#hálásak

[zeroz2ro]

CSAK ADMINISZTRATÍV okokból van bejelentve a 800 venezuelai menekült a Máltai Szeretetszolgálat Fő utcai idősotthonába az I. kerületbe! Semmi köze a választáshoz! "folyamatosan érkeznek a venezuelai magyarok az I. kerületi Fő utcai szavazóhelyiségbe: főként idős párokat vagy baráti társaságokat látunk, akik egy kis beszélgetésre is megállnak a szavazókör bejárata előtt. „For the governing party, the Fidesz, of course” – mondja egyikük." "Abban az egyéni választókerületben, ahová az otthon is tartozik, ugyanis csak alig 2600 szavazópolgár él – a 800 új, vélhetően a kormánypárttal szimpatizáló szavazó megjelenése pedig drámaian felboríthatja az erőviszonyokat." "Mint észrevettük a szavazatszámláló bizottság (szszb) tagjai között két, spanyolul folyékonyan beszélő bizottsági tag is volt, valószínűleg ez sem gyakori jelenség az önkormányzati választások idején. Egyikük, egy idős bajszos férfi már a kapuban várta venezuelai választókat: többeket régi ismerősként, vállveregetéssel köszöntött, majd élénk beszélgetést folytatott velük." "Lapunk látott egy listát is, amit egy idős venezuelai választó hozott magával: a kézzel írt, majd mobillal lefotózott listán akkurátusan sorolták fel, hogy az 5 szavazóíven kinél is kell behúzni az x-et, a a felsorolt nevek pedig mind kormánypárti jelöltek voltak"

[diogenesz2020portugal]

Ma 5 éve fogadtuk örökbe Margitot, aki minden valószínűség szerint a világ legkedvesebb, legjóindulatúbb macskája. Az első héten ki sem mozdult az ágy alól, csak pisilni és kakilni. Ezt is kizárólag éjszaka. Aztán ahogy bátorodott, a kajára kijött, és ezután minden ehető dolgot felzabált. Volt, hogy egy szelet rántotthúst, volt olyan is, hogy egy fél bagettet lopott el. Akkoriban annyit evett, mint egy elefántcsorda. Mindenesetre hálásak vagyunk a sorsnak, hogy rátaláltunk.

[havaria]

Köszi-köszi a jókívánságokat, felajánlásokat! Dóri mindenben segít, jó kezekben vagyok. Nem hiszek a csíben, reikiben, karmában, mindenhatóban, de az így vagy bárhogy kapott támogatás nagyon-nagyon jólesik és érzem, tudom hogy segít is. Köszi nagyon.

Pacsi mindenkinek aki épp benne van, és salute azoknak, aki mar túl vannak rajta. Túl leszünk rajta mi is.

Az elmúlt hetekben sok embernek kellett elmondanom, hogy mi van. A legnehezebb az anyám volt, aki az apját, a férjét, tesóit és a masik fiát is így vesztette el. Nyilván ő vette a legjobban a kanyart. A legtöbb közlésnél azt a taktikát követtem, hogy az első mondatban tisztázom, hogy rák, a másodikban, hogy hpv, tehát csak az ilyen promiszkusz morális sérültekkel esik meg, de velük nem, a harmadikban, hogy nem tudnak segíteni a gyógyulasban, max azzal, ha végzik a dolgukat, ahogy eddig. Itt hagyok időt kérdezni, válaszolok, majd azonnal témát váltok, ezzel felodva a zavartságukat. amiért a legtöbben nagyon hálásak.

Sajnos a magyar mikroblogger társadalom nem lesz ilyen szerencsés. Itt mostantól rákospornó lesz. Switch over or stay tuned!

Tegnap lement a sugár premierje. Amikor feltették a maszkot, kiderült, hogy a készítése óta eltelt két hétben még kissebb lett. Mintát nyom az arcbőrömbe a rácsozat, ahogy felrakja az asszisztens és lecsavarozza az asztalra. Ez nyilván nem tett jót a paniknak. Xanax ide vagy oda, szólnom kellett, hogy vegyék le mielőtt elkezdhették volna a kezelést. Erre bejött a doktormő és kedvesen de nagyon hatarozottan rábeszélt, hogy ezt most muszaj lesz végigcsinálni, mert a sugár kéz a kézben megy a kemóval. Meggyőzött. Annyi kedvezményt kaptam, hogy a két alsó csavart nem tették be az asztalba, így a nyakamon nem volt akkora nyomás. De ami igazán megmentett, hogy a korábban olvasottakkal ellentétben nem tíz-tizenöt, hanem mindössze öt perc volt az egész. Szólt közben valami popzene. Egy szám véget ért, de masodik már nem. :)

Ma már ket xanaxot fogok bevenni.

[stickalittle]

Bayer Zsolt szerint a Nyugat meghülyült a nagy jólétben, de mi szerencsére nem  - HVG

Szerencse, hogy Magyarországon nincs jólét! A borsodi okos és a fideszre szavazó szegénységben élő emberek hálásak biktorúrnak!

[sztupy]

Noname

Jó régen házasodtunk, külföldön, úgyhogy csak külföldi házassági kivonatunk volt nagyon sokáig. Nem is nagyon kellett semmire, nevet sem akartunk váltani, mert hát nem birtokoljuk egymást, aztán idővel el is felejtődött az egész, amíg ugye nem jött a baba, igazából még itt se volt szükség rá amíg nem akartuk, hogy a babának legyen magyar útlevele.

No de ne haladjunk ennyire előre, szóval megjött a trónörökös, és hát ilyenkor ugye neki is kell valami vezetéknevet adni, de úgy voltunk vele, hogy adunk neki egy harmadikat (ami amúgy szépen harmonizál keresztnevével), ha valamelyikünk vezetékneve később esetleg megtetszik neki, akkor majd később felveszi, az már az ő döntése lesz.

Tekintve addigra már volt skót állampolgárságunk, plusz ő is kint született, ezzel nem volt semmi gond, szépen bementünk a hivatalba születése után két héttel, mondtuk hogy én vagyok X, feleségem Y, a gyerekem viszont Z lesz, mondták teljesen oké, nincs ezzel semmi gond, megkaptuk szépen a papírokat, pár hét múlva meg már jött az útlevele is, benne a nevével.

Aztán mentünk csináltatni magyar útlevelet neki.

HátHogyAztÚgyNemLehetKéremSzépen!!! HátMilyenHülyékMárASkótokHogyEztHagyják!!! IlyenIttNemLesz!!! AMagyarNeveSemmiképpsemLehetMásMintValamelyikSzülőé!!! AmúgyisHogyKépzeljükHogyMégMindigNemRegisztráltukBeAKülföldiHázasságunk!!! MertAkkorKellettVolnaMegmondanunkHogyAGyereknekMiLeszAVezetekéneve!!! StbStbStb...

Erre mondtuk, hogy itt a skót útlevele, benne ez a név szerepel, itt az anyakönyvi kivonat, minden már le van papírozva, innen vissza már nem lépünk.

HátDeAztAkkorSeLehet! Menjünk szépen vissza a skótokhoz és mondjuk nekik, hogy változtassák meg a gyerek nevét!

Erre mondtuk, hogy nem, úgyhogy más módszer lesz itten. Kicsit ekkor már örlődtek, de aztán jött a nagykövet maga (vagy ő csak kiskövet volt nem tudom), és kiötöltük a Megoldást™:

Anya felveszi a gyerek nevét, mondjuk művésznévként úgyis a médiában dolgozik (ezt amúgy tervbe volt már véve, pár brit iraton már így szerepelt a neve, ezeket csatoltuk is a kérvényhez)

Küldünk egy névváltoztatási kérvényt, a kisnagykövet majd ír hozzá egy ajánlást is vagymi

Anya ezután kap új anyakönyvi kivonatot a magyaroktól

Az alapján kapunk új házassági kivonatot amiben már rendesen szerepelhet az, hogy a gyerek neve Z lesz

A gyereket ezután be lehet már rendesen anyakönyveztetni

És kap útlevelet is az igazi™ nevével

Ezután elmondták vagy 3x hogy nagy szerencsénk, hogy Edinboróban csináltattuk ezt a kisnagykövettel, mert Londonban a nagynagykövet ilyet nem csinálna meg, legyünk hálásak, stbstb., kifizettünk vagy £100-ot, egy hónap múlva jöttek az új papírok, hogy a névváltoztatás engedélyezve, a gyerek most már legálisan létezhet, jött az útlevele is meg miegymás.

Már csak az hiányzott hogy az új házassági kivonattal felvegyem feleségem új nevét, de aztán jött a Covid úgyhogy ezt nem sikerült. Mondjuk a skót papirokon már persze ott is ott az új nevem, mert azt egyszerű elint��zni, de majd egyszer rászánom magam hogy a magyarokkal is elintézzem ezt valamikor.

[orban1geci]

Chomsky: A hatalom tízparancsolata

Az Orbán-rezsim ebben hibátlanl teljesít, 10/10

Az embereket le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal.

A nép a nemzet megmentőiként tekintsen a vezetőire

A nép mindig legyen készen arra, hogy valami rosszabb következik.

A népet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára.

Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat

Az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra.

Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani

A népet el kell zárni az objektív tájékozódás minden forrásától.

A nyájszellem erősítése!

Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében.

bővebben:

1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a “fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a “szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a “feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet (“majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”) évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.

5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.

8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.

9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.

10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell.”

[azsofiaa]

Az előző poszt margójára:

Az összes boldog nőtársam nevében üzenem az összes fiúnak:

HÁLÁSAK VAGYUNK, HOGY VAGYTOK❤️

[spraystory]

Gremlins of the Railways

Sráckoromban az anyai nagyszüleim zuglóban laktak ezért sűrűn jártam a 2-es metró vonalán, így volt szerencsém csaknem hetente a Pillangó utcai megálló előtti és utáni graffitiket megcsodálni. Ezek a styleok nem csak simán úttörök voltak hanem a mai szemmel is nézve már akkor bomba stílusok. PNC, MRC, SWK, THK és persze a GRW. Rapaz, Rask, Epos, Sac, Biar, Inza, Koal, Donor, Cak, Ozen vagy Hoesh és a többiek, mind olyan nevek akiknek életem végéig hálás leszek. Rengetegen írnak nekem, mennyire hálásak hogy ezeket a sztorijaimat megírom. Nagyon jól esik, de én pedig ezeknek az alkotóknak tartozom örök hálával azért amilyen úttörő munkát végeztek, hogy megteremtették a magyar graffiti mozgalmat. Egyébként, a Pillangó utca után már majdnem az Őrsnél, volt egy valamiféle szertár épület a metró területén, több cuccal az oldalán, ezek között volt Hoesh egyik másnéven festett cucca egy Tank graffiti. Persze ez nem egy tank harckocsi volt hanem az volt írva hogy Tank, mint név és style. Nekem ez különösen tetszett és akkora hatással volt rám hogy minden vágyam az volt hogy bárcsak olyasmit festhetnék, ezért én kb 1996-ban első nevem Chaos után egészen rövid ideig kitaláltam hogy lelopom a Tank-ot valahogy és a Tank-hoz hasonló csengésű de egyébként rettenetesen béna Akna nevet választom. Ebből a szörnyű névből mindössze 2-3 cuccot festettem életemben aztán szerencsére elfelejtettem, jobban mondva csak elfelejtettem volna de pl Elemér barátom a mai napig így hív. Szintén 1996 körül volt egy barátnőm aki a Rózsadombon lakott, ahová menet mindig a Batthiányi téren szálltam le a metróról, itt találkoztam többször is Rapaz/PNC atyaúristennel, ez a csodálatos ember aki azóta nagyon jó barátom, ő volt az első aki szóba állt velem mint firkásszal. Többek között ettől kezdve gondoltam magamról hogy én is graffitis vagyok. Ezek az apró gesztusok másoktól őrületesen sokat jelentettek. Az Őrs vagy Rákoskereszttúr - ahol pl az MRC-sek egy része lakott, a lehető legmesszebb volt az én lakóhelyemtől. De az Őrs esti fényei, a kereszttúri vasúti line látványa, a tudat hogy arrafelé aktív firkászok laknak, meg az az egész környék és annak a tőlem való messzesége - noha nem szerettem azt a környéket - mégis erős romantikus képpel él bennem és valószínűleg elsőként nagymértékben hozzájárult az a hangulat + látvány ahhoz hogy később, éveken át olyan képeket festettem amik naplementében, mindenféle vasúti környezetet ábrázolnak, esti fényekkel, vezetékekkel, villanyoszlopokkal. Olyan 1998-tól kb 2001-ig a Süss Fel Nap nevű kultikus szórakozóhelyen dolgoztam pohárszedőként és pultosként. Mikor ide érkeztem már itt volt szakács a Firma és Nem Közölt Sáv ( korábban Funkrodeo ) tagjaiból alakult legendás Az Idő Urai tagja, Face da Pooh, nekünk csak Face. Igen, a Faktor-Labor Face-e. Szakács volt ugyan de emlékeim szerint leginkább csak sonkás-sajtos melegszendvicset készített toast kenyérből de ez akkor senkit sem érdekelt mert a legjobb arc volt. Face-hez gyakran jártak le a Süsibe az akkor már abszolút etalonnak számító PNC-GRW tagok, Bankos, Azur, Raska, Rapa, talán Epos is, egyszóval a hazai graffiti úttörői. Természetesen én igyekeztem a legtöbbet sürögni-forogni körülöttük, beszélgetni velük. Akkor én már amennyit csak tudtam festettem és óriási megtiszteltetés volt hogy Bankos egy készülő magazinhoz fotózta az én cuccaimat is. Szó szót, bandázás bandázást követett, imádtam minden pillanatát. Végtére is néhány találkozás és megismerés után elhangzott a kérdés talán Raskától: - Volna-e kedvem GRW-t írni? Bumm. Ez nekem konkrétan olyan érzés volt mintha egy amatőr rockzenésztől megkérdezné James Hetfield hogy volna-e kedve a Metallicában zenélni. Természetesen azonnal igent mondtam és én voltam a világ legboldogabb embere. Így kerültem hát a GRW-be és így lettem ennek a csodálatos és iszonyú jól működődő, progresszív kultúrális környezetnek az egyik résztevevője. És ezután jött minden. Ugyanez másokkal is megtörtént, de én csak a saját verziómat tudom leírni. A PNC és holdudvara zseniális ízléssel válogatták ki az akkori aktív hazai - leginkább budapesti -  firkászokból egy számomra “szupercsapat” tagjait amiben én is ott lehettem. Ha nem is szó szerint de egyfajta eufórikus érzés volt találkozni, bandázni és persze együtt festeni. Érinthetetlennek és megállíthatatlannak éreztem magunkat és ez felemelő érzés volt. Éjjel, nappal gyártottuk a falakat, traineket, hétvégén pedig szinte mindig legáloztunk. Vonatokat főleg a Nyugati lineon festettünk, ha kimentél a nyugatiba 2000-es években, szinte bármikor találkozhattál valamelyik csoporttársunkkal aki épp az azelőtti napi cuccot várta befutni. Volt, hogy 11-en(!) festettünk vonatot ami akkor egészen elképesztő felelőtlenségnek és őrültségnek tűnt (7.kép). A GRW korszak volt az első jelentős lépés ami megnyitotta számomra az utat a kreatív fejlődéshez, megismertette a verseny és csapatszellemet, az összetartozás érzését. Néhány évig tartott csupán és az elmúlása számomra szomorú volt ugyan de a legtermészetesebb úton ment végbe. Sokan jöttünk sokfelől és ugyanilyen sokfelé széledtünk szét később. Utólag visszagondolva a “nagyban lenni” varázsa épp addig tartott ameddig kellett és így volt ez jó.

1. kép : Tite, Nikon, Idar, Borg ( KoolKasko) - Blik hiányzik a képről de ez volt a GRW friss generációja

2. kép : Banx, Nikon - Fővám tér 2000

3. kép : Tish, Stik, Jok, Blek (Blik), Nikon - 2000 Nyugati line

4. kép : Banx, Bazer, Nikon, Sken - 2000, Nyugati line

5. kép : Nikon, Tish E2E - 2000, Nyugati line

6. kép : Banx, Sken, Blik, Bais (Bazer), Nikon, Tite - 2000, Filatorigát

7. kép : Bify (Rapa), Kath (Stick), Izm (CBS, LA), Blek (Blik), Nikon, Banx, Tish, E2E - 2000, Nyugati line

8. kép : GRW (Nikon) - 2000, Rákosrendező

9. kép : Banx, Tite, Dormi18 (Blik), Nikon - 2000, Nyugati line

10. kép : Blek (Nlik), Bif (Rapa), Nikon, Banx, Tish, Kath (Stick) - 2000, Nyugati line

[iszappakolas]

Ebben a rendőri magatartás a legnyomasztóbb. Nem az a része, hogy a munkájukat végzik és védenek egy területet, mert ők is emberek, akik fizetésből élnek, blabla, hanem a felesleges, asszimetrikus fizikai és verbális agresszió. A defenzív és offenzív cselekvésnek is van kulturált formája, de ehelyett olyan vehemenciával lépnek fel a jövőjükért kiálló fiatalokkal szemben, mintha egy bűnöző csorda támadását kellene visszaverni, akik késelnek, lőnek, fosztogatnak, molotovot dobálnak. Legyünk hálásak, amiért nem lőtték le őket, ugye? Kíváncsi lennék, hogy azt is kiadták-e nekik parancsként, hogy diabolikusnak kell lenniük, vagy ezt már csak élvezetből és rosszindulatból csinálják. Úgy tűnik, hogy ez a magyar ugaron szocializálódott szervilis massza, ez az etikai söpredék képtelen olyan morális kategóriákban gondolkozni, mint a szolidaritás. Az a rendőr, akinek volt egy csipetnyi önérzete és empátiája, reggel beteget jelentett és egész napos önvizsgálatot tartott, hogy miért ezt a pályát választotta. 

[zeroz2ro]

Tolmácsot kérek!

[csacskamacskamocska]

Barátságos arcú szörnyek

Ítélkezni nagyon nagyon könnyű. Kézenfekvő, mi több felszabadító. Ha a másik rosszat tett, ha más vagy mások nem elég hálásak nekünk, akkor sikerül magunkat olyan jónak látnunk, hogy az elfedjen minden mást. Minél rosszabb a másik, annál jobbak vagyunk mi – sebzett angyalok. Volt egy barátom, aki mindig azt mondta: a jó emberek végül megbékélnek. Nem volt senki, aki ne békélt volna meg, akármit is csinált ő, hiszen ki akar a rossz emberek közé tartozni? Senki. Van valaki, aki látja ennek a mondatnak a fonákságát? Tehetek bármit, viselkedhetek bárhogy, majd mások, a jó emberek elnézik nekem. Az igazán jók akkor is szeretni fognak. Nagyon szerettem őt azokban a pillanatokban amikor el tudtam magammal hitetni, hogy őszintén kedves vagy figyelmes, hogy érdek nélkül segítőkész. De valamiért mindig és következetesen devalvált mindent amit tett. Egy szájrándítással, egy gúnyos megjegyzéssel, vagy akár hosszasan kifejtve, hogy miért nem kell örülni.

Nagyon keserű dolog amikor végül felvállalod, hogy a rosszak közé fogsz tartozni, azok közé, akik hálátlanok és nem bocsátanak meg. Mert valójában mint a pók hálójába ragadsz bele az ellentmondásokba, a SAJÁT és a másik ember ön és élethazugságaiba, az amúgy megbocsátható képmutatásba. Rossznak lenni rossz érzés. Nem ítélkezni meg nagyon nehéz.

Volt egy pillanat amikor átfutott rajtam, hogy dehát, mennyi mindent tettem érte. Aztán elszégyelltem magam. Merthát ki ne tudná nálam jobban, hogy azért tettem, hogy szeressen. Volt vele célom. Jóóóó, össze is találkoztak érdekek meg érdeklődések, de valójában üzlet volt, szerettem volna megvásárolni vele a figyelmét meg a szeretetét. Pfff. Nincs mit számonkérnem. Hogy megalázva érzem magam és kisemmizve, hát bocs... szar üzletet kötöttem, nagy árat fizettem a semmiért, kockáztattam, nem jött be. Ezért nem a másik ember a hibás. Nem mondom, hogy nem lenne könnyebb, ha sikerülne rávernem, mert könnyebbb lenne, de akárhogy próbálom, nem megy le a torkomon.

Nyer-e a másik ember azon, ha nem akarjuk világgá kiabálni, hogy milyen szörnyűségeket követett el és nem próbáljuk a magunk oldalára álítani a "közvéleményt". Nyilván, nyer. Nyilván övé lesz a makulátlan palást, amiben végigsétál az életen.

Azt akarom látni, hogy a lelke mélyén ő jó ember. Tévelyeg, de jó ember. Hiszen úgy látni, nekem lenne sokkal könnyebb. Inkább mentsek fel egy gonoszt, mint elítéljek egy jót, csak azért mert nem vagyok képes a tisztánlátásra. Ha nem jó, mások is látni foják egyszer. Ha jó, én megmondtam...

Az élet nem igazságos. Nem is dolga, hogy az legyen. Az élet csak döntések, cselekvések hosszú-hosszú fonala, amit mindenféle érzelmekkel színesítünk. Aztán hol a cselekvéseket, hol az érzelmeket tartjuk fontosabbnak, a döntéseinket meg nem akarjuk látni. :) A szeretetnek nem szabad(na) üzletnek lennie. Csak valami olyasminek, amit emberek éreznek, és ami emberek között gerjeszti magát egyre nagyobbra.

Más, de tegnap hallottam egy tréningen és érdekes volt. Tényleg szükségünk van a visszajelzésekre, mert a nélkül nem tudunk változni, nem tudunk jobbítani magunkon. Felnőttként már ezt inkább csak a közeli családtól kapjuk meg. Akinek nincs ilyen... hm... hm... az lehet, hogy semmilyen visszajelzést nem kap. A legértékesebb visszajelzések, amiket biztonságos, szeretetteljes környezetben kapunk. Ahol tudjuk, hogy szeretve vagyunk annak ellenére, hogy... és ami elég fontos számunkra, hogy változunk azért, hogy elismertebbek legyünk. Azon gondolkodtam, hogy a hozzám hasonló magányosan élő emberek feltehetőleg hajlamosabbak azt gondolni, hogy ők rendben vannak. Hiszen nem ütköznem soha bele valaki szeretetteljes véleményébe maximum ellenségeskedésbe, amit mindenki igyekszik magáról lesöpörni. A másik érdekesség az volt, hogy mennyire meglátszott a tréningen, hogy kik voltak a csapatban, akik komolyan foglalkoztak önismereti dolgokkal. Most azon dolgozom, hogy az öntelt kis egomat visszatuszmákoljam a helyére. :D

[retyerutya]

"gyáva népnek nincs hazája. Lehet, hogy elbuktuk a forradalmainkat, de ezek azok a pillanatok, amikre büszkék lehetünk - mert kiáltunk egy nemes eszméért, a szabadságért. És jobb szabadon meghalni, mint szolgaként élni.”

Látjuk még emléktáblán ezeket a szavakat. Karsai Dániel reakciója az emberi mivoltat darabonként, mégis riasztóan gyorsan felszámoló ALS betegségre példaértékű volt, olyan,amilyeneket ebben az országban normális időkben is kevesen vállalnak, nemhogy a Ner torz rossz döntéshelyzeteiben.

Fontos pollanatokban batornak lenni, jól dönteni, ez teszi az államférfit, a nagy formátumú embert. Karsai ilyen volt, és csak hálásak lehetünk, hogy pályatársai lehettünk, láthattuk ezt a nemes küzdelmet.

[nemzetikonyvtar]

Kárpátalján járt az Országos Széchényi Könyvtár küldöttsége

Az OSZK munkatársai által összegyűjtött rajzlapokat, színezőket, filctollakat, a könyvtár kiadásában idén megjelent Ribizli a világ végén című mesekönyvet és magyar nyelvű könyveket vitt a nemzeti könyvtár küldöttsége Kárpátaljára 2022. december 19-én.

Rózsa Dávid, a nemzeti könyvtár főigazgatója elsőként a határ innenső oldalán, a Máltai Szeretetszolgálat által fenntartott Beregsurányi Segitségpontban adott át könyveket, ahol Schumicky Mária csatlakozott a küldöttséghez. Egész napos segítségéért nem lehetünk elég hálásak. A Munkácstól pár kilométerre lévő szolyvai református templomban kialakított menekültközpontban Grexa Liliána ukrán nemzetiségi szószóló vezetésével a Ribizli-kötetek és írószerek mellett tartós élelmiszereket is osztott a küldöttség a belső-ukrajnai menekült gyermekek, édesanyák és nagyszülők számára.

A nemzeti könyvtár kiemelt feladata a határon túli könyvtárak segítése. Beregszászon három kiemelt magyar könyvtárat is meglátogattunk. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola könyvtárának főiskolai tankönyveket és folyóiratokat ajándékoztunk, illetve közös projektek lehetőségéről beszélt a könyvtár vezetőjével, Szamborovszkyné Nagy Ibolyával Rózsa Dávid. A Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnöke, Varga Éva által igazgatott Beregszászi Központi Könyvtárba is több száz Ribizli-kötet került, és a program zárásaként a Bendász István Görögkatolikus Könyvtár és Levéltárral eddig is élő kapcsolat bővítéséről egyeztetett Rózsa Dávid a könyvtár vezetőjével, Marosi Istvánnal.

A küldöttséget fogadta Lóga Nagyia, Beregszász polgármesterhelyettese és dr. Gyebnár István misszióvezető konzul is.

[sronti]

Megyünk Nápolyba szeptemberben, szóval tippekért, és trükkökért hálásak lennénk, Pompeii és katakombák mindenképp lesz, sőt, egy római daytrip is. Valami tengerpartos napra is szükség lesz, ha van ötletetek és tapasztalatotok, ne fogjátok vissza magatokat.

Nagyon túrázni nem fogunk, de minden más jöhet.

Köszi!

[angelofghetto]

Kerestem azt a videót, amiben a magyar barackot hozzák fel pozitív példának, de nem találtam még meg. Vannak más kisfilmek is, mint például ez, amit az Unió területén betiltottak. (Vajon miért nem csodálkozom ezen?) Eddig is figyeltem a származási hely megnevezésre. Szlovák cukor, lengyel só, kínai fokhagyma, ami egy hét alatt összeaszik és megbarnul. Óriási de íztelen spanyol eper, hatalmas vízízű halványpiros paradicsom. Naná hogy keresem a hazait.

Évekre eltűnt a boltokból a Pilótakeksz (ami Angliában olyan fajta fizető- és csereeszköz, mint a böriben a karton cigi), miközben mindenhol nyomatták ezt a nyomorult Oreo-t. (Egyszer megkóstoltam, hogy mit tudhat: két égett ízű tészta között egy édeskés, semmilyen ízű talán tejszínes krém. Kétszer ettem belőle: először és utoljára.) Valakitől azt hallottam, megszűnt a gyár, ahol a Pilótakeksz készült, felvásárolta valami külföldi cég. Aztán újra megjelent, jóval kisebb átmérővel és jóval drágábban. Most majdnem háromszor annyiba kerül, mint az Oreo.

Még emlékszem, micsoda alsó rúgás volt az EU csatlakozás a hazai mezőgazdaságnak. Ahogy MP is idézi, meghatározták az uborka görbületét is. Már többé nem az íz számított, hanem a kinézet. Ez persze a francia és spanyol termelőknek kedvezett. Szóval az Unió nem jótékonysági intézmény, hanem piacnyitás kelet felé. Csak épp a bérek nem gyűrűznek be ide, hogy vásárlóerő is legyen nálunk. Furcsa aszimmetria ez, de lehet ezen dolgozni. Mégis itt volt a lehetőség, hogy megerősödjünk, beszálljunk a buliba, de a pénzből inkább, uradalmak, stadionok, lombkoronasétányok, 20 centis kilátók és maffiahálózatok épültek. Az ivóvizünk, a termőföldjeink, a levegőnk, a klímánk, a természetvédelmi területeink és élő vizeink veszélybe kerültek, áldozatai lettek egy végtelenül rövidlátó és mohó hatalomnak.

Hogy is szokták mondani? A huszonnegyedik órában vagyunk. És nem vagyunk teljesen tehetetlenek. Ha mást nem, csak annyit, hogy az ablakpárkányon virágokat, a függőfolyosón, teraszon csilipaprikát, paradicsompalántát, hagymát, retket vagy salátát, a konyhaablakban fűszernövényeket nevelünk, a sok kicsi sokra megy alapon, már tettünk egy közös lépést. Aki kezdő, és csak egy cipősdoboz méretű "földje" van, ahova nap süt, kezdje kövirózsával: ezek a kis növények szinte elpusztíthatatlanok, és nagyon hálásak. Akinek kertje van, ültessen fákat, hogy legyen árnyék, ültessen bogyós gyümölcs bokrokat, hogy legyen organikus vitamin a családnak tabletták helyett. És máris jobb hely lesz a világ. Eszméletlen jó érzés látni, ahogy a kis csírák kidugják a fejület a földből, és növekednek. Minden másra ott a gugli. Van egy álmom. Úgy hívják, Kertmagyarország.

Na most megint jó hosszú voltam, bocsi :)

[tuntetesinfo]

Affinity bash

2023. AUGUSZTUS 18., PÉNTEK, 18:00

Hepaj a Gólyában

Gólya

💵 Egységes Diákfront adománygyűjtő buli 💵

Sziasztok! Mi, az EDF, vagyis az Egységes Diákfront ezúttal egy bulit szervezünk nektek. Mérsékelten titkolt célunk, hogy adományokat gyűjtsünk, mivel az egyre nagyobb szabású terveinkhez igen sok pénzre van szükségünk. Csak szeptemberben számos akciót, 2 budapesti valamint több vidéki demonstrációt és sok egyéb programot tervezünk, ezeknek a finanszírozásához Rátok is szükségünk van.

Az estét két csodálatos zenekar nyitja majd meg, utána pedig hajnalba nyúlóan híres-neves dj-k szolgáltatják majd a talpalávalót.

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\

18:00-19:00 Mézs

19:30-20:30 Koszmosz 936

21:00-22:00 Macskák

22:00-23:00 Meduzah

23:00-0:00 Baszások

0:00-1:00 Molni b2b Pucu

1:00-2:00 Kamafaka

2:00-3:00 Technokool

3:00-4:00 Lump

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\

A jegy ára 3000 magyar forint

(Egy adománydoboz is lesz az eseményen, ha valaki támogatni szeretne minket, bármilyen valuta belegurításáért végtelenül hálásak lennénk)

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\

Mindenkit meg szeretnénk kérni arra, hogy kulturált keretek között érezze jól magát az este folyamán, hiszen a biztonságotok a legfontosabb.

Aki pedig elmúlt 18, szaladjon majd venni egy sört a Gólyában, ennyivel is köszönjük meg nekik, hogy lehetővé tették számunkra a bulizást egy ilyen menő helyen.