#fegyverek

[hicapacity]

Ebben a világban bármivé válhatsz, de te légy inkább kedves.

Íme a politikus társaink által teremtett világ, hol neked

kedvesnek kellene lenned,☝️miközben a többiek téged

talán nem is igazán kedvelnek. ✌️

☮️

[izraelinfo]

Csak néhány ország birtokában: a kiszivárgott dokumentumok feltárták Izrael titokzatos rakétáit

Amerikai hírszerzési dokumentumok szerint az izraeli légierő több tucat levegőből indítható ballisztikus rakétát (ALBM) készített elő – ez a technológia Kína és Oroszország által is használt. „A rakétákat váratlan irányokból lehet indítani, növelve a célpontok eltalálásának esélyét, és kikerülve a fejlett elfogórendszereket.” A hétvégén amerikai titkos hírszerzési dokumentumok szivárogtak ki az…

[videkma]

Rengeteg fegyver és drog volt a karcagi drogdílereknél! Mire készülhettek?

A Karcagi Rendőrkapitányságon folyamatban lévő eljárásban gyanú merült fel arra vonatkozóan, hogy két helyi férfi – egymástól függetlenül – a városban kábítószer-kereskedelemmel foglalkozik, és füst, valamint kristály nevű szerrel látják el a fogyasztókat. A rendőrök a 24 és 27 éves férfit 2023. szeptember 13-án elfogták, és előállították a rendőrkapitányságra. A nyomozók mindkettőjüket…

[angelofghetto]

dezsavű

Az öregségben az a jó, hogy az ember emlékezetből válaszolhat a történelmi kérdésekre. Emlékszem a rendszerváltás előtti időszakra, hogy majdnem kirúgtak a fősuliból, mikor azt találtam mondani politikai gazdaságtan órán, hogy mi itt nem a szocializmust építgetjük, hanem egy fura kapitalizmust, amiben amúgy mi leszünk a munkásosztály.

Aztán jött a peresztrojka meg a glásznoszty, és úgy hullott szét a keleti blokk mint kiszakadt zsákból a pingponglabdák. A volt szoci országokban egymásnak feszültek az összezárt nemzetiségek (azóta is képtelen vagyok megjegyezni az utódállamokat), néhol fegyverek nélkül, máshol véresen. Volt, ahol lecsukták a korábbi fejeseket, másokat kivégeztek, nálunk semmi ilyesmi nem történt.

Kádár utolsó beszéde egy öreg, megbomlott elme hablatyolása volt, és mindenki döbbenten hallgatta. Emlékszem az öreg nénik sopánkodására, "jaj mi lesz velünk Jani bácsi nélkül". Aztán Pozsgai derült égből bedobta, hogy az '56-os ellenforradalom valójában forradalom volt, ami önmagában jelezte, hogy a hatalom már nem az a hatalom, mint azelőtt. A főmuftiknak két komoly választása volt: vagy megkockáztatják hogy megdádázzák őket, vagy az élére állnak a folyamatnak, és átmentik amit lehet. Láttuk, melyiket választották. Azóta sem változott lényegileg semmi: aki a tűz közelében van, az tovább lophat, csak a léptéke más. A közvagyonra, ahogy a szoci viccben volt, ma is "elvi szemmel" tekintenek. Nemigen lehetett előre látni, mikor és mitől borul a bili, de valami volt a levegőben, amiből tudni lehetett, hogy valami más lett, valami készül. Most ugyanezt érzem.

De talán majd ti, gyerekek, nektek sikerül. Csak az a szép zöld gyep, csak az fog hiányozni...

[diogenesz2020portugal]

Hallod, hogy dübörgünk?

Magyarország pénz és fegyverek nélkül is szellemi nagyhatalommá tudott válni – erről elmélkedik a Mandiner szerzője.

Csak az orosz és pakisztáni kapcsolatok előzik meg a magyart egy német tudós szerint, a kormányközeli lap ezt úgy értelmezte, hogy szellemi nagyhatalom vagyunk, és ehhez még csak az EU-s pénzek sem kellettek.

[kgyst]

Érdekes, hogy a kurszki betöréssel kapcsolatban semmilyen elemző nem írja le a legtriviálisabbat

A -meglehetősen fantáziaszegény- ukránok bevallottan a (háromszor akkora Oroszország) felőrlését látják a győzelem kulcsának, csak hát a klasszikus védekező módszereik elég nyögvenyelősen működnek, mert az erődítményeik ellen az oroszoknak vannak megfelelő fegyvereik.

Vettek egy nagy levegőt, és kipróbálják, hogy támadással le tudják-e amortizálni az oroszokat, és úgy tűnik le tudják.

Az orosz fegyverek legnagyobb része (meg az egész parancsnoki lánc sebessége) csak fix célok ellen hatékony, egy (gyorsan) manőverező hadsereggel nem tudnak mit kezdeni

Ukrán városok helyett orosz városokat lőnek rommá

A ruszkik a járműparkjuk nagy részét leamortizálták, nem tudják gyorsan mozgatni a csapataikat, emellett vaószínűleg nincs elég irányított páncéltörő fegyverük

Az összes meglepetés-tényező az ukránok mellett van, egészen addig hogy az "önkéntes" katonák helyett 18-20 éves sorkatonák próbálnak harcolni, az eddig látottak alapján, elég kevés sikerrel. Az orosz katonák másik fele, az Ukrajnát támadó "önkéntesek" meg csak lövészárkok lerohanására vannak kiképezve, fogalmuk sincs, mit kellene csinálniuk egy összfegyvernemi manőverező harcban.

Jó esetben az ukránok a ruszkik háta mögött manőverezve el tudják vágni az Ukrajnában harcoló egységek (nagy részének az) utánpótlását, amivel elég hamar elég komoly problémákat tudnak okozni.

Bonus track, hogy az ukránok állítólag Belgorod környékén is támadnak. Kurszkot elfoglalni eléggé nagy falat, Belgorod kisebb, sokkal közelebb van a határhoz és fontos vasúti csomópont.

[ruddentropptabornok]

Végre...

"A NATO védelmi miniszterei megállapodtak abban, hogy további katonai támogatást nyújtanak Ukrajnának, főképpen a légvédelem területén - jelentette ki Jens Stoltenberg NATO-főtitkár pénteken Brüsszelben ... A Patriot légvédelmi rendszereken kívül vannak más fegyverek is, amelyeket a szövetségesek biztosítani tudnak Kijev számára, például a francia SAMP/T föld-levegő rakéták." +

"US House advances $95 billion Ukraine-Israel package toward Saturday vote" + "Az Ukrajnának nyújtott katonai segítség felgyorsítását szorgalmazta pénteken a hét legfejlettebb ipari országot tömörítő országcsoport, a G7, és felszólította Kínát, állítsa le az orosz hadiiparnak nyújtott támogatást, ha jó kapcsolatokat akar a Nyugattal."

[staruponwine]

Sokat gondolkodtam az utóbbi napokban, hogy újra belekezdjek-e az írásba, vagy sem. Hogy ismét időt és figyelmet szánjak arra, hogy kiírjam, ami fejemben, szívemben, lelkemben zajlik. Hogy ismét gondolatokat vessek "papírra", melyeknek talán megint pusztító tűz lesz a sorsa. Sokadjára találom itt magam sokadik néven, s talán egyeseknek még ismerős is lehetek.

Számomra ez a lázadás éve. Az évet egy balhéval kezdtem, hiszen bódult állapotban mégkevésbé tűrtem meg, ha a határaimat feszegették, hülyének vagy semmibe néztek. Azt mondják, az éved olyan lesz, mint a szilvesztered... - hát, igaznak bizonyult, hiszen ősszel is alakítottam... Lényegtelen, megoldódott, legalább helytálltam, habár nem helyes módon...

A világot eltekintve szintén azt mondanám, hogy a lázadás éve. Politikai nézetek, háborúk, forradalmak, ideák, világról alkotott elképzelések változásának sorai. Pl. Trump megválasztása és intézkedései/ötletei, Ukrajna-Oroszország fordulatok, ki-be szálló külhatalmak, új fegyverek; Izrael-HAMASZ, Irán; forradalom Szíriában, 3. VH-s készülődések EU szerte; magyar politika(xd)... lehetne sorolni hosszasan.

Na meg én... még a saját szervezetem is lázadozik ellenem, pedig nyakamon a szakdolgozat, betegség miatt övvizsgám ismét elmaradt, és azt sem tudom, hogy miből és hogyan fogom magányos kis fészkem megteremteni, nemhogy birodalmamat megszervezni... 🙄

Továbbra is terv a hasznos szokások beiktatása, haszontalanok kivezetése, ős nemezisem, a halogatás legyőzése. Na meg hát a magány... meh!!! Kegyetlen sok gondolat megy át rajtam minden nap, csepp kis foszlány a hajnali 1-es órán túlhaladva...

Funfact: Ma volt - 2024.12.21. - az év legrövidebb nappalja (Téli Napforduló). Innentől kezdve ismét hosszabbodik a napos idő! Kezdődik a Yule/Jul ünnepe is, bárkit is érintsen!

[meryemmcload]

Pofátlanul úgy hiszem, hogy közel két év útkeresés és hallgatás után, ezt valaki elolvassa...

Azt hiszem itt még nem említettem, - azonban a Tumblr blogom 2022-ben végérvényesen, visszafordíthatatlanul bezárta kapuját, egy igen impulzív döntésem következtében. Az idő telt, habár az oldal többé nem létezik, a gondolatok velem maradtak és az életem változásainak közepette is harcoltak a figyelmemért: - a hangomért.

Nemrégiben egy olyan erős és személyesnek vett kritika ért, mely egy másodperc töredéke alatt forgatta meg bennem az eddig gondosan, féltve őrizgetett új szavakat. Ráébredtem arra, hogy vissza akarom kapni a hangomat, annak ellenére, hogy tartalmilag teljesen mást szeretnék közölni, mint akkor. Én voltam, aki fegyverek és romlott rózsafüzérek paradoxonjáról álmodott, ma is én vagyok, ma is álmodom, forróságról, párás sós illatról és színekről, de egy érzés hiányzik, egy érzés, ami pont ilyen, mint ez a mostani, - mint amilyen akkor volt: a Hold, az eső, a fények, az a kaputelefon minden este 22-17-kor, a vaníliás kóla, azok az emberek, azok a kedves, soha meg nem értett emberek...

Mind itt volt a szemem előtt, amit hiányoltam. Csak észre kellett volna vennem, - már én is itt vagyok,- újra. alkotok.

-meryem mcload

[izraelinfo]

Tovább folynak a harcok a Gázai övezetben

Egy tüntető letartóztatása az elraboltak családjainak tegnapi tüntetésén Tel-Avivban – Fotó: Itai Ron A hétvégén is folytatódtak a harcok a Gázai övezetben az izraeli hadsereg (IDF) és az övezetet uraló iszlamista Hamasz terrorszervezet között. Az IDF vasárnap reggeli jelentése szerint az izraeli katonák a Gázai övezet déli részén, Han-Juniszban található Nasszer kórházban és környékén voltak…

[kaoszkutato]

ezt elteszem

majd azokba a threadekbe, amikor megint előjön, hogy Debrecenben mindenki begyepesedett fasz, bezzeg máshol/Budapesten.

Az áldozatokért szólt az ima a debreceni Nagytemplomban Az a Fekete Károly beszélt róluk igehirdetésében, aki a református püspökök közül egyedüliként sürgette Balog Zoltán lemondását. „Pártfogó Szentlélek, gerjeszd fel bennünk a rossz iránti ellenállást, és adj nekünk szolgalelkűségtől mentes életet, tiszta szavakat, világosan képviselt igazságot, belső harmóniát. Hadd legyenek ezek számunkra ördögűző jelentőségű fegyverek! Futamítsák csak meg ezek a gonoszt! Szentháromság Isten, könyörülj egyházunkon, őrizd meg egységét, s légy azokkal, akik áldozatává váltak valami emberinek, valami szégyenletesnek, valami megalázónak, és megnyomorítják vele a lelküket és az életüket!”

[hicapacity]

Pár éve valami munka miatt lemaradtam Kerouac kilencvenötödik születésnapjáról, nem mintha Kerouacot ez érdekelné, régen meghalt már (annyi volt, mint én akkor), és amikor meghalt, én éppen féléves voltam, hát le se szart volna, ha ismerjük egymást, én meg nem is emlékeznék rá, ha mondjuk Kerouac a térdén lovagoltatott volna, olcsó, édes kaliforniai vörösbor szagát leheli rám, és sodrott cigijének dohánymorzsáival szórja tele a réklimet.

Ma ötvenöt éve halt meg, vagyis ötvenöt és fél vagyok, már közelebb a hatvanhoz, furcsa perverzió ez kicsit, mások halálával mérni és szeletelni az életemet, de különben jó az is.

Ha vinnem kéne könyveket egy lakatlan szigetre, elsőként persze valami olyasmit vinnék, hogy "Tutajépítés kezdőknek", vagy "Hogyan legyünk minden felszerelés és előképzettség nélkül profi rádióamatőrök", de az Úton ott lenne azért: kicsi lenne az a sziget, úgy képzelem, néhány k��sza pálma, szikla, forrás, egy árnyas söröző (mint Ilf és Petrov szovjet Robinzonja, én is egy komplett társadalmat termelnék magam köré, ahogy amúgy az eredeti Robinzon is, mármint nem Alexander Selkirk, a figura modellje, hanem Defoe regényalakja, aki a semmiből és némi törmelékből újratermeli a teljes fiatalon optimista kapitalizmust, még egy egyszemélyes gyarmati proletariátust is szerez magának), szóval, kicsi lenne az a sziget, szűkös, hát a képzeletnek kellene határtalanná tenni, vagy - kiveszőfélben lévő szó ez, értelme átárazódott - éppen szabaddá.

***

Ül a fickó a New York-i kecójában, ami nem is a saját kecója, még csak nem is valami bérelt héder, hanem, ha jól emlékszem, a nagyanyjáé, de nem tudom biztosan, direkt nem veszem elő a könyvet, mert nem szövegről írok, hanem benyomásokról, emlékekről (ahogy én emlékszem a más emlékeire, hiszen így rakódunk össze, mint hatékony király egy halom csontból, ha van rá forrásdús teremtő akarat);

szóval, ül a fickó, huszonegynehány éves, túl van egy háborún, egy háború utáni világban él egy olyan országban, ami már eléggé régóta kihelyezett háborúkat vív, és azokat rendre megnyeri, pedig a háborúk sosem megnyerhetők, iszik, sőt elmélyült, bár cseppet sem precíz biofarmakológiai tanulmányokat végez, ahol a saját teste a lombik, a göreb, abban főzi, desztillálja, titrálja és szintetizálja saját tekergő agyát, torlódó gondolatait és instant megváltásait, az egész alatt pedig ott szörcsög a társadalom Bunsen-lámpája, kék láng, csillogó réz, sziszegés és spirituszszag;

ül a fickó, semmi különös amúgy, tépetten jóképű, az a félénken macsós típus, laza és kopott ruhákat visel, mosodába jár, büfékben reggelizik, még nem igazán tudja, mit kezdjen magával, és ez pont megfelel neki, sose tudta, talán sose akarja majd tudni, és az utcán tülkölve rohangászik New York, azon túl a téres Amerika, azon is túl egy egész világ, ami még nemigen tudja, mit kezdjen magával, annyi az elképzelés, rémesebbnél rémesebb programok, az egész mégis gyönyörű is tudna lenni, gyönyörű is tud lenni, minden csak nézőpont kérdése, hogy fegyverek, megatonnák, gettók, lágerek, éhínség, olajhimbák, rozsdásodó acél, tömegsírok, de elnyúló utak mentén a sárgult gazban tücskök pirregnek, csehországi kocsmák ácsolt asztalain szőke söröskorsók kemény habja csurran, a korsók oldalán kerekded homorúságok, akár egy katedrálisban, azokon bukdácsolva játszik a napfény, mint a Saint-Denis-i Suger apát rózsaablakú tripjei, egy habókos magyar író feltalálja az elsüllyeszthetetlen csónakot, nádból megépíti, a csónak elsüllyed, nem baj, mondja az író, a koncepció jó volt, a hiba a valóságban van, és új csónakba kezd (aztán majd büntetésből a józan, tisztességtudó, dolgos mókusok józan, dolgos megigazulásáról kell tanmesét írnia), teherautók platóján véletlen társaságok elegyednek egyszeri és folyton változó amalgámmá, sorsok és korok, a válságból megmaradt öregedő hobók, egzotikusak már, mint egy-egy kopott múzeumi tárgy az idők tárlójában, csak felirat nincs hozzájuk, ha lenne, maguk sem olvasnák el, köpnek a feliratokra, ahogy rájuk is köpött a mindenkori társadalom, idénymunkások, mindig az aktuális idénybe ragadva, gyümölcsszedés, aratás, gátépítés, a kontinensnyi Ígéretföldje ide-oda vetődő robotosai, ahogy az évszakok és a lidércesen optimista fejlődés ritmusai rázzák őket, mint egy bebopos szaxofonszólót, egy nyiszlett égimeszelő a ponyva alá húzódva az örök szerelemről és valami szélmalmokról motyog, és ott zötykölődnek persze az örök semmi jelentőségét kereső beatnikek is, mindig az aktuális örök igazságot hajszolva, az eltűnő kocsmákban, a porlepte kisvárosokban, az autóparkolókban, döngő acélhidakon, jazzkoncerteken, egymás testében, végtelen pofázásokban, mexikói drogtanyákon, sznob könyvesboltok izzadt hátsó helyiségeiben, bárhol és mindenhol, a nemzedék legjobbjai, úton az őrület romjai felé, mert a világ gyönyörű és rettenetes, fel kell habzsolni, de úgy, hogy mindig megmaradjon, nem megemésztve és salakot szarva, mint egy bank vagy egy bányavállalat, hanem úgy, mint a mesebeli terülj-terülj asztalka, az egyszervolt-holnemvolt, mindig megújuló energiaforrás;

szóval, ül ez a fickó a kecóban vagy a héderben (melegvíz is van, az ablak előtt a tűzlépcsőkön száradó ruhák), vécépapírt teker az ócska Remingtonba (mítosz, hát persze, hogy csak mítosz, de éppen ettől válik igazzá a valódiból, suttogja a bennem élő Coelho), előre dől, a homlokát ráncolja, úgy hunyorog, mintha a lemenő napba nézne valahol a kaliforniai sziklák között, a tengerparton, és két mutatóujjával sebesen gépelni kezdi, hogy valami nyavalyából lábolt ki éppen, meg az asszonnyal is szétmentek, mikor Dean Moriartyval (Neal Cassadyvel, persze), megismerkedett (mondom, inkább fejből idézem, mert így érzem autentikusnak), és nem tudom, hogy tudja-e (az biztos, hogy szeretné), hogy ezzel valami végtelenül újat kezd el (valami végtelenül régit lök tovább), úgy is nevezhetném, hogy az irodalom úti életét, az örök pikareszket, kezét a magasba emeli, arcán szent elragadtatás, belerikolt a nyüzsgő, rohanó éjszakába, és közben gondosan gépel (igen, egyszerre gépel és löki a kezét a magasba), mellette lassan hamuvá porlad a kávéspohárba lökött égő cigaretta, úton van, zakatol a szöveg, milyen istentelenül, elképesztően, kibaszottul szép szó az a szabadság, mondja magának, ahogy megropogtatja a hátát négyórányi írás után, megdörgöli a szemét, és azon gondolkodik, hogy el kellene ugrani valami csehóba, kilazítani, pörögni, dumálni, egy nő is kellene meg még bor, édes, olcsó bor, és persze cigaretta is, de aztán megrázza a fejét, begörbíti a mutatóujjait, mert most írnia kell, és ez rohadtul komoly dolog, röhejesen komoly, mint mikor a dombhát mögül felberreg egy közeledő kocsi motorja, te pedig feltápászkodsz az útszéli fűből, kilépsz az útpadkára, a karod előre nyújtod, és felemeled a hüvelykujjadat.

KonoK Pé.

(A képen Jack Kerouac, 1922. március 12 - 1969. október 21.)

[nopeemi]

2023.03.07

Leonardo: Tervek az Anghiari csatához, Firenze, Palazzo Vecchio - 1480-as években amikor minden nagyásy művész firenzében volt, versenyt rendeznek a legjobb művészekkel. Az egyik falat Michalangelo festette, a másikat Donatello - a két falkép háborúkat bemutatva nem készültek el. Leonardo és Michalangelo vázlatai megmaradtak. - Harcos feje vázlat

Michalangelo tervek a cascinai csatához- egymással birkózó izmos férfitestek, nincsenek se lovak se fegyverek

Bastiano da Sangallo- Michalangelo cascinai csatához készült kartonjának másolata

2023.03.07

Teoretikus óra.

7 szabad művészet - (insert them here) egy művelt embernek ezeket ismernie kell. A művészek nem a mesterekhez hanem a kézművesekhez tartoztak. Ez nem tetszett a művészeknek, vitatkoztak hogy az irodalom miért tartozhat ide, de a festészet nem.

Paragone= összehasonlítás. A különböző eltérő művészeti ágakat hasonlították össze.

Giovanni Bellini: A halott Krisztus máriával és Szt. János Evangélistával - az alakok alacsony fal mögött vannak, a felénk eső oldalán egy címer van. Művelt ember volt a megrendelője, Bellini velencében festett ahol nem a nagyközönségnek készültek a képek. (Sextus Propertius - írt egy verseskötetet.) Bellini ezt a verseskötetet idézi, amikor a festészete mellett lobbizott hogy ugyanakkora értékű mint Propertious verseskötete.

Leonardo: Angyali üdvözlet - Leonardo a festészet mellett érvvel a szobrászattal szemben. Megfest egy nagyon fasza faragott márvány asztalt hogy bizonyítsa hogy jobb mint a szobrászok.

Tiziano: Női képmàs - Toziano is beszáll a ringbe. Ezzel bizonyítja, hogy a festők is tudnak 3D-ben alkotni, női portré elölről(színes), ugyanaz a nő profilból(grisaille)

Bellini:Fésülködő vénusz - válasz arra a tükör használatával, hogy ő is meg tudja mutatni több oldalról aza alakot. Van mögötte egy tükör, van kezében egy tükör.

Michalengelo: Lépcsős Madonna - ő a szobràszat mellett érvel. Dombormű, festészet és szobrászat között. Szerinte egy festmény annál jobb minnél jobban hasonlít egy domborműre.

Paragone viták - a szobrászat elkülönül a kőfaragástól.

Condivi:Michalengelo élete

Raffaello: Krisztus színeváltozása - nővi gyereké megszállta az ördög, apostolok nem tudják meggyógyítani csak krisztus. Egyik szent megtöri a képet, kinyúl a néző felé, ráadásul van alatta egy tükör tócs!,!!!!!! aka a festő mindent tud nézdmá 3D

Tiziano: Mária bemutatása a templomban - mi volt jó festmény ebben a korban? Az a jó kép amiben van táj, épület, ember, csendélet. Szóval ez.

Michalengelo:Bacchus - mitől jó egy korabeli szobor? Michalengelo legbefejezettebb szobra, legjobban térben van, körüljárható. Összetéveszthető egy ókori szoborral.

Michelangelo: A szent család keresztelő szent jánossal - egyetlen kép amit tuti ő festett. Fatáblára van festve. Ő faragta a fa keretet is. Térbeli, plasztikus.

Disegno - Colore = rajz - szín

Velence és Firenze között nagy a különbség. Firenzében Disegno, rajzolnak vonallal és kiszínezik, Velencében Colore ők festenek egyből színekkel.

Bitticelli:Magnificat Madonna - családi portré. a megrendelő mária. Disegno technika. Látszik a kontúr.

Leonardo: Szent Anna harmadmagával - tanulmányrajz, nála elveszik a kontúr

SFUMATO - füstös technika,

Leonardo: Sziklás madonna

firenze finish

velence jön

Giorgione - Bellini műhelyben kezd, Tizianoval sokszor alkot. Kortársak giorgionet tartották jobbnak. Meghalt pestisben fiatalon.

Giorgione: Castelfrancoi Madonna - olaj, fa. Sacra Converzacione. Mária magasban van, mögötte táj van, de a másik két alak mögött vörös háttér. Az egész képen erős a vörös és zöld kontrasztja. A megrendelő fia a páncélos katona, mellette szent ferenc.

Tiziano: Sírbatétel - pops off so fucking hard. Tiziano:Sírbatétel- ez korábbi, közelebb a quatrochentohoz, formásabb, nem olyan festői

Sta. Maria Gloriosa dei Frari Templom, Velence - sok kép van Tizianotol és Bellinitől.

Tiziano: Assunta(Mária mennybevitele) - nagyon piros, menny=ablakok a kép körül

Tiziano: Danae - görög mitologia. Ebből is van másik kép, a későbbin sokkal intenzívebbek a színek

Tiziano: Krisztus ostorozasa - ultimate

[kampeszino]

Pilinszky János

Ének a kőszívű királyról

Sötét volt még az ég, aludtak még a fák, az ifjú, szép király midőn nyeregbe szállt. Még félig éjszaka terült a föld felett, az ifjú, szép király lován hogy útra kelt. Az álmos udvaron igyekvő szolganép, sietve futkosott, sürgött a sok cseléd, zajos vadászkutyák, mohó ebek csaholtak, űzték a vak homályt, a halványuló holdat. Kürtszó és fáklyaláng! A vén kapus kitárta: megnyílt a várkapu hatalmas tölgyfa szárnya. Mint jégverés futott alá a kis csapat, a vágtató király nyomán a szolgahad. Szép volt és fiatal, gyönyörű a király, de soha-soha szebb, se ékesebb talán, és soha szilajabb, mint akkor korahajnal, midőn vadászni ment a fegyveres hadakkal. A boltíves kapun, a függő hídon át, az éjszín lovasok, a villámló paták, zúgott a kis sereg alá a városon, király és szolgahad a szűk sikátoron. Mint jégverés elől, riadtan félreálltak a fák és kétfelől az udvarok, a házak és porba hullt a nép, a város árva népe, a föld porába dőlt, az út porába, térdre. Elébe hullt a nép, de meg se látta őket, a könnyeket a porban, az arcokon a könnyet. Sötéten ült lován a király, s hallgatott. Nyomában éjszinű lovak és lovasok. Nem élt uralkodó a földön gazdagabb, nálánál vakmerőbb soha, se zsarnokabb. Övé a föld, az ég, övé volt, senki másé, a roppant tengerek egyedül a királyé! Már túl a városon lankás mezőre értek, a nap korongja hogy a füves földre lépett; föltündökölt az ég, s a reggel langy sugára aranyból szőtt ruhát terített a világra. Zöldellő réten és fölszántott földeken lágy szellő fújdogált puhán és csöndesen; roppant erdőhöz ért, s megállt a kis csapat, a nyugtalan kutyák, megálltak a lovak. A tiszta csöndön át vadászkürt hangja harsant, hogy megrendült belé a lég, és fölriadtak az erdő vadjai; zúgott és reszketett a fölzavart vadon, a szűzi rengeteg. Gyilkolt a szörnyű had. A levelek, a lombok, a rémült fák felett madársereg sikoltott. Jajongva fölcsapott és hullt alá a mélybe, az üldözők nyila amelyet szíven érte. Röpült a gyilkos érc, és ölt a véres kardvas, futott a gyenge őz, tépetten fútt a szarvas. Összetört ágbogas gyönyörűszép agancsa, vérzőn bukott a rőt, rogyott a holt avarra. És harsogott a kürt, és egész napon át a gyilkos fegyverek, szálltak a vad paták. A nap is véresen merült alá a mélybe. Hatalmas éj terült akkor a föld szinére. Hatalmas éj borult a rengeteg vadonra; az eltévedt király szolgáit szólitotta. De sürgető szavára csupán a rengeteg, a sűrű, néma éj, a síri csend felelt. Hét nap s hét éjszaka, hét hosszú éjszakán bolyongott egymaga az eltévedt király, rengeteg mélyiről míg végre kitalált, és étlen, szomjasan meglelte városát. Sötéten állt a vár. Az íves ablakok halovány üvegén izzott a telehold. Palota kapuján ugyan ki zörgetett? Nézte a vén kapus a késő idegent. Álmából kelve a hunyorgó szolganép, a sok-sok álmos arc, bámulta a cseléd, ily késő éjidőn a holdsütésen át a néma udvaron ki az, kit jönni lát? S halotta szólni őt, a sápadt idegent tulajdon kisfia - és nem ismerte meg. És nem ismerte meg tulajdon ifju nője, kicsinyke kis fia sikoltva bújt előle. És gyúltak mécsek és lobogva éji gyertyák, meglátta a király, meglátta akkor arcát, szörnyű vonásait! Öregen, összetörten egy rémült idegent látott meg a tükörben. Akkor a szolgahad levetve őt a földre, karon ragadta és a kapukon kilökte.

[glittering-under-the-glass]

Sylvia Plath – A vékony emberek

Mindig velünk vannak, a vékony emberek

Dimenziók híján mint a szürke emberek

A tévéképernyőn. Azt

Mondjuk, nem valóságosak:

Csak egy filmben volt, csak

Egy háborúban volt, gonosz főcímeket alkotva, amikor

Kicsik voltunk, hogy éheztek

És olyan véznára nőttek és nem kerekedtek

A szalmavékony végtagjaik a béke ellenére se ki

Az egerek gyomrát felpuffasztották

A leghitványabb asztal alatt.

A hosszú éhharc során volt, mikor

Rátaláltak a képességre, hogy a

Soványságban maradjanak fenn, hogy később

Eljöjjenek a rémálmainkba, a fenyegetésük

Nem fegyverek, nem erőszak,

Hanem egy vékony csend.

Bolha-irtott szamárbőrökbe csomagolva

Panasz nélkül, örökké

Ecetet iszva bádogpohárból:

A kisorsolt bűnbak elviselhetetlen

nimbuszát viselték. De olyan sovány,

Olyan csenevész faj nem maradhatott csak az álmokban

Nem maradhatott idegen áldozatokként

A fej beszűkült országában

Ahogy az öreg asszony a vályogkunyhójában sem

Tudta megállni, hogy ne kanyarítson

Ki egy zsíros szeletet a nagylelkű holdból

Amikor az az udvarába lépett éjjelente

Míg a kése a holdat

Kis fényű héjjá nem vágta.

Most a sovány emberek nem törlik

El magukat, mikor a hajnal

Szürkéje megkékül, megvörösödik, és a világ

Körvonala kitisztul és színnel telik.

Tovább időznek a napsütötte szobában: a tapéta

Káposztarózsa és búzavirág fríze megsápad

Vékony-ajkú mosolyuk,

Sorvadó királyságuk alatt.

Hogy feltámogatják egymást!

Nincs elég gazdag és mély vadonunk

Hogy erődként szolgáljon merev

Zászlóaljaik ellen. Nézd, hogy laposodnak el a fák törzsei

És vesztik el szép barnaságukat

Ha a vékony emberek egyszerűen csak megállnak az erdőben

Olyan vékonnyá válik tőlük a világ mint egy darázs fészke

És még szürkébbé; még csak csontjaikat sem mozdítják.

Saját fordítás, eredeti cím: The Thin People

[kgyst]

Egy másik bökkenő az, hogy tök hülye, aki tervezi, a jelenleg használt drónokat nem 50 kilowattos lézerrel kell megsemmisíteni, hanem elég egy 5 wattossal elég elvakítani, az meg tízezred energia, ár és méret.

Az európai fegyverek egyelőre legnagyobb hátránya, hogy nem háborúzásra vannak tervezve, hanem lopásra.