#flóra pihenő

[the-bagira]

🌠 pedig jó ötletnek tűnt a hullócsillag lesés

[oncelostbut-found]

I have been physically, mentally, and emotionally drained in the past weeks... finally, had the time to breathe, put the chaos inside me into rest, and awaken my inner peace.

Snow wouldn't accumulate downtown so I took the matter into my own hands and went up the mountain instead.  Clearly, this all happened out of impulse so I didn't have time for warm-ups. I just knew I signed up for muscle pain—no regrets, though. 

Tettye - Balázs-pihenő - Mecseki kisvasut -  Flóra pihenő - Misina - Kis Tubes Kilató - János Kilató

[nkn1]

Illusztrációm N.V. Pinyegin - Kalandozások a sarkvidéken című könyvének “Találkozás Albanovval” fejezetéhez. (1914)

Két évnyi jégbefagyott vesztegelés után: “Július huszonharmadikán a “Foka” szabad vizen ringott..(…) Julius harmincadikán felszedtük a horgonyt..A ködön át megvillant valami hegyfok, ez elég volt nekem, hogy az ismerős glecccserövről felismerjem a Gertrud-fokot (…) közeledtünk a Flóra-fokhoz. (…) Egyszer éjfélkor arra riadtunk hogy hajónkat félretolta az Etheridge-sziget közelében tartózkodó jég (…) Egyszerre csak emberhez hasonló alakot vettem észre a parti kövek között. Az első pillanatban azthittem hogy káprázik a szemem. (…) De ebben a pillanatban valaki elkiáltotta  magát a hajó orrán: -Ember a parton! Igen, mozgó ember, ki lehet ez? Az ember valamit tett-vett a köveknél. Egy perccel azután hogy lehorgonyoztunk, az ismeretlen férfi kajakot lökött a vízre, ügyesen beléje ült, és jó kajakevezőshöz illően, széles evezőcsapéásokkal megindult a “Foka” felé. …A “Szent Anna” gőzös hajótisztje vagyok…a 38-ik szélességi fokról jöttem. Egy ember van velem, négyen a Grant-fokon vannak. Úszó jégen jöttünk… -Albanov vagyok, a Bruszilov-expedíció “Szent-Anna” gőzösének hajóstisztje, - nevezte meg magát az újonnan érkezett. Segítséget kérek önöktől, négy emberem a Grant-fokon maradt… 1912 őszén a jég állapota nemcsak a Barents-tengerben volt kedvezőtlen a hajózásra hanem a Kara-tengeren is. Az “Anna” jéggel tele találta a Kara-etngert. A legnagyobb nehézségek árán törte magát kelet felé, de november elején az északi-szélesség 71° 45’-én, a Jamal-félsziget északnyugati részén teljesen körülzárta a jég. Az “Anna” megállás nélkül, szüntelen sodródott egyenesen az Északi-sark felé, s ez a sodródás nemcsak 1912-ben, hanem 1913-ban is tartott. (…) Albanov elmesélte, hogy ha lett volna erős hatású robbanóanyaguk, akkor az “Anna” áttörte volna magát a legközelebbi csatornába és kétségtelenül kijutott volna a Barents-tengerbe. De dinamitjuk nem volt és a feket-puskapor aknák gyengének bizonyultak. Ősszel újra kezdődött az észak felé való sodródás. A 82-ik fokon a jég megkerülte a Ferenc József-földet és élesen elkanyarodott nyugatnak, 1914 április 23-án az “Anna” már a keleti hosszúság 60° 45’-én és az északi szélesség 82° 55’-én volt. Bruszilov vadászni szándékozott a Bering-tengerben és ennek megfelelően szerelt fel expedícióját. Csak másfél évre való élelmiszert vitt magával, mert arra számított hogy a Bering-szorosban legfeljebb csak egy telet kell majd eltöltenie. Az első telelés alatt csaknem az egész hajószemélyzet és maga Bruszilov is ,megkapta a skorbutot. Az expedíció résztvevői között volt egy nő is, Zsdanko ápolónővér, aki gondosan és önfeláldozóan ápolta a betegeket, az ő gondoskodásának, valamint a medvehússal való bőséges táplálkozásnak köszönhették hogy a betegek nyárra meggyógyultak ( két év alatt 42 medvét lőttek ). Második télen kezdték érezni a hiányosságokat : élelmiszerük a vége felé járt, cukruk és fűszerük pedig akkor már régen nem volt. A második tél közepén Albanov, Bruszilov első tisztje, azt javasolta hogy a fele személyzettel elmegy a Ferenc József-földre. Az “Anna”-n ugyanis tudták, hogy a Flóra-fokon van egy élelmiszerraktár. De nem volt sem kajakjuk, sem szánjuk.Albanov irányításával készítettek kilenc kajakot meg néhány szánt, vitorlákat varrtak és gondoskodtak mindenről, amire az úton szükségük lehetett. 1914 április 23-án Albanov tizenhárom matrózzal elindult a Ferenc József-föld felé. Három ember visszatért az “Anna”-ra, úgyhogy Albanovval együtt már csak tízen maradtak. (…) Azt hitték egy hónap múlva elérik a Rudolf-földet. Heteken át meneteltek, de földet még mindig nem láttak.Albanov tudott arról hogy van egy nyugati áramlás a Jeges-tengerben, s ennek megfelelően tartotta a menetirányt. (…) Eltelt két hónap. A tizenegy ember lassan haladt dél felé. Bajev, az egyik matróz egy alakalommal felderítésre ment, és odaveszett a hófergetegbe. Az emeberek csak úgy találomra vánszorogtak, mivel semmilyen földet nem láttak, a szerencsétlenek rádöbbentek arra, hogy eltévedtek az óceán jeges térségeiben. Június végén, amikor már minden reményüket elvesztették, amikor kettő kivételével minden szánjukat és kajakjukat eltüzelték és már kétszersültjük is alig maradt, valamilyen földet pillantottak meg keleten. Elerőtlenedve, egy falat élelelm és tüzelő nélkül értek oda.a földön sok dunnaludat lőttek. Húsukat néha nyersen, néha pedig száraz mohán megsütve ették, és így némileg magukhoz tértek, - mert valamennyien skorbutosok voltak. (…) A végigjárt távolág után úgy látszott a Flóra-fok már csak egy kőhajításnyira van, de csak kettőjüknek sikerült eljutni oda.A Gray-öbölig együtt mentek, ott el kellett válniuk. Sorshúzás alapján öt ember kajakba ült, a többi a parton ment tovább. A Bell-szigeten töltött pihenő közben meghalt Nilsen matróz. Eltemették és tovább indultak a Flóra-fokhoz. Amikor a kajakok már a tengerszoros közepén voltak, vihar kerekedett. A vihar Albanov szemeláttára sodorta a nyílt tengerre azt a kajakot amelyben Lunyajev és Spakovszkij ültek.Neki magának, sikerült egy nagy jéghegyhez vergődnie, és ott kivárta a vihar végét.Július 22-én Kondrat matrózzal elérkezett a Flóra-fokhoz.Július 30-án Kondrat kajakon visszament a Grant-fokhoz. De Makszimov, Regald, Gubanov és Szmirenyikov eltűntek. A “Foka” akkor ért oda a Flóra-fokhoz amikor Albanov és Kondrat nagyban készülődött az új teleléshez. (…) Kondrat mosolygós, gyöngyfogsorú, zömök legény volt. Pirospozsgás arcáról ítálve azt lehetett volna hinni, hogy nem a jégmezőkön bolyongott, hanem épp most jött vissza valami vidám jachtutazásról. Első szava ez volt: “- Hát dohányotok van-e?”

[bikerhun]

Flóra pihenő. A dömörkaputól nem messze, csodás kilátás nyílik a város keleti részére, illetve a Mecsek vonulataira.

[pszeudoertelmisegi]

Attól függ mire vágysz.

Ha ki akarsz mindent pipálni az útikönyvből: Jakováli Hasszán dzsámija Barbakán; Székesegyház; Cella Septichora; Csontváry Múzeum; Vasarely Múzeum; pécsi Modern Magyar Képtár;  Dzsámi; Klimo Könyvtár;  Zsinagóga; Zsolnay negyed; TV torony

Ha klassz pécsi helyek érdekelnek, ahol lehet jó insta contentet gyártani: Niké szobor; Havi-hegy és Tettye tengely; Flóra pihenő a hintával; a pécsi alagút teteje meg a 8 boldogság terasza; a Székesegyház mögötti északi várfal sétány, illetve ha a Káptalan utcába betéved az ember, akkor a Martyn Ferenc Múzeum-Múzeum Galéria udvarába érdemes bemenni és szintén felmenni hátra a várfalhoz; a PTE botanikus kertje ;  Malomvölgy;  Apolló mozi

Ha Pécs lelkébe is belenéznél: István pince; a Bányászati Múzeum (ez tök megéri!); Uránváros; a Vásárcsarnok (nem az, amelyik most épül, hanem a még máló-álló)

Pécs városában mit ajánlotok városnézni?