#egy senki

[jokerlennon]

forget annoying guy the most embarrassing thing ive done today is listen to zsákmányállat five times WHO HAVE I BECOME.

[willcodehtmlforfood]

all hands van

“Shift from aqcuiring customers to profit”

[borharisnya]

El akartam mesélni, hogy meghalt a szomszédasszonyom, az, akivel a kerítés fölött olyan komoly dolgokról beszélgettünk mindig, hosszan, mélyről, a magány barlangjából ki-kibeszélve, mikor épp csak kidugod a fejed, és tudod,  hogy a varázs csak addig tart, míg ez a beszélgetés, és utána sötét és síkos lesz minden újra, és volt, hogy csak egy-egy szempillantás volt, de szó szerint.

El akarom azt is, hogy a pap sírt a temetésén, szeretők voltak. Szerelmesek. Nem tudta senki, csak az asszony fia és a lánya, a másik szonszédasszony, meg én.

A papnak gyönyörű baritonja van, konzit végzett, zenész volt, operaénekes lett volna, ha nem pap, és ahogy ott énekelt, abban a szélfútta, virág és télikabát illatú kápolnában, megállt az idő. Olyan fájdalom volt a hangjában és olyan üresség, átlászó, elbújhatatlan üvegvilág, hogy az embernek kicsi lett a bőre, szűk, elmosódtak körben az emberek, és csak az a forró, sárga fájdalom a szíve helyén.

És ott volt az a kicsi, márványfehér urna a kápolna aranymetszésében, egészen kicsi, ennyi csak, ennyi az ember, ez az asszony, akinek a pajzán viccein, a ferde pillantásán annyit nevettem. Mindig kócos volt és ha tehette, mezítláb járt.

Láttam elfogyni. Keményen ittak, a pap meg ő.

Szex nem volt köztük,  csak zene. Orgona, vagy pianino, mikor mi. A szomszédasszonyom játszott, a pap énekelt. És volt, hogy fordítva. Volt, hogy a pap sarkig tárta a kis templom ajtaját és játszott,  játszott, mert tudta, hogy a szomszédasszonyom most fordul be épp a sarkon és jön végig az utcán.

- Nekem zenélt! - mondta nekem ilyenkor utána.

Hallottam őket sokszor közelről,  a szomszédból is. Az első melegebb estéktől, mikor már odaát minden tárva-nyitva volt.

És tudtam, beszélgetnek,  telefonálnak éjszakákon át, egy-két üveg pálinkával tartva magukban az erőt. Egy ilyen alkalom után a szomszédasszonyom elesett a nappali kövén és összetörte magát. Összepisilve, kihűlve találták meg reggel.

Sose lett már egészséges ezután.

Láttam elszürkülni az évek alatt, láttam eltörni, gyérülni a haját, láttam a foltokat és a vakarás nyomokat az arcán, a nyakán, mindig viszketett, és láttam a kezeit, lábait elsorvadni. Láttam, ahogy tűnik belőle a huncutság, a humor, az erő.

Aztán meghalt kiszolgáltatva és méltatlanul.

És nem értettem, miért. Nem értettem,  hogy egy szerelem, amit annyira irigyeltem egészen sokáig!, hogyan tör az ember életére, hogy szívja azt lassan és módszeresen el, amikor mindig, mindig azt hisszük, hogy éltet.

És aztán arra gondoltam, csak hogy megmagyarázzam magamnak valahogy, hogy nem lehetett élni így. Nem lehet élni egy soha egészen be nem teljesülhető szerelemben. Nem lehet élni egy szerelemben, ami nem csupán ábrándozás, hanem vágy, mindig csak vágy, ami nem csitul, mert nem váltható életté.

Azon gondolkodtam még, hogy vállalta volna-e, ha előre tudja, hogy ez a vége.

Hogy megérte-e.

Érték-e az élet , csak azért, mert van, érték-e az élet abban az értelemben, hogy telik, hogy évekké, évtizedek láncává nyúlik el, vagy csak az érték, amit szenvedéllyel, vagy legalábbis odaadással, odafordulással töltünk el belőle.

Nem tudom.

De nagyon hiányzik, és hogy más kapcsolja fel a villanyt benn az ő a házában, az hihetetlen, az elfogadhatatlan, nagyon hiányzol, mintha egy ízzel kevesebb lenne a számban, nem tudom, aki meghal hová lesz, hol van, de olyan jó lenne, ha tudnád, hogy még emlékszem az ízre,  emlékszem a kerítésen átkönyöklő beszélgetésekre, a reményre és a megindultságra, amit adott, okozott, emlékszem, ahogy a lépcsőmön ülve egyre halkultál, emlékszem, hogy ítélkeztem feletted, hogy messzebb légy, hogy nekem könnyebb legyen, és jó lenne, ha, nem tudom, mi lenne jó, mit szeretnél, mit szerettél volna, de jó lenne, ha tudnád, hogy geci szar ez így, nekem, és tudd, ez a te házad lesz, a te fenyőd, a te diófád és a te kerítésed, amíg én még így emlékszem, és tudd, hogy még szeretlek.

[udv-wilson]

Nagyon jó estét

és boldog, szép karácsonyt kívánok kedves mindnyájuknak!

Régen találkoztunk. Nehéz volt ugyan ez az év, tele veszteséggel, csüggedéssel és gyötrelemmel, megrázkódtatással, de eddig kibírtuk egy-egy kis cseppekben-adagokban mért örömmel, boldogsággal vagy éppenséggel megelégedéssel. Akadt némi jó is, és hát rossz is bőven: -- tisztára olyan volt ez az év, mint maga az élet. * Örülök maguknak, és csodálom magukat, az itt olykor általam olvasott történeteiket, állhatatosságukat, a mindennapi erőfeszítéseiket, amiket tesznek a boldogulásukért, az életben való előrejutásukért: magukért és másokért. ** Van egy barátom, aki lelkendezve elujságolta nekem, hogy a meseterséges intelligencia olyan fejlett, hogy már beszélgetni is lehet vele, és teszi is ezt, mert nem tud kihez szólni sokszor. Ez engem elkeserít. borszasztó elidegenítő ez a világ, amit sokszor megtapasztalunk, hiába, no, régen minden jobb volt. Nem kellett egy géppel beszélgetni, hogy elűzze az ember a magányát. *** Mint említettem, csodálom magukat, mert sokszor maguk mások támaszai, ha tetszik, szavakkal-tettekkel gyógyítók, emberiek. Volt régen egy édes-bús operett dal, amit Csákányi László énekelt egy öreg orvosról, aki jön-megy a betegekhez, naphosszat gyógyít, miközben panaszkodnak neki a páciesek, de ő fáradhatatlanul keresi a gyógyírt a betegségekre, de tőle senki nem kérdezi meg, hogy "doktor úr, a maga szíve sose fáj?" Szóal ezért most én kérdezem meg maguktól: Hogy vannak?

[newlifeprojects]

ma szerintem egy hónapra elegendő karmapontot gyűjtöttem be, ugyanis a 84-esen duka és kissomlyó között összeszedtem ezt:

sümeg felé mentem, szerencsétlen fel-alá krosszozott a százzal zúgó kamionok között jobbról-balra, előttem is, akkor egy ideig lépésben mentem mögötte, majd félreálltam, mögém került és én továbbjöttem. de nem hagyott nyugodni, hogy így nem lesz tíz perce sem hátra az életből, úgyhogy a körforgalomnál visszafordultam, hogy ha itt lesz még, akkor összeszedem. ott volt, ugyanúgy sasszézott az autók előtt, úgyhogy vészvillogóval félreálltam, ő pedig odajött, és lerogyott az árokparton a kocsi mellett. nyakörv nem volt rajta, és totál kész volt, adtam neki tíz percet, közben Senki Sem Állt Meg, pedig látták messziről a vészvillogót meg engem is, ahogy guggolok a kocsi mellett, és így aztán nehezen ugyan, de bepakoltam a haaaatalmas kocsimba, ahol hátul utazott a box fülöppel, a biciklim a lehajtott hátsó ülésen, meg egyheti mindenféle cuccom a plafonig. hasa aljáig iszapos-sáros volt természetesen, szerencse, hogy a héten terveztem a kocsitakarítást... első utam dukába volt, hátha valaki felismeri, de se a bolt, de a tabak, se a kocsma, se a bogármasteri hivatal nem volt nyitva. oké, van a közelben egy terményszárít�� üzem, hátha onnan jött, de ott is zárva volt a kapu és sehol senki. az üzem mellett kerekezett egy fickó, megkérdeztem, hogy nem ismerős-e neki az állat, duka és ksomlyó között kapartam le az útról, de mondta, hogy arrafele ő nem jár (ez még érdekes lesz). na itt vettem egy nagy levegőt és elkezdtem gondolkodni, mert a gugli nem adott ki a környéken állatorvost, hogy kit lehetne megkérdezni, és eszembe jutott a sanyi, aki cellben vitte a menhelyet, de pár éve devecserbe költöztek, mert a celli pm nem kötött velük szerződést. fel is hívtam, de mondta, hogy ő veszprém megyében van, ez meg vas megye (határon...), de aztán elindult benne valami és mondta, hogy várjak, szól a somlyói polgármesternek, azoknak van egy kennelkük a pmhivatal udvarán az ilyen esetekre, oda akkor berakhatom. vissza is hívott, hogy menjek, jönni fog egy fickó is, de ha nem érne oda, tegyem csak le a kutyát nyugodtan. megtaláltam a hivatalt, pont akkor ért oda a fickó is, elmeséltem neki a sztorit és mondra, hogy szerinte tudja kié a kutya, dukaiak, szokott nekik tejet vinni, nagy gazdaságuk van, és nem először jöttek ki a kutyák... van mégegy kuvasz, meg egy németjuhász is :( fel is hívta őket, de egyik se vette fel a telefont természetesen, felhívta az anyjukat, de az a falu másik végèn lakik, nem tudta megnézni, hogy hiányzik-e a kutya, de mondta, hogy a kölykök gércén vannak és nem otthon, azért is szökhetett ki az állat. kisbarátom nem akart kiszállni a kocsiból, de nem is ellenkezett, és szépen bekísértem a kennelbe. a fickó azt mondta, hogy nem barátságos, vigyázzak vele, de bazmeg ez a kutya konkrétan a vállamon pihentette a fejét, és azt is hagyta, hogy a füle tövénél begubancolódott bogáncsot tépkedjem ki a szőréből, meg hogy megnézzem a fogait (hogy lássam mennyire kopott és fogköves)

egyből barátok lettünk <3

remélem jobban vigyáznak majd rá, mert egy csodaértelmes szemű jámbor jószág, mind a negyven kilójával legszívesebben hazahoztam volna... a másfél órás keringőzés alatt végig simiztem, cserébe végig nyálazott és egy rossz szava sem volt 😍

kissomlyóról kifele szembejött a bicajos fazon, aki azt mondta, hogy nem jár errefele :D, megkerdezte, hogy mi lett a kutyaval, mondtam neki, hogy valószínű meglesz, hogy honnan szökött, és egyelőre biztonságban lepakoltam a hivatalnál. örült, mondta hogy milyen rendes vagyok =)

így sikerült kettő helyett négy óra alatt leérnem balatonra. még jó, hogy nem indultam el tegnap este, pedig az volt az eredeti terv...

[meridaabator]

Családállítás-szerintem kuruzslás

Sziasztok!

Voltam családállításon és elviekben hétig "csendesednie kell" az "energiáknak", ahhoz hogy hasson, ezért nem lehet beszélni róla.

Nomármost, SZERINTEM, ha én lázas vagyok, és beveszem a Kalmopirint, akkor menjen le a lázam akkor is, ha nem beszélek róla meg akkor is, ha beszélek róla. :-)

Úgyhogy beszélni fogok róla.

Angster Máriánál voltam, nála 10.000 Ft, ha csak résztvevőnek mész, és 40.000 Ft akkor, ha állít is neked.

Eredetileg úgy voltam vele, hogy csak résztvevő leszek, aztán a második állítás után - 11-en voltunk és lement az első kettő - én úgy gondoltam, hogy soha többet ide nem fogok visszajönni, tehát ha tudni akarom, hogy milyen hatása van rám a családállításnak, akkor az csak úgy fog kiderülni, hogy kiülök és állítunk nekem családot.

Így is történt. Az volt a kérdésem, hogy "nincs párkapcsolatom és mit tehetnék azért, hogy legyen".

Kiderült, hogy 25 éve nincs kapcsolatom, az utolsó nővel volt. Akkor mivel balkezes vagyok, és biszexuális, a feltett Anya, apa és én mellé a színpadon, kiválasztatott velem egy "ikret", és megmagyarázta, hogy anyám valószínűleg méhen belül ikerterhes volt, csak az egyiket elvesztettük.

Aztán mondatokat kellett mondanom, ilyeneket, hogy "szívesen átadtam volna a helyem, de engem senki nem kérdezett", meg ehhez hasonlókat.

A végén pedig behívott még egy ikret, egy "fiúikret", mert bieszexuális vagyok, lehet, hogy hárman voltunk.

Kaptam házi feladatokat:

meg kellett vennem az Ikertörténetek című könyvet, hogy magamra ismerhessek

kellett vennem egy fiú és egy lány plüssmackót, és kitenni a polcra, hogy emlékeztessenek az ikervalómra,és hogy nekem a saját életemet kell élnem, nem az ikreimét

kellett írnom egy listát az univerzumnak, hogy milyen párt küldjön részemre.

KÉT TELJES NAPON át dühöngtem ezen az ezoterikus faszságon, meg azon, hogy hogy lehettem annyira hülye, hogy ottmaradtam és végigcsináltam. De hogy biztosra menjek: vettem két macit darabját 800 Ft-ért meg írtam listát: rajtam nem múlik.

Nincs valami fórum, amely szabályozza a pszichoterápiákat? Mert ez szerintem egészen biztosan nem terápia, hanem valami parasztvakítás.

[slnworld]

Elhidegültél, eltávolodtál, szavak nélkül hagytál, tudtad hogy nem tudom mi járhat a fejedben, tudtad hogy a hiányod annyira megvisel hogy senki más nem érdekel rajtad kívül, de te ennek ellenére leszartál. Ez is a legrosszabb, amit egy ember megtehet a másikkal. Szavak nélkül távozik, és többé nem ad jelet.

[viking84chef]

Óriási!

A jól megtervezett nyugdíj 👍👍👍👍

A bristoli állatkert mellett egy parkoló található, amely 150 személygépkocsi és 8 busz számára biztosít parkolást az állatkerti látogatások ideje alatt. 25 évig a jegyeket egy nagyon kedves és udvarias parkolóőr adta ki, az árak autóknak £1.40 és buszoknak £7 volt.

Aztán egy nap, 25 év eltelte után, egyetlen munkanapot ki nem hagyva a parkolóőr nem jelentkezett. Az állatkert vezetősége felhívta a városi tanácsot kérvényezve egy másik parkolóőrt. A tanács pár napos vizsgálat után azt a választ küdte, hogy a parkolás nem a város, hanem az állatkert feladatkörébe tartozik és ahogy eddig, ezek után is nekik kell megoldani.

Az állatkert jelezte, hogy a parkolóőr a város alkalmazottja volt, a tanács pedig azt válaszolta, hogy a parkolóőr nem náluk dolgozik, soha nem kapott tőlük fizetést.

Közben valahol egy spanyol vagy francia vagy olasz tengerparti villájában üldögélve élvezve a nyugdíjas életet egy parkolóőr élt vidáman, aki egyszerűen nap mint nap megjelent az állatkert parkolójában és begyűjtötte a parkolási díjakat, kb £560 naponta - 25 éven át.

Heti 7 alkalommal, 25 éven át ez az összeg több mint 7 millió font lett....és soha senki nem tudta még az illető nevét sem. 😁😉🤪

(London Times)

[jokerlennon]

jo azert a követségen eleg jo tudja hogy kell hasznalni a szavakat neha.

[borharisnya]

Tegnap hazaküldték a kisfiamat az iskolából, mert nem volt jól,  az autóban ért a hívás, és félre kellett állnom, hogy megnézzem a buszmenetrendet, hogy melyik buszra rakhatják fel, és aztán meg felhívott sírva, hogy egy kutya van az utcában és nem mer továbbmenni, én még 40 km-re voltam, és alig értettem, amit mond, és nem éreztem semmit, csak hogy talán nem néz ide az isten, nem néz ide senki és nem veszik észre, talán nem derül ki, hogy milyen tehetetlen, és gondatlan vagyok,  és a szomszéd néni  kiment végül a kisfiamért és hazakísérte, és még fel sem hívtam újra azóta, hogy megköszönjem. Aztán a lányom is hazáért jóval előttem, és mikor hazaértem a Kicsi összehányta a kanapét, a vécét, és az odáig vezető helyiségeket végig és sírdogált közben.  Mellettem aludt az éjjel, szörtyögött, horkolt, ivott, pisilt, bújt és  simogatott. Aludni akartam és megszakadt a szívem. Hajnalban keltem, hogy legyen időm egyetem előtt, és olyan nehéz volt a fejem, hogy félő volt, hogy elhúz, a kávé zamatos és forró,  sánta homeless az idő, a reggel, mint egy olcsó zuhanyfüggöny,  tapad. Egy idióta a seggembe áll, mikor a Hondikának helyet keresek. Azzal a tanárral kezdünk ma, aki még a legkevésbé gáz ezen az egyetemen, jóképű, jólöltözött, a hangja simogató, mint egy meleg, fahéjas illat, kürtőskalács, körbejárja a termet. Tetszik nekem. Figyelni kell és bár sokszor ismétli magát és néha túlbeszéli a dolgokat és toporgunk!, úgy érzem, állunk! és dobbantani kéne, dobbantani volna jó, hogy hajrá, szedd össze most magad, indulni, menni kell!, de csak kényelmetlenül érzem magam, és sajnos a faszi túl okos ahhoz, hogy elengedhessem, amit mond, és a szexuális fantáziámban elmerülhessek.

Ma reggel 8-tól este 8-ig tart az egyetem, és sírva hív a délelőtti óra szünetében a kisfiam, hogy a karate zsákját az iskolában, a pad mellett felejtette. És hiába nincs jól, és biztos, hogy a holnapi verseny így kimarad, de nem akarom, hogy azt érezze, hogy rajta múlt, és nincs remény. A szünetekben az iskola portáját, meg a gyerekeimet hívogatom felváltva, hogy engedjék be őket, illetve, hogy van-e közülük valaki a városban, aki elmenjen érte. És a tízpercekből az órákba bukdácsolok vissza, egyik sem túl unalmas, de nem is túl érdekes, lehetne az, lehetne ezt máshogyan, de így józan paraszti ésszel belátható dolgok sora, a tudomány lógó ujjú kabátjába tömve. Aztán egy későbbi szünetben - ez az óra sem rossz, ez a nő furcsa, mint egy kék bogár, egyszerre szép és undorító, de nézni kell, és a téma jó -, a házak mögött már lebukott a nap és a fák nyugtalanul ránganak az ablak mögött a szélben, a folyosóról fölhívom a volt férjemet, mert rájövök, hogy elfelejtettem, hogy ne jöjjön ma a Kicsiért, mert nincsen jól, de amúgy se jött volna, mondja, mert a mai naptól két kollégája ment el tartósan táppénzre, egy meg nyugdíjba, így mostantól kábé egyfolytában dolgozni fog, és nem is tudja, mikor tudna eljönni érte újra. Még szerencse, hogy a karácsonyi beosztást elfelejtette elküldeni, mert most úgyis újra kell majd az egészet írni. Még ugyanebben a szünetben hazaszólok a nagyoknak, hogy jól vannak-e, ők igen, de a Kicsinek a lábára ráhúzták véletlenül a hálószoba ajtót, felkunkorodott a körme,  de nem vérzik már, hidd el, anya, már jól van.

A fejemben néma a sötétség, csak mintha neoncsíkok berregnének benne középen egy vonalban az orrhátamtól a tarkómig egészen,  és nem állok a Hondikával messze, és az este fényes, a szél, mintha slagból locsolnának, nem fáztam még idén ennyire, csak feküdni volna jó, csak takarók alatt, csak összekucorodva,  csak meztelen, csak a hasam selymét akarom érezni, csak a mellemhez simuló térdemet, csak lenne minden langyos és kerek, csak hadd húzzam a takaró alá a fejem, csak ne lenne ilyen hideg.

[frankyoungestein]

Tóta W. Árpád: Apu, vedd meg nekem a várost!

vélemény + Tóta W. Árpád

4 perc

2025.01.29. 08:00

Loptak eddig is, láttuk a tüneteket lépten-nyomon. Láttuk a stadionokban, az útépítéseknél, a vasúton, láttuk az ellopott pénz tátongó hűlt helyét az iskolákban és a kórházakban. Láttuk a lopást mentegető kitartott médiában. De nem volt következménye. Úgyhogy most eldöntötték, hogy állítanak a lopásnak egy nyolcvanhektáros emlékművet. Vélemény Rákosdubajról.

Hetek óta szomorúan kotorászok a postaládában. Talán ma jön! – mondom reggelenként, de mindig csalódnom kell. A rákosrendezői konzultációt várom. Megkérdeztek már arról, hogy adócsökkentés legyen, vagy költsük migránsra, meg hogy szülhessenek-e a plüssök. Gondoltam, legalább a budapestiek véleményét csak kikérik, mielőtt tokkal-vonóval eladnak egy fél kerületet. Ön szerint épüljön Rákosrendezőn Tündérmeseország Seherezádé legszebb meséjéből, vagy maradjon füstölgő szeméttelep és bűzhödt televény?

De még ennyit sem kérdeznek. A pofázásügyi miniszter a főváros elővásárlási joga hallatán befogja a fülét, és visítani kezd, hogy úgyse hallom, úgyse! És mindig eggyel több de! Aztán jön az ápoló, elnézést kér, és közli a szakvéleményt, hogy Magyarországon az abudabi emír dönt arról, ki mit vehet meg.

Pedig a szuverenitásról volt kérdés nemrég, és úgy hallottam, senki se írta be, hogy ruházzuk át szentkoronástul Muhammad bin Zajedre.

Itt jelzem a szultánnak, hogy lassan autót kell cserélnem. Ha megengedi.

Kezdjük az elején. Rákosrendező harminc éve rohad, mégpedig állami tulajdonban. Az agyhalottak királynője kimehet a romok közé magyarázni, hogy Karácsony Gergely túrta ott szét a ganét, de mi most maradjunk az írástudók szintjén. Ezzel a területtel valamit már bőven ideje kezdeni. Budapestnek biztosan szüksége van új és olcsó lakásokra, elférne ott egy park, és még a gyorsvasút is kéznél lenne. Hogy még mi kell a városnak, azt elvileg az önkormányzat nevű szervezet hivatott eldönteni, ahogy a neve is utal erre. Szóval a tiszta deal úgy kezdődne, hogy az állam a telket a városnak adja el vagy át, Budapest vezetése pályáztatja meg a kivitelezést a maga szempontjai és elvárásai szerint, aztán vállalja érte a politikai felelősséget.

Nem ez történik, hanem a kormány leszállási engedélyt ad egy arab kolonizációs űrhajónak, átláthatatlan körülmények és feltételek közt.

Ők választottak táncpartnert, ragaszkodnak hozzá, és hallani sem akarnak semmilyen konzultációról vagy kompromisszumról. A migránsellenes harc csúcspontjaként Budapest közepén megcsinálnak egy arab kerületet, ahol a sejk szava a törvény. Szép munka!

És egészen gyanús, hogy mennyire akarják ezt a bizniszt. Gyakorlatilag a képregények álarcos tolvajának öltöztek be, zsákkal a hátukon.

Itt bizony lopni indulnak a fiúk. Már a hátuszonyukról felismerjük őket: Habony, Garancsi, jön az egész falka. Azt is meg merem tippelni, melyik bányából hoznák a követ. Ez megmagyarázza az erősen nyomott árat is; ismerjük ezt a vidám kilencvenes évekből. Minimálbér papíron, a többi zsebbe. Ja, ha innen fúj a szél, akkor mindjárt tiszta minden. Ezért kellett eleve egy diktatúrát bevonni. Ezért kell nekik szabad kezet adni, és ezért nem szempont, hogy mi lenne jó Budapestnek. Meg a szuverén magyaroknak.

Elindultak ők lopni már tizennégy éve. A bűnszervezet mostanra akkorára nőtt, hogy érdekei simán felülírják a közjót. Ezért nem épülhet például Diákváros, ezért nincs bérlakásprogram. Egyszerű megérteni. Ezek nem innovátorok, nem kreatív vállalkozók, hanem egysejtű ragadozók. A tökhülye táskahordó, amikor végre ellop ötvenmilliót, vesz belőle egy lakást és kiadja. A pártban körberöhögött suta hülyegyereknek is saját Airbnb-szállója van. Eddig terjed a horizontjuk.

Nekik nem érdekük a lakhatási válság enyhítése. A súlyosbítása az érdekük.

A megfelelő ügyfél tehát luxusapartmanokat épít, lehetőleg gazdag araboknak, és nem lakótelepet.

A felháborodás most jórészt akörül pezseg, hogy az arabok ocsmány épületeket fognak felhúzni. Belgrádban már bizonyították, hogy értenek a hányadékjellegű tornyokhoz. Ott ráadásul a panelek közé még odakentek egy gigantikus uborkát, és úgy nevezték el, hogy KULA. Pont úgy is néz ki. A városképvédelmi kifogások fókusza az, hogy ezek belógnak majd a Hősök tere látképébe, és akkor vége a világnak. Van is egy kreatív verseny a nyilvánosságban, hogy ki tud több és otrombább toronyházat rajzolni a királyszobrok mögé. Ám ezzel az érveléssel az a baj, hogy esztétikai bűnökre nem fogékony még a művelt közönség sem, a városok pedig eleve úgy alakultak ki, hogy egymást előbb-utóbb kitakarták az új épületek. Nyilván volt finnyogás, amikor valaki először épített emeletet, le is árnyékolta a gombaházak történelmi sziluettjét meg a totemoszlopot, de aztán valahogy mégis elterjedt.

Nem szépek a szocialista lakótelepek sem. Volt hozzájuk játszótér meg park, de a házak azért épültek, hogy legyen hol lakni annak is, akinek erre futja. Körülbelül akkor volt ez utoljára szempont. De ez elég ahhoz, hogy megbocsássuk a csúnyaságukat. Rákos-Dubajnál hasonló mentő körülmény nem látszik.

Loptak eddig is, láttuk a tüneteket lépten-nyomon. Láttuk a stadionokban, az útépítéseknél, a vasúton, láttuk az ellopott pénz tátongó hűlt helyét az iskolákban és a kórházakban. Láttuk a lopást mentegető kitartott médiában. De nem volt következménye. Úgyhogy most eldöntötték, hogy állítanak a lopásnak egy nyolcvanhektáros emlékművet.

Sztálin beérte húsz méterrel. De ő sem állt sokáig.

[nitta86]

Amikor kicsik voltunk a húgommal, a szüleinknek volt egy olyan elképzelése, hogy értelmiségévé fognak minket nevelni ezért tilos volt TV-t néznünk, mert olyat csak a buta emberek néznek szerintük. Egyik mellékhatás nyilván az volt hogy ez megnehezítette a kortársainkhoz kapcsolódást, mert ők néztek TV-t. Igazából egész mázlink volt, mert nekem elmesélték a barátnőim, hogy mi volt az aktuális menő sorozatban és akkor már én is tudtam, húgom meg annak az ürügyén hogy átmegy játszani szintén a barátnőivel közösen próbált felzárkózni mások TV-je előtt.

Szóval nem igazán jött be a TV mentesség, de ott volt még az a probléma, hogy akkor mégis mit csináljunk egész nap. Persze a szülői válasz az volt hogy első a tanulás utána a házimunka és a sport és ha marad időnk akkor olvashatunk regényeket.

Utóbbival nem is lett volna gond, kicsiként is könyvmoly voltam, de az értelmiségivé nevelésünkből kifelejtették azt a részt, hogy mégis milyen tartalmakat fogyasszunk ha nem a TV-t. Kiolvastuk a gyerekkönyveket amik voltak otthon, aztán beiratkoztunk a gyerekkönyvtárba. Ezzel kezdődtek a gondok, mert kb. bármit akartunk kikölcsönözni Anyu hisztériás rohamot kapott hogy olyat ne olvassanak a lányai, az erőszakos, abban a cowboyok és indiánok ölik egymást, esetleg abban a pöttyös könyvben halvány utalás van a szexre, menten elkobozza tőlünk. Szóval nagyon sok visszajelzést kaptunk arra mit nem olvashatunk és nullát arra mit igen. Ráadásul mivel sokat voltunk otthon egyedül már alsósként is, akkor mindent kiolvastunk kb. amit otthon találtunk a könyvespolcon és azoknak egy része tényleg túl korai volt.

Egyébként én ezzel az egész értelmiségivé neveléssel nem feltétlenül értek egyet felnőttként se, szerintem borzasztó elitizmus, de ha valaki mégis megpróbálja akkor nem árt ha tud útmutatást nyújtani a gyerekeinek, hogy mégis milyen könyveket filmeket, zenéket tart értékesnek. Na most anyám csak és kizárólag kétbites mondanivalójú ifjúsági könyveket és romantikus regényeket olvas, filmben meg nem néz mást mint kosztümös romantikus filmeket. Szóval ő nem igazán tudott nekünk ebben segíteni. Apám jóval műveltebb, de ő ilyen részletekbe menően nem törődött a nevelésünkkel, ő inkább azt tartotta a feladatának, hogy terrorizálja az egész családot és ezt apai tekintélynek nevezte. Ő egyébként olvasott szépirodalmat, de nem beszélt velünk róla sokat. Volt, hogy miután valamit kiolvasott én is elkezdtem és jobban tetszettek, mint anyám romantikus izéi, de ilyenkor is az volt köztünk a max kommunikáció, hogy annyit mondott, hogy talán kicsit korai nekem de olvassam nyugodtan, mert jó könyv.

A TV tilalom egyébként fel lett oldva kamaszkorunkban, vicces módon orvosi javaslatra, mert a pszichiáterem mondta anyunak, mikor 13 voltam, hogy jobb lenne ha nézhetnénk kamaszoknak való műsorokat, mert segítene beilleszkednem és valószínűleg a húgomra is jó hatással lenne. Szóval ebből az időből már vannak televíziós emlékeim mert hirtelen lett Buffy, Sabrina a tini boszorkány meg Xena és Star Trek. Filmekből még ekkoriban is kb. csak gyerekfilmet nézhettünk. Az a fura, hogy pár évvel később viszont már nagy művészfilm rajongó voltam, ami előtt az egész családom értetlenül állt, anyám különösen kétségbeesett, hogy végül még bölcsész lesz belőlem, nem rendes reálértelmiségi. Senki se ajánlott filmeket nekem, egyszerűen mikor nem voltak itthon tudtam művészfilmeket is nézni a királyi TV-n, amin akkoriban nem csak propaganda ment. Szóval fura módon mégis sikerült a céljuk, csak nem tudtak mit kezdeni az eredménnyel.

[gyogyirom-a-tmblr]

Magány

23 éves vagyok, és sose voltam még ennyire magányos. Nem találom a helyem. Itt állok mindennek a közepén, mindenki élete pörög, mint a filmszalag, enyémre pedig nyomtak egy pause-t.

Hétvégente nincs kit felhívjak, hogy csináljunk már valamit: “Menjünk el kávézni, beszélgessünk egy jót”.

Anyám nincs, apám iszik.

Akik tini korban barátok voltak, mára már elköltöztek, családosok, nincs idejük másra stb.

Én hónapok óta ezt az állapotot próbálom átmenetinek tekinteni. Eljárok dolgozni, edzeni, olvasok, önfejlesztek. Szeretek főzni, van egy cuki 40 kilós kutyám, szóval olyan vészes nem lehetek. Mégse találom a helyem ebben a világban.

Lassan ezek mellett kezd megfogalmazódni bennem a depresszió fogalma. Mert esténként olvasok egy jót, mondom magamban hogy #metime, de szünetek között sírok. Csak nyugtatom magam, hogy minden rendben. Inkább csak nyomom el magamban a tényt, hogy teljesen egyedül vagyok.

Senki nem készített fel, hogy barátok és család nélkül ennyire nehéz lehet. És mivel nincs kivel ezeket megbeszélnem, inkább kiírom ide, amit senki se olvas el. Hátha egy fokkal könnyebben alszom el így péntek este.

[greenteaforbreakfast]

Egyik ismerős megvette az egyik erdei farmot, amiben minden berendezés bent maradt. Kibaszott nagy meló lesz kipakolni, de elképesztő kincsek is vannak. A három dolog, amit kiemelnék:

Homemade bogyószedő apparát, travel size.

Lemezjátszó, hozzá tartozó szekrénykével.

Telefonregiszter, vagy nemtom mi ennek a neve, de kurvajó. "Underphone" van ráírva, Mo-n is volt forgalomban. Lenyomod a megfelelő betűt, és felnyitja ott a noteszt. Teljesen érintetlen volt, soha senki nem írt bele.

Meg voltak még dobozok teljes fényképészfelszereléssel, szintén ebből az érából, egy teljes cipészműhely kicsit korábbról, egy teljes térképész/könyvelőiroda mindenféle mappákkal és kütyükkel, egy teljes bárszekrény, két rokka, meg még vagy 8-10 különböző hobbi/foglalkozás kellékei. Rengeteg gyönyörű kisbútor, vagy 30 régi bőrönd és táska, 10 nagy faláda, meg még amik nem jutnak most hirtelen eszembe.

Amúgy ez az:

A téli képek a két melléképület, mindkettő dugig minden szarral.

Én is akarok egy régi farmot.

[meridaabator]

Okosházak

Tegnap rájöttem, hogy én bizony menthetetlenül boomer vagyok és nem építtetnék okos házat.

A következők miatt.

Ültünk a csodaszép világos nappaliban és élveztük a napsütést, amikoris a ház úgy döntött, hogy túl meleg van már a házban, és lehúzta a redőnyt, hogy ne emelkedjék tovább a hőmérséklet.

De, hogy világos legyen, bekapcsolta a nappaliban az automatikus világítást. Ami tök röhej volt, mert nyolcan ültünk a kanapén meg a székeken, de a világítás azt érzékelte, hogy nincs ott senki, ezért kikapcsolt, és csak arra a mozgásra kapcsolt be folyamatosan, amit az keltett, hogy valaki egy gyereket ringatott a kanapék mögött járkálva.

Az egész ház automatikusan mozgásra kapcsolta be a világítást - miközben kinnt gyönyörű, csodálatos napsütés volt, és bennt semmi szükség nem lett volna a villanyra, ha az automata nem húzza le a redőnyt.

Ezen röhögtem.

Szerintem én egy ilyen vállalkozót, aki rá akar engem beszélni egy rohadtul drága okosházra, amiben ha elromlik valami azt is rohadtul drága javíttatni, elhajtanék a frászba. Mert lehet, hogy a ház okos, de nem annyira mint én. ÉS ha télen az időjárás megengedi, akkor én bizony a csodálatos napsütést akarom élvezni a nappalimban, és nem lehúzott redőnyök mellett az automata világítást.

És még sorolhatnám.

[hanselbeck]

Varga Judit bántalmazó kapcsolatai

Az elmúlt 48 órában megfogalmazott vádak Magyar Péter ellen akkor állítanak ki a rendszerről egy sokkal súlyosabb diagnózist ha éppen igazak és Varga Judit ennek ellenére véd egy legalább akkora, vagy még nagyobb nárcisztikus szörnyeteget.

Nem célom rendet tenni abban, hogy Varga Judit vádjai fedik-e a valóságot, ez jelenleg egyébként is lehetetlen. Fontosnak tartom, hogy mindenki, aki kapcsolati erőszakot szenved el az nyíltan beszélhessen róla kétségbevonás vagy áldozathibáztatás nélkül, de egy ennyire átpolitizált és az állampárti propaganda csatornáin keresztül stratégiai időzítéssel kiengedett előbújás kapcsán elvárható a fokozott óvatosság, de most egy pár bekezdés erejéig játsszunk el azzal, hogy Magyar Péter egy bántalmazó.

Kisiklott propagandavonat

A kegyelmi ügynél a rogáni propagandagyár egyszerűen elvesztette az irányítást és azóta sem tért magához, nem talál fogást a rendszer elburjánzott daganatos sejtjeire rámutató lándzsahegyekkel szemben. Magyar Péter akár bántalmazó, akár nem, akár messiás, akár nem, képes arra, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból és hibákat kényszerít ki belőlük.

Bayer Zsolt azt állítja, hogy már 10 éve tudnak a bántalmazásról, de a mondat nem egy önreflexív sajnálkozással folytatódik, hogy 10 évig hagytak cserben egy nőt, egy kollégát, egy barátot, egy államtitkárt, egy igazságügyminisztert.

Kocsis Máté azt mondta, Varga Judit pedig a Hajdu Péternek adott interjúban megerősítette, hogy Magyar Péter csak azért vergődik, mert a válással elveszítette a felesége által neki szerzett pozíciókat, de a mondat nem egy önreflexív sajnálkozással folytatódik, hogy ebben a rendszerben nepotizmus uralkodik.

A Rogánék által kiszivárogtatott rendőrségi iratok (amelyek nem tettek említést tettlegességről) szerint Magyar Péter közúti veszélyeztetést követett el, amikor autójával egy rendőri járművet üldözött keresztül a városon nyaktörő tempóval. Eljárás nem indult, mert a NER-ben védve vagy.

Magyar Péter tűhegyekkel bökdösi Rogán Antal talpát és a propaganda pontosan úgy reagál, ahogyan egy sarokba szorított nárcisztikus: Csíp, rúg, harap és mindent megtesz, hogy a figyelmet elterelje és azzal sem törődik, hogy sokszorosan ellentmondásba kerül és végül mégis lebuktatja önmagát. Megéri Tónit böködni, mert látszólag nem tud hűvös fejjel gondolkozni.

Eközben annyira hatásos ez a fajta propaganda Magyar Péter ellen, mint erdőtűz ellen egy pohár víz. Annyiszor láttuk már ezt a karaktergyilkolást, annyiszor mondta ki bíróság, hogy hamis volt, annyiszor láttuk, hogy a propagandasajtó sérelemdíjat fizet ki a valótlan állításokért, hogy ezeknek már senki sem hisz.

A legnagyobb probléma pedig az, hogy akkor sem hisz majd benne senki, ha történetesen igaz, mert a NER csőre töltött fegyverének látszó tárgy ez a vád.

Röhögő fejek egy bántalmazott nő posztján

Varga Judit pillanatok alatt összeszedett több tízezer röhögő szmájlit arra a Facebook posztjára, melyben már nyíltan erőszakossággal vádolta meg volt férjét. Gyomorbántalmakat okoz amikor el lehet jutni a közbeszédben oda, hogy a családon belüli erőszak már nevetés tárgyát jelentheti, függetlenül attól ki áll elő vele.

De tudod mit? Bazdmeg Judit!

Bazdmeg Judit, amiért éveken át asszisztáltál ahhoz a rendszerhez, mely szisztematikusan bagatellizálja a párkapcsolati erőszakot és hirdeti a macsókultuszt!

Bazdmeg Judit, amiért hisztinek nevezted az isztambuli egyezményt és azt állítottad, hogy Magyarországon minden nő megfelelő védelemhez jut!

Bazdmeg Judit, amiért azt állítottad, hogy Magyarországon nem kaphat megosztott gyermekfelügyeletet bántalmazó szülő!

Bazdmeg Judit, hogy a legintimebb traumádat k��lcsönadod Rogánnak, hogy abból politikai bunkósbotot faragva tovább rohassza a bántalmazott nők pozícióját!

Bazdmeg Judit, hogy egy olyan rendszert veszel a védelmedbe, mely téged is 10 éven át cserben hagyott nőként!

Bazdmeg Judit, hogy a politikai bulvár szintjére silányított sztorival tovább rombolod a kapcsolati erőszakot elszenvedők szavahihetőségét!

Varga Juditon nem azt kell számon kérni, miért beszélt éveken át tökéletes házasságról és szabadságot nyújtó férjről ha ez nem igaz, egy bántalmazott gyakran védi félelemből vagy manipulációktól vezérelve a bántalmazóját.

Rajta azt kell számon kérni, hogy a "poklot és terrort" jelentő házassága ellenére segített elkaszálni olyan törvényeket, mely a bántalmazottakat segítené és cinikus megjegyzésekkel rázta le a hozzá segítség igényével forduló bántalmazott nőtársait és nőszervezeteket.

Minden röhögő szmájli egy olyan rendszer következménye, ami az áldozatok segítése helyett azok hiteltelenítését tartja fontosabbnak.

Ha egy igazságügyi miniszternek sem megy…

Mit üzen ez a történet azoknak a nőknek, akik életüket féltve, egzisztenciális félelemtől vagy manipulációktól vezérelve nem tudnak kilépni egy bántalmazó kapcsolatból? Mit üzen nekik az, ha a rendszer még azokat is cserben hagyja, akik kifejezetten nagy hatalommal rendelkeznek egy minisztériumot vezetve?

Minden kiosztott hitvesi pofonnak bűnpártolója a rendszer, kormányzattal, propagandistákkal, beszélő fejekkel, publicistákkal, akik számára egy nő szenvedése maximum akkor számít, ha abból politikai tökét lehet kovácsolni, egyébként 10 évig kussolnak, sőt a bántalmazó minden védelmet megkap a rendőrséggel szemben.

Az a helyzet, hogy ebben a rendszerben ha Magyar Péter valóban egy bántalmazó exférj, akkor még mindig több védelmet élvezett a NER részéről, mint az a nő, akinek a kezébe az Igazságügyi Minisztériumot adták, csak sajtóban kibontakozó nyílt balhé ne legyen, persze csak amíg a hatalomnak ez áll pillanatnyi érdekében.

Nem véletlen, hogy a vádak szinte percre pontosan a súlyos hivatali visszaélésekről szóló titkos hangfelvétel nyilvánosságra hozatalával egy időben jelentek meg, hogy a sajtó inkább a vélt vagy valós bántalmazással legyen lekötve, ne pedig egy korrupciós botránnyal. Judit szenvedése így válik a rendszer logikájában a bántalmazottól elidegenített fegyverré, mert így törődnek a sajátjaikkal.

A legnagyobb bántalmazó ebben az országban maga a rendszer, nem lehet elégszer ismételni. Varga Judit kilépett egy bántalmazó kapcsolatból, de benne maradt egy másikban.