#happy vagyok

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Muszáj kiírnom magamból mi történt most délután. Őszintén szólva nem gondoltam volna hogy a szalagavató 2/1 ennyire jól fog sikerülni... Sokkal rosszabbra számítottam, de ehelyett mindenki tök happy és segítőkész volt, viccelődtem csomó mindenkivel, a keringőt nagyon faszán eltáncoltuk osztálytársammal és higgadt voltam.. higgadtabb mint ő. Az meg már ráadás volt hogy legjobb barátnőmmel és legjobb barátommal is újra közel kerültünk egymáshoz és érzem hogy jól fog alakulni a barátság mindkettejükkel, mondjuk azt hogy legjobb fiú haverom már leakart smárolni ott már leblokkoltam😅 imádom őt de na... Mondjuk az tetszett hogy a végzős osztályokból csomóan megnéztek hogy hogy kibasztam magam ami valljuk jól esett, pláne hogy utána a irigy kis ribanc osztálytársam újból forrt a dühtől ezt látva. Nekem csak ez jó hogy ennyivel érdekesebb az életem a sajátjánál😆... Összegezve egyszerűen minden annyira szuper volt... Imádtam ezt a napot. Pénteken pedig let's go again, sokkal tapasztaltabban, és még vidámabban, utána meg a barátommal ihatunk🤪

Szalagavató 2/2 gyere rám 😍✨

[urmyhappinessandlove]

Tudom, hogy Ő az igazi. Tudom. Mert mellette a levegőt is furcsább veszem.

Boldogabban. ❤️

[little--sunshine]

.

[infernal-general]

There were instances when Rozy threw the guy out of her house with a ‘Get off my lawn.’ in the middle of a sexual encounter because it was so lackluster that she simply couldn't stand the boredom and frustration. Two of those situations turned into a murder when those two men took the 'get off' as in literally out of spite. Barely wasting time with underwear, she beat them to death on the spot with bare hands and left the barely recognizable/identifiable corpses in the puddle of their own blood and semen.

[poneysalegaga]

No because my poetry book is most likely to be published by the same publisher that produced the Hungarian translation of Rupi Kaur’s books. Mom, Dad, look, I’m gonna be a star!!! ✨🥲

[ajtostolahazba]

Rákthread, apáról.

Pénteken volt 2 hete, hogy megkapta az új kemót, ami már a 3. verzió, de végre CT után ült össze az onkoteam. Pénteken kapta. Szombaton semmi, vasárnap semmi, hétfőre totális lerobbanás, semmi étvágy,nem érzett ízeket, napi 20 órát feküdt, aludt. Gyenge volt, elesett, de a legfőbb, hogy olyan mértékű depresszió lett úrrá rajta, hogy teljesen kiborultam. Ez után kerestem pszichológust, kedves, szimpi, kérdez, figyel...azt hiszem fogunk tudni együtt dolgozni. A lényeg, hogy eltelt 2 hét, elfogyott a pontosan kiszámított post kemó gyógyszer, és apa jól van! Visszatért az étvágya, mocorog( vagyis tesz-vesz), alig fekszik, nem fullad annyit, jól alszik, az életkedve is jó, pozitív a hozzáállása...szóval talán alakulgat Pénteken este küldött fotókat (megtanulta ezt is, hogy a mobil milyen hasznos). Mielőtt átküldte nem szólt, hogy mit küld, sokként ért, hogy 1 délután alatt kihullott az összes haja. Ő azt mondta: végre, sokkal hamarabb várta. Közölte, hogy innentől mindenki bekaphatja, ő nem titkol semmit, badass lesz, kendőt köt. És élvezi! Rengeteg munkám van a szakemberrel, én ezt a hullámvasutat nem kezelem jól, hogy egyik nap halálra váltan, fuldokolva beszél, most meg happy optimista. A -33kg nagyon meglátszik, de most megint a hullám tetején vagyunk. 3-áig most pihentetés, regenerációs időszak, jókat eszik, molyolgat a műhelyben. Múlt héten vittem nekik egy okos tv-t, ráfüggtek a Netflixre, darálják a sorozatokat, kinyilt nekik a világ! Oyan büszke vagyok, hogy az okostelefon után megint van vmi, ami kihívás szellemileg, és gond nélkül megugorják. Az apukámnak ma van a névnapja. Most el tudom hinni, hogy még van rengeteg időnk! 😊 itt egy kép róla, hogy mindenki, aki azt hiszi az élete szar, merítsen erőt ebből a 78 éves vagány pasiból, hogy ezredjére is feláll, mert élni akar!

Szeretlek apa, boldog névnapot!❤️

[thapatkanyz]

Tha Patkányz - Gyereknap

verse:

3,14

Rap auráktól teli aula Nicaraguai birkaragut gurítanak Birkenauba Tervet szőttem, miután kiszívtam a tőgyet Hogy a számat mozgatva kúrjam ketté a földet Kurvára very happy, úgylátom, a hapi Mai napig veri neki a Hip-Hopot a hipós hippi Nincs fék, a temetőfless háromszázzal tép Ha a bulidra indulnék, vinnék hálózsák meg pléd A slukkra slukk állandóan sivatagba rak Nálunk lefordul a kereszt, titeket simogat a pap Bízom abban idióták, hogy lassan tudjátok Változott a helyzet, már a postás ugat kutyákot Sok sertés betép, szárnyasok, mint a betét Ki utamról letért, nem vágja a kör kerületét Fontos a külső, egyre több a raj alak Annyi gáz jön ki pofádon, sziesztára kell rakjalak Köszönöm ha behívnál, de söntéssel gyere Széjjel fejeltem a műfajt, vagyok öltéssel tele De jó, mikor ki sem látok a picsából Nem azért van halszagom, mert most jöttem a pecából A zene kiakaszt, na mondjad ki ravasz ma Ha van eladó beat-ed, haver, dobjad ki a faszba Megértem, ha nem hallgatod ezt, már csak mókából A helyedben én sem mernék kilépni a szobából Mit remegsz? Ja, hogy csak most durrant a Beck's? Egy jó mc-t mondjál nekem, kit földhöz ver a steksz Viszont bölcsekből van bőven, más szenved hiányt Nem árt érdeklődni, baszdmeg, a lábjegyzet iránt Ujjal intek neked, bezzeg akkor kimentetek Mikor megakarták adóztatni az internetet Változtatni akarás nincsen, de minden legyen Politikusokat hagynak ott az illemhelyen

Zsigabá (refrén) Ahol Pi, Zsiga, Chi mindig arra van a gitt Rap auráktól teli aula Készül az alagút Hogy a számat mozgatva kurjam ketté a földet

Chicheck Nem változik semmi, a sok alak alakít Itt meg a csatornából ömlik fel a salakanyag beat Ahol Pí, Zsiga, Chi mindig arra van a gitt A csillogásra csikó, csak a szamarakat vidd Nyer a sitt, jó a stu, ez az odú az adu Vegyed csak magadra, amit lepakolunk kakadu Ver a team, nem a bú, behatolunk magyarul Készül az alagút, letarolunk hanyagul Matatunk a minták miatt, más meg kirakatot etet De ha így megy a menet, leszek kitagadott gyerek Sose nyelek, nincsen kiragadott szerep Itt a líra attól meleg, ahogy kicsavarom neked Ez a sivatagba itat, mé’ a homokot eszed? Ugye veszed, hogy elveszted a porokon eszed A léc rezeg, tuti, hogy nem rokonok ezek Még szerencse a négy láb, így nem koszolok kezet Csak hozom eszementen, tudom fura lehetek Hogy vinyl-eket akarok, nem bula hegyeket Mivel sose volt pénzem, így nem ural eleve Szia uram, lemezeket adok, kúrja befele Ugyan, ne gyere, hogy a zene legyen light Kajak kifogyott a gáz, hogyan melegedek át? Robbanhat a dárda, mit betekerek má' Ez elevenen nyúz meg, úgy teregetek rá Ha nem egereket látsz, száz, beremeg a láb Mi sem vagyunk piti, de még betegebb a stáb A patkányok eregetik a reteket alád De ne lepődj meg nagyon, hiszen betemet a láp Nagy a sár és leégett a stég Csak a hanyatlás, innen lelépett a nép Megy a terelés, mindent beléd ver a gép Tényleg elég lesz a fake news, beszédes a kép

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

,,Kicsim, neked szép arcod van smink nélkül is.’’

[algebraicvarietyshow]

jesus and mary chain

nagyon régóta vártam, hogy lássam őket élőben, és talán az ilyen nagy klasszikusokat tekintve ők maradtak már csak ki (azok közül akik egyáltalán láthatóak még). ehhez képest azt sose gondoltam volna, hogy amikor látom őket, az a mátrában lesz egy olyan színpad előtt, ahol annyira lazán állnak az emberek, hogy simán lehet ide-oda járkálni koncert közben. ez persze nem baj, illetve az kifejezetten előny, hogy nem mások könyökében állva kell nézni a koncertet és még látni is belőle valamit. némi zökkenőkkel indult a dolog, és kicsit túl sokat játszottak az új lemezről, amit már egy nyolcórás repülőút alatt se sikerült végighallgatnom, de így is a hangulat megjött valahol a happy when it rains és a nine million rainy days között (nem esett persze, szerencsére). valami hiányérzet azért maradt bennem, nem is azzal kapcsolatban, hogy hogy fog szólni (olvastam eleget ezekről az újra-összeállás utáni koncertekről, meg ennek értékelését amúgyis meghagynám a hozzáértőknek), hanem, hogy mit fog kiváltani, a just like honey katartikus pillanata például némileg elmaradt. de ezzel együtt az alaphangulat megvolt, egyáltalán nem bántam ezt meg.

a fekete zaj amúgy egy csodás hely, először voltam itt, és nyilván azért nem én vagyok az elsődleges célközönség, de ennyiből is látszik, hogy mennyire barátságos fesztivál. a mátra viszont megint egészen sárga így augusztusra, az erdő helyenként kimondottan őszinek tűnik, a kilencmillió esős napból azért néhány tényleg jót tett volna.

[angelofghetto]

a legkegyetlenebb állat

Belefutottam egy Napló műsorba, ami a Padlás előadás kapcsán nosztalgiázik, generációk nőttek fel ezen a darabon, a betétdalait mindenhol játsszák. Nekem az előadás valahogy kimaradt, bár a dalok nyilván ismerősek. Presser mindig is a személyes csillagos egem masszív állócsillaga volt és lesz.

Amibe most egy kicsit belefacsarodik a szívem, az egy másik előadás, és másik zenelemez. A Popfesztiválról már írtam, talán még fogok is, meg a Vígszínházról, a forradalmi, polgárpukkasztó, nívós szellemiségéről, és a hetvenes évek feltörekvő színész generációjáról, kamaszkorom meghatározó élményéről. Már maga a musical műfaj is forradalminak számított a vasfüggöny mögött.

A Képzelt riport után pár évvel született a Harmincéves vagyok. A zenei anyag jóval kevesebbszer játszott, de nívóban állja a versenyt, sőt szerintem meg is haladja híres elődjét. A cím arra utal, hogy a háború végén született generáció a harmincas éveibe lép (1975-ről beszélünk), és a megelőző 30 év történetéből látunk felvillanásokat, egy nemzedék traumáit, hangsúlyosan Petschauer Attila, kiemelkedően tehetséges vívó olimpiai bajnok történetét, aki sok dicsőséget szerzett Magyarországnak, de csak addig, míg zsidó származása miatt agyon nem verték.

Háború. Nem is tudom, ki mondta, hogy az emberiség alapállapota az állandó harc, a béke csak kis szélcsend két háború között. Nem törődünk vele, amíg távol van, és másokat érint, de ha közelről látjuk a kegyetlenkedéseket, nem nagyon értjük, hogyan képesek emberek ennyi szörnyűséget elkövetni egymás ellen. Az állat is öl, de csak ha éhes, és nem élvezetből, bosszúból, vagy hatalmi fölényből. Most is háború van itt a szomszédban, és nem tudni, hova fut ki az egész, felülkerekedik-e a józan ész, az emberi érzés, az emberek békébe vetett reménye.

Érdemes végighallgatni a lemez teljes anyagát (link ld. fent), Presser Gábor zenéjét Adamis Anna remek szövegével. Nekem különleges kedvencem, az indító dal. Nálunk a családban SOHA nem a happy birthday dalocska megy szülinapokon, hanem mindig ez az opusz, mert ez nem csak valami előkapható klisé, ebben minden benne van, amiről egy születésnap szól. Amerika-majmolás helyett jobban meg kellene becsülnünk az ilyen kincseket, amelyekkel rendelkezünk.

Az ukrán háborúval kapcsolatban gyakran gondolok azokra, akik mindenüket hátrahagyva menekülni voltak kénytelenek, azokra, akik maradtak, és áldozatok lettek, és azokra, akik elszántan védik a hazájukat ezekben a percekben is.

Hallgatva Kútvölgyi Erzsébet hangját a felnőtt altatódalban, beugrik egy kép, ahogy a II. világháború után - régi filmhíradók és kopott fekete-fehér fotók tanúsága szerint - az emberek a szétlőtt házak között csapatokba verődve tolták, szedték össze a villamosokat, hogy egyszer majd újraindulhasson a közlekedés.

[szaller]

ázsiai filmjeim (447.-454.) - 2024. május

Nem jegyzeteltem menet közben, úgyhogy utólag próbálom összeszedni a gondolataimat.

447. Face Off 7: One Wish (Lý Hải) Vietnám Anyák napjára időzítették ezt a nagyszabású premiert, és az első héten szinte csak ezt a filmet játszották a szajgoni mozik! Mi reggel kilencre mentünk az anyósommal és három barátnőjével. Egy idős anyuka a központi karakter, aki békésen él vidéki kis házában. Van 5 felnőtt gyereke, akiket egyedült nevelt fel, és akik már rég máshol élik a maguk életét. Mindannyiukat összehozza, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy összeugrasztja a mama lábtörése. Úgy oldják meg a hosszú lábadozást, ha már nincs kire tolni a nem várt terhet, hogy anyuka mindenkinél eltölt majd egy hetet. És itt van a film legnagyobb hiányossága, ugyanis egyik család életét sem ismerjük meg, nem jut idő az egyéni sorsok feltérképezésére, hanem csupa egysíkú karaktert kapunk, egyforma hosszúságú, de teljesen különálló epizódokban. Közös bennük, hogy a gyerekek bénák és hálátlanok, de az anyuka egy angyal, és a végén minden jóra fordul. A rendező nagyon igyekezett, sőt, ez az egy célja volt, hogy a női célközönségből az utolsó könnycseppet is kifacsarja. Én meg ott hüppögtem a négy nagymamával meg a hiányérzetemmel a hetedik sorban.

448. Raging Fire (Benny Chan, Shane Comley-White) Hong-Kong A maga műfajában teljesen jó. Donnie Yen egy végtelenül becsületes nyomozót alakít, a másik oldalon pedig a korrumpálódó kollégái, egy nagy drogszállítmány és bandaháborúk. A repülőn sajnos olyan verziót vetítettek, amiből az összes robbanást kivágták, pedig a főgonosz előszeretettel használta a bombákat és a dinamitot (meg a különböző vágó- és szúrószerszámokat, amiket viszont meghagytak). Először nem is értettem, hogy mi az a távolban felszálló füst egyből a nagy késpárbaj után.

449. Happiness (Lo Yiu-fai) Hong-Kong A hónap filmje! Anyja halála után, egy problémás srác Kínából Hong-Kongba megy, hogy megkeresse az ott élő apját. Fater hamar lepattintja őt így az utcán találja magát. Egy szenilis öregasszony lesz a pótmamája, hogy aztán a fiúval vállvetve küzdjenek meg a nő kezdődő demenciájával és az élet egyéb nehézségeivel. Ez egy másfajta boldogság, de ők megtalálták.

450. The Two Horses of Genghis Khan (Byambasuren Davaa) Németország-Mongólia Urna Chahar-Tugchi egy mongol énekesnő, aki egy régi családi hangszer nyakába vésett daltöredék hiányzó részét igyekszik megtalálni. Amíg a hangszert restaurálják, Urna bejárja Mongóliát, de senki nem tudja már a versszakokat. A híres karmester is csak annyit tud segíteni, hogy a dal valójában nem két lóról szól, hanem két testvérről (Dzsingisz Kán hadseregében), és azt meséli el, ahogy az idősebb fiú átadja a tudását a fiatalabbnak. A film a címadó dal allegóriájaként végződik, mert az utolsó jelenetben egy százéves nagymama megtanítja a hiányzó versszakokat Urnának. lábjegyzet: ebben a műfajban a Huun-Huur-Tu az Anda Union együttesről készült dokumentumfilm sokkal jobb (Youtube link)

451. Ready O/R Rot (Anselm Chan) Hong-Kong Kicsit bugyuta rom-kom volt, de akadtak benne színvonalas részek is, csak már nem emlékszem rájuk. Arra jó volt, hogy repülés közben elüssem vele az időt.

452. The Legend & Butterfly (Keishi Otomo) Japán Nagyszabású zagyvaság. Egyszer be is aludtam rajta, mert két napon belül két interkontinentális járaton volt szerencsém utazni, így aztán a rendezőhöz hasonlóan azt sem tudtam, hogy az 1500-as években járok, vagy napjainkban. Ha nem pénzmosás céljából, akkor elképzelni sem tudom, hogy miért készült el ez a cosplay film, és kinek.

453. Single in Seoul (Park Beom-su) Dél-Korea Biztos vagyok benne, hogy egy igazi könyvkiadónál a szerkesztő nem úgy dolgozik együtt az íróval, mint egy zeneszerző a dalszövegíróval (lásd Music and Lyrics). Itt mégis ezt akarják velünk elhitetni, meg azt is, hogy a sármos férfi egyáltalán nem akar magának párt, de még csak affért sem (a kócos csajjal ellentétben). Nyilván azért, mert valaki csúnyán összetörte a szívét, és mekkora véletlen lenne, ha pont ugyanebben a szingli-projektben dolgozna ő is.

454. Shortcomings (Randall Park) USA A hónap filmje címet már kiosztottam, de ez szoros második helyezett. Rengeteg filmes vonatkozása volt, főleg ázsiai, meg művészmozis vonalon, és kicsit ilyen távolkeleti woodyallen hangulata volt. Identitás, kapcsolatok, newyork, tökéletlen férfiak, nőideáljaik, szex. Aki vígjátékot vár, az csalódni fog, de amúgy ajánlott darab a magamfajta orientalistáknak.

folyt. köv.

[crazy-devil-queen]

Most is nyitva van az ablak

minden úgy van, ahogy hagytad

néha hallom még a szavaid

itt felejtettél valakit

a helyekkel, hol együtt bújtunk el

a játékot a végtelennek hitt idővel

a gyerekkor nyarait

de végül csak egyedül vagyok itt

mert nem világgá indultam,

csak játszani a sarokig

de végül csak egyedül vagyok itt

...és még leszek is egy darabig

hisz mindenki happy endre vár valahol

a remény számokat oszt, de túl nagy a sor

elhagynak a csodák, csak becsap a sárga út

ugye még visszavár, mi sárba hullt

Ha nincs, aki szól, ki mondja meg

hogy miért nem a jó útra szólt a jegy

hova bújjunk el, ha túl ijesztő a világ

visszacsinálnám, amit nem lehet

Idegen helyen, idegen tapintások koptatnak

a régi tanítások hol vannak?

ha senki nem súg és nem szól már

és visszakérnéd, amit eldobtál

van, hogy nem megy, csak az idő rángat

ha nincs választás, az ember hitet kitől várhat?

tudom, van rosszabb a haragnál

ha magad vagy, de magadnak se maradtál

kértem, hogy ne menj el, hogy ne unj meg

talán csak elveszett a retúrjegy

így ahogy te is, én is elveszek

...mert nélküled én sem vagyok meg...💔

[ajtostolahazba]

Na Rákthread apáról újabb fejezet.

Most vagyunk itt, neki még folyik az infúzió, én várok. Másfél óra kőkemény meló volt összevakarni magam, miután a dokival beszéltem. A majfunkció szar. Nem tudni, hogy azért, mert hat a kezelés és pusztul a rák, vagy azért, mert terjed. Megkapja a kezelést, de (és itt veszjóslóanrám nézett) közeledünk a lehetőségek végéhez. Amikor feljöttünk a kezelőhelyiségbe, ahol kb.30-an kapnak egyszerre kemót folyamatosan, a nővérke mondja, hogy a kezeléskérő lemaradt, szaladjak már le érte. Szerintem nem véletlenül maradt le... az orvosunk egy fiatal, de nagyon lelkiismeretes doki, szerettem volna beszélni vele. Mondtam, hogy esetleg nem lehetne-e, hogy ha be kell fejezni, akkor azt úgy mondjuk meg, hogy az ne úgy hangozzon, mint egy halálos ítélet... azt mondta, tök korrektül, hogy ezt se így(és a szívére tette a kezét), sem etikailag nem teheti meg. Kíméletes lesz, de hazudni nem fog. (Mondjuk ezt én se kértem volna.) Tudja, hogy ez mennyire fájdalmas, de amíg hite van a betegnek, addig remény is van. Ha a beteg feladja, akkor egy kemó se segítene." A maga apukája élni akar, és higgye el, ha eljön az idő, ő készen fog állni. Maga nem lesz késze erre soha, de ő igen."

Szóval mostmár kicsit nyugodtabb vagyok, de szegény pszichológusom kurvára meg fog dolgozni a pénzéért...

Ez asszem az alkudozás fázisa. A tagadás és a düh megvolt. Nem vagyok jól. Egész hazaúton ezen agyaltam. És fura, mert mindamellett, hogy ez egy kurvanagy gyomros volt, valahogy mégis segített. Mert most először nem az onkológus ült velem szemben, hanem az ember. Aki nap mint nap ezt látja, emberek és családjuk heroikus küzdelmét, ami túl sokszor nem lesz happy end, de valahogy az első sokkon túl mégis...az a mondat, hogy " ő készen fog állni", az megnyugtatott. Hogy velem mi lesz? Ami mindenkivel, aki gyászol. De ez nem is számít. Ha ő készen lesz, tényleg, és megbékélve fog elmenni, ha eljön az idő, az nekem elég. 9. hónapja toljuk ezt. Hol elveszetten, hol reménnyel telve... alkudozom... még kérek időt!

[iwannapushthebutton]

hova van értelme mostanában posztolni?

az instagram algoritmus behalt. a Facebook-on is alig látok már ismerősöket. a weboldaladat mindenkinek az arcába kell nyomni. mindenhol a hemzsegés. a sok “közösségi” oldaltól is már kifordul a gálám. ezt a blogot meg jól szétbasztam én magam azzal, hogy elkezdtem mások kontentjéből a (szerintem) jót ide rakni, plusz egy rakás számomra fontos dolgot elmentettem az archívumban. 

annyira fárasztónak érzem, hogy csináljak még egy valamit és azt (is) folyamatosan updateljem. totál értelmetlennek látszik az egész, szélmalom harcnak. de valszeg most is csak szétestem egy kicsit mert túl sok mindent csinálok és reménytelennek tűnik, hogy bármit is befejezzek. 

gondolkoztam rajta, hogy a saját képeimet is elkezdem ide blogolgatni, de arra meg ott van az instagram, mint napló. voltaképpen a dolgaimból a legtöbb látható dolog a vizuális naplóm és a kísérletezések. igaz, szándékosan nem is csinálok annyi (nagyképűen) “opust”, hogy azzal folyamatosan megtöltenék egy művészeti blogot. lehet, hogy ez hiba. elnézve ugyanis mások, a kísérleteimhez és naplóimhoz hasonló képekből egész fasza karriert vagy mit tudnak csinálni. lehet nem kellene annyira szigorúnak lennem magamhoz. a perfekcionizmusról szerencsére már régen leszoktam, és ha valami véletlenül lesz jó, akkor sem leszek csalódott, hogy nem tudom megismételni, hanem örülök, hogy megvan az, amit el akartam érni. nem tudom hogyan, de sikerült, és örülök az eredménynek, ahelyett, hogy magamat basztatnám, hogy ez nem is igazi, mert nem tudatos, és ezért nem is enyém. (Sally Mann, azt mondja, hogy a képeinek egy jelentős része ilyen “happy accident”)

de abban a tekintetben szigorú vagyok, hogy mi az amit egy “képnek” tartok. Hogy van tartalma, esztétikája, technikája, mélysége - nem csak egy “elkapott” pillanat, hanem összesűrűsödik benne valami a századok óta felhalmozott technéből, hogy a jelenből/ről szóljon, de legyen benne valami időn túli szépség, humor esetleg dráma. hogy el tudjak időzni rajta, hogy vágyjak rá, hogy beszippantson vagy farkasszemet akarjak nézni vele. nyilván ez sem mindig jön össze, de ha már úgy érzem közelítek ehhez, annak már nagyon örülök. 

de azért mert lőttem egy jó fotót, még nem feltétlenül fogom jó képnek is gondolni.

azt hiszem tényleg nagyon szigorú vagyok.           

sebaj, itt egy fotó a legutóbbi tekercsről 

[remenyteljesfiu]

Örülök, mond csak te is?

Testünk szinte egy

Lelkünk repedten egybe kelt

Tetszik, amit látsz?

Ellenséged verem mélyében

Szerelmed át karol téged

Mondtam, hogy happy end

Valaha is megingott hited?

Itt vagyok mögötted

Karom tart a felhők felett

Füledbe súgom szép jövőnket.

[fiesta-girl-blog]

Kedves TE!

TE ki pontosan jól tudja, hogy róla van szó. Mégis mit vársz még tőlem? Kitettem és ki is teszem a szivem lelkem egyaránt, DE kedves TE én sem tudok a végtelenségig várni és vágyni. Gondolod TE, hogy minden tök jó és happy. Nem hiszem, hogy épp ez a valóság, bele akarok fulladni a teendőkbe, a munkába, az intéznivalókba, hogy jobb legyen. De nem megy. Nem tudok örökké mosolyt erőltetni az arcomra miközben majd megszakad a szivem. Igen, azon kaptam magam, hogy nincs lelkem. Ami volt az a kis pici ami volt nincsen már, illetve van csak darabokban, mint a szivem. Azt hittem TE leszel ki megment engem mindentől a problémáktól, a rosszakaróktól, a sok hülyeségtől. De helyette azt veszem észre engem ez az egész már nem megment hanem tönkre tesz. Folyamatosan, ideges, rossz kedvű, hisztis és szomorú vagyok. Sajnálom de ez nekem sok, sok hogy nem vagyok az a bizonyos egyetlen. Sok, hogy én csak egy ugyan olyan kavics vagyok, mint a többi. Rossz mert nekem TE jelented a világot, a boldogságot, a jó hírt, a fényt, a melegséget, a menedéket, a megnyugvást. Nem tudom mit tegyek. Kedves TE, nem fogom sokáig bírni a sok fájó dolgot, hogy mindig csak megszakad a szivem. Nem én vagyok a TE egyetlened, de nekem csak TE vagy az egyetlen, a világ, a minden. Azt érzem idővel el kell engedjelek, mert csak tönkre tesz ez az egész belül, de nem csak mentálisan fizikálisan is. Hiányzik a boldog énem, az az énem aki még naívan imádott téged kedves TE és nem foglalkozott semmivel. Majd jöttek a nehézségek, a nehezítő tényezők és minden megváltozott.

Kedves TE! Ha ezt valamikor olvasod majd. Tudni fogod mit miért írtam. Remélem megértessz. De úgy érzem nincs keresni valóm melletted, mert TE nem mellettem akarsz lenni pedig én olyannyira melletted. De te nem így gondolod, mint én. Sajnálom. Sajnálom, hogy ennyire megszerettelek. Sajnálom, hogy egy részem mindig a tiéd marad.