#helyes válaszok

[partyanimalshu]

Játékkal népszerűsítik az olimpiát és az olimpikonokat a fiatalok körében

A fiatalok körében népszerűsíti az ötkarikás játékokat a DUE Médiahálózat és a Magyar Olimpiai Bizottság új, edukatív vetélkedője. A Magyar Olimpiai Csapat Nagy Diák Teszt célja, hogy a gyerekekben felkeltse és elmélyítse az olimpiai büszkeséget, információt adjon az olimpiai sportágakról és a magyar sikerekről. A tesztet bárki kitöltheti, az értékes nyereményekért ugyanakkor a 14 és 24 év közöttiek versenyezhetnek.  Nem volt olyan rég, hogy 1992-ben legendás úszónk, Egerszegi Krisztina három aranyéremmel tért haza Barcelonából. Nem beszélve Kozák Danutáról, aki rá 20 évre, 2012-ben kezdte el gyűjteni az olimpiai aranyérmeket, és hat címével a legeredményesebb magyar női sportoló az ötkarikás játékok történetében. Kozákhoz hasonlóan Hosszú Katinka is három aranyéremig jutott a riói olimpián – úszásban. A mai tizenévesek a XX. század végén, XXI. század elején értelemszerűen nem élhették meg azt az extázist, amit olimpikonjaink okoztak az országnak, nem is beszélve az olyan legendákról, mint Papp László, Kulcsár Győző, Keleti Ágnes, Hajós Alfréd, Gyulay Zsolt, a férfi vízilabdázók… És a sor szinte végtelen. A DUE Médiahálózat a Magyar Olimpia Bizottság támogatásával online játékot indított Magyar Olimpiai Csapat Nagy Diák Teszt néven, hogy az egykori sikereket bemutassa a fiataloknak, és az olimpia szellemiségét megismertesse velük. - Egyedi programunk célja, hogy felhívja a figyelmet a Magyar Olimpiai Csapat 2024-es olimpiai részvételére, népszerűsítse az olimpiai eszmét és a sport szeretetét a fiatalok körében, bemutassa olimpikon büszkeségeinket – fogalmazott Szayly József, a DUE Médiahálózat alelnöke.  – A Magyar Olimpiai Csapat Nagy Diák Teszt egy 3 fordulós edukatív vetélkedősorozat, melynek első fordulójában a fiatalok széles rétegeinek ismereteit játékos formában, egy online teszt kitöltésével mérjük fel, erősítve az olimpiai szellemet, formálva a korosztály szemléletét, nemzeti öntudatát, és adjuk át a magyar olimpiai mozgalommal kapcsolatos információkat, - A játék célja továbbá, hogy a gyerekekben felkeltsük az érdeklődést az olimpia iránt, megismertessük velük az olimpiai értékeket, a kiválóságot, a sportszerűséget, és hogy olyan ismeretekre tegyenek szert a magyar sport történetéből, amelyek az alapműveltség részét képezik – tette hozzá Fábián László, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára. – Fontos számunkra, hogy megismerjék és megszeressék azokat a legendás magyar sportolókat, csapatokat, akik az elmúlt évszázad olimpiáin kiemelkedőt nyújtottak, ezzel szereztek hírnevet maguknak és Magyarországnak.” A három fordulóból álló vetélkedősorozat első szakasza online zajlik a https://nagydiaktesztek.hu/5karikateszt oldalon, a legügyesebbek pedig továbbjuthatnak a későbbi fordulókba. A tesztet bárki kitöltheti, de a nyereményjátékban csak a 14-24 év kor közöttiek vehetnek részt. Az első fordulóban mindenki 15 kérdést kap, és a kitöltés végén az eredménnyel együtt láthatók lesznek a helyes válaszok is. Az online teszt számítógépen, okostelefonon és a Nagy Diák Tesztek applikáción keresztül is elérhető április 30-ig, ám az ezt követő két forduló már személyes jelenlétet kíván. A magyar olimpia témakörében legjártasabb, középdöntőbe került játékosokból a legeredményesebb 10 fő jut el a végső küzdelembe, ahol már élő kvíz során bizonyíthatják tudásukat. A fődíjat a győztes választhatja ki magának egy Samsung LED Smart televízió, egy Samsung Galaxy S20 mobiltelefon és egy MTB kerékpár közül. A döntőt a 31. Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon, május 24-én rendezik meg Budapesten, az UP Rendezvénytérben. További információ: www.due.hu Read the full article

[tulipanesviola-blog]

Hogy hogyan változtatja meg a környezet az embert?

Adott egy baráti pár. Kora 40-es éveikben. Jó 10 éve ismerem őket és egy vidám, jó humorú, nyitott és ami talán a legfontosabb két lábbal a földön álló emberek voltak. Nem flancoltak. Mindketten multinál dolgoztak-dolgoznak. Én magam is, közel 8 évig voltam a pár női tagjának a közvetlen kollégája. 8 évig ültünk mindennap egymás mellett, jártunk együtt nyaralni, színházba és ettük együtt a zsíros kenyeret a strandon. Majd mind, idővel más munkahelyre és más pozíciókba kerültünk. Ez sokáig nem volt befolyással a “barátságunkra”. (És igen, fájó az, hogy ezt idézőjelbe kell tennem. Persze nem kifejezetten emiatt a story miatt.) Majd egyre inkább azt vettem észre, hogy a férfi miután átkerült a multi cyber-és adatbiztonsággal foglalkozó területére, ami elmondása szerint tele van nyugdíj közeli, exkomcsi, exrendőrökkel, akik teljesen vállaltan szexisták és homofóbok, egyre több olyan frázist durrantott el privát beszélgetések közben is, ami korábban sosem hagyta volna el a száját és amire a párja, aki elvileg egy vezető beosztásban dolgozó, erős és független nő, hát azonnal nyitotta volna azt a bizonyos bicskát a zsebben.

De hát a férfi elkezdett egyre többet keresni, ahogy asszimilálódott. És hát, ha van pénz, akkor rögtön okés lett a “nőknek a konyhában a helye és rohadt b*zi is”.

Csak ámultam, hiszen mi nem ilyenek vagyunk! Ugye mi nem ilyenek vagyunk?!??

Majd később már az én munkám - ami egyébként pontosan ugyanaz, mint amit anno ők is dolgoztak mindketten - az már csicska munka és ki dolgozik már manapság ennyi pénzért?!

Hát én. Meg nem olyan régen még ti is. Egy korban, amikor még ti is diákhitelt fizettetek és amikor még ti is offseason-ben mentetek horvátba’, mert akkor olcsó.

Sokat gondolkoztam az elfejlődésen. Hogy vajon lehetne-e ez másként.

Szeretem ezeket az embereket, de nem tetszik, amivé lettek.

Néha azt hiszem, hogy csak az a baj, hogy én nem lettem azóta vezető és messze nem keresek annyival többet, mint korábban, mint ők. De Isten lássa lelkem, én örülök nekik és egy fillért sem irigylek vagy sajnálok el tőlük. Megdolgoztak érte. Felküzdötték magukat és én büszke voltam rájuk ezért.

De mit kellett feladniuk ezért? Vagy ők régen is ilyenek voltak, csak nem volt mire sznobnak lenni?

Nyilván nem lesznek válaszok, csak az űr azután, hogy úgy érzem, már nem tudok közösséget vállalni velük

[frombudapestwithlove]

Helyes válaszok

[melynek első két bekezdése egy szürreális pillantás a kortárs televíziózásra, majd arról is szó esik, hogy a sztereotípiák akár hasznosak is lehetnek]

Esti tévéműsor. Hírességek beszélgetnek egy kanapén ücsörögve, majd mintegy felbolydítva a nyugalmat, feltesznek nekik egy jól ismert fogós kérdést: ha visszautazhatnál az időben, és meglenne a lehetőség, megölnéd a csecsemő Adolf Hitlert? Mérlegelnek, egy-egy viccet szúrnak mondataik közé, kikacsintanak a nézőre; egyikük megtenné, a másikuk inkább afelé hajlik, hogy minden jó úgy, ahogy van. Harmadik a döntés elől elbújva azt mondja, inkább fizette volna a kis diktátor festőiskoláját. Persze ez nem opció, dorgálja meg a műsorvezető, majd behívja a stúdióba a szakértőt, aki leül a hírességek közé a kanapéra. Örömmel fogadják, mosolyognak, a férfi örömmel kedélyeskedik, majd hirtelen elkomorul. Komoly szerep hárul rá, kihúzza magát, megigazítja a szemüvegét, és lassan, tagoltan elmondja a következőt: a helyes válasz a bébi Hitler megölése! Erre mindenki fellélegzik, akik erre voksoltak, nevetve lapogatják egymás hátát, hát igazuk volt, ez a jó megoldás, és látszik, hogy akik eddig más véleményen voltak, most megkönnyebbülve fogadják el a szakértő válaszát.

Másik műsor, más a koncepció, a kanapé eltűnt, kis pulpitusok mögött állnak a sztárok, több közülük már ismerős lehet (”kis ország vagyunk, nincs pénzünk újabb csőcselékre”). Itt már sorjáznak a kérdések: Édesen vagy sósan igazi a túrós csusza? Mi a teendő, ha megtudjuk, a legjobb barátunkat megcsalja a szerelme? Léteznek-e UFO-k? (Ehhez a kérdéshez egy népszerű UFO-észlelőt is segítségül hívnak, ossza meg a versenyzőkkel gondolatait). Miközben a hírességek egy-egy álláspont mellett leteszik a voksukat, otthon a nézők is szavazhatnak a telefonjukon. Végül a magyarság döntése színes oszlopdiagramok képében tör a magasba: a túrós csusza csak sósan, a megcsalt barátnak el kell mondanunk, hogy mit derítettünk ki, az UFO-k pedig már a Földön vannak, csak titkolják előlünk. – Ez az, én megmondtam! Látod, mondtam, hogy ez lesz a jó megoldás! – szakadt ki egy izgatott hírességből, és a mellette álló társa elismerően bólogat.

A matematikában Gödel jutott el oda, hogy megállapította, minden jól működő logikai rendszerben kell lennie olyan állításnak, aminek igaz vagy hamis volta eldönthetetlen, s ebből ered, hogy ha egy rendszer azt mondja, hogy mindenről tud mindent, akkor annak szükségszerűen egy hazugságra kell épülnie. Nem értek a matematikához, nem is akarnám ezt az állítást szálazni, inkább csak azt megnézni, hogy miért is vagyunk hajlamosak a dolgokat leegyszerűsíteni? Miért is akarunk a kérdésekhez kész válaszokat, miért akarunk a gondolkodásunk rendszerében mindenhez egy-egy jó választ rendelni? Mért is vannak sztereotípiák?

Képzeljünk el egy társasjátékot. Szabálykönyve igen vaskos, akár több kötetre is rúghat. Azt írja, hogy dobjunk két kockával. – Megvan. – Annyi pontot kapunk, ahányat gurítottunk, ezt kell gyűjteni a győzelemhez. – Rendben. – Ha kettőt dobunk, akkor az nullának számít, ha tizenkettőt, az húsznak. – Oké, fel szabad írni ezt valahova? – De ha hétnél nagyobb páros számot dobunk, akkor adjunk hozzá kettőt, ha kisebb páros szám jön ki, akkor pedig vonjuk ki… – Elég nehezen elsajátítható társasjáték, mi? Hát, ha még a többi játékelemre vonatkozókat felsorolnánk: nagyon bonyolult. Azért annyit láthatunk a fenti szabályok alapján, hogy minél többet dobunk, annál jobb. Akkor elég is lesz ennyit megjegyezni, egyszerűbb, úgyis annyi szabály jön még…

A leegyszerűsítés segít. Egy ázsiai család költözött a szomszédba: “kínaiak, nem lehet őket egymástól megkülönböztetni, egy személyivel vannak itt húszan, undorító dolgokat esznek, biztos a piacon árulják a műanyag szarjaikat”. Felvett a cég egy harmincas nőt: “nagy projektekbe nem érdemes bevonni, úgyis tiplizik szülni hamarosan, addig meg csak a teakonyhában pletykálkodik, meg hát nem parkolnék mellé, nehogy meghúzza a verdát.” Rosszul hangzik, igaz? Mégis, a sztereotípiák elsődleges feladata is kitűnik belőle: segítik a gondolkodást, felgyorsítsák a döntéseinket. Mi lenne, ha minden alkalommal végig kellene gondolnunk az ázsiai nemzetek színes palettáját, az ottani munkaerőpiac jellemzőit, családszerkezetét, gasztronómiát? Ha a bölcsészekről kell a véleményünket “előkeresni”, akkor vegyük számításba a filozófiaszakosokat, a magyarszakosokat, más nyelvészeket, történészeket és neadj’ isten a társadalomtudósokat minden szakirányukkal? Lássuk be, hogy sokkal könnyebb a sztereotípiák szerint játszani a játékot, ha az árnyalt és sokrétű elemeket kicseréljük a társadalom által meghatározott panelekre. Fontos hozzátenni, hogy itt nem a társadalomban bevett sztereotípiák helyességéről van szó, hogy a fenti állítások jó döntésekhez vezetnek, hanem arról, hogy a jól ismert kérdésekre bekészített válaszok segíthetik az emberek gondolkodását.

Sok ember küzd önbizalomhiánnyal, kapunyitási és -tárási pánikról cikkeznek, úgy tűnik, hogy sok ember a növekvő jólét és biztonság ellenére sem találja a helyét. Talán ennek is lehet köze a fentiekhez, hiszen a leegyszerűsítés egy fontos eleme a kommunikációs társadalomban egyre több mozaikból összerakott világunknak, ahol egyre több információ és tárgy válik valós időben elérhetővé. Régebben országhatárok, de legfeljebb kontinensek táljából lehetett válogatni, most az egész Föld palettája elérhető szinte bárkinek. A lehetőségek száma megnövekedett, de az agyunk nem növekedett meg ezzel arányosan, viszont az egyszerűsítés, csoportosítás és sztereotipizálás módszere ugyanúgy működik, legfeljebb nagyobb tömegeket kell bevonnunk egy-egy kalap alá. Viszont mi van akkor, ha a környezetünkben mindent megpróbálnak leegyszerűsíteni, de mi magunkban nem látunk ilyen letisztult formákat? Mi van, ha azt sugallják nekünk, hogy egy olyan világban élünk, ahol valaki egy “igazi csaj”, más pedig tipikus könyvmoly, született üzletember, vagy éppen olyan, akinek mindene a sport. Művészlélek, gengszter, ájtatos szentfazék, újgazdag ficsúr. Ahol az emberek egyfélék, címkékkel vannak ellátva, hogy könnyebben kezelhessük őket. Közben mi meg magunkba pillantva ezt tapasztaljuk: “Szeretünk hegedülni, de azért nem tennénk fel erre az életünket. Jó a barátainkkal bulizni, de csak ha van valami alkalom. Ünnepnapokon jó lőni pár képet, de nem lennénk profi fotósok. Szeretünk moziba járni, csak ne kelljen aztán hazafelé megbeszélni a látottakat.” A világ az, ami azt sugallja, hogy minden kérdésre van jó válasz, amiben mindenki sikerrel választ a végtelen elérhető szerep közül, mi meg úgy érezzük, hogy a holnapi ebédünkről sincs határozott véleményünk, akkor lehet, hogy könnyen elszontyolodunk, és azt tapasztaljuk, mi nem vagyunk eléggé “valamilyenek” a többi emberhez képest.

A helyes válaszok és az előre bekészített sztereotípiák ezek szerint hasznosak is, mert segítik a gondolkodásunkat, miközben szörnyűek, mert elveszik a sokszínűséget, és azt sugallják, hogy ami nem határozottan egyféle, az kevesebbet is ér. A helyes válaszok segítenek. Ártanak. Sokfélék.

[arrafogokszavazniaki]

rendbeteszi a szociális ellátási rendszert

mert régóta és nagyon szégyellem, hogy a hajléktalanellátásban dolgozó diplomás szocmunkások sokszor nem tudnak albérletet sem kifizetni a fizetésükből. és vagy cipő a gyereknek vagy mosószer a kérdés egy hónapban.

nagyon szeretném ha minél több párt megírná, hogy az ebben a blogban felvetett kérdésekre szerintük mik a helyes válaszok. a minél többe beleértem a fidesz-kdnp-t is, hátha válaszol valaki... -.-

[sronti]

Első körben igen, de lassan be fog szivárogni a használata és ha ez hatékonyan és viszonylag gyorsan történik, akkor az nagyon nagy versenyelőny lesz ott. A detektálási erőfeszítések abból a szempontból hasznosak lehetnek, hogy ezeket szintén AI-val kell majd csinálni, amiknek a kikerülése fejleszti majd ezeknek az AI-knak az emberi kommunikációhoz alkalmazkodását. Meg szerintem lesznek majd tanár AI-k, meg gyerekeknek AI-k amiknél a készségfejlesztés lesz a cél és bizonyos kérdésekre nem adnak egyszerű választ, hanem csak terelnek a helyes irányba illetve gyerekekre lesz szabva a kommunikációjuk és az elérhető válaszok. A Wikipediát és a Google-t se tudta kirekeszteni az oktatási rendszer, ezt se fogja tudni.

Nem tudom, hogy a másik fele milyen, de a beszélgetés a tanárral nagyon jó. Ha ilyen irodalom tanárom lett volna, már befejeztem volna a tizedik regényemet. Viszont nagyon nem vagyok optimista a magyar tanárok alkalmazkodóképességével kapcsolatban. Ami viszont nagyon hasznos, hogy a házi feladatoknak ezzel legalább felsőben vége.

Vonatkozó, hogy vasárnap mondta, akivel söröztem, hogy mostantól nem fog fizetni rövid cikkek írásárt meg fordításáért a webshopjára, mert a ChatGPT ugyanazt hozza ingyen, amiért eddig fizetett valakinek.

[elda-mcl]

Húsvéti esemény 2021

Március 31-én 11 óra és április 9-én 23 óra 59 perc között pingálj ki egy csomó csokit, és rejtsd el párod számára!

Első feladatod keretében erszényesnyúl alakú csokikat kell majd kidíszítened az ausztrál hagyománynak megfelelően! Másold le a játék elején látott modellt, és a mérő szintjének növeléséhez szerezz minél több csokit!

Ha nincs időd, vagy kedved, némi AP-ért cserébe megveheted a szükséges mennyiségű csokit, és haladhatsz előre a történetben.

A mérő egy újabb szintjének elérésekor a Sexy Bunny szett egyik darabja lesz a nyereményed!

Amint elkészültél a díszítéssel, már csak el kell rejteni a finomságokat, majd szíved választottjára vár, hogy megtalálja őket! A csokivadászat során különböző lehetőségek olyakor választanod kell majd - ha jól választasz, az ajándékkép egy darabja lesz a nyereményed! Emellett izgalmas húsvéti hagyományokat fogsz megismerni a párod által, néhányat talán ki is próbáltok majd.

A romantikus pillanat végeztével megszerezheted a teljes ajándékképet és a Szelek szárnyán szettet.

Összesen 5 ajándékképet és 2 szettet nyerhetsz meg a különkiadásban.

Az első feltöltésedhez most a Tavaszi séta szettet adjuk ajándékba! Amint megszerezted, a színvariációit a butikban találod.

Megjegyzés: a bónusz szett csak a Szerelmes élet csábítói számára lesz elérhető. 

Ha a szervered közös mérője eléri a 100%-ot, megkapod ezeket a cuki kis tyúkocskákat. Minden erszényesnyúl számít! 

Helyes válaszok:

Nathaniel:

Nathaniel: Ez aranyos! Még ki is dekoráltad nekem!

A. Szerinted túlságosan gyerekes? Valami visszafogottabb kellett volna... B. Úgy érted, hogy rólad mintáztam? Eléggé hasonlít rád, nem? -> Illusztrációhoz vezet C. Naná! És már nagyon szeretném látni a tojásokat, amiket nekem készítettél!

Nathaniel: Hmm… Abban az országban úgy hívják ezt a hagyományt, hogy „Påskekrimmen".

A. Norvégia? -> Illusztrációhoz vezet B. Németország? C. Horvátország?

A. Túl fogom élni, nem gond. Bár rengeteg időbe telt, mire megcsináltam. B. Nem tudtam, hogy ennyire el tudom vonni a figyelmedet.. -> Illusztrációhoz vezet C. Odafigyelhettél volna! Rengeteg időt töltöttem vele.. nézd.. most teljesen kész.

A. Mit szólnál, ha felolvasnál egy részt a Gyilkosság az orient expresszen lapjairól? -> Illusztrációhoz vezet B. Mit szólnál, ha felolvasnál egy részt a Jégemberek lapjairól? C. Mit szólnál, ha felolvasnál egy részt a Vörös és fekete lapjairól?

Castiel:

A. Mondja csak, nem szeretne segíteni egy picit Castielnek a csokivadászatban? -> Illusztrációhoz vezet B. Bocs, Castiel, egyáltalán nem gondoltam a rajongókra, hazamehetünk, ha szeretnéd. C. Bocsánat, de most szeretnénk kettesben lenni.

Castiel: Találd ki! Na vajon melyik ország lehet?

A. Ciprus? B. Oroszország? C. Lengyelország? -> Illusztrációhoz vezet

Castiel: Sok mindenre képes vagyok…

A. (Átadtam magam az ölelésének) B. Biztosan nem fogom felhúzni, amíg be nem fejezed a csokivadászatot, de... te is felpróbálhatod, ha szeretnéd. C.Várj egy kicsit.. valamit még be kell fejeznünk! -> Illusztrációhoz vezet

A. Rendben, tök jó ötlet, de előbb hadd öltözzek át! B. (Azonnal meghúztam a ravaszt, és a vízsugárral telibe találtam Castielt) -> Illusztrációhoz vezet C. Castiel, ne már! Tudod, mennyibe került ez a ruha?

Priya:

A. Olyan állat, ami fákon él, és csak éjszaka bújik elő vadászni! B. Olyan állat, aminek az egyedei átlag 3 kilót nyomnak, és nagyon szeretik a sajtot! C. Olyan állat, aminek nem kell víz, száraz helyen él, és nagyon pici. -> Illusztrációhoz vezet

A. Haiti? B. A Bermuda szigetcsoport? -> Illusztrációhoz vezet C. Bora Bora?

Priya: Igazából már előre elterveztem.

A. Ó... nem vagyok oda a sárkányeregetésért. Megnézni megnézem, de soha nem rajongtam érte. B. Ó, igen.. De jó lenne, nagyon jó ötlet! -> Illusztrációhoz vezet C. Hmm.. Nem akarod, hogy inkább most azonnal felhúzzam a nyuszis szettet?

Priya: Mi a leggyorsabb sárkányeregetés világrekordja?

A. 180 km/h? B. 80 km/h? C. 200 km/h? -> Illusztrációhoz vezet

Rayan:

Rayan: Hmm… előbb legyen meg a tojásvadászat, utána, ha van kedved, kezdődhet az én kihívásom!

A. Hát.. tudod hogy szeretek játszani, úgyhogy oké! Előbb levadásszuk a tojásokat, utána megnézzük, mivel készültél! -> Illusztrációhoz vezet B. Van valami köze azokhoz a hatalmas kartonokhoz, amiket a bejáratnál hagytál? C. Hmm.. nem mondhatok igent, amíg nem tudom, miről van szó!

Rayan: Egy mexikói hagyományhoz… Megtalálod majd?

A. Egy piñata? -> Illusztrációhoz vezet B. Egy calavera? C. Enchiladas?

A. Ajándék. Neked! B. Ha megtalálod az utolsó csokit, felhúzom a többi részét is! -> Illusztrációhoz vezet C. Nem ér megnézni!

Rayan: Ki kell választanod a fegyveredet.

A. (Hoztam egy serpenyőt) B. (Felkészültem: szerintem elég, ha puszta ököllel rácsapok egy nagyot) C. (Leszereltem a seprű végét, hogy csak a nyél maradjon) -> Illusztrációhoz vezet

Hyun:

A. Mindenevő, és hosszú alagutakat ás a föld alatt! -> Illusztrációhoz vezet B. Növényevő, és csak napközben bújik elő táplálkozni. C.Akora, mint egy nyúl, de ragadozó!

Hyun: Szóval azt mondod, hogy kihalás fenyegeti… Mennyi maradt belőle?

A. Kevesebb, mint 30 000. B. Kevesebb, mint 10 000. -> Illusztrációhoz vezet C.  Kevesebb, mint 5 000.

A. Arra készültél, hogy majd az Aladdin előtt fogjuk tölteni az estét. B. Arra készültél, hogy majd a Toy Story előtt fogjuk tölteni az estét. -> Illusztrációhoz vezet C. Arra készültél, hogy majd a L’ecsó előtt fogjuk tölteni az estét.

A. Semmi gond, csak egy régi bögre volt. -> Illusztrációhoz vezet B. Hyun, annyira imádtam ezt a bögrét! Egy régi emlék volt. C. Haha, két lábon járó szerencsétlenség vagy!

Illusztrációk:

[kgyst]

via Dr. Mérő László

Forr a bor

Márki-Zay és Karácsony abban meg tudtak egyezni, hogy ha már tandemezni nem tudnak, a közvéleménykutatási adatok alapján fogják eldönteni, melyikük lépjen vissza, de abban már nem, hogy mi legyen, ha négy komoly közvéleménykutató cég négy durván különböző eredményt hoz ki.

Egyik cégről sem gondolom, hogy szándékosan torzított, vagy meghamisította az adatokat, de mindegyik egy kicsit más kérdést tett fel, és ez az eredményekben radikális különbségeket okozott. Most épp forr a bor az ellenzéki oldalon, gyorsan változnak a dolgok, és ilyenkor egy közvéleménykutatás már egy hétre előre sem tud megbízható előrejelzést adni, arra meg végképp nem, hogy fél év múlva milyen eredmények születhetnek.

De a legfontosabb kérdésekre a válaszok kiolvashatók már az előválasztás első fordulójának eredményeiből is, csak értő szem kell hozzá. A kiváló statisztikai elemző Marián Béla (aki az ELTE pszichológia szakán hallgatóm volt sok-sok évvel ezelőtt) nagyon eredeti módon vizsgálta meg az előválasztás első fordulójáról rendelkezésre álló adatokat. Amikor elküldte nekem az általa kiszámított eredményeket, teljesen elképedtem.

Ahhoz, hogy elmondjam, mik voltak ezek az eredmények és miért voltak annyira elképesztőek, egy kis magyarázatot kell adnom az olyan olvasóknak, akik a matematikai statisztika tudományában kevéssé járatosak.

Egy közvéleménykutatás eredményeit első szinten könnyű megérteni és értelmezni: ez ennyi százalékot kapna, ha most vasárnap lennének a választások, az meg annyit. A korrektebb cégek még azt is hozzáteszik, hogy ezeknek a számoknak mennyi a hibahatára – még ez is érthető minden különösebb tanulás nélkül. Igaz, ezt a mostani felmérésekben nem nagyon tették hozzá, mert ha hozzátették volna, akkor néhol ±8%-os, vagy akár még nagyobb hibahatár jött volna ki, amiből azonnal mindenki látta volna, mennyire kevéssé megbízhatóak ezek a felmérések.

Vannak olyan matematikai eszközök is, amelyek megértéséhez és alkalmazásához több előzetes tanulás szükséges. Ezen eszközök bemutatásának nem egy Facebook-bejegyzés a megfelelő helye. Szerencsére az országban van több tízezer ember, aki olyan egyetemi szakon végzett, ahol megtanulta, hogy például egy korrelációmátrix micsoda és hogyan lehet belőle valamit kiolvasni. Így az az olvasó, akinek nincs szeme egy ilyen mátrix elolvasásához, könnyen találhat valakit, aki ezt tanulta, és tudja ellenőrizni, hogy a következőkben helyes következtetéseket vonok-e le belőle. Ezért be fogok mutatni két ilyen mátrixot, és el fogom mondani, milyen következtetéseket vontam le belőlük, a közbülső lépéseket viszont ki fogom hagyni azzal, hogy aki nem hiszi, járjon utána.

Marián Béla kiszámította, hogy mekkorák a korrelációk az egyes jelöltek eredményei között az egyes választókerületekben (itt tehát az egység nem maga a jelölt volt, nem is a szavazók, hanem a választókörzetek). Először csak az első 60 feldolgozott körzetre számolta ezt ki, mert ennyire voltak meg az adatok. 60 körzet után így nézett ki a korrelációs mátrix:

                       DK    KG    MZP     JP    F-GyA

Dobrev            ---    -.76    -.60     .35    -.47

Karácsony      -.76    ---      .67    -.81     .65

Márki-Zay      -.60    .67     ---     -.78     .69

Jakab               .35    -.81   -.78     ---     -.74

Fekete-Győr   -.47     .65    .69    -.74     ---

Amikor Marián Béla elküldte nekem ezeket a számokat, döbbenten néztem, hogy milyen magasak. Egy 60-as mintára ezek már eléggé megbízható számok, és ilyesfajta kérdések esetében ilyen nagy korrelációkat ritkán látni, ez mindenképp értelmezésért kiabál. Ezeknek a számoknak az ismeretében már egyáltalán nem meglepő például, ha valamelyik közvéleménykutató azt tapasztalja, hogy Jakab szavazóinak másodlagos jelöltje elsősorban Dobrev, és viszont. Karácsony és Márki-Zay nagyrészt ugyanazon szavazók számára rokonszenves, és ez enyhébben ugyan, de a Momentumra is érvényes. Dobrev vagy Jakab szavazói számára viszont többnyire pont ők az ellenszenvesek – legalábbis az első 60 feldolgozott körzetben. Az előválasztás kétségtelen tényeiből (a fenti korrelációkból) ez nem vitásan következik további kutatás nélkül is. De hogy lehet ez?

Amikor végre minden adat elérhetővé vált, Marián Béla mind a 106 körzetre is kiszámolta ugyanezeket a korrelációkat. A számok jelentősen csökkentek, de a fő tendenciák továbbra is megmaradtak. A rend kedvéért, íme a korrelációs mátrix mind a 106 körzet esetére:

                      DK     KG    MZP     JP    F-GyA

Dobrev            ---    -.69    -.44     .25    -.30

Karácsony      -.69    ---      .27    -.71     .49

Márki-Zay      -.44    .27     ---     -.62     .42

Jakab               .25    -.71   -.62     ---     -.67

Fekete-Győr   -.30     .49    .42    -.67     ---

Itt két fontos kérdés merül fel. Az első kérdés: az utolsó 46 körzet miért csökkenthette le ilyen nagy mértékben a korrelációkat? Más szavakkal: hogy lehet, hogy az első 60 feldolgozott választókörzet korrelációi sokkal magasabbak a második 46 korrelációinál? Erre a rendelkezésre álló adatokból nem sikerült egyértelmű választ kapnunk, mindenesetre ez azt mutatja, hogy az országban nagyon különböző szavazói mintázatok vannak, aminek ez az eredmény csak a farkincáját tudta megmutatni. Jó lenne erre a kérdésre megnyugtató választ találni, de ehhez sok további kutatás kellene, és egészen másfajta kérdésekkel, mint amiket a közvéleménykutatók feltettek.

A másik kérdés: Hogy lehet, hogy ilyen magas abszolút értékű korrelációk vannak az egyes jelöltek között? (Az olvasó, akinek a szeme esetleg nem nagyon szokta meg az ilyen számok értékelését, higgye el nekem, hogy valóban ritkák ilyesfajta adatok esetében az ennyire magas abszolút értékű korrelációk, és ez még a második táblázat számaira is érvényes.)

Erre a kérdésre Marián Béla értelmezését teljesen kielégítőnek találom. Ő úgy látja, hogy a mai ellenzék elsősorban nem aszerint polarizálódik, hogy valaki inkább jobb- vagy baloldali, nem is aszerint, hogy a környezetvédelem, az emberi jogok vagy a gender kérdéseiben mi a véleménye, hanem aszerint, hogy inkább radikális vagy inkább mérsékelt. A DK és a Jobbik szavazói inkább radikálisak, a többiek inkább mérsékeltek. De ebben a kérdésben még Karácsony és Márki-Zay között is lényeges különbség van, noha mindketten mérsékeltnek mondhatók Jakabhoz vagy Dobrevhez képest.

A jelenlegi ellenzékben már nem az a fő törésvonal, hogy a DK-sok komcsik-e (dehogy azok), vagy hogy a Jobbikosok nácik-e (dehogy azok), hanem az, hogy egy kormányváltás esetén radikálisan nekiugorjunk-e a Fidesz által kiépített rendszernek, vagy csak szép apránként bontsuk-e azt le.

Karácsony Gergely képzett szociológus és korábban sikeres közvéleménykutató is volt. Ő el tud olvasni egy korrelációmátrixot, és le tudja vonni a belőle adódó következtetéseket. Amint aludt néhányat az első napok meglepődésére és rendszerezte magában a különböző cégek számait, levonta a következtetést, hogy Márki-Zaynak igaza lehet, és a mérsékeltebb választók ma inkább ahhoz húznak, aki mérsékeltségében is eléggé radikális – ez pedig Márki-Zay, és nem ő.

Ezek után még egy rendkívül nehéz feladat állt előtte: meggyőzni az őt jelölő pártokat, hogy a visszalépése nem megfutamodás, és valójában még az MSzP-nek is ez az érdeke. Megemelem a kalapomat Karácsony előtt, hogy ezt néhány nap kemény tárgyalásaival sikerült elérnie (vagy ha nem is elérni, de lenyomni a torkukon), és így emelt fővel jelenthette be a visszalépését.

Akármi is lesz az eredmény a második fordulóban, én ismét bízom a választói kollektív bölcsességben, ami az első fordulóban megnyugtatóan érvényesült. Nagyon jónak tartom, hogy felszínre kerültek mindazok az ellentétek és ellenérzések, amelyek kibuggyantak a viták során, mert így a vitákat nem kormányzás mellett, az akkori ellenzék durva támadásai között kell majd lejátszani. Nagyon jónak tartom, hogy kiderült: most a fő kérdés a radikalizmus szintje, hogy győzelem esetén az új kormány mekkora vehemenciával essen neki az Orbán-rendszer lebontásának. Az ellenzéki előválasztás résztvevői elsősorban ennek mentén fognak a két megmaradt jelölt közül választani. És ha ez a kérdés eldőlt, akármerre is, én a magam részéről sokkal optimistábban tekintek egy majdani ellenzéki kormányra, amely így már akár működőképes is lehet.

Csakhogy: néhány hónappal ezelőtt a Telex hasábjain felhívtam a figyelmet arra, hogy ha Orbán Viktor úgy érzi, az egyik jelölt sokkal kellemesebb ellenfél számára, mint a másik, akkor viszonylag kevés (néhány tízezer) Fidesz-szavazót elég meggyőznie arról, hogy menjenek el szavazni az ellenzéki előválasztás második fordulójában, és szavazzanak a neki kellemesebb jelöltre. Néhány tízezer ilyen szavazó elég lehet ahhoz, hogy hatszázezer ellenzéki választó akaratát felülírja.

Az ellenzéki politikusok, de az ellenzéki hangadók is szemmel láthatóan a homokba dugták a fejüket, amikor ez szóba került. Megértem őket, mert maga a gondolat is elronthatja az ellenzéki előválasztás szépségét, üde báját. Mégis nagyon fontosnak tartom, hogy az előválasztás lezárása után kiderüljön, volt-e jelentős mennyiségű trollkodás a második fordulóban (az első forduló ebből a szempontból még nem volt érdekes), mert ha netán volt, és válasz nélkül marad, az önmagában eldöntheti a 2022-es választást a Fidesz javára.

Reméljük egyelőre, hogy a homokba dugott fej taktikája beválik, és nem lesz statisztikailag kimutatható érdemi Fideszes hekkelés. Ha netán mégis, akkor azt majd megírom az eredmények elemzése után.

via Dr. Mérő László

[habkeinb0ck]

Zsebi Baba fejlesztőpont (Fb)

Az alábbi kép számtalanszor került a szemünk elé az elmúlt pár hétben. Minden alkalommal, amikor elénk került elszomorodtunk vagy éppen dühösek lettünk. Mert ez így nem oké. Nem oké viccet csinálni a bántalmazásból, nem oké helyesnek vagy éppen szükségesnek beállítani.

A bántalmazásnak soha, semmilyen formája nem oké, és nem poén. És soha, semmilyen formájában nem szükséges, és soha, semmilyen formájában nem válik az áldozat hasznára.

Az elmúlt években rengeteget dolgoztunk bántalmazott gyerekekkel, és azokkal a felnőttekkel, akik ezekből a bántalmazott gyerekekből lettek. Pokoli nehéz megértetni velük, hogy a bántalmazás nem azért történt, mert ők rosszak voltak, vagy mert ők ezt megérdemelték. Többek között azért ilyen nehéz ezt megértetni velük, mert a társadalom a bántalmazók mellé áll számos esetben.

Például amikor a 8 éves Marcit verik a társai az iskolában, és erre a tanító néni és a szülők is azt mondják neki, hogy: "Dehát Marci, miért nem védted meg magadat? Vissza kell ütni, ha ilyen beszari vagy, ne csodálkozz, hogy meg fognak verni!" Épphogy azt nem teszik hozzá, hogy így meg is érdemled. Pedig az a helyzet, hogy a gyereknek nem feladata megvédenie magát az iskolában, pláne egyszerre több társával szemben. Fel lennénk háborodva, hogy ha miután kirabolnak minket az aluljáróban, és elmegyünk a rendőrségre, azt a választ kapnánk, hogy "Na kérem, ha hagyta, hogy elvegyék, meg is érdemli." A helyes válasz a tanító és a szülő részéről is az lenne ilyen esetben, hogy "Rettenetesen sajnálom, ami Veled történt, és nagyon bánt, hogy nem voltam ott, hogy megvédjelek. Azon leszek, hogy ez soha többet ne fordulhasson Veled elő." (És a szavakat persze kövesse tett!)

De nem csak az iskolában nem védjük meg a gyerekeket, hanem otthon sem, pláne, ha a saját szüleitől kellene megvédeni. Az amúgy is "magánügy", ami a négy fal között történik, nem?

Emlékszem egy 6 éves kislányra, aki elmesélte egy tanárnak a szünetben, hogy őt az apukája gyakran megveri otthon. A tanár válasza erre az volt, hogy "Próbáld meg nem felbosszantani."

Én jól emlékszem minden egyes felnőttre, aki eljött a csoportjainkra és egyszercsak elkezdett mesélni a traumáiról. Arról, ahogyan őt bántották. Arról, hogy ennek miért kellett így lennie.

"Rengeteg verést kaptam, de ezeknek köszönhetem, hogy most jó ember lettem." (Aha, szóval még hálával is tartozol érte...)

"Anyámnak jó párszor át kellett mennie rajtam a sodrófával, dehát valóban nem voltam könnyű gyerek." (Aha, szóval megérdemelted, mert nem voltál elég jó.)

"Isten útjai kifürkészhetetlenek, talán velem épp az volt a célja, hogy ezeket át kelljen élnem." (Aha, szóval az Isten, aki mindenkit szeret, és aki jót tervez az embernek, veled valamiért kivételt tett, és neked pont a szenvedést szánta...)

Ezer és ezer mondat van, amit mondanak arról a szüleink, a tanáraink, a párjaink, az ismerőseink, szomszédaink, barátaink, hogy miért kellett a bántalmazásnak megtörténnie (ha nem így van, tegyük össze a kezünket, mert jó helyen vagyunk!).

Pedig a magyarázgatások, okoskodások, vállveregetések helyett a helyes válasz az lenne, hogy "Ez rettenetes, és ennek sosem szabadott volna megtörténnie."

El tudjátok képzelni, milyen felszabadító érzés ezt hallani egy olyan valakinek, aki világ életében bűntudattal élt, amiért őt verni "kellett"?

El tudjátok képzelni, milyen érzés lehet Neki, ha a jól megszokott válaszok helyett, most ezeket kapja?:

Nem azért lettél jó ember, mert agyonvertek, hanem annak ellenére. És ez a Te érdemed, nem a neveltetésedé. Mert a bántalmazásnak nem az a következménye, hogy jobb emberek leszünk, hanem számos szörnyűség indítója...

Nem azért kellett Téged elverni, mert rossz voltál. Hanem azért vertek meg, mert a szüleid eszköztelenek voltak, fogalmuk sem volt arról, hogyan kellene kényes nevelési helyzeteket megoldani, esetleg indulatkezelési problémáik voltak, esetleg pszichiátriai betegek voltak. De bárhogy is volt, hibáztak, és nem szabadott volna ezt tenniük Veled. Nem a Te hibád, hogy ez történt, hanem az övék, amiért ezt tették.

A sors / Isten útjai pedig valóban kifürkészhetetlenek, de nem hiszem, hogy eleve arra szán embereket, hogy legyen kit verni és bántani. Nem azért történnek meg ezek a dolgok, mert eleve így lett eltervezve, hanem ennek ellenére.

Egyszer egy kislány, akit a szülei katolikus hitben neveltek, megkérdezte tőlem, hogy Istennek tényleg terve van-e azzal, hogy őt veri az apukája. Erre azt mondtam, hogy "Igen, méghozzá az, hogy ez minél előbb befejeződjön, és soha többé ne történjen meg. És minden alkalommal, amikor látja, hogy apukád Téged bánt, fent sír az angyalokkal, és próbál rábeszélni embereket, hogy végre segítsenek Neked, hogy véget érjen ez a szörnyűség."

Szóval arra kérek mindenkit, hogy ez jusson eszünkbe, amikor bántalmazásról hallunk. Akkor is jusson eszünkbe, ha az illető nevetve meséli. Mert higgyétek el, nem azért nevet, mert örömét leli abban, hogy őt verték. Hanem azért nevet, mert a mosolya mögé temette a könnyeit és a fájdalmát. Ez jusson eszetekbe, mielőtt együtt nevetnétek vele, vagy bármi mást reagálnátok a történtekre.

[lakajmedia]

Kérdések és válaszok terén is tökéletes interjú!

Néhány kiemelkedő mondat:

“A liberálisok miért mondják arra, ami nem tetszik nekik, hogy giccs?”

“A modern művészet teljesen egyforma Kamcsatkától a Tűzföldig, hisz ugyanazokat a formákat szponzorálja a pénzvilág.“

“Ez nem csoda, a baloldal utálja a lovakat, hiszen ők a technikai paradicsomnak a megszállottai, az ő szemszögükből a modernizációban nemcsak a lónak, de más állatnak sincsen helye. Ezt akadálynak tekintik, a múlt káros csökevényének. A szocializmusban vágóhídra vitték a lovakat mint kapitalista állatot. Ráadásul Horthy is fehér, azaz szürke lovon jött be, ezért azt különösen üldözték.“

[pilleponty]

28-31. nap

Jó ideje nem haladtam már ezekkel, szóval most itt van egy kisebb adag, kicsit furcsán és rövidebben megoldva, mint anno terveztem, de jelenleg próbálok visszarázódni a napi megoldásba, szóval örülök, hogy egyáltalán haladtam.

@zakuroookami bocsi, és igyekszem :D

28. nap: Írj egy pár oldalas csoportos chatelést, melyet a szereplőid váltanak egymás között.

//Nem pár oldalas.

★Sunshine★Sparkle★

Főoldal | Rólam | Galéria | Kapcsolat | Archívum

Facebook | Twitter | Instagram | Youtube | Tumblr

 HELYZETJELENTÉS

2017. 06. 26. Írta: Sunshine

Igen, szeretném jelenteni, hogy minden rendben, a démoni inváziót némi felesleges segítséggel ugyan, de sikeresen elhárítottam! Twitteren és Facebookon már írtam, de szeretném itt is megköszönni a támogatást, amit kaptam mindenkitől. Remélhetőleg egy darabig most minden rendben lesz ;)

11 hozzászólás

Névtelen (2017. 06. 26. 23:34):

asdfhgjkl

 Sunshine-fan874 (2017. 06. 26. 23:35):

ááá, köszönjük szépen, szeretünk, Sunshine!!!! <3

 SS-fangirl-the-only (2017. 06. 26. 23: 35):

szuper vagy!!!!

 FlowerGirl (2017. 06. 26. 23:42):

Nem sértésnek vagy ilyesmi, de nem voltak ott a többiek is? Mint Rosie Flower? És Diamond Berry? És Vintage Princess?????

 └> Válasz: Sunshine Sparkle (2017. 06. 26. 23:44)

              Nem veszem annak, Vintage Princess a felügyelő volt. A munkát nekem kellett intéznem.

 további válaszok betöltése

 29. nap: Van olyan szereplőd, aki télen született? Hogyan ünnepli a szülinapját? Kivel tölti? Fontos neki?

Egyetlen téli gyermekem van, az Évszak-verzumomból (szánalmasan kidolgozatlan egy világ). Jelenleg Minának hívják, mert jobb nem jutott az eszembe, de ez még tucatszor fog majd változni. Az alap: az az évszak határozza meg az illető személyiségét, fizikai jellemzőit és sorsát, amelyben született. A téli gyermekek mind hideg, kegyetlen népség.

Kivéve, hogy nem igazán.

Minának tavasszal kellett volna születnie. Mindenki ezt mondta. A nyári frigyeket áldás kísérte, a tavaszi gyermekek pedig, bár nem voltak ritkák, igazán áldottnak számítottak. Nem annyira, mint az ősziek – de az igazság az volt, aki az utolsó és az első hó között született, az mind áldottnak bizonyult.

Minának tavasszal kellett volna születnie. Kiszámolták. Kilenc hónap nyárközépre. Zöld szemekkel, barna hajjal, mint minden tavaszi gyermek.

Mina hamarabb született. Az anyja végig sikoltozott, könyörgött, de Mina makacs volt, mint a legrosszabb fagy, ami belopja magát a bőr alá, és tavaszig el se tűnik.

Mina haja fehér volt, mint a hó, szeme sötét, mint a fák kérge. Bőre sápadt, sárgás, mint a napfény, vagy mint a pisa a jégen, ahogy a nagyapja mondta állandóan.

Szép volt. Kedves volt. Ez volt a legjobb dolog, amit Mina kapott az évek során. Pisát a jégen.

 30. nap: Képzeld el, hogy egy zsúfolt járművön utazol, és beléd ütközik egy helyes srác. Mikor leszállsz, észreveszed, hogy eltűnt a pénztárcád. Mit teszel?

Semmi gáz, próbálod magad nyugtatni. A szíved még mindig túl erősen dobog, az esztétikai túltengés kicsit megdobta a vérnyomásod. Biztos vagy benne, hogy az arcod még mindig vörös, akár a főtt paradicsom, és ez nem a jeges széllökés miatt van, ami a képedbe vág egy adag havasesőt, mégse elegendő ahhoz, hogy emberinek érezd magad. Semmi gond.

A pénztárcád úgyis üres volt.

 31. nap: Rajzold le az egyik történeted főbb karaktereit!

Nem mostani megoldás, de meh, most erre futja: http://pilleponty.tumblr.com/post/169630085009/v%C3%B6r%C3%B6s-s%C3%A1rk%C3%A1ny-ahalye-r%C3%A9g-rajzoltam-de-az%C3%A9rt

[bdpst24]

A legtöbb nő a fogamzásgátló tablettát részesíti előnyben

de közel felük nincs tisztában a helyes alkalmazásával Az elmúlt évtizedekben hatalmasat fejlődött az elérhető fogamzásgátló készítmények tárháza. De vajon a tudásunk lépést tart az orvostudomány előrehaladtával? Többek között erre a kérdésre kereste a választ a Ragaszkodj hozzá! program 2022 őszén végzett, nem reprezentatív kutatásában. A válaszok alapján kijelenthető, hogy még mindig sok a…

[lacyc3]

Szóltak előre, hogy ez lesz

Megy a sírás itt az aszály miatt, hogy ilyen meleg, olyan meleg, nincs csapadék, vagy ha van, az is sok, stb - stb.

Az a nagy büdös igazság, hogy szóltak & szóltunk előre. Már vagy 20 éve azt pofázza minden környezetvédő és kutató, hogy ebből az életmódból baj lesz, hogy ASAP csökkentsük a kibocsátásunkat, hogy vásároljunk és fogyasszunk ésszel, mert a következő generáció csúnyán pórul jár.

Mindenféle ismeretterjesztő anyagok születtek a különböző helyeken, újságcikkek, mesék, filmek, animációk, minden amit el lehet képzelni. Senki nem vette komolyan.

Emlékszem, még valahol időjárási modell is volt, amiről konkrétan le lehetett olvasni, hogy a magyarországi időjárás pont abba az irányba fog változni, ahol most van (illetve lesz ez még rosszabb is): átlagosan ugyanannyi csapadék, de nagyon rossz eloszlásban. Egyszerre leesik sok, aztán egy jó darabig semmi.

A néhány éve kijött első durvább IPCC jelentés is megmondta, hogy sürgősen lépni kell, különben baj lesz.

Nem a bolygónak lesz baja, mert az köszöni szépen elég sok mindent túlélt, túl fog minket is. A Földet nem kell, nem is lehet megmenteni. Magunkat kellene.

Erre mit csináltunk? Jobb esetben csak semmit, rosszabb esetben csak növeltük a kibocsátásunkat. Majd' jövőre betiltjuk, majd 5 év múlva megszabályozzuk, majd 15 év múlva kezdünk vele valamit, majd az évszázad végén..

De miért?

Jöttek a nevetségesnél is nevetségesebb indokok, minthogy a globális éghajlatváltozás egy természetes folyamat és majd elmúlik. Merthogy hazudnak a tudósok, merthogy a klímaegyezmény betartása drága, merthogy megérzi a gazdaság, merthogy mit szól hozzá az a cég, aki épp téged korrumpál cserébe a zöld folyamatok gáncsolásáért, merthogy <a te hülye indokod helye>.

Mindenki azt hitte, hogy a nagyobb durranások majd a következő generációt érintik, addig meg élj a mának, legyen ez az ő bajuk!

Aztán tessék itt a pofára esés. Vagy úgy is mondhatnám, hogy az évtizedeken át tartó dorbézolás után közeledik a napkelte és a másnaposság sokkal durvább lesz.

De mindezt a sok szart mi akartuk, magunk csináltuk. Talán olyan emberekre kellett volna szavazni, akik nem egy kibaszott műanyagzacskó értelmi színvonalán voltak/vannak és képesek megérteni az összefüggéseket.

Vagy, igazából nem is azt feltételezem, hogy ennyire hülyék lennének. Egyszerűen tudtak róla, látták hogy jön, de szarnak és szartak bele az egészbe.

Ha nem ezen a bolygón élnék, akkor most pattogatott kukoricát majszolnék és sóhajtanék egyet hogy "na, ezt jól elbaszták".

Ha tovább megy a dorbézolás és a folyamatos pöcsölés a szabályzásokkal, ha mindenki továbbra is az önös érdekeit nézi és nem tud globálisan gondolkodni, akkor ennek jól ismert és többé-kevésbé szeretett, kényelmes életmódunknak elég hamar vége lesz.

Én egyáltalán nem hiszek abban, hogy az országok vezetése és természetesen a lakosság képes lenne megfelelően cselekedni. Egyrészt mert azonnali és szoros együttműködés kellene az országok közt, ami egy elég utópisztikus gondolat, mikor mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, akár más életének az árán is. Undorító.

De ha csak a technikai feltételeket nézzük, azok sincsenek meg. Ha most mindenki felébredne és gyorsan elkezdene megújulókat telepíteni és azokba fektetni, akkor sincs elég gyártási kapacitás.

Az ITER még mindig legalább 30 évre van (ilyen jól még sosem állt, de még nagyon messze a kereskedelmi alkalmazás), villanyautóból továbbra is akkora a kereslet hogy nem tudnak eleget gyártani, napelemekből szintúgy. A hajózásnál egyelőre csak rossz válaszok vannak. Akadnak nagyon jó akkumulátoraink, de azokat is le kell gyártani valahogy, az pedig továbbra sem megy egyik napról a másikra. A napelemgyártás folyamatosan bővül, ahogy a szélenergia felhasználás is, de még mindig messze vagyunk a céltól.

Egyes földrajzilag szerencsésebb országoknál - pl. nálunk vagy Izlandon - lehetőség van a geotermikus energia gazdaságosabb hasznosítására.

A meglévő lehetőségeinket és technológiáinkat egyszerre kéne használni. Nincs egy egyszerű és varázslatos megoldás.

Itt már nem arról van szó, hogy állítsuk meg az éghajlatváltozást. Itt már arról van szó, hogy hogyan minimalizáljuk a károkat és mindenképp kerüljük el, hogy tovább olvadjon az északi permafrost és kiszabaduljon az ott felgyülemlett metán, mert akkor vége. Kampec. Reszeltek nekünk, vége a mesének, adiós muchachos, selavi. Finito.

Nyilván, nem azt akarom én ezzel mondani, hogy ez már egy lejátszott meccs és minden mindegy így akár fentebb is kapcsolhatjuk a party fokozatot.

Sokkal inkább azt, hogy kitartó munkával, közös erőfeszítéssel sikerülhet. Mondhatnám azt is, hogy a globális éghajlatváltozás hatásainak a minimalizálása az emberiség legnagyobb közös projektje lehetne, ahol mivel a hatásoknak sincs országhatára, úgy az összefogásnak sem lenne (kéz -> bili).

Egy folyamatos, minden iparágra és természetesen a lakosságra is kiterjedő dekarbonizációra van szükség. Egy olyan fokozatos megújulásra, ami nem csak szigorúan a különböző energiaigényekre koncentrál - ami persze fontos - hanem az egészet egy rendszerként látja és ismeri fel a tényt, hogy ezt az összetett problémát csak úgy lehet megoldani, ha rendszerszinten gondolkozunk.

Lennének ötleteim.

Meg sem merem tippelni a jövőt. Most úgy néz ki, hogy nemhogy a 1.5 fokot nem tudjuk tartani, de még a kettőt sem. Ha ez lesz a vége, akkor lesz itt nemulass.

De az is lehet, hogy felpörögnek nem csak a kibocsátáscsökkentő tevékenységek, de a szén-dioxidot megkötő technológiák közül születik valami egyedülállóan hatékony. Mármint a fán kívül. Apropó fa, ha jól rémlik dolgoznak egy olyan fa "kifejlesztésén", ami genetikailag a minél több CO2 elnyelésre lenne optimalizálva. Remélem növekedést is serkentik, mert nincs már egy generációnyi időnk sem.

Köszönöm a figyelmet.

[onsieluenkeli]

Nem bírom, ezt muszáj kiírnom. Már két hete folytogat.

Nézem, és hallgatom Márky-Zay Pétert, türelmesen, tisztelettel, és analitikusan csak figyelem. Nem azért mert jelölt, vagy mert a választások. Ez most más. Csak keresem, keresem magamat benne, de nem találom. Mert néhány éve, (nagyon) lesugták azt, hogy mi valahol hasonlóak vagyunk. Tényleg igy volt. Pozitív és negatív értelemben is.

Akkor örültem hogy nyert, és a konzervatívoktól sem tartottam, mármint a "normálisabbaktól", sosem. Kezdtem engedni, érteni, és tiszteletben tartani az értékrendszerüket. Márky-Zay egyszer szenzációsan mesélt például Roosevelt-ről is, amit most is köszönök neki. És sokan nem tudják, de Hódmezőn van az egyik legjobb cukrászda az országban.

Szóval, el telt néhány év, és nézem, hallgatom, többször mint bármikor Márky-Zayt. Talán sokat is van a szemem előtt, túl sokat. Azt nem állítom, hogy anno tévedtek rólunk. Mert most már felismerem a hibáim. Látom azokat. Kívülről. A peremről. Végre. Ez is megvan, és sikerült. És tudom, hogy ő sem rossz ember, nem minden elhibázott mondat, ütés, taktika, szándékos nála, és bátor, és szigorú, és határozott is... Hát igen, olyan mint egy konzervatív ember. Van gerince, hű önmagához. De közben érzem azt is, hogy olyan már nem vagyok. Elengedtem, elhagytam, változtam.

És akkor ellepnek a kérdések

🤔 Az ember tényleg ennyit változhat (én), ilyen sokat? Csak mert dob a sors terheket, és megtanulsz törődni, és felelősnek lenni? Vagy az US. Influencerek, és aktivisták hatottak rám? Vagy csak végre magatól a helyére került a lelkem szabadon? Ez a helyes? Ez a jó? Érzékenynek lenni, gyengének? Vagy csak átmeneti? Ő (Márky-Zay) miért nem változott? Miért csak néhányan voltunk képesek rá? Kinek van igaza?

Csupán csak néhány év telt el, de mintha ezer lett volna. Többnek érzem, sokkalta többnek.

És vajon tényleg olyan voltam? Vagy rosszabb? Vagy jobb? Ostobább? Vagy csak olyan?

Mi várható ha Márky-Zay nyer? Az lesz, az történik, mint akkor, kb. 6/8 éve körülöttünk? Nem akarom. Azt nem. Azt senkinek sem. De mintha már most is az lenne. Rohadt dèjávu. Ez más. Ez nem olyan mint... ezt senki sem érti, csak mi. És a hegek? Nem fájnak, de azért megvannak... És velük is ez lesz majd, már mint a szavazókkal, és X év múlva megértik az egészet, a szélről? Fognak ők is változni? De merre? Miért? Kitől?

Nem válaszokat keresek, nem a válaszok érdekelnek (pláne idegenektől). Csak kíírtam magamból vmit, vkiknek, akik értik.

...

Két órán át töprengtem (már megint a naív gyerek, sajnálom). Szóval, két órán át töprengtem azon, hogy Márky-Zay, miért még mindig Márky-Zay? Már mint az ő esetében is eltelt ugyanannyi év, és biztos ő sem unatkozott. De akkor ő miért nem változott meg, legalább egy kicsit? - és erre, eszembe jutott a felesége. - ok. Jó. Már értem.

Gyenge voltam. A gyenge is, és az ellentét. Hisz csak a gyengék hagyják azt, hogy mások befolyásolják és irányítsák őket, és vonzóvá tegyék például a saját világukat, és tartsák is stabilan a másikat is rajta. De az ellentét miatt, ez nem mindenkinek kellemes élmény. Flóra is gyenge volt, mert hagyta hogy "Mexikói" legyen, azután hozzám is-is igazodott, saját magáról újfent megfeledkezve. És valójában gyenge, nagyon gyenge az egész ország is, ha olyanokba kapaszkodnak elvakultan, megszállottan, és függve, mint a zorbán.

Anno keresztül mentünk az egészen, leszenvedtük mind, végre a múlt, és nem csak a tegnap. Értitek... ��s most, 2021-ben valami bevillanás, szorongás, és nem kívánom azt a mellékhatást, és a függőséget az embereknek. Aggódok. Az miatt igen, hogy az agyukra megy, és elfeledkeznek magukról, a saját szabad akaratukról.

Nálam a 2021? Tudjátok aaannnyira élvezem hogy úgy senki sem befolyásol, irányít, mint régen... :) A hibáim az enyémek, csak az enyémek, és minden egyéb. Rég nem nevettem ilyen sokat. És ez jó. Olyan jó. Igazam volt. :) Tudom, hogy nem tart örökké, de akkor is élvezem.

(Amúgy tényleg nincsen bajom a jelöltekkel, nekem is az számít, hogy teljesítsék az igéreteiket, step by step. Csak egy Dèjàvu miatt, muszáj volt fejben rendet tennem).

.

[elda-mcl]

Valentin nap 2021

Szettek:

Játékkal megszerezhető ruhák: Tündöklés és Folyékony szerelem szett

Fizetős bónusz ruha: Szexszimbólum szett

Valentin-nap alkalmából szíved választottja bőrébe bújsz, hogy romantikus pillanatokkal készülj... saját magadnak!

Helyes válaszok:

Nathaniel:

A. Álmodozhattunk volna közös kalandokról, utazásokról… egy romantikus hétvégéről…    B. Megszervezhettük volna a következő romantikus utazásunkat. Van olyan hely, ahová nagyon el szeretnél menni?     C. Megnézhettünk volna még egy részt abból az állatos dokumentumfilm-sorozatból, amit annyira szeretsz… Tudod, amit a bolygó legkülönlegesebb helyein forgattak. -> Illusztrációhoz vezet

A. És ami még a dokumentumfilmeknél is jobb: ott van Frost, aki alig várja, hogy odadörgölőzzön hozzád a takaró alatt. -> Illusztrációhoz vezet B. Nincs kedved valamihez, ami jobb elfoglaltság, mint a tévénézés? C. Nekem is… nincs kedvem dolgozni ma délután.

A. Máskülönben kénytelen lennék lecserélni őt egy másik háziállatra… -> Illusztrációhoz vezet B. És te is. Remélem, te is tudod. Mindent megteszek, hogy hamarosan több időt tölthessünk együtt. C. Amúgy meg túlságosan szeret engem ahhoz, hogy tényleg haragudjon rám.

Castiel:

A. De nem jut eszembe semmi, amivel kikapcsolódhatnék... Te például mit csinálnál szívesen? B. Állítólag Mick Jagger elég vad dolgokat csinál, mikor alkotói válságban van. -> Illusztrációhoz vezet C. Arra gondoltam, le kéne lépni valahova...

A. Nincs semmi, amire vágysz az űrrakétán kívül? B. Amikor mutatják az asztronauták kiképzését a tévében, mindig felfordul a gyomrom… -> Illusztrációhoz vezet C. De Palacsinta nem jöhetne velünk. Biztosan nagyon szomorú lenne.

A. Igen… kár, hogy ilyen sokára jön csak el a nyaralás ideje! B. Kár, hogy ilyen messze van… De valamikor elmehetnék egy helikpoter-körútra! -> Illusztrációhoz vezet C. Szerintem találunk könnyebben megközelíthető úti célt is…

Priya:

A. Na, igen… De most, hogy a hosszú utat említetted… meghoztad a kedvem az  utazgatáshoz. Mehetnénk a hegyekbe vagy akár külföldre is… Mit gondolsz? B. Hmm… Nincs olyan sport, amit szerettél kiskorodban? -> Illusztrációhoz vezet C. Talán nem ez a te sportod. De mit szólnál valami olyasmihez, amit kettesben is csinálhatnánk? Lenne ötleted?

A. Sárkányrepülés? Komolyan? Az egy vagyonba kerül… B. Haha, úgy látom az extrém sportok felé húz a szíved! -> Illusztrációhoz vezet C. Nem jut eszedbe valami hozzáférthetőbb?

A. De ez, hogy hirtelen ennyire extrém érzetekre vágysz… Minden oké? -> Illusztrációhoz vezet B. Vagy talán egy wellness-nap most jobban esne neked, mint a sportolás? C. Vagy akár el is költözhetünk, hogy bármikor hegyet mászhass.

Rayan:

A. Ha lenne egy szabad délutánunk, mit szeretnél csinálni? -> Illusztrációhoz vezet B. Nagy a hajtás a kávézóban? Remélem, lenyugszanak a kedélyek. C. Elmehetnénk egy szépségszalonba… Vagy mondjuk… Egy drogériába vásárolni.

A. Chani kérdezte, hogy hol vetted a parfümöd. És… sehogy sem jut eszembe a neve… B. Kedvem támadt vásárolni. Fogyóban van a parfümöm és a deóm. Mintha a te parfümödből is alig lenne már. Vagy rosszul emlékszem? C. A 4 Non Blondes együttes „What's up" című száma ment ma a fejemben. Minden reggel azt szoktad dúdolni, miközben beparfümözöd magad. -> Illusztrációhoz vezet

A. A parfümvásárlás nagyon személyes dolog. Neked is ott kéne lenned. -> Illusztrációhoz vezet B. Mondjuk valami gyümölcsösebbre? Az nagyon illene hozzád. C. Bocs, hogy témát váltok, de… nincs valami egyéb vágyad? Valami, ami igazán örömet okozna…

Hyun:

A. Kár, hogy dolgozni kell, mikor ilyen szép idő van… Kedvem támadt elszökni valahová! -> Illusztrációhoz vezet B. Kedvem lett új receptekkel kísérletezni… Neked melyik fajta sütik is a kedvenceid? C. Beugrom a városba, hogy beszerezzek pár dolgot a következő rendelésemhez… te nem kérsz semmit?

A. Mondjuk van egy csomó minden, amit még nem csináltunk ott… -> Illusztrációhoz vezet B. Jó tudni… Vajon Rosa és Leigh sem unják meg soha a tengerpartot? Ők minden nap azt látják. C. Nem mennél néha inkább a hegyekbe a part helyett?

A. Csak közöld vele, hogy ez így nagyon nem korrekt… B. Mondd neki, hogy megviselt az utazás. -> Illusztrációhoz vezet C. Az idő pénz! Ezt biztosan ő is tudja, és megértené, ha mondanád neki…

Illusztrációk:

[szantograf]

Szájüregi és fogászati problémák daganatos betegeknél

Szájüregi és fogászati problémák daganatos betegeknél

Előadó: Dr. Kékesi Annamária fogorvos Amiről szó lesz: • A helyes fogápolás alapvető kérdései • A szájüreg nyálkahártyájának betegségei (pl. afta) és kezelésük • Legyengült immunrendszer okozta fogászati betegségek daganatos betegeknél és a megelőzés lehetőségei • Daganatellenes kezelések (kemoterápia, sugárterápia) fogászati problémákat okozó mellékhatásai, praktikus tanácsok • Válaszok a…

[minden-vegzet-egy-uj-kezdet]

PNPP

Újra itt... pedig reméltem hogy többet nem kell ide jönni, most mégis itt találom magam

Hmm... és ahogy átjárja a hideg levegő a testem, csak úgy cikáznak az emlékek és az érzések a fejemben

Rengeteg minden változott az elmúlt másfél évben...

Egészen hihetetlen, hogy azok az álmok amik akkor olyan távolinak tűntek, mára már valóra váltak

És fura belegondolni, hogy azok az emberek akik akkor fontosak voltak mára már jelentéktelenek

Tényleg sok minden változott, én sem ugyanaz az ember vagyok már, aki akkor voltam mikor utoljára jártam itt

Egy valami viszont ugyanaz maradt...

Az érzés... a tehetetlenség, a kilátástalanság, a fájdalom és a csalódottság

Ezek bizony megmaradtak... és megint itt állok a kérdésekkel a fejemben

Hogy van ebből egyáltalán kiút? Mi a helyes döntés? Merre tovább? Meddig lehet ezt bírni?

De válaszok sajnos még mindig nincsenek

És akármilyen nehéz, nekem kell megint a legerősebbnek lennem

Mert az soha nem számított, hogy én hányszor haltam meg

Úgy jártam végig a poklok poklát, hogy senki nem fogta a kezem

És még mindig hosszú ez az út

De már nem akarom hogy megértsenek

Én csak megyek

És viszem a terheket

Amíg bele nem szakadok