#haragszik rám

[aranysziv]

akkor is tudom, hogy mit érek, ha te nem is. így jöttem el, nem is kellett, mert nem volt rá szükség, de nem is mondtam semmi mást ezen kívül, és úgy becsaptam azt az ajtót, hogy most is kong a fülében. tudtam, hogy tudja ő is, és hogy most nem vagyok fair, de el kellett jönnöm, mert nagyon megbántott. és látom, hogy bánja. hogy visszacsinálná, ha tehetné. de ez a baj az idővel, hogy visszafelé nem tudunk menni rajta. akkor kellett volna gondolkoznia. és most meg gyűlöli, hogy nem hagyom. én meg igazából egyáltalán nem tudok erre koncentrálni. máshol járok, nagyon máshol. és írtam valami mást is, vagyis azt még írom éppenséggel, mert kicsit ilyen se eleje, se vége, de verzióból már is kettő van, mert az egyik dühösebb, a másik nyugodtabb, de valahogy egyik sem az igazi. ráadásul úgy akarom írni, hogy ne értsd, virágnyelven, ahogy néha anyával szoktunk beszélni, mikor azt akarjuk, hogy a körülöttünk lévők ne értsék. csak most úgy szeretném, hogy te se értsd, hogy még véletlenül se hidd azt, hogy a költői kérdésre választ várnék. mondjuk már önmagában ez is értelmezhetetlen, de… tudod, nincs mindenben logika, de nincs is rá mindig szükség.

nem értem Isten módszerét

haragszik rám, a nap szikráz, a nap szikráz, haragszik rám

bújócskát játszunk kint a parton

kies puszta, itt semmi sincs

megölellek ma úgy, hogy fájjon

a rongyos hold mögötted rám kacsint

haragszik rám, a nap szikráz, a nap szikráz, haragszik rám

belehalni, hogy semmi sincsen

élni együtt a vidám semmivel

félni attól, hogyha majd lesz

osztozz úgy, hogy nincs kivel

[innekveled]

A mi kapcsolatunk:

2021.10.12-én reagáltál a sztorimra, elkezdtünk beszélgetni. Egymásba szerettünk. Megmutattad, hogy át tudod változtatni a gyűlöletemet irántad szerelemmé. Vártál rám 9 hónapig átmentél az összes vizsgán. Megtanítottál újra hinni és felrángattál a padlóról. Féltem, te hiába dolgoztál ott hagytál minden csapot papot és jöttél ellenőrizni. Ha kértem akkor munka közben szinte alig aludtál de vigyáztál rám. Mikor rosszul lettem buli közben és hiába kértem a többieket ok hívtak téged te ültél az autóba és jöttél segíteni nem számított neked, hogy dolgozol. Szülinapomkor bekamuztad, hogy nem tudsz lejonni mert előző este sokat ittal és nem kockaztatod a jogosítványt majd hívtál és kérdezted merre vagyok mert itt vagy. Ha láttad azt, hogy valaki túl nyomul nálam te megoleltel és mindenki előtt megcsókoltal. Amikor sokkot kaptam és üvöltve sirtam szorosan magadhoz öleltel és próbáltál nyugtatni. Sok mindenen tudunk osszeveszni de q mai napig nem tudjuk egymást elengedni. Tudom sok mindent elrontottam, elrontottunk együtt mégis te vagy az aki akkor is mellettem áll és véd engem ha halálosan haragszik rám.

[faszom-azegeszbe]

"Ki vagyok törve mint az ablak

Összehúzva mint a függöny

Kilógatva mint a paplan

Arra kárhozva hogy zülljön

Haragszik rám

Haragszik rám

A nap szikráz

A nap szikráz

Haragszik rám.. "

[ahogyelkepzeltem]

Idegesen alszom el, ezt onnan tudom, hogy általában elképesztően színes, pszchidelikus képek szoktak megjelenni a szemem előtt, most viszont a tv hangyás képernyője van a retinámba égetve. Arra van kapacitásom, hogy a baszogatós kérdéseket kikergessem a fejemből, hogy legalább a hangzavar ne idegeljen. Aludni akarok. Próbálom megkeresni a zuhanást. Mostanában érzem, hogy álomba zuhanok, érzem a pillanatot amikor elveszik az egyensúlyom és ebbe a feneketlen, puha sötétségbe zuhanok. Tudom, hogy a szakadék alján az álmok jönnek, tudom, hogyha rám támad a tudattalan felem, ki tudom menteni magam. Nem tudok lezuhanni, pedig most nagyon jól jönne.

Valahol aztán csak megszakad a valóság, mert a következő snitt az, hogy idegesen ébredek. Nincs néhány másodperc sem a boldog tejbegríz állapotban, mikor csak a nyálam csordogál diszkréten a szám sarkából, és azt sem tudom, mi van. Azonnal tudatomnál vagyok, azonnal veszem az adást, azonnal ideges leszek. Ideges az emberekre, akiknek a süket kommentjeit olvastam este, ideges a világra, a főnökömre, a munkámra, az exemre, mindegyikre, anyámra, apámra, K-ra, N-re,motherfucking Putyinra. Csúszik föl a gyűlölködés, hányni tudnék. Nem tőlük, magamtól. Beleüvöltök a párnámba, hosszan, és artikulálatlanul, a kibaszott, kurva életbe, hogy ezt a kibaszott, kurva napot is el kell kezdeni. Hogy ma két beszélgetés egy este, egy meg mindjárt. Azt sem tudom, mit kérdezzek, nem is tudom, mit kell csinálni. Az egész nem érdekel. N lesz a nyertes, haragszom rá, megkapja a magáét. Tudom, hogy igazam van, tudom, hogy rosszul szerzek érvényt az igazamnak. Keresek valakit, egy hisztis gyereket. Hisztis barna kislányt, aki annyira dühös, olyan nagyon, tehetetlenül, mindent felemésztően haragszik. Magára, mindenkire, senkire, mindenért és semmiért. Ömlik a könnye, ordít, toporzékol, sötétkék ruha van rajta, fehér gallérral, piros kisvirágokkal díszítve. Üvölt, torkaszakadtából, csapkod a földre veti magát, a felnőttek álmélkodnak. Ilyen ádáz gyereket. Ilyen szép kislány, hogy lehet ilyen csúnyán viselkedni. Ne hisztizz, hagyd abba, viselkedj rendesen. Én is rászólnék, de nem tudom, mit mondjak és nem is lenne igaz. Szerintem nem ciki, amit csinál, ha tehetném, én is ezt csinálnám. Vele tombolnék, hogy Helló, épp én is szarul vagyok, jövök a dühöngőbe. De nekem nem lehet, ha élesebben válaszolok, ha szürke a hangom, mindenki kikéri magának, és bánni kezdem, hogy nem volt igazam, nem is ő tehet róla. Teljesen kiborult, barna kislány, te már szédülsz ennyi üvöltéstől. Már azt sem tudod, mi van körülötted, nem is érdekel, csak csúcsra jár benned ez a tehetetlen düh, nem látsz, nem hallasz, csak én látlak téged. És én azt érzem, amit te, nem csak azért, mert tehetetlenül dühös vagyok, azért is, mert te én vagyok. Ezt együtt érezzük, akkor is most is, tudom, hogy mi fáj, de nem tudom miért. Úgy szeretnék segíteni, de hát magamon is alig tudok.

Leülök mellé, várom, hogy elmúljon, hogy leüljön ő is, ha akar beszélni.

Nem tudom, ő volt-e, aki először elvesztette a kapcsolatot az érzéseivel, aki nem volt biztos benne, hogy lehet-e mérges, szomorú, vagy zavarbaejtően vidám. Hogy vele kezdődött-e vagy már így indult ő is. De ő az első, akit látok, élesen, megfoghatóan. Hallom a hangját is. Szerintem oké, hogy dühös vagy. Én is kifeszülök tőle, ha eszköztelennébvalok, ha magamra maradok. És akkor mindenki magamra hagy, mindenkire dühös vagyok, magamra is, nem tudom a saját kezem fogni. Belekapok hát mindenki másba, menjetek a picsaba mind.

Ülünk egymás mellett, szakadozva veszi a levegőt, teljesen kimerült. Én is. Ülünk egymás mellett, a dühös barna kislány meg én, a másik dühös barna kislány. Tudjuk, hogy a körön túl ott van egy higgadt, barna nő, aki tudja mit érzünk, ért minket, csak már túl van rajta. Várjuk, hogy odafurakodjon, és elmondja, hogy mi a titok.

[ordog-a-mennyben]

együtt alszunk minden nap a karantén alatt ..🥺

nos igazából itt a macskámra gondolok, de Ő is lehetne a helyében.

[youaremycloud]

nem szeretek úgy a barátja lenni valakinek, hogy folyamatosan attól kell féljek mi miatt haragszik meg rám

nem akarok feszengeni ha a barátom vagy

[i-hate-distancee]

Szeretem, amikor egy "jó barátom" úgy haragszik meg rám, hogy közben nekem fogalmam sincs annak okáról, helyette azzal büntetem, hogy nem is érdekel.. Vajon ki jár jobban?..

[egyemberavilagban]

Haragszik rám. Mindenki úgy haragszik rám.

@egyemberavilagban

[zoeeozzoeeoz]

Bocsánat kérés

Azon gondolkodtam, így munka közben, hogy az emberek egy része miért nem tud bocsánatot kérni. Nemre, korra, helyzetre való tekintet nélkül.

Miért? Félnek a reakciótól? Félnek a másik szemébe nézni? Félnek elismerni h tévedtek? Vagy miért? Cikinek tartják? Megalázónak?  Nehéz kimondani h “Bocsánat. kérlek ne haragudj rám. Beszéljük meg.”  Miért?

Mi lehet a válasz reakció? Igen, lehet h dühös, és leordítja a fejedet, kiadja dühét, de ha lehiggad, eljut hozzá hogy bocsánatot kértél, és ő is azt fogja tenni  a viselkedése miatt. Vagy, megölel, és el van felejtve minden. Tudom, nehéz beismerni ha tévedtünk, vagy elcsesztünk valamit, de ezt fel kell vállalni. Nem pedig elsunnyogni. Főleg, ha ez miatt még meg is sértettünk olyan valakit, akit szeretünk. Jobb az, ha elsunnyogod, és utána bármikor feszült a helyzet a fejedhez vágják, vagy a tetted súlyától mérten, akár el is veszítesz valakit miatta?Görgeti mind a két fél maga előtt, és ahogy ismétlődnek, úgy lesz egyre nagyobb a galacsin, mig végül szétrobban, és beterit mindent? (képletesen)  Ciki? Megalázó? Miért? Mi megalázó van abban, ha oda mész valakihez, akit megbántottál, a szemébe nézel, és bocsánatot kérsz? Szerintem ez a természetes. Miért nehéz kimondani? Jobb az , ha utána órákig/napokig azt látod h haragszik vagy szomorú, netán nem szól hozzád, elküld? Ezek a válasz reakciók jobban elviselhetőek, mint ha pl megölel, és azt mondja, “semmi gond, felejtsük el” ?

Nem hiszem, hogy túl naivan látnám a világot. Vagy hogy túl naivan állnék az emberekhez. De az ��n szememben sokkal többet nyom a latban, sokkal nagyobbra becsülöm azokat az embereket, akik tudnak, és mernek bocsánatot kérni, mint azok akik bármire hivatkozva elsunnyogják, vagy gyengének tartják azokat, aki ezt megteszik. Pont attól lesz erős valaki, ha be tudja ismerni hibáit, és utána korigálni próbálja. Meglátja, hogy mit okozott akaratlanul, és megpróbálja helyre hozni.

Kíváncsi lennék a véleményetekre ezzel kapcsolatban.

[tortelemutortenelem]

Lehet hogy haragszik rám?

Amikor azt mondta, hogy már biztos szóltam másnak és megoldotta helyette, akkor remélem nem arra gondolt, hogy nincs rá szükségem. 🙄

[your-nightmare69]

Kezdem azt hinni, hogy gyűlöl az élet. Haragszik rám, amiért gyűlölöm, ezért megmutatja, hogy valójában miért gyűlölöm tényleg.

[fuckofflifesworld]

Én csak egy barátra vágytam. Egy barátra,akinek kisírhatom magam,akire akkor is számíthatok ha haragszik rám vagy ha épp elfoglalt...

de úgylátszik a mai világba már ez is egy kihalt faj.

[kertikavics]

Anyámékat lakásfogságra ítélte a nővérem.

Amit ma a mostohaapám megszegett, én meg elmondtam a tesómnak miután megláttam, hogy már anyámék városából is van kórházban ember koronavírussal, úgyhogy anyám most rám haragszik.

...

[gyonyoru-zombilany]

Karinthy Frigyes:

A gyermek mostanában nyugtalan

 

Kit lelkem mélyében elrejtve hordok

A gyermek mostanában nyugtalan, -

A gyermek, kit csak én tudok magam,

Haragszik.

 

Sír és liheg - dobban szivembe' szíve,

Arcáról eltünt a szelíd mosoly -

Ráncolja rám nagy homlokát és oly

Mogorva.

 

Én járok és csinálom, ami dolgom

És mondom jóestét és jónapot

És merre megy? És ön mennyit kapott

Belőle?

 

Ahol a villamos megáll, én is megállok

A kémények közül kinéz a Hold

Alatta állok én s a szürke bolt

Fölötte.

 

Kinéz a hold. És vár. Én visszanézek,

A tekintete egyre tétovább; -

Már nedves és felhős - nem megy tovább,

Kicsordul...

 

A fordulónál pénzt veszek elő,

A szél hajambakap, mint könnyü kéz, -

Megfordul és szájtátva visszanéz:

Hát nem jössz?

 

A sziklaszirtre némán tűz a nap

És nincs, aki belőle bort ereszt -

Csúcsán mohos, penészes kőkereszt -

Tovább mék.

 

Este az ajtóban kulcsom csikordul,

Ádámcsutkám jár fel s alá - eszem.

Csók nélkül is elalszom csendesen

Az ágyban.

 

De kit lelkem méhében rejtve hordok

A gyermek ébren van, nem alszik el

És felriad és rugdal és szökell, -

Nem érti.

 

Felül, körülnéz a sötét szobában

Arcomra hajlik, nagy szemet mereszt,

Aztán legörbül a szája: - hát mi ez?

Őrült vagy?

[kacce]

csalódás

mikor lelkiismeret furdalásod van olyanért, amit nem te követték el, de nem tisztázod... miért nem tisztázod? kár volt ki nyitni a pofám... ha valamelyikük meg haragszik rám, el veszítem számomra a legfontosabbakat.

kutyi! a fasznak nyitottad ki a szád megint... egyszer tudnál kussban el ülni és meg oldani egyedül... csak egyszer

[szeretlekbabam]

Szeretem,amikor néz és elmosolyodik. Amikor csillog a szeme,ahogy rám néz. Amikor azt mondja hogy szeret. Amikor telefonálunk és azt mondja hiányzott a hangom. Amikor dicsér. Amikor becézget. Amikor nevet. Amikor beszólogat. Amikor hülyeségeket beszél. Amikor alszik. Amikor eszik. Amikor fürdik. Amikor rosszkedve van. Amikor haragszik rám. Amikor flegmázik. Amikor reggel van és még kómás. Amikor fáradt. Amikor idióta. Amikor okoskodik. Amikor megsértődik rám. MINDIG SZERETEM!