#fegyvernek | Explore Tumblr Posts and Blogs

kaici · 1 year

Text

Korai japán puskatörténelem a Golden Kamuy tükrében: Murata, Ariszaka és a 38-as típus

Az Elfnet.hu rendkívül informatív cikkét hívom segítségül, hogy betekintést nyújtsak a japán puskagyártás korai évtizedeibe. Olyan fegyvereket mutatok be, melyek a Golden Kamuy c. mangában és animében is többsz��r megjelennek. A történelmi ihletésű, orosz-japán háború után játszódó Golden Kamuy katonák, dezertőrök és vadászok útját követve emel ikonikussá egy-egy puskatípust. Az Elfnet cikkét olvasva általános képet kapunk a századforduló Japán Birodalmának puskagyártásáról, de a Golden Kamuy miatt három fegyvernek szentelek különös figyelmet, melyek a 18-as Murata, a 30-as Ariszaka és a 38-as típusú puska.

Murata, az első japán gyártmányú puska

Bejegyzésemet teljesen az Elfnet cikkére hagyatkozva írom, ezért szeretném az említett weboldal saját soraival bemutatni a japán gyártmányú puskák korai történelmét, Golden Kamuy-ból vett mangapanelekkel alátámasztva az információkat. Kezdjük is el!

„A japánok az 1840-es években szembesültek rendkívüli elmaradottságukkal, ezért (elsősorban Hollandiából) kovás puskákat vásároltak. (…) Az 1800-as évek közepétől azonban nyugaton robbanásszerű fejlődés ment végbe nemcsak a hajógyártásban, de a kézifegyver-fejlesztésben is, ezért a japánok (a nyitás részeként) kénytelenek voltak továbbra is európai fegyverekre támaszkodni.

1880-ban készült el a Murata puska: egy egylövetű, 11 mm-es fekete lőpor-töltetű töltényt használó fegyver, a francia Fusil Gras Modéle 1874 helyi másolata. A fegyver hivatalos elnevezése 13-as típus volt, mivel a Meidzsi császárság modernkori uralkodásának 13. évében született. E fegyvert a japánok igyekeztek modernizálni: 1883-ban megjelent a 16-os, majd 1885-ben a 18-as típus…”

Így néz ki a valóságban…

…és a Golden Kamuy mangában:

A 18-as típusú Murata puska a 22. fejezetben bukkan fel először. Hivatalos nevén a dzsúhacsinen-siki-muratadzsú (十八年式村田銃) a történet szerint eredetileg a legendás hokkaidói vadász, Nihei Tecuzó fiának birtokában van, aki ezzel harcol az első kínai-japán háborúban (1894-1895). Miután a fiú elesik a harcmezőn, a fegyver édesapjához kerül, aki félelmetes medvevadász hírnevet szerez vele:

Bár a kor előrehaladtával jelennek meg modernebb puskamodellek, a tapasztalt Nihei az újabb típusú ötlövetű puskák helyett ezt az egylövetű Muratát használja a vadászatokon.

„Oi, jobi no tama va daszenai no ka?”

„Hé, nem vesz elő tartalék lőszereket?”

…kérdezi Tanigaki Gendzsiró a legendás vadászt. Északi matagi vadásznép tagjaként Tanigaki jól tudja, hogy egylövetű puskák használatakor tartalék lőszereket szoktak az ujjak között tartani, hogy a puskák újratöltése szükség esetén minél hamarabb megtörténhessen:

Nihei megmagyarázza, életfilozófiája szerint miért nem tesz így:

„Gohacu areba gokai sóbu dekiru to kancsigai szuru. Ippacu de kimeneba koroszareru. Ippacu dakara hara ga szuvaru no da.”

„Ha öt lövésem lenne, azt hihetném, öt esélyem van eldönteni a játszmát. Ha egy lövés nem dönt, megölhetnek. Mivel egy lövésem van csak, azt higgadtan és eltökélten adom le.”

A medvevadász halála után a Murata puska a 7. Hadosztály becsületes dezertőréhez, a fent említett Tanigakihoz kerül, aki ereklyeként vigyáz rá és később egy ainu kisfiúnak, Cikapasi-nak adja, mikor elválnak útjaik:

Ez a 18-as típus tehát a Japánban elsők közt gyártott puskák egyik modellje, ami még további korszerűsítésre szorult. A Murata puskák esetén „érdemi változtatást csak az 1889-es 22-es típus hozott, mivel ez a típus már 8 mm-es füst nélküli lőport tüzelt és csőtárral rendelkezett”.

A fentebb említett régebbi 18-as típus és annak korábbi modelljei ugyanis feketelőport tüzeltek, melynek története az ókori Kínába nyúlik vissza. Ez az általános értelemben vett puskapor: salétrom, faszén és kén keveréke. A lövés leadása után a feketelőpor kisebb része hamuként rakódik le a csőben, nagyobb része azonban füstként távozik onnan. A régi Murata elavult lőporával kapcsolatosan is találunk utalást a Golden Kamuy-ban, ahol a sorozat japán mesterlövésze, Ogata Hjakunoszuke a lövés hangjából következtet arra, hogy Tanigaki, aki épp a régi típusú Murata tulajdonosa a nyomába ért és keresztbe tehet neki:

„Furui dzsú de cukavareru jó na kokusoku-kajaku no manobi sita dzsúszei ga hitocu mazatteita…”

„Mintha lett volna a lövések közt egy hosszabb, ami feketelőport tüzelő régi puskából származik…”

A lőszerek kapcsán itt van egy nagyon jó összefoglaló ábra a mangából:

„A lőszerek alakján kívül a másik nagy különbség az, hogy a Murata puska feketelőport tüzelt, míg a 30-as típus füst nélküli lőport. A 30-as típusban használt füst nélküli lőpor az addig megszokott feketelőporhoz képest nagyobb tűzerőt és hosszabb lőtávolságot produkált. Ha a Murata lőszerébe füst nélküli lőport töltenének és úgy sütnék el a fegyvert, akkor a túl nagy nyomás hatására a puska tönkre menne, vagy ha sikerülne is elsütni, a nagyobb kezdősebességhez nem passzoló gyújtófej alakja és a légellenállás miatt romlana a pontosság mértéke.”

A 30-as típusú Ariszaka

A Murata után haladjunk a modernebb puskák felé, nézzük tovább az Elfnet cikkét!

„(…) hamarosan a (Murata) 22-es típus is elavult, ezért a japán Császári Hadsereg egy új puskát igényelt. A Murata puskát tervező Murata Cunejosi (jav.) tábornok közbenjárásával egy másik tiszt, Ariszaka Nariakira megtervezett egy fegyvert, amelyet a japánok 30-as típus néven rendszeresítettek (1897-ben). A 30-as típus többek között a német 1893-as Mauser ismétlőpuskán alapult és részben új tölténye miatt hatékonyabbnak bizonyult a Murata puskánál, azonban maga a fegyver bonyolult volt (…), érzékeny volt a szennyeződésre és (...) gyakoriak voltak a különböző működtetési problémák.”

Ogata első kedvenc fegyvere, a 30-as típusú gyalogsági puska (japánul sandzsúnen-siki hoheidzsú, 三十年式歩兵銃, ) már egy ötlövetű ismétlőpuska volt, melyet a Japán Birodalom szárazföldi hadereje használt rendszeresített fegyverként olyan háborúkban mint az orosz-japán háború (1904-1905), az I. és II. világháború vagy a második kínai-japán háború (1937-1945). A 3950 g tömegű puskát 554.000 darabszámban gyártották, tervezője, Ariszaka Nariakira pedig Ariszaka Narizó néven a Golden Kamuy-ban is vissza-visszatérő epizódszereplő:

„Vatasi va nanimono ka to na? Vatasi va kimi ga kata ni kacuideiru sódzsú o cukutta mono de aru!”

„Hogy én ki vagyok?! Én vagyok az az ember, aki azt a puskát tervezte, ott a válladon!”

Így nézett ki valójában, megmosolyogtató a viselkedésének kifigurázása:

A 30-as típus a képregény elején kap főszerepet, ehhez a fegyverhez szokott Ogata, és a sztori elején szereplő japán katonákat és dezertőröket is mind ezzel a puskával felvértezve ismerhetjük meg. Főszereplőnk, Szugimoto Szaicsi is kezdetben ezt a fegyvert birtokolja, és már az első kötetben részletes bemutatóábrát kapunk a 30-as típusú Ariszaka puskáról és tartozékairól (lőszerek, szurony, tölténytáska):

A 30-as típus jelenik meg az első kötet és az első fejezet színes borítóján is, utóbbi itt látható:

A 30-as típus technikai jellemzőire most nem térnék ki, mert az Elfnet cikke aprólékosan összehasonlítja azt utódjával, a 38-assal. Inkább átadnám a szót a mesterlövész Ogatának, aki eleinte beszédesebb karakterként így jellemzi a 30-as típust, egy egész oldalon keresztül:

„Kono szandzsúnen-siki hoheidzsú Rosia-hei no sódzsú jori tama ga csíszaku ni-szanpacu atetemo sinan node fuszecu-dzsú nado to ivareta ga, satei-kjori to meicsú-ricu ni oite va kocsira ga ue datta. Júsú na dzsú da ga, nami no heisi de va hjaku métoru szaki to naru to aite ni csimeisó o ataeru no va muzukasii. Demo ore va szanbjaku métoru inai nara kakudzsicu ni atama o ucsinukeru. Ore to aisó ga au to iu vake da. Daisicsi-sidan va hórui kara Makusimu kikandzsú o uttekuru Rosia hei ni tekozutta. Ore no jó na szeimicu-sageki o tokui to szuru butai o cukutteokeba, anna ni sinazu ni szunda hazu da.”

„Ez a 30-as típusú gyalogsági puska az orosz puskáknál kisebb lőszerrel rendelkezik, és még két-három lövés sem feltétlen gyilkolja meg az ellenfelet. Ezen okok miatt nem tartották halálos fegyvernek. Azonban lőtávolság és találati arány tekintetében meghaladta a többi puskát. A 30-as típus kiváló fegyver, azonban egy átlagos katona száz méteren belül sem képes vele halálos sebet ejteni az ellenfelén. De én még háromszáz méteren belül is garantáltan átlyukasztom a koponyáját. Ezt a puskát nekem találták ki. A 7. Hadosztály alulmaradt a bunkerekből Maxim géppuskával tüzelő orosz katonákkal szemben. Persze ha felállítottak volna egy hozzám hasonlóan precíz mesterlövészekből álló egységet, az a sok halál nem történt volna meg.”

A puska lőtávolságára vonatkozó információkat szintén Ogatától tudjuk meg, aki a 95. fejezetben egy szökött fegyencet fenyeget meg a 30-as típussal a kezében:

„Szuzukava Kijohiro jo. Kono szandzsúnen-siki hoheidzsú no hjósijaku o miro. Niszen métoru de memori ga aru na? Niszen métoru szaki made dangan ga todokutte koto da. Niszen métoru idzsó ore kara nigekireru ka tamesite miru ka?”

„Figyelj, Szuzukava Kijohiro. Vess egy pillantást az irányzékra ezen a 30-as típusú gyalogsági puskán. Egészen kétezer méterig mennek rajt a fokok, ugye? Ez azt jelenti, hogy a kilőtt golyó elér kétezer méterre is innen. Teszel egy próbát, hogy el tudsz-e menekülni előlem kétezer méternél messzebbre?”

A 38-as típus

Nézzük meg a 30-as típus továbbfejlesztett változatát, a Meidzsi császár uralkodásának 38. évében, azaz 1905-ban kifejlesztett 38-as gyalogsági puskát (japánul szanpacsi-siki-hoheidzsú, 三八式歩兵銃)! Így néz ki a valóságban…

…és képregényben:

„Ezt a fegyvert már nem Ariszaka Nariakira, hanem tanítványa, a legendás Nanbu Kidzsiro tervezte, akinek több pisztolyát, puskáját, géppisztolyát és géppuskáját is használta a japán hadsereg.”

Ennek ellenére, főleg Nyugaton, gyakran emlegetik Ariszakaként ezt a modellt is. A 38-as típust használták a japán katonák az I. világháború, a második kínai-japán háború (1937-1945) illetve a II. világháború alatt is. A Golden Kamuy-ban legtöbbször egyszerűen szanpacsi-sikinek (三八式) hívják ezt a puskát. Azonban nem ez az egyetlen anime, amiben a 38-as megjelenik, a Sódzso Súmacu Rjokóban (少女終末旅行, A lányok végső utazása) az egyik főhős, Júri keze ügyében is állandóan ott van az említett fegyver:

Folytassuk az Elfnet oldalán részletezett műszaki adatokkal:

Típus: ismétlőpuska

Megjelenés éve: 1906

Tervező: Nanbu Kidzsiro

Fegyver tömege: 4190 g

Teljes hossz: 1275 mm

Működési elv: forgó-tolózáras

Tárkapacitás: 5 lőszer

Lőszer: 6,5 mm Ariszaka

Tűzgyorsaság: 10-15 lövés/perc

Hatékony lőtávolság: 366–457 m

Maximum lőtávolság: 2.37 km

A Golden Kamuy-ban is említésre kerül a lőtávolság. Természetesen ismét Ogata foglalkozik vele, aki az időközben megszerzett 38-as típussal a kezében villantja meg szaktudását a 114. fejezetben Szugimotonak:

„Sz.: Szono szaisin-siki no sódzsú va ore ga kikjú noru toki ni Daisicsi-sidan kara ubaitotta jacu dzsan. Kaesze jo.

O.: Kore va szanpacsi-siki hoheidzsú da. Kono hjósijaku o miro. Niszen-jonbjaku métoru made memori ga aru na? Omae no szandzsúnen-siki va niszen métoru made…”

„Sz.: Hé, az nem a legújabb puskamodell, amit a 7. Hadosztálytól nyúltam le, mikor elkötöttük a léghajót? Add szépen vissza.

O.: Ez egy 38-as típusú gyalogsági puska. Vess egy pillantást erre az irányzékra. A fokok egészen kétezer-négyszáz méterig mennek, látod? A te régi 30-asodon csak kétezerig voltak...”

A puska részletesebb bemutatásához nézzük újra az Elfnet írását!

„Meglepő módon a 38-as típus nehezebb XIX. századi elődjénél: e fegyver tömege 4,19 kg, hossza 1275 mm (800 mm-es csővel), szemben a 30-as típus 3,95 kg-os tömegével, 1280 mm-es hosszával és 797 mm-es csőhosszával. Technikailag a 38-as típus a 30-as típus leegyszerűsített változata, de a változtatások olyan mélyrehatóak, hogy a kész típus már egyáltalán nem emlékeztet elődjére (kivétel az átemelt fa házat).

Érdekes, hogy a Murata ismétlőpuskát váltó 30-as típussal szembeni egyik fontos kritika az Ariszaka által tervezett, gyenge 6,5 mm-es lőszert érte, ezért a japánok szinte azonnal megkezdték egy erősebb, 7,7 mm-es töltény tervezését, de mivel a fejlesztés rendkívüli mértékben elhúzódott, ezért csak a 38-as típus utódjánál, a 99-es puskánál alkalmazták. A hosszú cső és a relatív kis kaliberű töltény miatt a 38-as típus elsütése gyakorlatilag nem hoz létre torkolattüzet, ami ideális mesterlövész-puskává teszi.

A 38-as típus technikailag ugyanazt a töltényt tüzelte, mint a 30-as típus (a félperemes, 6,5x50 mm-es Ariszaka-t), de a korábbi gömbölyű hegyű töltényt hegyes, ún. spitzer töltényre cserélték és kisebb tömege ellenére növelték a lőpor mennyiségét, ezáltal nőtt a fegyver torkolati sebessége és pontossága.”

A lőszereket a Golden Kamuy mangában is kiemelik, az alábbi oldalon kitérnek a fent említett gömbölyű és spitzer töltényekre is. Egyik kedvenc mozzanatom az alábbi, mikor Ogata nem engedi, hogy Szugimoto kivegye a kezéből az újdonságnak számító 38-ast, melyet dezertálása idején rendszeresítettek a katonaságban, így csak utólag jut hozzá. Ahogy a fentebbi mangapanelen is olvasható, az új puskamodellt nem tudatosan, ám valóban Szugimoto szerezte, de valljuk be… Ogatának igaza van:

„O.: Kono dzsú kara szaijó szareta szentódan no szanpacsi-siki dzsippó nara niszen-jonbjaku métoru szaki ni made tama ga todoku…

Sz.: Dakara nan da jo.

O.: Omae ga cukattemo buta ni sindzsutte koto da.

„O.: Ez a puska 38-as típusú hegyes fejű lőszereket használ, amelyek kétezer-négyszáz méterig is eljutnak…

Sz.: Mire akarsz kilyukadni?!

O.: Arra, hogy nagy kár lenne* nálad hagyni ezt a puskát.”

Az Elfnet cikkével zárnám soraimat. Japánban ez „a fegyver jelentős példányszámban készült: 1923-ig több, mint 2 millió 38-as típusú ismétlőpuska készült el. (…) Mindössze két hátrányos tulajdonsággal rendelkezett: korai rendszeresítése miatt a két világháború között, de különösen a második világháború alatt már túlságosan nagynak és nehéznek számított, emellett 6,5 mm-es töltényét nem tartották kellően erősnek. Az Ariszaka töltény valóban gyengébb volt más országok kortárs töltényeinél, 1000 méteren túl már elvesztve az erejét, ugyanakkor a legtöbb összecsapás 500 m-nél kisebb távolságon zajlott le, ahol a 6,5 mm-es töltény megfelelően teljesített, miközben kisebb hátrarúgást és torkolattüzet produkált. (…) A 38-as típus hosszú szolgálati ideje ellenére még a második világháborúban is megfelelőnek bizonyult, könnyű használata és tartóssága miatt (nagy mérete ellenére) általános megbecsülés övezte.”

* Ogata egy Újszövetségből vett bibliai szófordulatot használ itt: ’gyöngyöket a disznóknak”, azaz nem érdemes értékes dolgot adni annak a kezébe, aki nem becsüli meg eléggé.

#golden kamuy #manga #rifle #murata #arisaka #nihei tetsuzou #tanigaki genjirou #ogata hyakunosuke #sugimoto saichi

10 notes · View notes

homregeszet · 3 years

Text

Régészet - Hagyományőrzés - Harcművészet és a Kard

Már az emberi értelem ébredésének hajnalán megjelent az igény arra, hogy nagy tetteink ne vesszenek feledésbe, szolgáljanak tanulságul a jövő nemzedékei számára. Az emberiség korai történetének időszakában a letűnt generációkra, ősökre visszanyúló emlékezést írás híján a szájhagyomány őrizte. A történetek, a közösség múltjának, hagyományainak megőrzését és továbbadását az ének és a tánc segítették. Ezek a korai időkben még nem a szórakozás és a szórakoztatás eszközei voltak, hanem sokkalinkább egyfajta szakrális tevékenység. Malin még a XX. század közepén is többszáz éves hagyományt őriztek az énekmondó családok, az úgynevezett jelik. Itt a múltról szóló, dalban elmesélt történeteket speciális énektechnikával és jellegzetes hangszeres kísérettel adták elő, megkülönböztetvén a hétköznapok énekeitől.

1. kép Ún. Griot történetmesélő, Nyugat-Afrika

Hérodotosz történelmi munkáinak hála már írásos feljegyzések is vannak majd 2500 évvel ezelőttről. Őt olvasva nyomban felmerül a gyanú, hogy az emberiség történelmének legnagyobb fejezeteit végigkísérik a háborúk, csaták, fegyveres csetepaték.[1] A legendás történetíró szemléletesen mutatja be írásaiban a harcmodor mellett a fegyverzetet és az eszményivé emelt harcos személyét is. A kisebb-nagyobb volumenű küzdelmekhez, csatákhoz pedig életek kioltására specializált eszközökre, fegyverekre volt szükség. Történelmünk legkorábbi, kifejezetten e célra kifejlesztett eszköze pedig a kard, melyet egy technológiai ugrás, a fémmegmunkálás (bronzöntés) hív életre.

2. kép: A hajdúsámsoni bronzkincs

Bordeau francia szociológus a szokást, szokásrendet, az egyéni magatartás mögött meghúzódó attitűdök összességét, gondolkodási sémát a habitus kifejezéssel írta le. Elmélete szerint a kard megjelenése, a fegyverek használata is habitus alakító tényező, társadalmi változásokat idézett elő. Bár Bordeau elméleteit ma már érdemes kritikai szemlélettel vizsgálni, vitathatatlan, hogy a specializált fegyver komoly változásokat hozott az emberiség történetében.

Míg a törzsi társadalmak időszakában jellemzően a közösségek által kiállított egy-egy harcos küzdelmével vagy kisebb csetepatékkal, rajtaütésekkel rendezte a konfliktusokat, a technológia fejlődésével lehetővé vált az egyre szervezettebben működő, harcos elit réteg kiépítése, mely az egyre szervezettebb támadási stratégiákat hozta magával. Persze ez nem maradt válasz nélkül.

Európában a késő-bronzkor időszakától egyre gyakoribbá váltak a tájban megjelenő erődítések, földvárak. Az ókori közel-kelet birodalmaiban pedig az egyre fejlődő ostromtechnikákra válaszul az egyre bonyolultabb védművek, városfalak. Bár Mezopotámia kora-dinasztukus időszakában még a balta bizonyult a leghatékonyabb közelharci fegyvernek, az óbabiloni korban már egyértelműen a sarlókard vette át a szerepet.

3. kép: Az uri standard “háború oldala” kb. i.e. 2600-2400. 21.59 x 49.5 x 12 cm (British Museum) [2]

A nagy birodalmak történetében fontos szerepe volt a háborúk megörökítésének, mind képi, mind írásos forrásokban, hiszen az évszázadokra visszanyúló győzelmek a birodalom és az azt megtestesítő uralkodó erejét, nagyságát hirdetik. Ősi harcok, küzdelmek emlékeit őrzik az eposzok is. A történetek elmesélése a szakralitásból kilépve egyre inkább begyűrűzött a profán világba is. A dalok, táncok, színdarabok, játékok által felidézett történetek már nem csupán a hagyományt őrizték, de szórakoztatták is a közösséget.

Adott tehát az igény arra is, hogy az ember a lehető leghitelesebben újraélje, újrajátsza a történelem nagyobb csatározásait. Az első újrajátszáshoz hasonlatos események közé tartozhattak a római kor nagy gladiátor viadalai is, valamikor az időszámításunk kezdete előtti 2-3. századból. Mindezek csúcsa a megrendezett tengeri csaták, a naumachiák voltak. A gladiátorokkal kapcsolatos gondolatok már önmagukban is megérnek több külön blogbejegyzést is, így erről most nem is szólok bővebben.

A múlt eseményeinek megéléséhez szükséges alapinformációk megszerzésében segítséget nyújtanak a történészek és a régészek. A hiátusok gyakorlati jellegű, leghitelesebb befoltozását pedig egyrészt a hagyományos módszerekkel dolgozó kézműves mesterek, másrészt a hatékonyságot vizsgáló – a régészek kutatói és a kézművesek gyakorlati tapasztalatait ötvöző – kísérleti régészettel foglalkozó szakemberek végzik.

4. kép: A forrás-hegyi íjász sírja A kísérleti régészet segítségével rekonstruálhatjuk leghitelesebben az írott források előtti időszakok nagyobb eseményeit, de eredményei jól használhatóak bármely korszakra vonatkoztathatóan, az emberek hétköznapi tevékenységeinek megismerésére is.

Ezt a fajta kísérleti régészeti módszert használja fel a mai modern hagyományőrzés is. Az újrajátszás szó talán hitelesebben írja le ezt a tevékenységet, de az egyszerűség kedvéért maradjunk inkább az elterjedtebb hagyományőrzés kifejezésnél. Természetesen ez a fajta megközelítés nem csak a fegyveres harcot, az ellenfelek módszeres lemészárlását foglalja magában. A igényes hagyományőrző törekszik az általa kedvelt korszak(ok) lehető leghűbb újraélésére. Egyfajta szerepjáték is ez, hiszen valaha élt, ismert személyek vagy kevésbé ismert figurák, esetleg egy fiktív szereplő bőrébe bújunk ilyenkor és ezt igyekszünk a viseletünkkel, viselkedésünkkel és a korszakról gyűjtött háttértudásunkkal is tükrözni. A felhasználható források alapján törekszünk a ránk szabott figura ismert vagy karakteréből fakadóan valószínűsíthető személyiségjegyeit megformálni.

5. kép: Kardrekonstrukció - 15. század

De maradjunk a fegyveres hagyományőrzésnél: honnan tudjuk, hogyan küzdöttek a régmúlt évszázadok harcosai?

Egyrészt a régészet szolgáltat hatalmas mennyiségű leletanyagot a fegyverekről a különféle építményekig - gondolunk itt például arra, hogyan építettek erődítményeket. A különféle fegyverek hatékony használatára való törekvés az idők folyamán nem sokat változott. Az adott kor embere az élet kioltására alkalmas eszközök alkalmazásában, továbbá az ezek ellen való védekezésben mindig is a hatékonyságra törekedett. Bár ezek egymás hatására, gyorsabb-lassabb léptékben, folyamatosan fejlődtek. Noha az emberiség történelme során az átlag ember testfelépítése jelentősen nem változott, a fegyverek használatából eredő, esetleges testalkati torzulásokat (pl. íjász váll) a feltárt sírok elemzése során az antropológia segítségével jól ki lehet mutatni. Így az egyes csatákról szóló írásos beszámolókat a régészeti és antropológiai anyaggal összevetve már jóval árnyaltabb képet kaphatunk az adott kor harcászati módszereiről.

Másrészt a 13. század végén, 14. század elején megjelentek a fegyveres kiképzéshez készült oktatóanyagok is. Az első ilyen ránk maradt képes dokumentációt, a Walpurgis vívókönyvet [MS I.33.] középkori latin nyelvezettel írták német földön és jelenleg az angliai Leeds-ben őrzik. Ismereteink szerint e kézirat feltételezett megjelenésétől (1270 - 1320) beszélhetünk Történelmi Európai Harcművészetekről.

6. kép: I. 33. Walpurgis manuscript.

De hogyan fogjunk neki a hagyományőrzés keretein belül történő harci tevékenységek gyakorlásának, ha a kard szerelmesei vagyunk? Csaták során az elsődleges fegyverek a távolsági és szálfegyverek voltak. A különböző pengék használata kifejezetten közelharci tevékenység. Nos, a vívás gyakorlását elkezdeni nem igazán körülményes. Fontos hozzá a fejvédelem és egy sportkard, no meg persze kell vívó partner is. Ha ezek adottak, akkor több lehetőség közül is választhatunk az általunk kedvelt korszaktól, mozgásigényünktől és anyagi helyzetünktől függően.

HEMA (Historical European Martial Arts): Ha valaki szeret(ne) vívni - de nem feltétlenül akar tőr, párbajtőr vagy kardvívó olimpikon lenni - és érdekli a történelmi harcmodor, annak talán az egyik legjobb út a fejlődéshez a HEMA vívás. A HEMA ugyanis a kísérleti régészetnek az az ága, ahol a vívók elsősorban nem a történelmileg hű külsőségekre (pl. viseletre), hanem a meglévő dokumentációkban fellelhető mozgáskultúrára helyezik a hangsúlyt.

7. kép: HEMA gyakorlás A Szegedi Ars Ensis csapat.

Jelenleg több mint 100 fennmaradt, európai harcművészettel foglalkozó iratot ismerünk. Ezek kutatása körülményes, mert a képi anyag és a sokszor verses, már-már filozófiába hajló leírások jó alapot adnak a kor vívó technikájára vonatkozóan, de az elsajátításához szükséges módszerek leírása csak ritkán maradt fenn bennük. Ezt orvosolja a modern sporttudomány, amelynek segítségével használhatóvá válnak a történelmi oktatóanyagok. E mellett figyelembe kell vennünk azt a mai elvárást, hogy a lehető legkisebb sérülést okozzuk illetve szenvedjük el vívás alkalmával. Eleve nagy a különbség a korabeli anyagminőségtől eltérő, illetve éles vagy életlen fegyver használatában (pl. a fegyver törésének elkerülése, vagy a pszichés terhelés: sérülés okozásától vagy elszenvedésétől való félelem). A használt vívótechnika nagyban függ a fegyvertipustól, a szimulált harci helyzettől (1-1, 1-csapat, csapat-csapat elleni küzdelmek) illetve a találatok pontozásához használt modern szabályrendszertől is amely felettébb szerteágazó lehet!

8. kép: Cane fencing Sétapálcás önvédelem.

Magyarországon a legtöbb nagyvárosban már működik HEMA vívást oktató szervezet. Ezek legnagyobbika az Ars Ensis egyesület és annak társszervezetei. Sok hagyományőrző egyesületben is gyakorolnak HEMA vívást. A leggyakrabban oktatott fegyveres technika alapja a hosszúkard, ami szinte már a HEMA szimbólumává vált, de ezeknél az egyesületeknél számtalan harci technikát tanulhatunk a középkori birkózástól a botvívásból kialakult, viktoriánus kori csodáig, a sétapálcás vívásig.

Szót kell ejtenünk a hagyományőrzéshez kapcsolódó harcművészetről, a középkori páncélos bajvíváshoz sorolható BUHURT-ról is.

BUHURT: A kifejezést a lovagi tornák azon részére használják, ahol a lovagok csoportosan, valós csatahelyzetet utánozva küzdenek meg egymással. Az összecsapás során nem törekednek egymás megölésére, itt az ellenfél lefegyverzése, térdre kényszerítése, harcképtelenné tétele, a tiszta találatok azaz a legyőzött ellenfél felett aratott harci dicsőség a fontos. A lovagi tornák kezdetén persze jóval nagyobb volt az elhullás mint modern változatában. Az ilyen mértékű brutalitást hivatalosan még az Egyház is ellenezte, erről árulkodik az 1130-as évek pápai ediktuma, amely arról rendelkezett, hogy a játékokon elhunyt személyeket nem lehet megszentelt földbe temetni. A buhurtot, mint küzdősportot a ‘90-es években élesztették újjá Kelet-Európában. Eredete a 11. században fellendülő, majd a lőfegyverek elterjedésével jelentőségét szép lassan elvesztő lovagi tornákra vezethető vissza. A modern tornákon évről-évre egyre több nemzet vett részt, megalkották a sportág szabályrendszereit és a nemzetközi buhurt szövetség is létrejött. Innentől a buhurt iránti érdeklődés meglehetősen gyorsan terjedt Nyugat-Európában is. Magyarországon nagyjából egy évtizede kezdett gyökeret verni ez a küzdősport. Bár ebben a műfajban nem a korhűség az elsődleges cél, azonban a felszerelésnek - legalább külső jegyeiben - meg kell felelnie a 13-16. századi lovagi páncélzat elemeinek.

9. kép

Ma már világbajnokságot is rendeznek ebben a sportágban Battle of the Nations néven - 2021-ben Nagyvárad adott otthont a harcosoknak - és 2015 óta a magyar csapat tagjainak is szurkolhatunk. A hölgyek külön kategóriában mérkőzhetnek meg egymással.

Sok hagyományőrző csoport rendelkezik itthon is nehéz páncélzatú lovagsággal, ahol a tagok nagy része hódol e küzdősportnak. Kétségbe vonhatatlanul színes elemei ők az újrajátszott csatáknak, viadaloknak. Bár vonzó lehet modern sportba ültetve ápolni őseink harcművészetét, a hagyományőrzés magja azonban mégsem ez. A történelmi harci játékok ma a szórakoztató testedzés formái.

Fontos megtalálni az egyensúlyt a különböző korok, társadalmi rétegek eltérő életmódjának bemutatásában. Ebben nagy a felelőssége a hagyományőrzőknek! A minőségi hagyományőrzés haszna viszont kétségtelen nem csak a szórakoztatás terén, de a régészet és történelemtudomány eddigi feltételezéseit is segíthet megerősíteni vagy akár meg is cáfolhatja azokat! Mindemellett jelentős szerepe van a hagyományőrzőknek a történelmi ismereteink játékos, oktató átadásában, terjesztésében is. A megelevenített történetek (élő történelem), méltó hátterei lehetnek kulturális rendezvényeknek, rendhagyó történelem óráknak vagy akár múzeumpedagógiai foglalkozásoknak!

További témábavágó érdekességekről beszélgethetünk majd a “ Három Asszó – Kardok, történetek, kitekintések a Kárpát-medencéből” előadássorozat keretében.

[1] Lawrence H. Keeley antropológus szerint a korai kultúrák 90-95 %-a háborúskodik, ezzel szemben a fémfegyvereket nem ismerő Amerikai bennszülött törzsek 13% folytat évente háborút.

[2] Röviden a tárgyról: https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-7-evfolyam/a-sumer-muveszet/a-sumer-dombormu (Utolsó elérés: 2021.08.31.)

Honti Szabolcs - Kertész Gabriella Nikoletta

Képek forrása:

1. kép: https://theculturetrip.com/africa/mali/articles/what-is-a-griot-and-why-are-they-important/

(Utolsó elérés: 2021.08.31.)

2.kép: http://epa.oszk.hu/03200/03255/00006/pdf/EPA03255_hatartalan_regeszet_2018_2_042-046.pdf

(Utolsó elérés: 2021.08.31.)

3. kép: https://smarthistory.org/standard-of-ur-and-other-objects-from-the-royal-graves/

(Utolsó elérés: 2021.08.31.)

4. kép: https://museumapgallery.hu/regesztortenetek/forras-hegy

(Utolsó elérés: 2021.08.31.)

5. kép: https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/

6. kép: Royal Armouries

7. kép: Horváth András Csaba

8. kép: https://www.theatlantic.com/health/archive/2013/11/how-to-fight-like-a-victorian-gentleman/281163/ (Utolsó elérés: 2021.08.31.)

Hasznos:

Hagyomány és múltidéző tudástár: https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/

Fegyverhasználat okozta elváltozások vizsgálatával foglalkozó doktori disszertáció http://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/10654/1/PhD%20ertekezes_Tihanyi%20B.pdf

Az első ismert vívókódex: https://royalarmouries.org/stories/our-collection/an-introduction-to-royal-armouries-manuscript-i-33-the-oldest-known-european-fencing-manual-in-existence/

Az Ars Ensis egyesület honlapja: https://www.arsensis.hu/bemutatkozas.php

A Kard Rendje egyesület honlapja: https://kardrendje.hu

Különlegesség: az urak önvédelmi sportja, a sétapálca vívás: https://fencingclassics.wordpress.com/2008/12/16/walking-stick-fencing-france-1906/ Battle of the Nations hivatalos oldala: https://botn.info/

BotN X MASS BATTLES ◆ Battle of the Nations 2019

Plusz, ha valakinek kedve támadna elkezdeni a történelmi vívást, de nem tudja, hogyan vágjon bele: Barta Emil - A történelmi kardvívás alapjai https://mek.oszk.hu/16200/16267/16267.pdf

Ajánlott irodalom:

V. Szabó Gábor: Akhilleusz barbár kortársai. Fegyverzet és harcmodor a Kárpát-medencei késő bronzkorban. Határtalan Régészet - Archeológiai Magazin III. évfolyam 2. szám (2018).

Kilenc fegyver, amellyel az ókori Egyiptom világverő hatalommá vált 2020. december 10. 08:36 Múlt-kor: https://mult-kor.hu/kilenc-fegyver-amellyel-az-okori-egyiptom-vilagvero-hatalomma-valt-20201209?pIdx=3

Lawrence H. Keeley: War Before Civilization: The Myth of the Peaceful Savage 1996.

Quincy Wright : A study of war 1961.

W. J. Hamblin: Warfare in ancient Near-East to 1600 BC. 2005.

21 notes · View notes