tevagyanapsugaram

[tevagyanapsugaram]

[tevagyanapsugaram]

😓

[tevagyanapsugaram]

Vajon gondolsz még rám?

[tevagyanapsugaram]

Csak ne lenne ilyen bűntudatom azért, mert azt érzem, hogy cserbenhagytam... Őt, az álmainkat, mindent, amik voltunk...

Egy részem tudja, hogy ez nem így történt... Egy részem tudja, hogy kitartott amíg kellett... Még tovább is... Hogy igazán fontos volt...

De akkor miért van bennem ez a rossz érzés...

Tudom, hogy a szívem mélyén nekem mindig az a lány lesz... Bármi rosszat tehetne, nem tudna változtatni ezen... Mindig ott marad egy pici szegletében, ami csak az övé...

És olyan jó lenne tudni, hogy hogy van, hogy mi van vele, hogy boldog-e... De valahol tudom, hogy el kell fogadnom, hogy már nem az én feladatom őt boldoggá tenni...

Bárcsak úgy működne az élet, hogy sosem sodorná el mellőlünk azokat, akik igazán fontosak a számunkra...

De akkor hogy nézhetnék annak a szemébe, akinek én vagyok igazán fontos...

Miért kell a legapróbb dolgoknak is ilyen bonyolultnak lenniük, amik hozzád kötődnek bennem...

[tevagyanapsugaram]

"Az út, ami mellett a legtöbb virág nyílik..."

Csakis azt járd pici lány...

Hacsak egy darabig is, de boldog a szívem, hogy kísérhettelek rajt... De úgy néz ki, nekem tényleg itt az út vége...

Az egyik szemem sír, a másik mosolyog. Csodás emlékek kötnek hozzád, amiket amíg élek nem felejtek el... Nekem te voltál az, ez bizonyos...

És sír, hogy amikor kellett volna, nem tudtam felnőni hozzád... Ha mai fejjel, érzésekkel, tapasztalattal, érettséggel újrakezdhetném a legelejétől... De az élet nem ilyen sajnos...

Találd meg azt, aki minden nap meg tudja adni, ami a szíved vágya, és ha megvan, ne engedd el soha úgy, mint én... Megérdemled, hogy végre boldog lehess...

Hiányozni fogsz nagyon...

Szeretlek...

[tevagyanapsugaram]

[tevagyanapsugaram]

But it feels lighter now...

[tevagyanapsugaram]

"The secret is to never let go... "

[tevagyanapsugaram]

😪

[tevagyanapsugaram]

"Néha látlak még álmomban,

Te voltál a békém ebben a hatalmas káoszban..."

[tevagyanapsugaram]

Bár tudnám, hogy melyik út lesz egyszer az, ami mellett ennél is több virág fog nyílni...

Nehéz belegondolni, hogy lenne egyszer majd valaki, akivel ennél is jobban összeillünk volna, mint emberek...

Olyanok voltunk, mint zsák meg a foltja...

Inkább csak olyan lesz, aki mellett már jobban felnőttek leszünk... Aki mellett nem követjük el azokat a hülyeségeket, amiket egymás mellett elkövettünk, mert tanultunk belőle...

De hogy még egy olyan ember, aki ennyire ragaszkodjon, ennyire szeresse a másikat?

Olyan nem lesz, sosem. Már csak a gyermeki naivitás végett sem, amit magunk mögött hagytunk a fájdalommal...

Ez egy "egyszer az életben" szerelem volt...

[tevagyanapsugaram]

[tevagyanapsugaram]

Pokoljárás

[tevagyanapsugaram]

Erős vagy fiú...

Higyj magadban... Bízz magadban...

Bármit elérhetsz ebben az életben...

Nincs szükséged senkire, aki nem látja benned az értéket... Azt a lelket aki vagy...

Szeresd magad... Mert megérdemled te is...

[tevagyanapsugaram]

Holnap kezdődik az új életem első napja.

Életemben nem voltam ennyire izgatott, mint ma, amikor pakoltam össze a cuccaim!

Ez egy kiváló alkalom lesz, hogy öcsémmel szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat, és egy kiváló alkalom lesz nekem gondolkodni. Elengedni a fájdalmaimat.

Új emberré akarok válni. Lelkileg egészségesebbé.

Viszont ez az út nem fog azzá tenni. Ez az út egy pihenés lesz, egy kis öngondoskodás, mondhatni.

Felhívtam egy pszichológust, és lebeszéltem vele egy időpontot mire hazaérek.

Mert igazad volt velem kapcsolatban. Végig igazad volt, és én nem láttam. Valami baj van velem. De most már látom, ahogy édesanyám is.

Gondoltam elmondom, hogy nem haragszik rád. Így már látja ő is, hogy mi volt a gondod.

De most félre akarom ezeket tenni erre a 9 napra.

Vár Hollandia!

PS: Téged pedig magammal hozlak egy kis fényképen... Hehe... Hogy ha máshogy nem is, de azért egy picit lélekben itt legyél. Mindig szerettem volna valami újat mutatni neked... Ez ilyen "énféle szentimentális hülyeség", szóval ne is foglalkozz vele. Egyszerűen csak... Tiszteletből, és szeretetből, annak a három évnek az emlékére, a barátságod és szereteted emlékére...

[tevagyanapsugaram]

Nem értem, miért velem történnek ezek a dolgok, egyszerűen nem értem...

Azt érzem, hogy most végre tényleg, végérvényesen túltelítődtem lelki fájdalommal...

Eltűnök egy időre mindenhonnan... Meg kell erősödnöm még jobban, mert mikor végre azt gondolom, hogy talpra álltam, mindig jön valami ami padlóra tesz...

Mindig...

Mostantól szeretnék csak magamban hinni... Csak magammal foglalkozni, csakis a saját lelkem előtérbe helyezni... Mert sokáig azt hittem jó az, amit csinálok, de már tisztán látom hogy nem...

Csak kiszolgáltatom magam...