#hagytam

[wildiesong]

Kegyelmet kért egy megtépázott szerelem - hát futni hagytam.

Oláh András: Kegyelem

[xbx20]

Ha nem válaszolsz azzal már el mondtál mindent.. 🙃

[meg-megbanom-ezt]

Megtaláltam végre a csirkerajzot

Pontosan, ahogy a szöveg mondja: az egyetlen hiteles kép Negróról, akiről itt írtam. Gondolkodtam, hogy kiszínezzem-e digitálisan, de a) az már ugye nem lenne hiteles, mert nem emlékszem rá 100%-ig ennyi év után b) sajnos még mindig elég enervált vagyok. Szóval amíg nem lesz valami értelmesebb posztom, élvezzétek Negrót.

[oldmacykerenew]

Bekovetkezett a remalmom:

Nincs nalam sem fulhallgato (van, de lemerult…), se konyv🥺 meg fogok orulni a vonaton😭

+: legalabb a vonat idoben jott! Mondjuk a ho is elolvadt… :(

[hettie]

"His decision to nationalise Northern Rock at first, and then effectively the bulk of British banking amid runs on banks by the public and financial markets set the tone for the global response to the 2008 financial crash.

Looking back on the financial crisis, Lord Darling said the "scariest" moment was when the Royal Bank of Scotland called to tell him they would run out of money that afternoon."

[sophiestears]

[nyulfarok]

Szaktársam, aki rám ír hogy hogy állok a szakdogával, majd amikor megtudja hogy szarul, akkor elmondja hogy ő mennyire faszán belehúzott hozzám képest

Jöttél hozzám a legalacsonyabb lécet átugrani, mi, Zsuzsi?!

[fiatalkoriszennyezodesek]

“... Nyitva hagytam, várom őt Aki megnyugtat délelőtt Aki felkavar délután Aki éjszaka mindig ébren vár Őt halljam, mikor felkeltem Ne csak visszhangjait lépteknek Nyitva hagytam résnyire Ne legyen kizárva, még ma ne...”

[hicapacity]

A kenyai futó, Abel Mutai már csak néhány méterre volt a célvonaltól, de a félreérthető jelzések megzavarták és azt hitte, hogy befejezte a versenyt, ezért megállt.

A spanyol futó, Ivan Fernandez, aki közvetlenül mögötte futott és rájött, hogy mi történik előtte kiabálni kezdett, hogy a kenyai fusson tovább. De Mutai nem tudott spanyolul és nem értette őt. Ekkor Fernandez hátulról szó szerint belökte Mutai-t a célba és ezzel a győzelembe.

Az egyik riporter megkérdezte Ivant: "Miért csináltad ezt?" Ivan így válaszolt: "Az az álmom, hogy egy napon olyan közösséggé váljunk, amelyben nem csak önmagunkat, hanem egymást is győzelemre segítjük."

– De miért hagytad, hogy a kenyai nyerjen? – erősködött a riporter. Evan így válaszolt: "Nem hagytam, hogy nyerjen, ő volt a nyertes. Ez az ő versenye volt."

A riporter tovább erőltette a dolgot, és ismét megkérdezte: "De hát nyerhettél volna!"

Ivan ránézett, és így válaszolt: "De milyen értéke lenne egy érdem nélküli győzelemnek? Milyen becsülete lenne az így szerzett éremnek? Mit gondolna rólam az anyám?"

Az értékek generációról generációra szállnak. Olyan értékeket érdemes tovább adnunk a gyermekeinknek, amelyekkel másokat is arra tudnak ösztönözni, hogy jobb emberekké váljanak. Mert a legtöbben inkább kihasználják az emberek gyengeségeit, hogy azokból előnyt szerezzenek maguknak ahelyett, hogy győzelemre segítenék a másikat.

Embernek lenni egy embertelen világban az egyik legnagyobb dolog 💪

Érteni ezek jelentősségét felemelő! - Ha ez nem isteni, akkor mi lehetne ílyen előkelő? 🤩☮️

[crushed-soul-fake-smile]

"sokszor próbáltam elmenni

de amint eltávolodtam

a tüdőm össze roppant a nyomás alatt

levegő után kapkodva visszatértem

talán ezért hagytam

hogy csontig megnyúzz

a valami

jobb volt mint a semmi

az érintésed ha nem is volt meleg

jobb volt mint a kezed nélkül élni

elbírtam a bántást

nem birtam el a hiányt és

tudtam hogy egy halottba lehelek életet

de számít e hogy

valami halott

ha nincs felőle kétség hogy

az enyém.."

[zoeeozzoeeoz]

Elkezdtem fogyózni a yazio- val. Ma kezdtem, uh még csak 2 negatív tapasztalatom van vele. Mikor felmentem, h jelőljem a vízfogyasztásomat, a testsúlyomat felvitte 500kg felé. Ez a " Mi vaaan?" érzés, és nem tartottam viccesnek. Gondoltam véletlenül hozzáértem valamihez, ezért elkezdtem a minuszolasokkal vissza állítani, erre minden egyes - kg- nál örült, és megdicsért, hogy leadtam a súlyomból. Ott hagytam. Bejelőltem a vízfogyasztásomat. Csá. Erre kb 2 óránként kijelez, rámszól,h igyak vizet. Basszus! Értem én, de ez eléggé idegesítő lessz így. Tudoooom. Állítsam le az értesítéseket, de ez pl direkt van beállítva h szóljon, mert kevés vizet iszok, van h napi 1 pohárnyi az adagom, és 2litert kéne magamba önteni. Szóval basszogasson csak, max eléri hogy idegből is fogyjak......

[greenteaforbreakfast]

Nem nagyon szoktam busszal járni, mert szinte mindig van vki, akivel tudok melóba menni / -ból jönni, de ma úgy alakult, hogy mindenki lelépett korábban. Elég ritkán jár amúgy a busz, nehéz is hozzá igazodni, most is van még fél órám a következőig. De végülis nem annyira borzasztó a helyzet:

Ja és imádom ebben a helyben, hogy minden ideggörcs nélkül kint hagytam a buszmegállóban a bevásárlásomat meg a táskámat (laptoppal meg mindennel), amíg visszaugrottam a spárba venni magamnak egy jégkrémet.

Asszem ezeket is nyugodtan hozzá lehet csapni ehhez a korábbi felsoroláshoz.

[eltiron2]

Hogyan ért gyors véget az Állatkerti pályafutásom? (Kis Magyarország-bemutató)

1991 óta kisebb-nagyobb kihagyásokkal vendéglátóztam, voltam pincér, kocsmapultos, mosogató, ha mást nem találtam, üzletvezető, séf, kutyafasza. 2-3 éve azt mondtam, elegem van a 12-16 órás műszakokból, a feketemunkából, a hamis mítoszokból.

ÉS MOST SZERETNÉM MEGKÉRNI A SOK FOLLOWERREL RENDELKEZŐ ISMERŐSEIMET, HOGY REBLOGOLJÁK EZT A SZART. Tudom, hogy lehetetlenül hosszú poszt.

Szóval szóltam minden haveromnak, hogy aki tud a képességeimnek megfelelő melót, az szóljon. Sok mindent nem tudtam összeszedni: beszélek angolul, németül, meg még pár nyelvet nagyon alapszinten, van egy esti gimis érettségim, meg egy vödör tapasztalatom mindenféle munkákból, a legaljától a legtetejéig.

Idén tavasszal felhívott a legrégebbi barátom (32 éve ismerjük egymást), hogy őt kinevezték a Fővárosi Állat-és Növénykert (innentől: FÁNK) osztályvezetőjének, és megszervez nekem egy munkainterjút. De (innentől GG lesz a neve) borzalmasan rendes, szabálykövető fickó, tehát nem becsempész a hátsó ajtón, hanem írjak rendes pályázatot, menjek be interjúra, ő támogatni fog, mert tudja, hogy jó vagyok a munkára.

A munka nagyon nehéz és felellöségteljes: kapusnak kell lenni, mosolyogva érvényesíteni a látogatók jegyét és azt mondani nekik, hogy "érezzék jól magukat", naponta 2-3 ezer alkalommal. Ezért ajánlottak garantált bérminimumot. Persze az interjú alatt elmondtam, hogy van kereskedelmis múltam is, szóval végül "kapus-jegypénztáros-jegyellenőr" lett a hivatalos státuszom, ez lett rányomtatva a badge-emre is.

A munkainterjún ott volt a "beléptetési csoportfőnök" (innentől legyen a neve PP) is, akinek az volt a két kérdése, hogy 1. Vagyok-e legalább 100 kiló; 2. Tudok-e bánni a cigányokkal?

Igen és igen.

Ez idén áprilisban történt, és aztán elkezdtem élni az áloméletet: kurvaszarul kerestem, de bazi jó helyen dolgoztam, igazából engem a lóvé sosem izgatott.

Aztán bő egy hónap után jött egy koszorúér-görcs, nem sokkal utána pedig meghalt anyukám, de ezekkel együtt is csak 4-5 napot hagytam ki a munkából, mert (figyelem!) SZERETTEM OTT LENNI.

Az állatkerti alkalmazottak közszolgálati státuszban vannak (amit imádtam, és nagyon-nagyon fontos lett volna nekem egy banki kölcsönhöz), tehát nekik nem 3, hanem 4 hónap a próbaidő.

Augusztusban lett időszerű, hogy beszélgessünk a véglegesítésről, GG, aki odavitt, eljött beszélgetni hozzám, hogy bajok vannak, mert a csoportfőnök PP problémázik, hogy én nehezen illeszkedek be és a munkatársak panaszkodnak rám. Nem értettem. Semmi ilyesmit nem tapasztaltam, csak azt, hogy PP kerül velem minden kommunikációt.

Végül a döntés napján (ami meg��rne egy külön posztot) PP odajött hozzám és közölte, hogy megvétózta a szerződéshosszabításomat, tehát gyakorlatilag ki vagyok rúgva.

Köpni-nyelni nem tudtam - aztán kb két hét múlva GG feljött hozzám és elmesélte, hogy PP-t és vele együtt a fél beléptetési csoportot ki kellett rúgni, mert kiderült, hogy a pénztárosok és a kapusok hosszú idő óta rendszeresen együttműködve LOPNAK. A Modus vivendi lényegtelen, de soksokmillió forinttal károsították meg a FÁNK-ot. Engem pedig azért rúgatott ki PP, mert tudta hogy van egy cimborám a vezetőségben, szóval nem lehet belevenni a buliba, így kockázatos, hogy lebuktatom őket.

Ez még nem a vége a sztorinak. Jeleztem GG-nek, hogy szívesen visszamennék a céghez, mert minden szarsággal együtt igenis imádok ott dolgozni. Egyeztetett az újonnan kinevezett csopfőnökkel, aki felhívott, hogy mennyire örülne ha visszamennék és legyek a helyettese - szóval a bürokrácia miatt újra megpályáztam formálisan a régi pozíciómat, biztosra tudva, hogy visszavesznek.

Pár nappal később hívott GG, hogy nem vesznek vissza, mert a "cég" nem veszi jó néven, hogy favoritizálja a haverját.

Míg ott dolgoztam, rövid negyed évben végig küzdöttem a bürokráciával, lehetetlen sztorijaim lennének még.

De a lényeg az, hogy tökéletesen alkalmas vagyok egy munkakör ellátására, de nem dolgozhatok ott, because fuck you.

Ez a rövid történet.

[meg-megbanom-ezt]

Arról, hogy miért is utálok főzni n+1:

Ötven, azaz ÖTVEN (50) (római számmal: L) perce főzök egy kurva sárgaborsólevest, és még mindig KŐKEMÉNY az a szar, miközben a recept 20-25 percet ír és nem említi a beáztatást, én meg előtte éjszaka rendesen beáztattam ÉS MÉGIS!!! Nem tudom, már megint hol rontottam el (ott, hogy megszülettem).

Mondjuk, nem is tudom, hogy a faszomba' bízhattam meg egy olyan receptben, ahol az író nyilvánvalóan nem tudja a lábas és a fazék közötti különbséget:

Elnézést, már mikor szoktunk levest lábasban csinálni?! Hiszen a fazék az, amelyiknek magasabb a fala, nem? NEM? Habár az irónia abban leledzik, hogy sokáig én is összekevertem a kettőt, és mire megjegyeztem, ezek összezavarnak...

ÁPDÉT: minimum lángon hagytam véletlenül. -.- Neisne mondjatok semmit...* 22:51-kor kapcsoltam fel, kíváncsi vagyok, innestől kezdve hány perc.

*arra se, hogy miért ilyen későn kezdtem el levest főzni. Na mindegy.

[csakszavak]

Azt hiszem, meghalt bennem minden, ami valaha is akart téged. Megölted. Kegyetlenül hátba-szúrtad a legféltettebb kincsed. És én hagytam, majd bocsánatot kértem, amiért vérzem. Nem haragszom, csak… fáj. De talán már nem is érzem.