeretnék.

18. Amit a következő hónapban a legjobban várok...

Karácsony. A légkör, a hangulat, az illatok, az ízek, a nevetések, mindenki mosolyog. Kicsit megszűnnek a mindennapi nehézségek ilyenkor, mintha nem egyedül lennénk a problémáinkkal. Egész évben Karácsonyt szeretnék.

19. Ha most bárhová utazhatnék...

New York. Számomra az a város tökételesen megtestesíti ezt az időszakot. Remélem egyszer majd sikerül ilyentájt oda utaznom.

20. Jelenlegi kedvenc számom:

Michele Morrone: Hard For Me

Nagyon szépen köszönöm a kérdéseket, elnézést, hogy ennyi időt kellett várnod a válaszaimra, a technika meghiúsította terveimet. De a lényeg, hogy itt van a lényeg a szokásos nem egyszavas válaszaimban. Jól esett elgondolkodni ezeken a kérdéseken, köszönöm a lehetőséget, hogy megtehettem ezt. És köszönöm mindenkinek aki hajlandó végig olvasni őket. Mindenkinek további szép napot, és sok kitartást kívánok!🤎