#elköteleződés

[tulsagosanoszintee]

“A férfi olyan nőt választ, aki mellett jobb emberré válhat

„A férfi teremti a világot, a nő pedig megtartja és gondozza." -Jókai Anna

Egy férfinél az elköteleződés szándéka nem azon múlik, hogy a nő mit tesz érte, hanem sokkal inkább azon, hogy a kapcsolat hatására, a férfi mit akar megtenni, vagyis milyen emberré válik.

Az elköteleződés döntése akkor születik meg benne, amikor felismeri, hogy a választott nő mellett jobb embernek érzi magát. A férfi teremt, a nő elfogad és befogad. Női befogadás nélkül a férfi nem képes teremteni. A nő egyensúlyt, harmóniát teremt, a nő ott van, ahol a szeretet, a gondoskodás, a stabilitás, a támasz és a biztonság.

Le kellene tennünk a terheinket, és elengedni magunkat, elgyöngülni, előtessékelni a nőt önmagunkban, és igen, időnként a férfi kezébe adni a vezetést, a döntés felelősségét. Még akkor is, ha mi magunk is képesek vagyunk szinte mindenre férfijelenlét nélkül.

Olyan nő mellett köteleződik el, aki őt nem lehúzza, hanem emeli. Aki látja a hibáit, de nem hagyja azokat rá, nem keres mentséget a gyengeségeire, botlásaira.

Olyan nő mellett marad, aki nem a cinkosa a passzivitásban, az ígéret megszegésben, a tétlenségben, hanem mindig sokkal feljebb, és sokkal messzebbre néz, és kimondva, vagy kimondatlanul üzeni, hogy változzon, legyen jobb, több, lépjen feljebb önmagánál.���

Király Eszter - A kapcsolat, amiért megéri

[humansoulblog]

A jó munka (mint olyan) nem létezik!(?)

Ezzel a mondattal szúrt mellbe egy bolti elad��, amikor jó munkát kívántam neki. Biztos vagyok benne, hogy ez a mondat rendesen odavág minden jóérzésű foglalkoztatónak, ha azt hallja, hogy a saját munkatársai így (vagy még ennél is cifrábban) jellemzik a saját munkájukat. (more…)

[stickalittle]

A gazdasági semlegesség legfontosabb elvei a miniszterelnök szerint:

Mi döntjük el, kivel üzletelünk. A többesszám hazugság. Orbán Viktor egyedül dönti el, ki kaphatja az adófizetők pénzét, és az üzletekben valahogy mindig felbukkan egy gazember.

Azzal üzletelünk, akivel leginkább megéri. Itt megint Orbán Viktorról van szó. Az Orbán apuka kőfejtőjének például megéri. De a többi hazugság. A Budapest-Belgrád vasútról rengeteg tanulmány kimutatta már, hogy Magyarországnak nem éri meg. Ugyanúgy nem érte meg a Vadászkiállítástól kezdve a Vizes VB-ig semmi, a vejétől 600 milliárdért vett irodaházakat meg a Mészárostól vett Mátrai Erőművet, satöbbiket is beleértve. Ezek az ügyletek minimum a hűtlen kezelés, maximum a hazaárulás skálán mozognak.

Csak a saját értékeink alapján tárgyalunk. De Nyugaton árukapcsolás van, az uniós pénzeket összekeverik ideológiai kérdésekkel, ilyen például a woke, a gender, meg a migránsok. Szimpla hazugság. Jogállami feltételei vannak az EU-s pénzek felhasználásának. A "saját érték" pedig ismét Orbán Viktor saját értékét, de inkább érdekeit jelenti, aki nem akarja visszaállítani a jogállamot, mert az neki nem érdeke, akkor sem, ha az egész világnak, benne Magyarországnak is érdeke lenne.

Minden égtáj felé tájékozódni kell. Ez meg semmit nem jelent, egyszerű szómágia hülyéknek, hogy elhiggyék, az oroszokkal és kínaikkal és pénzmosodákkal kötött előnytelen, az országot eladósító szerződéseknek és hiteleknek Orbán Viktor további gazdagodásán és hatalmának bebetonozásán kívül van bármi értelme.

És mi a tartalma ennek a gazdasági semlegességnek? Orbán ezt is felsorolta:

finanszírozási semlegesség – jelen kell lenni, nem csak a londoni, hanem a katari, kínai pénzpiacon is, kínai és katari hitelek már jönnek is Magyarországra; Finanszírozási semlegesség semmiféle semlegességet nem takar. Sőt, egy hitelfelvétel minden, csak nem semlegesség, hiszen elköteleződés a hitelnyújtó felé. Ezek az átláthatatlan és számukra bizonyára okkal titkolt, az országot tovább adósító hitelszerződések csak arról tanúskodnak, hogy Magyarország bárkitől és bármilyen feltétellel felvesz hitelt, aki még bármilyen feltétellel ad pénzt az országnak. Az a hitel fel lesz véve, és magánszámlákra el lesz tüntetve.

beruházási semlegesség – nem kell válogatni a Magyarországra érkező tőkeberuházások között; Hazudik. Semmiféle beruházási semlegességről nincs szó. Orbán Viktor igenis válogat a tőkeberuházások között, ugyanis a nyugati tőkét igyekszik elzavarni, és helyette teret biztosítani Oroszországnak, Kínának, és úgy tűnik már az arab világnak is kiárulja az országot.

piaci semlegesség – annak adunk el, aki megveszi; A válogatás nélküli áruba bocsátás köszönőviszonyban sincs a piaci semlegességgel. Ez a mondat mégis igaz, mert Orbán Viktor bármit elad annak, aki megveszi, amihez csak hozzáfér. Bármit képes áruba bocsátani, gátlástalanul árulja ki a hazát. Aki pénzzel, és valamilyen ötlettel érkezik hozzá, hogy az ország valamilyen vagyontárgyát megvenné, megkapja.

technológiai semlegesség – például Paks, amiről Orbán szerint az újságot olvasva úgy tűnhet, mintha orosz beruházás lenne, holott ez interkontinentális beruházás, dolgoznak rajta amerikaik is például; Buta hazugság hülyéknek. Semmiféle technológiai semlegességről nincs szó. Orosz hitelből orosz technológiájú, orosz atomerőművet építünk. Lehet, hogy a villanyégő a WC-be majd Amerikából érkezik. Már ha eljutunk odáig, hogy a betonozás után marad annyi pénz a hitelből, hogy legalább megépül a WC.

energiasemlegesség. Az orosz kőolaj és gáz csecsén lógva nem is tudom, érdemes-e mondani, hogy ez mekkora pofátlan hazugság.

[csacskamacskamocska]

A friendzone nem barátság

Tegnap olvastam itt a tumblin egy beszélgetést, olyan szép volt benne, hogy a barátság alulértékelt dolog, mert mennyire szép és értékes dolog szex nélkül is egy kapcsolat. A szeretet, a bizalom, a támogatás. És a többiek is kifejtették, hogy bizony, miért ne lehetnénk barátok, ha egy pár nem akarunk lenni.

Ha barátságzóna szóba kerül, akkor mindig férfiakra gondolunk. Szerelmes, udvarlós, kezdeményező férfiakra, akiket visszautasítanak. Azokra a gondoskodó, odaadó, epekedő lányokra nem, akikkel tele van a tumbli. Akik barátként vannak jelen, mert a fiú/férfi nem kezdeményez, nem mutatja ki, hogy vonzódna, a lány egyértelmű jeleit meg lerázza magáról, hiszen a barátság annyi mindent megenged. Olyan, mint egy párkapcsolat, még ölelés, puszilkodás is lehet benne, együtt alvás, millióféle együttlevés, csak közösülés nem. Meg párkapcsolati elköteleződés nem.

A friendzone nem barátság.

Az egy speciális és nem egészséges egyoldalú kapcsolat, ami lehet nagyon szoros, mert kielégíti az elutasító fél igényét is. Aki, teljesen emberi módon, vágyik a szeretetkapcsolatra, vágyik az elismerésre és túlnyomórészt szingli, akinek megerősítést nyújt az, hogy valaki ennyire szereti. Erről lemondani nagyon nehéz. Egy értékes ember vonzalmáról lemondani nagyon nehéz. Meg valójában nem is nagyon lehet. Hiszen aki vonzódik, az igyekszik fenntartani a kapcsolatot és megadni mindazt a szeretetet, amit csak képes adni. Naponta kéne ennek ellenállni, pedig annyira csábító inkább sodródni a baráti ölelésében.

A másik fél azzal ámítja magát, hogy ki fogja bírni, meg persze azzal is, hogy „talán”. De nem is bírna máshogy viselkedni, mint elhalmozni szeretettel a választottját. Hogy miért nem tud lemondani? Mert a barátság majdnem olyan...

Csak amivel nem számítanak a barátságot választók, hogy a friendzóna egy nyitott ketrec, amiből végig kell nézni ahogy a másik párt keres. Ott kell lenni, támogatni, vigasztalni, drukkolni és megérteni. Azt is, amikor a szerelmük választottja sokkal „rosszabb” náluk.

Ez a pokol, nem a szexmentesség.

A friendzone szerintem sosem válik barátsággá. Pont azért, mert nem égeti ki a kapcsolatból azt a részt, hogy pfff... a párkapcsolatunk nem működik, de amúgy bírjuk egymást, legyünk barátok. Vagy ne legyünk azok se, mert így már nem is érdekes az egész.

Mindig gyanakszom, amikor egészséges felnőtt emberek „csak barátok”, hogy vajon melyikőjük van friendzone-ban. Persze, ő döntése és reménykedhet, hogy „elmúlik”.

Szerintem nem múlik el.

A gyötrődés elérhet olyan pontra, ahol a delikvens legyilkolja a kapcsolatot, de egy rendes szerelemnek semmit sem számít az idő vagy a távolság. Picit persze olyan, mint egy mánia, hiszen minden az, ami fontos valakinek, de amúgy logikus, hogy nem múlik el. Ha nem azért szeretsz valakit, mert kapsz tőle dolgokat, akkor azt aki, azt szeretheted bárhol és bármikor.

Ha ezt tudod, akkor azt is tudod, hogy ezzel mások is így vannak. A meg nem élt szerelmek ott vannak. Ott lebegnek a gondolataiban, befolyásolják a cselekedeteit, a vágyait, a reményeit. Sosem jut túl rajta. Minden ahhoz lesz hasonlítva, amit a valóság nem tud felülmúlni. A legrosszabb párosítás a reménytelenül szerelmesbe reménytelenül szerelmes.

Nem azt mondom, hogy nem létezik barátság férfi és nő között.

Egyrészt van, amikor a szexuális vonzalom annyira enyhe, hogy annyira a mozgólépcsőn is „szerelmes” lesz az ember, aztán megy tovább, vissza se néz. Másrészt, amikor a szexen már túl vannak, és nem volt nagy szám, inkább visszaspuriznak a biztonságos barátságba. És ott van a kölcsönös használat a barátság címszó alatt. Üzleti forma, amiben a másik személyiségét tulajdonképpen nem kell szeretni, csak vigyázni, hogy az egyensúly meglegyen. És ott van az is, amikor a szexuális vonzalom máshova csatornázódik. Akár bele a meglevő párkapcsolatba. Senki se tudja, kire gondolsz dugás közben. Már elvált emberek között szokott még kialakulni, főleg idős korukra a gondoskodó barátság. Akivel lehúztunk 10-20 évet, az elnézőbb, amikor öregen megrottyanunk, hiszen ő is, de legalább ott volt, amikor fiatalabbak voltunk. Lehet, hogy az agyunkra megy, de ő már látott betegen, kiszolgáltatottan, mellette az se ciki, ha büdös gyógyszerszagú vagy, csöpög belőled a pisi és kontrolálhatatlanul bántanak a szelek.

De amúgy nincs.

Az emberek szabadon dönthetnek magukról, a kapcsolataikról, és semmi sem tart örökké, csak néha előbb halunk meg. Azért a legmesésebb Pán Péter–Csingiling–Wendy hármasa, ahol senki sem felnőtt, mindenki szerelmes valahogy és mindenki friendzone-ban van.

[eugeniovonsavoy]

Közgyűjteményi hivatástudat / elköteleződés

Ma 19:43-kor kaptam értesítést a BFL levéltárosától, hogy letölthető a tervtári kép, amit egyébként ma délután 3-kor fizettem ki.

Ugyanígy ma 21:35-kor értesített a MÁV Központi Irattárának irattárosa, hogy elküldte a ma délután fájlformátuma miatt megreklamált irattári kéréseimet.

Nem tudom, mennyi családi életet élnek (valószínűleg khm.. keveset), viszont ez a hivatástudat nagyon sok területen jelen van és nekik, nekünk nem lehet azt mondani, hogy menjünk el a Lidl-be/SSC-be/ellenőrnek a NAV-hoz/strómannak Lőrinchez és keressünk SOK-SOK (LOL) pénzt, mert úgy lesz a jó.

Egy ilyen közeget amúgy éppen a központosítással és narratíva-vezérelt munkavégzéssel lehet totálisan megölni, mint ahogy a NER teszi ezt például a múzeumokkal (amellett, hogy pénz eddig se volt ugyebár). Nem mellesleg amúgy a közgyűjteményi munkavégzés alapvetően olyan értékeken alapszik, mint egymás tisztelete, kooperáció és felelősségvállalás (csak néhányat említve).

És az valahol igazi tragédia, hogy a BFL azért nem ad kedvezményt az országos múzeumomnak, mert annak fenntartója épp háborút folytat a BFL fenntartójával vagy például a MÁV KI azért áraz irreálisan annak az alig néhány betévedő, de annál elkötelezettebb kutatójának, mert a MÁV fenntartója egy immorális hiéna Hódmezővásárhelyről - aki nem mellesleg szeretett múzeumom fenntartói jogát gyakorló minisztere is. És hogy egyértelmű legyen: mind a BFL-nek, mind a MÁV KI-nak saját zsebből fizettem.

Közgyűjteményi nyavalygásunk című műsorunkat olvashatták.

[seostart]

Miért fontos az organikus forgalom az online sikerhez?

Az online világban mindenki azt keresi, hogyan érheti el a legjobb eredményeket a weboldalán. Az egyik kulcstényező az organikus forgalom, amely azon látogatók számát jelenti, akik a keresőmotorokból érkeznek egy weboldalra, anélkül hogy fizetett hirdetést láttak volna.

Az organikus forgalom előnyei:

Hosszú távú eredmények: Az organikus forgalom nemcsak hogy fenntartható, de idővel növekedhet is megfelelő keresőoptimalizálási (SEO) stratégiával.

Költséghatékonyság: A fizetett hirdetésekkel ellentétben nem igényel folyamatos pénzbeli befektetést.

Jobb elköteleződés: Az organikus keresésből érkező látogatók gyakran relevánsabbak, mert ténylegesen olyan információt keresnek, amelyet a weboldal nyújt.

Ha érdekel, hogyan növelheted az organikus forgalmat, és miért nélkülözhetetlen ez a sikerhez, olvasd el ezt a részletes útmutatót.

Hogyan érheted el az organikus forgalom növekedését?

A legfontosabb lépések közé tartozik:

Releváns kulcsszavak használata: Olyan keresési kifejezésekre fókuszálj, amelyeket a célközönséged használ.

Minőségi tartalom készítése: Az értékes és informatív cikkek vonzzák a látogatókat és növelik a bizalmat.

Technikai SEO: Győződj meg róla, hogy a weboldalad gyors, mobilbarát és keresőmotor-barát.

Az organikus forgalom nemcsak egy lehetőség, hanem egy szükségszerűség, ha hosszú távon szeretnél sikert elérni az online térben.

[gondolataim-1]

Azt hiszem számomra az elköteleződés gondolata még mindig ijesztő.

[unique-identifier-hu]

A smacis csóka visszatért

Bő egy hét után írt, hogy neki most lenne ideje... nem ezekkel a szavakkal, de számomra ez volt az értelme. Csakhogy én ezt az ismerkedést már elengedtem. Volt valami kezdeti hév, de mivel nem pakolt tüzelőt a parázsra, bennem kihúnyt. Nem lett jobb vele, mint nélküle. De amúgy a lényeg, hogy szarul csókol vagy engem nem kavart fel mert nem vagyok szerelmes vagy lehűtött a gondolat, hogy megint ki vagyok szolgáltatva valakinek, akinél a 20. vagyok a sorban.

Még nem válaszoltam neki. Fogalmam nincs mit válaszoljak. Mert amúgy fel is hívhatott volna, szóval ezzel, hogy írt, ezzel azért ő is tudja, hogy valami nem fasza. Szerintem. Barátnőm szerint irreálisan sokat várok/várunk gy kezdődő kapcsolatban. Szerintem egy kezdődő ismeretségenk, ha komolyan érdekel a másik (és ebben semmi elköteleződés nincs, a komoly nem azt jelenti, hogy rögvest össze akarok házasodni!), akkor az eljén kell, hogy valami napi szintű levélváltás vagy 3 naponta egy telefon legyen. Érdekel is a másik, meg jó lenne mielőbb kideríteni, hogy életképes-e a gondolat, hogy ebből lehet valami. Túl öregek vagyunk már ahhoz, hogy maaaaaajd, kiderül, maaaajd alakul. MI? Mi az amit most itt az elején nem tudsz? Tetszik, vonzó, megdugnád? – fontos, és kb ez a benyomás egy fotó alapján. Elolvastad a bemutatkozását? – Úgy gondolod, hogy átjött valami ami neked bejön? El tudod képzelni az életét, hogy milyen lehet? Esetleg a sajátod mellett együtt vagy párhuzamosan? Akkor már csak az jön, hogy kiderüljön, hogy mindez igaz-e. Úgy néz-e ki, élőben is bejön-e? Az életéről amit mesél, ahogy viselkdik, ahogyan kérdez, reagál, ami foglalkozatja, és ahogy az egész ismerkedést csinálja, az milyen? Bejön-e? Meddig kell ezt húzni? És, ha bejön, akkor meg olyan mint egy örvény, még, még, még!

A többi csak faszkodás.

[holnapleszokok]

meg amúgy az jutott még eszembe hogy én biztos még mindig arra várok, hogy valaki megmentsen, nagy valószínűséggel a szerelmével. mivel én továbbra is képtelen vagyok szeretni magamat, mint arra nemrég újra rá kellett ébrednem, a nagy megváltást egy másik ember szerelmétől várom. egy másik ember karjaiban keresem az otthont, ami rám égett a napon, mikor Japán, mint fenntartható illúzió megszűnt és élhetetlen valósággá lépett elő. ugyanazt keresem, mint amit Japánban is azt hittem, hogy megtaláltam, csak ezúttal nem egy országban, hanem egy emberben. redukáltam a scope-ot egy kicsit. egy alkalommal meg is kérdezte tőlem, hogy miért szeretem én őt és habár erre két válaszom van, neki csak egyet mondtam el. az első az, hogy fogalmam sincs (biztos kitaláltad, de ez az amelyiket nem mondtam el neki). ami számomra csodálatos, mert az első igazi, világotrengető szerelmemet idézi és bebizonyosodott, hogy a szívem képes ilyenre. azért vagyok szerelmes belé mert ő ő és nincs ennél konkrétabb magyarázatom rá. én innen tudom, hogy ez az igaz szerelem. hogy van közöttünk valami olyan erőteljes, tagadhatatlan és megfejthetetlen vonzerő, amire jóformán szavaim sincsenek. az emberek ezt nem szokták szeretni. kevesen fogadják el és még kevesebben értik, tapasztalatom szerint. a másik, amit neki is mondtam, hogy vele otthon érzem magam. mikor vele vagyok, úgy érzem, van helyem a világban. a világ legtermészetesebb dolga vele lennem. szóval így szeretem én őt. két elveszett lélek kapaszkodik egymásba, remélve, hogy ketten kevésbé lesznek elveszettek. mint a kézenfogva alvó vidrák. kezdek nagyon nyálas lenni, bocsi.

szóval amit ki akartam ebből hozni, hogy még mindig mástól várom a megváltást, és nem saját magamtól. ami persze gondolom nem ideális, de én már nem tudom, hol jogos és hol jogtalan az önbíráskodásom.

ebből kifolyólag persze rettegek, hogy elveszítem őt. talán mostanra már túl vagyok a rettegés legkeményebb hullámain, de ezt is csak mostanában puzzle-öztem össze. tudod én együtt voltam Petivel három évig és az utolsó együtt töltött nyarunkig nagyon úgy tűnt, hogy ő lesz az a bizonyos. meg is beszéltük, hogy én kirakom a lakótársamat, várunk pár hónapot hogy kapjak egy kis levegőt, aztán összeköltözünk. csakhogy aztán Petit iszonyatosan megrémítette ez a fenenagy elköteleződés (pedig ő hozta szóba az összeköltözést) és nekiállt bulizni az egyik barátnőmmel mintha nem lenne holnap. én eleinte nem bántam, mert ez a barátnőm leszbikus, meg amilyen bulikra ők mentek (techno, fogasház), én sose mentem volna, de ahogy telt az idő, Peti egyre több időt akart tölteni Adrival, miközben engem sorozatosan kizártak és leráztak. korábban mindig féltem bemutatni Adrit a mindenkori párkapcsolataimnak, mert mindig féltem, hogy mindenki beleszeret, és Peti volt az első, akinél nem féltem ettől és pont az történt - ha nem is a klasszikus értelemben. szóval az az ember váltotta be a legnagyobb félelmemet, akitől addig a legnagyobb biztonságot kaptam e téren: találtam jobbat nálad. az sem mellékes hogy egyikük sem volt vevő semmilyen kompromisszumra, Adri meg nárcisztikus (tényleg) és tíz éve rombolt engem, ami ezen a nyáron tetőzött és megszakítottam vele a kapcsolatot. nem sokkal azután Petivel is szakítottam.

és tudod, most érzem igazán ennek ez egész "eldoblak mert találtam jobbat" történésnek a hatását. mert szakítás után egyedül voltam és egyedül nem érzetem semmilyen repercussiont. mióta viszont párkapcsolatban vagyok, rettegek minden lánytól, akivel találkozik. sokszor az őrület határáig tudom vinni a rémálomfantáziáimat. most azt hiszed, túlzok, de ha látnál olyankor, nem hinnéd azt. persze ezt nem akartam neki elmondani, mert akkor én leszek a crazy girlfriend, akinek nem adnak okot kételkedni és mégis elviselhetetlenül féltékeny meg paranoiás. neki fogalma sincs azokról az ordítva bőgésekről amiket ennek kapcsán műveltem. hát igen, és akkor én mondom, hogy nem nyílik meg nekem, ja. jó kis képmutató vagyok, mi?

nem is tudom, mire akartam mindezzel kilyukadni. lehet, hogy csak el akartam mesélni, mire jöttem rá a lelki folyamataimat illetően. ja, meg hogy ez most lecsengett, egyelőre legalábbis. azt hiszem, megbékéltem azzal, hogy abszolút zéró befolyásom van arra, hogy egy ember hogyan viszonyul hozzám. ha valaki velem akar maradni, akkor velem fog maradni, ha meg nem akar, akkor semmi amit teszek nem fogja ebben megállítani.

jaj meg az is félelmetes volt most, ahogy új melót kezdett, hogy itt friss ropogós új kezdetet kaphat. akikkel ott találkozik nem tudják miken ment keresztül az elmúlt egy évben, mennyire ment tönkre anyagilag, fizikailag, meg lelkileg és ez hatalmas megkönnyebbülés lehet. esély egy új kezdetre. ez is kegyetlenül szította a rettegést meg a szorongást bennem, mert mennyivel egyszerűbb lenne csak újrakezdeni most, hogy van kilátás a gödörből. persze ez csak az egyik nézőpont, tudom. onnan is lehet nézni, hogy azoknak, akikkel most találkozik újonnan, fogalmuk sincs, hogy min ment keresztül és ez még jobban erősíti a mi kapcsolatunkat. kérdés, hogy a szégyen munkálkodik-e erősebben az emberben vagy a megbecsülés. ez majd kiderül idővel úgyis, bár az utóbbira hajlok. ő elég ragaszkodó és hűséges ilyen szempontból, ami egyébként meglepett benne, de ebben is van egy jó adag a múltjából. pontosan, az exére gondolok. te ismerted is. ha vele együtt maradt évekig, pedig mennyire tönkrement bele, akkor az is benne lehet a hűségében, hogy neki mindent tűrnie kell, mert megérdemli a szart. na ebben mondjuk pont gecire hasonlítunk, ő meg én. hallod amúgy igen, kurva bonyolult, pedig ez csak egy párkapcsolat. egyszer hallottam, már nem is tudom hol, hogy amikor az ember párkapcsolatban van, akkor legalább három emberrel van együtt (a parjával, meg neki a szüleivel), de reálisabb, hogy sokkal többel. az összes volt kapcsolat, transzgenerációs traumák és sémák, baráti kapcsolatok meg az összes többi is benne van mindenkiben. és mindebben navigálni kéne tudni, hát kurva jó.

na jó, most megyek, de köszi hogy beszéltünk, jót tett megint. szép lassan összerakosgatom itt a dolgokat. te is, szia

[bdpst24]

EHT ETF-jóváhagyás: sokan hosszútávra terveznek

EHT ETF-jóváhagyás: sokan hosszútávra terveznek

Fordulópont volt 2024. május 23. a kriptopiac történetében: az amerikai értékpapír- és tőzsdefelügyelet jóváhagyta az azonnali Ethereum ETF-ek bejegyzését. A Binance az ezt megelőző néhány nap piaci dinamikáját vizsgálta meg, megállapítva, hogy a bikapiaci tendenciák mögött már nem egyszerűen gyors profitszerzési célok álltak, hanem hosszútávú, sokszor intézményi elköteleződés, ami a…

[shaiyrart]

Elkerülhetetlen találkozások

Egyszer olvastam egy könyvet, ami arról szólt, hogy mindenkivel van dolgunk, akivel összefutunk. Akár apró, akár nagy, de érzi az ember, ha beteljesül, és onnantól kezdve hiába erőlteti, amíg nem lesz újra dolga a másikkal, nem tudja elérni a kapcsolódást. A sors itt talán érvényes, még ha sokáig nem is hittem benne, átfolyik rajtam a világ, és én reagálok rá, a hatások rávesznek, hogy lépjek, és arra megyek, amerre a világ engedi. A környezetem enged, az energiákat figyelem, amelyek az emberekből áradnak, szeretet és közöny formájában, és azt az utat választom, ami a legmegfelelőbb. Így a sors az ember maga, körülöttem.

Nem vagyok érdekes, amíg érdekes helyzetbe nem kerülök. És sokszor az az érdekes, aki állandóan érdekes helyzetbe keríti önmagát, dopaminfüggőként szaladva a hype dráma után. Így van az, hogy az ember egy trauma után, ahogy kilép a lakásból és újra mer nyitni, ezerszer érdekesebb és óriási felfedezéseket is tehet. Megtanulhat még jobban élni és sokkal jobban megérteni önmagát, tanulni, fejlődni, kinyílni, repülni, és bizony ez az, ahova elérünk, ha olyanokkal vesszük körbe magunkat, akik hasonlóak az értékrendünkkel.

Millió emberből meg tudom mondani pár pillanat alatt, kivel van dolgom, s kivel lesz komoly dolgom. De gyakran ezek a helyzetek villámcsapások, melyek megváltoztatnak mindent, s sokszor nem tudom, melyik emberrel mit élünk majd meg és meddig lesz az életemben, a nagy változást, amit majd hoz, ugyanakkor megérzem.

Az emberek történetekkel érkeznek, és a történetek sokszor nem akkor folytatódnak, amikor tervezzük. Amikor valami belerobban az életbe, akkor az ugyanolyan visszaható erővel szünetelni is fog, fájdalmasan várat magára: az igazi érték húzza az idejét és második, harmadik, negyedik részekkel tér vissza. Ami jó, az nem adja magát könnyen, és az ember csak örülhet a keserédes várásnak, hátha még erősebben folytatódik. Minden hullámzik, ahogyan az ember feldolgoz és a jövőbe néz. Ugyanakkor ez nem jelent teljes csendet, csak a természetességet. Hiszen nem szabad mindig előrelépni, ha emberekről beszélünk, ha munkáról van szó, vagy ha tanulunk. Miért is nem? Hiszen csodás dolgok történhetnek abból, ha meg merjük tenni a következő lépést, ugye? Na de láttunk már rohanásból jó dolgot? Az mindig robban.

Van egy idézőjeles gond velünk, emberekkel, és az agyunkkal. Ha az ember tanul, feldolgoz, szeret, megért - egy idő után visszalép, mert ekkor sok, s van, aki begubózik, vár, eltűnik, s visszatér: ezek az emberek a legjobb indikátorai annak, hogyan is működik a feldolgozás, megértés, mély érzések, kitartás, elköteleződés, fogékonyság, tanulás, fejlődés, evolválódás a valóságban. A félő állathoz sem rohan oda az ember, pontosan így várunk mindenre, ahogyan csendesen befogadjuk a jövőt, az őz odalép hozzánk és megszeret, intenzíven érdeklődik, majd megpihen, elveszti fogékonyságát az újra, odébb áll. Hiányunkban ugyanakkor? Visszatér, keres.

Amikor ugyanis visszalépünk, várunk, vagy a legegyszerűbb és legérthetőbb példa: alszunk; a testünk feldolgoz, raktároz, megért, elhatároz, elmélyít, átgondol. Mindent akkor csinálunk, ha alszunk, ha unatkozunk, ha csendben gondolkodunk, beindul a kreativitás, az érzelmi hatások megváltoztatnak mindent, s végül döntünk valami mellett, ami fontosnak tűnik. Olyankor érzünk mélyen vagy értünk meg egy problémát, amikor e legkevésbé számítunk rá, amikor nincs kérve, erőltetve, sürgetve, hanem megáll a világ.

Sokszor egy ilyen döntés hosszú idő, és a szünetek, a kikapcsolódások, az ellentétes szituációk, önmagunk kivonása okozza azt, amit szeretnénk - az elhatározást a második részre, hogy újra találkozzunk a másikkal.

Azt hiszem, a felnőtt élet részben arról szól, hogy megértsük, hogyan működik az idegrendszerünk, és elfogadjuk a találkozások miértjét. Elfogadjuk az idő erejét. És azt, amit a találkozás ad, bármi is legyen az. Nyitottan élni, világosan látni a másikat azért, aki, szeretni, és hagyni, hogy addig tartson, amíg annak tartania kell. Mert eljön az a pont, amikor az emberrel szembejön az, aki az örökléttel a szemében néz majd rá, és ott nem lehet majd dönteni, csak még többet és jobban kivárni, mint eddig bármikor.

[kedvesmajam]

nos! van bennem némi gyanú, hogy a mai alkoholmentes sörnek volt alkoholtartalma. megláttam a boltban, olyan ízben, amit még nem kóstoltam és megkívántam. cigiztem is hozzá. tényleg jó ötletnek tűnt és felelőtlen voltam

délben misén voltam. nagyon nehezen viselem a prédikációkat. nagyon közel hozzám egy pár ült, az apukán egy csöpp gyerek aludt. nagyon hiányzik, hogy legyen családom és irigy voltam rájuk

mise után vettem boltban kávét és jégkrémet. leültem a bazilika lépcsőjére, ott kávéztam és fagyiztam. aztán visszanéztem ezt a blogot. volt, amin mosolyogtam, volt amire büszke voltam, mert nagyon őszinte volt. hihetetlen, mekkora utat tettem meg. közben meg olyan érzésem volt, hogy a mostani józanság csak úgy történik, nincs bennem valami elköteleződés vagy nem is tudom mi. csodát várok attól, hogy majd lesz terápia vagy majd elérem az 50. napom vagy majd valaki megdicsér. járok B-hez (addiktológiai konzultáns), mint a jó tanuló, de mintha a házi feladatot nem végezném el. nem megyek, inkább sodródok csak

nem jó a munkában, ez tény. de ebbe is túlságosan beleültem. nem akarok rajta változtatni, nem akarok tenni a változásért, támadásnak veszek mindent

ma trieszti utazást néztem. de elvetettem. Valenciában nagyon jó volt, a tenger is csodálatos volt, de nem lehet, hogy mindenhol ezt keresem. és most ez nem is kaland lenne, inkább menekülés

megcsináltam ma a tegnap vett sertésmájat. nem lett túl jó. de megcsináltam és majd megeszem. hajat mostam és ágyneműt cseréltem

este megnéztem a Bíborszín című filmet. nem tetszett, de végignéztem. utálom, hogy nem tudok félbehagyni dolgokat. simán filmet kellett volna váltanom vagy olvasnom

a bort nem kívántam és mivel holnap fontos napom lesz, nem is akartam inni. ez a sörözgetés baklövés volt

a hangulatom elég pocsék. nem vagyok szuicid, de sokszor érzem azt, hogy túl sok mindent kellene feldolgoznom, túlzottan fájna és nincs remény. és simán el tudnám fogadni, ha holnap meg kellene halnom. de azért nem teszek konkrétan érte, csak felszabadítónak érzem a halál gondolatát

[csacskamacskamocska]

Nehéz választani

abból a mindenből, ami a fejemben kavarog. Talán inkább csak a témáktól, a kérdésektől szabadulok most meg.

BIZTONSÁG a lebegtetés, az elhazudás, homály – az elköteleződés képtelensége, amit mindig a párkapcsolatra alkalmazunk, pedig ez általános jellemzője embereknek. Nem mondja ki amit valójában gondol, mert az elköteleződés valami mellett. Amiről azt gondolja, hogy az követel tőle valamit, amit ő szeretne elkerülni. Nem mond konkrét időpontot, nem mond konkrét terveket, nem határol be semmit. Vagyis ez egy szar megküzdési stratégia amivel rengeteg dolgot lehet elkerülni. Kivárni amíg elmúlik az a dolog, ami elől menekül. Pffff.

A kapcsolatokról nem beszélés Ez is kapcsolódik az előzőhöz, mert nem ad támpontot a partnernek és nem nyílik meg érzelmileg így nem lehet kapcsolódni és ő sem kell, hogy szembenézzen azzal, hogy esetleg hibázott valamiben.

A bocsánatkérés. Az őszinte bocsánatkérést ÉRZED. Érzed, hogy a másik nem a konfliktust akarja felszámolni egy jó taktikával, hanem átérzi, hogy bánatot okozott. Nem tolja le magáról a felelősséget.

A felnőtt ÉN. Része, hogy tudjuk, hogy amit teszünk mit okoz a másikban, milyen érzéseket, érzelmeket gerjeszt. Tudjuk, képesek vagyunk az empátiára és felvállaljuk azt is, hogy szándékosan tesszük, és azt is, ha nem voltunk vele tisztában, de már felfogtuk.

Az egészséges psziché. Uh, ez kurvanagy kérdés. Felrémlett az elmúlt 10 évből jópár alkalom amikor, uh, hát minden volt amit csináltam, csak éppen nem egészséges. Próbáltam mentségeket találni, anyám meg a traumák mindig erős kártyák, és a középszerűség elkerülésének narcisztikus kártyája is benne van a pakliban, de erősen a tévhit is, hogy az élet a komfortzónán kívül van, vagyis át kell lépni folyton a határokat. Hát, én is bedőlök tévhiteknek, nincs mese. Nagyon nehéz az embernek megtalálni saját magát a káoszban. Mikor jön rá valaki, hogy vele van baj és nem muszáj az egész életét úgy lehúzni, ahogy egyszer valahogy összetákolta a pszichéjét?

„Nem tud nem bántani”. Ezt írta valaki az egyik posztomhoz és ez fájdalmasan mélyre ment. Mert így van. Valójában erre nem tudok semmilyen megoldást. Nagyon szomorú vagyok e miatt.

[tevagyanapsugaram]

Az igazit nem megtalálni kell, hanem megdolgozni érte

Manapság gyakran a legfontosabb dolgok nem érdemelnek időt és türelmet, így a szeretetkapcsolatok sem. Rögtön azt a párkapcsolati érettséget és érzelmi biztonságot keressük, amely csak idővel fejlődhet ki, mert ez az élet normális rendje. Alig ismerjük még egymást, de instant módon, mohón várjuk a feltétlen összetartozás és elköteleződés állapotát, amely csak évek múlva, az összecsiszolódás, a közös fejlődésünk gyakran elrettentő pillanataival érkezhet meg. Nem engedjük az induló párkapcsolatokat végig haladni a fejlődési szakaszokon, nem hagyjuk, hogy szárba szökkenjenek, majd virágba boruljanak, és végül egyáltalán nem, vagy csak félgőzzel gondozzuk azokat.

A legkisebb, leghalványabb vonzalom esetén már párkapcsolatot kezdünk, eszünk ágában sincs a legjobbat kihozni a másikból, vagy energiát, figyelmet áldozni rá, azonnal a tökéletest akarjuk, legyen okos, legyen vonzó, legyen jó szerető, legyen egzisztenciálisan is rendben, legyen vele minden szép, mint a romantikus filmeken. Ha esetleg kiderül róla, hogy esendő földi halandó, feldolgozni való múlttal, vagy kibeszéletlen, múltbeli sérelmekkel, vívódásokkal, ejtenünk kell, nincs idő mások lelkét gyógyítgatni. Összekeverjük a szerelmet más érzésekkel. Szabadidőpartnert keresünk, mert hol stresszes, hol monoton életünkben kell valaki, aki felvidít, aki szürke napjainkat kalandossá varázsolja. Nem köteleződünk el, nem nyitunk szívet, nem adjuk át egészen önmagunkat. A tisztelet, a lelki kapcsolódás, a kötődés, a társszerelem kialakulásához döntés, önreflexió, lelki invesztálás és idő kell – idő, és ez az, amit sokszor nem várunk ki. Ahhoz, hogy az érzések kifejlődjenek bennünk, és valódi, érett érzelmekké alakuljanak, ami ezután a teljes párkapcsolati hozzáállásunkat inspirálja, időre, türelemre, odaforduló figyelemre és elkötelezett, felelősségteljes szeretetre van szükség.

Az igazit nem megtalálni kell, hanem megdolgozni érte! Szeressük egymást Igazivá, mert senki nem tökéletes, mégis egymás számára ideálissá válhatunk. Az egymást jól szerető, harmóniában élő emberek nem azt várják egymástól, hogy a másik teljesítse be minden álmukat, hanem közös életüket úgy próbálják élni, hogy együtt feljebb léphessenek önmaguknál, többek legyenek, és így képessé válnak egymásból „kiszeretni a jót”, sőt a legjobbat tudják majd kihozni egymásból. Támogató, segítő megjegyzésekkel, dicséretekkel, építő kritikával, pozitív visszacsatolásokkal, együtt fejlődve, kölcsönösen segítik egymást abban, hogy rátaláljanak ideális énjükre, ahelyett, hogy a képzeletükben élő idealizált társat próbálnák erővel, kétségbeesetten kifaragni a másikból.

A kapcsolatoknak végig kell(ene) lépdelnie a fejlődés fokain, és igen, meg kell harcolnunk a kríziseinket, létrehoznunk egy szeretetburkot, egy szoros intimitást, egy biztonságos védvonalat, amin nem támadhat rés. Egymás rajongói és nem riválisai vagyunk, együtt örülünk minden sikernek, mérföldkőnek, nem tekintjük a másikat versenytársnak, nem akarjuk legyőzni, az igazunkat hajtogatni, minden áron dominálni. Mert aki igazi társ, az mindig veled együtt akar odaérni. A kapcsolatunknak saját szokásokat adunk, mikrokultúrát teremtünk, melyben az állandóság, a biztonságérzet és szenvedély egyensúlya adják a nyugalmat. Megtanulunk kommunikálni, a konfliktusokat jól kezelni, vágyainkról nyíltan, félelmek nélkül beszélgetünk. Kialakul egy igazi, realitásokon nyugvó elmélyülés, összetartozás, szövetség érzése.

Társ az, akivel jó lehetek és aki velem jó lehet. Akivel nem lefelé húzzuk egymást, hanem emeljük. Velem egy irányba tekint, és nem sajnálja a kikerült utakat, amelyekre miattam, az én szerelmem miatt nem lépett rá, nem érzi úgy, hogy feladta életcéljait, beáldozta álmait. Együtt emelkedünk, fejlődünk, kreatív energiáink szárnyalnak, és úgy köteleződünk el, hogy boldogan, önfeladás nélkül tudjuk összeegyeztetni saját magunkat, céljainkat és kapcsolatunk működtetését.

[komlosjuci]

Erre gravel. Nekem mindakettő van, igaz a monti szuper belépő szint. A 29-es nagyon nehéz tud lenni és kényelmetlen, a betonon kínszenvedős lassúság. Nekem egy Canyon Grizl van, de ez egy elég nagy elköteleződés, viszont láttam most eladó szupi bicókat itt https://www.facebook.com/groups/1563534903866103

A gravel szerintem csodálatos.

29es MTB vagy Gravel bicó

lenne -e vajon nekem való, aki a kényelmes erdei túratekerést kombinálnám forgalomtalan vidéki aszfalt utakon kalandozással. Mit ajánlana erre a tumbli outdoor szekció? Jöhetnek konkrét típus és felszereltség javaslatok is.

[bdpst24]

Nem kell vagyonokat költeni a tökéletes esküvőre

Nem kell vagyonokat költeni a tökéletes esküvőre

Összeszedtük, mi mindenen tudtok spórolni a nagy napon. Az esküvő a szerelem és az elköteleződés örömteli ünnepe, de drága mulatság is lehet. A Yourday cikkében gyakorlati tippeket és ötleteket adunk, hogy kis költségvetés mellett se kelljen lemondani az álmaitokról. Az alacsony költségvetésű esküvő megtervezésének első lépése a reális költségvetés meghatározása. Mérjétek fel a pénzügyi…