#igent

[csillagkisasszony]

[takemetochurch13]

Akkor tanulsz majd meg nemet mondani, amikor már túl sok igent bántál meg

[telaviv-delhi]

Az élet egy happy end nélküli történet, de azért mind megpróbáljuk túlélni. Szal az Ügyvédem 6 évnyi szorgos fülrágás után elérte, hogy feladjan anarchista meggyőződésemet és igent mondjak arra a kibaszott elavult, burzsuj, nyárspolgári népszokásra: a házasságra. A lejtőn nincs megállás, gyűrű is kellett, a jewelliernél rezzenéstelen arccal fogadtam a végösszeget (fél milla, visszatérek én még este zárás után!!!), sőt hadd szóljon, lécci, tegyen az Ügyvédem gyűrűjébe a proli cirkodiánizé helyett igazi gyémántokat, lehetőleg véreseket. Ügyvédem teljesen elalélt a nagyvonalúságomtól: - Drágám... mennyi pénzt rámköltöttél.... (majd szerelmetes susogással, felvillanyozva): - És még mennyit fogsz!!!

Én vmi bugyborékolós nyöszörgéssel feleltem, mire szívem választottja nagyvonalúan: - Gyere, életem orkja, meghívlak egy kólára az Aldiból...

[zeroz2ro]

Mi a teendő ha bántalmazó kapcsolatban élsz?

1. Várd meg amíg Orbán Viktor engedélyezi a válást.

2. Ne szólj senkinek a bántalmazásról, mondj igent a közös felügyeletre.

3. Három évvel később menj le a Frizbi TV-be.

[greenteaforbreakfast]

Mert ahogy a barátokkal beszélgetek, nagyon úgy tűnik, hogy otthon a fél ország kivan. És épp mi is, de mi legalább nem hányunk.

[troger]

a próbanap

-ra kicsit anyázós-leszarós hangulatban megyek a tegnapi interjú miatt

én hibám, ott kellett volna a sarkamra állni, nem pedig együttműködő szellemben igent mondani erre az ajánlatra

de ha nagyon gáz, nem csinálom végig, hanem felhívom már napközben a hr-est, hogy beszélnünk kell

[son1cthehedgeh0g]

Pénteken behívott a főnököm az irodába és feldobott egy lehetőséget. Májustól nyitunk egy új telephelyet a jelenlegitől 20 km-re és néhányunkat vinne magával.Anyagiakat egyelőre nem említett,csak annyit,hogy nekem kéne hoznom-vinnem a team-et.

Ami nagyon zavar,hogy gyakorlatilag lefejezné az itteni brigádot, elvinné azt,akit értékesnek tart, a többiek meg itt maradnak és leszopják magukat az átálláskor,ugyanis májustól új menedzsment jön,új informatikai rendszerrel. Öt éve,mikor a jelenlegi cégem idejött,hetekig-hónapokig tartott átállni az ő rendszerükre, annyi túlóráztunk, hogy szinte alig voltunk itthon. Most ugyanez várna rájuk,csak a négy-öt legjobb nélkül (konkrétan mindenki,akit megkérdezett,látatlanban igent mondott az ajánlatra,engem kivéve), én viszont úgy érzem,nem hagyhatom cserben azokat,akik nem kellettek neki.

[nelkulednem69blog]

Neked még ma is igent mondanék bármire…

[anyadisszeretne]

Vannak napok amikor gyűlölni kezdem magam miattad, amikor a testemet nézem, hogy hányszor használtad ki anélkül, hogy kimondtad volna a bűvös szót. Hogy hányszor vettél engem elő amikor nem volt más vagy éppen senki. Amikor kézen fogva vittél végig a falun azt remélve, hogy nem lát minket senki. Ittam a hazugságaidat mint a fasza gyerekek reggelente a hellt és nem számított mikor hívsz reggel vagy az éjszaka közepén én rohantam és mint egy Majom úgy tanítottál meg nem helyett igent mondani.

[devil-doesntsleep]

Bocsáss meg nekem,

-hogy beszéltem, amikor hallgatnom kellett volna;

-mérges voltam, amikor türelmesnek kellett volna lennem;

-cselekedtem, amikor várnom kellett volna;

-veszekedtem, amikor biztatnom kellett volna;

-bíráltam, amikor dicsérni kellett volna; -nemet mondtam, amikor igent kellett volna, és igent mondtam, amikor nemet kellett volna.

(Marian Wright Edelman)

[zeroz2ro]

"Szakmai alapon ilyen döntés nem születik. Véletlenül ilyen döntés nem születik. Egy lehetséges magyarázat marad: a politikai alap.  Vagyis Varga Judit minisztériumából kijön egy szakmai NEM, abból a Sándor-palotában lesz egy IGEN, majd megy vissza az IM-be és ott lesz egy szakmai IGEN? Nos nem. Az ott egy politikai IGEN. 

Engem a két lemondás nem hat meg, szakmai és politikai szempontból is súlytalannak tartom, ameddig nem tudjuk meg, hogy miért lett egy szakmai NEM politikai IGEN. Csakhát erre nem Varga Judit és Novák Katalin tud válaszolni. " Itt van a kegyelmi folyamat részletes leírása, és úgy van kialakítva, hogy tévedésből nem mehet át egy kegyelmi kérvény.

[drakvuf]

A Nagy Ő III/3: Az arisztokrácia bukása

Az előző részben Vivien beismerte a Nagy Őnek, hogy mielőtt beköltözött a kastélyba egy másik faszival is kavart. Zoli arra jutott, hogy nem teljesen őszinte vele a lány. Vivien rájött közben, hogy lehet ezután a másik faszi is offolja és két szék között a földre esik.

Viszont szerencséje van, mert Jákob egy racionális ember. Azt mondja, hogy ha elviseli a nő azt, hogy ő még 17 lányból sem választott. Akkor az a fair, ha ő is elnézi neki ezt. Azért megkéri, hogy minél előbb találja ki, mit akar.

Visszamennek és Virág megjegyzi, hogy jó sokáig voltak fent. Nem részletezik miről beszéltek. Bár elnézte Vivi pasizását Zoli, virágot csak Virágnak ad. Virágot a Virágnak.

Ezzel a lány védettséget élvez a következő rózsaceremónián. Vivien egyetért a döntéssel.

Újra a kastélyban vagyunk. Az otthon maradt lányok azon agyalnak hol járhat a Nagy Ő. Egész nap nem látták.

Nincs idejük sokat gondolkodni rajta, mert besétál Virág és Vivien. Teljes a döbbenet, hogy a kiszavazott lányok újra itt vannak.

Virág megkérdezi Vandát hiányzott-e neki. Az ősellensége egy nem túl őszinte igent mond. Bernadett szerint olyan fagyos a légkör, mint ha múmiát láttak volna. Virág elkezdi lóbálni a rózsáját. Beledörgöli a többiek arcába a sikerét.

Vanda szerint Virág hazudik és nem is randizott a Nagy Ővel. Szegényem geci buta.

Vivien elmeséli Edinának mi történt a randin. A másik fasziról is beszámol, mert megbízik a lányban. Hiba.

Visszamennek a többiekhez, akik arról kérdezik, ő miért nem kapott rózsát. Nem szeretne beszélni róla.

Zsófi meglátogatja a Nagy Őt és kifaggatja a randiról.

A műsorvezető örömmel közli, hogy haza kell küldenie egy lányt.

Csatlakoznak a hölgyekhez. Nagy az öröm, hogy újra láthatják a férfit. Zsófi azonnal le is töri a lelkesedést és közli, hogy most hazamegy valaki.

Zoli még nem ismeri a versenyzőket ezért a megérzéseire hagyatkozik. Elmeséli, hogy ő megküzdött azért, hogy gazdag legyen, a kiválasztott hölgy viszont beleszületett.

Zoét küldi haza. A lány szerint elhamarkodott volt a döntés és megsértette ezzel. Kiábrándult a Nagy Őből. A többiek nem értik a döntést, de azért nem bánják annyira. Vidáman mennek aludni.

Másnap sportolni mennek. Strandfoci bajnokság lesz.

Adél otthon maradt, mert szarul volt. Bernadett bevallja a kamerának, hogy soha nem focizott, mert ő nőies nő és azok nem rúgják a bőrt.

Azért fociznak, mert Zoli nagyon szereti a labdarúgást. A Nagy Ő űzte is a sportot és egy női focicsapatot is támogat.

Mónika közben arról beszél a kamerának, hogy Zoli életveszélyesen jól néz ki. Miközben az alfahímet méregeti, Zsófi megkérdezi, hogy áll a sportokkal? Móni egy mozgásformát szeret: a huncutkodást. Nem kicsi a mai játék tétje. A Nagy Ő hajókázni viszi a győztes csapatot.

Két csapatra bontják a lányokat, egy-egy csapatkapitánnyal. A győztes csapatból egy hölgy kettesben lehet majd a kabinban a Nagy Ővel. Zoli választja ki a csapatkapitányokat. Az első Nati lesz. A második Vanda. Vanda Enikőt, Erikát, Bernadettet, Mariat és Mónikát választja. Nati Emőkét, Bettit, Edinát, Csengét, Vivient választja.

Zsuzsa, Vivien 2 és Virág kimarad a játékból.

Miközben felállnak a csapatok Zoli Zsófival beszélget. Próbálja felszedni a nőt.

A Nagy Őnek furcsa érzés, hogy nem ő küzd a nőkért, hanem ők érte. A lányok bemelegítenek a nagy mérkőzés előtt.

Zoli nehezen veszi a levegőt, ahogy nézi őket.

A lányok Zoli nevét kántálják. Nati szerint a taktikájuk, hogy nyakra és lábra mennek.

Sajnos annyira eltereli a szexi félisten a figyelmüket, hogy egymást is bántják a mérkőzés közben.

Az első félidő gól nélkül záródott. Gyors taktikai megbeszélés után folytatódik a második.

Enikő meghal a semmitől. Vérbeli focista

Végül Maria öngóljával Natiék csapata nyeri a mérkőzést.

Mehetnek vitorlázni.

A kabinba Nati mehet majd a Nagy Ővel.

Maria nagyon sajnálja, hogy miatta veszítettek. A többiek nem haragszanak rá, de Virág megjegyzi, hogy inkább őt kellett volna beválasztani és akkor nem lett volna ilyen.

Vanda, a csapatkapitány szerint provokálni próbálja a lány, de nem harap rá. Aztán újabb vidám témáról kezdenek beszélgetni. Mi történik vajon a randin? Főleg amiatt aggódnak, hogy Nati kettesben marad a férfivel. Attól tartanak, hogy házasság előtti szex lesz a dologból, ami Istennek nem tetszene.

Zoli a kikötőben várja a győztes csapatot.

Ezért a szexi félistenért megérte küzdeni.

El kezdi itatni a hölgyeket. Már csak a Fekete Pákó CD-t kell feltenni.

Zoli rátér a lényegre: Natival levonul a kabinba.

A fent maradt lányok spekulálnak mik történhetnek lent.

Szóba kerül a lány olasz származása és a korkülönbség is. Zoli szerint ez nem feltétlenül jó, mert Olaszországból jött a fasizmus is. Nati szerint a korkülönbség nem gond, mert tanulhatnak egymástól. Ezzel a lendülettel elkezdi fogdosni a Nagy Őt.

Ma is szexuális zaklatás áldozata Jákob.

Vágás után már fent is vannak és a többiek faggatják őket mi történt a kabinban.

Nati húzza a többiek agyát, hogy több történt, mint gondolnák.

Csenge bejelenti, hogy ő már szerelmes a férfibe. Nati féltékenykedik. A Nagy Ő azt mondja, nem szereti a domináns nőket. Betti ennek örül, mert minden kapcsolatában ő irányított és nem erre vágyik.

Váratlan fordulat. Még egy lány lemehet a kabinba Zolival: Vivien.

A többiek nem értik a szitut, de Edina kikotyogja a lány egy másik csávóval randizott, mielőtt idejött. Mindenki kiakad rajta, hogy akkor miért van itt?

A kabinban Zoli megkérdezi, hogy mire jutott a lány. Vivien maradni akar, a Nagy Őt választja. Mindenki boldog.

Amikor visszamennek a többiekhez, Betti nem bírja tovább, muszáj felhívnia magára a figyelmet. Elénekli Jákobnak a Titanicot.

A többiek próbálják visszafojtani a nevetést, de a Nagy Ő annyira értékelte a produkciót, hogy lehívja őt is a kabinba. Nati kiakad, mert ez az ő privilégiuma volt és már a második lány megy le mellette.

Mikor felmennek Csenge megjegyzi, hogy elég megviseltnek tűnik a férfi. Nyilván, hát már a harmadik lánnyal ment le Fekete Pákót hallgatni.

Adél egyedül búslakodott ma a kastélyban.

Mikor végre hazaér a vesztes csapat elmesélnek neki mindent. Nem bánja a nő, hogy nem ment focizni, viszont azon aggódik, hogy nehogy a jachton elcsattanjon egy csók.

A győztes csapat csak késő éjszaka ér haza, ezért csak másnap tudnak beszámolni a többiek.

Csenge Adélnak és Virágnak mesél a történtekről. A lány azt hiszi, hogy végig nyeregben volt tegnap. Teljes a delulu.

Beszámol Betti produkciójáról és Vivien faszijáról is. Ahogy kimondják Vivien nevét megidézik Natit, aki azt hazudja elcsattant valami, de nem mondja hogy mi.

Levél érkezik a kastélyba, amit Edina olvassa fel nekünk.

Nem csak rózsaceremónia lesz este, de kiderül mit jelent Erika nyakában a kulcs.

Természetesen nem ebben a részben derül ki, hanem a következőben...

[dajkag]

Úgynevezett kvázi perszonál kontent. Elnézést. Hagyd is a picsába, tényleg.

Igazából nem is kéne ezt így public platformon megírnom, de ez a blog az elmúlt években sokkal inkább terápiás jellegű felületként funkcionált számomra mintsem bármi egyébként, úgyhogy szarok bele. Aki nem tetszik, azt úgyis lelkiismeret-furdalás nélkül blokkolom a picsába ¯\_(ツ)_/¯ Meg igazából már az sem érdekel, hogy az ismerőseim is olvassák. Egy ideig rejtőzködtem előlük, de aztán rájöttem: minek? Ez vagyok én, kész. Elbaszottul szép rendetlenség az életem. Szóval nem olyan rég értem vissza a legkétesebb városrészben található hotelembe. Ülök itt, hallgatom a kint ötpercenként elrobogó vonatot meg a szomszédban ötezres hangerőn turházó kínait és közben azon gondolkodom, hogy mennyire hihetetlenül gyorsan elment ez a másfél hónap. Gyakorlatilag most érkeztem. Ezalatt az idő alatt pedig egyetlen rossz napom sem volt. Még a legátlagosabb hétköznap is felért egy kibaszott csodával. Rettenetesen sok dolgot láttam, iszonyú sok mindent tapasztaltam, rengeteg mindent átéltem és legalább ennyi dolgot átértékeltem magamban. És hát ezalatt az idő alatt gyakorlatilag semmiféle negatív élmény nem ért. Tényleg. Semmi. Még amikor Tokióban elhagytam a jegyem a vonaton és pánikrohamot kaptam, akkor is egyetlen pillanat alatt megoldódott a helyzet (innen is köszönöm, elképesztően jó fej Állomásfőnök-san!). Annyi kedvességet kaptam itt, mint az elmúlt tíz év alatt talán összesen nem. Ha egyetlen olyan dolgot kellene mondanom, ami nem fog hiányozni Japánból, gyakorlatilag semmi sem jutna eszembe. Próbálkoztam, de tényleg semmi. És persze mondhatjátok azt, hogy hurrdurr, hát én elfogult vagyok, de ez nem igaz. Azért az induláskor bőven volt bennem félsz amiatt, hogy majd itt kiábrándulok kicsit az országról és az emberekről évek óta dédelgetett képből, pláne azok miatt az emberek miatt, akik a magatartásukkal kicsit ezt sugallták felém (mármint az otthoniak közül). De az a helyzet, hogy ők is megbaszhatják magukat. Minden pozitív érzés csak a sokszorosára erősödött. És habár még van itt két teljes napom, azt hiszem, a mait már nehéz lenne felülmúlni (nem lehetne). Ez ugyanis nemcsak a Japánban töltött legjobb napom volt, hanem úgy igazából egész eddigi életem egyik legszebb napja, amit innen is köszönök Yukonak. Yukoval szerdán vacsoráztam együtt először és ezt annyira élveztem, hogy még aznap este újból elhívtam és nagyon örültem, amikor igent mondott vasárnapra. Annak meg méginkább, hogy ma délelőtt megkérdezte, szeretném-e megnézni vele a cseresznyevirágokat az Okawa folyó menti parkban vacsora előtt. Megnéztük őket. Talán itt voltak a legszebbek.

Ezután teáztunk egyet, majd elmentünk az Osaka Tenmangu szentélybe és közösen imádkoztunk. Itt csak azért kértem ismét egy goshuint, hogy ez legyen az, ami lezárja a goshuinchomat. Asszem, ennél szebben nem lehetett volna. Végül egy kis étterembe mentünk, közel a Tenjimbashisuji 6-chome állomáshoz, aminek a környékén az első szállásom is volt. Egyértelműen itt ettem életem legjobb szusiját. És annyira kurvára otthon éreztem magam, bassza meg. A többi most nem fontos. Vagyis de, de nem itt, az csak nekem.

Viszont sajnos úgy néz ki, hogy Yukoval a héten már nem tudok találkozni. Azt nyilván mindenki sejti, milyenek egy hivatalban dolgozó japán hétköznapjai, és hát én teljesen megértem. Viszont konkrétan belehasad a szívem. Alig egy órája láttam utoljára és hiányzik. Szeretném hallani, ahogy azt mondja, hogy "mochi".

Szóval az utazásnak még nincs teljesen vége, de azt hiszem, a lezárás megvolt és az elkövetkező két napban én már egy kicsit csak kísértetként bolyongok majd Oszaka utcáin. Köszönöm mindenkinek a támogatást, a kedves szavakat és a rengeteg érdeklődést. Folytatni fogom ezen a vonalon (otthonról is) és habár a saját oldalamon futó BigInJapan blogra már nem tervezek túl sok új bejegyzést (azért még lesz, asszem), ettől függetlenül elkezdtem egy hosszabb, összefüggő szöveg megírását az élményekből, amit szeretnék majd rengeteg érdekes infóval és hivatkozással megtámogatni. Hogy ez elkészüljön, ahhoz szükségem lesz 1-2 hónapra (meg a végén egy jó lektorra is). Azt pedig nagyon remélem, hogy mihamarabb hosszabb időre is vissza tudok ide térni, mert egyrészt Tokió és Nara után (bután hangzik, tudom, de) visszatérni Oszakába kicsit olyan volt, mintha hazajöttem volna.

Meg hát úgy érzem, bőven lenne miért. Ha másért nem, hát egy kicsit ennél is jobban összetörni (lehet-e még?). Mert igazából ez egy gyönyörű karambol volt és gyakorlatilag fogalmam sincs, hogy most akkor hogyan tovább. Mégis elmondhatatlanul örülök annak, hogy 2018-ban végül nem ettem meg azt a kurva üveg nyugtatót. Na, puszi, hamarosan megyek haza csövesnek.

神は私たちを助けてください ⛩️🙏🏻

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Csak Veled tudom elképzelni azt, hogy majd egy szép nyári napon az oltár előtt állva kimondjuk boldogan az Igent❤️💍

[egy-lany-blogja]

Tudod a boldogság mindig relatív.

Van, aki ma káromkodva kelt, és van, aki a lélegeztető gép fogságából, boldogan.

Van, aki dühösen készíti az iskolai holmikat, és lesz, aki ma virágot visz a gyermeke sírjára.

Lesz, aki ma is kiviszi a kertbe a magatehetetlen gyermekét, hogy megmutassa neki a világot, és lesz, aki ma is megüti a sajátját, mert ugrál az ágyon.

Lesz, aki ma hagyja el a párját, és lesz, aki egy életre mondja ki az igent.

Lesz, aki rájön, hogy nagyot hibázott, és bocsánatot kér, de lesz, aki most követ el hibát. Leszünk. Ezer élettel, milliónyi megélt pillanattal a szívünkben. Lettünk, mert lehetünk.

Talán fel kellene lélegeznünk, tisztán, és élnünk kellene.

Venni egy rohadt nagy levegőt, ami megtölti a lelkünket, kisepri a szennyet, és megtölti hittel.

Hittel és szándékkal. Hogy ma minden szebb lehet, ma másként is lehet.

Mert nincs mit veszteni. Élünk, majd meghalunk, egyszer.

De addig igaznak és bátornak lenni szent kötelesség.

(Todorovits Rea)

[anyadisszeretne]

Igazából bele se gondoltam abba, hogy elveszíthetlek.

Nem rég gyereket akartunk és nagy házat na meg sok pénzt, én pedig ma holnap másnak mondom ki a boldogító igent.