#epiteton

[cauliflower-the-writer]

Tropy, část 3.

Oxymóron Oxymóron (2.p. bez oxymóra) je umělecký prostředek, tvořený spojením dvou a více slov, které si navzájem protiřečí. Občas můžeme slyšet i název „protimluv“.  ...zbortěné harfy tón, ztrhané strůny zvuk, zašlého věku děj, umřelé hvězdy svit, zašlé bludice pouť, mrtvé milenky cit,... ~ Máj, Karel Hynek Mácha Oslnivá tma, ohlušující ticho...

Pleonasmus Pleonasmus je pojmenování něčeho (objektu, věci, situace) více slovy než je potřeba. ...Po modrém blankytu bělavé páry hynou,... (blankyt je modrý) ~ Máj, Karel Hynek Mácha Hospitalizován v nemocnici. (hospitalizován může být člověk jedině v nemocnici) Synestezie Synestezie nebo také míšení počitků (zrakových, sluchových, čichových vjemů), je pojmenování, které spojuje více vjemů z různých smyslů dohromady.  A, černý korzet, plný rudých much, jež bzučí kolem páchnoucích a krutých pasek, ~ Samohlásky, Arthur Rimbaud  (V těchto dvou verších popisuje samohlásku A, pomocí barev - černá a červená, zvukem bzučících much a pachem - páchnoucích pasek.)

Litotes Litotes je prostředek, který používáme častěji, než si sami uvědomujeme. Docílíme ho použitím dvojitého záporu, který bychom mohli nahradit kladným vyjádřením. Nebylo to zlé. Nevařil špatně. Občas ale použitím litotu se můžeme vyhnout moc silného vyjádření. Byl dobrý. => Nebyl špatný. Možná bychom neřekli, že byl dobrý, ale rozhodně nebyl špatný. 

Epiteton Epiteton, nebo také básnický přívlastek, je umělecký prostředek, zdůrazňující nějakou vlastnost osoby, předmětu, skutečnosti, jevu, nebo může dokonce být citově zabarvený a ukazovat autorův názor. Rozlišujeme dva typy básnického přívlastku: epiteton constans (trvalý, ustálený, popisuje nějakou typickou vlastnost, často používaný) - širé pole, sivá holubice, vraný kůň, epiteton ornans (zdobný, netradiční, autor ho pravděpodobně použil poprvé) - stříbrný vítr, omamné ticho.

[nemzetinet]

Na, ki (is itt) a paraszt?!

Semmi meglepőt nem fogok írni, de azért mégis!

Kiindulópontnak vegyük ezt a filozófusnak nevezett akármit, Vajda Mihályt, aki leparasztozta a teljes kormánypárti szavazótábort. Ezzel, egyúttal, megalázva a vidékieket és a vele egyet nem értőket (közte több százezer fővárosit is), buta emberi masszaként kezelve több millió magyar embert. Mondhatnánk, hogy már megint, hiszen ilyesfajta lenéző szavak már többek szájából elhangzottak (lásd Landeszmann rabbi emlékezetes kirohanását!).

Érdekes módon (vagy nem is) Misi bácsit simogatja a ballib sajtó. De leginkább mindenki a hajviseletét teszi előtérbe, mint jellemző dolgot vele kapcsolatban (epiteton ornans). Hosszú, fehér haj. Még jó, hogy nem fekete, mert akkor együtt dalolhatnánk!

Olvastam olyat, hogy ő „blues”-os – ezt most itt fekete testvéreim, az összes blues-zeneszerző és kedvelő nevében kérem ki magamnak! De olyat is, hogy ő „rockos” – ezt most itt az összes rockzenész és kedvelő nevében kikérem magamnak!

A lényeg az, hogy ebben az akármiben – nevezzük továbbra is Vajda Mihálynak-  még legalább maradt annyi gondolat (philosz), hogy gyalázkodásait és magyargyűlöletét érthető nyelven tegye közzé.

Ellentétben azokkal a „hozzászólókkal”, kommentelőkkel, akik megnyilvánultak e témában. Amikor ezeket elkezdtem olvasni a libsi közösségi médiában, csak egy régi irodalmi gondolat jutott eszembe: „Jön föl a szar!”

A suttyóbja (parasztja – vigyázz, szóhasználat!) a veszprémi Lui gecizésénél nem jut tovább. Ám, van itt minden, mint egy vidéki (érted, Misi bá’?) búcsúban: verés, lámpavasra lógatás, kínzás, válogatott kegyetlenségek és kivégzési módszerek ígérgetése – de a leggyakrabban előforduló szavak: „Orbán”, „fideszesek”, „titeket”, „ölünk”.

Szép, nem?! Ez lenne a szép, új és liberális világ. A MÁSSÁG toleranciája. Szerintük. Nélkülünk. Magyar „parasztok” nélkül.

Ezt már megtapasztaltuk, köszönjük szépen, csak akkor kommunizmusnak hívták. Szamuelytiborok, kunbélák, rákosimátyások és pétergáborok körömletépős, kivégzős (NÉPI demokráciának nevezett) materialista valóság show-ja.

De emlékeztetnék rá: többen is gondolták úgy, sőt, sokan úgy is gondolták, hogy mi magyarok (értsd: parasztok) csak akadékoskodunk itt a Kárpát-medencében 1100 éve. Aztán…

Csókol benneteket:

Eleméry T. Olivér

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

Na, ki (is itt) a paraszt?! a Nemzeti.net-en jelent meg,