#félsz

[lookinsideme-imdemon]

Agyalok.

A te szorongàsaid vagy az enyémek?

Félsz. Félsz, hogy bánthatsz. Néha titkon én is. De a szerelmem erősebb. Ezért megpròbálom. Lehet végül minden rendben jön, mert sikerül... És ha nem, akkor talán nem veszek többé levegőt, és majd 2 méterrel a föld alatt találkozunk.

Szeretlek. Mindennél jobban.

[kekbond]

ÚGY KINYALNÁLAK HOGY BESZARSZ

az igen csak higénikus lenne akkor neked

[softicyhuman]

"Bátornak lenni annyit tesz, hogy akkor is mész előre, amikor félsz."

Jeff Wheeler - The ​Queen's Poisoner – A királynő méregkeverője

[csakszavak]

Ma megkérdezték tőlem, mitől félek. Azt válaszoltam: “Én semmitől sem”. Ezen mindig annyira meglepődnek az emberek… “Hogy lehet az, hogy semmitől sem félsz? Ilyen nincs!” És erre mindig azt felelem: “Túléltem már a legrosszabbat is, annál már minden csak könnyebb és jobb lehet. Ezért nincs okom félni.”

[unforgettablesblog]

Te nem az új szerelemtől félsz, hanem a régi fájdalomtól.

[meghalnikenemar]

Nem helyes

Ha valakinek csak azért mondod azokat a szavakat amit hallani akar, mert félsz, hogy megbántod. Pedig a szíved szerint nem az lenne a válaszod.

[csekofanni]

Amiről senki sem beszél. 

Rendben van, ha nem érzed magad mindig teljesen boldognak egy kapcsolatban.

Rendben van, ha nehezen engeded el a kételyeket és ezért sokszor vagy szomorú.

Rendben van, ha félsz az újabb sérülésektől.

Nem hálátlan vagy, csakis te tudhatod, hogy hogyan éled meg a traumáidat.

Sokat sérültél, de megérdemled a legtisztább és legőszintébb szeretetet.

[mirabellomonferrato]

Költségek részletezve

és közművek

Az ingatlanközvetítő fix 1500 euró + 22%áfa

Klaudia díjazása összetett: a) az adásvételi szerződés fordítása -- 50 euró/oldal, energetikai tanúsítványokkal együtt ez 10-12 oldal is lehet b) odajön a közjegyzőhöz, mert alá kell írnia, mint fordító, hogy lefordította nekem az adásvételit -- útiköltség (e nem esz sok, közel van) c) kell egy olasz-magyar tanú a közjegyzőhöz -- 100-120 euró d) Egyéb apróságok ügyintézése -- nem tudjuk mennyi, a korábbiak alapján 20-50 euró

Közjegyzői díj, ez a vételár 1,5-2 %-a de állapíthatnak meg minimum díjat is vagyis, ha nagyon alacsony a vételár, akkor mondhatják a jelenlegi 500 euró helyett, hogy 1000 vagy bármennyi.

Adó. Na itt ki is derült, hogy mi az a kitétel az adásvételiben a kataszteri lófasz. Az adó az alapján számolódik, hogy mi a ház mérete, kora és egyebek szerinti értéke. Vagyis a hivatal értékelheti többre, ha nagyon alacsony áron vesz meg valamit az ember. Az eladó ezt köti ki, hogy ehhez neki semmi köze. Az adó, ahogy korábban írtam is, első ingatlan vásárlásakor, ha benne laksz, bejelentkezel állandóra, akkor 6% (erre van valamennyi idő), ha második vagy többedik ingatlan, akkor 9%

Földhivatal a) bejegyzés díja -- nem tudom b) Földhivatali ügyintézés díja (igen, ez +) -- nem tudom

Közjegyzői letét díja -- 500 euró Ez az egyetlen módja, hogy az ember külföldről intézze az adásvételt, mert 2-3 nap is lehet, mire a bankok között átmegy a pénz. Készpénzt a közjegyző nem kezelhet, szóval készpénzzel nem lehet vásárolni! És már látja is az ember, hogy hipphopp összeszaladt 6000 euró fizetnivaló, ami a vételárhoz viszonyítva kibaszott sok. 22 000 a vételár, 6000 körül az egyéb fizetnivalók.

Olaszország csodálatos! Nincs olyan, hogy 0-ás igazolás a közművekről, mert online órák vannak, automatikus leolvasással. Ezek szerint mindig annyit fizetsz, amennyit fogyasztasz. Villany van, hogy a villany és egyéb rendszer elavult, ez csak egy formula amit belevesznek mindig a szerződésbe. De attól használható. Van áram és van minden. A kazán is használható. ÁM A kazánt pl évente felülvizsgálják. Hivatalból. Megnézik, hogy működik-e egyáltalán és milyen a CO kibocsátása. Ha ezen a vizsgálaton átmegy, a korától függetlenül lehet használni. Viszont, ha újat akar telepíteni az ember, akkor ahogy @odn5t9rhpxr7 s mondta, már az új szabványnak megfelelőt kell telepíteni. Szóval, a villanyt, gázt csak át kell íratni.

Annyira izgulok, hogy mindenem fáj. A fejem a szemem (mondjuk hajnali 3 óta verem a billentyűket), a gyomrom is. De nem az a félelmetes fájó görcs, mint amikor félsz meg érzed belül, hogy neneneneeeeee nem kéne csinálni, de juszt is csinálod, hanem mint szülés előtti napokban, hogy már mindjárt, már hamarosan, de vajon hogy is lesz... :)

[gondolataimitt]

Érdekes dolog ez a félelem, mert amikor félsz, pontosan nem tudod megmondani, hogy mitől. Aztán később mikor visszagondolsz rá, teljesen átértékelődik benned. Akár az egyik, akár a másik irányba.

[more-then-you-know-23]

Azok a legnehezebb lépések, amiket nem mersz megtenni, mert félsz a következményektől, de a szíved mélyén tudod, hogy a saját érdekedben egyszerűen MUSZÁJ meglépni.

[blueprincesssblog]

Az igazság az, hogy nem attól félsz, hogy rosszul sül el, mert már tudod, hogy hogyan kezeld a csalódást.

Amitől félsz igazán az a siker lehetősége. Hogy lehet valaki, aki tényleg marad, szeret téged és gondoskodik rólad.

Mert nem tudod milyen sikeresnek lenni és azt hiszed, hogy nem érdemled meg ezt a fajta szeretetet.

De mondok neked valamit: TE is megérdemled és méltó vagy arra, hogy valami szépet élj át!

@blueprincesssblog

[elbuktunk]

Tudod mi a depresszió?

Nem a szomorúság,mert az idő múlva,elhalványodik.

A depresszió egy folytogató,megmagyarázhatatlan érzés.

Amikor már magad sem tudod,mi a baj.

Folyamatosan szoronsz,kialvatlan vagy,pedig az éjszakát át aludtad.

Folyamatosan rettegsz, félsz mindentől, s már magadnak sem tudod elmondani a fájdalmaid.

A depresszió,évekig is tarthat,felemészthet.

Folyamatosan azt érzed nem vagy elég jó,bezárkozol lelkileg,nem mész sehová,nem társalogsz senkivel.

Befeszült vagy a családod,barátaid,ismerőseid között.

Félsz a megnyílvánulástól,félsz kiadni az érzéseid,szűknek érzel mindent,s minden fekete fehér.

Nem tudod,hol vagy,ha jó emberek között is vagy,feszengsz.

Rettegsz a szavaktól,az újabb napoktól,a reggeltől.

A múlton rágodsz,az embereken akik elhagytak,csak a hibáidat kergeted újra meg újra.

Nem találsz már szépet a napokban,amik elsuhannak melletted.

Magadba zuhansz,és nem találod a kiutat.

Talán ez a legmagányosabb érzés a földön.

Amikor nem vagy egyedül,mégis a legmagányosabb vagy a világon.

[dangel-here]

Félsz magadról beszélni,vagy félsz,hogy megismerik az igazi éned?

[the-fool-who-loves]

minden porcikám kívánja, mennének és mennék hozzá, mert valahol azt érzik hogy még mindig akarsz, csak félsz bevallani, félsz a bizonytalanságtól pedig tőlem nem kell én tudom mit érzek és akarok tőled kedvesem

[csacskamacskamocska]

Hogyan...

Az kérte a pszichológus, hogy egy kérdéssel menjek a következő ülésre. Egy olyan kérdéssel, amit talán neked tennék fel, vagy valakinek, akitől segítséget várok, Istennek, anyámnak, barátnak vagy magamnak, de a lényeg az, hogy így kezdődjön: Hogyan… – és egy kérdőjellel végződjön. Egy teljes hónapig éltem a kérdés keresésében, ezzel keltem és ezzel feküdtem. Napok, hetek teltek el, míg az elsőt megfogalmaztam. Hogyan tehetted ezt velem? De aztán elgondolkodtam, hogy az utolsó kérdésem hozzád tényleg ez a vádaskodás lenne? És, ha válaszolnom kéne rá, hisz ki más válaszolna ott a pszichológus egyik székéből a másikba ülve vagy otthon a tükör előtt állva, a választ is tudnám: nem tettél semmit, nem állt szándékodban semmi, nem gondoltad, hogy ez lesz. Folyt a kezemre a meleg mosogatóvíz és gondolkodtam közben. Hogyan…? Álltam a zuhany alatt és gondolkodtam közben. Hogyan…? Szaladtam az esőben, a dudáló autókra sem figyeltem, mert csak az járt az eszemben: Hogyan..? Forgattam a számban a kérdést, az agyamban a gondolatot, míg ki mertem mondani a tükör előtt: Hogyan tudnám visszacsinálni? Te őrült! Eszedbe ne jusson! Hát meddig kínoztad volna még magad a szép szemével, a féloldalas fura mosolyával, az ingéből kikandikáló szőrszálakkal, a gyönyörű kezével, rajta a legszebb körmökkel, amit férfi kaphat a sorstól. Meddig a várakozással, hogy megsimogat, hogy dicsér, rajong, elismer és örül minden percnek, amit együtt tölthettek, ahogy te tetted? Hogyan jutottunk idáig? Hogyan, hogyan? Jó sok melóval. Sok odanemfigyeléssel, felületességgel, közönnyel, elsumákolással, nem szólással, nem simogatással, nem öleléssel. Hogyan tudnálak elfelejteni? Majd elfelejtesz. Idővel mindenki sztori lesz csak, egy anekdota, tanmese, vicc, rémtörténet, szívszorító, jól eladható emlék. Takaró alatt megbújva rágódó trauma, soha be nem teljesedett vágy alig érzékelhető lenyomata egy beadandó dolgozatban, egy könyvben, egy plakáton. Hogyan kellett volna csinálnom? Mindegy lett volna, hogyan csinálom. Vagyok, aki vagyok és amit tudtam megtettem, sőt, azon is túl, a határaim forgáccsá feszegettem, a lelkem meztelenebb volt, mint bármikor életemben, úgy szerettem. Hogyan szerettél volna meg? Sehogy, szerelmem, sehogy. Nem szerettél volna sosem. Se karcsúbban, se feketébben, se sportosabban, se háziasabban. Nem értem fel a szívedig. Hogyan tudtalak volna jól szeretni? Ha elengedlek, ha bízom benned, ha hiszek neked, ha sosem szólok, ha sosem kérek, nem várok el és nem vagyok sosem feladat, sem időigényes, problémás rész, csak könnyű üdítőital, alkoholos koktél, nyalánkság, tartalmas könyv, vidám időtöltés. Hogyan kellett volna elmondanom, hogy boldogtalan vagyok? Nem úgy, ahogy tettem, hanem nap mint nap, mondani: ezt ne, ezt se, ezt nehogy, ez nekem nem jó, kérlek, érts meg, én is értelek téged, kérlek, legyen ez máshogy! Nem lett volna máshogy. Hogyan tudlak elfelejteni? Mint minden mást, gyerekkort és kamasz szerelmeket, amibe nem haltam bele végül, ki érti ezt, és szülést és aggódást, és remegős levélvárást, és szívdobogtató találkozást, és ahogy elfelejtünk tejet venni, aztán a kulcsunkat, hogy hova tettük, hogy milyen sorrendeben panírozunk, hol lakunk, hogy kik a szeretteink, és mi kik vagyunk, majd szépen így. Hogyan töröljelek ki a gondolataimból? Sehogy. Miért félsz velem élni, miért nem hiszed el, hogy el fog múlni a hiány, a harag, a kérdések, a szégyenek, a rossz, és végül csak a jó marad? Miért félsz, hogy ha csak a jó marad, bánni fogod? Lehet, hogy a megbékélés marad. Hát nem ér meg egy próbát? Hogyan tudsz továbblépni? Ahogy te is. Nap, nap után. Másra figyelve. A reggeli kávé ízére, a ruhámat cibáló szélre, a liftajtó csukódásra, az üzenetek hangjára, a néma telefonra, az emberekre, akik mozgatják a szájukat, az ebéd ízére, a napfényre az utcán, a tejre, ami megint elfogyott, a vízre, ami simogatja a bőrömet és megtisztít. Így, hosszú ideig. Hogyan fogok harminc évig nélküled élni? ?

[yourfvckinnightmare]

Talán a szíved mélyén te is ezt érzed, csak félsz a csalódástól.