#imádom ezt a verset

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Nyáry Luca – Slampoetry

Azt hiszem saját magam

képzeletbeli barátja vagyok.

Csak túl sokszor győzöm le azt az oldalamat aminek igazán szurkoltam, hogy nyerjen,

de mindig kiderül, hogy a csend az anyanyelvem...

És végül ahogy félelem bekebelezi a lehetőségeket,

letekert hangerőn hallgatom a szívverésemet

Talán mert túlságosan félek, hogy egyszer tényleg meghallod és hülyének nézel,

hogy zakatol a néma lány a hangos szívével...

ez annyira én vagyok.

Most is attól rettegek, hogy dobogni hallhatod

csak már nem akarok félni attól, hogy meghallják a szívem, vagy a gondolataim...

hogy egyszer majd megmaradnak benned a szavaim.

Maxra akarom tekerni a szívem basszusát

összehangolni a kettőnk pulzusát!

Hadd zakatoljon a lány aki sehol se látszott

akinek minden szerve komolyzenét játszott...

Hadd dobogjon az egész világom,

ami a szívemen az legyen a számon.

Hadd verjen a rádión át a szívem taktust a dalra

én jobbra indulok, te meg majd balra.

Mégis ugyanazt dudoljuk a lányról aki sehol se látszik

és mind a kettőnk szíve egy sávra hullámzik.

Minden dobbanás egy új szó, egy újabb kiszabadult és boldog bátorság

akit sok- sok éven át

elhagyott a csend...

Azt hiszem kicsit sokan voltunk idebenn,

de ahogy mindenki hallja a néma lány üvöltő szívverését

mostmár végre hallják. Minden zörrenését.

És akkor a lány akit sose látott senki

megtanulta milyen: önmagának lenni.

Itt áll előttetek és nem fél mert tudja, hogy a szíve ritmusát

ezzel együtt talán, majd meghallja a világ.

[labjegyzet]

Az első gyerekkönyvéről beszélgettünk Dan Brownnal

Dan Brown meglepte az olvasóközönségét, mert legújabb könyvének nem Robert Langdon a főszereplője, hanem Cin mester és mókás zenélő állatok; valamint nem felnőtteknek szól, hanem gyerekeknek. Ráadásul nemcsak írói, hanem zeneszerzői oldalát is megismerhetjük.

A Vad Szimfónia az első képeskönyve! Mesélne róla?

Gyerekként imádtam Dr. Seuss könyveit, azokkal a bolondos figurákkal és vicces rímekkel. A Vad Szimfóniával egy hasonló képekkel és rímekkel teli varázslatos világot akartam teremteni a fiatalok egy új generációja számára, reményeim szerint egy lépéssel megelőzöm elődömet. A Vad Szimfónia inkább egy felolvasásra szánt képeskönyv, miközben meglepő zenei többletet hordoz. Minden – a könyvben szereplő – állat számára személyre szólóan komponáltam modern klasszikus zenét – olyan rövid, vidám szerzeményeket, amelyek az állat különleges személyiségét tükrözik – mindezt egy olyan izgalmas új módszerrel, ahol az állatok zenéje kapcsolódik az illusztrációkhoz és a versekhez, együttesen egy magával ragadó mesélési élményt nyújtva.

Kiemelten fontos szerepet játszik ebben a könyvben a zene. Mikor és hogyan kezdődött a zene iránti szenvedélye?

A klasszikus zenével együtt nőttem fel. A szüleim tanult zenészek voltak, akik azt választották, hogy ne legyen TV-nk, így volt időm zongorázni, kórusban énekelni és rengeteg koncertre jártunk. Gyerekként a zene titkos menedék volt számomra. Megnyugtatott, amikor feszültnek éreztem magam, hűséges barátom volt, amikor egyedül éreztem magam, segített kifejezni az örömömet, amikor boldog voltam és ami a legjobb, felébresztette a kreativitásomat és a képzelőerőmet. Még most is minden nap zongorázom, általában egy írással töltött hosszú nap után.

A Vad Szimfónia kötethez tartozik egy telefonos applikáció, amely minden oldalhoz kapcsolódóan lejátssza az adott zenét. Miért érezte fontosnak, hogy ezt az elemet is beépítse és hogyan működik az applikáció?

Olyan könyvet akartam létrehozni, amely a fiatalokat arra ösztönzi, hogy megismerjék a klasszikus zene adta élményt és örömöt. Kiterjesztett valóságot alkalmazva a Vad Szimfónia olyan könyv, amely képes „varázslatos” módon a konkrét zenedarabot az állatokhoz kötni, akár jópofa és vidám, mint a Pattogó Kenguruk, megfontolt és nyugodt, mint a Bámulatos Bálna, vagy bolondos és lökött, mint a Táncoló Vaddisznó vagy a Szorgos Bogarak. A zenei anyag könnyen elérhetőek lesznek különböző zenei szolgáltatókon keresztül, így a fiatalok bárhol és bármikor kedvük szerint hallgathatják. Ideális esetben a könyv segítséget nyújt egy új generációval megszerettetni a komolyzenét.

Ritka, hogy egy könyv ennyire összetett, ennyi rétege legyen. A könyv létrejöttének folyamatában hogyan fonódott össze a történetmesélés, a grafika és a zene?

Imádom az összetett történetmesélést, a regényeimben is arra törekszem, hogy összefonódjanak a különböző szintek és szálak. A Vad Szimfóniát is lelkesen erre a módszerre alapoztam és párhuzamosan alkalmaztam a három különböző nyelvet, vagyis a grafikát, a zenét és a költészetet. Ahogyan az opera is megragadja a közönséget a gyönyörű díszletekkel, a drámai zenével és a szöveggel, úgy a Vad Szimfónia is egyszerre lesz lebilincselő élmény szemnek, fülnek és elmének.

Ez annyira egyedi alkotás. Honnan jött az alapötlet?

Mindig is szerettem zenélni és zenét komponálni. Évekkel ezelőtt egy mező mellett sétáltam és több fajta különböző békát hallottam kuruttyolni – volt köztük kecskebéka, varangy, unka – számomra egy klasszikus fúgának hangzottak. Mikor hazaértem, egy kis dallamot komponáltam Békák a lápban címmel és egy hozzá illő verset is írtam. Nagyon szerettem ezt a kreatív folyamatot, így nem hagytam abba. Húsz állattal később megszületett a Vad Szimfónia!

Van kedvenc szereplője, illetve zenéje a Vad Szimfóniából?

Könnyű boldogságot érezni az Pattogó Kenguruk vagy a Ügyetlen cica hallgatása közben, de a személyes kedvencem a Hattyú a ködben. Íróként sok időt töltök egyedül és számomra a magány tökéletesen megfelel. Egy olyan digitális világban éljük mindennapjainkat, ahol már kényszernek érezzük, hogy kütyüiken keresztül folyamatosan kapcsolatban legyünk másokkal és a Hattyú a ködben csendesen emlékeztet arra, hogy képesek legyünk magunkkal, magunkban időt tölteni.

Mi az előnye a gyerekkel már a korai években megismertetni a zenét?

Tudományosan igazolt, hogy a zene már fiatal kortól stimulálja, fejleszti a gyerekek kreativitását, összpontosítási képességét és érzelmi intelligenciáját. Csecsemőként, sőt már magzatként, a szüleim hihetetlen mennyiségű zenével ismertettek meg és úgy hiszem, hogy ez a tapasztalat serkentette a képzelő- és az alkotóerőmet, amelynek nagy hasznát vettem későbbi életemben.

Hogyan befolyásolta a zene az életét?

Édesanyám templomi orgonista volt, vasárnap reggelenként ott ültem mellette az orgonapadon és lapoztam a kottát neki. Emlékszem arra a közöttünk lévő különleges kapcsolatra, ahogy követtem a kottát a megfelelő időpontra várva, hogy mikor lapozhatok. Édesapám tenor volt egy négyfős kórusban, emlékszem, ahogy hallgattam a próbáikat és ámultam, hogyan képes négy hang ilyen bonyolult és gyönyörű harmóniát létrehozni. Az életem során megtanultam, hogy a zene valóban egy univerzális nyelv, a ritmusok és a dallamok mindannyiunkra nagyon hasonlóképp hatnak nemzetiségünktől, nemünktől, kultúránktól vagy épp korunktól függetlenül.

Úgy tudjuk rejtvények is vannak a kötetben. Tudna ezekről is mesélni?

Már gyerekként imádtam a rejtvényeket. Valószínűleg azért, mert a szüleim karácsony reggelén rejtvényeket, nyomokat készítettek nekem, amiket követve megtaláltam az ajándékomat. Ezek a korai kincskeresések és játékok ültették el bennem a rejtvényfejtés szeretetét, amit szeretnék átadni a Vad Szimfónián keresztül. Ezért minden oldalon elrejtettem egy kupac összekevert betűt, amiket az olvasók megkereshetnek és kirakhatják belőle egy hangszer nevét. Valamint van egy nehezen megtalálható szorgos kis méhecske, aki vicces helyekre szeret elbújni (például egy varacskos disznó orrába). És végül még annyit, hogy több kódot és titkot is elrejtettem a kötetben, amiket már nem árulok el, mert elrontanám a játékot.

Minden zenei tétellel egy csipet bölcsességet ígér az olvasóknak. Megosztana velünk párat? Van olyan, ami Önre jellemző?

A Vad Szimfóniában minden állat egy kis bölcsességet oszt meg az olvasóval – egy jótanácsot az életben való boldoguláshoz. Ezek az egyszerű ötletek a gyerekeket arra késztetik, hogy elgondolkodjanak az olyan viselkedésmintákon, amiket becsülünk – részvét, türelem, tisztelet, magabiztosság, csakúgy, mint a tudatos jelenlét, lelassulás, közösség és mindenek felett legyenek hűek az érzéseikhez.

A személyes kedvencem Szorgos Bogarak üzenete, aki arra emlékeztet, hogy bár fontos keményen dolgozni, de időt kell szakítanunk a játékra is. (Ezen még én magam is dolgozom.)

Milyen, a fiatal olvasókra és családjaikra tett hatást remél a könyvétől?

Mobiltelefonok és fejhallgatók korában élünk és a zenét gyakran egyedül hallgatjuk. Azt remélem, hogy a Vad Szimfónia által a családok együtt fogják élvezni a zenét, akár a közös olvasások során, akár vidám háttérzeneként miközben mást csinálnak. Különleges lehetőségként, talán egyes családok elmennek majd az egyik élő Vad Szimfónia koncertre, amelyek a világ több pontján is elérhetőek lesznek.

A Vad Szimfónia kötet szeptember 1-jén jelenik meg és már előrendelhető a gabo.hu oldalon.

[elviselniafajdalmat]

Imádom ezt a verset

[vilagbeke]

L.

Szerettem volna egy verset írni rólad. De tényleg. Ültem az ágyamban, a telefonomat bámulva hajnali kettőkör és szerettem volna egy verset írni rólad.

Nem tudok verset írni.

Szeretlek.

Fura ilyet leírni és kimondani, de már a találkozásunk előtt is szeretlek.

Ma van a 9 day anniversarynk és legszívesebben rádírnék, hogy Jó reggelt🔥Boldog 9 day anniversaryt de majd reggel.

Imádom a hajad, olyan kis jó. Egyszerűen tökély.

Nos, ezt a szót is szeretem benned. S ha lehet én is csak egy betűt használok az és helyett.

Nem használsz Tumblr-t, mondtad.

Ezért is merek ide írni.

Legeslegszívesebben már pénteken megkérdezném, hogy leszel-e a barátnőm? de tudom, hogy neked ez korai.

Nagyon szeretlek.

szóval kedves L. ha éppen ezt olvasnád valaha valamikor is, tudd, hogy belédszerettem.

[szeress-kerlek]

Rideg idő, érző szavak.

- Írtam neked egy verset. Odaadhatom? - kérdeztem remegő hangon, miközben vártuk a reggeli villamost. - Persze! Ezt te találtad ki? - nézett rám mosolyogva, miközben kihajtogatta a lapocskát. - Igen, tőlem van, neked. - tekintettem rá derülten. - Azta! És Te szeretnéd felolvasni, vagy inkább Én olvassam? - kérdésére nem érkezett válasz, de próbáltam éreztetni, hogy sosem voltam még ennyire zavarban. - Rendben, értek Én a csöndből. - mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra és lassan eltűnt a fehér papírlap mögött. Minden sor után az arca fokozatosan komolyodott, majd mosolygós sápadtsággal tekintett fel:

- Imádom, hogy ilyen gondolataid vannak.

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Imádom ezt a verset *-*

“És ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,”

— -Radnóti Miklós

[reszketve-elhalo-suttogas]

Esti gondolatok

Pihe puha ágyamban rólad ábrándozom Lassan kortyolgatom már rég kihűlt teámat, hiszen tudod, hogy imádom. Csakúgy, mint te a kávét. Vajon te is gondolsz rám? Miközben real meccseket nézel és szaxofonon játszod a mi dalunkat. A Mad World dallamai között vajon felötlik arcom szemeid előtt? Kiváncsi vagyok, vajon milyen érzelmek futnak át rajtad ezekben a random pillanatokban. Múltkor lerészegedtem, hogy pár óra erejéig elfeledjelek, de tervem meghijúsúltán te voltál az egyetlen akire emlékeztem az alkohol alkotta ködön keresztül. Tegnap egy Radnóti verset olvasván eszembe jutottál; féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett. Te mit gondolsz? Éjjelente az eső kopogását az ablakomon azon gondolkodom, hogy közel ötszáz kilóméterrel arrébb vajon hogy bírsz még éjjel tizenegykor biológiát tanulni. Biztosan egy űrlény vagy. Igen, egy nagyon jóképű, intelligens űrlény, aki úgy vonz magához, mint a virág a méhet, vagy éppen Augustus vonzza Hazel Gracet. Mágikus egy vonzalom ez, magam sem értem az okát. De vajon megéri ez a vonzalom? Nagyon könnyedén beléd tudnék szeretni, én pedig nem akarok. Nagyon félek, de te ezt úgysem értenéd. Valószínűleg senki. Túl nagy a távolság köztünk. Képletesen és fizikailag is. Te jobbat érdemelsz és találsz is majd. Idővel. Remélem. De egyelőre képtelen vagyok nem engedni a kémia törvényeinek, így várom a beteljesülést, amikor karjaidat végre magam körül érezhetem, csókodat pedig az ajkaimon. 17/02/26

[frannysbooks]

Havi zárás

Erős kezdés, még erősebb folytatással, és a java még csak most jön.

Ez a hónap olyan gyorsan elszaladt, el sem hiszem, mintha tegnap lett volna szilveszter. Még arra sem volt időm, hogy összeírjam a terveimet az évre, és már el is ment egy hónap.

Amire nagyon büszke vagyok, hogy a Bradbury-kihívással szépen haladok, már a 10. hetet kezdtem, és továbbra is nagyon élvezem, hogy naponta elolvasok legalább 1 verset, 1 novellát és 1 esszét. A heti beszámolóim a bal oldali sávban a fülre kattintva elérhetők.

Szerintem a Bradbury is nagyban hozzájárul ahhoz, meg főleg a sokkal tudatosabb olvasás, hogy már az első hónapban 9 könyvet olvastam:

William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok (MEK)

Régóta tervezem, hogy több Shakespeare drámát is elolvasok, gondoltam vízkeresztnél jobb időpontot nem találok erre a darabra – hogy aztán már a bevezetőből kiderüljön: ennek a Vízkeresztnek semmi köze ahhoz a vízkereszthez, ami a minap volt. No sebaj, azért a darab tetszett, a régebbi fordítást olvastam, és eredeti nyelven is belelapozgattam. Szinte teljesen megelevenedett előttem minden jelenet, habár a vége kicsit hamari lett, jól elszórakoztatott. (Ingyenesen letölthető ebook formátumban a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján.)

Eve Ensler: A Vagina Monológok

Stephen King · Joe Hill – A magas fűben / Teljes gázzal

Varró Dániel: Bögre ​azúr

Sok írását olvastam már Daninak, nem csak verseket, és már régóta kíváncsi voltam, milyen is egy hamisítatlan, amolyan _varródanis_ kötet. Nem tetszett mindegyik vers, de nagyon jól szórakoztam, van pár kiemelkedő, amire szívesen emlékszem vissza, és sok felejthető is. Továbbra is keresem, kedvelem Varró Danit!

M. J. Arlidge – Helen Grace 2.

Falk Miksa: Erzsébet királynéról

Teljesen odáig vagyok a számomra újonnan felfedezett Szépmíves kiadóért. Eddig nem ismertem őket, elképesztő, milyen érdekes köteteket fognak kiadni a közeljövőben!! A könyvtárban találomra emeltem le az újdonságok polcáról ezt a vékonyka könyvet, gondoltam jó lesz a Bradbury-hez - és milyen jó lett! Falk Miksa elbűvölő nyelvezettel írja visszaemlékezéseit a királynéról, a vele töltött napok eseményeiről, beszélgetéseikről. Legjobban az első fejezet tetszett, amiben a tanáraként megélt élményeiről mesélt. Egy dolog azonban egylátalán nem tetszett: az archív fotóknál csak a múzeumi leltári szám szerepelt, az évszám viszont hiányzott. Ennek ellenére részemről csodálatos élmény volt, alig várom, hogy megszerezzem egy másik kötetüket is!

Füst Milán: A kis Tahtúr története

Ezt a könyvet évekkel ezelőtt kaptam karácsonyra a legidősebb testvéremtől, aki mindig valami különleges könyvvel lep meg - imádom érte. Nem tudom, miért vártam vele eddig. Füst Milántól ezelőtt nem olvastam, de örülök, hogy rögtön a meséivel kezdtem. Ebben a kötetben zömében, talán egy kivételével a kelet világával foglalkozó történetek vannak. Nekem ez a kultúra ilyen mélységben szinte teljesen új volt, úgyhogy mindegyik tartogatott meglepetéseket. Kicsit furcsa volt megszokni, hogy legtöbbször egy huszárvágással búcsúzik, és a szépen építkező, néhol szépirodalmi mélységéből egy mondaton belül kikerülünk. Érdekes szokás, mindenesetre biztosan fogok még Füsttől olvasni, mert a stílusa tetszik, piszkálja a fantáziám.

Tommy Wallach: Kösz, hogy...

Erről a könyvről hamarosan írok bővebben is, hihetetlenül jó volt, imádtam minden sorát, pedig nem kevés előítélettel álltam neki. Végre egy izgalmas és nem klisés regény a felnőtté válásról! Yay!

Neil Gaiman: Sandman 1.: Prelűdök és noktürnök

Imádom Gaimant, ezt a képregény-kötetet már másodszor olvastam, később bővebben is írni fogok róla.

Új szerzemények:

Ebben a hónapban két könyvet vettem, egyet pedig újra felfedeztem a családi könyvtárban, nagyon örülök mindegyiknek.

Faludy György: Elfeledett versek

Caitlin Moran: Hogyan legyünk tökös csajok

J. D. Salinger: Magasabbra a tetők, ácsok / Seymour: Bemutatás

[pinkyswears]

Mindennel jobban imádom ezt a verset

[a-semmibe-megyunk]

nem tudnám megindolokni miért, de egyszerűen imádom ezt a verset.