#feldmár andrás

[hicapacity]

FA

[egy-lany-blogja]

Ha egy reggel az ember felébred, és észreveszi, hogy a szívéből eltűnt a düh, eltűnt a sérelem, akkor szerintem hálás lehet. Akkor a világmindenség megengedte, hogy megbocsásson.

Feldmár András

[csacskamacskamocska]

Nem vonzó vonzódások

Valami híres író mondta, hogy a férfiakat büszkeséggel tölti el az is, amikor olyan valaki vonzalma derül ki, akit ők nem tartanak vonzónak. Ebben biztos vagyok, mert látom is. Ha azt mondom egy pasinak, hogy szerintem XY-nak tetszel, akkor ezerrel kezdi ajnározni XY-t, aki amúgy nem az esete, nem nyúlna hozzá bottal se, de nehogymár parlagon hagyja a felé áradó vonzalmi energiát. Vicces. Meg fájdalmas is néha ez a „hadd rajongjon” hozzáállást látni. Csajokban is utáljuk az ilyet, pasikban is. Én meg a másik oldalára estem a lónak. Annyira rettegek tőle, hogy félreértenek, hogy kínos szituációba kerülök e miatt, mert mondjuk randira hív és akkor nemet kell mondanom valami indoklással, és attól is, hogy valakinek szenvedést okozok, hogy inkább kolostorba vonulok. Már az elején, már túl korán lezárom ezeket a vonalakat. Nem tudom élvezni a felém áramló számomra nem vonzó érdeklődést. Nem tudom azt mondani, hogy ez a te dolgod, te bajod. Mert ugyan az ő érzelme, de én el tudom dönteni, hogy ezt tüzelem vagy hűtöm. Ha keresem a társaságát, teszem-veszem magam, flörtölgetek, közeli kapcsolatot alakítok ki, teret adok a vonzalmának, akkor tüzelem, kecsegtetem. Juteszembe: Mi a különbség az udvarlás és a csábítás között? Az udvarlás akár kimondottan, akár kimondatlanul, ígér valamit. És azt az ígéretet betartja az illető, aki valóban udvarol. A csábítás ugyanolyan, mint az udvarlás, de az illetőnek soha esze ágában sem volt betartani az ígéreteket, amik a játszmában elhangzottak. (Feldmár András) Persze, vannak súlytalan érzést adó dolgok. Tetszem neked, mondtad is, de amúgy le se szarsz, nem követsz, nem nyomulsz, egy vagyok a többi közül, aki teszik neked. Ennyi. Köszönöm, jólesik, hogy hangot adtál a tetszésednek. Néha beszélünk, ha nekem is szimpatikus vagy, de nyilván ha ennél többet akarnánk, akkor elkezdődne egy tapogatózás egymás felé. De nem kezdődik, ezért aztán csak néha beszélünk és idővel elfelejtődik az egész, én is neked, te is nekem. Ilyenkor, azt hiszem, csak egyetlen megnyilvánulásom keltette fel az érdeklődést, nem a lényem egésze. Én is vagyok így. Ahh, jajj, oh, ez milyen kibaszott férfias kiállás, óóóóó!!! Holnap meg már a nickjét sem tudom. Vagy éppen a nickjét igen, de ennyit.

Múltkorjában dolgoztam egy kollégával. Mivel ilyen kis tanácstalan, félszeg mókus, ezért diktáltam a történéseket. Haladjunk. csináljuk ezt, meg azt meg mi lenne, ha meg ötlet, meg tempó, és dinamika. Egy ülés alatt belémhabarodott. Tudtam már közben is, hogy elvarázsoltam, éreztem. Éreztem, hogy ez a közvetlen és kedves irányítás ez neki szükséglete, hogy úgy történjen, hogy ő közben nevetgélünk és nyoma nincs annak, hogy ő bénának, tanácstalannak, gyengének érezze magát, sőt. És jött utána naponta valami álindokkal és udvarolgatott. Én meg elvágtam a dolgot. Túl voltunk a szükséges közös munkán, nem reagáltam az udvarlásaira, ha megdicsért, mosolytalan arccal mondta, hogy köszönöm, kedves vagy. Aztán nem néztem rá, nem foglalkoztam vele. Módszeresen leépítettem úgy két hét alatt. Nem akarok nős férfiakkal baszni se, mert úgyis bevonódnék érzelmileg is, és akkor meg szenvedés hegyek várnak rám. Nem szeretném. Nem akarom azt, amikor a visszautasítás miatt dühös a másik és sérteget. Sérülékeny vagyok, nem pereg le. Nem akarok más embert szándékosan olyan érzelmi kiszolgáltatottságban tartani amilyen egy reménytelen szerelem. Ezek nem felnőtt megoldások. Nem követendő példa! E miatt a félelmek miatt aztán rengeteg barátságos férfi segítségből maradok ki és sokkal kevesebb férfiismerősöm és barátom van, mint azoknak, akik nem görcsölnek ilyen hülyeségeken. Akik többet kockáztatnak. Akik jobban ráhagyják a másikra, hogy kűzdjön meg ő maga a saját érzelmeivel. Mondjuk, ha máshogy csináltam, mindig rosszul sült el, szóval nekem, az én túláradó lényemhez valószínűleg ez a megoldás a jobb, mint a pillarebegtetős, jajj nem is értem miért történik ez velem mindig. Nagy a mellem, az a baj. :D

[mydreamingdays]

"Freud azt mondta, hogy az álmok a fejedelmi út a tudatalatti megismeréséhez. És ezt azért mondta, mert tulajdonképpen a tudatalatti az, a mit tudok, de nincsenek rá szavaim. Tehát kimondhatatlan vagy elgondolhatatlan. Nem engedi valaki meg nekem, hogy kimondjam azt, amit tudok. Tudom, de nem szabad kimondani: ez a tudatalatti. Ezért fontosak az álmok, mert az álomban egy kép ezer szó és nézem a képet és mondok mondatokat, amik igazak a képre és akkor egyszerre csak hallom, hogy mondok valamit, ami megráz. Mert eddig még nem tudtam kimondani és most egyszerre hallom, mert benne volt az álomképben. Tehát az álom segít abban, hogy megtudjam azt, amit tudok, de eddig nem volt megengedve nekem, hogy tudjam. Hát valahogy így." - Feldmár András

[tartsdmegazaprot]

El kell fogadni, hogy rettenetesen egyedül vagyok. Soha senkinek nem lesz az a tapasztalata, ami az enyém. Ha valakihez hozzáérek, megérintem, soha nem fogom tudni, hogy ő mit érez. Soha. És senki nem fogja tudni, hogy én mit érzek, mit gondolok, hogy nekem milyen a világ.

Feldmár András

[valiliaspuding69]

Olvassatok Feldmárt!

[fodor-erika]

Ami biztos

Az egyetlen dolog, ami biztos, az a halál. Az időpontja nem biztos. Nem tudhatod sem a sajátodét, sem azokét, akiket szeretsz. Ezek tudatában fel kell tenni a kérdést: hogyan éljek? Az én magamnak adott válaszom erre az, hogy ha valamit csinálni akarok, azt MOST csináljam, ha valamit mondani akarok neked, azt MOST mondjam, mert tíz perc múlva már lehet, hogy egyikünk nincs itt. - Feldmár András

[tmbrts]

"Hogy vannak napok, amikor örülsz és vannak napok, amikor nem örülsz, sőt fel sem akarsz kelni? És megengeded magadnak, hogy fel sem kelsz? Vagy fölkelsz, mert szégyellnéd magad, ha nem kelnél fel. Mi lenne akkor ha hagynád magad? Szerintem az a fontos, hogy a saját magaddal lévő kapcsolat, az legyen jó. Abban a pillanatban, hogy én nem akarok valamit csinálni, de akarattal mégis megcsináltatom magammal, akkor tulajdonképpen kihasználom magam. Tehát ha én kényszerítem magam, hogy valamit csináljak, akkor kihasználom magam, és akkor utálni fogom, a magam utálni fog engem. És akkor a kapcsolatom önmagammal nagyon rossz lesz. ... Tehát, ha én elnyomom magam, akkor rá kell jönni, hogy ezt abba kell hagynom. És néha a magam úgy ellenáll, hogy fáradt vagy úgy ellenáll a magam, hogy fáj a dereka vagy beteg leszek és akkor nem lehet engem kihasználni." 

[hicapacity]

"Én minden mai magyar politikusnak javaslom kipróbálásra a "szegénynek lenni", "hajléktalannak lenni", "elmebetegnek lenni", "cigánynak lenni", "zsidónak lenni", "homoszexuálisnak lenni", "gyereknek lenni", "öregnek lenni", "eladósodottnak lenni" és a "kiszolgáltatottnak lenni" élményt. Szívesen indítanék a parlamentbe pályázó politikusoknak egy "beugró" képzést, ahol maguk is megszerezhetnék ezeket a munkájukhoz elengedhetetlenül fontos élményeket."

Feldmár András"

[egy-lany-blogja]

"Ha valaki nem akarja érezni az érzéseit, akkor a testét fogja érezni. Ha nem akarom érezni azt, hogy mérges vagyok, akkor valamim fájni fog. Ha nem akarom érezni, hogy szomorú vagyok, ha nem akarok sírni, akkor beteg leszek. Rengeteg betegség s fájdalom azért keletkezik, mert nem akarjuk érezni az érzéseinket!" (Feldmár András)

[uvegszilank]

A pszichiátria a világon mindenütt a rendőrség szerepét játssza. Visszatereli mindazokat, akik véletlenül rájöttek arra, hogy másként is lehet látni a világot, mint úgy, ahogy megtanítottak bennünket.

[mydreamingdays]

"A traumából nem kigyógyulni kell, vagy saját magunkat megtalálni, hanem meg kell találnom azokat a kapcsolatokat, amelyeket elvesztettem azért, mert engem bántottak, mert nem tudtam senkivel sem megbeszélni, senki nem vigasztalt meg, senki nem vette észre, és kiestem a emberiség szövetéből. Valahogy vissza kell találnom az emberiség szövetébe." Feldmár András

[tartsdmegazaprot]

Amíg azzal foglalkozom, hogy miért bánik velem valaki rosszul, addig megengedem neki, folytassa. A pszichológia egyik törvénye, hogy soha ne próbálja az ember megérteni a másikat. Még saját magamat se tudom igazán megérteni, miért próbálnék valaki mást, akinek az élményeiről nem tudok? Csak fantáziálhatok, és közben múlik az idő. Aki kritizál téged, az nem szeret. A leghatékonyabb módszer az, hogy azt mondod neki: 'Ezt többet ne csináld. Most éppen ezt csináltad, nekem ez nem jó, többé ezt ne csináld.' Ha mégegyszer csinálja, akkor mondd neki, hogy: 'Szóltam neked, megkértelek, hogy ezt többet ne csináld.' Ha mégegyszer csinálja, akkor vége a kapcsolatnak. Rövid az élet, miért engednéd meg bárkinek, hogy téged bántson? Ő, úgy látszik, nem véd meg magától. Az lenne a szeretet. Ha ő szeretne téged, akkor megvédene a legrosszabbtól önmagában.

Feldmár András

[k1rakat]

[feketenketcukorral]

Én rajtad keresztül vagyok annyira én.

Feldmár András