#hazug vagy

[erosnekszulettem]

És a vége megint az lett én egyedül ő pedig boldogan mással....

De legalább tudom ki nyerte a kinek fontosabb ez az egész/ a másik versenyt...

[belit0]

Indra and The Uchiha clan with a lover who is multilingual, randomly speaking different language when frustrated or just wanted to talk shit about people-

"this language doesn't have enough curse words-" she then started to curse in different languages lol

THIS ONE WAS SO MUCH FUN

Indra

(Y/N) is livid.

Not the kind of petty frustration that burns hot and fades fast, but something colder, deeper—an anger that simmers beneath the surface, looking for an outlet. And Indra, in all his infuriating superiority, stands there, watching her unravel like a scholar observing a subject in a glass case.

So she lets her frustration spill in the one way she knows he won’t be able to counter: language.

-Μάγκα μου, είσαι αβάσταχτα αλαζονικός!- she hisses in Greek, pacing the room. (My god, you are unbearably arrogant!)

Indra hums, slow, considering. "-πότε, έχεις θεούς, αλλά προσεύχεσαι σε μένα με το θυμό σου; Πόσο ενδιαφέρον.- (So, you have gods, yet you pray to me with your anger? How interesting.)

She whirls on him, startled.

But Indra is already stepping forward, composed as ever, expression unreadable.

(Y/N)’s fingers twitch, needing another dagger, another layer of distance. "Genuinamente me tienes harta, harta!" she snaps in Spanish. (You genuinely have me fed up, fed up!)

"¿Asi y todo no puedes dejar de pelear conmigo, no? Admitelo, te encanta...- Indra answers smoothly, his voice dark with amusement. (Even so, you can’t stop fighting with me, can you? Admit it, you love it...)

(Y/N) exhales sharply. He’s playing with her. Entertained by her anger, watching her fall apart while he remains untouched. Smug bastard.

-К черту тебя!- she spits in Russian, voice seething. (To hell with you!)

Indra’s smirk barely flickers. -Ты действительно думаешь, что я когда-либо уйду туда, где я правлю?- (Do you truly think I can be banished to a place I already rule?)

(Y/N)’s nails dig into her palms. Fucking idiot.

He understands everything. Every insult, every curse meant to slice him down to size. And worse—he doesn’t just understand. He replies. Effortlessly. Sharp. Unshaken.

-Of course you speak every language,- she mutters, exasperated.

Indra tilts his head, an infuriating display of curiosity. -Oui, mon amour.- (Yes, my love.)

Her glare could shatter mountains. -Ne m’appelle pas comme ça!- she snaps in French. (Do not call me that!)

His eyes glint, dark and knowing. -Alors pourquoi ton cœur s'affole-t-il quand je le fais?- (Then why does your heart race when I do?)

(Y/N) grits her teeth.

He takes another step. A slow, deliberate thing. -Szeretsz veszekedni, ugye?- (You love arguing, don’t you?) His Hungarian is rich, velvety, curling around the words like a trap.

-I hate you,- she mutters.

Indra exhales, slow and pleased. -Olyan hazug vagy.- (You are such a liar.)

She sucks in a sharp breath, fists clenched. But Indra? Indra watches her as if she’s the most fascinating thing in existence.

-You enjoy this,- she accuses.

Indra’s lips twitch. -自然。- (Naturally.)

(Y/N) barely has time to react before his fingers trail against the underside of her jaw—just a ghost of contact, the barest weight of possession.

-You can try to hide behind your words,- he murmurs, switching back to their native tongue, -but I will always understand you.-

(Y/N)’s pulse is a war drum.

Indra’s smirk is lethal.

Madara

Madara is not a man who enjoys unnecessary distractions, but when (Y/N) begins cursing in a tongue foreign to most—her voice sharp with irritation—his focus shifts entirely. He doesn’t ask, doesn’t interrupt. He simply watches.

His Sharingan flickers to life, tracking the shape of her lips, the cadence of each syllable. The more she speaks, the more his expression shifts—brows arching slightly, amusement curling at the edge of his lips. Then, just as she takes a breath, preparing to hurl another foreign insult, he calmly replies.

-That’s quite the assumption, but no, I wouldn’t do that. Not unless you begged for it first,- he muses, answering something she was certain no one could have understood.

(Y/N) freezes.

His smirk deepens. -And for the record, I’m not arrogant. Just aware of my superiority.- His arms cross over his chest, watching her carefully. -Shall I correct anything else? Or would you prefer to continue proving my point about your temper?-

There’s no way. He couldn’t have possibly—

Madara tilts his head, as if reading her thoughts directly. -You forgot something, by the way. If you’re going to insult someone in another language, make sure your lips don’t betray you.- His voice lowers, deliberate, the glow of his Sharingan sharp. -I never miss a detail.-

(Y/N)’s mouth opens, then closes. She exhales through her nose, trying to compose herself, but he can see the tension in her jaw. The battle between indignation and disbelief is delicious.

-Are you done?- she finally grits out.

Madara gives a small, knowing hum, stepping closer. -Depends. Are you?- In an assertive invasion of personal space, shamelessly Madara like, he moves closer and kisses her neck, holding her by the nape. -Or shall I give you something else to say, in any language of your choosing?-

Izuna

Izuna isn’t just enjoying himself—he’s thriving.

(Y/N) is furious, words tumbling from her lips in a mess of languages, each one more heated than the last. But instead of being deterred, he leans in, grin widening with every sharp consonant, every venom-laced syllable.

-Oh?- he drawls, head tilting. -That one was new. Go on, say it again.-

(Y/N) glares at him. -No.-

Izuna clicks his tongue, shaking his head. -Come on, doll, don’t hold out on me now. I was just starting to appreciate the poetry in your insults. Do the one with 'arrogant bastard' again, that had a nice ring to it.-

She narrows her eyes. -Do you even know what I’m saying?-

-Not a damn clue.- His grin turns positively wolfish. -But I don’t need to. I just like watching you get all worked up like this.-

(Y/N) exhales sharply, as if gathering patience, then switches to another language entirely—one Izuna has never heard her use before. His smirk falters for half a second.

-Ooh,- he murmurs, leaning in. -That sounded serious. What was that one? Should I be flattered or deeply offended?-

(Y/N) lifts her chin, smug. -You’ll never know.-

Izuna studies her for a moment, then, as fast as blinking, she finds herself airborne—his hands firm around her waist, spinning her before pinning her against his chest, arms caging her in.

-Say it again,- he purrs, breath warm against her ear. -I dare you.-

(Y/N) swallows, but there’s a flicker of something in her gaze—challenge. And Izuna? Well, he’s never been one to back down from a fight.

Obito

Obito panics. The first time (Y/N) starts spewing words he doesn’t understand, he genuinely thinks she’s putting a curse on him.

-Wait, wait—what?? What are you saying?? Is that a jinx? Am I going to die??-

(Y/N) blinks. -No, I’m just calling that guy an absolute waste of oxygen.-

Obito exhales, relieved. Then, a pause. -Wait. Do you say that kind of stuff about me?-

-...Not to your face.-

-WHAT?!-

(Y/N) bursts into laughter, patting his cheek. -Relax, sweetheart. If I wanted to insult you, I’d say it in a language you do understand.-

Obito squints, unconvinced. -Now I’m worried.-

Shisui

Shisui eats this up. He loves it. Every time (Y/N) switches to another language, he watches her with open admiration, a wide grin pulling at his lips.

-Damn,- he whistles, leaning against the wall, arms crossed. -That was hot.-

(Y/N) stops mid-sentence, blinking at him. -I was literally insulting the idiot who doesn’t pick up after their dog —right in front of our fucking door….-

-Yeah. Hot.-

-...What??-

Shisui shrugs, still grinning. -What can I say? Watching you talk shit in four different languages does things to me.-

(Y/N) groans, covering her face. -Just... Shut up.-

-Watching your lips move so sensually when you're angry is addictive, you know? Pleaaaase, keep going.-

(Y/N) stares at him before switching languages again—this time, specifically directed at him.

Shisui’s grin only widens.

Itachi

Itachi doesn’t react at first. He listens, nodding slightly as (Y/N) mutters something under her breath, switching from one language to another like second nature.

Then—

-This language doesn’t have enough curse words,- she sighs before launching into an entirely new set of expletives, her tone dripping with frustration.

There’s a small pause.

-...Impressive,- Itachi finally says.

(Y/N) blinks at him. -You understood that?-

He nods. -Most of it.-

She stares. -Most???-

Itachi’s lips twitch slightly. -I make a habit of studying useful things.-

(Y/N) narrows her eyes. -So you do know when I’m talking shit about you.-

His expression remains unreadable, but there’s a glint of something—something amused—in his dark gaze. -Perhaps.-

(Y/N) groans. -Great. Now I actually have to be careful around you.-

He hums, thoughtful. -Not necessarily.-

-...What’s that supposed to mean?-

Itachi turns away, the barest trace of a smirk ghosting his lips. -If I know what you’re saying, I can hold it against you.-

(Y/N) swears at him in yet another language.

Itachi only chuckles.

[kepeslajoska]

Orbán Viktor hatalmas büszkeséggel nyomatja az öt évvel ezelőtti Covid járvány felett aratott „fényes” győzelmét.

Van-e határa és korlátja az aljas, hazug propagandának, vagy azt hiszi, hogy ennyire feledékenyek a magyarok? 2020. március eleje és 2022. december vége közötti időszakban Magyarországon közel 49 000 ember vesztette életét a COVID–19-fertőzés következtében, ezzel Peru, Bulgária, Bosznia-Hercegovina után negyedikek lettünk a világon!

Érdemes úgy mellesleg megemlíteni azt a 300 milliárd forintot, amibe a nem működő lélegeztetőgépek, rossz minőségű oltóanyagok és egyebek kerültek.

[hicapacity]

Állítólag feldarabolják a Kesmát; ezt ők egyelőre tagadják, viszont ők mindig, mindenben hazudnak. Annyi biztos, hogy Orbán Kötcsén beolvasott a háztáji sajtónak, és megmondta nekik, hogy szarok. Igaza van. Persze neki is könnyebb a médiát vádolni, mint belátni, hogy nincs az a Völkischer Beobachter, ami a családja ormótalan harácsolását el tudná adni.

De ettől függetlenül is szarok, ez tiszta sor. Tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy komolyan vegye őket bárki, aki nem eleve drukker.

A Fidesz iszonyúan nem érti a soft powert. Már a koncepciót sem. Ami az övé, azt birtokolni és alázni akarja, elölről-hátulról, anyja hátán, ravatalon is. A fideszes újságírónak emiatt soha nem lehet egy maréknyi becsülete, ebből következően hitele sem. Megalázott, seggberakott emberként lép ki a színpadra, orrában karikával. Nincs semmilyen mozgásterük sem egyénként, sem szerkesztőségként.

Gyorsan igazoljuk ezt a tételt. Amikor Bese atya izgalmas kalandjai napvilágot láttak, azokról nyilván volt véleményük a fideszes skriblereknek is. De tökmindegy, mi volt az: a központi direktíva miatt totális zárlat volt érvényben öt napon át, egyetlen lap sem hozhatta le az ügyet. Még az érintett és a püspöke által megerősített szikár hírt sem. Következésképp a fideszes olvasó is kénytelen volt az ún. dollármédiából tájékozódni. És konstatálni, hogy a kedvencei: hazug rabok.

Ugyanez Borkaival, Lázárral, a sor végtelen. Tájékozódásra alkalmatlanok ezek a melléktermékek. Márpedig az egy jogos igény, még a fideszes paraszt is tudni akarja, mi van.

A soft power lényege az, hogy nincs mikromenedzselt kézi vezérlés. Vannak mindenféle arcok, akik alapvetően "velünk vannak", de egyébként sokfélék, sokféle közönséghez szólnak, más-más stílusban, ebben-abban vitatkozva, néha vehemensen ellentmondva. Ezért van saját vonzerejük, és a véleményüknek súlya van. Egy sorba kapcsolt droid prüntyögésének nincs, hiszen arról tudja még a drukker is, hogy nem szuverén álláspont, hanem kórusmű.

A költséghatékonyság magáért beszél. A közmédia egymagában felemészt 140 milliárd forintot évente, a Kesma másik 500 milliárdot nagyjából. A teljes független médiaköltségvetés ennek durván a tizede, és ebben benne vannak a bulvártartalmak és a tök politikafüggetlen szórakoztatás. Az impakt ehhez képest: irdatlanul hatékonyabb a nem-fideszes média, forint per közönség alapon.

Persze miért pont ebben ne lennének silány kutyaütők. Elvégre ez a kormányzás része, nem egy piaci alapon működő iparág. Rabszolgahaddal nem lehet sajtót csinálni.

Na és akkor az lenne az ötlet, hogy feldarabolják, lesz értelmiségi tartalom, feje tetejéről talpára Hegelt.

Egyrészt: kikkel? Tizenöt év ment rá arra, hogy elüldözzék az utolsó gondolkodó embereket is, és tényleg csak a szellemi sírkövek maradjanak a temetőben, hol nemzet süllyed el. Meg is lett az ára. A kreativitás önmagában egy liberális műfaj. Jó tollú újságírók, ugyebár, a másik oldalon vannak. Azért, mert csak ott fértek el.

De oké, tegyük fel, hogy lombikból legyártanak ötven jótollút. Ezek attól lesznek jótollúak, hogy nem a kottát éneklik fel, hanem van egyéni hangjuk. Például rittyentenek egy vérmes publit az ukrán szabadságharcról vagy arról, hogy igazából nem lesz egy könyvtől senki sem meleg. Ki hozza le? Kinek lesz bátorsága élesíteni a cikket, amely ellentmond a pártvonalnak? Ki merészel vitát indítani?

És ha ez csodaképp megtörténik, mi következik? Megmondom. Azonnal feljelenti a tehetségtelen, kontraszelektált, korlátolt derékhad. És minél sikeresebb ez az elképzelt szuverénfideszes műhely, annál több lesz az ellensége. Azok, akik a kotta felénekléséből élnek, és pontosan tudják, hogy többre nem képesek. Mi lenne velük, ha versenyezni kéne?

Szarból próbáltok várat építeni. Olyan emberek pofáznak szuverenitásról, akik olyat még képen sem láttak. Annyit is ér. Addig örüljetek, amíg ezt akaratlanul kénytelenek vagyunk kifizetni, mert utána nektek végetek van. És lesz olyan, hogy utána - pont azért, mert szarok vagytok és azok is maradtok. Tóta W

[csacskamacskamocska]

Beletenni a munkát

Próbáld ki, hogy elmész egy pszichológushoz! De nem úgy, hogy, magadban azt gondolod, úgy sem segít, és nem is arra vársz, hogy két ülés alatt minden varázsütésre megváltozik. Ha le akarnál fogyni, ha meg akarnál izmosodni – kinevetnéd azt, aki úgy gondolja, hogy egy hét alatt 15 kilót fog fogyni vagy, hogy egy hónap alatt kipattintja magát, mint az atyaúristen. Mindenben a legnehezebb a kitartó munka.

Nekem nagyon nehéz nem reagálni, nem azt mondani, hogy ugyan, ennyi belefér. Egy találkozás, egy üzenet, egy bármilyen kis kontakt belefér. Még ez sem fér bele valójában, egy ilyen poszt bele a levegőbe. Még ez sem. De nagyon sajnálom ami van veled, és azt, hogy a makacsságod nem használod arra, hogy jobb életed legyen és megkapd azt, amire vágysz.

Jó lenne azt gondolni, hogy „megérdemled”, de azzal magamra is mondanék ítéletet.

Az emberek többségének rengeteg jól kigondolt kifogása van arra, hogy miért NE változtassa meg az életét. Minden élet jó, ha tudjuk róla, hogy az amilyen, valójában megvéd minket olyasmiktől, amiktől félünk, idegenkedünk, amiről hazudunk. A kitartó munka valamiért, a pici lépések, kicsi sikerek és örömök megbecsülése – sokakból hiányzik. Hiányzik a kitartás vagy éppen lenézik ezt a dolgot. Titokban úgy gondolják, hogy járt volna nekik az, amit nem kaptak meg. Mások beletett melóját nem érzékelik. Csak a sikeres projektzárásra vágynak, a közben levő útra nem. Húúúúú.... micsoda muszklik! – neki öt éve volt benne és sok pénz, sok odafigyelés, informálódás, próbálkozás, de leginkább kitartó meló. Neked könnyű, te mindig vidám vagy, neked mindent csak úgy odadob az élet! – Valójában minden kibaszott nap megküzdök azzal, hogy be tudjam tartani a megállapodásokat amiket kötök magammal. Hogy odafigyeljek rá, ne hagyjam a negatív dolgokat, hogy belerágják magukat az agyamba, a lelkembe. Ne ítélkezzek feleslegesen. Ne legyek hazug az empátiámban vagy a lelkesedésemben. Elengedjek álmokat, feldolgozzak veszteségeket. De legfőképpen, hogy próbáljam körbejárni a dolgokat, megnézni több szempontból, ne ragadjak bele a saját érzelmi világomba. Több dolog volt már amiről lemondtam pedig nehéz volt. És az is úgy megy, mint az építkezés. Nap, nap után ki kell tartani, míg végül eltűnik. Ha építkezünk, akkor pedig hordani kell a téglát, nap nap után, bárki bármit is mond. Elhatározással, konokul.

Szóval az, hogy az ember rendbe tegye az életét, az melós. És a legjobb bizonyíték rá, hogy szakember segítsége kéne, hogy ha nem úgy él, nem ott van, ahol-ahogy-amiben lenni szeretne. Bármikor el lehet kezdeni. Nem csak hétfőtől.

[diogenesz2020portugal]

Gábor György:

A miniszterelnök a napokban radikálisan új kultúrantropológiai és valláspszichológiai tanításban részesítette országa népét, miután világossá tette, hogy van „libsi (értsd bibsi) elégedetlenség” és van „keresztény elégedetlenség”. A miniszterelnök által felvázolt aszimmetrikus ellenfogalom sok minden másra is alkalmazható.

Máris mondok egy példát.

A „libsi (bibsi) hagyomány” azt mondja ki, hogy minden településen, ahol a zsidó közösség tíz férfivel rendelkezik, a közösség köteles templomot (zsinagógát) és iskolát állítani. Ám ott, ahol nem telik mindkettőre, a templom elhagyható, de az iskolát fel kell építeni, ugyanis a „libsi (bibsi) hagyományban” – hogy ismét a Talmudot idézzem – „az iskolának nagyobb a szentsége, mint a zsinagógáé”, továbbá ebben a hagyományban „a tanulás az örök élettel, míg az ima az időleges élettel foglalkozik”, vagy „egy művelt fattyú előnyt élvez a tudatlan főpappal szemben”, hiszen, ahogy azt Martin Buber mondta a „libsi (bibsi) hagyományról”: „Die Lehre ist das Eingangstor des Lebens”, azaz „A tanítás az élet kapuja”.

Miért is hoztam szóba mindezt? Azért, mert minden idők egyik legocsmányabb és legembertelenebb hazai politikai hatalma, az Orbán-rezsim, amely a „libsi (bibsi) hagyománnyal” szembeállítva önmagára mint a keresztény hagyomány megtestesítőjére tekint, elkövette azt, aminél aljasabbat aligha követhetett volna el: a magyar miniszterelnök az Iványi Gáborral és rajta keresztül a MET-tel szemben táplált személyes gyűlölete, torz, fékezhetetlen és pitiáner bosszúvágya mellé felsorakoztatta a legembertelenebb politikai igényeket mindig készségesen kiszolgáló hivatalokat, előbb a NAV-ot, most pedig a Budapesti Főváros Kormányhivatalát, s rajtuk keresztül elérte, hogy egy héttel az őszi iskolakezdés előtt törölték és megszűntették a MET fenntartásában működő Óvoda, valamint az Általános Iskola és Gimnázium működési jogkörét, ezzel nem csupán folytatva a MET totális szétverését és Iványi Gábor amúgy páratlan életművének megsemmisítését, hanem immár ellehetetlenítve és megalázó helyzetbe hozva az amúgy is többszörösen hátrányos helyzetben lévő óvodás és iskolás kisgyerekek sokaságát, valamint azokat az iskolákat, amelyek – ugyancsak ennek a kormánynak köszönhetően – komoly pedagógushiányban szenvednek, ám most arra lettek kényszerítve, hogy a megszokott környezetükből, a megszokott oktatók és diáktársak köréből kiszakított óvodásokat és tanulókat fogadják be.

A fent leírt „libsi (bibsi) hagyománynak” természetesen nem ellenfogalma az orbáni „keresztény hagyomány”. Az orbáni „keresztény hagyománynak” a legvalóságosabb ellenfogalma maga a keresztény hagyomány (így, idézőjelek nélkül), amelyet épp ezek a gazemberek, parvenük, a legközönségesebb bűnözőkből összeverődött gyülevész banda tipor meg nap mint nap.

Akik a hatalom minden mocsokkal terhelt pozíciójából erre voltak képesek – ismét hangsúlyozom – eleve hátrányos helyzetű kisgyerekekkel szemben, azoknak a kereszténység semmi más, csak egy aljasul kigondolt, minden hagyományt, emberséget és tisztességet nélkülöző provokatív politikai jel, amely nem a kereszténységet, hanem ennek a bandának a hazug, cinikus és szemforgató dicstelenségét hirdeti csupán.

Kaiszareiai Euszebiosz II-III. századi neves egyháztörténetíró beszámolója szerint a 312. október 28-án lezajlott Milvius-hídi csata előtti éjszakán Nagy Konstantin császár álmában egy csodás égi jel jelent meg: egy hatalmas keresztet látott az égen feltűnni, az alábbi lángbetűs felirattal: τούτω νίκα, latinul: in hoc signo vinces, azaz “E jelben győzni fogsz!” És másnap Nagy Konstantin – aki 313-ban az addig üldözött kereszténységet a milánói ediktumában engedélyezte – legyőzte nagy ellenfelét, Maxentiust.

Tiszta szívből remélve, s bízva abban, hogy Magyarország lakossága, érzékelve a teljesen működésképtelenné vált, kirabolt, kisemmizett, szétvert és meggyalázott országot és a legkülönfélébb módon megalázott és megnyomorított népességet, felülemelkedve félelmein és értelmetlen meghunyászkodásain, s rádöbbenve végre saját maga, gyermekei és unokái elemi érdekeire, mielőbb elkergeti ezt a köztörvényes bűnökre szövetkezett embertelen rablóbandát.

Tekintsünk mindannyian a Gellért-hegyi keresztre, Orbán Viktor „kereszténységének” jelére úgy, hogy az valójában nem más, mint Nagy Konstantin keresztjének abszolút ellentéte: E jelben veszíteni fogsz!

[drakvuf]

A Kísértés 18: Egy pillanat most több az életnél

Múlt héten ott hagytuk abba, hogy a kísértők mindkét villában királyt vagy királynőt választhatnak, akiknek aztán egész nap teljesíteniük kell a kivánságaikat.

Össze is ültek tanácskozni a fiúk és a lányok.

Natali Attit javasolja, mert nem élne vissza a hatalmával, de Anna Lórit tolja, mert totál bele van zúgva vicces és ő a legérettebb a lány szerint.

Természetesen a legnagyobb faszkalapot, Lórit választották meg. Első parancsa, hogy a lányok szexin kenjék be egymást napolajjal. A legjobb páros jutalmat kap. A kísértők mindent bedobnak és minden ruhát ledobnak a győzelemért. Niki Nikolt kenegeti és közben azt mondja sosem fogott még ekkora csöcsöket. Eda miközben Tinával olajozzák egymást a melleikkel azt mondja a kamerának, hogy sajnálom, mama.

Dusánnak egy pillanatra jut is egy kis vér az agyába is és megjegyzi, hogy ha ezt a barátnőik meglátják kapni fognak.

Végül a legszexibb páros Eda és Tina lettek. Egy különdíjast is választottak Niki személyében. A győztesek jutalma pedig, hogy kiválaszthatják kivel töltik az éjszakát.

Nincsenek meglepetések. Eda Dusánt, Tina Noelt, Niki pedig Attit választja.

Váratlanul betoppan Kasza Tibi. Megkérdezi a versenyzőket kinek mi hiányzik a legjobban és miért a Crystal?

Attilának a barátnője természetesen. Lóri is a menyasszonyát hiányolja. Noel is bekamuzza, hogy a barátnőjét de mindenki kineveti. Dusán is természetesen azt hazudja, hogy Brigi hiányzik neki.

Na de nem beszélgetni jött Kasza, hanem bejelenti, hogy a fiúknak el kell küldeniük egy kísértőt.

Lóri átbassza a többieket és azt mondja, hogy van egy lány, aki veszélyt jelent a kapcsolatára és haza akarja küldeni.

A többiek beveszik a kamu sztorit és így kiszavazzák Cynthiát.

A lány meglepődött és mindenki előtt azt mondja, hogy azt hitte Annát fogják hazaküldeni. Erre Anna nekiáll vonyítani a kamerának és le hazug kurvázza a lányt.

A szépségkirálynő geci buta, ha még nem mondtam volna.

Lóri bevallja nekünk, hogy a többiek tényleg Annát akarták kibaszni, de szándékosan vezette félre a fiúkákat, mert bent akarta tartani a lányt. Azt mondja az előző napi balhé után, ha most elküldenék, emberségből megbuknának.

A műsorvezető még mindig vérre szomjazik, ezért bejelenti, hogy a lányok is hazaküldhetnek valakit. Mindenkinek meg is kell indokolnia a választását. Nati Annát választja, mert nincs a lelkében nyugalom. Niki Natalit írta fel, mert nem ismeri még eléggé. Natali Tinát mondja, mert ő már elvégezte a csábítást és elégedetten mehetne haza. A kamerának megjegyzi, hogy azért választotta a lányt, mert egy kétszínű geci. Eda, Nikol, Angi, Tina, Anna és Barbi Natit választja, mert úgy érzik neki már kényelmetlen az itteni helyzet és nem tud önmaga lenni. Ezzel ki is szavazták a lányt. Nati azt mondja nem bánja a szitut, mert szerinte ő már teljesítette a küldetését.

Búcsú közben kicsit elsírja magát. Azt mondja a kollégáinak, hogy nagyon örült, hogy megismerhette őket, aztán mindenkit megölel.

Mindent bele csajok. Vadítsatok! - búcsúzik ezzel Nati.

Noel azt mondja a kamerának, hogy meglepően rosszul érzi magát a lány távozása miatt. Úgy érzi lett volna még mit megbeszélniük.

Bevallja a srácoknak is, hogy hiányozni fog neki a két lány, akiktől ma búcsúztak. Lóri szerint ők már nem csináltak itt semmit, szóval nem baj, hogy mentek. Aztán a férfi nekik is előadja, hogy Annát azért kellett benntartani, mert a kicsi lelkét helyre kell rázni.

A kiszavazó show után Lóri király következő parancsa, hogy a lányok masszírozzák meg őket.

A kamerának már megint elmondja, hogy úgy szeretne élni, mint Hugh Hefner. Már megint szomjazza a halált a férfi. Szerencsére megmenti Nikol, aki a melleivel masszíroz belé életet.

Ezután Natali és Barbi feldobják kicsit Dusán szobáját, hogy romantikusabb legyen az éjszakája Edával. A személyi edző azt mondja, hogy látszik a kölcsönös vonzalom és csak egy kis lökés kell a fiataloknak.

Eközben Noel nem vesztegeti az időt Tinával, de nem is engedhetné meg magának, mert az előző részben fogadtak Natalival és ha nincs ma este dugszi, akkor bukja a fogadást.

Hirtelen felvillan a vörös lámpa a villában.

Lóri szerint ezt a csapást valószínűleg az provokálta, hogy ő átlépett ma egy határt, amikor megmasszíroztatta magát.

Attila megjegyzi, hogy ráadásul két csöcs is volt a férfi hátán. Dusán is befeszül. Azt mondja nagyon megtörné, ha a menyasszonya a gyűrűvel a kezén félrelépne. Tiszteletlenség lenne tőle.

Aztán a nagy izgalomra kivereti farkát Edával.

A lány villában a fiúk is királynőt választanak. Inge és Toncsi a legerősebb jelöltek. Végül az utóbbi kapja a koronát. Inge kicsit neheztel emiatt a fiúkra. Szerinte Brigit kellett volna megválasztaniuk, mert a lány önbizalmán talán kicsit segíthetett volna ez. Sajnos a kísértők nem valami empatikusak.

A csábítók lesik a lány minden óhaját. Királynő mellé udvari bolond is illik, ezért kinevezi Dávidot a pozícióra. Aztán szórakozásra vágyik és felkéri Zotyát, hogy adja elő a legendás kacsatáncát, amivel az első részekben szórakoztatta a hölgyeket. Tojásokat viszont most nem tör a tojásán.

Ezután hozzájuk is megérkezik Kasza Tibi és a lányokat megkérdezi mi hiányzik nekik és miért a túlárazott Challenge fehérje?

Toncsinak Attila. Ingének a szülei és egy jó lángos. Dorinának is a szülei és a jó ételek. Brigi is a családját hiányolja, meg enne egy jó pörköltet nokedlivel. Tibi viccelődve megjegyzi, hogy nem nagyon mondták a csávóikat a lányok.

Ezután nekik is el kell zavarniuk valakit és azt a férfit választják, akinek nem sikerült beilleszkednie a villába: Lombardot.

Köszönjük, hogy itt voltál velünk - hazudja Kasza Tibi.

Ezután a műsorvezető közli a fiúkákkal, hogy most ők is kiszavazhatnak valakit maguk közül.

Márk, Roland, Norbi és Jérémy Kristófot választja. A legtöbben azt hozzák fel neki, hogy negatív és emellé még agresszív is a faszi. Zotya, Dani, Máté, Kristóf és Berti pedig Rolandot választotta, mert a fiú már régóta panaszkodik, hogy hiányzik neki a családja és haza akar menni. Ez nekünk TV néző gyerekeknek új információ volt, de mivel eddig se zavart sok vizet a srác, nem is érdekelt.

A móka után Inge nem szarozik és megmondja Kristófnak, hogy gecire rezgett nála is a léc, mert egy faszkalap. A srác szerint ő ilyen és ez van. Dorina szerint felesleges megpróbálni hatni a faszira, mert segghülye.

A nagy izgalmat aztán úgy vezetik le a villalakók, hogy a fiúk egyesével szexi táncokat lejtenek a hölgyeknek, akik játékpénzzel jutalmazzák a produkciókat.

Izgi lesz a következő Tábortűz ceremónia.

A legjobb produkciók díjat nyerhetnek.

Briginek annyira tetszett a műsor, hogy ő minden nap el tudná viselni. Inge szerint azokat kéne most értékelniük, akiket eddig hanyagoltak.

Így kaphatott díjat Kristóf, Berti, Máté és Dávid. Ezután folytatják az ivást és a partikázást. Mindenki nagyon jól érzi magát. Dorina még azt is bejelenti nekünk, hogy este lekúrja Zotyát.

Aztán egyszer csak felvillan a vörös lámpa. Brigi biztos benne, hogy Dusán volt, de Inge valamiért úgy érzi, hogy ez most Lóri volt. Nem véletlenül.

Mindketten más-más módját választják a hír feldolgozásánaj.

Inge felhív pár srácot a szobájába, hogy vigasztalódjon. Norbi szerint sínen van, de ma este sem történik semmi. Csak hallgathatják, ahogy a lány a faszijára panaszkodik.

Brigit kicsit felzaklatta a lámpa, de így végre elhatározta magát, hogy megtegye, amire már mindenki várt: lesmárolja Mátét.

A lány szerint úgy meglepte a fiút, hogy azt se tudta, milyen rendezvényen van. Máté azt mondja nekünk, hogy hamarabb jött a Karácsony.

A lány megengedi, hogy ma este az ágyában aludjon a fiú, de azt mondja neki, hogy ne legyen ebből rendszer.

Hát megeszem a kis cukorborsóimat. Nem feltétlenül nem erre vártam már vagy 10 rész óta.

A következő részben Tábortűz ceremónia lesz.

[korhazavaroskozepen]

Erős Pista

Elöljáróban annyit, hogy a panaszos és a bepanaszolt sem százas. Egyébként fél órával előtte szóban már megbeszéltük, hogy:

"Kedves FŐNÖK!

KOLLÉGANŐT a gonoszság, rosszindulat az irigység MOTÍVÁLJA és ehhez társul a hazugságai tömkelege . Kb.7- 8 hete is van ., hűtőajtó legfelső üvegajtó polcról eltűnt az erős Pistám .

Hütőajtón ,legfelül az átlátszó üvegajtó mögött, kis pici mézes üvegbe erős Pistát tartok már évek óta . De úgy tartom hogy üres kefires műanyagba is plusszba beleteszem , de évek óta így tartom ott . KOLLÉGANŐ ezt évek óta látja, sőt azt is látja mikor elég sűrűn előveszem a hűtőből s kenem a  vajjal -kacsazsírral megkent pirítósra.

Én munka közbe napi 12 órába KOLLÉGANŐNEK hátat fordítok , meg mikor eszik akkor is hátat  fordítok . Ő , egész nap a bejárati ajtó felé van fordulva .

Kb. 7-8 hete eltűnt ez a kefires edénybe tartott erős pistám innen a hűtő ajtóról. Eltelt egy pár nap . Mondom így magamba , csak említem KOLLÉGANŐNEK, hogy eltűnt onnan .

Ámultam-bámultam hazug válaszaitól . Ebben  az egy jelenségbe több hazugságát  hazugsággal halmozta.  Azt mondta hogy Ő ette meg ,ne haragudjak , azt hitte az Övé . És hogy ha megtalálja a kis üveget visszahozza , meg az erős pistát is meghozza .

Mondtam neki , az üveget azt szerettem használni , azt ha megtalálja hozza vissza ,azt megköszönöm . De a 2 -Ft értékű erős Pistát meg ne próbálja visszahozni .

Talán nem kéne bosszúból elvenni a másét .

Nyugodtan, higgadtan, minden hangos szó nélkül ,mondtam neki , sajnálom a kis üveget , szerettem benne erős pistát vagy éppen mézet stb...behozni .

Na elkezdte mesélni - előadni magát . Ezt mesélte mivel  hogy elköltözött a lakásából amit elavult villanyvezeték miatt felújítanak , így most nem ott lakik . A költözés miatt nem tudja hogy megtalálja - e ezt a kis üveget . KOLLÉGANŐ azt is hazugul elmondta , még tovább cifrázta a hazugságát ,azt hitte aki havonta takarításnál leengedi a hűtőt ,az tette rossz helyre,vagyis a hűtőajtóra . Nem hiszem el, hogy KOLLÉGANŐ is ugyanilyen kis mézes edénybe + kefiresbe is beleteszi ezt a pici mézes erős pistás üveget .

Minden hazugság . De ezt mostmár neki is megmondtam . Legközelebb  ahogy dolgozni jöttem. Meghozta , megtalálta a kis üvegemet .  Annyit tett hozzá , ha vesz erős pistát meghozza .

Mondtam neki megne próbálja meghozni a 2 Ft értékű erős pistát .

Talán nem kéne bosszúból elvenni a másét . Egyszerűen nem hiszem el hogy KOLLÉGANŐ is így kefiresbe tartja , s azt sem hiszem el hogy mikor napról-napra hűtőajtót nyit  KOLLÉGANŐ ,nem látja hogy én tartom ott , és hogy évek alatti napi munkáknál én onnan elég sűrűn  veszem elő . Mikor állandóan figyel , nagyon is figyel . Megmondtam neki , nem kéne talán a másikat ennyire hülyének néznie , s hazudoznia .

El vagyok én KOLLÉGANŐVEL.Igaz beszélgetni nem tudok vele ,az állandó hazugságai miatt.  Inkább vele dolgozom , mint a másik KOLLEGINÁVAL , hiszen ezt a lehetőséget én kértem is tőled,hogy ne osszál egy műszakba a másik KOLLEGINÁVAL .

De , nagyon-nagyon kell tűrnöm . Egyszerűen ezt az erős pistás történetét nem tudom hová tenni . Agyrém, felháborító  KOLLÉGANŐ dolgai .

Az én meglátásom .

 KOLLÉGANŐT a bosszú motiválja,  bosszúból elvette .

Csak így ahogy rákérdeztem nála, így nem egy hazugsággal hanem KÉT HAZUGSÁGGAL IS FÉNYEZI,SZÉPITI A TÖRTÉNETÉT . 

Egyébként 4-en kolléganők olyan nagyobb lapos jégkrémes edénybe , mint  a jégkrémes edény készrese , tartjuk a kajáinkat . Ebbe így minden egybe tárolható.  S nem keveredik máséval, még véletlen sem . Egyedül ezt a hűtőajtón tartom,mert az a polc meg üres .

A másik KOLLEGINA nagyon régen , 5-6 éve is lehetett, mondta hogy KOLLÉGANŐ hazudozik . Akkor nem foglalkoztam vele . De most évek alatt én is sokmindent megtapasztalok KOLLÉGANŐVEL kapcsolatban . Főleg  hogy összevagyok vele zárva napi 12 órában .

Talán 4 - 5  hónapja lehetett , szólt hogy elmenne kis időre , elmondta vízumot intézett hogy Mexikóba balesetet szenvedett barátját átszálitsa Amerikába . Én semmit sem kérdeztem,magától ezt elmondta . Csak hallgattam. Én egyáltalán nem szeretem kérdezni semmiről .

Múltkor,mikor mondta hogy lakása felújítása után elviszi a tévét.  Meg is örültem neki hogy elviszi . Kérdezte mivel tartozik . Csak annyit mondtam , neki hogy jó szóval . Erre Ő, szó szerint azt mondta hogy szeret . Amitől természetesen borzongott a hátam. A nagy szeretetébe azt se tudja mikor mivel kössön belém , mikor mivel piszkáljon. 

A másik KOLLEGINA 4 éve is lehetett . Azt mesélte,volt egy munkatársa itt a szobában, úgy összekülönböztek , hogy KOLLÉGANŐ a munkatársa cuccait kihajította ide a kinti  folyosóra . Azt is akkor csak hallgattam. 

Nekem nem  stilusom az ordítozás , az nem én vagyok . Én nyugodtan - higgadtan szeretek szót érteni .

Már máskor, régebben indulatában ,ordítozásában csúnyán beszélt  KOLLÉGANŐ, megmondtam neki amilyen szavakat használ felém , tőlem ugyanazt fogja visszakapni .

Hát nem egyszerű. 

Köszi szépen hogy meghalgattál !

Üdv., XYZ"

[onmarcangolo]

Gábor György aktuálisa:

"Az egyik leggyakrabban félreértett görög fogalom a hübrisz (ὕβρις), amely nem csupán gőgöt, elbizakodottságot, túlkapást jelent, a másik szférájába történő illetéktelen behatolást, hanem amelynek szigorúan vett jogi értelmezése is van, mégpedig az igazságot félretéve a felsőbbrendűség manifesztálása a megalázott áldozattal szemben. Vagyis a hübrisz egy olyan jogilag és erkölcsileg téves, bűnös, hazug és manipulatív szándékot fejez ki, amelynek lelket, agyat és emberi tartást, tartózkodást és elemi gátlást, valamint minden józan racionális megfontolást vérgőzös módon romboló és kioltó toxikus hatása alatt az egyes ember önmagának valamiféle transzcendens, emberfölötti, isteni nagyságot, fizikai, lelki, morális vagy a közösség (πολις - polisz) egészére hatással lévő politikai mindenhatóságot tulajdonít.

A jogi és politikai értelemben vett hübrisz legtöbbször egy folyamatot indít el, ahol az egyik elmegy vadászni, a másik meglövi, a harmadik hazaviszi, a negyedik megsüti és végül valaki megeszi. Vagyis kell valaki, aki azt gondolja, hogy neki mindent szabad, számára minden megengedett, mert ő az isteni és az emberi törvények felett áll, nevezzük őt Orbán Viktornak, s aki úgy gondolja, hogy a saját pereputtyához tartozók mind törvényen kívül állnak; aztán kell valaki, aki azt hiszi, hogy neki megengedett, hogy ehhez – hatalmi pozíciójával visszaélve – minden segítséget és támogatást biztosítson, nevezzük őt Varga Juditnak, és kell valaki, aki végtelen cselédlelkületével és eszement ostobaságával úgy gondolja, hogy ezt a folyamatot a rangjából és szent nevéből fakadó aláírásával megpecsételheti és legitimálhatja, nevezzük ez utóbbit Novák Katalinnak.

De ez még nem minden! A görög és a zsidó bölcsesség azt is felismerte, hogy a hübrisz sosem marad, nem is maradhat büntetlen: a görög mitikus hagyományban legtöbbször a megtorlás istennője, Nemeszisz áll bosszút a bűnös elbizakodottakon, így például az Odüsszeiában a Pénelopét ostromló kérőkön, „kiknek szörnyű dölyfe (ὕβρις ) az érc égboltig is elhat” (XV,329), ám „Zeusz atya, éltek még az Olümposzon, isteneink, ti, / hogyha elérte a hetyke kevély (ὕβρις) kérőket a bosszú.” (XXIV,351-352). De a Bibliában is ez a végtelen dölyfösség vezeti az embert, aki „égig érő tornyot” akar építeni, s feljutni Isten mellé, hogy vele „egylényegűvé” váljék, ám az Isten összezavarta az emberek nyelvét, „hogy senki ne értse a másikat”, s szétszórta őket az egész földön. (1Mózes 11,1-9) És Tírusz királyának bukását is saját kevélysége és „szívének felfuvalkodottsága” okozta, amiért az Isten „levetette őt az istenek hegyéről”, „tömérdek bűnöddel és jogtalan kereskedéseddel… földre vetettelek, királyok elé adtalak, hogy látványuk legyen rajtad… hamuvá tettelek a földön mások szeme láttára, s mind, akik ismernek a népek közt, eliszonyodtak rajtad, rémületté lettél és nem vagy többé örökre” (Ezekiel 28,16-18). Ezért is mondja Jesája próféta, hogy „véget vetek a kevélyek gőgjének, és a zsarnokok büszkeségét megalázom.” (Jesája 13,11).

És igen régi pszichológiai megfigyelés, hogy a bűnhődés pillanatában következik a hárítás kétségbeesett kísérlete: épp az, amit Orbán tesz. Mintha semmi köze nem lenne a történtekhez, ám az alkotmánymódosítással afféle mennyből érkezett megváltóként ő oldja meg a helyzetet.

Semmit sem old meg, legfőképpen az agyonalázott és meggyalázott, fizikailag vagy épp lelkileg megerőszakolt gyerekek ügyét nem oldja meg, nem oldja meg a saját maga által kiválasztott emberek mérhetetlenül rossz emberi minőségét, vesd össze Schmitt Pál, Áder János, Novák Katalin, s nem oldja meg azt az üzenetet, amelyet az egész mocskos, koszos, velejéig romlott ügy és az ügy mögött napokon át viceházmesteri módon felsorakozó, mindenre kész lakájsajtó böfögött vissza engedelmesen az egész közösség számára, a megúszásról, a hazudozásról, a legpocsékabb pártállami reflexek revitalizálásáról.

Érdemes lenne a mostaniaknak is tudatosítaniuk magukban, hogy nincs megúszás. A hübriszt a Nemeszisz – remélhetően – most is büntetni fogja. Hiszen ugyanez a Nemeszisz bünteti az egész országot sok-sok éve tartósan, s újabb hosszú évtizedekre kiheverhetetlen módon a választópolgárok végtelen felelőtlensége, ostobasága és elvakultsága miatt.

Fájni fog a büntetés!"

[halottangyal]

Szerelem

Egy olcsó és hazug játék amely össze tör. Ezt nevezik szerelemnek… Egy halálos játék, amelyben nagyon kevesen nyerhetnek. Persze ezt soha nem tudhatjuk, hogy nyerünk vagy nem, ezért is hívják halálos játéknak!

[petrany]

Simicskó István egy úgynevezett barom. Pontosabban egy KDNP-s hazug fasz. Nyugat-Európa lényeges és kevésbé jelentős településein is annyi a templom, mint égen a csillag, és sok esetben több templom jut a lakosságra, mint Magyarországon. Ahol mégis templomokat alakítanak át lakóházakká, vagy más okból szűnik meg egy-egy templom, ott csupán egy őszinte válasz ez a kereslet totális hiányára, hiszen a hívők száma folyamatosan csökken. Vagyis ahol nem maffia az állam és az egyházak együttműködése, lásd NER, ott sok esetben magának az egyháznak nem éri meg üres templomokat fenntartani.

[egy-lany-blogja]

Mindenki, akit sikeresnek, mosolygósnak és optimistának látsz, csupán felszín. Hidd el, semmivel nem szerencsésebb, mint Te vagy. Nem kevesebb az átsírt éjszakák száma, nem rettegett kevésbé, és ha hiszed, ha nem, ezerszer érezte már, hogy itt a vég és nem megy tovább. De ott sírt, ahol senki nem látta, majd letörölte a könnyeit, derűt öltött az arcára, és kilépett az ajtón. Nem azért mert hazug, hanem, mert hiszi, ha mosolyog, a világ egyszer vissza mosolyog majd rá. Mert szeret olyan lenni, aki hisz, remél és soha fel nem adja. Mert tudja, egyszer fent, egyszer lent, de a csodában, az élet jóságában mindig hinni kell. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

[kepeslajoska]

Gábor György

Sokat idézett, de valós jelentésében alig-alig értett rész Brecht Galilei élete c. drámájából, amikor Andrea, Galilei tanítványa azt mondja, hogy „szerencsétlen ország, melynek nincsenek hősei”, amire Galilei, a mester ezt feleli: „Nem. Szerencsétlen az az ország, melynek hősökre van szüksége.”

Galilei zseniális distinkciója arra figyelmeztet, hogy a hőssé emelés gyakran a rendszer hibáját fedi el: azokat a mocskos, hazug, hatalmi játszmákat és körülményeket, ahol emberek kénytelenek hősökké válni.

Kizárólag a legaljasabb, leghazugabb, legcinikusabb és leggyávább rendszerek keverik össze a hős és az áldozat fogalmát. A hősként való ünneplés számtalan esetben a rendszer saját felelősségét, az áldozattá válásban betöltött szerepét hivatott elfedni.

A náci Németországban Hitler, Goebbels és más vezetők előszeretettel nevezték hősöknek azokat a tizenéves fiúkat, akiket kiküldtek a frontra harcolni, mintha éppen nem ők maguk lettek volna a felelősök a sok kioltott életért: itt nem hősies „önfeláldozásról” van szó, hanem az indoktrinált és agyonmanipulált fiatalok barbár lemészároltatásáról.

Hasonlóképp esett meg a szovjet munkatáborok (GULAG) áldozataival. Amikor kezdtek szivárogni az első publikációk a Gulagról, Szolzsenyicin már olvasható volt, a brezsnyevi rendszer hirtelen hősökként kezdett beszélni a táborokban meggyilkoltakról, mintha legalábbis nem maga a szovjet állam deportálta volna az áldozatokat a táborokba. A hős címkéjét osztogatva, s a felelősséget ezzel hárítani próbálva, igyekezett a mocskos rendszer önmagát tisztára suvickolni. A felelősség hárítása mindkét fenti esetben a bűnrészesség beismerése, s a mocskos rendszerek bűneinek cinikus elkenése.

Orbán regnálásának talán legundorítóbb, legaljasabb és leggyávább mondatát okádta ki magából, amikor hősnek nevezte a Miniszterelnökségen dolgozó hölgyet, akinek a kezében felrobbant a gézigránát. Orbánról nem gondolok sokat, ám azt azért megkockáztatom, hogy legalább elemi szinten tisztában van a magyar szavak és fogalmak jelentésével. Tisztában volt akkor is, amikor a nemzeti ünnep főszónokaként poloskázni méltóztatott, s tisztában volt most is, amikor szándékosan és aljas indokból összekeverte a hős és az áldozat fogalmát. Tisztában volt a jelentésekkel, hiszen a cél ugyanaz volt, mint a fent említett példákban: tisztára mosni magunkat és hárítani a felelősséget. Gyáván, aljas és embertelen módon.

Primo Levi mondata tökéletesen illik Orbánra, s mindazokra, akik közvetve vagy közvetlenül közreműködtek egy fiatal nő tragédiájában. „A hőssé tétel a bűntudat kikerülése.” (Primo Levi)

[hicapacity]

Lang Alex

Magyarul, Magyarról

Előre leszögezem, hogy az alábbiak az én véleményem, nincs a birtokomban olyan dokumentum, ami a leírtakat alátámasztaná, legfeljebb Magyar hazugságai, amivel folyamatosan becsapta, becsapja a magyar választókat!

Magyar hazugságai elérhetőek, hallhatóak, láthatóak, olvashatóak Magyar Péter közösségi oldalán, illetve számos vele készített interjú, riport elérhető különböző felületeken (mivel az „internet nem felejt”)

Az alábbi írás nem azért született, mert „utálom” Magyar Pétert, hanem azért, mert úgy gondolom, ideje lenne levenni az elvakultság rózsaszín szemüvegét és objektíven nézni a valóságot.

Mostanában Magyar Péter lelkes követői, a következő ellenvéleménnyel igyekeznek érvelni velem szemben:

- „hagyjuk már a 8 évet”, „ne a múlttal foglalkozz”

Nos, ha ez Magyar Péternél elfogadható, akkor az összes politikusnak jár a tabula rasa

- „minden politikus hazudik”

Éppen ez az, amiből rengeteg embernek elege van, a hazugságokból, a hazug politikusokból

- „Magyar Péter azért mondja azt, hogy demokrácia van Magyarországon, hogy a Fidesz szavazókat megtévessze és azok rá szavazzanak, ezt nem neked mondja!”

…és ezt többen megírták már nekem! )))

- „Magyar Péter mindent feláldozott érted és Magyarországért!”

Mit áldozott fel Magyar Péter? Magyar Péter feláldozta a családját, egzisztenciáját értem és Magyarországért? Nem! Magyar Péternek már az ellenzéki politikai szerepvállalása előtt tönkrement a házassága és ebből fakadt az egzisztenciális válsága is, hiszen megszűnt számára az a kegyelmi állapot, hogy a NER és egyben Varga kitartottja legyen.

Mindenkinek jár a tisztalap, így Magyar Péternek is, de amit cirka 1 év alatt felrajzolt rá, nekem abból nem az jön le, hogy célja lenne Orbán leváltása és a NER lerombolása.

Szinte tökéletesen biztos vagyok abban, hogy Magyar Péter megegyezett a Fidesszel azon a bizonyos napon, amikor bevonult az ügyészségre, hogy átadja a „bizonyítékokat”. A megegyezés pedig arról szólt, hogy Magyar Péter lerombolja az eddigi „óellenzéket” és átveszi a szerepüket a magyar közéletben.

…és igen, bár nem voltam légy a falon, de ez az egyetlen olyan lehetséges win-win állapot, amellyel a Fidesz és Magyar is jól jár.

Most menjünk vissza az időben egészen 2024.03.26-ig!

Magyarországon forrnak az indulatok, bár már lemondott Novák és Varga is, nem csitul a „kegyelmi ügy” miatti felháborodás, Magyar ezen a napon viszi be a „bizonyítékait” az ügyészségre, de előtte még posztol a facebookon - „Táncolj Tóni, búcsúbuli” – kilátásba helyezi, hogy „bizonyítékai” hatására menekülni fog a Fidesz rezsim komplett vezérkara. Aztán kijön az ügyészségről és …

…és nem történik semmi, ahogy azóta is minden NER-es politikus a helyén van.

Az elmúlt egy év alatt tulajdonképpen annyi történt, hogy a „kegyelmi ügyről” már alig beszélünk, kikopott, elfáradt a felháborodás. Ellenben lett a TISZA párt, ami ledarálta az eddigi „óellenzéket”, kétpólusúvá tette a politizálást.

Nézzük akkor azt, hogy ki, mit nyert az elmúlt 1 év alatt!

A Fidesz fasiszta rezsim stabil maradt, kijött a válságból, nyerte például az időközi választást is, időt is nyert 2026-ig, a következő választásig. Magyar Péter szintén megütötte a lottó ötöst, hiszen stabil, jól fizető állása lett, minimum 5 évig, de ha ügyesen kártyázik, élete végéig megél a politikusi szerepéből, mivel nagy valószínűséggel a TISZA párt lesz a legnagyobb „ellenzéki” erő a 2026-os parlamenti választások után.

A magam részéről azon sem lepődnék meg, ha a Fidesz birtokába kerülne minden olyan Tisza-szimpatizáns adata, aki jelenleg, névleg a Fideszt támogatja, de a Tiszára szavazna, illetve azok névsora is, akik eddig az ellenzéket támogatták, vagy esetleg a bizonytalanok táborát erősítették. Ez az információ pedig kincset érne az elkövetkezendő évek politikájának kialakításához a Fidesz rezsimnek.

…és bár Magyar Péter azt hazudja, hogy Magyarországon jogállam van és a választási rendszer is megfelelő, aki csak egy kicsit is foglalkozott a magyar politikával, az tisztában van vele, hogy a Fidesz rezsim választásokon nem verhető, főleg nem 2/3-al, ennyire erős Fideszes fölény birtokában minden szegmensben.

Így 2026-ban ismét a Fidesz győz, nagy valószínűséggel ismét 2/3-al, Magyar pedig legnagyobb „ellenzéki” erőként elmondhatja, hogy az „óellenzék” miatt nem nyertek, esetleg „Soros” vagy „Brüsszel” miatt (teljesen mindegy mi a kifogás), de majd 2030-ban sikerülni fog.

Magyar egy szelep, akinek az a szerepe, hogy 2026-ig elvigye az embereket békésen és közben felszámoljon minden más szereplőt a politikai közéletben.

Az pedig már igazán mellékes, hogy a magyar néppel mi lesz, eddig is mellékes volt!

Abban pedig felesleges bízni, hogy az emberek rájönnek a tévedésükre és számon kérik Magyart a hazugságai miatt! Hiszen most sem kérik számon!

[csacskamacskamocska]

Nem menti fel

Néztem valami ötperces videót – egész érdekes dolgok vannak, bár az életvezetési bullshit mennyisége egészen elképesztő – na, az egyik ilyenben volt, hogy miket kell mindenképpen megtudnod egy ismerkedés elején a másikról. Pl, hogy túl van-e már az exén. Pffff! Milyen tekintetben? Hogy szerelmes-e még az exébe? Az tényleg gáz. haragszik-e még, be van-e kötve valami módon? Az is érdekes meg fontos. De mit kezdesz vele, ha letagadja azt az érzelmet ami valójában irányítja. Aztán majd hónapok múlva amikor megvan már a bizalmi légkör, kibukik, hogy volt egy lány... volt egy pasi... nem kapcsolat, szerelem, most is mozgat, most is fáj és ott állsz átbaszva, miközben a másik ember semmi rosszat nem tett, csak most érkezett meg oda, hogy a fájdalmaival őszinte tud lenni. Az nagyon ritka, hogy valakinek nincs semmi és senki a szívében merthogy érzelmi lények vagyunk. Nade nem is ez fogott meg, ezt csak bevezetőnek írtam :D Kérdések, kérdések, az előző párkapcsolatairól, hát komolyan, mint egy pszichológiai kihallgatás, én biztos falnak mennék az ilyentől. MIT TANULT AZ ELŐZŐ KAPCSOLATÁBÓL? Ezt így hogy kérdezed meg? Amúgy, ez a kérdés azért fontos, és valóban fontos lenne tudni, hogy láthatóvá váljon, vállalja-e a felelősséget a saját cselekedeteiért, azért a tényért, hogy egy kapcsolat megromlása két emberen múlik. Az előző kapcsolatom egy őrült volt, egy pszichopata, egy szélsőséges valaki, ezért engem nem terhel felelősség, csak őt – ez remek védekezés, de az esetek nagy részében nem igaz, viszont, ha igaz, akkor is kell benne felelősségrészt pontosabban tanulságot vállalni. ( nem tudtam megvédeni magam, nem tudtam nemet mondani, nem volt önbizalmam, határozottságom, ez volt velem, az volt velem – amiért meg lehetett velem tenni azt, ami a másik sara)

Azon gondolkodtam, hogy ha az ember törekszik arra, hogy igazságos legyen, és elmondja azt, hogy neki milyen szerepe volt a kapcsolat megromlásában, miben hibázott, mit látott vagy kezelt rosszul, az azért nagyon nehéz, mert a megromlott kapcsolatban a másik embertől ezt nem fogjuk hallani. Például mert együtt sem vagyunk már, mire az ember eljut eddig a mérlegelésig. És legfőképpen, mert ez lenne a kapcsolat megmentésének a kulcsa. Ha mindkét ember el tudná mondani, hogy miben volt fasz, és ha ez után még találnának magukban szeretetet a másik iránt. Ez akkor nem egy felbomló, hanem egy fejlődő kapcsolat lenne, de többnyire valamelyik hagyja a picsába az egészet. Hogy miért, annak sok oka lehet, de talán a legfőbb, hogy már jóideje nem éri meg neki munkát rakni a kapcsolatba, pláne ennyit. Ha tudná mit vállalunk fel, felmentve érezné magát a saját szarai alól. Hiszen látható, hogy kinek a hibája volt!

Az egonk rettenetesen sérülékeny. Sérülékeny és hazug, és merev, és sablonos és közben nagyon nagyon kreatív abban, hogy hogyan védjen meg minket önmagunkkal és az élettel való szembenézéstől.

Az egonk csak akkor vállalja be, hogy hibáztunk, ha már nem érhet minket e miatt baj (ezért is a szakítás után) vagy, ha ebből hasznot remél. (elismerés, siker, erősebb ego) Ezért gondolom azt, hogy ezeknek a beismeréseknek nem szabad megállnia a felszínen. Szerettem volna dolgokat, amik még magamnak sem voltak nyíltan elfogadhatóak, és ezért olyasmiket csináltam, ami káros volt a kapcsolatra, téged bántott vagy korlátozott. Nem volt bennem empátia mert... Ezek talán mélyebben vannak. Kurva nagy kihívás, de nagy utazás is. És mi az értelme? Talán egy jobb kapcsolat, de mindenképpen egy rendezettebb, nyugodtabb belső világ.

Megidézem @lampasch-t, aki most épp az ego hatalmával foglalkozik. Hogy látod te ezt? :)

[your-blood-is-my-drug]

"S fog majd téged valaki úgy szeretni, ahogy én arra sosem voltam képes, és nem is tehettem. Távolból foglak titeket csodálni, miközben a féltékenység, mint a rák egy végsó stádiumban szenvedőt, úgy fog apránként felemészteni. Lassan. Fájdalmasan. Először csak hívlak, részegen. Ahogyan te tetted mikor még együtt voltunk, de én nem azt fogom mondani mennyire hiányzol és mennyire szeretlek. Utálatos leszek majd, a végen benyögöm "hiányzol", és te megérted az egész hívásom lényegét. Bántani akarlak, ismét. Megérted, mert felvetted, én pedig büszke leszek magamra néhány másodpercig, mert nem a hangpostád irritáló monológját hallottam. Majd rájövök, már nem szerelemből vagy izgalomból, inkább unott megszokásból válaszolsz. Te még szeretsz, ezért nem nyomsz ki, reménykedsz abban, hogy még én is így érzem. Mert én is hiányzom neked, az az énem akit megismertél, és aki már a szakításkor rég nem volt jelen. Cserben hagyott téged. S az az ember aki úgy szeret, ahogy arra én sosem voltam képes, és sosem tehettem, majd megkérdezi, "ki volt az?", s te csak elharapva azt feleled "senki", pedig ez nem igaz. A "mostmár senki" egy helyesebb megfogalmazás. Mi voltunk egykor a "valakik", akik mindenen keresztül mentek, titokban imádták egymást, semmi és senki nem állhatott közéjük, de tévedtek. Saját maguk, és az önmaguknak ismételt hazugságaik tönkretették őket. Ez a kapcsolat nem volt szép, tragikus volt, nem volt romantikus, csak bántalmazó. "Mindent megtettünk", semmit, hiszen mindent megtenni, nem az, hogy titokban szereted a másikat, hanem, hogy vállalod az összesugdalózó embereket, és büszkén megcsókolod előttük a másikat, mert szereted. Ezaz, mi nem szerettük egymást. Mi csak azt az embert szerettük, akiben titokban szerettünk bele, és elképzeltük, hogy tökéletes. Titokban szerettük egymást. Csak egymás hazug, titkolózó oldalát láttuk, néha érezhettük milyen is lenne a másik teljes valójában, de igazából sosem. Illózikókat szerettünk, de azokat nagyon. És nem. Én nem hívnálak részegen, és tudom, "és"-sel nem kezdünk mondatod, de te gyűlölöd a szabályokat. Esetleg alkotni szereted őket. Az a te szokásod, hazudtam. Viszont hiányzol. Sosem lenne képes téged bárki is jobban szeretni nálam..."

"Pár gondolat tőle, ha még gondolna rám"

11.13